Nógrád. 1984. október (40. évfolyam. 231-256. szám)
1984-10-04 / 233. szám
Ha rr munkás érzi... Fogadónál marad ? Szociálpolitika a Balassagyarmati Fémipari Vállalatnál A Balassagyarmati Fémipari Vállalat a VI. ötéves terv időszakára a termelési feladatok mellett fontos célként határozta meg, hogy a vállalatnál dolgozók egészségügyi és szociális helyzetét az elért, jó színvonalon megtartsa, bizonyos területeken javítsa. Természetesen számoltak azzal, hogy a nehezebb gazdasági helyzetben e területen is szűkebb lehetőségek kínálkoznak beruházásokra, új szociális létesítmények kivitelezésére, amiből nem következik a szociálpolitika háttérbe szorítása. Ellenkezőleg: miként máá gyárakban, szövetkezetekben is, a fémipari vállalat gazdasági vezetése szintén rákényszerült, hogy meglevő lehetőségeit jobban használja ki, mozgósítsa tartalékait. NEM CSAK A TERMÉK- SZERKEZET MÓDOSULT VI. ötéves terv első felében a vállalat termékszerkezetében jelentős változást hajtott végre. Megszüntették például a kábeldobgyártást, s helyébe, új alumínium alapanyagú termék, a Romantik alumínium radiátorok előállításához fogtak hozzá. Az idén már gyártanak exportra szánt hűtőtönköket, s zajlanak a tárgyalások további új termékekről is. Ez természetessé tette a többi között az; egészségügyi és szociális tevékenység felülvizsgálatát. A kábeldobüzemben _ a gyártás megszüntetésével párhuzamosan kiküszöbölődött a halláskárosodást okozó veszély. A kábeldobok festésére használt üzemrész helyett, a dolgozók egészségére veszélytelen radiátorfestő műhelyt alakítottak ki. Ez jellemző a vállalat többi üzemrészére is, mint arról a különböző ellenőrzések tapasztalatai tanúskodnak. Vannak dolgok, amelyek a munkához úgy tartoznak, mint az élethez az elemi feltételek. Ilyen a védőruha, a védőeszköz. Nos, e területen is megnyugtató a vállalatnál a helyzet. Legfeljebb olykor az okoz gondot, hogy a védőkesztyűk minősége enyhén fogalmazva kifogásolható. Nem kis ráfordítást jelent a vállalatnak az üzemi étkeztetés. A konyhát a Nógrád megyei Vendéglátó Vállalat üzemelteti, s átlagosan 180— 190 fő veszi igénybe. A dolgozók tíz forint harminc fillér ellenében étkezhetnek, amihez a vállalat 6.20 forintot tesz hozzá, míg a szakmunkástanulók étkezési lehetősége ennél jóval kedvezményesebb. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a fémiparnál szorgoskodó munkások, műszakiak gyermekei a város bölcsődéiben, óvodáiban kapnak elhelyezést. A gyermekintézményekkel egyébként igyekeznek jó kapcsolatokat fenntartani. Több szocialista brigád együttműködési szerződést kötött, gyakran végeznek az intézményekben társadalmi munkát. NYUGODT KÖRÜLMÉNYEKET A vállalat igyekszik nyugodt körülményeket biztosítani dolgozóinak. Évente körülbelül másfél millió forint lakásfejlesztési alapot különítenek el. Akik családiház-épí- tésbe fognak, lakáskiutalással rendelkeznek, átlagosan 50— 100 ezer forint támogatást kapnak. Az igazságosabb elbírálást társadalmi bizottság segíti, amelynek tagjai alkalmanként helyszíni tanulmányokat végeznek. Megkülönböztetett figyelmet fordítanak a többgyerekes családok, a fiatal házasok, ifjú műszakiak lakásgondjainak enyhítésére. A lakáshoz jutás segítése nem csak a dolgozónak jelent nyugodt körülményeket, a vállalat számára is kedvező, hiszen a letelepedés, a gyárhoz való kötődést is erősíti. Miként a sokoldalú gondoskodás. Kezdve a pihenés lehetőségeinek biztosításától -- a fémipari vállalat Balatonalmádiban, Hajdúszoboszlón bérel üdülőt, sátrakkal, kem- pingfeleszerelésekkel rendelkezik, amit a dolgozók rendszeresen kölcsönkapnak — a művelődés, sportolás alkalmai megteremtéséig. Az arra rászorulók rendszeresen .kapnak segélyt a vállalattól. Az elmúlt három esztendőben erre a célra százezer forintot fizettek ki. Az üzemorvosi rendelő alkalmas a különböző szűrővizsgálatok elvégzésére is, s különös gonddal foglalkoznak azokkal a dolgozókkal, akik csökkent munkaképességűek, igyekeznek egészségi állapotuknak megfelelő munkakörbe helyezni. SOK KEDVEZMÉNY Miként az a megyei tanács legutóbbi ülésén, — ahol a fémipari vállalat szociálpolitikai tevékenysége is napirendre került, — kiderült: a több mint félezer főt foglalkoztató vállalat valóban első teendői között tartja számon a munkásokról, műszakiakról való gondoskodást. A többi között megelőlegezi a tüzelőutalványok összegét, építkezéshez, költözéshez kedvezményes fuvart, a kollektíváknak bérelt autóbuszt kirándulásokra biztosít, a hulladék- anyagokhoz olcsón hozzájuthatnak a dolgozók. A közös érdek szem előtt tartása a vállalat eredményein is lemérhető. Az elmúlt három év alatt a termelési érték százmillió forinttal emelkedett, a nyereség megduplázódott. Mert, ha a munkás érzi, hogy törődnek vele, igyekeznek javítani élet- és munkakörülményein, még inkább magáénak érzi a vállalatot. Ez pedig sokoldalúan gyümölcsözik. M. 5r. Gy. Betétkönyvbe kerül Formatervezési pályázat eredménye Értékelték az Alkotó Ifjúság Egyesülés, a Magyar Ipar- jogvédelmi Egyesület, az OMFB Ipari Formatervezési Tanácsa, a MTESZ innováciAz ÉLGÉP 5-ös számú pásztói gyárának igazgatója megállapodást kötött a gyár Nógrádi Sándor nevét viselő KISZ-szervezet titkárával. Ezek szerint a fiatalok munkaidő után elkészítik a veszélyes hulladéktároló kerítését, elvégzik a bejárat előtti térbetonozást. A munkálatokhoz szükséges eszközöket és anyagot a gyár adja. Az egyezség szerint az említett feladatokat október 25-ig kell a fiataloknak elvégezniük. Ezt követően 8 ezer forint kerül a helyi KISZ-szervezet OTP- betétkönyvébe. Rugalmasabb fuvarozás Nógrádban A nagy áru foga dó és kibocsátó helyek forgalmáról, nyitvatartási rendjéről tárgyalt legutóbbi ülésén a megyénkben szállítási bizottság. A témáról egy szűkebb szakmai csoport készített fölmérést, amely alapján megállapították, hogy a tavaly májusban a testület által tett ajánlásnak lett némi foganatja: a megyénkben fogadó- és kibocsátó egységek nyitvatartása valamivel kedvezőbb az országos átlagnál. Ám ebben is vannak „belső tartalékaink”. — Miért fontos ennek a részletkérdésnek a tisztázása? — hangzott a kérdés Fráter Istvánnak, a megyei tanács közlekedési osztályvezetőjének adresszálva. — Lényeges dologról van szó, mert a nyitvatartás ész- szerűsítése bővíti a szállítási kapacitást. Ha egy távolra küldött kocsi csak lerakodni tud, s az újra felrakodásra nincs mód, akkor vagy üresen jön vissza, vagy helyben száll meg a sofőr, s ezzel nőnek a költségek. A mostani vizsgálat 16 egységet, 32 telephelyet érintett. Amellett, hogy a nógrádi helyzetkép valamivel jobb a? n, országostól, azt is megállapíthattuk, hogy a termelővállalatokat továbbra sem ösztönzi semmi arra, hogy a megszokottnál hosz- szabb ideig tartsanak nyitva, álljanak készen árufogadásra és kibocsátásra. ■— Miért épp most mérték föl a helyzetet? — Már évekkel ezelőtt fölmerült a visszfuvarok problémája! sok az üresen visszahaladó teherkocsi. A kormány is foglalkozott a témával, azóta állandóan napirenden van. Ennek ellenére még mindig sok az üresen járó kocsi. Miért? Leggyakrabban azért, mert a fogadó- és kibocsátó helyek nyitvatartási rendje nem igazodik az igényekhez. Emellett azért is, mert a szállítási okmányok lassan készülnek el, a rakodás után erre külön várnia kell a sofőrnek, sőt a már megrakott gépkocsinak „éjszakáznia” muszáj: csak másnap indulhat útnak az akkorra megkapott okmányok birtokában. — Mit tehet az ügyben egy szállítási bizottság? — Tavaly májusban fuvaroztató! ankétot tartottunk, ezen hét pontban fogalmaztuk meg ajánlásainkat a szállíttatok számára. Javasoltuk a rugalmasabb okmánykibocsátást, a partnerkapcsolatok szbrosabbá tételét, a szerződéskötésnek olyan kitételét, hogy ne a kibocsátó, hanem a fogadó állomásán történjen a teljesítés (így a kibocsátó is érdekelt a rugalmas szállításban), valamint szorgalmaztuk az egységrakományra való törekvést. E módszeré a jövő. — Mennyire vétetett figyelembe a bizottság hét ajánlása? — Nálunk jellemző a kibocsátó-, fogadóhelyeknek a 20 óráig való nyitvatartása. A felhívásunk óta az ilyen helyek száma sokasodott, ebben tehát érzékelhető egy enyhe hatás. Abban azonban, hogy a szerződések megfogalmazásakor érvényesítsék a fogadóhelyen való teljesítést, semmilyen előrelépés nem történt. Pedig ezt az általános fuvarozási feltételek már ma is lehetővé teszik. Így a legutóbbi bizottsági ülésen ezt a hét pontot újra belevettük az ajánlásunkba, egy kiegészítéssel... — Ügy tűnik, hogy a nyitvatartás nieghosszabbítása pénzkérdés: bővíteni kell a létszámot, hogy mindig rendelkezésre álljon rakodó és okmányozó! — Én úgy gondolom, hogy, ha valamiben a gmk-k, a vgm- ek felhasználhatók, akkor itt nagyon! Hiszen egy-egy vállalatunk évi 3—4 millió forint fekbért fizet. Lényegesen kisebb lenne az a költség, amit a vgm-ek tagjainak kellene fizetni. Van jó példa már: mióta a balassagyarmati kábelgyárban vgm végzi az árukibocsátással, -fogadással járó munkákat, azóta késetten kezelt áru náluk nincs. Kínálkozik egy remek kecskeméti példa is! Ott a vgm jutalmat kap, ha nincs késetten kezelt áru, ám, ha munkaidő alatt ilyen keletkezik, akkor a vgm fizeti a fekbér egy részét. így munkaidő alatt és az után is ösztönözve vannak a gyors rakodásra. *— Bekapcsolható-e a munkaverseny az árutovábbítás serkentésébe? — Ezzel kapcsolatos a szállítási bizottság ajánlásainak nyolcadik pontja. Javasoljuk az egységeknek, hogy a kongresszusi munkaversenyben megbecsült célkitűzés legyen, amelyben a brigádok g hétvégi és" az éjszakai rakodást segítik. Hiszen a 66 százalékos késetten kezelt vagonhá- nyad minden objektív nehézségünk figyelembevételével is túlzottan nagy szám! Ezt az arányt csökkenteni kell, és! ahol nem alakítanak vgm-et,' ott a brigádok láthatják el a feladatot. — Társadalmi munkában? — Szó sincs róla; a rendes bérért és a túlórapótlékért. Az a lényeg, hogy a rakodást végző kollektívák az elvárhatónál nagyobb aktivitást tanúsítsanak e munkában. Erre lehet jó, ha a vállalásokba beépül, hogy az éjjel vagy hét végén érkezett árut kiJ rakják, s nem halasztják — bár zokszó nélkül megtehetnék — másnapra, vagy hétfőre. — Nagy aktivitás mellett is gondot jelenthet a szervezés, ha váratlanul érkezik nagy szállítmány... — Nyomatékosabban hívjuk föl most a szállítók figyelmét, hogy pontosabban jelezzék előre a szállításokat. Emellett lényeges az egyenletesebb lebonyolítás is. A mostani ülésen panaszkodott az SKÜ képviselője, hogy a vasúttól naponta két konténert igényelnek. Ezt úgy kapják meg, hogy a vasút hétfőnként tízet betol hozzájuk. Azoktól aztán a hét napjain nehezen mozgatják a kocsikat —, hiszen nincs nagy területük —, és pénzt fizetnek, amiért hosz- szan időznek náluk a konténerek. Ennek pontosabb szervezéssel talán elejét lehetne venni; ámbár jól tudjuk, rengeteg problémával küszködik a MÁV rs. — Komolyan veszik-e magát a bizottságot a megyei vállalatoknál? — A szállítási bizottság társadalmi szerv, számonkérésre módja nincs. Lehetősége az, hogy megpróbálja befolyás solni a gondolkodásmódot.’ Biztató, hogy a tavalyi felhívásunk után is tapasztaltunk kedvező elmozdulást. Ha többször irányítjuk a figyelmet a teendőkre, több esélyünk van, hogy a vállalatvezetők odafigyelnek, s végiggondolják, hogy, ha a szállítás ésszerűsítésében mindenki lépne, nem csak gyorsabban zajlana a fuvarozás, hanem jelentős költségmegtaka-’ rítást érhetünk el. (molnár) ós köre, a Magyar Kereskedelmi Kamara ipari forma- tervezési tájékoziatóközpontja és a Generalart által idén márciusban meghirdetett formatervezési pályázat eredményét. A beérkezett 31 jeligés pályamunkából hármat első díjjal, négyet második díjjal jutalmaztak. Első díjat a Központi Fizikai Kutató Intézet TPA Quadro elnevezésű professzionális személyi számítógépe, a Ganz Villamossági Művek aszinkron motorcsaládja és a Budapesti Bútoripari Vállalat Réka szekrénycsaládja kapott. Mindhárom esetben a műszakiak és a formatervezők igen sikeresen működtek együtt. Olcsóbb anyagokat, azokhoz illő, egyszerűbb formát javasoltak. Az így létrehozott modern vonalú személyi számítógép nagy érdeklődést váltott ki több külföldi kiállításon. Az elsődíjas aszinkron motorokat a Ganz Villamossági Művek többek között az egyik legigényesebb piacra, az NSZK-ba exportálja. A Réka szekrénycsaládból, a Budapesti Bútoripari Vállalat az idén 210 millió forint értékben adott el belföldön és külföldön. A díjnyertes alkotók munkájukat a november 8-án kezdődő I. országos ipari formatervezési koníer en c ián is ismertetik. . , Bódi Ilona 1919-ben mint üvegcsiszoló-tanulő kezdett dolgozni a salgótarjáni öblösüveggyárban, s két eve szakmunkásként serénykedik az üzemben. Kénünkön: zömében ex- wwlra készülő römer barsó^at csiszol, , '\,sl .©»üM s Kalandozás a dinnye Hazäfaban Ha Franciaországban azt mondják: Champagne — az egyet jelent a pezsgővel, Dijon városa a csípős mustár, Cavaillon pedig a sárgadiny- nye hazája. A dél-franciaországi kisváros környékén a pápák honosították meg a sárgadinnyét a XIV. században, „avignoni fogságuk” idején. Széles körű elterjedése száz évvel később egy koronás főnek, Vili. Káról ynak nevéhez fűződik — ő hozta Itáliából a palántákat. Már saját termésű gyümölcsöt énekel meg IX. Károlynak ajánlott versében Ronsard, d XVI. századi francia reneszánsz költő. Nagyon szerette a sárgadinnyét W. Henrik is, ezt fogyasztotta legszívesebben egy-egy kimerítő vadászat után. Bernandin de Saint-Pierre, a francia szentimentalizmus egyik kiemelkedő alakja szerint isten azért teremtette bordásra a sárgadinnyét, hogy könnyebben >jl, lehessen osztani a családban. Minden híres dinnyekedvelőn túl tett Alexandre Dumas. A „Három testőr” írója, akárcsak egyik hőse, Porthos, nagy barátja volt a jó ízeknek, és saját kalendáriumot készített, amelyben a hónapokat a francia forradalmi naptár hónapjainak stílusában keresztelte el — különféle csemegék nevére, és az egyik hónapot melondinornak, azaz dinnyézőnek nevezte el. Dumas nem mindennapi alkut kötött Cavaillon város könyvtárával: minden megjelent könyvéért dinnyében kérte a fizetséget. A dinnyeszakértők véleménye szerint a legízletesebbek a ,,nősténydinnyék” amelyeken a szárral ellentétes oldalon a női mellbimbóra emlékeztető folt van. Cavaillon vidéke, ahonnan egyébként de Sade márki, Mi- rabeau, Camus is származott nemcsak dinnyéjét kínálja az utazónak. A pápák ideje óta nemes bor is terem itt. A fehér bor íze olyan, mintha a mandula keveredne a mézzel. A vörös pedig — ami ezen a sitlerboros tájon nagy szó — bíborszínű és olyan illata van, mintha vaníliával érlelték volna. NÓGRÁD = 1584. október 4., csütörtök 3