Nógrád. 1984. november (40. évfolyam. 257-281. szám)

1984-11-21 / 273. szám

Losonczi Pál tárgyalásai Hanoiban Baracs Dénes, az MTI ki~ küldött tudósítója jelenti: Kedden kegyelete« aktussal folytatódott a magyar párt-és állami küldöttség hivatalos baráti látogatása a Vietnami Szocialista Köztársaságban. A Losonczi Pál vezette delegá­ció Hanoiban megkoszorúzta Ho Si Mirnh mauzóleumát, majd az Elnöki Tanács elnö­ke, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja meglátogat­ta a vietnami nép legendás vezetőjének közeli emlékmú­zeumát. Losonczi Pált végig­kalauzolták a Hanoi közepén elterülő festői parkban, s be­mutatták neki azt a kétszin­tes, szerény faházilkót, amely­ben Ho Si Minh élt és dolgo­zott élete utolsó évtizedeiben. Az itteni szokásoknak megfe­lelően Losonczi Pált is elve­zették a ház melletti tavacs­kához, ahol a vietnami vezető kedvenc halait etette — az Elnöki Tanács elnöke is do­bott most nekik néhány ma­rék kukoricát. Ezt követően megkezdődtek a hivatalos magyar—vietnami tárgyalások. Ugyancsak ked­den délelőtt Nguyen Co Thach, a VKP KB PB póttagja, a VSZK külügyminisztere talál­kozott a Losonczi Pál kísére­tében Hanoiiba érkezett ma­gyar újságírókkal és válaszolt kérdéseikre. A négyórás tárgyalás során, amelyet meleg, őszinte, bará­ti légkör jellemzett, Truong Chinh részletes tájékoztatást adott a Vietnami Szocialista Köztársaság belső helyzetéről, gazdasági erőfeszítéseiről, ele­mezte. Vietnam nemzetközi törekvéseit és méltatta a két­oldalú kapcsolatok gyümölcsö­ző fejlődését. Losonczi Pál ugyancsak tá­jékoztatta a vietnami partne­reket belpoliitikai helyze­tünkről, gazdaságpolitikánk fő célkitűzéseiről. Ismertette ha­zánknak az államok közötti bizalom és együttműködés helyreállítására, a leszerelés­re. a béke megőrzésére irá­nyuló külpolitikai tevékenysé­gét. Átadta az MSZMP KB, az Elnöki Tanács, a magyar kor­mány, egész népünk üdvözle­tét, jókívánságait, kifejezte reményét, hogy a Magyar Népköztársaság és a Vietna­mi Szocialista Köztársaság ha­gyományos jó kapcsolatai a mostani látogatás eredménye­ként tovább erősödnek. Befejezte látogatását a belga miniszterelnök (Folytatás az 1. oldalról) kiegyensúlyozottabbá válhat­nak. Szólt arról, hogy a köl­csönös érdeklődésre számot tartó kérdéseket részletesen megvizsgálták a két ország gazdasági és műszaki-tudo­mányos vegyes bizottságának nemrégiben Brüsszelben meg­tartott ülésén. A belga kül­ügyminiszter tavaly novem­beri budapesti tárgyalásain ugyancsak lehetőség nyílott a gazdasági kapcsolatok tovább­fejlesztését, kiegyensúlyozot­tabbá tételét célzó konkrét feladatok egyeztetésére. Ki­Befejezésül arról szólt, hogy kát. Két területet jelölt meg, megítélése szerint látogatása ahol jelentős előrelépési le- új szakaszt nyitott a kétől- hetőségek kínálkoznak: közös dalú kapcsolatokban. vállalatok létesítését és a har­A belga miniszterelnök ez- madik piaci együttműködést, után válaszolt az újságírók Az MTI kérdésére válaszol- kérdéseire. Az enyhülési fo- va felidézte a Tungsram— lyamat esélyeiről szólva Schréder magyar—belga kö- hangsúlyozta, hogy annak zös vállalatnál szerzett ta napjainkban „bátorító és po- pasztalatait. A további együtt- zitív jeleit” tapasztalja. Ez- működés követhető példája- zel kapcsolatban ismételten ként említette ezt a koope- kiemelte: Magyarország és rációt, mert — mint mondot- Belgium, amely egyaránt ta — az üzemben magasan megbízható tagja saját sző- kvalifikált szakemberek, fej vetségi rendszerének, érdé- lett technológiát kezelve a vi- kelt abban, hogy oldódjék a lágpiacon is jól értékesíthető tért arra is hogy kulturális jelenlegi fagyos nemzetközi termékeket állítanak elő. kapcsolataink további fejlesz- légkör. A két ország folya- A délutánt Budapest meg tését körvonalazza az idén matos diplomáciai érintkezé- tekintésével töltötte a belga szeptemberben Budapesten sein túl rendszeressé váltak a kormányfő és felesége, aláírt, az 1985—87-es évekre vezetők közötti magas szintű Ezután a vendégek a Feri- szóló magyar—belga csere- találkozók — állapította meg, hegyi repülőtérre hajtattak, egyezmény. Mint mondotta, a párbeszéd fontosságát ahol ünnepélyesen búcsúztat- Belgiumban nagy várakozás hangsúlyozva. Tindemans kül- ták Wilfried Martenst, fele előzi meg az 1985 őszén Bu- ügyminiszter tavalyi ma- ségét, valamint a kíséret tag- dapesten sorra kerülő európai gyarországi útját követte a jait. A búcsúztatáson megje- kulturális fórumot, amely miniszterelnöki látogatás, lent Lázár György és felesé- remélhetőleg hozzájárul majd amely — fejtette ki a belga ge, Várkonyi Péter külügy- a kelet—nyugati kapcsolatok kormányfő — nemcsak a két- miniszter, továbbá politikai megjavításához is. oldalú kapcsolatok fejleszté- és gazdasági életünk több — Tárgyalásainkon a leg- séhez, hanem a Kelet és Nyu- rnás vezető személyisége, több szó a kelet—nyugati gat közötti viszony javításá- A magyar és belga zász­hoz is hozzájárulhat. lókkal díszített légikikötőbe. Martens a magyar—belga tonján csapatzászlóval felső- gazdasági kapcsolatok erősí- rakozott a néphadsereg dísz. téséről szólva elmondta, hogy százada. Parancsnoka jelen- a szakemberek nemrég 200 tést tett a belga kormányfő’ témakört tartalmazó listát nek, majd felcsendültek i állítottak össze, a javaslato- két ország himnuszának kát a közeljövőben kormány- hangjai. A magyar és a bel­kapcsolatokról esett, különös­képpen arról, hogy újra kez­dődjenek a tárgyalások a le­fegyverzésről és a fegyverze­tek csökkentéséről — hang­súlyozna Wilfried Martens, utalva arra, hogy a legutób­bi időben pozitív jelek mu­tatkoznak a két nagyhata- szervek kölcsönösen elemzik ga vezetők, a vendégek és a lom közötti párbeszéd tatód ásának. foly- majd, hogy mihamarabb házigazdák konkretizálni lehessen azo. mástól. elköszöntek egv- (MTI) Á vietnami külügyminiszter nyilatkozata Losonczi Pál látogatásától azt várjuk, hogy erősíteni és fejleszteni fogja a testvéri együttműködést a béke és a szocializmus közös ügye ér­dekében — mondotta Nguyen Co Thach, a VKP KB Poli­tikai Bizottságának póttagja, a VSZK külügyminisztere, aki kedden Hanoiban fogad­ta az Elnöki Tanács elnöke sajtókíséretének tagjait. Az indokínai térség problé­máiról szólva a vietnami dip­lomácia vezetője leszögezte: Az indokinai államok ka­tonai, politikai és gazdasági helyzete az utóbbi három­négy évben javult, s ez lehe­tővé teszi majd a vietnami önkéntesek kivonásának foly­tatását Kambodzsából. Emlékeztetett arra, hogy országa jó kapcsolatokra tö­rekszik az ASEAN tagálla­maival. Bár ezt a célt még nem érte el, mégis, ma e té­ren sokkal jobb a helyzet, mint az előző évtizedben és Thach a jövőben a viszony további javulására számít. Ami a vietnami—kínai vi­szonyt illeti, a mirilszter is­mét hangoztatta, hogy kor­mánya kész a kapcsolatok normalizálására, sokszor ja­vasolt tűzszünetet, tárgyalá­sokat, de nem fogad el elő­feltételeket. A Kambodzsa és Thaiföld közötti fegyvermentes övezet létrehozására vonatkozó in­dokínai és ASEAN-javaslato- kat összehasonlítva, rámu­tatott: míg Vietnam, Laosz és Kambodzsa közös indítvá­nya a kambodzsai—thaiföldi határ mindkét oldalán szük­ségesnek tartana egy bizton­sági zónát, addig az ASEAN- országok ezt csak kambod­zsai területre terveznék. Ami a Washingtonnal való párbeszédet illeti, Nguyen Co Thach megjegyezte: Vietnam hajlandó humanitárius kérdé­sekben megbeszélést folytat­ni az amerikai kormány kép viselőivel, s kész lenne a kap­csolatok normalizálására. Eh­hez azonban a másik fél jó­akaratára is szükség lenne. (MTI) Varsó’ tárgyalások: Lesz-e gazdasági áttörés ? Október és november két- Csakhogy Lengyelország és ségtelen áttörést hozott Len- a nyugati tőkésországok gaz- gyelország és Nyugat-Európa dasági kapcsolatainak fejlő politikai kapcsolataiban. Hans- Dietrich Genscher nyugatné­met külügyminiszter szerdán kezdődő varsói útja, amit rö­videsen olasz kollégája Giulio Andreotti látogatása követ, kétségtelenül megkülönböz­tetett figyelmet érdemel. Már csak azért is, mert hiszen an­nak a két országnak a külügy­miniszterei érkeznek Varsóba, amelyek 1982-ben az elsők kö­zött csatlakoztak a Lengyel- ország politikai és gazdasági elszigetelését célul tűző em­bargós politikához. A korábbi látogatóknak, Andreasz Papandreu görög miniszterelnöknek és Leopold Gratz osztrák külügyminisz­ternek nem kellett különös erőfeszítéseket tenniök a kap­csolatok újrafelvételére, hi­szen azok a lengyelországi szükségállapot 1981-es beve­zetését követően sem szakad­tak meg. E két ország nem csatlakozott a lengyelellénes nyugati tömbhöz. A Nagy- Britanniát képviselő Malcolm Rifkind államminiszter no­vember eleji látogatása pe­dig egyszerűen azt az űrt töl­tötte be, amelyet a 80-as évek­ben az Egyesült Államok és Franciaország — Lengyelor­szág két legfontosabb tőkés gazdasási partnere — hagyott maga után. A szükségállapot felszámo­lása. az amnesztiarendelet, a kétségtelen belpolitikai kon­szolidáció, a nagy részvételi aránnyal megtartott választá­sok után ma már a nyugati kommentárok sem a látogatá­sok politikai jelentőségét tag­lalják elsősorban, hanem a következő lépés, a normális gazdasági kapcsolatok helyre- állításának esélyeit latolgat­ják. A nyugatnémet és az olasz külügyminiszter tehát nem kis mértékben e lehető­ségek felderítésének feladatá­ra is vállalkozik Varsóban. Nagy-Britannia 1981 után fokozatosan növelte szerepét lengyel külkereskedelem­ben és, az Idei évre tervezett 400 millió dolláros exportjá­val az NSZK után a második legfontosabb szállítóvá lépett elő, megelőzve az Egyesült Éllamokat és Franciaorszá­got. Az NSZK pedig még ma Apró epizódok: Ragyolcon Miklós Lászlló ál­latorvos fázik. Rendes ember, szimpatizáns. A jelentés úgy szól, „...az álilatórvos urat megfagyás fenyegeti”. „Segí­teni kelilene!” És a partizánok szenet visznek. Ne fázzon az... „aki velünk érez!” Két vagon lőszer van a vasútállomáson. Meg kell szer­vezni. Nem mindet, de leg­alább egy részét, hogy pótol­ják a sokféle felszereléshez a muníciót. És újra megindul az akció: hátizsákban hordják az állomásról a lőszert a harcálláspontra. Csöre-puszta: — Jankó, csahol a kutya, ki járkál odakint? — Megnézem. Németek! Az úton egy pán­célautó áll és teherkocsik so­rakoznak mögötte. A teher­autókról németek ugrálnak le farkaskutyáikkal, és azonnal megkezdőik a vadászatot. A pusztán gyorsan terjed a hír: — Partizánokat keresnek. Valáki így válaszol: Itt? Nincsenek! Azokat ugyan ke­reshetik. Pedig... éppen az ő házában bújtak meg a felderítők. Ki volt? Negyven esztendő múl­tával ugyan k,i emlékezik a nevére, de hogy így volt, az biztos. Különben a felderítő« nem tudtak volna olyan ered­ményes munkát végezni. A puszta néhány ház csu­pán. Ha baj van. „riadót fúj­nak” a maguk módján: házról házra jár, hogy kutatnak a németek és a csendőrök. A „házról házra” itt azt jelen, tette, hogy a Marcsa felkötő t­Partizánok nyomában (15.) A harcálláspont áthelyezése te a kendőt és átszaladt a kö­vetkező házhoz (jó fél kilo­méter) és félrehúzta az asz- szonyt: — Vigyázzatok: — A uram már az erdő­ben! Mert erdőben talált mene­déket, akit a németek és a tá­bori csendőrök kerestek. Szintén György Béla me­sélte: — Egyszer a németek ala­posan megugrasztoitak. Besza­ladtak a tanyára és már any- nyj időnk se volt, hogy ren­desen összeszedjük magun­kat, Márpedig menni kellett tovább, hogy a feladatot vég­rehajtva jelenthessük az ered­ményt. A németek farkasku­tyákkal jöttek. Futottunk a fagy-bari, Istenemre, nem érez­tük s fagyot. Nagy-on is me­lege volt a talpunknak. Ami­kor kiértünk a biztonságos útra, egy erdei csapásra egy­mást kérdezgettük: — Fázol ? — Bolond, csurog a víz raj­tam. És akkor vették észre, hogy mind a ketten mezítláb tettek meg jó két kilométert a hó-- ban. Mikor visszatértek a harc- álláspontra, azonnal jelentet­NÚGRAD - 1984. november 21., szerda ték Nógrádi Sándor elvtárs- na.k: — Német egységbe ütköz­tünk. — Veszteség? — Semmi! Kicsúsztunk. A napi jelentésnek a végé­re odakerült: A partizá-negy- ség járőre nem bocsátkozott harcba a németekkel. Nem fedték fel tartózkodási helyü­ket. Ez is hozzátartozott a par tizán-harcmodorhoz. A Nógrádi-egység Karancs- berényből elköltözött Abron- csos-pusztára. Légvonalban nincs messze a két hely egy­mástól és a partizánok min­dig a legrövidebb utat válasz­tották. A Légrády-kastélyban — miint már arról szó esett — csak az öreg bakák marad­taik vissza 1885-ös mintájú puskájukkal, pár darab lő­szerrel, és elegendő élelemmel ahhoz, hogy a szovjet csapa­tokat bevárják. Mi lett velük? György Béla: Nem kaptunk hírt később róluk. Néhány nap múlva már ideérkezett a front. Tőzsér Pál: Én sem tudom, hová lették, egyik sem je­lentkezett közülük a háború után. Nógrádi Sándor sem említi őket egyik könyvében sem. Valószínű a feltevés, hogy a szovjet csapatok felszabadí­tották őket es hazatértek csa­ládjukhoz. Ennyi a mai isme­ret róluk! A harcálláspont áthelyezé­sére azért került sor 1944. de­cember második felében, ami­kor már küszöbönállt Salgó­tarján és környékének felsza­badítása, mert a németek, a magyar hadvezetéssel közösen elhatározták az erdőben levő partizánegység felszámolását. Ebből a célból jól képzett partizán-vadász-egység érke­zett a Somoskőújfalui lakta­nyába. A csoport kicsi volt, de csatlakozott hozzá a Sal­gótarjánban állomásozó tábori csendőrség, a nógrádi csen dőrőrsöfc tagjai és a németek farkaskutyákkal. így a lét­száma meghaladta a kétszáz főt Tűzerejűk pedig messze felülmúlta a partizánegység erejét. A csendőrök Kovács Kál­mán erdészt kérték fel, hogy — mint a környező hegyek és erdők jó ismerője — segítsen nekik a partizánok felkutatá­sában. Az erdész akkor már szoros kapcsolatban állt a Nóg rádi-partizáncsoport tail és azonnal értesítette őket a tervről. így és ezért költöztek partizánok a Monosza-hegy aljába, Abroncsospusztára ahol jobban védhető, harc- cselekmények szempontjából megfelelőbb álláspontot tud­tak kialakítani maguknak. Nem volt utolsó szempont az sem, hogy a puszta lakói már idős Ban du r Gyula és cso­portja ott-tartőzkodása idején is bebizonyították: teljes erő­vel támogatják a partizáno­kat... (Folytatjuk) C. Cy. dése előtt még ma is két igen jelentős akadály tornyosul. Az egyik az, hogy Lengyelország adósságai, az adósságszolgála­tokkal együtt —, a lengyel statisztikai hivatal adatai szerint — az idei év közepére immár 26,4 milliárd dollárra emelkednek. A másik akadály a vele szemben alkalmazott hitelblokád. E hatalmas ösz- szeg nagyobb részét Varsó a hetvenes években a nyugati országok kormányainak ga­ranciája mellett kapta, mi­közben 1974—79, között a len­gyel import évente 2—3 mil­liárd dollárral múlta felül a tőkésexportot. Mára ugyan a helyzet lé­nyegesen megváltozott és 1981 óta Lengyelország pozitív kül­kereskedelmi szaldót mutat fel a tőkésországokkal foly­tatott kereskedelmében, de e többlet messze nem elegendő a kötelezettségek folyamatos teljesítéséhez. A 17 hitelező ország azonban máig nem haj­landó komoly tárgyalásokat kezdeni az adósságok átüte­mezéséről, a visszafizetési fel­tételek mindkét fél számára elfogadható rendezéséről. Az utóbbi hónapok félhivatalos puhatolózásai egyelőre nem vezettek eredményre. Elte­kintve az Egyesült Államok politikai megfontolásokon alapuló ellentétes irányú nyo­másától, a nézetek lényegében „csak” a sorrendben térnek el: Varsó előbb szeretné el­érni a normális kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatok hely­reállítását, majd erre alapozva kíván megállapodni a hitelek reális visszafizetési feltételei­ben, míg a Nyugat kötelezett­ségek vállalása nélkül a lehe­tő legrövidebb időn belül sze­retné viszontlátni a kölcsö­nöket. A kör itt bezáródni látszik. Amíg Lengyelország nem kap a többi országhoz hasonló fel­tételeket a nyugati kereskede­lemben, addig a feketeszén, a réz, a kén, más nyersanyagok, mezőgazdasági és félkész ter­mékek kivitelével nem lesz képes olyan kereskedelmi többletet elérni, amely lehe­tővé teszi a tartozások fizeté­sét. A helyzet normalizálására is 16—17 százalékkal részese- mindenképpen kétoldalú dik a lengyel tőkésimportból - - - - ­és továbbra is a legtöbbet vásárol Lengyelországtól, mi­közben a két ország kereske­delme évről évre —, ha las­san is —, de növekszik. A tények alapján tehát ne­héz lenne figyelmen kívül hagyni Nyugat-Európa ..meg­értő közeledésének” gazdasá­gi mozgatórugóit. A 37 millió lakosú és gigantikus —. bár most részben kihasználatlan — ipari kapacitással és ko­moly felvevő piaccal rendel­kező Lengyel-ország aligha el­hanyagolható gazdasági part­ner. erőfeszítésekre lesz szükség. Ezt Varsóban már régen pontosan látják, és úgy vé­lik mpst a másik fél belátá­sán múlik a megoldás. Ez egyáltalán nem olyan elkép­zelhetetlen, hiszen a Lengyel- országnak kölcsönöket folyó­sító kereskedelmi bankok már több sikeres átütemezési meg­állapodást kötöttek. Öl? ugyanis, kormányuk „garan­ciái”, vagy talán politikai nyomása nélkül, egészséges gazdasági érdekeik alapián döntöttek. Zsebesi Zsolt Kazimierz Hiial letartóztatása A varsói vajdasági ügyész­ség bejelentette, hogy a bel­ügyminisztérium rendelke­zése értelmében előzetes le­tartóztatásba helyezték Kazi­mierz Mijait. Azzal vádol­ják, hogy egy illegális cso­port tagjaként, nyugtalanság keltésének céljával publikál dókat készített és terjesztett, amelyekben rágalmazta a Lengyel Népköztársaság tár­sadalmi rendszerét és az ál­lamhatalom legfelsőbb szer­veit. Megállapították, hogy illegálisan lépte ót a lengyel határt. Ügyében a nyomozás folytatódik. Kazimierz Mijal az ötvenes években a kormány és a LEMP Központi Bizottságá­nak tagja volt. 1966-ban Al­bániába távozott és ott Len­gyel Kommunista Párt néven szervezetet alapított, amely­nek vezetője volt. Éveken át aktív propagandatevékeny­séget fejtett ki a Lengyel Nép- köztársaság és a LEMP poli­tikája ellen. (MTI) Kínai csatlakozás Kína november 15-én le­tétbe helyezte az Egyesült Államoknál, a Szovjetunió­nál és Nagy-Britanniánál a baktérium- (biológiai) és a vegyi fegyverek fejlesztésé­nek. gyártásának és raktáro­zásának eltiltásáról, illetve a készletek megsemmisítéséről rendelkező nemzetközi egyez­mény ratifikációs okmányát, s ezzel kötelezőnek ismerte el magára nézve az egyez­mény rendelkezéseit — je­lentették be kedd este P«. kingben.

Next

/
Thumbnails
Contents