Nógrád. 1984. november (40. évfolyam. 257-281. szám)
1984-11-15 / 268. szám
Tizenhárom, haszongépjármű-javítással foglalkozó vállalat, illetve alkatrészgyártó és javítóípari szolgáltató vállalat önkéntes gazdasági társulást hozott létre Autófenntartóipari Egyesülés elnevezéssel. A szervezetet alapító tagvállalatok megtartják piaci önállóságukat, ám a vala- mennyiük gazdálkodását érintő szakmai teendők szervezését az egyesülésre bízzák. A közös program kialakítását elsősorban az indokolta, hogy s hazai haszongépjárművek egyharmada már elöregedett, javításukhoz magas színvonalú javító-karbantartó munkára van szükség. Az egyesülés segíti a tagvállalatok igényeinek legjobban megfelelő anyag- és alkatrészelosztást. Egyik legfontosabb feladata, hogy a vállalatok elfekvő készleteit felkutassa, s megtalálja azokat a helyeket, ahol hasznosítani tudják a máshol már fölöslegessé vált anyagokat, alkatrészeket. Piackutató tevékenységet is végez; feltárja, előrejelző hogy milyen igényekre számíthat a javítóipar. Egyre nagyobb számban van szükség felújított fődarabokra. alkatrészekre is, hiszen ezek alkalmazása sok esetben gazdaságősabb, mint az újaké, s ráadásul a régi, még használható alkatrészek sem mennek kárba: az egyesülés összehangolja a vállalatok alkatrész-felújító munkáját, továbbá szabályozza az ezzel kapcsolatos technológiai munkamegosztást. Ugyancsak az egyesülésre vár, hogy — a szellemi kapacitások jobb hasznosítására — összefogja, s koordinálja a különféle munka- és üzemszervezési, technológiafejlesztési feladatokat. Segíti a szakmunkások továbbképzését, és gyűjti a korszerű szakinformációkat, s kiszolgálja ezekkel a vállalatokat. Mmatermesztük újításai Az almatermesztők munkáját megkönnyítő újítások születtek a napkori Kossuth és a nyirtassi Dózsa Termelőszövetkezet, illetve a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola szakembereinek összefogásával. Az egyik a feldolgozásra szánt, ömlesztve szállított alma vagonba, vagy tehergépkocsiba rakását egyszerűsíti e.s gyorsítja meg. Az MTZ traktorok hidraulikus rendszerével működtethető berendezés egy-egy tízórás műszakban 5—6 vagonnyi alma felrakására képes. A másik újítás, az ugyancsak traktorhoz csatlakoztatható nvesedék- foló villa leginkább egy markolóhoz hasonlít. A metszés során levágott ágakat — a nyesedéket — gyűjti bálába. Ezzel egyrészt jelentős kézimunka-megtakarítást tesz lehetővé, másrészt megkönnyíti a nyesedék tüzelőanyagként való hasznosítását. Burgonyatárolás hónapokig Franciaországban újszerű csomagolást kísérleteztek ki, amellyel friss főzelékek és elöfőzött burgonya hűtés nélkül néhány hónapig — hűtőházban még hosszabb ideig — tárolhatók. A burgonyával az eljárás a következő; a hámozott burgonyát olyan polipropilén zacskóba csomagolják, amelyből előzőleg kiszivattyúzták a levegőt. Utána a zacskót a tartalmával együtt tíz percig 90—115 C-fokon előfözik. Ezután a csomagot műanyag tányérra helyezik, s nitrogéngázban másodszor is becsomagolják, ezúttal akril- nitril fóliába. Végül az egészet 120—145 fokos hőmérsékleten újra felfőzik. A kísérletek során a burgonya színe és íze még kétévi hűtőházi tárolás után is csak csekély elváltozásokat mutatott. Miiül „rozsdás” a papír? Az öreg könyvek lapjain gyakran szabálytalan barnás- sargás foltok láthatók. Régóta feltételezik, hogy gombás fertőzésről van szó, bár a paptr sohasem penészes, s eddig nem adtak meggyőző eredményt azok a kísérletek, amelyekkel a feltételezett gombákat tenyészetekben igyekeztek kimutatni. Most azonban angol kutatók mikroszkóppal figyelték a foltok helyén a gombafonalak (hifák) jelenlétét. Kevés a gombafonal, s ezek a cellulózrostok mentén helyezkednek el, de sohasem hatolnak be azokba A kutatók szerint a régi könyvek „rozsdásodását” okozó gomba nagyon lassan, évtizedekig fejlődik. Ennek során a papír nedvességét hasznosítva, a cellulózhoz adott ragasztóanyaggal táplálkozik. Igen fontos tehát a könyvek szárazon tartása. A kutatók megállapításuk megerősítéseként arra hivatkoznak, hogy főleg a régi könyvek ábráit védő hártyapapír hajlamos „rozsdásodásra”, mivel szivacsos szerkezete beszívja az alatta levő lap ragasztóanyagát is, s így kedvező feltételeket nyújt a gombák fejlődéséhez. Kitüntető okirat A Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár gazdasági, politikai és társadalmi vezetése a vállalat fennállásának 90. évfordulója alkalmábó1 „Kitüntető okiratot” alapított. Ezzel kívánják elismerni a kollektíva érdekében kifejtett kiváló munkát, a legkiválóbb teljesítményeket, és csak kivételes esetben kaphatnák meg a vállalat kötelékén kívüli dolgozók. Az okirat tervét Czinke Ferenc érdemes művész, Munkácsy-díjas grafikus tervezte, aki hosszú idő óta szocialista szerződésben áll a gyárral. A „Kitüntető okiratot” első ízben hazánk felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából adják ki. Uj frontfejtés BCanyason Bizony, gondok vannak a lakossági szénellátással, holott a közelgő tél már letette szigorú névjegyét az elmúlt napokban. A szénbányavállalatok jelentős erőfeszítéseket tesznek az ellátási nehézségek enyhítése érdekében. Kányá- son például október közepén indult a III. siklói bányamező 24. számú frontfejtése és ezzel ebben a bányaüzemben már háromra nőtt a frontfejtések száma. örvendetes, hogy november elejéig a Nógrádi Szénbányák kányási üzemében közel 12 ezer tonna többletszenet termeltek a TÜZÉPtelepek számára. Az év végéig a tervezett 95 ezer tonna helyett, 110 ezer tonna jó minőségű kányási darabos szén kitermelése várható. A teljesítés érdekében széngyalu „bevetésére” is sor került. Az új frontfejtés indulásakor 4—5 tonna szén került felszínre műszakonként a föld mélyéből, de a továbbiakban a 6 tonnás teljesítmény elérése is várható. Ezzel mindenki jól jár: a népgazdaság több szenet kap, a vállalat árbevétele javul, a bányászok pedig többletjövedelemre tesznek szert. Százötvenféle gyógy- és fűszernövényt vásárol és feldolgozás után forgalmaz a M ÍTRADROG gazdasági társulás. A növényeket a pásztói Mátraaljai Adatni Gazdaság sziráki telepén szárítják, tisztítják, száll’f.iák a hazai piacok mcl lett exportra is. Üjdo••«ágként előállítottak egy olyan fíí- szerUollekciót. amellyel a magyar konyha régi izeit kíván - ják felelevenítem. — kj — Párfcsoporf a tereskei javítóműhelyben Csak többletvállalással. A gépjavító műhely vezetőjének Irodájában jöttek ösz- sze megbeszélésre a romhá- nyi termelőszövetkezet párt- csoportjának tagjai Teresíkén. A nemrég még kint, a cukor- répa-betakarító gépeknél, valamint az irodával szemben lévő javítóműhelyben dolgozó pártcsoporttagofc előtt Kris- tyán György pártesopor tbi zal - mi ismertette azokat a gondolatokat, amelyek, elhangzottak a taggyűlésen, amelyek megvalósításához kérte a je- leniévő'k véleményét, javaslatát, észrevételét és segítségét. Az eszmecsere ugyan egy kicsit döcögve indult, befejezésének viszont az induló busz gyakori és türelmetlen dudálása vetett véget. A gépjavító műhely feladata a közös gazdaság gépállományának tervszerű kijavítása, és karbantartása. Ebben a munkában a pártcsoport tagjai Putyer Gyula szerint példát mutatnak. Tervszerű tevékenységüket viszont zavarja, hogy ugyan ők elkészítik a gépek folyamatos javításának tervét, ez azonban jórészt eddig még papíron maradt. Azt megértik, tudomásul veszik, nem vitatkoznak, hogy a nagy nyári betakarítási munkák idején gyorsan kell cselekedni. Más .időszakokban viszont sokat segítene, ha legalább egy hónapra előre tudnák, hogy a növénytermesztők miikor, milyen üzemképes gépet kérnek a kollektívától. — Hetente módosíthatnánk a havi program esedékes részét, amennyiben a munkálatok megkívánják — utal a gépjavítás tervszerűségét zavaró körülményire Putyer Gyula.^ — Ebben az esetben megszűnne a mai gyakorlat, mely szerint a beszállított, javításra váró gépek átadásakor a növénytermesztésben dolgozó traktorosok azt mondják; — Jó lenne, ha már tegnap kész lett volna — jegyzi meg Pranlka Mihály. — Elnökhelyettesünk értékelte az itteni kollektíva munkáját. s elismerte, hogy hibájukból munkacsúszás nem volt a nyári és az őszi betakarítási feladatoknál. A váratlan kívánságoknak is eleget tettek — szól elismeréssel a hangjában, tolmácsolva a vezetőség álláspontját is Balázs István, az alapszervezet párttitkára. — Kevesebb létszámmal oldottuk meg a kiadott programot — kapcsolódik az elmondottakhoz Putyer Gyula. — — Két szakemberünk azért ment el, mert másutt jobban fizetnek, a harmadiknak pedig nem tudtuk megoldani a bejárását. Sajnos a munkakörülmények sem nagyon marasztalják a szakembereket — mutat a szembeniévé épületre — ahol korábban személyesen is meggyőződtem szavainak igazságáról. — A szakemberek pótlása pedig nem megy máról holnapra. Akik az eltávozottak helyébe jelentkeztek, azoknak sajnos nem olyan a szakmai felkészültségük és hozzáállásuk, amelyet az itteni munka természete azonnal megkövetel. — De jó lenne javítani a szerszámellátást is, hogy végre utolérjük magunkat, ne legyünk lemaradásban — szól ismét a pártcsoportbizalmi. — A viszonylag jobb munkakörülményeket biztosító nagy javítócsamokunkart; raktárnak vették el — vetik közbe egyszerre többen is. — Szerencsénk van, hogy ilyen jó az idő. Máskülönben kinn a szabad ég alatt dolgozhatnánk. Jó lenne, ha mielőbb visszakapnánk az előbbi létesítményt, hogy ne legyünk . „kivert kutyák” — jegyzi meg a pártcsoportvezető. — A téesz vezetősége valóban kényszerhelyzetben volt, amikor raktárnak átmenetileg igénybe vette a jobb állapotban lévő javítócsarnokot — utal a döntés szükségességére az alapszervezet párttitkára, majd így folytatja: — Két hét múlva visszakapjátok. .. — Amit tudtunk azt önerőből megvalósítottunk a jobb munkakörülmények érdekében — kapcsolódik ismét a beszélgetésbe Putyer Gyula. — Kicseréltük az ablakokat, rendbe tettük a kisebb ajtót, de vannak még olyan gondok, amit mi nem tudunk elvégezni, még meg kell venni... — Az építőbrigád a napokban megjött, hogy elvégezze a javítási munkáikat, de másnap már el is ment — veti közbe a pártcsoportvezető. — Mert a silót kellett még rend- betenniök, hogy biztosítsuk az állatállomány téli takarmány- szükségletét — válaszol Balázs István. A létszámváltás, a mostoha munkakörülmények azonban csak nehezítik, de nem takarhatják el a pártcsoport tagjainak tennivalóit. Azt, hogy aktívan részt kell venniük a meglévő, de vezető nélküli szocialista brigád életrekelté- sében, hogy az egyesek részéről megnyilvánuló, különböző ízléstelen megjegyzések ellenére is rá kell szólni azokra, akik a munkaidő egy részét még mindig csoportos beszélgetésekkel kívánják eltölteni. Csak hadd sértődjenek meg a közösséget nem szolgáló magatartásukat bíráló szóért. Emellett persze szüleség van arra is, hogy a munlkaíegye- lem-lazítok az órabérlevonáson túl másként is érezzék a közösség javát ellenző felfogásuk és magatartásuk kellemetlen következményeit. -Az zal, hogy a gépműhelyt körülkerítették még csak a feltételeik lettek jobbak a tárJ s ad almi tulajdon védelméhez.' Emellet szükség van arra, hogy a pártcsoport tagjai itt is az eddiginél jobban hallassák szavukat. Szóljanak csak rá arra a traktorosra,1 aki leveszi a lámpát a kijavított gépről. Ez nem jelent semmiféle mószerolást, el len - kezőleg: a közösség jogos védelmét. A beszélgetés során szóba került, hogy a pártcsoport tagjai, az egyéni beszélgetések során jelezték politikai továbbképzésükkel kapcsolatos igényeiket is. — Én jelentkeztem a marxista közép iskolára — mondja Kristyán György. — Én pedig az öthónapos pártiskola elvégzésére vállalkoztam — kapcsolódik az eszmecserébe Petényi István, aki a zászlót elnyert szocialista brigád he- helyettes vezetője, és felszólalásában elismerte, hogy a brigádvezető kilépése után 5 sem segítette a kollektívát aktívabb, kezdeményezőbb cse-; letevésre. — Aki nem jár magasabb? fokú politikái oktatásra, az alapfokon ismerkedik meg az aktuális politikai kérdésekkel — közli a pártcsoportbizalmi. A pámtesoport gondol at cse-’ réje kitért az anyagi ösztönzés, a készletgazdálkodás tennivalóira éppúgy, mint az információáramlás meggyorsítására. Figyelembe véve a nehéz munkakörülményéket a gépjavító műhelyben elért eredmények a pártcsoport tagjainak sikeres tevékenységét is dicsérik. A jövő feladatai-« nafc elvégzéséhez azonban többre van szükség. Ezért a pártcsoport úgy foglalt állást, hogy pluszfeladatot vállalnak a szocialista brigád mozgalmon belül, kiegészítik a párttagnevelési listájukat, párt- feladatként vesznek részt a szövetkezeti vagyon gyarapításában és segítenék más munkahelyeik problémáinak megoldásában. Me ggyőződésse 1 vallják, hogy csak a vezetők Irányításával, és csak közösen képesek megvalósítani az új és nagyobb feladataikat, oly módon, hogy a párttagok az átlagosnál többet vállalnak. Vcnesz Károly Termelékenységemelkedés — beruházás nélkül Karancslapujtőn Mintegy harminc százalékkal emelkedtek a karancsla- pujtői Karancs Tsz szállítási ágazatának fuvarbevételei; a nyereség ennél is nagyobb arányban, mert a növekvő forgalommal szentben jelentősen csökkentek a fenntartási költségek — mindez pedig egy fillér beruházás nélkül. A növekedés „titka” egy új, teljesítménycentrikus jövedelemérdekeltségi rendszer bevezetése, amit kezdetben és kísérletként négy kocsinál vezettek be, augusztustól pedig lépcsőzetesen kiterjesztették a termelőszövetkezet negyvenhárom tehergépjárművére. Az új rendszer lényege, hogy a tsz vezetősége minden sofőrrel szerződést köt egy elvárt havi fuvarbevételre, amelynek meghatározott része — az IFA-te- hergépkocsik esetében például 9 százaléka — a „pilóta” havi bérét képezi. Amennyiben a megállapodáshoz képest a fuvarforgalom elmélkedik, természetesen emelkedik a gépkocsivezető bére is. A tsz ezenkívül havi költségtérítést is fizet: a norma szerinti üzemanyag és kenőanyag árát, valamint a javítási és felújíts! kólt^geket (,ez utóbbinak felét előre, másik felét, amikor a javítás, felújítás aktuálissá válik.) Minden megtakarítás a havi költségtérítésből: a gépkocsivezető jövedelmét gyarapítja. A termelőszövetkezet vezetői sokat vártak az új bérezéstől, az eredmény mégis meglepetésszerűen hatott. Van például az ágazatnak olyan Skoda járműve, amely a legutóbbi hónapban tizenkilenc- ezer forint nyereséget hozott a korábbi ötezer forinttal szemben. Az átlagos eredmények ennél természetesen szerényebbek, de a bevételek emelkedése elérte a harminc százalékot, a nyereség pedig — mert a növekedés arányában csökkentek a költségek — hatvan százalékkal magasabb a korábbinál. A forgalom növekedése arányában nőttek a keresetek is. Mindez annak is köszönhető, hogy bár a tsz továbbra is rendelkezik járműparkja fölött, a gépkocsivezetőnek megengedte a szabad fuvarvállalást. Ennek következményeként például megszűnt az „üresjárat”; megszűnt a kifogás: „sajnálom letelt a munkaidőm”. És mert minden megtakarítás a költségtérítésből saját jövedelmét gyjföfiitja, a sofőr óvatosan bánik a gázpedállal, gondoskodik a jármű mindig kifogástalan műszaki állapotáról, amit tud, saját maga megjavítja, ha pedig a nagyjavítás kikerülhetetlen, igyekszik jó előre beszerezni az esetleg hiányzó alkatrészt, nehogy járműve túl soká vesz-, tegeljen a javítóműhelyben. Érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy ezek olyan gondok, amelyek korábban a tsz-t terhelték, s amelyeket a gépkocsivezetők most magukra vállaltak, magasabb jövedelmük érdekében. Annak bizonyítására, hogy valódi teljesítményekről és egyéni érdekeltségről van szó a tsz vezetői leggyakrabban két példát említenek. Az egyik; a kísérletet az ágazat négy legrosszabb kocsijával kezdték — és kiugró eredménnyel! A másik: októberben már a tsz valamennyi teherautója az új jövedelemérdekeltségi rendszer szerint vett részt a fuvarforgalomban. Sok gépkocsivezető harminc, nem kevés negyven-ötven, van aki száz százalékkal keres többet, mint annak előtte. Hárman viszont letették a szolgálatot, kudarcot vallottak. Nem jöttek ki a költség- térítésből, „otthonról”, saját zsebből kellett azt kipótolni!
