Nógrád. 1984. október (40. évfolyam. 231-256. szám)

1984-10-28 / 254. szám

Távolbalátók Közelebb a csillagokhoz SaigAtarlán-Somosköúifaiu November elsejétől helyijárati díjszabás — Ahhoz, hogy komolyan foglalkozzunk csillagászattal, két eszköz kell: az egyik itt van előttünk, a másik meg a nyakunkon — mondta tréfá­san Zombori Ottó. a budapes­ti Ufánia csillagvizsgáló igaz­gatóhelyettese a gedőc-tetői csillagda kupolája alatt. Sal­gótarjánban először csak az utóbbiak voltak, mármint a fejek.- De nem akármilyenek! Ezekből ugyanis nem lehetett kiirtani a mindig bennük motoszkáló gondolatot: egy Igazi, komoly csillagvizsgálót kell csinálni. A tízéves vágy valóra váltásához azonban legelőször is pénz kellett. Mi­kor aztán á helyi akarat egy­beesett az országos hálózat bővítésének céljával, a TIT- szervezetek nyolcszázezer fo­rintot adtak össze. Már ak­kor nyilvánvaló volt. hogy ez nagyon kevés. Ahhoz mégis j elegendőnek bizonyult, hogy I az ügyet kirántsa a kilátás- talanságból, és mozgósítsa — a fejek után — a szorgos ke­zeket, erős vállakat. Miután a beszterce-telepi amatőr csil­lagászszakkör tagjai, Köny- nyű József vezetésével —, aki ma is gazdája a csillag­dának — megkeresték a leg­megfelelőbb helyet, amely jól megközelíthető, villamos árammal ellátott, tiszta leve­gőjű és a város fényei sem zavarják az észlelést, s aztán elkezdődött az építkezés. Dol­goztak itt munkásőrök, határ­őrök, s a nógrádi amatőr csillagászok lelkes csapata. Egy év alatt kétmillió fo­rint értékű társadalmi mun­kát végeztek. A nagy erőfe­szítések után végre 1984. jú­nius 27-én nyitotta meg ka­puit a csillagvizsgáló. A nagy- közönség érdeklődése várako­záson felüli ivóit: Az első négy hónap alatt több mint 1500 vendéget fogadtr’t, mint-, egy száz bemutatót tartottak. * A csillagászati hónap kere­tében meghívott országos hí­rű szakemberek is nagy elis­meréssel adóznak, a megye amatőr csillagászainak. Schalk Gyula, az országos csillagá­szati választmány titkára ré­gi ismerősként üdvözli a TIT- bázisón összegyűlt kis csapa­tot: amatőr csillagászokat, ér­deklődő tanárokat, diákokat. Az idegen civilizáció lehető­ségéről szóló előadását fe­szült figyelem kíséri. — Az a baj, hogy túlsá­gosan geocentrikus nézőpon- túak vagyunk. Az a kétezer éves érvelés, hogy ha a föl­dön van élet, akkor máshol is van, meglehetősen primi­tív, tudománytalan. Kiindulá­sul valami olyan egyetemes elvet kell találni, ami létezik, nem mi találtuk ki, és magá­ban foglalja az élet és intel­ligencia tényezőit is. Van ilyen elv: nem más, mint a világ anyagi egységének elve. Fokozatosan bontakozik ki az az elmélet, amely az uni­verzum születése és fejlődése gigantikus ívén át jut el az anyag szerveződésének azok­hoz a szintjeihez, amit köz­napién életnek és intelli­genciának nevezünk. Annyira új. hogy maga az alkotó is bevallja: ahányszor elmond­ja, mindig újabb és újabb adalékok jutnak eszébe telje­sebbé tételére. A gondolatme­net nagyszerűsége, meggyőző logikája, csodálatot ébreszt a hallgatóban. Hogy a tovább- gondolhatóság távlatai szinte felmérhetetlenül nagyok, bi­zonyítja az előadás utáni vita. Kiderül, hogy a megye ama­tőr csillagászai nemcsak für­készik az eget, de az elméleti kérdések is magas szinten ér­deklik őket. Még akkor is élénken folyik az eszmecse­re, mikor elindulunk a köze­li csillagda felé. A gedőc-te­tői fenyves fél futballpályá- nyi területét zöld kerítés öve­zi. A kör alaprajzú téglaépü­letből csak a fémkupola ma­gasodik a lombok fölé. Köny- nyű József, mintha hazaért volna, úgy nyitja a kaput. Közben elmeséli, ne gondol­juk ám, hogy már minden kész: — Ha lenne még félmillió forint, mi hozzátennénk egy­milliót érő társadalmi mun­kát, és megépülhetne a mos­tani „torony” elé egy elő­adóterem. A telek lejtősebb részén meg egy kis szabad­téri színpad számára tisztí­tottuk ki az erdőt. Rögtön mellette nyársalóhely lesz. A maradék területen még így is elfér egy sátortábor. Ezt a nyáron már kipróbáltuk: két meteortábort is szerveztünk. A háromemeletes csillagda faasztalos, fapados fogadó- helyiségéből létrameredeksé­gű lépcsősoron kapaszkodunk felfelé. Az egyik szinten ap­ró dolgozószoba, a másik könyvtárnak készijl, de egyelőre a Dexion-elemekből épített polcok üresek. A kupo­lában áll a távoső. Tükrének minősége olyan, mint a pisz- kés-tetőié. Látni vele nap­rendszerünk bolygóit, a ga­laxisokat. s nagy fényereje miatt a planetáris ködöket is. Üstökös- és kisbolygókutatás­ra is alkalmas. Sajó Péter, a budapesti planetárium igaz­gatóhelyettese mutatja be a főműszert. aztán Zombori Ottó arról beszél, hogyan iga­zodhatunk el az égbolt meg­annyi fényes pontja között. Izgalommal várjuk, hogy vég­re elég sötét legyen. A táv­csőben először közvetlenül a horizont fölött a Jupiter ké­pe vibrál. A hozzáértőbbek a holdjait is látni vélik. Aztán egymás után ragyognak fel az égbolt csillagai. Kubus Gyu­la, a bátonyterenyei amatőr csilla eászszakkör vezetője azt mondja: — Ez az egvetlen igazi hobbi, ezt mindig lehet csi­nálni, mert csak egyedül az égbolt örök. A megjegyzés a jelenlevők számára egyáltalán nem hat elfogultságnak. A „csillagné­zés” után a hallgatóságot még sokáig ottmarasztalják Zom­bori Ottó szavai. Szinte sze­mélyes ismerőseinknek érez­zük Galileit, Giordano Brú­nót, Newtont, és elszégvell- jük magunkat, hogy pofon- egyszerű „beugrató” kérdései­nél zavarba jövünk. Bölcs humora mögött érezni: a csillagok világával foglalkoz­ni csak igényesen, alapos fel- készültséggel, lelkesedéssel és kitartással érdemes. Kovács Erika Szeptembertől kezdték el a nagyüzemi termelését egy új női körcsíkos harisnyanadrágnak a Nagybátonyi Harisnya­gyárban. Az öt színvált07atb an készülő (érmékből napon­ta ötezer darab kerül belföldi értékesítésre. Naponta 54 ezer utas, ezer járat A tömegközlekedés egyik Achilles.sarka, hogy a ki- sebb-nagyobb városokban a reggeli, délutáni csúcsidők­ben zavartalanul és idejében jutnak-e el a gyerekek az iskolába, a munkások, alkal­mazottak az üzemekbe, hiva­talokba s aztán onnan haza? Salgótarjánban mintha mos­tanában kevesebb lenne a pa­nasz a helyijárati közleke­désre. — Nem véletlenül, hiszen rr egkiilönböztetett figyelmet fordítunk rá — mondja Mik­lós Ernő, a Volán 2. számú Vállalatának üzemigazgatója és máris sorolja a tényeket: naponta Nógrád megye szék­helyén 54—56 ezer embert szállítanak, a nyolcvan kilo­métert kitevő tizenhárom vo. italon 38 autóbusz ezer jarai­ban igyekszik eleget, tenni az utazóközönség igényének. S az összehasonlítás állja a ver­senyt az olyan városokkal, mint Eger. Veszprém, Tata­bánya, Zalaegerszeg. Hiszen, amíg az úgynevezett részle­ges felsőfokú központokban átlagosan 18,8 perc az autó­buszok köve'isi ideje, Salgó­tarjánban ez 15,6. Az emlí­tett városokban az ezer la­kosra jutó autóbusz-férőhely 52. Nógrád megye székhe­lyén 72. — A Skoda autóbuszokat a BKV-től vásárolt jármű­vekkel pótoltuk, évente 6—9 Ikaruszt szerzünk be a sal­gótarjáni tömegközlekedés javítására. Csúcsidőszakban például 5—7 percenként kö­vetik egymást a járatok, a reggeli műszakkezdéskor „M” jelzésű autóbuszok viszik a lakótelepekről a munkásokat a gyárakba — mondja Mik­lós Ernő. Bekapcsolódik a beszélge­tésbe Kuris Sándor, a válla­lat forgalmi és kereskedelmi igazgatója is. Jó hírrel szol­gál, de előbb az előzménye­ket ismerteti: — Salgótarján és Somoskőújfalu közigazga­tási egyesülése 1978-ban tör­tént meg. Azóta a somosiak számtalan fórumon vetettek fel, hogy miért nincs helyijá­rati összeköttetés Salgótarján központjával. Főként a nyug­díjasok panaszolták. Somos­kőújfaluban körülbelül két- ezernyolcszázan élnek s örömmel mondhatom: no­vember elsejétől a Közleke­dési . Minisztérium engedélye alapján a régi óhaj teljesül... A Salgótarjáni városi Ta­nács fordult a kérelemmel a minisztériumhoz, amely a he­lyijárati közlekedés kiter- jesztééehez számos követel­ményt állít. Igv az egyik leg­fontosabb, hogy a peremte­rület és maga a város között á beépítetlen terület ne legyen hosszabb két kilométernél. Salgótarján északi részén a közelmúltban lezajlott építé­sek csökkentették ezit a tá­volságot. A tanács illletéke- sei megbeszélték a somoskő újfalui oánt- és tömegszerve­zetek vezetőivel. tanácstag­jaival, hogy igényt tar­tanak-e helyijáratra, akik felhatalmazták a tanácsot, hogy a kérelmet juttassa el a minisztériumba. Az enge, dély október 9-én keltezett! — A tarifák miként módo­sulnak Salgótarján központ­ja es Somokőújfalu között? — Eddig, illetve november elsejéig a felnőtt teljes árú menetjegy díja 8. a tanulók havi bérlete 50, a felnőtt ha­vi bérlet 370 forintba került. November elsejétől a menet­jegy ára kétszer két forint lesz, illetve a nyolcvanforintos összvonalas bérlet lesz érvé­nyes, míg a tanulók és a nyugdíjasok a járatokon 30 forintos bérlettel utazhatnak. Nem árt tudni, hogy a nyug­díjasok a legutóbbi ham nyugdíjszelvény, vagy a sze­mélyigazolvány felmutatása mellett válthatnak bérletet. Azok pedig, akik az úgyne­vezett „igazoló lappal” ren­delkeznek fényképes bérlet* igazolványt kell váltaniuk. — A Somoskőújfalui helyi, járat bevezetése egyben já­ratsűrítést is jelent? — Mi jónak ítéljük meg a somoskőújfaluiak közle­dési lehetőségeit, hiszen munkanapokon 92 járat biz­tosítja a Salgótarjánba és a visszautazást, tehát a járato­kat egyelőre nem indokolt sűríteni. Az indulási hely is változatlan marad, azaz a helyközi autóbuszállomas 12.es és 13-as kocsiállásáról indulnak továbbra is a jára­tok. Gyorsjáratként közleked­nek, csak azokon a helyeken állnak meg. ahol eddig — mondotta Kuris Sándor. Arró is szó esett, hogy Somoskő és Salgóbánya te­lepülések régebb óta tartoz­nak Salgótarjánhoz, az ott élők is sok-sok fórumon ve­tették fel a helyi járati díjsza­bás bevezését. Köztudott, a tömegközlekedés nem tarto­zik a nyereséges vállalkozá­sok közé. Tisztes állami tá­mogatás teszi lehetővé a je­lenlegi színvonal szintentar- tását is. A városokkal „tár­sult" községekben szerte az országban hasonló igények jelentkeznek. Mint a legfris­sebb példából is kiderül: az engedélyt feltételekhez kötik és nem a Volán-vállalatok jóakaratán múlik. M. Sz. Gy. JOANNE WOODWARD A legharmonikusabban együttélő művészházaspár­ként emlegetik Paul New- mant és Joanne Woodwardot. Több mint negyedszázada házasok, igazi társak az élet­ben és a művészetben egy­aránt. Woodward 1930-ban szüle­tett, a louisianai egyetemen tanult, majd 1950—52. között New Yorkban színészetet ta­nul. Első filmszerepét 1955- ben kapta, egy westernben. Aztán... Az Éva három arca című film próbafelvételeinél én voltam az utolsó válasz­tás. Judy Garlandnak írták a szerepet, de ő lemondta. Ca- roll Baker valamilyen ok mi­att nem tudta vállalni. Ne­kem egy másik produkcióban kellett volna forgatnom, az ügynököm azonban azt mond­ta: az Évához szerződsz, egy hét múlva kezdődnek a fel­vételek. Joanne kisebb szerepeket játszott közben a Broadway-n és a televízióban. Egy szín­házi beugrás alkalmával is­merkedett meg Paul New- mannel. Woodward és New­man 1958-ban kötött házassá­got, és azóta ideálisan élnek, három gyermekük született. Amióta Newman rendez, a felesége tőle kapta a legje­lentősebb szerepeket. A Gam­ma sugarak hatása a száz­szorszépekre Cannes-ban is meghozta számára a legjobb női alakítás díját. Ez év nyarán mutatták be legújabb közös filmjüket, a Harry és fiát, Newman pro­dukciójában, főszereplésével, partnereként Joanne-nal. Te­levíziónkban november 2-án este 21 óra 45 perces kezdet­tel az 1-es műsorban sugá­rozzák a Gyere vissza, kicsi Shebal című Woodward-fil- met, amelyben Laurence Oli­vier a partnere. William Inge színdarabját, amelyből az adaptáció, készült, az ötvenes évek legnagyobb színházi si­kerei között tartják számon. Silvio Marrizano rendezte filmre. A kritikák szerint _ a két színész ragyogó alakítása fémjelzi az alkotást. (erdős) <MIMIIIMIIIIIIIIII1lllltllMlt>llltlltlliMlllillMlllllllllltlllllttllMiill,ililllM' >l,lliai lllllllll ItlIIIIMIMIIII! idillt IIIIIMIMHIIIIIIIIIIIIIIIIttltl II ■HHIIIIIIIIIIMIIIIII Ilii Ilii lllltlIIIHIIIMIIIIIIIIIIIIIMII lllllllllllllIlllltlIIMIIIllllINl 111111111111111111 MII II lllllllllltll IMI IMIinnilMllllllllllillllllllllllllllllltlIllliMttl'l'IHIIIHHinlllllinMitf Az Üj Tükör 1984. augusz­tus 26-i számában, egy rövid dolgozatom jelent meg Szabó Istvánról, kiváló múlt száza­di műfordítónkról, többek kö­zött az Odüsszeia és az Iliász magyairítóiról. írásomról a NÓGRÁD 1984. szeptember 16-í számában T. Pataki kö­zölt ismertetést Tallózó — Egynémely híresség címmeL A cikk szerzője egyebeik mel­lett azt írja, hogy dolgozatom „szóra érdemes — némi ki­egészítésre nemkülönben nóg­rádi vonatkozásai miatt”. T. Patakinak köszönöm, hogy munkámat figyelemre méltó­nak találta és felhívta rá a NÓGRÁD ol vaséinak figyel­mét is, viszont „kiegészítés”-e válaszra késztetett, amelyet ezúton szeretnék megtenni. Bírálóm megjegyzi, hogy Szabó István kapcsán „kizáró­lag", Karancskesziről tettem említést és Kazárról nem. ho­lott. mint iria: „De Kesziben csak nyolc érig élt. életének és munkásságának nagyobb részén (tehát a két Homer-mű fordításának ide’jén is-!) már régen Kazáron szolgált Szabó István!” Azért említettem c simán Karancskesz.it, mert cikkemben elsősorban Szabó István oa’óc vonatkozású írá­sai szándékoztam ismertetni arrrnt erre a címben is utal­tam: Fan reformkori kísérlet. Görög klaszikusok — palóc TALLÓZÓ Hég nyelvjárásban. Ebben a falu­ban figyelt tel a palócok sa­játos nyelvjárására, szokásaira, itt született az a két munká­ja, amelyet bemutatni akar­tam azzal a céllal, hogy rá­világítsak munkásságának egyik jellemző vonására, a népnyelv értékeinek az iro­dalmi nyelvben való felhasz­nálására. írásomban természetesen nem tekinthettem el néhány fontosabb életrajzi adat és né­hány főbb művének említésé­től sem. Egy részletes életrajz kapcsán persze még más hely­ségeket (köztük Kazárt) is említenem kellett volna, de amint ezt jeleztem, nem ez volt a célom. Bármennyire is határozottan állítja bírálóm, hogy Szabó István az Odüsszeiát és az Iliászt Kazáron fordította, ki kell javítanom. Leghosszabb szolgálati ide­jét valóban Kazáron töltötte, ahová 1857-ben került kény­szerből. mert előrehaladott kora és szembetegsége miatt káplánoshelyet kellett keres­nie. s amint azt a Magvar Állam című lapban olvashat­sunk — 1889. 274. sz.): „A csöndes falu neve nagy hel­lenistánk nevével annyira összefügg, hogy Kazár emlí­tésével a tudomány fiikentje, a múzsák kedveltje rögtön eszünkbe jő”. Itt élt es dolgozott haláláig (1892-ig), egy „rozzant, düle- dezö” házban, „melynek min­den kincsét ő maga s nyo­masztó bibliothekája” képez­te. Életének ebben az idősza­kában is szorgalmasan írt és fordított. Pl. 1877-ben jelent meg az Aranygyapjas vitézek vagy Apollonius Rhodius Ar- gunauticonja című munkája és rendszeresen küldött írásokat különféle lapokba, pl. az Idők Tanújába és a Magyar Állam­ba (műveit ebben az időben gyakran „Kazári pap" néven, vagy K. P monogrammal je­lentette meg), de két főmű- vét mm Kazáron fordította! Az Odüsszeia először 1846- ban jelent meg (itt ki kell egészítenem a cikkemben ír­taikat. mert abban csak a má­sodik. „olcsó kiadás” évszá­mát. 1857-et említettem), az Iliász pedig 1853-ban látott .napvilágot. Tehát egyiket sem fordíthatta Kazáron, ahol 1857-től élt! Csapiár Bene­dektől tudjuk, hogyazódüsz­szeia fordításával Guszonán készült el, itt volt plébános 1837. június 18-tól és ebben az időben lett Toldy Ferenc javaslatára 1839. november 23-án a Magyar Tudományos Akadémia tagja, és a mű megjelenésekor (amint ez a belső címlapon is olvasható) már pilisi plébános volt. Ugyancsak Csapiár Benedek írja, hogy az Iliász fordítását Pilisen fejezte be, ahová 1842- ben költözött, s ez évben, ja­nuár 22-én lett a Kisfaludy Társaság rendes tagja. Több mint egy évtizeddel ezelőtt Tóth Sándor irt egy méltató cikket Szabó István­ról (Homéroszi útitársak), amelyben a következőket is olvashatjuk: „Amikor néhány éve meg­látogattam a helyi plébános által gondozott sírját, egy idős falubeli gazdaember jegyezte meg róla: Jótét lélek vót. még a csizmáját is adatta a sze- génmk — így mondta az apám. Ezután még inkább éreztem: megérdemelne egy emléktáblát annak a plébáni­ának a falán, ahol életének nagyobbik r,észét töltötte.” Amikor én 1979-en néprajzi gyűjtés céljából hosszabb időt Kazáron töltöttem, még nem völt emléktáblája Szabó Ist­vánnak (pedig mellszobrát, Holló Barnabás alkotását, már 1897. október 24-én felavatták Rozsnyón), sőt sírja is meg­lehetősen elhanyagolt állapot­ban volt. Azóta nem jártam a faluban, nem tudom, hogy történt-e változás. Ha nem, talán a T. Pataki és köztem történt ..üzenetváltás” ismé­telten felhívja a kazáriak, va­lamint az illetékesek figyel­mét erre az adósságra. Hála József néprajzkutató * Dehogy bíráltam én Hála Józsefet! Ügy véltem; kiegé­szítem. Hogy is írta az idézett „Dr-...f” 1889-ben? „A csön­des falu neve nagy hellenis­tánk nevével annyira össze­függ. hogy Kazár említésével a tudomány felkentje, a mú­zsák kedveltje rögtön eszünk­be jő”. De bizony nem „jő” időben eszembe, hogy a helyi erős legendát oszlassam, s tüzete­sen megvizsgáiljam: vajon hol volt. s volt-e egyáltalán vala­hol? Keszi és Kazár közti időkben jó Szabó István (mellesleg az egyébként kitű­nő megyei útikalauz egyik he­lyen sem említi), és erre mél- tányolhatóan a Tükör-bei! cikk sem utalt. Amit azért, sajnálok. Aminek örülök. Mert amíg így nyilvánosan tanulok — mások is okulnak a tárgyból, s persze másból is. A nagy Homér-műveket nem körünkben fordította, bár Ka­záron élt a legtovább, kerek 35 (!) esztendeig. A helybeli- ség ezért álmodhatja egyba kazári évtizedeit a nagy mű­fordítások születésének idejé­vel és helyével. S nemritkán a legendák erősebbek az igaz­ságnál. Tisztelet a kutatónak, Hála Józsefnek, és „ezzel az ügy a lovagiasság szabályai szerint” egyszeri üzenetváltással ket­tőnk között befejeződött. Csak azt ne higgyük mind- ahányan valahogy: tovább már semmi dolgunk Szabó Istvánnal! T. Pataki László NÓGRÁD - 1984. október 28., vasárnap 5 egyszer Szabó Istvánról juk (Dr-...f: A mi • juhi Ián-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents