Nógrád. 1984. október (40. évfolyam. 231-256. szám)
1984-10-19 / 246. szám
Szüreti számvetés Csak a minőség javítása segíthet Az idei ősz — minden jel erre vall — nem lesz sikeres éve a szőlőtermelőknek. A késői kitavaszodás, a tetemes fagykárok, a helyenként nagy vámot szedő jégverés, a kevés napsütés és a szeptember végi esők alaposan megcsap- pantották a tőkék hozamát. Ráadásul á fürtök érettsége sem olyan, mint tavaly. Így közepes mennyiségű és minőségű termés kerül a hordókba. De nemcsak emiatt fáj a szőlősgazdák feje. Aggasztja őket az is, hogy a világon mind nagyobb mértékű a bor- túltermelés. Tavaly például 60 millió hektoliter bor nem talált vevőre. Hová vezet ez? Hazánk a bortermelő országok világranglistáján a 12. helyet foglalja el. Exportban az ötödikek vagyunk. Az évi 6—6,5 millió hektoliter bor felét külföldön adjuk el, mégpedig egyre nehezebben. ELTÉRŐ SZÍNVONAL A túltermelést elsősorban » tudomány fejlődése eredményezte. Az utóbbi években — a hetvenes évek közepétől — új fajtákat vontak be a termesztésbe, korszerűsítették a metszési-művelési eljárásokat, tudományos alapokra helyezték a tápanyag-utánpótlást. Mindez megszüntette, pontosabban mérsékelte a termésingadozást. S miközben nőtt, egyre nőtt a megtermelt bor mennyisége, a fogyasztás jelentősen visszaesett. A telített piaci helyzetben csak a minőség javítása, a meglévő gyengségek felszámolása segíthet. Sajnos szőlőtermesztésünk hatékonyságában, a termelés biztonságában igen nagy eltérések tapasztalhatók. Jelenleg mintegy 30 jelentősebb borászati üzemünk van, ezek technikai felszereltsége és technológiai színvonala eltérő. Egy-egy kiemelkedő vállalattól eltekintve (Hungarovin, Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát, Balatonboglár) elmaradnak a nemzetközi színvonaltól! A hazai feldolgozó kapacitás összhangban van a megtermelt szőlő mennyiségével, a technikai- színvonal, a területi elhelyezkedés azonban nem kielégítő. A feldolgozó- gépek majdnem 60 százaléka elavult, pedig korszerűsítésük nélkül elképzelhetetlen a gyors szüret és a minőség javítása. A tárolókapacitás sem elegendő: egy-egy közepes termést hozó évben több százezer hektoliter bort kellszük- ségtároíókiban elhelyezni, ami költségnövekedéssel jár és olykor veszélyezteti a bor állagát is. Erett*e a gyümölcs? kevés az Óbor A palackozókapacitás jelenleg óránként 1320 hektoliter. Ez elegendő, de a gépek nagy része alkalmatlan a minden igényt kielégítő, stabil borok töltésére. Ezért az elkövetkezendő években indokoltnak látszik öt-tíz palackozó rekonstrukciója. A mostani külpiaci versenyben különös jelentősége van az áruk megjelenésének. Sajnos, a magyar termékek nem a legtetszetősebbek, vonatkozik ez a borokra is. A háttéripar fejletlensége miatt kevés a formás palack, az igényes kivitelű címke és csomagolóanyag. A reklámra sem költenek eleget az üzemek, a kereskedők, s ezért nehéz betörni egy-egy ország piacára. A Monimpex Külkereskedelmi Vállalat most az Egyesült Államokban szeretne piacot hódítani, mégpedig a tőkeerős Pepsi- Cola és a Coca-Cola cégek segítségével, akik vállalják a magyar borok menedzselését. Nehezíti a borászat helyzetét, hogy a készletgazdálkodás — szakmai szempontból — nem kielégítő. A fejlett borászattal rendelkező országokban az átmenő óborkészlet meghaladja az évi. termés 50 százalékát. Nálunk a pénzügyi szabályozás csak 20—30 százalékos készlet kialakítását teszi lehetővé, emiatt az üzemek elesnek a borok ér- téknövelésének lehetőségétől. IGÉNYESSÉG Az idén a gyenge mustok feljavításának kérdése foglalkoztatja leginkább a termelőket. A hazai borászatnak 5 6 ezer tonna mustsűrítményre van szüksége, amit a tejipar, a konzervipar, néhány álla mi gazdaság és termelőszövetkezet elkészít. Csakhogy — tamáskodnak a szakemberek — rossz alapanyagból nem lehet jót csinálni, s félő, hogy egyes üzemek, kistermelők hoppon maradnak. Éppen ezért többen más alapú sűrítmény fölhasználását kérelmezik, mondván, így tudnák legolcsóbban, legkönnyebben megoldani a minőségjavítást. A MÉM illetékesei — a következetes minőségvédelem érdekében — nem támogatják ezt a megoldást, s továbbra is a mustsűrítmény mellett törnek lándzsát. Cseh János Az érettség elbírálására különféle eljárásokat alakítottak ki világszerte. A termelők sok-sok nemzedékének megfigyelésén, tapasztalatán1 alapulnak azok az eljárások,, amelyebben a virágzástól eltelt napok számából, a mag színéből és keménységéből, a kocsánjynak az ághoz való kötődéséből, a gyümölcsnek a kopogtatásra adott hangjából avagy illatából, ízéből stb. következtetünk az érettségre. Ezek az eljárások azonban túlságosan az ember érzékelésétől függenek, szubjektivek, hiszen az eredményt nagyon befolyásolják az értékelők egyéni tulajdonságai, érzékszerveik finomsága stb. Az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában a gyümölcsök húsának keménységét mérik műszerrel, és a keménység változásán mérik az érettséget. Ezek az eljárások, bár elég jó eredményt adnak, a gyümölcsnek csak a pillanatnyi állapotát tükrözik. Márpedig az érés nem állapot, hanem a gyümölcsben végbemenő nagyon bonyolult folyamat. Lehet-e mérni magát az érés biológiai folyamatát? A gyümölcsök egy részében — épp a legfontosabb gyümölcsökben — van erre mód: a gyümölcs lélegzését kell vizsgálni. Persze nem abban a szűk értelemben, ahogyan a hétköznapi nyelvben az állatok és az ember tüdejében végbemenő levegő-, illetőleg oxigén- és széndioxidcserét értjük. A légzés tágabb értelmében azokat a biokémiai folyamatokat jelenti, amelyek által a szervezet számára felhasználható energia termelődik. Ezek során a növényekben is széndioxid keletkezik, és ez eltávozik. Ha tehát mérjük a távozó széndioxid mennyiségét, egyúttal mérjük a légzés erősségét is. Mivel a légzés összefügg a növény összes többi életfolyamatával, és erőssége a gyümölcsök egy részében — az almában, a kajsziban, az őszibarackban, a körtében, a szilvában stb. — ugrászerű yáltozást mutat az érés során, e gyümölcsök esetében a légzés vizsgálata adja a legmegbízhatóbb támpontot a gyümölcs fejlődésének elbírálására az érettség fokának megállapítására, a tárolt gyümölcs utóérésének állandó nyomon követésére. Képünkön a gyümölcs lélegzésének — ezzel egyúttal érési állapotának — mérésére használható laboratóriumi berendezést láthatunk. „Népeinket közös célok vezérlik..." Beszélgetés Unton Podoleccel, a közép-szlovákiai pártbizottság ideológiai titkárával Nógrád megye és a közép- szlovákiai kerület párt-, állami, tömegszervezeti, gazdasági egységei között hagyományos a baráti kapcsolat, az elmúlt évtizedekben az együttműködésnek számtalan hatékony módszere alakult ki. Ennek jegyében látogatott a hét elején az északi testvérmegyénkből pártmunkásküldöttség amelynek vezetőjét, Anton Podolec elvtársat, a közép-szlovákiai pártbizottság ideológiai titkárát kértük, válaszoljon kérdéseinkre. — Nógrád megye lakossága élénk fi'gyeletnmel kíséri a besztercebányai kerület dolgozóinak munkáját. Kérjük, tájékoztassa olvasóinkat, melyek voltak az idei legfontosabb társadalomépítő feladataik? — Az idei esztendő, miként egész Csehszlovákiában, Kö- zép-Szlovékiában is jelentős esemény, a szlovák nemzeti felkelés győzelmének negyvenedik évfordulója jegyében zajlik. Kerületünkben még 1983 decemberében a „Szocialista munka hőse” magas állami kitüntetésben részesültek, a felkelés nevét viselő gyárak, szövetkezetek, kollektívák vezetői találkoztak és felhívással fordultak kerületünk lakosságához a nemzeti felkelés méltó megünneplésére, szocialista munkaversenyt kezdeményeztek. A munkások, a szövetkezeti dolgozók áldozatos munkájának köszönhető, hogy VII. ötéves tervünk negyedik esztendejére megszabott céljaink időarányosan teljesültek az élet minden területén. A közelmúltban, a szlovák nemzeti felkelés évfordulóján örömmel jelenthette ezt Vladimir Piirosik elvtárs, a CSKP Központi Bizottságának tagja, a kerületi pártbizottság vezető titkára Gustáv Husák elvtársnak, pártunk Központi Bizottsága főtitkárának. Különösen nagyra értékeljük a termelésben elért eredményeket, a Szovjetunióba irányuló exportkötelezettségeink teljesítését. Ez utóbbival kapcsolatban negyven Vállalatunk tett felajánlást arra, hogy az általuk gyártott termékek idejében és jó minőségben indulnak útnak. — A politikai ünnepségsorozat tehát újabb aktivitásra serkentette a közép-szlovákiai kerületben élőket... — Természetesen, amit mutat, hogy a Besztercebányán rendezett központi ünnepségen százötvenezer munkás, szövetkezeti dolgozó, .értelmiségi, idős és fiatal fejezte ki egyetértését, bizalmát pártunk politikája iránt. Megújult maga a város is, a dolgozók kezdeményezése révén pedig újabb milliós értékeket sikerült teremteni. A kerületünk lakossága a tervfeladatokat a kerületi, illetve a járási párt- bizottságok vezetésével valósította meg. Kommunistáink példamutatóan tevékenykedtek és dolgoznak. Az elért eredmények arra köteleznek bennünket, hogy változatlan jó feltételeket biztosítsunk a még idén hátralevő társadalmi, gazdasági feladatokhoz, biztosítsuk, hogy a VII. ötéves terv előirányzatai a következő év végére sikeresen és maradéktalanul teljesüljenek. — Az ideológiai munkában pártjaink nagy teret szentelnek az internacionalista nevelésnek, a magyar—csehszlovák barátság ápolásának. Miként értékeli a testvérme- gyéitnk együttműködését? — Népeinket a több mint három évtizede tartó baráti együttműködésben közös célok vezérlik, s a testvérmegyék is azon munkálkodnak, hogy a baráti kapcsolatokat elmélyítsék, továbbfejlesszék. Barátságunk a szocializmus építésének kritikus időszakaiban is kiállta a próbát, mindig sikerült megtalálni a népeink együttműködését erősítő szálakat. Így volt ez a szocialista iparosítás, a mezőgazdaság szocialista átszervezése idején, s így van ez napjainkban is, amikor a nemzetközi helyzet, a szocialista országokra kényszeritett fegyverkezési verseny kölcsönösen megköveteli tőlünk a proletár internacionalizmus szélesítését, erőink egyesítését a szocialista fejlődés, az emberi haladás, a világbéke megőrzésének érdekében. S ebben a munkában jelentős szerepe van a megyéink között kialakult, hagyományos jó kapcsolatoknak is. — Pártküldöttségük milyen konkrét céllal érkezett' Nóg- rádba ? — Azzal a szándékkal jöttünk. hogy tovább mélyítsük baráti, elvtársi kapcsolatainkat, a pártszervek és -s? vezetek ideológiai ne munkájával összefüggő pasztalatokat szerezzünk, pártmunka e területét mi is nagyra tartjuk, s célunk, hogy dolgozóinkat felkészítsük a bonyolultabbá váló nemzetközi helyzetben is az eligazodásra, mozgósítsuk a szocializmus építésének soron következő feladatai végrehajtására. Célunk továbbá, hogy tökéletesítsük azokat a módszereket, amelyek hozzájá*' rulnak társadalmunk tagjai, különösen az ifjúság szocialista szellemű neveléséhez. Küldetésünk során, a többi között Salgótarjánban, Szé- csényben, Bátonyterenyén, Balasagyarmaton, jó néhány figyelemre méltó és hasznos tapasztalatot szereztünk. Ügy vélem látogatásunk hozzájárult barátságunk erősítéséhez. Engedje meg, hogy az alkalmat felhasználjam és tolmácsoljam a közép-szlovákiai kerület dolgozóinak, kommunistáinak szívből jövő üdvözletét és jókívánságait Nógrád megye lakosságának és sok sikert kívánjak a szocialista építéshez, a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa határozatainak végrehajtásához — fejezte be a beszélgetést Anton Podolec elvtárs. M. Szabó Gyula Gut1. — mondta a cégvezető EUlifiöl fontos egy kis üzlet ? A flexibilis csőkarima egy kör alakú alumínium öntvény papíripari vezetékeknél a csővégek összefogására használják. A flexibilis csőkarima a Balassagyarmati Fémipari Vállalat legújabb sikeres üzlete, s hogy azzá lehetett azt a gyár rendkívüli gyorsaságának köszönheti. Az üzlet értéke nem mondható horribilisnek, ám jelentőségét növeli, hogy új partnerrel sikerült kapcsolatba kerülni általa, s hogy a gyári öntöde termékei most első ízben jutottak ki tőkéspiacra. A gyárigazgató ajtaja most zárva, az osztrák Koor-Tra- ding cég vezetőivel tárgyal. A cég képviselői azért jöttek, hogy átvegyék az első,, tíztonnás tételt a csőkarimából. Nem sokkal később az öntödében az osztrák cégvezető elégedetten bólint. Gut! — mondja, miután szemügyre vette a felkupacolt karimákat, s ezt az egyszavas nyugtázást Mezei Pál öntödeveze- tc is érti. Neki ennyi bőven elég, s hogy holnapután lehet- a csőkarimát, szállítani. az már igazán részletkérdés. — A müncheni vásáron találkozott a vállalat az osztrák céggel — vázolja az előzményeket Nagy Árpád gazdasági igazgatóhelyettes. — Tudnánk-e neki ilyesféle terméket csinálni? — pengette meg, s persze, hogy az volt a válasz, miért ne?! Nemzetközi üzleti kapcsolatokban azonban nem szokás a készséges ajánlkozással beérni. A cégvezető sem mulasztotta el megtekinteni a gyárat a szerződés megkötése előtt: hogyan is fest az a gyártó, melyet megbízni szándékozik. Nos, a látottak megerősítették a bizalmát. Tiszta, rendezett gyár, jó minőségre képes, minden szempontból megfelel a követelményeknek — vélekedett, és rendelt. A hazai gyakorlat szerint az óntőszerszámok elkészítése fél évet, egy évet vesz igénybe. A Balassagyarmati Fémipari Vállalat —, mely egyébként saját szerszám- gyártásra rendezkedett be — négy hónap alatt állította elő a tizennégyíéle méretű csö- karimatételt. A méretsor felét megjelenítő termékeket minősítésre küldték ki a partnerek, s annak válaszlevele — legalábbis ami a hangvételt, az egyáltalán nem takarékos dicséretet illeti — az Aluker-nél is feltűnést keltett. A Koor-Trading cégbélyegzőjével hitelesítve közölje, hogy a mintadarabokat számára szokatlanul rövid idő alatt kapta meg, a termékek minősége pedig olyan fokú gondosságra utal, hogy a második méretsor minősítését már fölöslegesnek tartja. Nagy Árpád szívesen beszél ezekről, mert hiszen kinek ne esne jól az értékes elismerés? A dicsfényben sütkérezés jpersze nem vezet messzire, arra azonban feltétlenül alkalmas, hogy a gazdasági embert távolabbra vivő kombinációkra késztesse. — Reméljük, hogy ez az üzlet hosszabb távra szól, s negyedévente útnak indíthatjuk a tíztonnás mennyiséget, mint most — mondja a fiatal gazdasági igazgatóhelyettes. — Az ötéves keret- szerződés alapján ez összesen százharmincnégyezer tonna csőkarimát tenne ki. Ez magában is jó, de a lényeg mégis csak az, hogy ez a termék megjelent a külhoni piacon, s vele a Hungalu védjegy. Lehet tehát kezdete, serkentője további partner- kapcsolatoknak, hiszen egy név, egy védjegy „forgatása” csak hasznára lehet viselőjének, a gyártónak. Mezei Pál nem ok nélkül jókedvű, hiszen az a bizonyos „gút!” csak az imént hangzott el — zöld utat adva az irányítása alá tartozó üzem első tőkésexportjának. — Milyen érzés? — Sose legyen rosszabb! Feszes munka volt ez, de mindenki tudta, ennek jónak kell lennie! Mert nincs olyan, hogy majd odaszólunk telefonon, hogy gyerekek, nézzétek el a hibát, majd legfeljebb többet küldünk legközelebb. A kínálkozó piacot azonnal meg kell fogni, sazt csak kifogástalan, gyors munkával lehet! Más kérdés, hogy ha az ember fel akarja hívni magára a figyelmet gyorsasagával, igényességével, pontosságával, akkor az iparkodas nem biztos, hogy belefér a nyolcórás munkaidőbe. A szerszámkészítők is azért voltak képesek ekkora fürgeségre, mert rászántak a vállalkozásra néhány hét végét is. Tisztában voltak a munka fontosságával, hiszen a féléves termelési tanácskozáson már a flexibilis csőkarimárcl is szó volt. Azonkívül azt is tudták, hogy a többletmunkát nem kívánja tőlük ingyen a gyár, az ilyesmi honorálásakor nem szokott húzódozni. Mezei Pál például 15 ezer 700 forint szétosztásával adott nyomatékot az elismerő szónak. Azok kaptak belőle, akik úgy álltak a dologhoz, hogy — az üzemvezető szó- használata szerint — más már nemigen fért hozzá. Mert sokan vannak, akik szívesen bizonyítják: lehet így is! Szcnd! Márta NÓGRÁD - 1984. október «19., péntek
