Nógrád. 1984. november (40. évfolyam. 257-281. szám)

1984-11-27 / 278. szám

(Szeptembertől gyártják az ugrókcngyeles sárgaréz lakatot az nyi gyárában. A napi 800—OOOdarab belföldi piacra kerül. ELZETT Művek szécsé­Hányféle hulladék? Műanyagot, gumit, üveget is AZ ESŐ OKOZTA SÁR, az út kimart gödrei elkeserítő messzeséget, elhagyatottságot sugalltak. Amikor a buskon jöttem, arra gondoltam: er­refelé kopnak a házak. S most ez a kátyús út. az eső. a sár... Hangulat, ez csak hangulat — győzködtem magam. A nyersanyaghasznosítás dolgozói állják a sarat. Mint mindenütt — itt is nehezebb, szigorúbb gazdasági feltételek mellett dolgoznak. Nagy hasz­na van ilyenkor az új ötle­teknek, a vállalati tevékeny­ség bővítésének, hiszen ma különösen fontos a hasznosít­ható hulladék gyűjtése, feldol­gozása. Erről beszélgetünk Kubina István telepvezetővel. — Az Észak-magyarországi MÉH Vállalathoz tartozik a salgótarjáni telep. Fő profi­lunk a vas. fém, papír, mű­anyag. üvegcserép, üvegpalack gyűjtése. — Üj nekem a műanyag­gyűjtés, mit jelent? — A nem szennyezett fó­liáért három forintot adunk kilogrammonként. Főleg olyan műanyag fóliák értendők ezen, b melyeket a termelőszövet­kezetek használnak zöldség­termesztéshez, ha elszakad, s már nem használható, ahe­lyett, hogy eldobnák, nálunk értékesíthető. — Értendő ez például a pé­tisós zsákokra is? — Elvileg igen, ha ez nem szennyezett, hanem megtisz­tított, ám a tapasztalatunk az, hogy az ilyen zsákokra gyak­ran rá van ragadva vala­mennyi a tartalmából. Ha tisztított, ezt is átvesszük. A műanyag fólia átvétele az Idei évtől történik, ugyanis az Idén indult be Budapesten a MÉH műanyagfeldolgozója. Mindenütt begyűjtött termék Válogatást igényel — az árak erre ösztönzik a gyűjtőket, a felvásárlót egyaránt. És ezt követelik meg a papírnál a papírgyárak, vasnál a kohók, textilnél a textilfeldolgozó, s a hullámkartonra is egyre na­gyobb a papírgyárak igénye. A válogatásnak azonban főképp akkor van jelentősége, ha a gyűjtőhálózat hatásosan kiépített. A fejlett tőkésorszá­gok előbbre járnak ebben, de a szakemberek véleménye sze­rint a MÉH is európai szín­vonalon működik. A megyé­ben telepek, illetve átvevőhe­lyek vannak Pásztón, Balas­sagyarmaton, Rétságon, Szé- csényben. Salgótarjánban pe­dig a központi MÉH-telepen kívül a Bem utcában van át­vevőhely. — Lehet, hogy ez kevés, s talán ez is oka annak, hogy jelentős mennyiségű napír ke­rül a szemétgyűjtőkbe. Mert valószínű, hogy például a E^szterce-telepen lakó házi­asszony nem fogja az öt-hat kiló papírt a város centrumá­ba beemelni — mnndia a te­lepvezető. — Ha például a nagy lakótelepeken papír- gvűjtő konténerek lennének k'helvezve. vagy a köze’hen átvevő lenne, nem kerülné­nek a szemétbe ezek a papí­rok sem. — Gyűlnek-e az üvegpalac­kok a Salgótarjánban kihe­lyezett gyűjtőkbe? — HAT DARAB konténert helyeztünk ki a városba, az üzletekbe vissza nem váltott üvegek részére egy éve — mondják a telep vezetői. — Ez csak szolgáltatás, arra jó, hogy a vásárló, aki üvegét vissza akarta cserélni, de nem vették vissza, ne a földhöz vágja az üveget, hanem dob­ja be a konténerbe. Legsűrűb­ben — havonta — a Pécskő- nél, s az ÉVI-nél levő konté­nereket ürítjük. Nem fogunk ebből meggazdagodni. Mi hozza hát a vállalati gazdálkodás szigorú rendsze­rében a nyereséget? Végigjár­juk a telepet Jobbágy Sán­dor helyettessel. Esőzéskor nagy itt a sár. A kerítés kö­zelében nagy halom gumiab­roncs egy csomóban. — A gumiköpenyeket is felvásároljuk — mondja a helyettes. — Kétféle módon értékesítjük: egy részét kivá­logatják, amelyek újrafutó- zásra még alkalmasak, más részét a beremendi cement­gyár szállítja és égeti el. A gumiégetést kissé fur­csának találom, de a szakem­berek érvekkel győznek meg: elég magas a gumi fűtőérté­ke. ám az égetés során erősen szennyez, ezért a cementgyár­nak is füstszűrő filtereket kel­lett felszerelni ahhoz, hogy nagy környezetszennyezés nél­kül használhassa a gumit fű­tőenergiaként. S talán még így is megéri neki. Vasanyaghulladékok legna­gyobb szállítója a két közeli gyár, a VEGYÉPSZER és a tűzhelygyár, innen évente több mint fiOO tonna vas- és lemezhulladékot vásárolnak fel. Évek óta korrekt szerző­déses kapcsolatban állnak egy­mással. A telepen belül körbekerí­ti! tett részen néhányan idomacé­lokat, rúdvasakat válogatnak. — Négy éve, hogy a Fer- roglobus bizományosi telepet létesített nálunk — említi a helyettes. — Itt kizárólag el­ső osztályú rúdidomacélokat forgalmazunk, s havonta 100 tonna fogy ebből, amelynek majdnem egyharmadát ma­gánszemélyek vásárolják meg. Ez a több éves kereskede­lem jogos vásárlói igényeket elégít ki, hiszen a vasboltok polcain ezek nemigen férné­nek el, s a TÜZÉP-ek széles áruválasztékához sem tartoz­nak. Fedett tető alatt a papírbá­lázó gépbe kézzel irányítják a nagy halom papírokat. A fel­sorakoztatott papírbálák né­melyikét éri az ereszről csö­pögő eső. Ha ezt mostanában szállítják el. kevesebbet ad érte a papírgyár, a nedves­ségtartalom miatt levon az árból... A veszélyes hulladék­nak minősített akkumuláto­rokból is összegyűlik a tele­pen több száz tonna. Ezeket szabálvszerűen konténerekben tárolják. A hulladékgyCjtés — a közéletekkel kötött meg­állapodásokon kívül — ma leginkább társadalmi akciók­ra épül: a szervezéseket a Ha­zafias Népfront és az úttörő­szövetség segíti. A népfront- akciót nemrégiben értékelték, s megállapítható volt, hogy a hulladékgyűjtési eredmények nem rosszabbak a tavalyinál, amikor is a megyében egy fő­re eső összegyűjtött hasznos anyag mennyisége jobb volt, mint az országos átlag. Tavaly a legjobb eredményt elért út­törők üdültetését a MÉH fi­nanszírozta. Vigasztalanul esik az eső. Nagy teherautó gördül be a telepre: a kohászati üzemek KISZ-esei papírt hoztak... Zs. A. Környezetvédelem és mezőgazdaság Ma még sajnos gyakori lát­vány, hogy az őszi esőzések beköszöntével színes kis pata­kocskák indulnak meg a sza­bad területen tárolt műtrágya­halmokból. Ez egyrészt ha­szontalan — a becslések sze­rint a megyében milliókat visz el így a víz — másrészt káros, mert szennyezi a kör­nyezetet. ÉLEN A MŰTRÁGYA Ez csak egy nem is olyan ritka pillanatkép a mai me­zőgazdaság és a környezet kapcsolatából. Ebből persze nem lehet általánosítani, an­nál is inkább, mert a szak­emberek — nem annyira a mezőgazdaságiak, mint in­kább a környezetvédelemmel foglalkozók — egyöntetű vé­leménye, hogy jelentős a ja­vulás ebben a tekintetben a megyében. És ez önmagában sem kis dolog. Mintegy 15 mezőgazdasági nagyüzemben láttak hozzá az idén a műtrágyatárolás hely­zetének javításához, s ezek közül több gazdaságban már be is fejezték ezt a munkát, másokban közelednek a be­fejezéshez. Mindezek ellené­re még távolról sem ideális a helyzet, de a változás ör­vendetes. A műtrágya-felhasználás a tíz évvel ezelőttihez képest csaknem a kétszeresére nőtt a megye mezőgazdaságában, de ezzel párhuzamosan sze­rencsére javult a felhaszná­lás szakszerűsége is. Ebben minden bizonnyal nagy sze­repe volt — és van — az áraknak is, de meghatározó a szakemberek hozzáértése és az alkalmazott technológia fejlődése. Ezek mind a gaz­daságosság irányában hatnak, az pedig egyértelműen segí­ti a környezetvédelem hely­zetének javulását mi. BlRSÄGBAJ éppen a gazdálkodók érdeke.' Mindennemű hanyagság őket Ez azért is előny, mert érinti először, hiszen ők gaz­őszintén szólva, a környezet- dálkodnak a földdel, ők hasz- szennyezőkre kirótt bírságok nálják élővizeink készleteit nem segítették és nem is se- és bármilyen nagyobb hiba gítik most sem különösebben a célok megvalósítását. Rész­ben azért, mert ha hébe-hóba előfordul, hogy egy-egv nagy­üzemet, vállalatot megbírsá­golnak, ez a pénz soha nem áll arányban az okozott kár­ral, vagy azokkal a kiadá­sokkal. amelyek a veszély el­hárításához szükségesek. A bírságok kiszabása első­sorban a helyi tanácsok fel­adata lenne, de ezzel a „le­hetőséggel” nem túlzottan élni és ez részben érthető is. A tanácsok a jelen­legi helyzetben nem is kis­mértékben függenek — anya­giak tekintetében — a hely­beli mezőgazdasági nagy­üzemektől. Elég itt csak a részben társadalmi munká­ban, részben szívességből vég­zett szolgáltatásokra gondol­ni, amelyek nem egy esetben, a tanácselnök és a termelő­szövetkezeti elnök jó kapcso­latából, együttműködési kész­ségéből fakad. Ki az, aki eb­ben az esetben egy-egy pár száz, vagy pár ezer forintos bírság kirovásáért lemond egy nagyobb közösség —• esetleg egy egész falu — érdekében végzett munkáról? Igaz, ettől nem lesz tisztább a patakok vize és nem lesz­nek kevésbé nitrátosak a ku­tak... Bár az is tény, hogy amíg a bírságok mértéke nem áll arányban a károkozás — je­len esetben a környezetszeny- nyezés — mértékével, addig az eredmény is cßak olyan, amilyen. elkövetéséért súlyos árat kell fizetni. Ezért is é«szerűsödik állan­dóan a kemikáliák felhasz­nálása, terjednek az olyan környezetkímélő eljárások, mint például a folyékony műtrágyázás, vagy lépnek be a termelésbe olyan komplexu­mok, mint a szécsényi ter­melőszövetkezet biogáztelepe, vagy alkalmaznak olyan mód­kívánnak szert a híg tárgya kezelésére és hasznosítására, mint a SERKÖV-nél. A példákat le­hetne tovább folytatni a hul­ladékhasznosító tüzelőberen­dezésekkel, vagy más olya­nokkal, amelyek a keletke­zett veszélyes hulladékok új­rafeldolgozását, semlegesíté­sét segítik. Ezek végsősoron mind a környezet védelmét célozzák. Mindez nem azt jelenti; hogy minden rendben van; hiszen az ellenkezőjéről árul­kodnak az illegális nagyüze­mi szemétlerakóhelyek, az erdőben felejtett fáradtolajos edények, tárolók, némelyik közös gazdaság majorja, tele­pe, amelynek elhanyagoltsá­ga szemet bántó, környezet­csúfító. KEDVEZŐ VÁLTOZÁSGK A mezőgazdaságban ban jól tudják, hogy Az utóbbi esztendőkben je­lentős és jóirányú változás következett be a környezet- védelemben a megyében, nemcsak az iparban, a mező- gazdaságban is. A környe­zetvédelem azonban nem le­het kampány és valószínű­leg soha nem következik be az az állapot, amikor azt le­het mondani, hogy most már kész, ennél többet nem lehet tenni, ennél' tökéletesebb nem azon- lehet. Ezzel a tudattal kell a kör- egyre többet és többet tenni nyezjet védelme elsősorban a* érdekében. Z. T. Országos vetélkedő — önbiztonságunkért Egy másfél éve meghirde­tett, az egész országra kiter­jedd vetelikedő döntőjét ren­dezték meg november tizen­hetedikén a SZOT Dózsa György úti szék hazáiban. Az egyre fejlődő motorizáció — amely nélkül már siem dol­gozni, sem hétköznapi éle­tünket élni nem tudnánk — mind több és több figyelmet kíván az embertől, nehogy áldozatául essünk a magunk alkotta, minket szolgáló gé­peknek. Napjainkra hovato­vább veszélyes üzemmé lett a háztartás is, mivel olyan, nagy teljesítményű munkagé­peket — fa- és műanyagmeg- munlkálók, hegeszrtőappainátofc — használtunk odahaza, ame­lyek csak alapos ér.iofésvé- I dellmi ismeretek birtokéiban Nógrád csapata a vetélkedőn Forgácsoióautomaiák tíz vállalat összefogásával Naigy teljesítményű automa­tizált forgácsoló gyártórend­szer kifejlesztésére, gyártásá­ra és elterjesztésére szövet­kezett a szerszámigépiparban érdekelt tíz iparvállalat, il­letve intézmény, köztülk mind­két hazai szerszámgépgyár, valamint a kutató-fejlesztő és tervezőintézetek, egyetemi tanszékek és a külkereskedel­mi forgalmat lebonyolító TECHNOIMPEX. A partnerek összehangolt munkájával a következő 3—4 évben összesen hat komplett gyártórendsaert állítanak elő, négyet a Szerszámgépipari Művekben, kettőt Csepelen helyeznek üzembe. Az auto­mata gyártórendszer alkalmas lesz mindenfajta székrény- ailakzaitú, tengely- és tárcsa- alakú muníkadáiraíbok forgá­csolására, megmunkáláséira. A vasöntvények vagy nyers- acel munkadarabok számító­gép -vezérléssel formálódnak sukkor már eleve alkalmat- különféle alkatrészeikké. Az lanok voltak a gyors termék- elképzelések szerint az egyik váltás követésére. Az új gyár­ilyen gyámtórendsizer két osztrák kooperációban készü­lő Heid-esztergából, úgyneve­zett felsőpáilyán mozgó szer­szám- és munlkadarab-cseré- lőből áll majd, egy másikba öt törpe megmunkáló köz­pontot, kiszolgáló kocsikat es robotokat építenek be. A hazad gépipar régóta igényid a korszerű, rendkívül pontos megmunkálást biztosí­tó komplett gyártórendszere­ket. Ilyen technológia kiala­kítására már voltak kezdeti próbálkozások a hetvenes években, ezek azonban nem iártalk eredménnyel. Csepe­len, majd a SZIM-ben és az Egyesült V illa mosgépgyárba n is kiépítettek integrált gyár­tórendszert, de a hatalmas gépsorok — az elhúzódó fej­lesztések miatt — íeiszereié; tórendszer — amelyhez ha­sonlóak több iparilag fejtett orsizágban évek óta beváltaik — gyorsan és könnyen át- programoizható a megrendelők igényeihez igazított termék- választék sorozatgyártásához. A gyártórendszerbe épülő gépeket különlegesen jó mi­nőségű alapanyagból kell ké­szíteni. hogy az automatizált megmunkálás során minimá­lisra csökkenjen az üzemza­varok lehetősége. Koordinált fejlesztést és gyártást igényel a gépsor kialakítása a vezér­lések és a központi számító­gép, valamint a gyártórend­szert kiszolgáló egységek elő­állítóitól. A tíz vállalat együtt­működésévé! mindez viszony­lag rövid idő alatt megoldha­tó. A műszaki tervezőmun­kák már elkezdődtek. , i üzemeltethetők biztonságosan. Az utóbbi évtizedben feltűnt egy új „közellenség” is: az emberre veszélyes mezőgazda- sági kemikáliákkal való mun­ka nagy szakértelmet igényel, csak a munkavédelmi előírá­sok szigorú betartásával véd­soroaatót hirdetett az ország szocialista brigádjainak. A városi és városkörnyéki, me­gyei elődöntők után a tizen­kilenc megye egy-egy és a fő­város három csapata találko­zott a döntőben, adott számot közlekedési, biztonságtechni- hetjük meg magunkat ezektől a kai, elsősegélynyújtási es mun­mérgező vegyüdetektőL Orszá­gos viszonylatban — igen lassan — csökken ugyan a munkahelyi balesetek szórna, mégsem nélfcüllözlheíjüfc első­segélynyújtó ismereteink fo­lyamatos ébrentartását és bő­vítését, hiszen erre nemcsak magiunknak, munkatársiaink- nak bármikor szüksége lehet. Ezek a gondolatok vezet­ték a Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsát, a Magyar Vö­röskeresztet, a Termelőszövet­kezetek Országos Tanácsét, a Hazafias Népfront Országos Tanácsát, az Állami Biztosí­tót, az Országos Munkavé­delmi Főfelügyeletet és az Országos Közlekedésbiztonsági Tanácsot, amikor több mint egy évvel ezelőtt vetélkedő­kavédeimi ismereteiből!, az el-J méletben elsajátítattak he­lyes gyakorlati alkalmazásá­ról. Országos első helyezést ért el a Borsod-Abaúj-Zemp­lén megyei csapat, amely a leninvárosii Tiszai Kőolajipa­ri Vállalat dolgozóiból ala­kult. A győztesek 10 000 fo­rint értékű utazási utalványt kaptak, második díjban — 6—6 ezer forintos utazási utalvány — a zsűri a Bara­nya megyei csapatot részeltet­te, az öntödei vállalat mohá­csi vasöntödéjének egyik bri­gádját, míg harmadik hely — ugyancsak utazási utalvány, négy—négyezer forint értek­ben —, a Belügyminisztérium I. számú csapatának jutott. H. Z. NÓGRÁD - ,1984. november 27., kedd g

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents