Nógrád. 1984. november (40. évfolyam. 257-281. szám)

1984-11-30 / 281. szám

Közel hetvenfélc tápféleség Uészii! a Nógrád megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Válla­lat magyarnándori takarmány keverő üzemében. Emellett a gödöllői kisállattenyésztési ku­tatóintézet részére is készítenek többféle terméket kísérleti célokra. Képünkön az óránként ötven mázsa teljesítményű présgép látható. _ gy _ M inőségi szemlélet ' ROSSZKEDVŰ, SÖTÉT ez a keddi nap. Délután két óra­kor aiztán megsűrűsödik a nappali szürkület, mintha már esteledne. A Salgótarjáni Ko­hászati Üzennék tanácskozó- termének ablakain álig jut sonló eseteket megelőzni — lehet is, kell is, s eppem er­ről folyik nagy felelősséggel a vita. Bálint Sáncoménak példá­ul az okozza a nagy gondot, hogy az igények egyre nőnek, valami fény a szobába, de ez s ezeket a főosztály dolgozói- a körülmény vajmi keveset nak sajnos, stagnáló műsze- zavarja az Itt gyülekező em- rezettség mellett kell kielé- bereket. A minőségelksnőrzé- gíteni. Tizenöt esztendeje va­si főosztály 33 tagú párt­alapszervezete most tartja kongresszus előtti, számadó taggyűlését. Ilyenkor nem­csak a titkár tiszte, hogy el­végezze a mérlegelő munkát, gyök a laborban — mondja Bálintné — azóta ailig-alig kaptunk valami műszert. De volna szavam a káderután­pótláshoz is. Igaz, a fiatalok többet akarnak keresni, mint megteszi ezt az alia pszervezet amennyit most a főosztályon valamennyi tagja. S ha már megtette, szeretné a többiek tudomására hozni, mire ju­tott, hiszen közösen gondol­kodva messzebbre lehet el­jutni. Amikről most Dankó Mik­lós párttitkár szól, azotk na­gyon is közeli, kézzelfogható dolgok. A minőségről beszél, mely létkérdés az egész gyár számára, s melynek egyik kulcsa éppen a főosztály, az ott dolgozó kommunisták ke­zében van. Megkülönböztetett figyelem fordul most e foga­lom felé, hiszen, minit az alapszervezet titkára is mond­ja. az eladók piacának ve­vők piacával való felváltásá­nak kezdeti jelei már mutat- szakszervezeti fizetni tudnak, sokan el is köszönnek, téliünk. Ez nem kü­lönleges. A különleges az, hogy a létszámunk teljes, mégsem lehet mindenkire számítani. Egyesekre a töb­biek dolgoznak rá. Miért nem mernek fegyelmit adni. ha egyszer rászolgál valaki? BÁLINTNÉ FELSZÓLALÁ­SA megnyitotta a zsilipeket, ámbár talán sok biztatás egyébként sem kellett volna. Harai József nem tagadta meg ezúttal sem szakszerve­zeti főbizalmi mivoltát. a párttagoknak a bizalmitestü­letben, a szakszervezeti bi­zottságban betöltött szerepé­ről szólt. Fontosnak tartja a koznak. Márpedig, ha a fel­tételeket a vevő diktálja, rossz minőséget gyártó meg nem él a piacon! Igaz, a jelek valóban kez­detiek még. Dankó Miklós is inkább csak úgy említi, mint amire már most fel kell ké­szülni. A MEF párta lapszer- vezetőnek kommunistái eddig sem hanyagolták dolgukat, az ö érdemük is. hogy a Salgó­tarjáni Kohászati Üzemeket egyáltalán nem a selejtről, vasv éppen a gyakori rekla­mációról ismerik országszer­te. Erről még akkor is gon­doskodnak a felelősséggel doigozó kommunisták, ha az alapanyagok minőségének ja­vítása nem túlságosan sokat eegít ebben. Ha kell teker­csenként, szá:anként vizsgál­ják meg az úgynevezeti ide­gen anyagot, hogy amelyik nem kielégítő minőségű, arra már ne fordítson senki mun- x?‘. időt. költséget. A készáru átvizsgálása U"v-mi!ven gondossággal tör­ténik. Mégis, éppen ebben az esztendőben fordult elő. hogy csorbát szenvedett a becsű- le': reklamációt kapod a gyár a '"■''földre kü'dött «•/“« és 0 •■imvzott huzal után A'v megtörtént, azon már nem lehet segíteni, de ha­csoportérte­kezleteket. de azt is. hogy a pártalapszervezet tagjai for­dítsanak ezekre nagyobb fi­gyelmet. A közvetlen munka­helyi fórumok legyenek tar­talmasabbak, hiszen ezeket egyáltalán nem az illem ked­véért tartják. . A fiatal Bolta István a K18 Z-a! a-pszer vezet utóbbi években bekövetkezett ha­nyatlásáért érez felelősséget. A régiek közül ma már ke­vesen vannak a főosztályon, az újonnan odakerültek vi­szont még nem találtak ked­vükre való feladatot a szer­vezetben. Bolla István ugyan nem szól róla, de Dankó Miklós később visszautal rá: mit tettek a fiatalok szerve­zetéért, azok. az utóbbi esz­tendőkben a pártba felvettek, akiknek egyetlen pártmegbí­zatása éppen a KlSZ-alap- szervezet erősítése volt ? Kimer Sándor szavai mint­ha a Bálintné által mondot­takra rímelne. A hideghen­germűi csoportnak ugyan, ahol ő dolgozik alapvető mű­szergondjai nincsenek, annál nasvobb feifáiást okoznak azok az emberek, akik olykor elemi kötelezettségeiket sem testesítik, a feladatokért fe­;éő.='Aapt p"7ői- Tied; g ke n v telenek átvállalni az ö ter­heikbőil is. A hanyagságra, a felelőtlensegre panaszkodik Kovács Jánosné csoportú i zai- mi is, amikor szóvá teszi, hogy a minőségeilenőrt nem veszik mindenütt komolyan, de ettől is nagyobb baj az, ha maga az ellenőr sem veszi komolyan saját magái. Mintha csak erre készült volna választ adni Gál Ist­ván propagandista, amikor inti szenvedéllyel beszélő tár­sait: iga.z, amit szóvá tesznek, az utolsó szóit, de csak az érem egyik oldala. A reális képhez azért azok az ered­mények is hozzátartoznak, amik itt az utóbbi öt évben az egész gyáron nyomot hagy­tak, bizony ezekről sem sza­bad megfeledkezni. Igaz. a mérőműszerek el­avultak, de ez nem csupán a gyár gondja, hanem az egész magyar iparé — folytatja a gondolatot Trizna János fő­osztályvezető. — Idén egy-két esetben figyelmeztetést ka­pott a gyár, s nem késik ha­tásos intézkedésekkel vála­szolni rá. A minőség első­sorban a gyártásban „kelet­kezik”, ami persze nem men­ti fel a felelősség alól a mi­nőségellenőrt. mint ahogyan a legkorszerűbb mérőeszközök hiónyg sem. Az egész magyar kohászat minőségellenőrzésének eszkö- állományát most mérik fel. bizonyára nem ok nélkül — teszi ehhez hozzá Márton Vilmos. EZEN A PÁRTTAGGYÜLÉ­SEN elmaradtak a kényszerű hallgatás kínos percei. Nem voltak tiszteletkörök sem. Gyakorlottan, szenvedélyesen vitáztak az alapszervezet kommunistái, őszinte szóval, felelősséggel. sikert féltő aggódással. Értenek egymás szavából, tudják a választ a kérdésekre. S minderre nem­csak a szavak mezején ké­pesek. Sz. M. Fény a sötétségben A demokratikus újjáépítés programja Sötét volt Magyarországon, amikor Deb­recenben megkezdték a Néplap I. évfolyam 6. számának nyomtatását. Az újságot — ez olvasható a fejlécen — a még József kirá­lyi hercegről elnevezett úton szerkesztették, de már az országnak azon a részén, ahol szabadon szólhatott a nép hangja. A Néplap — „demokratikus napilap” — a kommunis­ták újságja volt. Ebben adták közre éppen negyven esztendeje, 1944. november 30-án Magyarország demokratikus újjáépítésének és felemelkedésének programját. A negyedszázadon át illegalitásban küzdő, és az ország felszabadított területein már szabadon szervezkedő kommunisták olyan javaslattal léptek a politikai porondra, amely a sokak által reménytelennek tűnő helyzetben utat mutatott, és a súlyos hely­zetben levő országban azt hirdette: lesz ma­gyar újjászületés! „Ha a nemzet kíméletle­nül leszámol az országvesztőkkel, ha min­den becsületes magyar összefog a Magyar Nemzetiségi Függetlenségi Frontban az új, életerős demokratikus Magyarország felépí­tésére, ha minden becsületes magyar össze­fog, akkor Magyarország nem volt, hanem lesz!” — hirdette a bevezető. Azon az éjszakán a szovjet csapatok ke­mény harcok árán bevették Szikszó váro­sát, egy másik frontszakaszon pedig elfog­lalták Egert. 400 német és magyar katonát, s tisztet ejtettek foglyul, s nagy mennyisé­gű hadianyagot zsákmányoltak, — szólt a hadijelentés. Ezen az éjszakán már ugyan­csak szabaddá vált Hatvan, Pécs és Mohács, de a dunántúli felszabadított városokkal a Tisztántúl szabad területeinek még nem vol­tak kapcsolatai. Budapesten, valamint a Dunántúl túlnyomó részén még a Hitler- bérenc Szálasi bandája volt az úr. És bár a Vörös Hadsereg egységei akkorra már any- nyira megközelítették Budapestet, hogy a nagyvárosban jól hallatszott az ágyúszó, mindenkinek számolni kellett azzal, hogy az eddigi nagy háborús pusztítás még többszö­rösére növekszik, a felszabadítóknak nagyon kemény harcokban kell leküzdeniük a hit­lerista csapatok és az oldalukon maradt ma­gyar egységek esztelen ellenállását. A háborús hadszíntérré tett Magyarország mindkét részén elsötétítés volt érvényben. Sok helyütt nem is volt mivel világítani... A petróleum már hónapok óta elfogyott. Az áramfejlesztő telepeket a visszavonuló németek felrobbantották; a többi áramforrást pedig a bombázások, a belövések rongálták meg, sok helyen szén hiányában álltak a dinamók. A gondosan lefüggönyözött, fekete papírral borított ablak mögött legfeljebb egy-egy házilag készített gyertya világított. Az erőszakos kiürítések, a behívások nyo­mán szétszakított családok, az életükért resz­kető emberek el sem tudták képzelni, hogy ebben az országban egyszer béke lesz és értelmes, dolgos élet. De nem kevesen vol­tak már, akik az események menetéből le­vonták azt a következtetést, hogy a hazát pusztulásba rántó politika helyébe új. építő, demokratikus vezetésnek kell lépnie. Olyan­nak. amely kivezeti az országot a pusztu­lásból, visszavezeti a szabad nemzetek kö­zösségébe, biztosítja az ország újjáépítését és felemelkedését. Ezeknek az erőknek az élére állt a Ma­gyar Komunista Párt. A Magyar Kommu­nista Párt által nyilvánosságra hozott prog­ram mozgósította az ország hazafias erőit, amelyek képesek voltak úrrá lenni a két­ségbeesésen, és már addig is sokat tettek a felszabadított területeken a nemzeti újjSÖ születésért. Egyre több helyütt — gyakran a legelsőnek pártot alapító kommunisták ösz­tönzésére — megalakította szervezeteit a Szociáldemokrata Párt, a Nemzeti Paraszt­párt és Független Kisgazdapárt is. Működtek a szakszervezetek csoportjai, létrejöttek üzemi bizottságok és nemzeti bizottságok. A kommunisták programjának fő pontjai — az azonnali szakítás a náci Németországgal és részvétéi a fasizmus elleni harcban, az ál­lami-politikai élet demokratizálása; a fasisz­ta pártok és szervezeteik betiltása, a hábo­rús bűnösök felelősségre vonása; széles körű földreform, erőteljes iparosítás; a nyers­anyagforrások és biztosítási intézetek álla­mosítása; a kartelek és nagybankok állami ellenőrzés alá helyezése; a munkásság leg­égetőbb szociális követeléseinek megvalósí­tása; új demokratikus külpolitika; aikotmá- nyozó nemzetgyűlés összehívása, és új, ideig­lenes nemzeti koalíció, létrehozása — alkal­masak voltak valóban minden antifasiszta erő tömörítésére. Amint a Néplap másnap megállapíthatta: a Vörös Hadsereg ugyan felszabadította az ország nagy részét, és egész területéről kiveri a fasisztákat, „de belső felszabadításunkat csak magunk végez­hetjük el. Ezt a belső felszabadítást szolgál­ja az egységjavaslat... A pártok egyhangú véleménye szerint a javaslat alapján elindu­ló munka célja: politikai tudatra ébreszteni a magyarságot, és életre kelteni a népi po­litika elsorvasztott szerveit és intézőién nyeit...” A javaslat megjelenése után két nappal —4 amint ezt a már koalíciós alapon megjele­nő szegedi Dél-Magyarország tudtul adta —* „a Polgári Demokrata Párt, a Független Kis­gazdapárt, a Magyar Kommunista Párt, a Nemzeti Parasztpárt, a Szociáldemokrata Párt és a szabad szakszervezetek értekezle­tet tartottak, és a Kommunista Párt javast lata alapján megállapodtak az ország fel- emelkedésére és újjáépítésére irányuló leg­sürgősebben megvalósítandó programban”! Megvalósítása érdekében pedig az összes de­mokratikus pártok és a szabad szakszerve­zetek összefogtak a Magyar Nemzeti Füg»» getlensegi Frontban. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front efcJ ső nagygyűlését Szegeden tartotta, amely egyhangú lelkesedéssel fogadta el a MNFF programjának a kommunisták javaslatát! Révai József, a kommunista párt szónoka utalt rá: a még megszállás alatt vergődő Bu­dapesten az illegalitás körülményei között él és harcol a Magyar Front, a „szegedi haza­fiak kézfogása része egy országos nagy nem-i zeti mozgalomnak”. A szónok hangsúlyozta* „Súlyos, nagyon súlyos a helyzet. Felelőtlen demagógok, népcsalók lennénk, ha ebben a helyzetben könnyelmű ígéretekkel akar­nánk kábítani a nemzetet. Nem ígérünk mindenféle földi jókat, nem ígérünk menny­országot, munka, szegénység, sőt nélkülözés lesz az osztályrészünk addig, amíg felépít­jük a rombadőlt országot; de ígérjük azt! hogy nem kímélünk sem munkát, sem ál­dozatot, hogy felépítsük, ígérjük azt, hogy életünket is feltesszük a demokratikus, füg­getlen, népi Magyarország felépítésének mun­kájára.” A nép így vette kezébe saját sorsának irv- tézését. Három héttel a programjavaslat megjelenése után összeül az ideiglenes meg­alakult nemzetgyűlés, a nemzeti kormány — a nép minden jog forrásának nvilvánít itta magát e hazában. Pintér István , 0 jövő század vasútvonala Űjabb fontos szakaszához érkezett a Bajkál—Amur vas­útvonal építése: a közelmúlt­ban a sínpálya teljes hosszá­ban megkezdődött rajta a rendszeres vonatközlekedés. A közel 3200 km hosszan meg­épült BAM általában 200— 500 kilométernyire északra, csaknem párhuzamosan kö­veti az 1913-ban átadott — néhány száz kilométerrel hosz- szabb — transzszibériai vo­nalat, Egyik végpontja az Amúi -partj Komszomolszk. a másik a Léna folyó menti Uszty-Kut. Az első transzszibériai vas­út összehasonlíthatatlanul könnyebben meghódítható te­repen épült. A három időzó­nát keresztező BAM többnyi­re 1500—2000 méter magas­ban, elsősorban örökké fa­Brigádtoborzó a BRG-ben A BRG salgótarjáni gyárá­ban 34 brigád közel négyszáz fővel vállal részt a munka­verseny helyi feladataiból. A brigádtagok zöme 35 éven aluli, s mintegy másfél szá­zan — tizenhárom kollektí­vában — ifjúsági brigádok­ban dolgoznak. Vállalásaikat a hármas jelszó — szocialista módon dolgozni, tanulni, él­ni — egységében tették meg. Mint nemrégiben a munka­verseny szervezői megállapí­tották, van még bőven lehe­tőség a toborzásra, s célul tűz­ték ki mind több fiatal meg­nyerését a brigádmozgalom számára. Egyfajta lehetőséget kínál erre az egyéni verseny- forma. különösen az Alkotó ifjúság és a Ki minek mes­tere elnevezésű pályázatok vonzzák a fiatalokat. gyott talajon halad kelet— nyugati irányban- E területen az év 365 napjából töbl} mint 260 napon fagypont alatt van a hőmérséklet, ahol rendsze­resen mínusz 50 fokot is mér­nek. Olyan vidék ez, ahol nagy a földrengésveszély, tíz, meg tíz kilométereken át egy­befüggő mocsarakat kellett leküzdeni. Több mint három­ezer műtárgyat — hidat, át­ereszt stb. — terveztek és épí­tettek meg, -köztük például a hosszú Léna-hidat. Négy ala- gúton vezet át a vasútvonal, amelyek közül a 16 kilométe­res szevero-mujszki a leg­hosszabb. Szenet, aranyat. vasércet, s még ki tudja hányféle kincset rejt a föld a BAM mentén és tőle észak­ra. A „jövő század vasútvo­nala” e nagy természeti ér­tékek számára teremt kijára­tot az óceánhoz. A BAM „fő­városa” Tinda, amelynek ma már közel 60 ezer lakosa van, s, ahol tíz évvel ezelőtt még a terepjáró és a helikopter volt a legfőbb közlekedési eszköz. Képünkön a háromezer műtárgy egyikét látjuk, egy ingoványos területen átvezető hidat — még az építés stádiu- mában­NOGRAD — 1984- november 30., péatek \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents