Nógrád. 1984. október (40. évfolyam. 231-256. szám)
1984-10-24 / 250. szám
nyomás nyomdászok! Ráteszünk egy újabb lapáttal Kakasszóra ébrednek Feljegyzések a szobabérlők házából összeszűkült, kanyargós út vezet Kistelekhez. Csak, mert leaszfaitozták, gondolja az ember, hogy komoly a rendeltetése azért a kis útnak, különben el is fogyna talán. Amint előtűnik a régi bánjai épület, vége' is szakad valóban. Kistelekről már nem vezet tovább. Rövid a kis bekötő út, ilyenkor, enyhe őszidőben legalább. Télen, amikor a i Gutenberg brigádot hozó mikrobusz nem képes megbirkózni a rárakódott hetvencentis hóval, s a csapat gyalog tör utat a címkeüzemig, akkor bizonyára kiadósabb. Most, hogy a lomibhullató évszak meleg, rőt színekkel öltözteti a természetet, pazar látvány az aprócska üzem környezete, s a belőle kerítéssel kihasított tágas telek, őrizni, rendben tartani már kevéssé romantikus teendő. Ami az őrzést illeti, igencsak komoly segítség az üzem két ebédjegyes kutyája, „kiknek” délutáni, éjszakai szolgálatait kiadós üzemi ebéddel honorálják. Ilyen Kistelek, a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállárát címkeüzeme — kívülről. Béniről sem sokkal tágasabb, ám a mindössze négy gép igen komoly értéket, nagy termelőerőt képvisel. .A svájci masináknak ez évben több mint 109 millió forint árbevételhez kell hozzásegíteniük -a vállalatot. Négy gép s összesen 34 ember — nem sók. Nélkülük azonban a vállalat aligha tartana ott, ahol tart. Ha el is fogy az út Kisteleknél, azért nem itt van a világ végé. Nem, mert ha úgy volna, hogyan is válaszolhatott volna a felszabadulási évforduló és a kongresszus tiszteletére kibontakozó versenymozgalomra oiy frissen, gyorsain a címkeüzemi Gutenberg brigád. A nyomdászat ősatyjának nevét viselő 12 fős csapat pedig ezt tette, noha rendes évi vállalása sem csekélység. — Erre az évre azt ígértük, hogy a tavaly még két- három százalékos selejtet egy százalék alá szorítjuk — közKisteleken li Fodor Sándorné brigádvezető. — S ahogyan eddig alakultak a dolgok, ez alighanem meg is lesz. — Ehhez azért azt is tudni kell, hogy a nyomdaiparban általában öt-hat százalékos a selejt, tehát már a tavalyi' is elismerésre méltó eredmény — teszi az előbbi tényt az azt megillető helyre Kazinczi István üzemvezető-helyettes, brigádtag. — Pokoli figyelem kell ahhoz, hogy az amúgy is elfogadható szintet még szebbre suvickolja a brigád! A pokoli figyelem lehet, hogy túlzásnak tűnik, ám vegyük tekintetbe: ezek a korszerű svájci masinák percenként 120 méteres sebességgel hajtják előre a befűzött papírt. Ha rossz a befűzés, vagy a kikevert szín, vagy nem elég pontos a méret — fantasztikus gyorsan képződik a selejt. — Nemcsak emiatt kell figyelni — teszi hozzá Makkal Jánosné. — Hanem egy szerszám, mondjuk egy egyszerű lyukasztó majdnem százezer forintba kerül. Ha szakad a papír, ez a drága holmi igen könnyen eltörhet. Elgondolhatja, micsoda kár! Igen bokros a gép mellett álló felelőssége — pedig az asszonyok csak betanított munkások. A címkegyáirtást ugyanis nem tanítják a nyomdaiparban — nem számít szakmának. Három guten- berges a vállalat saját maga szervezte tanfolyamát végezte el, hogy jobban értsen a géphez, minél gyorsabban igazítsa be az új terméket. — Ez azért is fontos, mert a gépállás idejének újabb csökkentését is vállaltuk — magyarázza Kovácsné Nádas- di Judit. — öt százalékkal méghozzá, s ehhez már kell iparkodni. Makkainé azért is dicséri nagyon a gépkezelői tanfolyamot, mert éppen ehhez az ipar>odáshoz adott szellemi mankót. Aki jól ismeri a gépet, annak ugyanis nem krJl azon gondolkodni, hogy minek hol a helye, mert — tudja. Most már képes arra, hogy egy-egy új terméket akár egy óra alatt is elindítson az egyáltalán nem egyszerű gépen, holott ez azelőtt két óráig is eltartott. A Gutenberg brigád a jó további csiszolására vállalkozott akkor, amikor pótfelajánlásra adta a szavát. „Ráteszünk egy újabb lapáttal” — foglalja össze a dolgot igen akkurátusán az üzemvezetőhelyettes, mindössze a lapát nagyságában bizonytalan kissé. — Ez már viszont nem is teljesen rajtunk múlik —szakítja félbe a lapát nagysága felőli gondolkodást a fiatal Kovácsné Nádasdi Judit. — Ha a főnökség össze tudja hozni nekünk, hogy rendelés is legyen, anyag is elegendő, akkor biztos, hogy nem fogunk szégyent vallani. Az idén eddig minden jól ment, reméljük ezután is így lesz. Mutatják a vállalat első nyolchónapi számait felsoroló „lepedőt”, s abban bizony előkelő helyen áll Kistelek. Az augusztus végéig szóló 70 millió 450 ezer forintos kötelezettséget majdnem 82 millióra teljesítették az itteniek — s ez a többlet nem csekélység. Ezt akarják tovább „hizlalni”, gyarapítani a címkések. Ez a fő — idő azonban jut másra is... Például segíteni a homokié,renyei általános iskolának, ahová egyébként a brigád gyerekeinek zöme jár. Legutóbb Kovácsné betegségének ideje alatt helyesírási táblákat csinált az iskolának. Fejenként 38 óra társadalmi munkát ígértek a brigádtagok, s a szó akkor értékes, ha tartalmasán válik valóra. Ezért, ha kell, szabadságot is vesznék ki, mert tessék-lássék, csak a látszat kedvéért semmit sem érdemes csinálni. — Jó passzban van az üzem, tudunk hát még többet vállalni — így ítéli meg a helyzetet a Gutenberg brigád. A jó helyzet érzékelése egyszerűen gyakorlat dolga, a belőle eredő következtetés pedig olyan, amilyen egy elismert, megbecsült, összeszokott csapathoz illő. Szendi Márta Korszerűbb üzemből jobb kenyér Próbasütés Pásztón A múlt év utolsó napjaiban láttak hozzá ahhoz a nagyszabású rekonstrukcióhoz, amelyre igen nagy szükség volt már a Nógrád megyei Sütőipari Vállalat 15. számú pásztói üzemében. A mintegy 8 és fél milliós munkák keretében csaknem teljes épület- átépítést hajtottak végre, emellett új szociális blokkot is építettek. A három darab, több mint 15 éves elavult lapátos kemence helyett egy korszerű PTC—24- es alagútkemencét építettek be. Ennek olajról gázra történő átállítása 1985 elején történik. Az új létesítményben tegnap kezdődött meg az a 72 órás melegüzemi próba, amelynek eredményeként már kenyeret is sütnek. Amennyiben ennek minőségével a MÉVI elégedett lesz, úgy " a tervek szerint már a hónap végén teljes kapacitással termel a megú jult üzem. A többféle kenyérből naponta — pontosabban 16 óránként — nyolcezer kilogramm készül.. Az NSV szakembereinek véleménye szerint a munkák zömét teljesítő vállalati munkaközösségek, valamint az AGROFIL jól végezte el a vállalt feladatokat. Az új technológia nagyobb üzemeltetési biztonságot nyújt a korábbinál, az automatizálás révén pedig kevesebb kvalifikált szakmunkásra van szükség, s ez azért előny, mert az ilyen dolgozókban ugyancsak szűkölködik a vállalat. A munkakörülmények lényegesen javulnak. Kevesebb lesz a nehéz fizikai munka és javítja az itt dolgozók közérzetét a korszerű szociális létesítmény is. Minden bizonnyal mindezek a változások hozzájárulnak ahhoz, hogy a megújult sütőüzemből a korábbinál jobb minőségű kenyérrel biztosíthatják Pésztónak és kornyékének ellátását. Fábián Gábor szakoktató vezetésével tizenhárom elsős lakatosipari szakmunkástanuló alapképzésen vesz részt a kábclmúvek balassagyarmati gyárában. Körülbelül 30x10 méteres az a helyiség a salgótarjáni szobabérlők házában, amelyet társalgónak hívnak, s amelyben 30—35 lakó gyűlt össze a minap az IKV 1. számú házkeze- lősége által hirdetett lakógyűlésre. A lakók végigállták — egyesek hamutartóval a kezükben — a kétórás gyűlést türelmesen, ám kérdéseik nem voltak ilyen türelmesek... Mert nemcsak a csarnoknyi társalgóból hiányzik mindenféle berendezés, vannak más hiányosságok is. Még nem kezdődött el a gyűlés, amikor egy lakóval szót váltottam. — Sok apró dolog okoz bosszúságot. Én például lemondtam az újságokat, mert hol megkaptam, hol nem — kezdi. — Aztán kellemetlen az is, hogy a portásfülke üvegablakára vannak kirakva az érkezett levelek: miért kell, hogy mindenki lássa, kitől, honnan jött nekem levél. Szó volt arról, hogy a szobaszámot feltüntető kis rekeszek lesznek kihelyezve az előtérbe. Szó volt róla, hogy az előtérbe színestévét vesznek, hogy a nagy társalgóba pingpongasztalok lesznek felállítva. Ha jól emlékszem, valamelyik KISZ-bizottság anyagi támogatást is ígért ebben. Szó volt a... Csak öt percig jegyzeteltem, öt óra felé elkezdődött a lakógyűlés. Nevetséges intelmek ? Az IKV szakembere elsőként hosszan beszélt a működő büféről: legyen, ne legyen, mik az igényei a lakóknak. Aztán az épület környékén tapasztalható tisztaságot, pontosabban rendetlenséget említette. Szóba került a közös használatú helyiségek rendje: sok lakó fegyelmezetlen. Nem hagy rendet maga után ezekben a helyiségekben. Elmondta, hogy a fűtési gondok megoldódnak: most folyik a kazánok felújítása, remélhetőleg a kemény tél beálltáig teljesen rendben lesz. Radiátorbővítés azonban nem várható: mindenkinek és mindenhol annyi radiátor marad, amennyi tavaly volt. Az előadó a lakók nagyobb odafigyelését, rendtartását kérte az egész házban, mert a tisztaság csak így tartható fenn: ha közösen tesznek érte. Az összefogás egyik eszközeként máris említette, hogy kommunista műszakot szervezlek. többek között a szobabérlők házában is, kérte a lakókat, hogy e napon társadalmi munkában vegyenek részt ők is az épület környékének rendbetételében. — Nem kellett noszogatás a hozzászólásra. — Egészségügyi pótlékot kérnek a takarítónők a WC- takarításért? — szólt elsőként egy fiatal nő. — Szerintem arra nem jár, hogy felmossa a padlót és huzatot csinál. A negyedik szinten 26 szoba van és 1 női WC működik... (Gyorsan beírtam jegyzet- füzetembe megjegyzésemet: Nocsak, kinek járna egészségi pótlék?!) Idő nem volt a meditálásra: egymás után szólaltak fel a fiatal lányok, asszonyok. — A harmadik emeleten nem jó a női zuhanyozó. Fél éve járunk már a férfizuhanyozóba. — A második emeleti zuhanyozóban a csempe talán nem is volt lemosva, amióta itt lakunk. — Egyetértek a lakókra vonatkozó itt elhangzott intelmekkel, de ezek nevetségesek akkor, ha nincsenek meg az alapok ahhoz, hogy a tisztaságot, rendet megtarthassuk — mondta az egyik íiatalasz- szony, akin látszott, hogy „csokorba kötötte” gondolatait. — A második emeleten is a férfizuhanyozóba kell járnunk, s egy cetlivel jelezzük, ki van bent. Nem az elsősorban a baj, hogyan takarítunk mi, hanem, hogyan ta- karíttat az üzemeltető vállalat. Talán még nem jöttem úgy be az épületbe, hogy ne azt láttam volna: a portásfülkében ülnek, beszélgetnek a takarítók. Es ez csak a kezdete a hozzászóló szimpatikus fiatalasszony mondandójának. Folytatja: — Többször kellett szólnunk azért is, hogy WC-kefét kapjunk. Hónapoknak kellett eltelnie. Azt sem értem, mire van a hibabejelentő füzet, ha a hibákat nem javítják : csak két WC jó a másodikon, a centrifuga pedig hetek óta rossz. Ezzel a kimerítő felsorolással sem ért még véget a panaszáradat: lemegy ugyan az egyik mosogatóban a víz, de feljön a másikon. A WC-ben az ablakok sincsenek megpucolva, s alig lehet elférni a bezárt fülkében... Ám nemcsak panaszkodtak a fiatalok, kritikai megjegyzéseik ennél többet is elárultak. Kinek éri meg? — Én „építős” vagyok — mondta egy férfi a másodikról. — Láttam, hogy a WC- ben a lepotyogó vakolat helyére már háromszor-négy- szer is feltették a maltert. Mégis hull a vakolat. Nem lehet ezt két íanglival megoldani, a csöveket kellene kicserélni. — A második emeleten az öblítőtartályokat is cserélték — szól egy fiatalember. — De úgy vettem észre, hogy éppen azokat, amelyek jól működtek. — Pazarlás volt a zuhanyzókat is lefesteni anélkül, hogy annak padlóját szigetelték volna — veti fel egy fiatal- asszony az első emeletről. —• Be is áznak az alsó szintek, mert a víz befolyik a linóleum alá. — Legyen a büfé bolt, ahol nincs kimérés, hiszen szükségünk van arra, hogy itt vásároljunk — mondják többen is. — Csak lehet találni olyan üzletest, aki olyan árukészletet tart, hogy neki is megéri és nekünk is itt vásárolni. — Valaki azt is feszegetni kezdi, miként oldható az meg, hogy egyszerre mind a négy szoba terhelését elbírja az áramvezeték. S még lehetne sorolni... A kommunista műszakon társadalmi munkában a szobabérlők háza környékének csinosítására szívesen részt vesznek — ígérték a jelenlevők. Ám mi értelme — vetették fel —, ha úgy lesz, mint az idén nváron, hogy nem lehetett kiülni a parkba a padokra, mert tyúkok ültek rajé ta, kakasok szálltak rá. — Zárja be a gondnoknő a kakasokat — kéri egy fiatal lány. (A lakógyűlésen elhangzott takat jegyzőkönyvbe foglalták.) j Zsély András 1 Könnyűszerkezetes csarnoképítés Százhúsz ország kikötőiben A világ 120 országának' kikötőiben fordulnak meg a szovjet hajók. Ez a szám a szovjet kereskedelmi flotta megalakulásának hatvanadik évfordulója alkalmából tartott sajtókonferencián, Tyi- ir.ofej Guzsenko, a Szovjetunió tengerhajózási miniszterének tájékoztatójában hangzott el. A szovjet külkereskedelmi áruforgalom teljes volumenének mintegy 90 százalékát szállítják tengeri úton. A miniszter szavai szerint a közeljövőben nem varható a szovjet flotta kapacitásának jelentős mértékű növekedése. A már ma is rendelkezésre álló összes hajótér (körülbelül 19 millió tonna önsúly) teljes mértékben kielégíti a népgazdaság áru- szállítási igényeit, rendkívüli esetekben pedig más országok hajóit is kibérelhetik. A szovjet flotta fejlesztésében a fő figyelmet a műszaki felújításra és fejlesztésre fordítják. Minőségileg új hajókkal egészítik ki például az északi flott át. Atommeghajtású jégtörők és olyan univerzális hajók épülnek, amelyek méteres vastagságú jégmezőkön is tudnak haladni; terjed a hchterhajó-rendszer az északi kikötőkben irányuló áru- szállításokban. Ez lehetővé teszi, hogy még a legkeményebb években is ellássák minden szükségessel Szibéria és a Távol-Észak fejlődő vidékeinek lakosságát. A fémszerkezetek igazi előnye az, hogy alkalmazásukkal az építőipar valódi szerelőiparrá alakul át. Megfelelő epületszerkezetek — le- fedőélemek, falak, hő- és nedvességszigetelő anyagok stb. tömeggyártásával és iparosított építésmóddal például az egyszintes csarnokok súlya mintegy tizedrésze csak a vasbetonszerkezet súlyának. A technikai haladás a köny- nvű vázú, gyáripari előállítású, összeszerelhető, j nagy fesztávú épületek felé mutat. A könnyűszerkezetes építes- mód egyik nagy előnye a hagyományos építésmóddal szemben, hogy alkalmazásával a beruházók lényegesen gyorsabban tudják elkészíteni és rendeltetésének átadni az új létesítményeket. Többféle könnyűszerkezetes építési rendszert ismerünk. Ezek egyike — talán a legjobban bevált — egy angol acélszerkezeti vállalattól (CONDER) megvásárolt li-j cenciára alapszik. A rendszer alkalmas egyszintes, egy- vagy több ajtós, daruzott vagy daruzatlan ipari csarnokok, vagy tornatermek, uszodák, repülőgéphangárok, nagy fesztávolságú garázsok, ömlesz-j tettanyag-itárolók stb. építésére. Méretrendszere: 9—51 m fesztávolság, a keretállás távolsága 6, 7, 20 és 9 m belső pillérsornál 12 és 14,40 ni, a névleges magasság 4,80—• 10.80 m. A tető lejtése 10—3D százalékos, a kívánalmaknak! és a tetőfedés módjának megfelelően. Képünkön: egy ne- hézacél-szerkezetet gyártó csarnok könnyűszerkezetes felépítménynek szerelési munkálatait láthatjuk. I
