Nógrád. 1984. október (40. évfolyam. 231-256. szám)

1984-10-13 / 241. szám

„Nem új nekünk a fizikai munka”, mondja Mucsina Anita és Vcszelka Edina. Vineze Gyöngyi és Balázs Gyöngyi már gyakorló szüretelők Megkönnyebbülnek a csizmák üdvözlet a Fáy-tanyából... —, . i Púposodnak a gyűjtőtartályok. SZŰKÉT A TANYÁN — Na, milyen? — kérdi kíváncsian a ke- rületvezelő, miután színültig töltötte a po­hár kákát. Benne fényesen csillog az arany- sárgas nedű. a szobát muskotályillat lengi be. — Remek! — csettintek, s nem járhatok messze az igazságtól, mert a domoszlói mus­kotály országszerte közkedvelt ital — ez nyeletnyi kóstolás után rögvest bebizonyo­sod ik. Dimbes-dombos vidék a Fáy-tanya és kör­nyéke, va.ahol a Mátra déli lábánál terül el. összesen ?l i hektárnyi szőlőterületen gazdál­kodik itt a Gyöngyös-Domoszlói Állami Gaz­daság. Munkát és biztos keresetet jelent az ittenieknek a szőlő, amelyből sokuknak még az otthoni kertben is akad pár száz tő. Nem is győznél: szüretelni a helybéliek, ezért az­tán már hosszú évek óta mintegy kétszáz hektárnyit diákok szednek le, köztük ott vannak a salgótarjáni „közgázosok” és ipari szakmunkástanulók. — Ugyanazt fizetjük nékik, mint a felnőt­teknek — mondja Fónagy László szőlészeti üzemágvezető és Fain József művezető — az előző turnus például átlagosan napi 160 fo­rintot keresett hétórai munkával. Számunk­ra azért is kifizetődő, mert a felszabadult munkaerőt más területre tudjuk átcsoporto­sítani, ugyanakkor van egy építőtábori háló­zatunk, amely a gyerekek elszállásolására ki­válóan alkalmas. Roskatag tőkék mentesülnék terhűktől, a szorgos kezek közreműködésével. Nincs is gond a lelkesedéssel, jól lehet a „szakmai” hozzáértés még hagy némi kívánnivalót ma­ga után, dehát ez még csak az első nap, s a felügyelő tanárok lépten-nyomon segítenek tanácsaikkal. Bodócs Istvánná, Válócziné Pintér Valéria és a többiek — a diákok vé­leménye szerint — nemcsak az iskolában, hanem a szőlőíöldeken is kiváló nevelőknék bizonyulnak. — Mindazon túl, hogy itt szerződésben vállalt munkakötelezetlségeink vannak —, említi dr. Rozgonyi József, a salgótarjáni Táncsics Mihály Közgazdasági és Kereske­delmi Szakközépiskola igazgatóhelyettese, a tábor vezetője, — nagyszerű pedagógiai lehetőségeink is kínálkoznak. Hiszen reggel­től estig ecyütt vagyunk a gyerekekkel, meg­ismerhetjük több oldaliról képességeiket, s ugyanez fordítva: ők is közvetlenebb benyo­mást szerezhetnek rólunk. Szerencsére, nincs ( gondunk a munkához való hozzáállással, be­csülettel, nagy szorgalommal dolgoznak vala­mennyien, nincs fegyelmezetlenség. Még az idejövetelt megelőzően fölkészítettük a gye­rekeket, tájékoztattuk a szülőket is erről a munkáról, annak anyagi és erkölcsi hasz­náról. Közben gyorsan telnek a ládák, fogynak a sorok, s púposodnak a gyűjtőtartályok. Ve- szelka Edina és Mucsina Anita első éves ke­reskedelmi tanulók még alig csöppentek be­le az iskolai életbe, máris jöhettek munká­ra. — Nem új nekünk a fizikai munka, hiszen otthon alkalmanként segítünk a ház körül, s voltunk szüreten is — mondják. — Az is­merkedés szempontjából különösen jól jött ez a program, mivel az egy hét alatt jófor­mán valamennyi „közgést” megismerhetünk. Vineze Gyöngyi és Balázs Gyöngyi már gyakorló szüretelők, most vannak itt har- madízben. Mindketten rímóciak, kollégisták, szobatársak, s barátnők. Némi szívfájdalom­mal említik, hogy Rimócon éppan az utazásuk napján volt a szüreti bál, így azon nem voltak ott, ám kárpótlásul itt lesz diszkó, tábortűz, rockkoncert, s persze, tömérdek szőlő — eny- nyi talán fölér egy szüreti mulatsággal. Talán meg a fiúkból kelt volna el néhány, ugyanis a 206 fős táborlakó közül mindössze 13 tartozik az „erősebb nemhez”, így aztán bizony meglehetős hátrányban vannak oly­kor-olykor. • — Kése este is átdörömböltek a szomszéd szobából a lányok — meséli Pálik Pali és Török La.ios első évesek —, majd elrepedt a fal. — fs ti erre? — Visszadörömbölitünk! Kaszás György kerületvezető éppen ottjár- tunkkor ünnepelte 31. születésnapját, de csöppet sem okoz számára gondot megtalálni a közös hangot a tizenévesekkel. Közvetlen, jó kedélyű, a munkáját ugyancsak szerető ember, s főként: diákpárti. — KISZ-'tit!kár voltam hosszú éveken át, s jó magam is megfordultam néhány építő­táborban, így aztán tisztában vagyok a dol­gokkal. Lényeges, hogy a munka jól legyen elvégezve, időben és megfelelőképpen kerül­jenek le a tőkéről a fürtök, mindezért meg­kapják a f zetségüket a diákok és a taná­rok, s ezen túl jól érezzék magukat nálunk. E'mondja még, hogy a gazdaság 3300 hek­táron gazdálkodik, fő profiljuk a szőlőter­mesztés, amelyet a telepítéstől az értékesí­tésig végeznek. Foglalkoznak még gyümölcs- termesztéssel (alma, őszibarack, cseresznye, meggy, körte), aztán másfél ezer hektárnyi szántdföldön termesztenek növényeket, 450 férőhelyes hízómarhatelepük van, továbbá kiegészítő tevékenységként bort és sört pa­lackoznak, gombát termesztenek, illetve eb­ből konzerveket készítenek. Termelési érté­kük megközelíti a 400 millió forintot, míg a nyelesig című rubrikába évenként 16—20 milliót jegyeznek. — Milyen az idei szőlőtermelés? — kér­deztük. — Nem kedvezett az idén az időjárás a szőlőnek, kevés volt a napfény, s az érés szempontjából nem mindig jókor érkezett az eső. Sok a „madárkás fürt”, vagyis nem minden v’rágból lett bogyó. Hogy mire szá­mítunk? A tervezett 105 mázsás átlagot, saj­nos, nem sikerül hozni, noha még korai jó­solni, hiszen alig vagyunk a derekán a szü­retnek várhatóan 95—100 mázsás között lesz az átlag A szőlő cukortartalma is alacso­nyabb a szokásosnál, 15 fokkal számolunk. Bekukkantunk még a konyhára is, lás­suk lesz-e elegendő kalória a munkához? Kiss Lászíóne konyhafőnök, aki idestova hu­szonhatom éve főzöget a gazdaságnál, fejből elmondja az egész heti menüt, amely elég­gé változatos, s drágának sem mondható, hi­szen a reggeli, ebéd, vacsora összesen 46 fo­rintba kerül. Akinek nem elegendő, az a nap bármely részében zsíros kenyeret kenhet magának a repetakészletből. A minőség ékes bizonyítéka a nemrég itt járt kiskunfélegy- háziak díszes elismerő oklevele ,.a minden­napi betevő falatokat biztosító fehérruhás sze­mélyzetnek.’ — Csak érteni kell a gyerekek nyelvén, s egy kicsit az anyuci fejével gondolkodni — mondja Ilonka néni, a konyhafőnök, s már teríti is az asztalra az ebédet, ma ép­pen a bablevest túróscsuszával. Lemenőben a nap, lassan véget ér a mai szüret Megteltek a ládák, a tartályok, a sár­ral birkózó traktorok egymás után viszik mér'egelni a rizlingszilváni és a muscat ott- onel fürttömegeket. A diákok a táborba ban­dukolnak, lemossák a csizmájukat, vacsorá­hoz készü.ődnek. A srácok még fociznak egyet mások megírják az első képeslapot, levelet réhányan a bejárati ajtónál disku- rálnak. Valahonnan magnó bőg fel, másutt e1 ikerül a párna alól a krimi, a kártya, a társasjáték. Munka után édes a pihenés. Tanka László (szöveg) Beneze Péter (képek) Termelési tanácskozás. Elégedett Kaszás György kerülelvezető a diákok munkájával. Negyedízben szüretelnek a pénzügyisek. .

Next

/
Thumbnails
Contents