Nógrád. 1984. október (40. évfolyam. 231-256. szám)

1984-10-14 / 242. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ! Gazdati programmal NOGRAD AZ MSZMP NOGRAD MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TAN ÁCS LAPJA XL. ÉVF., 242. SZÁM ARA: 1,40 FORINT 1984. OKTÓBER 14., VASÁRNAP Szabványosítási világnap Általában természetesnek vesszők, hogy a közlekedési lámpák piros jelzése mindenütt a továbbhaladás tilal­mát jelzi, hogy a közlekedési jelzőtáblák itthon és . kül­földi turistaútjainkon egyformán eligazítanak, hogy la­kásunk telefonkészülékén a megfelelő számokat tárcsáz­va, automatikusan teremtünk kapcsolatot a kívánt állo­mással, hogy a meghibásodott alkatrészek, csavarok egy másikkal kicserélhetők, s még folytathatnánk további példák hosszú sorát. Ha nem így lenne, valószínűleg ne­hezen viselnénk el, és bosszankodnánk. Eszünkbe sem jut, hogy az életünket körülvevő termékek, szolgáltatások áttekinthetetlen tömegében a rendteremtés eszköze a szabványosítás. A szabványosítási világnapon — október 14-én — a szabványosítás nélkülözhetetlen szerepéről, a hazájukban és a nemzetközi szervezetekben tevékenykedő szabványo­sítok munkájáról emlékeznek meg az egész világon. A 15. szabványosítási világnap kitűnő alkalom arra, hogy egy kerek számú hazai évfordulóval összekapcsol­juk. Az első magyar országos szabványt ugyanis 1934-ben, fél évszázaddal ezelőtt adták közre. Az MSZ 1. az „Erős­áramú villamos hálózatok és berendezések feszültsége és •frekvenciája” címmel jelent meg. Témája jelzi, hogy a korabeli magyar ipar fejlesztésében milyen jelentőséget tulajdonítottak a műszaki követelmények pontos meg­határozásának. E szabvány megszületésénél a magyar műszaki-tudományos életnek nem kisebb egyénisége bá­báskodott, mint Kandó Kálmán, akinek úttörő szerepe volt abban, hogy létrejöjjön 1933-ban a Magyar Szab­ványügyi Intézet. A világnap alkalmából a régmúlt idézése nem vélet­len, hiszen Magyarországon a szabványosításnak jelentős hagyományai vannak, amelyek a múlt század közepére, a magyar ipar fejlődésének kezdetére nyúlnak vissza. A közlekedésben, az építőiparban, az elektrotechnikában az iparágak fejlődésének fontos eszköze volt az egysé­gesítés. A cél mindenkor egyértelmű és világos volt: az iparosodásban elmaradt országnak olyan termékeket, gyártmányokat kellett létrehoznia, amely megfelel a nem­zetközi mércének. A szabványosításnak ez a szerepe lé­nyegében a mai napig megmaradt. Sokszor hangzik el a vád, hogy a magyar előírások túlságosan szigorúak; az a minőségi mérce, amelyet meg­határoznak, a mai gyártási, technikai és technológiai fel­tételek mellett nehezen teljesíthető. Lehet, hogy a köve­telményrendszer magas, de ez a világon elfogadott. a nemzetközi piacokon érvényes minőségi szintet jelenti. S, ha azt akarjuk, hogy a magyar áruknak rangja le­gyen külföldön, ha jól eladható, kedvező áron forgalmaz­ható termékeket akarunk gyártani, alkalmazkodnunk kell a nemzetközi feltételekhez. Mivel a világ mindinkább függővé válik a műszaki haladástól, nemzetközi szinten nő az a felismerés, hogy a szabványokra szükség van az új technológiákkal való nemzetközi kereskedelem előmozdítására mind a fejlett, mind a fejlődő országok érdekében. A 42 országot képviselő Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság (IEC) igen szép eredményeket ért el az elekt- rotechnológia gyakorlatilag minden területén. Egy szám­adat ennek bizonyítására: a nemzetközi szabványok e területen jelenleg több mint 65 ezer oldalt tesznek ki. Az új szabványok mellett szükség van a régi, de kor­szerűsített szabványokra is. A magyar szabványosítási munkában éppen ezért nagy figyelemmel kísérik a fej­lődést, a változásokat. Ezt igazolja, hogy az évente ki­adott mintegy ezer szabványnak csupán 25—28 százaléka új előírás, a túlnyomó többség a korábbi követelmény- rendszer felülvizsgálatán alapuló korszerűsítés. Különö­sen fontos szerepet kap a KGST-szabványok honosítása, számuk csak az idcV megközelíti a háromszázat. A népgazdaság kiemelt fejlesztési programjainak szab­ványosítási feladataira különleges figyelmet fordítanak a szakemberek. A világnapon még egy évfordulóról kell megemlékez­nünk: 25 éve dolgozik Magyarországon a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet az ISO mezőgazdasági élelmezé­si termékek műszaki bizottságának titkársága, (TC 34), amelynek munkáját maximálisan elismeri és nagyra ér­tékeli a világszervezet valamennyi részt vevő tagországa. Jelentős szerepet játszik a számunkra oly fontos élelmi­szerexport elősegítésében. A fogyasztók érdekét a közvetlenül felhasznált termé­kek szabványosítása segíti. 1984-ben mintegy 150 ilyen szabvány látott napvilágot. Többek között az idén került sor a fém háztartási eszközök, a háztartási-vegyipari ter­mékek, a gyermekápoló szerek, a diétás élelmiszerek, a gyermekbútorok, a háztartási villamos készülékek szab­ványainak korszerűsítésére, illetve kidolgozására. Érdemes megemlíteni, hogy a szabványügyi hivatal ke­reteben működő fogyasztók szabványosítási fóruma több esetben is közvélemény-kutatást tartott, hogy a vásárlók véleményének figyelembevételével segítse elő a fogyasz­tók érdekeinek védelmét. Levelező hálózatán keresztül fejmérte a lakosság tapasztalatait, például a babaápolási termékekről, a desodorálókészítményekről, a szőnyeg- és kárpittisztító szerekről, az elektromos gyermekjátékokról, s a, színestelevíziókról. A fogyasztók véleményét is figye­lembe véve, döntenek a szakemberek, hogy szükséges-e a szabványok további korszerűsítése, az eljárások módo­sítása. A szabványosítási világnap ezúttal is jó alkalom arra, hogy ismételten felhívjuk a figyelmet a nemzetközi és hazai szabványosítási munkának a minőség korszerűsí­tésében, az egységes követelmények érvényesítésében be­töltött fontos szerepére. Dr. Mérő Éva A MÉSZÖV égisze alatt te az őszi Bár hivatalos megnyitója ezúttal nem volt, a hét végén Nógrádban is megkezdődtek az őszi megyei könyvhetek. A vidéki könyvterjesztés legran­gosabb évenkénti eseménye eddig is jól szolgálta az olva­sás népszerűsítését, új olva­sók, könyvvásárlók toborzását, a kortárs szépirodalom és a szakirodalom megismertetését, megkedveltetését. Az október 28-ig tartó idei könyvhetek célja is változatlanul ez, de a könyvterjesztők oly módon kí­vánják reflektorfénybe állí­tani az írott szó értékeit, hogy a kiemelt rendezvénysorozat az ünnep után is éreztesse ha­tását. Szűkebb pátriánkban a Fo­gyasztási Szövetkezetek Nóg- rád megyei Szövetsége koor­dinálja az őszi megyei könyv­hetek eseményeit — társszer­vekkel közösen. Tudnivaló, hogy az áfészek 47 százalék­kal vették ki Í983-ban részü­ket a könyvhálózat forgal­mából. Tavaly 17 millió 354 ezer forint értékben forgal­maztak könyvet megyénkben a szövetkezeti könyvterjesz­tők. (Ebből a jelentős ösz- szegből 11 millió 900 ezer forint értékű könyv a közsé­gekben kelt el.) Az elismerés­re méltó forgalmat az 5 me­gyei szövetkezeti könyvesbolt tizenhárom dolgozója, illetve a kétszázharmincnégy bizo­mányos könyvterjesztő bo­nyolította le. A szövetkezeti könyvter­jesztőkre nagy feladat hárul az elkövetkezendő napokban, hiszen valódi ünneppé csak megfelelő könyvválaszték és mennyiség teheti az őszi könyvünnepet. Mint az bizonyára ismere­tes, hagyományosán az őszi megyei könyvhetek időszaká­ra esnek a műszaki és köz- gazdasági könyvnapok, vala­mint a mezőgazdasági és a politikai könyvnapok is. Az őszi megyei könyvheteken tehát ismét előtérbe kerül a szakirodalom, a kifejezetten a könyvhetekre megjelenő új­donságok többsége is szak­könyv. Ugyanakkor a szépiro­dalmi művek kedvelőit is bő­vebb árukészlettel várják a boltok és a bizományosok. Az őszi megyei könyvhetek kiegészítő programjai között meg kell említeni, hogy több helyütt író-olvasp találkozó­(Folytatás a 2. oldalon) i­Folytatódott a művelődési tanácskozás Pásztón f? ^ n-K. A tanácskozások és a szabadidős-programok nagyszerűen kiegészítették egymást a há­romnapos rendezvényen. Bencze Péter felvétele Az országos művelődési ta­nácskozás szombaton reggel a pásztói városi pártbizottság nagytermében plenáris üléssel folytatódott. Tári Ottó, a Ha­zafias Népfront városi titká­rának megnyitója után a ta­nácskozás szombati munka­napja Gelencsér Katalin, az Eötvös Loránd Tudomány­egyetem tanársegéde előadá­sával kezdődött. A város, mint kulturális egység, kulturális funkciók a városokban cím­mel, évszázadokat felölelő történelmi áttekintést adott az előadó, többek között szólt az érdekviszonyokat kifejező intézményrendszerek alaku­lásáról, a munfcáskiultúra színtereiről, majd az új vá­rosok sajátos előnyeit és hát­rányait taglalta. Ezt követően a szekcióülé­sek vitaindító előadásaira ke­rült sor. Balipap Ferenc, a dombóvári művelődési központ igazgatója a város és von­záskörzet kulturális kapcso­latának néhány problémájá­ról szólt. A második szekció a művelődési tevékenység in­tézményi és társadalmi felté­telrendszerét vitatta meg, az ehhez kapcsolódó bevezető előadást Vattai Dénes, a za- laszentgróti művelődési köz­pont igazgatója tartotta. A harmadik szekció Papp Ist­ván, a békéscsabai műve­lődési központ igazgatója ve­zetésével tanácskozott: Hagyo­mányápolás és hagyományte­remtés; néphagyomány, kul­turális és történelmi hagyo­mány az új városokban cím­mel. A negyedik szekció mun­káját Varsányi Gyula, a Ma­gyar Rádió munkatársa ve­zette. E tanácskozás napi­rendjén a közművelődésben tapasztalható demokratizálási törekvések és lehetőségéi szerepeltek. A művelődési tanácskozás résztvevői délután megtekin­tették a régi hagyományokat felidéző, ismét felelevenített régi népszokást, szüreti fel­vonulást. Ellátogattak a nagymezői ifjúsági táborba is, ahol baráti beszélgetésre ke­rült sor. Egészségnevelési hetek Nógrádban Téma: fog- és testápolás, táplálkozás Immár hagyományosan ok­tóber derekán kezdődik az őszi egészségnevelési hetek rendezvénysorozata, amelyek­nek szervezői, kezdeményezői a KÖJÁL és a Vöröskereszt Nógrád megyei vezetősége. Az idén három témacsoport sze­repel a programban: a helyes fögápoiás, a korszerű táplál­kozás, s a testápolás. Célul tűzték ki a szervezők az ifjúság és a felnőtt korú Lakosság egészségkultúrájának fejlesztését, amelyből nagy részt vállalnak az egészségne­velésben dolgozó szakemberek, részint a tudományosan meg­alapozott tájékoztatással, is­meretátadással, részint pedig • a különféle módszertani fel­készítésekkel. Soha nem felejtem el Ger- zsont, az öreg vakembert, akivel fagyban-hóban, vagy éppen kánikulában, de min­dig a főtéren találkoztam. Koldult. Filléreket, agyon- nyűtt ruhákat, falatnyi el­edelt — mindegy mit, csak adjanak. Akkor, a Verne­regények lázában elhatároz­tuk segítünk rajta, gyűjtö­getünk neki, rendbe tesszük a házát, gondoskodunk róla mint példás úttörők. Ám, ad­dig halogattuk a dolgot, mígnem azt tapasztaltuk, hogy valami-valaki hiányzik a térről: többé nem láttuk ott a töpörödött, hajlott há­tú. vak kéregetöt. Azt mond­ták róla, intézetbe vitték, s hogy állapota igen súlyos. Valahogy ez a gyermek­kori emlék jutott eszembe, amikor Szoó Gyulával, a Vakok és Gyengénlátók Nóg­rád megyei szervezetének titkárával beszélgetünk, ab­ból az apropóból, hogy hét­főn tartják világszerte „A fehér bot nemzetközi napját”. ■Is jóllehet az -utóbbi éviize­FEHÉR BOT dekben gyökeresen megvál­tozott a látássérültek szociá­lis helyzete, ám korántsem nevezhető megnyugtatónak. Természetes emberi igény, hogy egészségügyi fogyaté­kosságuk ellenére szeretnének hasznos munkát végezni. Egyrészt, mert megélhetésük csak így biztosítható, más­részt a magány ellenszere számukra a munka. Ám a berceli szociális foglalkozta­tón kívül nem nagyon le­hetne említeni olyan céget, ahol szívesen szorítanának nekik munkahelyet. Pedig te­lefonközpontosnak, gyógy- masszőrnek, vagy más a lá­tást nem felétlenül igénylő munkának nagyon örülné­nek. Mint ahogyan az is természetes dolog lenne, hogy egy úttöröközösség segíti a településen élő vakokat, el­viszi nekik az ebédet, bevá­sárolnak. .. Aztán a szocia­lista brigádok kisebb javítá­sokat elvégezhetnének a ház körül. Nagy szükség lenne rá, hiszen ezek az emberek ha­vi 520 forint vak személyi járadékot kapnak, nem ma- ,szekolhatnak, nincs melléke­sük, többségük egy kisfizeté­sű munkahelynek is úgy megörülne, mint egy előadó a főosztályvezetői kinevezés­nek. Le sem merem írni: a 700 fős megyei szervezetnek — persze ettől jóval több a lá­tássérült — mindössze egyet­len pártoló tagja van. Egyet­len ember, akt rendszeres, „elkötelezett” közreműkö­dést vállalt a helyzetük ja­vításában. Pedig a salgótar­jáni Arany János út 10. szám alatt nagyon várják a segít­séget. Mert koncsorogni nem akarnak — meg nem is tud­nak. Holnap, október 15-én A fehér bot nemzetközi napját tartják. Nógrád megyében is! (tanka) A bölcsődékben és óvodák­ban az említett témákat be­építik a játékokba, a foglal­kozásokba, míg a szülők ré­szére fórumokat, előadásokat tartanait. Az általános és kö­zépfokú intézményekben —az életkori sajátosságokhoz iga­zodva — az osztályfőnöki órákon, úttörő- és KlSZ-íog- lalkozásokon esik szó az egész­ségügyi kérdésekről. Sor ke­rül tanácsadási beszélgetések­re, vetélkedőkre, akadályver­senyekre, orvos-diák találko­zókra, fiilmvetítésekre —, hogy csak néhányat említsünk. Külön-külön programot ál­lítanak össze a közművelődé­si intézmények, a szociális otthonok, egészségügyi léte­sítmények, az ipari és me­zőgazdasági üzemek, hivata­lok, a vállalatok. Valamennyi­en a dolgozói igények alapján szervezik meg az egészségne­veléshez tartozó témakörök­ben a rendezvényeket. Sor kerül megyei esemé­nyekre is, így módszertani konferenciát tartanak októ­ber végén Salgótarjánban pedagógusok, egészségügyi szakemberele, vöröskeresztes aktívák részére. A téma a fog- és testápolás lesz, s az előadásokat, konzultációkat egybekötik a módszertani anyagok kiadásával, s egy árubemutatóval. Október 15- től vándorkiállítást indítanak a megyeszékhely gyermek és felnőtt körzeti orvosa rende­lőiben a helyes fogápolásiról, s a korszerű táplálkozásról.

Next

/
Thumbnails
Contents