Nógrád. 1984. október (40. évfolyam. 231-256. szám)

1984-10-17 / 244. szám

Hosszabb az egyenlítőnél.. Kiemelkedő villamosenergia-termelés Nagy te! iesítményű villa­mos vezetek köti össze a két Kaukázuson túli szovjet köz­társaságot Azerbajdzsánt és Örményországot. A 220 kilovoltos villamos vezetéken az Örményország­ban megtermelt villamos áram az Azerbajdzsánhoz tartozó Nahicsevány Autonóm Köz­társaságba érkezik. Nahicse­vány közel fekszik az örmény villamosáram-termelőkhöz, ezért ellátása egyszerűbb és olcsóbb a szomszédos köztár­saságból. — Azerbajdzsánban a vil­lamos áram továbbítására szol­gáló kábelek és légvezetékek hossza meghaladja az egyen­lítő hosszát — közölte Musz­lint Imanov, a köztársaság villamos energetikai miniszte­re. — A legfontosabb áram­forrás a jelenleg még építés alatt álló azerbajdzsáni erő­mű. Idén ősszel üzembe he­lyezik az erőmű negyedik áramfejlesztő egységét is, amellyel az erőmű teljesítmé­nye eléri az egymillió 200 ezer kilowattot. A Samhori vízi erőmű — Azer­bajdzsán legnagyobb vízi erő­műve — a Kúra folyón épülő négylépcsős erőműrendszer el­ső darabja. Ez a vízlépcső a viillamosáram-termelés mel­lett fontos szerepet kap, az öntözési feladatok végrehajtá­sa során, a folyó hajózható­ságának javításában, vala­mint a halgazdaság fejlesz­tésében. Azerbajdzsánban az egy fő­re jutó villamosáram-fogyasz- tás évente 3000 kilowattóra, több mint a szomszédos Tö­rökországban és Iránban együttvéve. Azerbajdzsán tudósok és mérnökök villamos erőműve­ket és villamos vezetékeket külföldi megrendelésre is terveznek. Azerbajdzsán energetikai fejlesztésében a jövőben fon­tos szerepet kap a nap- és szélenergia, a geotermálvi- zek, valamint az atomenergia hasznosítása. Mágneses szivattyú A Lett Tudományos Aka­démia fizikai kutatóintéze­teben folyékony fémek továb­bítására alkalmas szivattyút szerkesztettek. E szivattyú motorját csereszabatos elekt­romágnesek alkotják. Az elektromágneseik számát nö­velve vagy csökkentve vál­toztatható a szivattyú telje­sítménye. A szakemberek sze­rint az új találmány, amelyet már Angliában, Franciaor­szágban, az NSZK-foan és Ja­pánban is szabadalmaztattak, nagy jövő előtt áll a kohá­szatban és más ipari terüle­ten is. n napenergia tárolása A montreali Concordia egye­temen olyan anyagokkal kí­sérleteznek, amelyekkel a fa­lakban, az ablakokban, sőt a bútorokban is tárolhatnánk a napközben felgyülemlett nap­energiát. A vizsgált anyagok kétfélék: egyrészt különféle h idratált nátriumszulfátokból álló alapkeverékék, másrészt szerves savaknak és sztearin- savnak a vegyületei. E termé­keknek fontos jellemzőjük, hoáy már 25—35 C-fokon megolvadnak. Nappal tehát megolvadva elnyelik a nap fölös melegét, s éjjel, amikor megdermednek, ez a meleg felszabadul. A kutatók szerint az így megvalósított fűtés nagyon gazdaságos. Most azt vizsgál­ják, hogy miiként juttathat­nák ezeket az anyagokat ap­ró cseppek formájában póru­sos anyagokba. Főként egy őrölt csillámból és egy alap­masszából álló, hőkezeléssel készített anyaggal kísérletez­nek. Ezzel a könnyű és el­lenálló anyagókkal vaíkolat- szerűen burkolnák a belső fa­lakat, vagy a bútorok egyi- ket-másikái. Ily módon a fű­tés önműködően és minden karbantartás nélkül olcsón megvalósítható. Érdekes a kutatók ablaküvege is. A két üveglap közé helyezett anyag elnyeli a napenergia egy ré­szét miközben elhomályosul, majd éjjel ismét átlátszó lesz, miközben leadja a mele- < get. Ennek főleg üvegházak­ban vehetnék hasznát. Hlá írás-vizsgálat Az IBM yorktowni (USA) kutatóállomásának munkatár­sai kidolgoztak egy olyan kéz­íráselemző berendezést, amely nagyon megbízhatóan hitele­síti az aláírást. Eltérően más hasonló célú gépektől —ame­lyek a két kézírás apró rész­letenként való összevetéséből határozzák meg a hamisítást —, az új IBM-berendezés az aláírások kézmozgását hason­lítja össze. A géphez egy tbll is tartozik, amely méri az aláírás közbeni nyomás- és sebességváltozásokat, az iz­mok mozgásának rendezettsé­gét, s ezeket összeveti a hi­teles aláírásnak számítógépbe táplált hasonló adataival. A berendezés csaknem 3000 pró- baaláirás hitelesítésével az esetek 98 százalékában sike­resnek bizonyult,. ..iiiililiÉNiilli Az állami építők kivitelezésében épül a Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalat központi épülete Salgótarján­ban. A járulékos munkálatokkal 10 millió forintba kerül és 1986 augusztusa a szerződéses határidő. Felvételen: a Tóth István vezette szocialista brigád az első emeleti födém vas­beton tartógerendáit szereli össze. — BP — Amikor izzik a vita... FORRÖ A HANGULAT Hányáson. Legalábbis a hu- szonkettes és a huszonhár- mas fronton. Mindkettő vas- támos és gyalusrendszerű, ami a korszerűbb szénterme­lést jelenti. Nem is ez a vita tárgya, hanem a gazdasági munkaközösség. Ezt nem ér­tette még meg mindenki és Csegöldi Sándor vájár sze­rint, aki a fejtési körlet párttitkára, a vita a feszült­ségig fokozódik, és nagyon észnél kell lenniük akár a körlet vezetőinek, akár a szenelő bányászoknak, nehogy a termelés rovására menjen. Azt mondta a párttitkár: — Ha ez bekövetkezne, ak­kor az nagyon nagy hátrány­nyal járna a bányászokra is, meg az össztermelésre is... A vitát akkor sem fojt­hatják el — erre meg a párt­titkár ügyel, — mert az a véleménye, hogy tisztázódjon a vitás kérdés, hogy az embe­reket a munkában ne zavar­ja a tisztázatlan dolog. Ép­pen Bódi István mondta, hogy kemény feladat nehe­zedik mindkét frontra. Fe­jenként napi öt és fél tonna szenet várnak az emberek­től és a huszonkettesbeliek csupán négy és fél tonnát küldtek a felszínre. A hu- szonhármasbeliek már job­ban hajtottak, mert a ver­senyben vállalt többletet is teljesítve, tartják a fejenkénti napi 5,7 tonnát. Azt mondja a párttitkár, hogy nagyon ke­ményen meg kell a teljesít­ményért dolgozni. Nincs is minden a kezük alá teremt­ve. A nehéz vastálmot hor­dani kell métereken át. Fo­gyasztja is a zsírját az em­bernek. De hát a bányászat­ban ez már így van. Kemé­nyen meg kell küzdeni min­dennap a szénért. Csegöldi Sándor is mutatja a karját, hogy milyen nehezen emeli. Feszülnek az izmai a mun­kától. Mert amikor rá kell hajtani, akkor ha nem is mondják, de oda-odavetik szénporos arcukból a fehéren villanó tekintetüket az em­berek, hogy mit csinál a párt­titkár. Meg mit tesz a fejté­si körlet nyolcvannégy párt­tagja. A párttitkár meg na­gyon lelkiismeretes ember. Ott van, ahol lennie kell. Ha kell robbant, ha kel', akkor a hátsó géptérben dolgozik. Azt mondta, hogy mit ér az olyan párttitkárság, amelyet nem tükröz a termelés eredmé­nye. Akkor vékony marad a boríték és nincs helye a be­szédnek, ha mégolyán is an­nak a csengése. — A párttitkár munkáját a termelés eredményén ke­resztül mérik az emberek — mondta a titkár. így van aztán, hogy az a 84 párttag a titkárt követve dolgozik keményen. Ez már annak eredménye, hogy ter­vüket a 23-as fronton túltel­jesítették. Most a 22-esen a sor. Azt mondta a titkár, hogy ott sem hosszú életű a lemaradás, mert odafigyel­nek. Mikor a műszak véget ér, még a titkár marad, és tervez, hogyan billentsék helyre a dolgokat. Számára egymást követi a dolgok ren­dezése is. Az az igazság, hogy vannak tagdíjjal elma­radottak, beszélni kell velük. Jönnek a személyes kérdések­kel terhelt emberek, még csa­ládi dolgaikat is megbeszé­lik a titkárral, ez is idő kér­dése, aztán a fiatalokkal va­ló beszélgetés, hogy pártta­gokká legyenek. Megy az idő. Sokszor a műszakváltás után késő délután, amikor haza­tér fáradtan. Felesége, Erzsé­bet asszony pedig zsörtölő­dik, hogy túlhajtja magát. Pedig jól tudja, hiába min­den, Csegöldi Sándort már nem lehet megváltoztatni. Ezt teszi, amióta ismerik egy­mást. Azt mondta Csegöldi Sándor, hogy otthon az anya­tejjel szívta magába a moz­galmi életet. Szegény hajdú­nánási cselédemberek voltak a szülei, apját a háború emésztette fel. Az anyja már negyven esztendővel ezelőtt párttag lett. — ÉN GYEREKFEJJEL láttam, amint a párt nevé­ben hadakozott anyám, hogy jobbra forduljon az életünk. Az első között lett szövetke­zeti tag a maréknyi földünk­kel. .. És onnan, a síkvidékről került ide, Bátonyba a he­gyek közé vájártanulónak még az ötvenes évek közepén és azóta is itt él. A szénfal mellett dolgozik, miközben magas szintű testületekbe vá­lasztották be országos, me­gyei és vállalati szinten egy­aránt. Azt mondta, hogy ami­kor először lement a bányába és találkozott Langa Gyulá­val, az öreg bányásszal, az szinte kijelölte számára az élete útját. Elérzékenyülve emlékszik még ma is erre az emberre. — Mondták mindig, hogy Langa Gyula a te apád. Én annak is tekintettem... Büszke is lehet az öreg harcos tanítványára. Nagyon egyenes tartású embert ne­velt belőle. Ügy mondható, hogy ipost a javabeli korban van, még az ötvenen innen. És hiába hogy ropog a térde, ami­kor feláll, meg a karja is megmerevedik, amikor fel­emeli, de a tartása egyenes maradt. Még csak itt-ott az ősz sízáil a hajában, pedig már az unokája cibálja a nadrágját, ami a legnagyobb boldogság számára. Azt mondta derült arccal: — Felvidít a csöppség.. 1 Arra szüksége is van. Mert visszatérve a vitára, az nem lanyhul lent a fejtésen, ha­nem élesedik. És nekiszegezik a kérdést — na titkár, vála­szolj! Neki pedig válaszolnia kell. Mindig az a felelete: — Ügy vitázzunk, hogy a termelés rovására ne men­jen. A múltkoriban azért vesz­tette a türelmét, ami nagyon ritkán fordul elő, mert a helyettese, Miliczki Ferenc jelezte, hogy a 22-es fronton a vita már a termelésre is kihat. Emiatt aztán kissé emeltebben beszélt. Arról van szó, és amit még nem nyelt le mindenki, hogy központi intézkedésre leállították a hét végi túlórázásokat. Ez viszont kihatott a keresetre. Igen ám, de létrehozták a gaz­dasági munkaközösségeket, önálló vállalkozással elvégzik azt a munkát, amit máskor túlórázásban végeztek. Sok oldala van ennek az intézkedésnek, azzal a párt- titkár is meg minden bá­nyász tisztában van. A hét' végi túlórázáson ahogy esett, úgy dolgozott az ember, a pénzt pedig mindenképpen megkapta. A gazdasági mun­kaközösségnek akkor fizetnek, ha a vállalt feladatot mara­déktalanul elvégzik. Aztán a munkaközösség azt is jelen­ti, hogy a Legjobbak fognak össze, azok, akiknek szívbéli kérdés a munka és nem isme­rik a lazsálást. Most aztán akik kívül maradtak, azok verik a harangot. Ilyen szempont­ból nekik is igazuk van, mert a keresetük hat-hét ezer fo­rintra esett. A gazdasági munkaközösségben levőké pedig emelkedett kilenc-tíz ■ ezerre. Erre mondta a párt­titkár: — Igaz, feszültség van egyelőre, amit le kell vezet­ni, de nem 'vezethető le sem­mi mással, csak a munká­val. .. Tehát meg kell nyitni mindenki előtt a lehetőséget a munkaközösségbe, mert a cél, hogy jobban menjen a termelés és a végzett mun­ka után kapjanak pénzt az emberek. Most a párttitkár ezen fáradozik. Nyugtalanít­ja a fronti vitatkozás, de tisztában van azzal, hogy ezt a vitát csak okos szóval, meg­fontolt intézkedéssel lehet he­lyes mederbe terelni. Azt mondta széttárt karokkal: — DE EZ AZ a bizonyos pártmunka... Mindezek ellenére, ha kí­vülálló kerül a 22-es és a 23* as frontra, nem észleli a fe­szültséget, egyenletesen fo­lyik a termelés. Megfeszült izmokkal dolgoznak a bányá­szok. Kongresszusi verseny­ben vanngk, és ők nagyon kényesek arra, hogy amit vál­laltak, azt teljesítsék is. Bobál Gyula A dni sokból a legköny- nyebb — véln£ az em­ber. Kevésből is lehet éppen, ámbár a módját in­kább csak az erős akarás te­remti elő. De hogyan adjon több százezer forintot az, aki­nek nincs pénze? Teheti, mert pontosan ezt cselekszi most tizenegy asz- szony a Salgótarjáni Kohá­szati Üzemekben. Tizenegy dróthúzónő, az Alkotmány brigád tagjai. Dolgos két ke­zükre alapozva, 340 ezer fo­rint értéket ajánlottak fel a a kongresszusi és felszabadu­lási munkaversenyben — túl természetesen az éves válla­láson, mert az az ígéret sem marad puszta szó. Munkásasszonyok, hátrakö­tött babos kendőben, köpeny­ben. A világ négy égtája fe­lől hozza őket reggel az au­tóbusz: kinek Nagylócon, ki­nek Szécsényfelfaluban, ki­nek Karancsalján. vagy ép­pen Zabarban csörög a vek­ker. Családosok, tengernyi ház­tartási teendővel, drága szá­mukra az idő. Szolidan, be- osztóan élnek, flancra, rongy­rázásra egyőjüknek sem telik. Noha igényesek — csak más­ként. Nagy pénz a 340 ezer forint. Vajon, van-e ennyijük? Jobb- ra-balra hajladoznak a ne­vetéstől a kérdésre. — Hogy van-e? Hová gon­dol?! — kacag Menus Fe- rencné brigádvezető. — Ti-« Tizenegy asszony ígérete zenegyinknek összesen is ba­josan! Hiszen ebből házat is vehetnénk! — Az nem úgy van, hogy pénzt adünk. Nem tudnánk, főleg ennyit nem — mondja Kükkel Erzsébet. — Hanem á munkánkat ajánlottuk föl, két alkalommal egy-egy hat­órás műszakot, ami alatt a szokott termelési feladatokat végezzük. Hát ez tesz ki eny- nyi pénzt. Néznek televíziót, olvasnak újságot, senkinek nem kel­lett őket külön értesíteni: kongresszusi munkaverseny van kibontakozóban. — Éppen brigádgyűlés volt, s azon megegyeztünk, hogy legyünk mi a kezdeménye­zők — közli Menusné. — Utá­na aztán a gyárrészlegi bri­gádvezetői tanácskozáson már előállhattunk a felhívással is. A többi aztán csatlakozott hozzánk. — És így volt jó — nyug­tázza Bódi Ferencné. — Mert nem mindegy az, hogy minket követnek, vagy fordítva ala­kul a helyzet! — Miért nem? — Az a jó, ha minket fi­gyelnek, ha rajtunk a gyár szeme! — magyarázza, ami számukra magától értetődő, Kükkel Erzsi. — Mi szeret­jük, ha ránk figyelnek. Kü­lönben is, hogy nézne az ki, hogy egy többszörös, vállalat kiváló brigádja csak úgy kul­logna a sor végén? Igen, ha valamire hiú ez a tizenegy asszony, akkor az elért eredményekre az. Te­heti, meg nem róhat ja ezért őket senki, hiszen keményen megdolgoztak érte. Áldoznak szabad idejükből is bőven, no­ha azoknak az óráknak oda­haza is megvolna a tartal­ma. Ha kell, zokszó nélkül bennmaradnak, s csinálják, amit éppen szükséges. Válo­gatják a selejtesből a jót, mert az első osztályú huzal ára 16 ezer forint, míg, ha selejtbe marad az egész, a fele pénzt sem kapja érte a gyár. Hasz­nos spórolás ez, az ilyesmit igazán csak az asszonynép ér­ti. Munkaidő után takaríta­nak, rendbe hozzák a fürdőt, vagy éppen brigádklubba mennek. Időnként busz jön értük, s irány az egész csa­pat Mizserfa! Segítenek az öregeknek, amit tudnak, s a jóízű beszélgetésekre sem saj­nálják tőlük az időt. A tanu­lást különösen szigorúan ve­szik — ez is az ő igényessé­gükhöz tartozik. Szakmásító tanfolyamra, politikai iskolá­ra járnak. És akkor ott van­nak még a társadalmi, testü­leti kötelezettségek... Mondják, van köztük me­gyei párt-vb tag, megyei szakszervezeti tanácstag, szak- szervezeti és KISZ-bizalmi, munkásőr. Nem akármilyen felsorolás! — Akkor hát jól összeválo­gatták egymást... — Az nem úgy van — iga­zítanak ki ismét. — Mi nem összeválogattuk egymást, ha­nem összeszoktunk. Néhányan huszonöt-harmic esztendeje együtt dolgozunk, követelünk egymástól, s nem is esik ne­hezünkre. Most már persze, hogy jó néhány éve sikerül a magas szintet tartani, mi is nagy igényűek vagyunk. Ami egyáltalán nem pénz­igényt jelent. Hanem' olyas­mit, hogy az üzembe került két új dolgozót azonmód a szárnyai alá vette a brigád, hogy minél előbb betanulja­nak. Meg azt, hogy nagyon is érzik: a magas cím, amit a csapat elért, kötelez. Ezért keveslik aztán a második do­bogós helyet is, aminek pe­dig de sokan örülnének! Ezért elsők, ha kezdeményezni kell, melyet fűszerez talán csöppet a női hiúság is, de ez iga­zán csak aprócska része az egésznek. Újra meenályázta a válla­lat kiváló címet az Alkot­mány brigád. S, amit egyszer nehéz elérni, azt többedszer- re talán még nehezebb. — Ahogy néztük, az első fél évben mindent teljesítet­tünk, sőt, föle is van — biza­kodik Menusné. — Az első nyolc hónap is rendben van — teszi hozzá Angyal József, a brigád patro- nálója. — Akkor most már csak le­gyen anyag, a többit nyugod­tan ránk bízhatják! — sóhajt Kükkel Erzsi. — Nem ok nél­kül fürkésszük minden reg­gel a gyár udvarát: van-e raj­ta huzalos vagon. Ha nem jön be időben az anyag, hiá­ba a jó szándék, nincs miből dolgozni! ■1 ó beszédű, határozott, I talpraesett asszonyok az Alkotmány brigád tagjai, önbizalmat saját si­kereikből merítenek, tekin­télyt is az kölcsönöz nekik. S bár ők maguk szerényen él­nek, , ha adni kell, előreáll- nak. Mint, ahogyan tették most is. Szondi Márta NÓGRAD - 1984. október 17., szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents