Nógrád. 1984. november (40. évfolyam. 257-281. szám)
1984-11-11 / 265. szám
Összefogni a foglalkoztatást! Interjú dr. Baráthi Ottó osztályvezetővel A megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról az elmúlt év derekán megjelent jogszabály előírta, hogy a rehabilitációs bizottságokat 1983. szeptember 30-ig kell létrehozni. Az eltelt egy év rehabilitációs tevékenységének tapasztalatairól beszélgetünk dr. Baráthi Ottóval, a megyei tanács vb munkaügyi osztályának vezetőjével, — Mik voltak az első lé- na helyezni, hiszen körülbelül pések a rehabilitációs munkában? — Ahhoz, hogy a rehabilitáció szervezettebbé váljon, az első nagy lépést az 1967- ben megjelent egészségügyipénzügyminiszteri közös ren annyi volt a létszámuk, mint a kialakított munkahelyek száma. Gyakorlatilag ma sem Egy-egy vállalat pedig azt mondta: nem éri meg neki a kisebb mértékű dotációért a rehabilitációs foglalkoztatás. A kiküldött körlevelek visz- szajelzést is kérnék a gazdálkodó egységektől, és ennek ismereteben kívánunk javaslatot tenni arra, hogy milyen lehetőség nyílik a megyei tanács elkülönített számláján kezelt, úgynevezett közös remás a helyzet, de a csökkent hat>llltácios alaP létrehozásá— Hogyan keletkezne ez az alap és mit terveznének az itt összegyűlt pénzzel? — A gazdálkodó egységeknek rehabilitációs munkahelyeket kellene kialakítaniuk, munkaképességűek száma nem fogyatkozik, inkább nő, ______ míg a részükre létrehozandó d elet volt, hiszen átfogóan munkahelyek kialakítása nem rendezte a rehabilitációs fel- folytatódik. Olyan^ pedig csak adatokat. Ez a rendelet és az elvétve fordul elő, hogy a új is kimondja, hogy ez alap- vállalatok más vállalat dol- vetően vállalati feladat. Az g°zóját helyeznék el a rehabi- és ezzel egyidőben igénybe előző rendelet akikoriban na- ütéciós munkahelyeikre. El- venni es felajánlani a dotá- gyobb lehetőséget teremtett fősorban saját dolgozóikkal dókat, fejlesztési pónzeszkö- arra, hogy a rehabilitációban foglalkoznak, de ez érthető is. zöket és támogatásokat, s ezen érdekeltek tegyenek valamit: — Miben segíthet a tanács Pénzeszközök koncéntrálásáa gazdálkodó szervek rehabi- .*1°™a.n^; létre a közös re- litációs tevékenységében? habilitaciós alapot. Ez lehetové tenné az alapból egy-egy A megyei tanacs végre- vállalatnak a támogatását na- hajtó bizottsága meg a múlt gyobb mértékben, ha a csöka megyei tanács ötmilió forint támogatást adott a megyében több mint 10 vállalatnak, hogy a megváltozott munkaképességű változott muniKaKepessegu év februáriában tárgyalta a7 f 7 í , ’ ~ J , dolgozók részére munkahelye- egészségügyi szoc á if ^foe T munkalkepessegu dolgokét alakítsanak ki. Többé- zok reszere munkahelyeket kevésbé sikeresen létre is '■. _y_* hoz letre. de elősegítené esethozták a vállalatok a munkahetét és kijelölte a jövőben , , , , . , ,, ,, elvégzendő feladatokat. Meghelyeket, s számon lehetett a,akuItak a rehabilitációs bitóink kérni: mire fordítják a óságok: a szervező, támogatást. — Tehát eredményesnek tekinthető a vállalatok rehabilitációs munkája? — Megállapítható, hogy fejlődött a tanácsok, vállalatok és társadalmi szervek rehabi irányító és koordináló feladatokat ellátó megyei rehabilitációs bizottság mellett a megye három városában, Salgótarjánban, Balassagyarmaton és Pásztón jöttek létre a helyi, városi bizottságok, és leg közös vállalatok, szociális foglalkoztatók kialakítását, célszerű működtetését is. — Tapasztalataim szerint viszonylag alacsony presztízsű munkakörben helyezik el —, ha elhelyezik — a csökkent munkaiképességű dolgozókat, ön szerint mit mutat a gyakorlat? — Valóban így van. A leggyakoribb rehabilitációs munkakörök: az őr. portás, liftkezelő. Azt kellene elérni, meglitációs tevékenysége, de ha- alakult minden vállalatinál a tékonysága még nem éri el a rehabilitációs bizottság, illet- kIvánt szintet. Szükséges a ve működik rehabilitációs rehabilitációs folyamatok jobb megbízott. A működés tapasz- hoev a leszázalékolt” «m.he összehangolása, az érdek- és talatai még nem érzékeibe- refis teljes éítókű doS szemléleti viszonyok megvál- tök. Szeptemberben a megyei legyenek Például hogy egy toztatása, továbbá az anyagi tanács általános elnökhelyet- csökkent munkaképességű esz- eszközök koncentrálása. Ezt tese es az egészségügyi ősz- tér gallyas ne portás vagy ór ai lapította meg a megyei ta; táiy is körlevelet küldött min- legyen hanem esztergályos nacs végrehajtó bizottsága, den vállalat, szövetkezet ve- csak nagyobb munkavédelmet Ügy látom, hogy a vállalatok zetőjenek és a rehabilitációs biztosító munkahelyen, és esetnem "érzik vagy nem akarják megbízottjának. ’érezni ebben a munkában a felelősséget, pedig itt a vállalatok, a szakszervezetek és a tanácsok sajátos feladatainak . , , megváltozott munkaellátása hozhatna jobb ered- népességű dolgozók foglalkpz- ménveket tatása után a munkáltatót a ' . . , . 8/1983. (VI. 29.) EÜM—PM- Mi ma »helyzet a csók- saámú együttes rendelet alap^n. , . m»nkak^sipK>'ek,y'k Jan dotáció wleti In(oc_ kialakított munkahelyek te- maciónk szerin,t a gazdálkodó rer1, .... . szervek többsége nem élt a — A megelőző években vé- dotációk igénybevételével, más töményem szerint elvileg esetben a megyében működő minden csökfcen-t munkaképes- gyáregységet a vállalati köz- segű dolgozót el lehetett vol- pont ebből nem részesítette. — Mire hívták fel ebben figyelmüket? — A Döntött a falu Demokrácia alapfokon A napokban van tíz éve, hogy az akkor még Kecskeméten kétévente megrendezendő szociográfiai konferencia alkalmából vendégül látott bennünket a bugaci puszta szélébe^ települt Móricgát község termelőszövetkezete. Az ebéd utáni beszélgetés során Sánta Ferenc összehasonlította az akkoriban Nádudvaron, s ott, Móricgáton frissen szerzett tapasztalatait, és — jó néhányunk megdöbbenésére — azt mondotta, hogy úgy látja, a magyar falusi ember megtanulta a demokráciát. Amikor — úgy tizenöt éve — a mezőgazdaságban kezdtük kialakítani az optimális üzemnagyságokat, összevontunk termelőszövetkezeteket, szinte mindenütt a járási, vagy a megyei szervek javaslatát fogadta el a tagság... Aztán teltek-múltak az évek, a falvakban megindultak a sugdolózások, hogy nem A., hanem B. község szövetkezetéhez kellett volna csatlakozniuk, nem X., hanem Y. elvtársat kellett volna megválasztaniuk elnöknek, úgy talán jobban jártak volna. Ám nemigen akadt, aki szót emelt volna a közösség érdekében, élt volna demokratikus, alkotmányunk biztosította jogával. A minap olyan hír került a kezembe, amit olvasva azt raméltem, mindez a múlté, a továbbiakban nemzeti egységünk legkézenfekvőbb megnyilvánulása, a közakarat lesz az, ami dönt ilyen kérdésekben. Történt, hogy népszavazást rendeztek Tata város környékének két községében — Ágostyánban és Bajon —: kíván-e a két település lakossága városrészként a városhoz csatlakozni? Egyértelmű volt e kérdés, a szavazáson résztvevők — nem szavazott mindenki, aki jogosult volt, s ez is arra utal, tanulnunk kel] p. demokráciát! — egyértelműen válaszoltak. Az agost.yá- niak a városhoz való csatlakozás mellett döntöttek, a bajiak viszont úgy. hogy továbbra is maguk intézik saját dolgaikat. Nagyon szurkolok mindkét község valamennyi lakójáért, szeretném, ha a szoros eredményt hozó népszavazáson született döntésüket nem kellene megbánniuk, örülnék neki. ha az agostyániak jobban járnának a városhoz való csatlakozással. s örülnék, ha a bajiak bebizonyítanák, helyesen döntöttek, megállnak a maguk lábán, kicsiny közösségük érett saját sorsának formálására. Agostván és Baj példáia túlnő a megyehatáron, példa minden falunak, amelyik ilyen válaszút elé kerül. Példa — demokráciából. Hegyes Zoltán leg más tennék megmunkálásával. Ám a nagy hatékonyságot követelő vállalati gazdálkodási rendszer nemigen könnyíti meg az efféle megoldásokat. — A rendelet foglalkozik az átképzés, a betanítás lehetőségével is. Élnek ezzel a vállalatok? — Tudomásom szerint igen kevés átképzés, betanítás volt, és kis létszámot érintett. Ha több hasonló profilú vállalat lenne a megyében az átképzés szervezése jobban menne, s mi is több segítséget tudnánk ebben nyújtani. Jó példaként kell ebben megemlíteni a szénbányákat, a kohászati üzemeket és az állami építőipari vállalatot. Feltétlenül meg kell említeni a Volán- váLlalatot, ott saját fejlesztési alapból már évekkel ezelőtt külön üzemrészt hoztak létre, ahol a vezetéstől akár ideiglenesen is eltiltott gépjármű- vezetőket foglalkoztatnak: lakatos- vagy ahhoz közeli szakmában. — Mi várható a rehabilitációban a jövőben? — A napokban érkeztek s érkeznek vissza a gazdálkodó egységeknek kiküldött kérdőívek. A beérkezett anyagok alapján reméljük, hogy a jövőben szervezettebb, összefo- gottabb intézkedésekre is sor kerülhet a rehabilitációs munkakörök és foglalkoztatások kialakítása terén. Zs. A. A vezetők fizetése Négy évvel ezelőtt — az akkor érvényes bértarifa szerint — a ,kiemelt” kategóriába sorolt vállalatok igazgatóinak „bérplafonja” 10 ezer forint volt; a „D” kategóriába sorolt vállalatok igazgatói mindössze 3400 és 4700 forint közötti alapbért kaphattak csak. Annyit sem, mint amennyiért manapság egy minden szakképzettség nélküli segédmunkás munkát vállal. Négy évvel ezelőtt e bértarifát valahol, valakik mégis komolyan gondolták és — ki tudja, milyen megfontolásból — úgy vélték, hogy legföljebb havi 4700 forintért akad olyan tehetséges, ambiciózus és rátermett szakember, aki vállalja akárcsak egy „D” kategóriájú vállalat igazgatását. S, nem tévedtek: akadt ilyen ember, legföljebb nem volt szakember, s híjával volt tehetségnek, ambíciónak és rátermettségnek. Nemrég, de azért már elavult ez a bértarifa. Az elmúlt négy évben kétszer is módosították, s manapság a legnagyobb és a „legkiemeltebb” vállalatok vezérigazgatóinak alapbére a 20 ezer forintot is megközelítheti, ám közülük — az Ipari Minisztériumtól kapott tájékoztatás szerint — mindössze öten kapnak 16,5 és 17 ezer forint közötti alapbért, összehasonlításként: a bőripari kisszövetkezet nyersbőrraktárában dolgozó munkás havi fizetsége 13 ezer forint, a szövetkezet főkönyvelője havonta 16 ezer forintot kap. További összehasonlítás kedvéért —, s ennek érdekében maradjunk a szakmánál —, a bőripar egyik legnagyobb állami vállalatának vezérigazgatója havi 12 700 forint alapbért kap. Jóval kevesebbet, mint a kisszövetkezet főkönyvelője, s még annál is kevesebbet, mint amennyit a szövetkezeti íiyersbőrraktárban dolgozó munkás. E furcsaság magyarázata roppant egyszerű. A hetvenes és a nyolcvanas évtized fordulóján a túlzott keresetdifferenciálódás, illetve a túlzottan magasnak ítélt jövedelmek elleni harc első számú célpontjaként éppen a vezetői alapbéreket szemelték ki. Sikerrel. Azóta változtak az idők, de alig változott a vezetői bérekkel, keresetekkel kapcsolatos közfelfogás. Pedig a vezetőd jövedelmek — összegszerűen — nagyon esetlegesek. Az alapbért kiegészítő jövedelemhányad kifizetése annyi — gyakorta egymásnak ellentmondó — feltételtől függ, hogy egyetlen vállalatvezető sincs e kis országban, aki biztonsággal készíthetné el személyes jövedelmi tervét. Ai minduntalan változó szabályozók, az ezek-d hez kapcsolódó jutalmazási, illetve prémiJ umfeltételek hektikusan változnak a min-<| denkori gazdálkodási körülményektől fügJ gően. Az úgynevezett „komplex értékelése» alapuló jutalmazási rendszer” annyira szét- parcellázza a vezetői munkát, s annyira eM térő szempontok alapján ítéli meg a vezetői teljesítményeket, hogy manapság már senki-1 nek nem fontos a hosszabb távon is kama-' toztatható vezetői teljesítmények esetleges hasznának anyagi elismerése. Az évenkénti prémium, az esetenként ki 4 fizetett jutalom egyébként is — szükségé szerűen — rövid távra ösztönző megoldásj Következésképpen senki nem érvelhet azzalj hogy az átlaghoz viszonyított — tagadhatat-J tanul alacsony — vezetői alapbérek nemi jellemzőek, mert a vezetők alapbére és jöJ vedelnie korántsem azonosítható. Hadd teJ gyem hozzá: az alapbérek és a jövedelme«' manapság már egyetlen kategóriában sen* azonosíthatók... És éppen a vezetőgárda az] ahol vissza kellene térni a tényleges vezetői munkát érdemlegesen megbecsülő alapbér-! rendszerhez. A kinevezett vállalatvezetők^ nek' annyi bizalmat és ehhez méltó alapbért, no meg annyi cselekvési önállóságot kellene adni, hogy személyes érdekeik va J lóban egybeessenek a vállalati —, vagy, hä úgy tetszik: a nemzetgazdasági — érdekekJ kel. E szükségszerűség fölismerésévé! vdltoJ zik — remélhetően — a következő év janoJ árjától a vezetők anyagi érdekeltségi rend« szere. Megszűnik a sokat bírált komple« értékelésen alapuló jutalmazási rendszer, éó helyébe lép egy sajátságos prémiumrendszer! kiindulópontja a vállalati vagyonhoz viJ szonyított vállalati nyereséghányad minden« kori nagysága. Megszűnik a sokat emlegetett bázisszemlélet is. A új helyzet talán elvezet annak feW ismeréséig, hogy a vállalatoknál, a vezetőknek és a beosztottaknak egyaránt ai mainál mindenképpen hosszabb távra kell gondolniuk. Vértes Csaba — Az energiaköltség a termelési értéknek csupán 3 egész 8 tized százaléka nálunk — fejtegeti az energetikus üzemvezető. — A gyár elsősorban a termelési érték növelésében érdekelt, ezért előfordulhat, hogy kis termelésnöveléshez aránytalanul nagyobb energiát használunk fel. Sok múlik a munkahelyi vezetőkön. A forgácsolóüzem- bem, Juhász Jancsiéknál például soha nem ülnek le úgy reggelizni, hogy az egész csarnokban díszkivilágítás volna. Abban a kis helyiségben, ahol összegyűlnek, ég a villany, a többi helyen gondosan lekapcsolják. — Ha számításba vesszük; hogy a fő fogyasztó az eloxá- lóberendezés, a kompresszor, az indukciós kemence, akkor úgy tűnik: a világítás áram- fogyasztása arányaiban elenyésző. — Elenyésző valóban,' legfeljebb tízezer forint lehet az éves megtakarítás. De ha a „kcsinyes” takarékosság országos tendencia lenne, akkor sokat jelenthetne! Mintegy tizenöt és fél mil— Épp nemrég készült egy felmérés — idézi föl a 33 éves fiatalember —, amiből kiderült, hogy 1980. és ’83. között 26 százalékkal nőtt az energiahordozók átlagos egységára. Nálunk a felhasználás szerkezetének módosításával és a csúcsidei fogyasztás mérkövetkezik a sorban a for- gácsológepek „regimentje”. — Régebben arra törekedtünk, hogy a préslevegőt egy helyen állítsuk elő — meséli el Hoffer a megtakarításra tett egyik intézkedést. — Ez szép dolog is volna, ha a termelés minden munkahelyen egy időben zajlana. Azonban mióta a gmk-tk működnek, előfordul, hogy délután vagy éjszalka csak egy-egy üzemrészben folyik fontos termelés. Ilyenkor kénytelenek voltunk járatni a nagy, 110 kilo- wattos kompresszort. Most ezen változtatunk. Elkezdtük telepíteni a kisebb, 7 és fél kilowattos kompresszorokat. Ezeket akikor kapcsoljuk be, ha a központi gépet nem érdemes működtetni. Kiszámítottuk, hogy évente 350 ezer forint értékű áram takarítható meg ezzel a változtatással. Mint a szakember szavaiból kiviláglik: egy „kis” kompresszor 83 ezer forintba kerül, akár négynek az ára is séklésével sikerült elérni, hogy megtérül, tehát egy év lefor a kifizetett átlagár csak 16 százalékkal nőtt! Költségeket tekintve az üzem a legnagyobb mérték 'Mó forint értékű energiát ben .villanyáramot használ használt föl tavaly a Balassa- föl: az energiaköltségriek több gyarmati Fémipari Vállalat, mint a felét erre fizetik ki. Nagyvonalúan megbecsülve a közepes fogyasztók közé tartozik az ipari üzemek között. Nem sorolható a vállalat létkérdései közé, hogy az energiával látványosan spóroljanak, így hát örvendetes, hogy az irányítók, köztük Hoffer Miklós energetikus üzemvezető személyes ügynek tekintik a fölhasználás ésszerűsítését. Növekszik a Hungarotex exportja A Hungarotex Textilkül- népszerűségéről. A vállalat kereskedelmi Vállalat az év együttműködést alakított ki első tíz hónapjában tizenöt több tőkésország, elsősor- százalékkal nagyobb exportot ban Ausztria, a NSZK árubonyolított le a tőkésorszá- házaival. Ezektől az áruháKülső szemlélő azt hihetné, elsősorban a forgácsológépek „élik föl” az elektromos energiát... — Nem csak külső szemlélők hitték ezt — közli Hoffer. — öt éve, mikor ebbe a beosztásba kerültem, még csak az összes fogyasztást tudtuk mérni. Azóta megte- íoiyamatos remtődtek a lehetőségek arra, hogy minden fontosabb fogyasztót külön mérjük. Így képet kapunk a felhasználás valódi arányairól. gokban, mint az elmúlt év azonos időszakában. A több mint félmilliárd forintos növekedés elsősorban annak eredménye, hogy élénkült a piac, de annak is, hogy a vállalat hatásosnak bizonyult, zaktól ruhaipari termékeket és fogyasztási cikkeket vásárol, s a behozatalnál na- gyob összegért saját termékeket exportál. A Hungarotex kilenc orúj kereskedelmi módszereket szágban hozott létre külföldi is bevezetett Exportra szánt partnerével vegyes vállalatot; új termékeinek egy részét ezzel elsősorban konfekció- először itthon hozza forga- ipari termékeinek, műszaki lomba, ezzel előzetes infor- textíliáinak exportját lendí- máciokat szerez a termek tette fel. (MTÍj gása alatti Elmeséli még Hoffer azt is, hogy a raktárnak használt légsátort kiiktatták az üzemben, A készárut más helyiségékben helyezik el, így évi 370 ezer forint áramlkölt- séget spóroltak meg egy csapásra. — Eddig szerencsénk volt abban, hogy a megtakarításhoz nem kellett különösebb» befektetés — emlékezik aa üzemvezető. — Most már a következő lépéseikhez beruházás szükséges... És említ is egy lehetőséget; amivel évi 800 ezer forint „villanyé íjat” spórolhatna meg a vállalat. A gyár fejlődésének folyamatában idővel összesen három trafóállomást hoztak létre az üzem területén. Ezek mindegyikére külön, A méréseikből kiderül, hogy szerződést kell kötniük az ÉMÁSZ-szal. És mindegyiknél külön biztonsági „rátartásról’* kell gondoskodniuk. Ha csak egy állomásuk volna, akkor egyetlen „rátartással” is bolházon belül az eloxállóüzem használja a legtöbb villanyt. Mégpedig .nem az elektrolízist előidéző szerkezet, hanem ennek segéd berendezései: légelszívók, folyadékszivaty- dogulnának. Már kigondolták tyűik. A lista második helyén az alumíniumöntöde áll; itt az olvasztás tüzelőolajjal töra lehetőséget: az eredeti trafóállomások megmaradnak,' csupán egy mérőhelyet kell ténik, áramot a hőntartáshoz telepíteniük, és egy rövid távesznek igénybe. Van egy hőkezelő kemencéjük is — 900 kilowattos —, ezzel kapcsolatban az utóbbi években fontos szabály, hogy csúcsidőben nem üzemelhet. Ezek után von vezetéket kell kiépíteni a bútorgyári „elágazáshoz”; Mindez azonban hárommillió forintba kerül majd, ha lesz rá keret... (molnár) NÓGRÁD = 1984. november ü., vasárnap 3 ÉP
