Nógrád. 1984. október (40. évfolyam. 231-256. szám)
1984-10-03 / 232. szám
Lehúzott redőnyök Miért sok a bezárt ü Fényes nappal, munkaidő- lan járókelőnek is. Mert köz- részesítsék előnyben, mint ben még látványnak is rossz a lehúzott redőnyű üzlet. Hát még annak milyen kellemetlen, aki éppen oda igyekezett — hiába. Pedig nyáron ez gyakran megesett. A rácson fityegő feliratok olykor egyenesen mulatságosak. Az egyik élelmiszerbolton azt olvastam a minap, hogy „Augusztus 15- től szeptember 15-ig betegség miatt zárva”. Elképzelem a kórokozó baktériumot, amint becsületszavát adja a körzeti orvosnak, hogy szeptember 14-én kitakarodik az elárusító szervezetéből. Persze, tudom én jól, hogy a kereskedelmi dolgozóknak is jár a fizetett szabadság, s a többi halandóhoz hasonlóan ■ ők is szívesebben nyaralnak, mint telelnek. Meg az nyilvánvaló, hogy ahol egyetlen ember dolgozik, nincs társa, aki helyettesítse, akkor — ha bosszúsan is — de tudomásul veszem a nyári, ideiglenes boltbezárásokat. Van orvosság Nem így a tartósakat. Az országban több száz üzlethelyiség áll hónapokon, éveken át kihasználatlanul, aminek csak ritkábban oka a munkaerőhiány, gyakoribb a gaz- daságtalanság. S még ezért sem vádolom a boltot üzemeltető — illetve éppenhogv nem üzemeltető — vállalatot vagy szövetkezetét: a veszteséges üzlet nem üzlet. Az úgynevezett ellátási felelőség alól már régen felmentették a nyereségérdekeltségű gazdálkodó szervezeteket, oktalanság lenne hát fejüket követelni azért, amiért a ráfizetés helyett a zárvatartást választják. Háborgásra mégis okot ad a sok lehúzott redőny látványa, s nem csupán a hoppon maradt, szubjektív vásárló^ nak, hanem az adott esetben éppen nem érintett, elíogulattudott, hogy a veszteségességre van orvosság. Azt a boltot, amelyet egy vállalat vagy szövetkezet hagyományos formában nem tud nyereségesen működtetni, kiadhatja szerződéses vezetésbe, vagy bérletbe, miáltal — több éves tapasztalatok bizonyítják — az üzlet az esetek túlnyomó többségében gazdaságossá válik. A szerződéses rendszer szívesen alkalmazott forma; az így működő üzletek kisebb létszámmal nagyobb forgalmat bonyolítanak le, jobban alkalmazkodnak a fogyasztók igényeihez, és tisztes hasznot fizetnek be a központnak. Már tízezer fölött van a szerződéses vendéglők, üzletek száma, és — amint a hirdetményekből látható — tovább fog növekedni. Feltűnő azonban, hogy a másik, a szerződésestől lényegében alig különböző bérleti rendszer nem akar elterjedni. A bérbe adott boltok száma 500 körül van, ami csupán huszada (!) a szerződésesekének. Munkát keres az íróasztal A két forma közötti különbség lényege, hogy míg a szerződéses boltvezető olyan dolgozó, akinek munkaviszonya átmenetileg szünetel, addig a bérlő — magánkereskedő. Az utóbbi teljesen önállóan, kizárólag a maga kockázatára dolgozik, míg a szerződéses boltvezető általában a vállalat forgótőkéjét használja és kockáztatja. Sőt, sok, munkát is ad a vállalatnak vagy a szövetkezetnek: áruforgalmi . pénzügyi, munkaügyi, adminisztratív teendőket. A józan ész tehát azt diktálná, hogy a boltok tulajdonosai a bérleti rendszert Múzeumi hónap a Magyar Televízióban A múzeumi hónap alkalmából több művészettörténeti, múzeológiai és műemlékvédelmi témával foglalkozó műsor kerül a képernyőre. Száz híres festmény címmel kezdődik október elején az az új filmsorozat, amely a nagy külföldi múzeumok és magángyűjtemények anyagából mulat be alkalmanként egy- egy világhírű műalkotást. „A hét műtárgya” mellett, annak kiegészítéseként vetített, egyenként tízperces sorozatban — amelyet a BBC készített — neves angol művészettörténészek beszélnek egy-egy műről, illetve alkotójáról, egyszersmind elhelyezvén az alkotást a művészettörténet egészében. Az új sorozat Kokoschka A vihar című alkotásával kezdődik, majd többek között Dürer, Gauguin, Van Gogh és Picasso egy-egy művét ismerhetik meg közelebbről a magyar tévénézők. Történeti kertek címmel a klasszicista kastélyok és ker- -tek művészetéről, a Pusztuló műemlékeink védelmében című sorozatban pedig a műemlékvédelem néhány kiemelkedő eredményéről hallhat- nak-láthatnafc a nézők. Csaknem két esztendeje vetítették a Magyar Televízióban a múlt század első felének magyar képzőművészetét bemutató sorozatot. A Fejezetek a magyar képírás történetébői címmel okt&bertől folytatódó nyoicrészes sorozatban a múlt század közepének legjellegzetesebb magyar művészi áramlatát: a historizmust, a történeti festészetet ismerhetik meg a nézők. Korabeli festősorsokkal, egyes mesterek alkotásaival, a kor és a kritika kapcsolatának bemutatásával idézi majd a műsor azokat a legfontosabb művészi mozgásformákat, melyek ezt a korszakot jellemzik. A múzeumi közművelődés lesz a témája október 26-án a Péntek esti randevúnak. A múzeumok közönségéről, az iskola és a múzeumok kapcsolatáról a múzeumi családi programok lehetőségeiről beszélgetnek majd a meghívottak, s levetítik többék között a pásztói nyári múzeumi táborban, valamint az ország nagyobb közgyűjteményeiben forgatott felvételeket is. Őszi marketingbörze Kedden, a Metro Művelődési Házban megkezdődött a Köziekedési Marketing Gazdasági Társaság által rendezett őszi marketingbörze. A kínálat igen sokrétű: vaskohászati termékek, építő- és faanyagok, elektromos cikkek, kötőelemek, szerszámok. járműalkatrészek valamint különféle gépek egyaránt megtalálhatók a börzén A termékskálát szélesítik a résztvevő külföldi cégek, melyek egyebek között sport- és búvárfelszereléseket, s gépeket ajánlanak megvételre. A börzén kínált termékek nagy részét számítógép tartja nyilván; ez jelentősen megkönnyíti a vásárolni szándékozók dolgát. Ezúttal is mód van felesleges kapacitások felajánlására, illetve lekötésére is: főként esztergályos, marós és más vasipari szakmákban kínálnak szabad kapacitásokat. A börze 3 napig, október 4-ig tart nyitva, de a fennmaradó kínálatról a zárás után is tájékozódhatnak az érdeklődők a Budapest, IX. kerület Ráday utca 18, szám alatt. NOGRAD - 1984. október 3., szerda kényelmesebb és biztonságo sabb megoldást. Sietve teszem hozzá, hogy a bérlet sem érinti jobban vagy kevésbé a tulajdonviszonyokat, mint a szerződés, és ez is, az is meghatározott időre — általában 2—5 évre — szól. Mi lehet hát az oka, hogy a szerződéses rendszer gyorsan terjed, bérbe pedig akkor sem adnak boltokat, ha veszteségesek, ha emiatt zár- vartartásra ítéltetnek? Nyo- matékot ad a kérdésnek az a tény, hogy magánkereskedők százai, ha nem ezrei kutatnak, keresnek üzlethelyiségeket. A magyarázatot keresve feltűnik, hogy a bérleti formában működő mintegy 500 bolt alig 5—6 vállalathoz tartozik. A fővárosi Ápisz például csakis ezt a rendszert, s még véletlenül sem a szerződésest alkalmazza: üzleteinek felét, szám szerint hatvanat bérbe adott. Ilyen gyakorlatot követ a budapesti Röltex, az Óbudai Közért, és újabban a Veszprém megyei Vendéglátó Vállalat is. Miközben több száz vállalat és valamennyi áfész mintha egyenesen elzárkózna a bérleti rendszertől. Nincs kizárva, hogy a Par- kinson-törvény érvényesülésének tipikus esetével állunk szemben: az íróasztal munkát keres. Mert hogy a szerződéses boltokkal a központnak van dolga, a béreltekkel pedig nincs. Ahol magánkereskedőkkel szerződnek, ott a vállalati, szövetkezeti teendők összezsugorodnak, a szoros elszámolású üzletekre korlátozódnak. Legyen érdekük Az ilyen vállalati, szövetkezeti magatartásra a fogyasztó fizet rá. Pedig a vásárlónak nagyjából mindegy, hogy szerződéses boltvezető vagy bérlő szolgálja ki. De valaki álljon a pult mögött, valaki húzza fel minden reggel a redőnyt, mert a tartósan zárva tartott üzlet holt tőke, kihasználatlan lehetőség, vásárlót bosszantó jelenség. Már azért is, mert tudjuk, mi rejlik mögötte: a vállalatok érdektelensége. Ez idáig persze még csak diagnózis, ami csak akkor ér valamit, ha terápia is követi. Ha a vállalatok nem érdekeltek a bérleti rendszer elterjesztésében, a közgazdasági szabályozásnak kell ezt az érdekeltséget megteremtenie. Nemcsak a vásárlók, hanem a népgazdaság érdekében is. Gál Zsuzsa Nemcsak a mézről van szó Mélyponton a méhészet Nincs olyan év, hogy ne olvashatnánk megdöbbentő méhpusz- tulásokról az újságokban. A kár többnyire tetemes. Ennél is. szomorúbb, hogy a pusztulások évről évre ismétlődnek. Mindez azt sugallja: az érintettek — a mezőgazdászok és a méhészek — olykor nem a legjobb viszonyban vannak egymással. Különben nem fordulhatnának elő újra és újra a vegyszerezés miatti méh- tragédiák, és emiatt nem kellene később késhegyig menő bírósági vitákat folytatni. Baranyában például idén már húsz ilyen per kezdődött. A mezőgazdasági üzemekre általában kétféle magatartás a jellemző: Vannak olyanok, akiknek terhes a méhészek jelenléte, és ha tehetik, eltanácsolják őket a földek, a gyümölcsösök széléről. De vannak olyan mezőgazdasági nagyüzemek is, ahol fölismerték a méhészek jelenlétének fontosságát, és a vándorméhészek letelepedését szerződéssel garantálják. MÉHEK NÉLKÜL NINCS TERMÉS Egyáltalán: szükség van-e a méhes megporzásra? Ezt a kérdést — abszurditása ellenére —, a tények ismeretében föl kell tenni. A gyakorlat ugyanis arról árulkodik, hogy a méhészeket sokszor és sokhelyütt kegyelemből ■ tűrik meg. A nagylelkűség eme gyakorlói megfeledkeznek a méhek alapvető szerepéről. A növénytermesztés 11,5 milliárd forintos termelése a méhes megporzás nélkül el sem képzelhető. A szorgos méhecskék a technológia nélkülözhetetlen elemét jelentik. A MÉM-ben már lS?7-ben fölismerték a helyzet tarthatatlanságát, d^kor — miniszteri értekezleten — határozatot hoztak arról, hogy a méhes megporzás a mezőgazdasági technológia részévé váljon. Sajnos, ezt az elképzelést csak részben sikerült megvalósítani. Néhány településen létrejöttek sikeres megporzó központok — például Nyírkerten, Szatymazon, Dánszentmikló- son —, de a kezdeményezés mégsem vált általánossá. Ennek legfőbb okaként a méhészek szervezetlen jelentkezését és a nagyüzemek idegenkedését tartják. A méhészek és a mezőgazdasági nagyüzemek együttműködését hátráltatja továbbá az is, hogy az áfészek mellett működő méhészeti szakcsoportok és mezőgazdasági nagyüzemek vezetése között nem. jött létre a kettőjük közös érdekét szolgáló együttműködés. Napjainkban a méhészet rendkívül nehéz időszakot él át, mélyponton van. Mindez összefügg a méz világpiaci árának nagymértékű csökkenésével. A magyar méhészet az utóbbi években jelentős vetélytársakkal — Mexikó, Argentína — találta magát szemben a nemzetközi piacon. Az értékesítési gondok miatt pedig lelassult a hazai felvásárlás, stagnál vagy csökken a ffiéz átvételi ára, nő a raktározott méz mennyisége. Ennek következményeként a méhészeknek nyújtott többféle kedvezmény is megszűnt, aniíf' a méhállomány fertőzöttsége tett még súlyosabbá. A TENYÉSZTŐK GONDJAI Jól illusztrálja a házéi méhészet ellentmondásos helyzetet, hogy még a statisztikában sincs meg az összhang. A KSH 385 ezer méhcsaládról ad számot, ezzel szemben a Hungaronektár 680 ezer méhcsaláddal számol. Ugyanakkor a méhegészségügyi felelősi hálózat 1983-ban 631 ezer méhcsalád után fizetett ki ellenőrzési dijat. Becslések szerint hazánkban 30 ezer ember foglalkozik méhészettel. az állományok 99,2 százaléka magántulajdonban van. Jelenleg a krajnai méh- fajta az uralkodó, amely megfelel a termelési célkitűzéseknek. de a fajtában rejlő genetikai kapacitást még nem sikerült kibontakoztatni és teljes mértékben hasznosítani. Hazánkban 700 ezer hektár mezőgazdasági terület igényel rovarmegporzást. méh- legelőnek döntően ez tekinthető. Sokat orvosolhatna a jelenlegi bajokon a méhkímélő technológiák széleskö- rűbb alkalmazása. Ez azonban az érdekeltség hiánya miatt gyakran csorbát szenved. Igaz, szelektív — méhkímélő növényvédő szer — sincs még forgalomban. A magyar méhészeti termelésre a mézcentrikusság a jellemző. Sqkkal kiegyensúlyozottabb lenne az ágazat, ha az egyéb termékek — a virágpor, a viasz, a propolisz — arányos termeltetése és forgalmazása szervezettebben folyna. Nehezíti a méhészek helyzetét az eszközellátás megoldatlansága. sokszor a legalapvetőbb felszerelésekhez — kaptárakhoz. keretlécekhez — csak gyenge minőségben jutnak hozzá. Külön gond az állandósult kannahiány, és az aprócikkek beszerzésének nehézsége. ÚJ EGYESÜLET Az ágazat közvetlen termelési értéke — öt év átlagában — meghaladja az évi 1 milliárd forintot, az exportból pedig 15—16 millió dollár realizálódik. Ebből is látható, hogy a méhészet az eddiginél nagyobb törődést, fokozottabb figyelmet érdemel. Mert egyáltalán nem mindegy, hogy a nemzeti vagyonnak ez az 1.5 milliárdos része miként hasznosul. És az sem, hogy a lakosság mennyi és milyen méhészeti terméket fogyaszt, hiszen ezek az anyagok táplál- kozás-élettanilag kedvező hatásúak. Éppen ezért helyeselhető a MÉM döntése, hogy a kialakult helyzet rendezésére, az érdekképviselet ellátására Magyar Méhészeti Egyesületet hozott létre. így remélhető, hogy a hazai méhészet előbb-utóbb megszabadul béklyóitól. s kiegyensúlyozottan fejlődik tovább. Cseh János Az azerbajdzsánt Hirnandali faluban a közelmúltban ünnepelte 110. születésnapját az Agajen házaspár. Annak idején az elsők között kezdték el az új élet építését Azerbajdzsánban, az elsők között léptek be a közös gazdaságba. Azóta tizenegy gyermeket neveltek fel. Igaz. az idősebbik fiuk nem jött vissza a háborúból, de a többiek felcseperedtek, szülőföldjükön élnek, dolgoznak. A népes családnak mintegy 150 tagja van. Képünkön: a 110 éves házaspár {középen) népes családja körében a születésnapon.
