Nógrád. 1984. október (40. évfolyam. 231-256. szám)
1984-10-06 / 235. szám
O lyan szomorkásán indul ez az este. Enyhe, kellemes déli szellő fuidogálja a hullásnak indult faleveleket, beborult az ég, s az utcák‘oly kihaltak, mintha valamiféle rendkívüli eseményre mentek volna az emberek. Szombat este van. A tízen aluliakat most küldi ágyba az anyuci, a harmincasok még javában tesznek- vesznek valahol a ház körül, a negyvenesek talán a napi sajtót böngészik, az ötvenesek és a hatvanasok szintén lefekvéshez készülődnek egy jó film reményében... Dehát mit csinál(hat)nak a tizen- és huszonévesek? Pásztó. Miután körbejártuk r szórakozóhelyeket, bekukkantottunk a kollégiumba, jobb híján végül is a művelődési ház előtt kötöttünk ki. Zárva. — Ha valamilyen rendezvényre akartok menni, akkor Gyöngyösre, vagy Salgótarjánba induljatok — ajánlja egy csinos fiatal lány — kérte neve maradjon homályban —, randira várva. — Hová megyünk? Beülünk egy presszóba, aztán dumcsi- zúnk. .. rém unalmas este lesz. De sajnos elég gyakran éz a helyzet. Továbbmegyünk Alsótoldra. A falucska egyetlen művelődési helyiségében, a könyvtárban halk diszkózene, bent egyedül a KISZ-titkár, éppen a kályhával bíbelődik. — Négyen-öten összejövünk itt a haverokkal — mondja Jakub Mihály —, beszélgetünk, .kártyázunk, iszogatunk, aztán hazamegyünk. — Ennyi? — Ennyi. Tulajdonképpen mást nem tudunk csinálni, mert ez a helyiség sem a mienk. nézd, teli van könyvekkel. itt nem lehet bulizni. Utoljára szilveszterkor volt egy rendezvény, az iskola ebédlőiében, lehettünk vagy háromszázan. Azóta semmi. Utunk következő állomása a szomszédos Felsőtold lenne, de a klubhelyiség egyelőre zárva, három elegensán öltözött leány megígéri, szerez kulcsot. Tőlük tudjuk meg, hogy Szécsényben diszkó van. Nosza, végre valami! Még azért Nagylócon benézünk a művelődési házba, azaz néznénk, de itt is zárt ajtókkal találkozunk. — Próbálkozzanak hátulról, a kiskapun át, ott van az ifjúsági klub — invitál egy helybéli, s a helyiségből valóban fény szűrődik ki, de az ajtók itt is gondosan zártak. Illik, nem illik bekukucskálunk a föggönyön át, hasonlóképpen cselekedve, ahogyan egy idősebb házaspár tesz;, de nem sok reménnyel, csupán annyi látható, hogy videove- títés van, mondják a filmklub tartotta foglalkozását. S zécsényben meglepő kép fogad bennünket: bent a művelődési ház teljes gárdája. — Könyörgöm, mi népművelők vagyunk! — fakad ki Balogh Ferenc igazgató. — A művelődési ház nem intézmény, amely munkanapokon van csak nyitva, hanem alkalmazkodik az emberek szabad idejéhez. Legalábbis így kellene lennie, őszintén szólva, nyolc évvel ezelőtt, amikor idejöttem, nagyon nehéz volt ezt a szemléletét áttörni, de ma mér természetes, hogy szombaton és vasárnap, felváltva, ügyeleti rendszerben mindig itt vagyunk, s valamilyen szabadidős-programot kínálunk. — Szeretettel köszöntelek benneteket a mai diszkón! Kérem, valaki kapcsolja le azt az égő pilácsot... kösz, így már teljes a hangulatvilágítás. És akkor hadd dübörögjenek a ritmusok... — kezdi a» műsort Ugor Péter lemezlovas. Tizenegyedik esztendeje, hogy először próbálkozott a diszkóval, mostanra pedig mezőgazdászszakmáját cserélte föl a mikrofonnal. A színpadon videomagnó, erősítők, hangfalak, tévé, cirka másfélszáz ezer forint értékben. Kék, sárga, piros lámpák villognak irgalmatlanul, s nyolcvan watt muzsika tölti meg a termet. — Azt mondják, bealkonyult a diszkónak, miből fogsz megélni, Péter? Meglepődik a kérdésen a megye, mondhatni legnépszeBlcg egy utolsó karhúzás a nycröautoniatán. rűbb diszkósa, de aztán frappáns választ ad: — Amíg a lányok eljönnek a diszkóba, addig nem kell félnem! Egyébként, egyáltalán nem érzem, hogy visszaesett volna a diszkók iránti érdeklődés idehaza. Igaz, beszélnek, cikkeznek róla, de a helyzet az, hogy a diszkóklubok műsorról műsorra teli vannak. A lemezlovas szavai beigazolódnak Varsá'nyban, ahová pedig budapesti zenekar, a Grafit látogatott le, hogy táncra perdítse a falubeli fiatalokat. Ez tíz óra tájban még meglehetősen merész vágynak tűnt, a parketten négy-öt ácsorgó-nézelődő pár, úgyhogy a pénztárfülkében Bárány Józsefné nyugodtan kötögethet, nincs tolongás az 50 forintos belépőjegyekért. — Amikor Ugor Peti idejön, akkor viszont százan iß eljönnek — mondja. — Hat éve vagyok itt, négy kultúr- ház-igazgató váltotta egymást, a legtöbben egy Kabos-esten voltak, talán százötvenen. K irály Ida, az új igazgató szemmel láthatóan elkeseredett, nem így képzelte az indulást Var- sányban, jóllehet a pesti együttest még az elődje szerződtette. Talán másnap, a szüreti mulatságon több biztatást kap munkájához. Erre az eseményre több hete készültek, s hagyománya is van. Búcsúzunk. Kifelé a faluból egy részeg bandába botlunk, egyikük sem, lehet több húsz évnél, de a negyveneseket is meghazudtoló kurjon- gatással vonulnak végig az utcán. Azt mondják, a pálinkafőzés ideje van. A Nagylóc felé vezető úton olyan 120-as tempóval söpör el mellettünk egy motorospár, pedig mi is mehetünk vagy ki- lencvennel, pardon: nyolcvannal. Kihalt, sötét e vidék, ám a kanyarok veszélyesek. De talán még veszélyesebbek azok az imbolygó alakok, akiknek ilyentájt a hat méter széles utca borotvaélnek tűnik. Felsőtoldon időközben meglett a klub kulcsa, hat-nyolc fiatal nézi a tévét. Ami persze csak ürüev hiszen közhen beszélgetnek, vicceket mesélnek, söröznek, kétségtelenül remek a hangulat. Herédi Kornél ügyeletes mókamester szerint ma a fiatalok egyetlen dologért jönnek el a klubokba: a lányokért. A lányok megmosolyogják ezt a választ, de jobbat ők sem tudnak mondani. Czimer Rita KISZ-titkár szerint azért szükség lenne egy nagyobb teremre, jobb fölszerelésre, több rendezvényre. Valaki a sarokból rábólint, ámbár nem tudni, hogy ez az egyetértést, vagy az alkoholszintet jelzi igazán. Nem zavarkodunk tovább, ismét Pásztó az úticél. A Palóc csárdában már véget ért a diszkó, erről lemaradtunk. A lakótelepi presszóban néhányan még nyúzzák a játékautomatákat, mások pedig egy kiskatona élménybeszámolóját hallgatják. Kint az utcán összemosódó párok. Hideg, nyirkos a levegő, ám a szemmel látható szerelmi hőfok ilyenkor kánikulai forrósággal is fölér. A szomszédös Tar felé vesz- szük az irányt, a hír szerint a helybéli lakodalomra nem kisebb énekest, mindt Korda Györgyöt hívták meg föllépésre — le sem merem írni mennyiért. Kint, a kapuban százan is állhatnak, szokás, hogy a lakodalmas ház előtt „a hívatlanok” végigmustrálják, mi történik odebenn? Szól a muzsika, a rádióból, tévéből ismert magyarnóta- énekesek dalolnak vígan, dehát Korda Gyuri sehol — talán éppen most fordul a másik oldalára. E lmúlt éjfél, vége a ri- portútnak. Hét településen jártunk, s eszünk ágában sincs olyasféle általánosításra jutni, hogy „na. kérem, hát így ütik el a drága szabad idejüket a mai fiatalok!” Ám. azt sem állítjuk, hogy megnyugtató a helyzet, hiszen a tizen-, huszonéves korosztálynak csak elenyésző részét sikerült szombat este a számukra fenntartott helyeken megtalálni. Pedig nem a föld nyelte el őket. T\ T-.: Fnlnlf 7>nnP7»p „Itt utoljára szilveszterkor vol* egy rendezvény ... Herédi Kornél (középen): ma a fiatalok egyetlen dologért jönnek el a klubokba, a lányokért. „Hölgyeim és uraim, kezdődik a diszkói” Éjszakai tercfere a főtered.
