Nógrád. 1984. november (40. évfolyam. 257-281. szám)

1984-11-06 / 261. szám

Irta levelében a szuhai Vegh Tibi, s bizonyára tü­relmetlenül várja azóta is üzenetünket, így hát rögvest a lényeg: írjál mindarról, amiről úgy gondolod, hogy másoknak is érdekes lehet, legyen az éppen őrsi, vagy iskolai probléma, gond, si­ker, vagy a falu eseménye. És ez másoknak is szól, hi­szen az Üttörősarkot maguk az úttörők írják, mindenféle megkötöttség nélkül. Egyet viszont „elvárunk”: tiszta la­pon és minél kevesebb he­lyesírási hibával küldjétek el leveleiteket.. És akkor gyorsan avassunk egy lányt is tudósítói taggá, Fehér Anett személyében, aki a Nőtincsi Általános Iskola hetedik osztályos tanulója. Ő elküldte első írását is, amely egy emléktúra élmé­nyeit rögzítette. Az állomás­helyeken játékos feladványo­kat kellett megoldaniuk, a végállomás pedig a hősök sírja volt, ahol elhelyezték a kegyelet és a hála virágait az úttörők. ÜTTÖRŐ-ÜJSÁGÍRÓK KLUBJA alakult Kisterenyén, a Há- mán Kató úttörőcsapatnál, írja Kaszás Hedvig hetedikes diák. — A mozgalmi évet nagy­szabású hulladékgyűjtéssel kezdtük — olvashatjuk —, bevételünk megközelítette a tízezer forintot. Aztán a Nóg­rádi Szénbányák KISZ-eseivel közös akadályversenyen vet­tünk részt, majd iskolánk külön is szervezett hasonló jálékol. Máid arról ír Hedvig, hogy tei'veik között szerepel fel­nőtt- és gyermekú.iságírók meghívása, szeretnének ellá­togatni a NÓGRÁD szerkesz­tőségébe, illetve más újsá­gokhoz, kíváncs-ak a nyom­dai munkára is. Ugyanakkor más iskolák hasonló jellegű klubjaival keresik az isme­retséget, szívesen tolmácsol­juk hát kívánságukat: a ha­sonló érdeklődésűek az aláb­bi címre írjanak nekik: 443. sz. Hámán Kató Úttörőcsapat. Kisterenye, Jászai út 2. GIMNAZISTA­SZEMMEL... Még mindig házunk táján maradva, örömmel olvastuk, két „egykori” úttörőtudósító levelét — mod már a gim­náziumból címezve. Szalai Éva, a salgótarjáni Bolyai János Gimnázium I/e osztá­lyos tanulója arról számol be, hogy nagy szeretettel fogad­ták őket a „nagyok”, s kü­lönféle programok biztosítot­ták, hogy zökkenőmentes le­gyen a beilleszkedésük. Volt „elsősök napia”, honvédelmi nan, panírgyűités, klubdél­után, vetélkedő, diákparla­ment — no. és persze az el­lenőrző könvvbe is ígéretes jegvek kerültek be ez idáig. Ez,legyen a folytatás is! — Segítség! Segítség! Gyor­san siessenek emberek, sze­gény édesanyámnak összenőtt a szemöldöke! — olvastuk kétszer is a bevezető soro­kat Kotroczó Róbert kistere- nvei első éves gimnazista le­velében, majd megnyugod­tunk : — Tlven és ehhez ha­sonló felkiáltások hangzottak el a minan a mátraterenyei művelődési házban, ahol az e’röooenő poénokat a nén- szerfi Markos—Nádas duó ad­ta közre. De voltak velük énekesek is. köztük Délhúsa Gion. aki elmondotta. hogy mostanában arért nem lehe­tett látni-kallnni. mert bat- Ó''°s cyarrodpst kötött N't'1- ga*-vámetors7ágha rio de­cemberben „vigaszként" meg­jelenik egy nagylemeze. VIRÁGOT A HŐSÖKNEK! Közeleg a felszabadulás év­fordulója. tudjuk, hogy az út­törőcsapatok lázasan készü­lődnek, s nemcsak egy-egy eseménnyel. Gyakran ka­punk mi is hírt róluk, most például a pásztói Dózsa György Általános Iskola tu­dósítói szakraja írt — kiste- renyei úttörő-újságírók, íme itt az első partner! — szóval, a pásztóiak az egykori szem­tanúkkal, idős emberekkel ké­szítenek riportokat, a törté- nészszakrajjal együtt. — 1974-ben Dimitrov Fjo- dorovics Loza ezredes, a Szovjetunió hőse megírta a pásztói járás területén folyó harcokat — olvashatjuk a tudósításban. — Iskolánk egyik volt tanulója levelezett az ezredessel, s így hozzá­jutott sok értékes anyaghoz... valamennyien tudjuk, hogy a szovjet katonák a legdrágáb­bat, az életüket áldozták azért, hogy mi békében és szabadon élhessünk. Épp ezért kötelességünknek érezzük a szovjet hősök hozzátartozói­nak felkutatását, valamint azt, hogy mindig legyen a közös sírnál, az emlékműnél friss virág. Branapolszki Leo- nyid 20 éves korában esett ei Pásztón. Idős, beteg nővé­re a Vöröskereszttől kérte, az évfordulón tegyenek a kö­zös sírra helyette néhány szál virágot. Kanyó Pálné vöröskeresztes titkár kérésé­re szakrajunk a vöröskeresz­tesekkel együtt virágot és ko­szorút helyezett el az emlék­műnél. Fényképet is készítet­tünk, s elküldtük a néninek. Bizonyára fájdalmát enyhí­teni fogja az a tudat, bár­mennyire is távol él szeretett testvére hantjától, a közös sírná] mindig lesz friss vi­rág. Talán egyszer erről sze­mélyesen is meggyőződhet, ugyanis szakrajunk szeretné vendégül látni Pásztón. Bí­zunk benne, hogy sikerfii! SZÜRETI DÁRIDÖ Váltsunk témát, a rétsági Molnár Melinda ugyanis egy szüreti bálra hív meg ben­nünket — néhány sor erejé­ig. — Ha szüretelünk, akkor legyen mindenki vidám! — ez volt az alapgondolata a KISZ-esek által rendezett szü­reti bálnak, amibe persze, mi nyolcadikosok is besegítet­tünk. Földíszítettük az ét­termet, délután pedig ott voltunk a felvonuláson: lova­kon, kocsikon énekszóval vo­nultunk végig a falun, pa­rasztos ruhákba öltözve... es­te pedig a bálon roptuk a táncot. Nagyon jól sikerült ez a szüreti mulatság! — ír­ja levele végén Molnár Me­linda. RÖVIDEN — MINDENRŐL Már csak arra van hely, hogy távirati stílusban né­hány levélbe bekukkantsunk. Kakuk Kati Salgótarjánból, a Lovász József Általános Is­kolából a zenei világnap al­kalmából rótt sorokat egy ze­neiskolai hangversenyről. Kor- bely Ildikó és Fekete Kata a káliói honismereti szakkör megalakulásáról számol be; Balog Teodóra és Jankó Ani­ta a tari harmadikos kisdo­bosok családi-őrsi foglalko­zásáról írt, mondván, hogy ezek nagyon érdekesek és emlékezetesek, olyannyira, hogy mind több őrs kap ked­vet a „kihelyezett” foglalko­zásokhoz; Szikói Krisztina a kistereriyei ötödikesek szoros­pataki kirándulásának élmé­nyeit vetette papírra, míg a balassagyarmati Dózsa György Általános Iskola tudósítója, Majoros Csaba az egri vár­ban tett kirándulásról írt. A kállóiak túrájáról Lendvay Beatrix számolt be, az endre- falviakéról Kovács Krisztina. Molnár Rita Diósjenőről ar­ról ír. hogy kicsik és nagyok az egyik napon iskolájukat és környékét tették rendbe, sze­metet szedtek, gereblyéztek, takarítottak, fát ültettek. Ka- rancslapujtőről pedig papír- gyűjtésről, a kézilabda-baj­nokságról, s egy izgalmas ve­télkedőről kantunk hírt 4 paj­tás tolmácsolásában. MEGFEJTÉS — NYERTESEK — FELADVÁNY Legutóbbi feladványunk he­lyes megfejtése: Babits Mi­hály. Szerencsés nyertesek: Domoszlay Mónika, Vizslás, Vöröshadsereg út 13., Szalai Tamás, Szécsény, Bocskait út 13. Győri Bernadett, Tar, No­vember 7. út 23., Járja Csa­ba, Őrhalom, Rákóczi 128, Fehér Péter, Nőtincs, Sza­badság út 53. Az alábbi feladvány meg­fejtését november 15-ig kér­jük postára adni, címünk: Üttörősarok, NÓGRÁD-szer- kesztőség, Salgótarján, Palócz Imre tér. 4. Betűpótlás Egészítsétek ki a kör sugaraiba beírt szótöredékeket úgy, hogy értelmes ötbetiis szavakat kapjatok! Helyes megoldás esetén a. külső körbe kerülő hetük, a számozás sorrendjében összeolvasva: József Attila egyik versének címét adják eredményül. Mi a vers címe? I te§MÄ pertagflgts: Mártától írtul fis Martat vfiipfise MMict iwtéIbT Ifjúsági parlament az ELZETT-ben Kétszázhetvenegy fő 30 éven aluli fiatal képviseletében 68 küldött jelenlétében összegez­ték a fiatalok érdekében — és velük együtt — végzett mun­kát az ELZETT Művek szé- csényi gyárában. Az öt mun­katerületi szintű, „előparla- ment” után megrendezett gyá­ri szintű fórum méltó volt az eddigi hagyományokhoz, kül­sőségeiben és Ur'balméibam is éreztette, hogy az üzem gaz­dasági. vezetése a fiatalok „értékének” megfelelően ké­szítette elő. A beszámolót va­lamennyi küldött időben meg­kapta és azokat a következő amely 17 pontban jelöli meg az 1987-ig végrehajtandó te­endők. sorát. az üzem vezetéséhez, hogy * vegyészeti feladatok munka­időn túli vállalásaihoz a lehető­séget alakítson ki, s akikor nem lesz kénytelen üzemen kí­vül keresni a lehetőséget. atalofc helytállásáról szólt, azokra a tapasztalatokra utalt, amelyeket az új gyártási fel­adatok megoldása során ész­lelt. Feladatokhoz Bátrabb, kezdeményezőbb magatartást Mócsány István a forgácso- évekre szóló javaslatokat is, ló üzemrészben dolgozó fi­Bagó József, a KISZ-bi­zottság titkára nyitotta meg a parlamentet, üdvözölte a küldötteket és meghívottakat. Róka Miklós igazgató szó­beli kiegészítést mondott az írásos beszámolóhoz és össze­gezte a munkaterület: szintű el őpar 1 a mentek tapas zt a la t a it. Szóvá tette, hogy nem min­den területen sikerült tartal­massá tenni a fórumokat, el­sősorban a kelllő érdeklődés és előkészítés hiányában. Ez alól kivétel a szereldei és a nem fizikai terület volt. — Jó színvonalú, kollektív munkánk eredményei, a fi­atalok érdekében tett intéz­kedéseink és velük kapcsola­tos terveink alapot adnak ar­ra. hogy kellően politizálhas­sunk — hangsúlyozta többek között. A fiatalok által felve­tett kérdésekre választ adva ösztönzött arra, hogy „A fi­atalok bátrabban vállalják a képességeket próbára tevő feladatokat, mert a gyári kö­vetelmények többet kívánnak valamennyiünk tói”. Utalt arra, hogy bőven van lehetőség a termelőmunkában, a gazdálkodásban, a mozgal­mi munkában is. — Meg kell újítani az FMKT-mozgalmat és ennek irányításával az Al­kotó ifjúság pályázati rend­szert, az első munkahelyes és a pályakezdő fiatalokkal az eddigieknél is konkrétabb pat­ronáló kapcsolatot kell kiala­kítani. Mindehhez a KISZ sa­ját keretein belül adjon se­gítséget. említette. A parlamenten elhangzott, hogy a gyár vezetése napi­rendre tűzte az egyes betaní­tott munkák szakmáéi tásámalk a megoldását, most már indo­kolják ezt a munkaigénye­sebb. nagyobb szerelési ta­pasztalatot igénylő termékek is, és ha a gyártásban és a szerelésiben részt vevő dolgo­zók átfogóbban ismerik egyes alkatrészek rendeltetését, ez. a termék minőségére is csak kedvező hatással lenne. igazodó üzemi KISZ-életet A parlamenten a KISZ- élettel kapcsolatosan is töb­ben tettek említést. Radvánsz- ki Judit a szerelde VIT if­júsági brigádjának tagja így fogalmazott: „Jól szervezett ifjúsági munkára van szükség és olyan tájékoztatásra, amely során minden KISZ-tag, idő­ben megtudja, hogy az üzem­nél. a működési területen, me­lyek a soros KISZ-es felada­tok”. Az előparlamentek során is érződött, hogy a részfelada­tok végrehajtásában a KISZ ..lépéshátrányban van.” Az üzemnél viszont magas szintű a tömegsport-tevékenység, er­ről szólt Bárány József a KlSZ-bizottság sportfelelőse. Ágner Gyula, az SZMT osz­tályvezetője kiemelte felszó­lalásában, hogy az ELZETT Műveik szécsényi gyárában so­kat tesznek a fiatalok meg­nyeréséért, megtartásáért, ez sok esetben nem is az. anya­giakban fejeződik ki. Utalt a szocialista elosztás elveinek következetes betartására. a szavak és a tettek egységére. Tudatos formálói legyünk környezetünknek Elsőként Varga László, a tmk szakmunkás csoportveze­tője kért szót. Kérte, hogy az idősebb szakmunkások szak­mai tapasztala taiilkat önzetle­nül adják át ,a, fiattfiöivpak és a szakmunkástanulók körében hatékonyabban kellene fog­lalkozni a közéletisógre neve­lés kérdéseivel. Sok fiatalnál gond, hogy nehezen alkalmaz­kodnak az új munkahelyi kö­rülményekhez, a jó patronáló munka viszont ehhez adna se­gítséget. A Mező Imre Szoci­alista Brigád munkájára utal­va elmondta, hogy a jövőben is támogatják a különböző in­tézményéket és a ráirósd úttö­rőtábor építését. Benyó Imre a szerszámüzem fiataljainak nevében kért szót: sürgette a szakterületek további gépesítését,, szóvá tet­te, hogy az új csarnok, amely­ben dolgoznak, rosszul hőszi­getelt, nyáron nagy a meleg, nincs víz, ha van „rossz hely­ről jön, beázilk a mennyezet” — utalt az ismétlődő gondra. Serkentett arra, hogy a fiatal tisztségviselők sokkal bátrab­ban képviseljék a fiatalok ár­nyékéit: — Az üzem érdeke, hogy a szakvégzett fiatal itt a gyár­ban és képzettségéinek megfe­lelő szakterületen dolgozzon, de az alacsony kezdő bér a pénzesebb terület felé mozdít­ja — utalt a nem fizikai te­rületen dolgozók gondjaira Bárány Erzsébet, Pásztor József, a tmk for­gácsoló szakmunkása kifogá­solta, hogy nem ismeri az újítási feladattervet, kérte, hogy a szakmai ismeretek szinten tartására tervszerűen szervezzék a különböző ver­senyeket. Domoszky György vegyész­mérnök az újítási ügyintézés gyorsítását kérte, saját tapasz­talatait mondta el ezzel ösz- szefüggően. Kéréssel fordult — A fiataloknak is tudni kell, hogy mit várnak el tő­lük. Az „ELZETT-járműben’* ne az utas, hanem a motor szerepét vállalják — hanigsú- ivozta. Ruszlkn Sándor a gvár pártvcznfőségének titkára fel­szólalásában elmondotta, hogy a tehetséees. elkötelezett, nén- szerű fiatalok felkészítésére az eddigiektől is nagyobb figyel­met fordítanak a jövőben. Á szabad'dós-programok végre­hajtásához nasv segítséget ad az év vénéig átadásra keriPő ELZETT-klub. de a KTSZ-nek ebben is kezdeménvezőbbnek: kellene lenni. Kenderemé Mátyás Etelka az ELZETT Müvek szeméüyzeti főosztáivá- r.afc munkatársa felszólalásá­ban a fiatalokat támogató lö­vőibe mutató programról, az úi intézkedési terv végrehaj­tásának fontosságáról szólt. A parlament az előterjesz­tett dokumentumokat egy­hangúlag elfogadta. Csavdar Sinov: Szervezési hiba X városban az operaház épületének befejezése előtt négy nappal az épitésvzető izgatottan lépett a trösztigazgató dolgozószo­bájába, és bejelentette, hogy az épület, amelyet felépítet­tek, egyáltalán nem hasonlít színházra. — Nem hasonlít! Nem ha. sonlít! — mérgelődött az igazgató. — Te talán nem is. mered a modern építészeket, akik a fantázia szárnyain szárnyalnak? Mostanában ilyen modern operaházak vannak divatban. — Rendben van, de hol látott ön olyan operaházat, amelynek nincs színpada? Igaz, helyette van egy hat halászhajói befogadó kikötő­je... — folytatta rendületle­nül az építésvezető. — Tűnj el, és ne avatkozz bele az építészek művészi el. képzeléseibe! A mi dolgunk az, hogy határidőre magas színvonalon elvégezzük a ki. vitelezést, az övék meg, hogy tervezzenek.. Körülbelül ugyanebben az időben Y tengerparti falu. ban a hulkonzervgyar épüle­téből komoran lépett ki a frissen kinevezett igazgató.- Vállat vont, és kijelentette, hogy életében először lát ilyen gyárat. — Mire valók ezek a kris­tály égők? — tárta szét értet, lenül a karját. — Mire va. lók ezek a márvánnyal dí­szített körfolyosók? Kinek van szüksége ennyi fogasra? És ez a sok szék is minek? — kérdezte az épitővállalat vezetőjét. — Így tervezték — mente­getőzött az: egyébként már őt is régóta homályos sejté, sek gyötörték. — Mi mikron- müliméternyi pontossággal követtük a tervrajzot. Ellen­őrizheti. — Rendben van, de hogyan fogunk ezekkel a csillárokkal és fogasokkal konzervet gyár­tani? — dühöngött az igaz. gató. — Azt nem tudom — is­merte el az építővállalat ve­zetője. Két hét múlva szakértő bizottság alakult, amely hi­telt érdemlő módon bebizo, nyitotta, hogy X város köz- pontjában — 193 kilométer« re a tengertől — havi öt­venezer darab termelési ka­pacitású halkonzervgyár épült. Ugyanez a bizottság azt is megállapíotta, hogy Y: tengerparti faluban forgó, szinpáddal felszerelt ezer­személyes operaház épült. Az okokat vizsgálva a bi­zottság arra a következtetés­re jutott, hogy ez a tervező­intézet titkárnőjének a hiba. jóból ered, aki szórakozott­ságában összecserélte a terv­rajzokat. titkárnő írásbeli meg­rovást kapott. Jelen­leg a hiba kiküszöbö­lésének a munkálatai foly­nak. Építeni kezdtek egy csa­tornát, amelyen a halászba- jók feljutnak X város köz. pontjába, a tengerparti ope­raház köré pedig 80 ezer la­kosú várost létesítenek. Még mondja valaki, hogy vannak a világon helyrehoz­hatatlan hibák! Zahemszky László fordítása NÓGRAD — 1984. november 6., kedd 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents