Nógrád. 1984. november (40. évfolyam. 257-281. szám)
1984-11-10 / 264. szám
Fotók és írásos emlékek a kollégium kiállításán Geréb László és társai a közösségi élet szervezőt A sportteljesítményekről a faliújság tájékoztat A kényelmes szobákban tanulni is lehet. Győri László és Bíró Zoltán élnek is a lehetőséggel A rang kötelez * Amíg egy diákotthonból kollégium lesz N agy • sürgés-forgás. No, meg az izgalom! Elől az udvaron kamaszfiúk söprögetnek — vagy harmincán —■ tőlük szokatlan engedelmességgel. Lénárt tanár úr b 'kertben ügyködik egy csoporttal. Vaskor tanár úrral pohárért szaladnak a szomszédba néhámyam. Az épületben sokan futólépésben közlekednek. Akinek már nem jutott munka, az is ott ácso- rog a folyosón, hátha hirtelen szükség lesz rá. A ház előtt éppen most áll meg az sutó, amely a német vendegeket hozza. A felfordulás azonban csak látszólagos. — Pontos forgatókönyv készült az előkészületekről és az esemény lefolyásáról, melyben pontról pontra mindennek megvan a felelőse — mondta Székely Imre igazgató. Nem csoda a kívülállónak talán túlzottnak tűnő precizitás, hiszen a szécsényi Nógrádi Sándor Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet diákotthonában az intézmény történetének tán legnagyobb eseményére készülődnek: kollégiumavatóra. M ár akkor cél volt a kollégiumi cím elnyerése, amikor én diák voltam — emlékszik vissza Székely Imre, aki 1962- és ’66 között, középiskolás korában vallhatta először második otthonának a diákotthont. 1973-ban aztán nevelőtanárként került vissza, s két éve igazgató. — Akkor persze még a régi kolostorban laktunk. Csak 1980- ban költöztünk át az új épületbe, majd a szorongató helyhiány * miatt a sebtiben átalakított, eredetileg hat tantermes iskolába is. A kolostor, amit akkor felújítás miatt kellett elhagynunk, ma is üresen áll, pedig nagy szükségünk lenne rá, ugyanis a férőhelygondok máig sem megoldottak. Emiatt székel Balassagyarmaton Iskolánk szakmunkástagozata. Jövőre technikusképzés indul, a megnövekvő « létszám már most fejtörésre késztet. A diáktanács tagjait arról faggatom, milyen munka van a kollégiumi cím elérése mögött. • — En úgy érzem, kulturális téren sokat fejlődtünk — mondja Búzás Miklós negyedikes növénytermesztő gépész, a diáktanács titkára. — Például tavaly a kollégiumi mozgalom 25 éves évfordulójára rendezett versenyre is néptánccal, citerazenével, íu- volaszóval, prózamondással neveztünk be. és a színjátszóink is csak a műsoruk hosszúsága miatt maradtak ki az előadásból. A Furák- kollégiummal megosztva lettünk elsők. — Régen nem voltak versenyek. Hogy csak a legutóbbiakat említsem, nagyon jól sikerült a környezetismereti, honismereti vetélkedő — sorolja a változásokat tovább Geréb László kulturos. — Aztán új dolog a minősítési rendszer. A primer közösségek és tanulócsoportok értékelésére alakítottuk ki ezt a pontozást, ami minden fontos szempontot tartalmaz. Az egyik épület lakóinál nagyon „bejött” az értékelés, de a másik szárnyban nem nagyon fedi a valóságot. Mikor furcsállom, hogy a ház így befolyásolja a benne folyó életet, elmondják, hogy valóban így van. Az iskolának készült részben tí- zen-tizenketten vannak egy szobában. A másik épület négyágyas, szállodaszerű szobáival, külön tanulóhelyiségeivel kényelmesebb. — Ahol többen vannak együtt, több a közös ügy, nagyobb az egymásrautaltság, jobb a közösség :— magyarázza Búzás Miki. — Mi az, ami érzésetek szerint hiányzik a kollégiumból? — Több kimenő kellene, mert a napi hét-nyolc óra után nagyor kevés az egy óra kikapcsolódás — véli Geréb Laci. — Én nagyon jól érzem itt magam — vallja Bükki Sanyi, a diáktanács elnöke. — Van fegyelem, de nincsenek fölösleges kötöttségek, vasszigor, mint némely diákotthonban, amit ismerek. — Az ötnapos munkahét bevezetése óta minden szombat-vasárnapot otthon töltőtök. Nem maradnátok néha szívesen itt? — Tanulni lem, abból épp elég van hétközben, de jó szabadidős-programokra szívesen. S ok évi diákotthonos tapasztalat birtokában tárja fel a nehézségeket Székely Imre. — Manapság sokkal nehezebb jó közösséget kialakítani, mint az én diákkoromban. Akkor rang volt diákotthonosnak lenni, nagyobb is volt bennünk az öntudat. A mai gyerekek nagyon túlterheltek, sokszor kiégettek. Gyakran széteső, időzavarral küszködő családokban élnek, ahol azonban általában többet kapnak anyagiakban, mint amennyit érdemelnének. Ügy vélem' a fentiek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a gyerekekben nem elég fejlett a közösségi szellem. A felsőbb évesekben azonban már kialakult az igény a tartalmasabb, összetartóbb életre. Nagyrészt az ő- kitartásuknak és tettrekészségük- nek köszönhető, hogy a diákotthonok és kollégiumok versenyében elért bronz, majd ezüst oklevél után kollégiumi címet kaptunk. A rang kötelez. Tudják azt nagyon jól a szécsényi kollégiumban. S a szívesen vállalt kötelezettség meghozza a maga gyümölcseit. Kovács Erika — képek: kulcsár józsef —; j Az igazgató A klubb a szabad idő hasznos eltöltésére biztosít helyet
