Nógrád. 1984. október (40. évfolyam. 231-256. szám)
1984-10-23 / 249. szám
Alapvetően üzemi feladat A hústermelés gazdaságossága Uj időszámítás a gazdaságban A kormány 1972-ben és 1976-ban határozatokat hozott b hazai tejellátás javítása és s vágómarhaexport növelése érdekében, az ágazat szakosítással történő fejlesztésére. Eszerint növelni kell a hústermelést és javítani a hús minőségét, a piaci igényeknek megfelelően. Az eltelt években számos kedvező jelenség mellett — olcsóbb tartástechnológiák elterjedése, növekvő munkatermelékenység, korszerűsödő takarmányozási módszerek, ésszerű abraktakarékosság — több nemkívánatos is megjelent, llvan például a tehénállomány csökkenése, a magas költségek. Vajon hogyan állnak megyénk nagyüzemei ezekben a kérdésekben, milyen tendenciák figyelhetők meg az ágazatban? Nógrádban a húshasznú ágadat gyakorlatilag újnak tekinthető, hiszen alig tíz éve kezdődött meg a gazdaságok ez irányú fejlődése. Igazi fellendülésről csak az utóbbi négy évben beszélhetünk, de annyit el kell mondani, hogy ezek a kezdeti eredmények biztatóak, a sok buktató ellenére is. A megyében húsz nagyüzemben foglalkoznak húshasznú szarvasmarha-tenyésztéssel, s a jelenlegi tehénállomány meghaladja a 7 ezer 500 darabot. Ez annyit jelent, hogy a termelőszövetkezetek tehénállományának csaknem 50 százalékát teszi ki a húshasznú állomány, amely az ■utóbbi években a tervet meghaladó mértékben nőtt. Kedvező jelenség, hogy idén ez a növekedés már kihat a megye egész tehénállományára, hiszen az előrejelzések szerint 1,5—2 százalékos létszámemelkedésre lehet számítani az év végére. Tekintettel az ágazat súlyára és jelentőségére — Nógrád mezőgazdasági területének egyharmada gyep és a szarvasmarha-tenyésztésen belül az ágazat részaránya magas •— alig több mint egy éve a megyei pártbizottság külön napirendi pontként tekintette át a termelőszövetkezetek szarvasmarha-tenyésztésének helyzetét. A négy évvel ezelőttinek két- és félszeresére növekedett húshasznú állomány az üzemek döntő többségében nem dicsekedhet kiemelkedő hozamokkal és ebből kifolyólag a nyereségességgel sem. Ennek okai az indulás körülményeivel kapcsolatosak. Amikor 1982-ben az előző évi egy tehénre jutó 9124 forintos ágazati eredmény 115 forintra — gyakorlatilag a nullára — csökkent, az üzemek a gyengébb tejhozamú egyebeket húshasznúba állították át. Azaz a húsimiarhatartás mintegy a tejtermelés melléktermékeként alakult ki, ez utóbbi -feszültségeinek oldására. Ezt bizonyítja, hogy jelenleg is csak nyolc olyan nagyüzem van, ahol kizárólag húsmarhát tartanak, a többi tizenkettő két irányban szakosodott. De ugyanez megmutatkozik a fajtaösszetételben is, hiszen az .állatállomány 77 százaléka magyartarka, míg a limousin és hereford keresztezések 23 százalékot tesznek ki. Általánosan jellemző, hogy a mai napig nem alakult ki egy olyan jól begyakorolt és egységes technológia, mint amilyen a tejtermelésre jellemző, sőt helyenként' a legalapvetőbb berendezések is hiányoznak. A takarmányozási gondokat jelzi, hogy csaknem általános a nyár végi és tél végi időszakban a kondícióromlás és a magas szántóföldi takarmánytermőterü- let-használat, s mindez mesz- szemenően kihat a gazdaságosságra. A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat központi telephelyén Szőllősi Attila műkőkcszítő, a Salgótarjáni városi Sianács mellvédelemeinek mükösablonját készíti, amiből 540 darabot csinálnak. A 20 húsmarhatartó gazdaság közül kilenc az utóbbi négy évben megalapozott, jól átgondolt fejlesztésbe kezdett, s 44 százalékkal növelte tehénállományát. Ez annyit jelent, hogy itt koncentrálódik a megye húsmarhaállományának több mint kétharmada, s az átlaglétszám közel jár az optimális 600 darabhoz. Ebben a kilenc termelőszövetkezetben 17 százalékkal alacsonyabb volt a tartási költség és egy kilogramm súly- gyarapodás szűkített önköltsége 74 forint volt, lényegesen kedvezőbb .mint a másik tizenkét gazdaságban. A fejlesztő üzemekben 100 forint költségre csaknem 11 forint nyereség jutott, míg ahol csak szinten tartották a létszámot ott több mint három forint veszteséget voltak kénytelenek elkönyvelni. Érdekes — és egyben a további lehetőségeket jelzi —, hogy a természetesen nevelt borjak még mindig nem olcsóbbak, mint a mesterséges körülmények között neveltek és a jobb üzemek átlagos hozama is a lehetségesnek csak 80—85 százalékát éri el. Ezekben a nagyüzemekben azonban már olyan súlya van az ágazatnak, hogy ki fogja kényszeríteni azoknak a hiányosságoknak a kiküszöbölését, amelyek a további eredményjavulásnak gátjai. Erre ösztönzi ezeket a gazdaságokat nagy gyepterületük gazdaságos kihasználása is. Az is biztos, hogy ebben gyorsabban előbbre lépni csak a magasabb hatékonysággal gazdálkodó, nagyobb fejlesztési erőforrásokkal rendelkező üzemek képesek. A jó példák — a szécsényi, a varsányi, a drégelypalánki, az endrefalvai termelőszövetkezetek ez irányú tevékenysége — kedvező hatást gyakorolhatnak az ágazat további fejlesztésére. Ezt mutatja az is, (hogy a VII. ötéves tervben — az előzetes elképzelések szerint — a megyében további 27 százalékkal nő a húshasznú tehénállomány, úgy, hogy a tejtermelő egyedek száma sem csökken. Z. T. • Ösztönző prémium vasutasoknak Az őszi szállítási csúccsal vizsgázik az új teljesítménybérezés a székesfehérvári rendező pályaudvaron. A korábbi prémiumrendszer csak az egész üzemfőnökség teljesítményét vette figyelembe, s szinte független volt az egyes dolgozók által végzett munkától. Az új rendszer értelmében egy dolgozónak az alapbérért műszakonként 330 kocsit kell összeállítania. Az ezen felül menetkészre szerelt vagonok után egyenként 9 forintot adnak. Így érdekeltté tették a dolgozókat a munkaidő teljes kihasználásában, s míg korábban a legmagasabb prémium negyedévenként 300 forint volt, most havonta ennek a háromszorosát is megkaphatják. Az elemzések, a prognózisok szerint a 80-as évtized során nem várható kedvező fordulat a külgazdasági feltételek alakulásában. Így a gazdasági előrehaladás üteme, mértéke döntően a belső feltételek és körülmények formálásától, a fejlődéshez nélkülözhetetlen energiák és hajtóerők felszabadításától függ. Az is nyilvánvaló, hogy a lehetőségek a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésében igen nagyok. A továbblépés alapkérdése: hogyan lehet a vállalatok anyagi és <szellemi erőforrásait, belső tartalékait mozgósítani? i Egyértelmű érdekeltség A válasz: döntően az anyagi érdekeltség érdemi fokozásával. Az 1968-as gazdasági reformot megelőzően a vállalati munka értékmérője egyértelmű volt, a központilag lebontott tervek teljesítése. A tervlebontás megszüntetése után a gazdasági egységek jövedelemtermelő képessége, elért nyeresége vált a kollektív teljesítmények mércéjévé. De a szabályozásban kezdettől fogva sok a bizonytalanság és a- következetlenség. A különféle jövedelemelvonások és átcsoportosítások révén, a vállalatok közt erőteljes a nivellálódás, a kontraszelekció. Vagyis, az alacsony jövedelmezőségű és veszteséges cégek fennmaradásának árát az élenjáró vállalatok fizették és fizetik meg, s így a gazdaságos tevékenység nem bővülhetett megfelelően. A hibás gyakorlat megszüntetése, az egészséges differenciálódás feltételezi a nyereségérdekeltség egyértelmű érvényesítését, következetes alkalmazását. A nagyobb költségérzékenység és a- hatásosabb nyereségérdekeltség rokon fogalmak. Az a cél, hogy kifizetődő legyen a vállalatnak és a dolgozónak egyaránt az anyag-, az energia-, a munkaidő-megtakarítás. az eszközök jobb kihasználása, a keresett, jól értékesíthető termékek gyártás^ Mindehhez csökkenteni keif a központi elvonásokat, adókat, hogy a nyereség minél nagyobb, jól érzékelhető hányada maradjon a vállalatoknál béremelésekre, illetve fejlesztésekre. Megdrágul a munkaerő A nyereség, a gazdasági érvényesülés, a siker mutatójává válik. Persze nem egy csapásra. A termelői árak adószintje ugyanis csak olyan mértékben csökkenhet, ahogyan a fogyasztói árak íor- galmiadó-tartalma emelkedik, hiszen a költségvetés r.srn mondhat le eddigi bevételeiről. A fogyasztói áremeléseknek pedig az életszínvonal-politika szűk határokat szab. Nem csak az adózás mértéke, hanem jellege, módszere is megváltozik. Az elvonások nem a nyereséggel, hanem a felhasznált erőforrásokkal . lesznek majd arányosak. így az glacsony nyereséggel, vagy ráfizetéssel működő vállalat és a kiugró jövedelmezőségű hasonló mértékben — a felhasznált létszám, munkabér, illetve saját eszköz arányában — viseli a közterheket. A szegény és a gazdag cég egyformán fizet, mint ahogyan egyformán érdekelt is a hatékonyabb munkában. Mindenki számára már a jövő évtől megdrágítják a munkaerő felhasználását. A 10 százalékos béradó fizetésével közvetve csillapítani kívánják a vállalatok indokolatlan munkaerőéhségét. A felmérések szerint jelenleg havonta átlagosan 90 ezer munkahelyre nem találnak jelentkezőt. (30—40 ezer állás csupán a fővárosban betöltetlen.) A létszámhiány újratermelődését akarják megakadályozni, a vállalatok exten- zív fejlesztési stratégiáját kívánják módosítani a munkaerő felértékelésével. Az intézkedés elősegíti továbbá a bér- és egyéb költségek átválthatóságát, a különböző (költség, bér, fejlesztési, amortizációs stb.), gyakran elkülönülten kezelt forintok közös nevezőre hozását. Nem áremeléssel Sokan határozott fenntartással fogadják a nyereség- érdekeltség térhódítását. Attól tartanak, hogy a nagyobb jövedelmet nem az ésszerűbb gazdálkodás, a fokozott költségérzékenység révén szerzik majd meg a vállalatok, hanem az árak emélésével. Kár ; volna tagadni, van ilyen veszély. Különösen azoknál a vállalatoknál számolhatunk áremelési törekvésekkel, amelyek az új feltételek között kedvezőtlen helyzetbe kerülnek. A merev árrendszer, az adminisztratív hatósági megszorítások persze nem jelentenek védelmet az áremelési törekvésekkel szemben. Gyakran éppen a jól dolgozókat sújtják, megnehezítik az ésszerű, hatékony gazdálkodást, a változó piaci feltételekhez való rugalmas alkalmazkodást. Ezért nem újabb adminisztratív korlátok felállítása, hanem ahol csak lehet, a meglevők hatékonyabb érvényesítése és mindenekelőtt a vállalati önállóság és felelősség növelése a feladat. A nagyobb önállósággal együtt természetesen növekszik a vezetők gazdasági érdekeltsége, politikai, erkölcsi és büntetőjogi felelőssége. Törvény készül, amely megtiltja a tisztességtelen gazdasági tevékenység valamennyi formáját. így törvény tiltja majd meg a fogyasztók megtévesztését; a tisztességtelen módszerekkel 'folytatott versenyt; a monopolhelyzettel való visszaélést, illetve gazdasági erőfölény érvényesítését a versenyben; az indokolatlan árukapcsolást; a tisztességtelen ár érvényesítését. Reális árkalkuláció Fogalmaink, ha jól megfigyeljük, némileg megváltoztak, letisztultak. Sok éven át tisztességtelen haszonról beszéltünk, s legújabban viszont a tisztességtelen tevékenység fogalmát igyekszünk meghatározni és a gazdasági gyakorlatból száműzni.. A haszon ugyanis lehet kiugróan magas, mégis tisztességes, indokolt, törvényes, elismerésre méltó. És lehet a nyereség alacsony, sőt a gazdálkodó egység ráfizetéses, miközben a termék, az ár vagy az alkalmazott módszer a versenyben,' a gyártásban, a forgalmazásban tisztességtelen, elítélendő,' büntetendő. A tapasztalatok egyértelműen bizonyítják, hogy a versenyhelyzetben lévő vállalatok, az úgynevezett árklub tagjai nem élnek vissza a szabad árképzés lehetőségeivel. Bár az áralkunak, az árversenynek nincsenek látványos eredményei, a vállalati hatáskörben megállapított termelőárak túlnyomó többsége mégis tisztességes. Miért? Mert az árkalkuláció a feles-' leges ráfordítások megtérülését, a költségemelkedések automatikus áthárítását nem tartalmazza. Továbbá az ár • arányos, beilleszkedik a hazai hasonló és helyettesítő termékek árskálájába, s számol a kereslet-kínálat alakulásával. Az árkalkuláció a jövőben még inkább a gazdasági döntések jobb megalapozását szolgálja, és nem a költségek igazolását, valamiféle átlagnyereség, tisztességesnek vélt haszon elszámol lását célozza. Verseny és szelekció A nyereség, a hászon nem lehet eleve gyanús csak azért, mert átlagon felüli, esetleg kiugróan magas. Kételyeink ellipszisének egyik fókuszában az ár, a másikban a piac található. Az értéktörvény érvényesülését ugyan' elismerjük, de a piac, a kereslet- kínálat erőteljesen differenciáló hatása ellen már tiltakozunk. Tudomásul vesszük a világpiac veszélyes realitását. (Mit is tehetnénk mást. Az ország vagy alkalmazkodik hozzá, vagy szenved tőle.) De elvárnánk, hogy a külpiacok kellemetlen hatásait a gazdasági szabályozás ellensúlyozza. Ahogyan eddig jórészt meg is tette. A jövő esztendőtől, ha nem is egy csapásra, új időszámítás kezdődik. A nyereségérdekeltség következetes érvényesítésével a vállalatok, szövetkezetek egy része jómódúvá, tehetőssé váljk. Vonzza majd a munkaerőt, meg tudja fizetni a szakembereket, s fejlesztési eszközökben sem szenved hiányt. A szegény, sorsukon fordítani nem tudó üzemek helyzete pedig tarthatatlanná válik. A hasznavehetetlen cég csődbe jut, eszközeit kiárusítják. A verseny, amelynek lesznek győztesei és vesztesei, végeredményben az ország javát, a szocializmus ügyét szolgálja. Kovács József Gazdaságirányítási előadássorozat Háromnapos előadássorozat kezdődött hétfőn a gazdaság- irányítási rendszer továbbfejlesztéséről a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében az Országos Vezetőképző Központ (OVK) rendezésében. A tájékoztatón a vállalatok, szövetkezetek, az államigazgatás és a bankok, valamint a vezetőképzéssel megbízott, intézetek vezetői a szervezeti, irányítási rendszerek továbbfejlesztéséről, a gazdasági szabályozás tervezett változásairól, valamint az ezekkel kapcsolatos legfontosabb intézkedésekről kapnak átfogó ismertetést. As előadássorozat része annak a munkaprogramnak, amelynek keretében az OVK a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztéséből adódó feladatokra készíti fel a vezetőket, szakembereket. Hétfőn Ballai László, az MSZMP KB gazdaságpolili- tikai osztályának vezetője, Hetényi István pénzügyminiszter, Balassa Ákos, az Országos Tervhivatal főosztályvezetője és Horváth László, az OVK főigazgatója tartott előadást a gazdaságpolitika kérdéseiről, az irányítási rendszer fejlesztésének alapelveiről és a különböző szintű tervezési rendszerekről. Kedden és szerdán az árpolitika, a vállalati jövedelemszabályozás és a keresetszabályozás változásairól, valamint a külkereskedelem-szabályozásról, a bankrendszer továbbfejlesztéséről és a vállalatok és szövetkezetek irányítási rendszeréről tartanak tájékozta/tást. A munkaprogram további állomásaként novemberben a vezetőképző intézetek előadóit készítik fel az új feladatokra, utána pedig folyamatosan a középszintű vezetők, szakemberek részére szerveznek továbbképző tanfolyamot. Ártalmatlanná tett mérgező hulladék Japánban új eljárást vezettek be néhány nagyüzemben különféle mérgező hulladékok — iszapok, oldatok, pacok stb. — ártalmatlanítására. — Vegyszert kevernek a hulladékhoz, amely előbb sűrű iszappá, majd kb. egy nap alatt szilárd, vízben oldhatatlan darabos vagy szemcsés anyaggá alakul. Ezt az anyagot, amely a továbbiakban nem bomlik el, s igy a környzetet nem szennyezi, mélyedések feltöltésére vagy akár építőanyagként is fel lehet használni. NÓGRÁD - 1984, október 23., kedd v 3
