Nógrád. 1984. október (40. évfolyam. 231-256. szám)

1984-10-16 / 243. szám

1 Új fiú Báfonyterenyén: labdarugó NB II.' Pávelkó Attila A közelmúltban a Nagybá- tonyi Bányász NB Il-es asz- taütenisz-csapata új játékost igazolt: Pávelkó Attilát. A 24 esztendős sportoló új egye­sületének nagy nyeresége le­het, hiszen az első két baj­noki találkozón nyújtott kö­zepes teljesítmény után, a harmadikon már kiemelkedő­en játszott: a szegedi Móra Tsz ellen vívott bajnoki mér­kőzésen valamennyi találko­zóját megnyerte. A szimpati­kus asztali teniszező így val­lott önmagáról: — Tizenhárom éve, hogy asztaliteniszezek. A miskolci egyetem csapatában kezdtem, 1973-ban igazolt le a MÉM- TE. Ifjúsági koromban több alkalommal sikeresen szere­peltem országos versenyeken i.s. Többek között 1978-ban, a Salgótarjánban rendezett vi­adalon harmadik lettem. Fel­nőttként egy alkalommal Sze­geden, az I. osztályú, orszá­gos versenyen a 16 közé ju­tásért léptem asztalhoz, a volt válogatott Kocsis Gyula ellen. Szoros mérkőzésen szen­vedtem vereséget.,, Ezen kí­vül még három esetben ju­tottam a legjobb 32 közé. A miskolci NB I-es csapatban 40-szer szerepeltem, hétszer nyertem. Első alkalommal, két esztendővel ezelőtt a Ganz-MÁVAG ellen játszot­tam. Két mérkőzést elvettem a pestiektől! — Miért Igazoltam Nagybá- tonyba? Aránylag kevésszer jutottam szóhoz, így a sok edzés kissé öncélúnak bizo­nyult. .. Kövendi József meg­keresett, én pedig rövid gon­dolkodás után igent mond­tam. Új csapatom eddigi négy •mérkőzésén 14 esetben győz­tem. Egyébként tipikus vé­dőjátékos vagyok, habár te­nyereseket tudok és szeretek is ütni. Többnyire — siker­rel. ., Kitűnően érzem maga­mat Bátonyterenyén, és itt akarok letelepedni. Felesé­gem — akivel most kötöttem házasságot — szintén szívesen jön a bányavárosba. A Nóg­rádi Szénbányák gépüzemé­ben dolgozom, meósként. Ere­deti foglalkozásom géplaka­tos. Kitűnő együttesbe kerül­tem, amelyet képesnek tar­tok feljebb is kerülni... Cselgáncs Junior és felnőttverseny Salgótarjánban A hét végén országos juni­or és harmadosztályú fel­nőttversenyen gyűltek össze a nógrádi megyeszékhely váro­si sportcsarnokában hat egye­sület legjobb cselgáncsozói. A rendező Salgó öblös SC fia­taljai közül a 71 kilogram­mosok mezőnyében Oláh Lász­ló 2. lett. 78 kilóban pedig a házigazdák három verseny­zője állhatott föl a dobogóra, sorrendben Molnár Márton, Tóth Mihály és Petre Csaba. A felnőttek viadalán ugyan­ebben a súlycsoportban a tarjánl Koczka Róbert sze­rezte meg az elsőséget. Szombaton a serdülők, egy hét múlva a juniorok utaz­nak Debrecenbe, az országos bajnokságra: ez utóbbival egyidőben az úttörő II—III. korcsoport Budapesten méri össze tudását az ország leg­jobbjaival. Az öblös SC út­törőversenyzői október 2G-án Rimaszombatra utaznak, a város nagydíjáért rendezen­dő. hagyományos csehszlovák bajnokságra. Teke NB lllJ Megtört a jég: Mátranovák nyert Részletes eredmények: Mátranovák—PAKUSE 6—2 (2357—2216) Mátranovák: Fodor 362, Kozma 396, Stoszek 380, Ná- dasdi J. 406, id. Kecskés 396, Nádasdi I. 417. PAKÜSE: id. Gyáni 3,95, Nagyfalusi 336, Hadnagy 402, Nyilas 355, Nagy 355, ifj. Gyáni 373.' Ózdi Kohász—Pásztó 6—2 (2432—2176) Kézilabda OIB Továbbra is hullámvölgyben Volán SC-SBTC 3-0 (1-0) Czabán Samu tcr, 2500 né­ző, vezette: Pádár. Volán SC: Varga — Török, Hegedűs, Fo­rintos, Huszár — Krómcr, Se­res, Hatvangcr, Szelberl — Handel (Pásztor, 77. p,), Vin- cze (Farkas, 83. p.), Edző: Kiss Imre. SBTC: László — Nagy, Talapa, Zlnionyi, Bab­osán — Balga (Lipták, 74. p.), Oláh, Gylmesi. Földi (IJrbá- nyi, 29, p.) — Bartus, Gyön­gyösi. Edző: Haász Sándor. Tarjáni támadás végén Gyöngyösi 10 méterről a ka­pufa mellé küldte a labdát: a másik oldalon Hatvanger fejelt kapu fölé. A 0. percben Handel 18 méterről megcéloz­ta a jobb felső sarkot, László azonban óriási bravúrral, a léc alól, ujjheggyel szögletre tornászta a labdát. A 21. percben Krómer meg­unta a támadók tétlenségét, és 25 méterről, nagy erővel a bal sarok felé küldte a lab­dát. László vetődött, a labda azonban a bal kapufa belső éléről pattant a hálóba, 1—0. A gól után Balga szabad­rúgást végzett el, 40 méterre Varga kapujától. Remekül meglőtt labdáját a hazaiak „portása” a bal felső sarok­ból ütötte ki szögletre. A 29. percben kényszerű csere tör­tént a tarjániaknál. Az al­kalmi csapatkapitány Földi még a 4. perc tájékán rúgást kapott a bal lábára Töröktől, s bár ápolták, nagy fájdal­mai miatt nem tudta folytat­ni a játékot. Szünet után, a 47. percben Balga 18 méterről küldött lö­vése után a labda alig ke­rülte el a bal felső sarkot. Egy perc múlva Oláh futott el a jobb oldalon, belőtt lab­dájáról azonban Gyöngyösi lekésett. A Volán újra átvet­te a játék irányítását. Az 51. percben Huszár egé­szen a tarjáni 5-ösig v$re- kedte be magát, lövésébe azonban László belevetődölt. Nem sokkal később sakk- matt volt a tarjáni védelem. Hatvanger vezette föl a lab­dát, középre játszott, Szeibert üresen kapta, ám László ez­úttal is hárított. Az 56, percben a jobb ol­dalról Hegedűs végzett el egy szabadrúgást. A kapu elé küldte a labdát, László késle­kedett a beavatkozással, „el­aludtak” a’ védők is, és a be­futó Szeibert 4 méterről a há­lóba talált. 2—0. A 66. percben Bartus sze- leskedett el egy helyzetet: hét méterre Varga kapujától, senkitől sem zavartatva, a kapusba lőtte a labdát. Gyön­gyösi durrantott ezután 10 méterről kapu mellé, majd a Volán megadta a kegyelem­döfést. A 70. percben Szei­bert tört előre a bal oldalon, Vinczéhez játszott, aki egyből szöktette a csereként beállt Pásztort, aki futtából. 7 mé­terről, laposan a hálóba bom­bázott. 3—0. Még egy tarjáni eseményt jegyezhettünk fel a 86. perc­ben. Ekkor Lipták 19 méter­ről nagy lövést küldött kapu­ra, ám Varga résen volt; a felső léc alól szögletre ütöt­te a labdát. Sorrendben harmadik ve­reségét szenvedte el az SBTC az NB II-ben, s a 2—7-es gól­különbség is sokat mond, hi­szen az. előző 9 mérkőzésen mindössze 6 gólt kapott a csapat, Jó, sorolhatnánk a sé­rülteket: Juhász, ,Mákos, Ko­vács, Berindán, s most a Volán ellen Földi Is. Mindez azonban nem lehet mentség a vereségre. Egy elképzelés nélkül, öregurasan futballozó tarjáni csapatot láttunk a pályán ezen a vasárnapon. A Pestre felrándult tarjáni szur­kolók azt várták, hogy a sé­rülteket helyettesítő emberek megmutatják, mit tudnak. Magyarul: lelkesen, odaadás­sal, teljes szívvel küzdenek. Nem ez történt a pályán, mert egy-egy villanás után, labdáz- gatás, nagyon sok hibás át­adás, lagymatag, gyenge já­ték, szürkeség, s összességé­ben alárendelt szerep jelle­mezte a Stécé játékát. Egy néző, úgy a 42. perc tájékén, jó nagyot kiáltott: „Jobban küzdjetek, tarjániak, ne így!” Szavainak nem volt foganatja. Az igazsághoz tartozik, hogy közepes színvonalú mérkőzé­sen nyert a Volán, amelynek rutinos játékosai félgőzzel is meg tudták verni az SBTC-t. Nagy formajavulásra van szükség, s el kellene dönteni, hogy valójában melyik posz­ton, kinek a játéka, mennyit ér. Rendezni kellene a soro­kat, mert rossz rágondolni, hogy a „fekete leves” (Diós­győr, Ózd, Siófok, Nagykani­zsa) esetleg még ezután kö­vetkezik. Jó: Hegedűs, Huszár, Kró­mer, Hatvanger, illetve Nagy, Balga. Szokács László Bravúros hazai győzelem St. Építők—Fát Salgótarján, 500 néző, v.: Juhász, Mihalovics. Építők: Sándor — Tóth (6), Szabó (6), Ugaros (3), Fiikor (1), Vas (9), Nagy (—). Cs.: Juhász, Pál, Stork (1). Edző: Mojzes Ottó. Az eredmény alakulása: S. p.: 4—5, 20. p.: 11—11, 40. p.: 17—17, 50. p.: 21—22. A közepes színvonalú talál­kozó első felében a vendé­gek néhány gólos előnyhöz ju­tottak. Tehették, hiszen a já­26-24 (11—15) tékvezetők javukra az utolsó percekben sorozatban ítéltek öt hétméterest! A szünetet követően a salgótarjáni csa­pat játéka egyre eredménye­sebbé vált, ezáltal megérde­melten nyert a bajnoki ta­bella harmadik helyezettje ellen. Kiállítások: 4, 111. 12. perc. Hétméteresek: 5—4, ül. 8—7, A Fót legjobb dobója: Farkas (9). Jó: Sándor, Szabó, Vas, ÜL: Farkas, Rámák és Gusa.- ti ­64—84: Rejtő Ildikó Ezekben a napokban húsz­éves jubileumot ünnepel sok neves magyar sportember: 1964 októberében, Tokióban az olimpiák történetének egyik fényes „magyar’* feje­zetét írták, 10 aranyérmet szerezve a XVIII. nyári játé­kokon. Szekeres Tamás, az MTI munkatársa ebből az al­kalomból 4 „éremkovácsot” keresett fel a húsz évvel ez­előtti győztesek közül, s arra kérte őket, idézzék fel a di­csőséges napokat, s beszélje­nek arról is, hogyan alakult a sorsuk a későbbiekben. A „sorozat” Rejtő Ildikó­val indul, aki pontosan 20 éve, (1964. október 15-én áll­hatott fel a dobogó legma­gasabb fokára. — Esélyesként utaztam az olimpiára, hiszen az előző év­ben, Gdanskban egyéni vi­lágbajnoki címet szereztem, s eléggé rutinos is voltam már, nem először vettem részt az ötkarikás játékokon — ez­zel kezdte minden idők egyik legsikeresebb magyar vívó- nője. — Bár nem teljesen si­mán, de végül egyetlen ma­gyarként sikerült bevereked­ni magam a négyes döntőbe, ahol az „előírt” hat csörte levívása után hármas holt­verseny alakult ki az olasz Ragno és a nyugatnémet Mees, valamint köztem. Az új- ravíváshoz azt hiszem én áll­tam fel a legnyugodtabban, s szerintem ez döntött. Néhány perc alatt mindkét ellenfele­met legyőztem úgy, hogy közben mindössze egy tust kaptam. — Hogyan folytatódott ví­vópályafutása az 1964-es nyá­ri játékok után? — Tokióban már 27 éves voltam, mégis három olimpi­án — Mexikóban, München­ben és Montrealban — áll­hattam még rajthoz. Utolsó világversenyemre, a hambur­gi vb-re 1978-ban — 21 év­vel világbajnoki bemutatko­zásom után — utaztam. Ez­után a nemzetközi mezőny­ben még két évig vívtam, utána viszont már csak ha­zai versenyeken indultam. Véglegesen 1982-ben, 45 éve­sen mondtam búcsút a ver­senyszerű sportolásnak. Közel harminc évig csatáztam a páston. Világversenyeken több mint 20 érmet, köztük nyolc aranyat is nyertem, de úgy érzem, több is „összejöhetett volna, ha a nagy erőpróbák döntőiben jobban tudok össz­pontosítani.” — Visszavonulása óta mi­vel foglalkozik? —■ örömmel fogadtam egye­sületem, az Üpesti Dózsa, hívását, s lettem a lila-fehé­rek vívószakosztályának tech­nikai vezetője 1981-ben. Az­óta is itt dolgozom. A ver­senyzőként páston töltött évek rengeteg elfoglaltságot jelentettek és ez sajnos a magánéletem rovására tör­tént Ezt a mulasztást sze- retifem bepótolni, s az elkö­vetkezőkben minél több időt a családomnak, örökbe foga­dott gyermekeimnek szentel­ni — fejezte be nyilatkozatát Rejtő Ildikó. özd: Ragány 387, Varsó 388, Siska 435, Berki ' 370, Bolyki 392, Szakács 460, Pásztó: Huber J. 388, Koczka 394, Huber B. 361, Csemer 356, Tóth 349, Zeke 328. Külföldi sakkhírek Portisch javított A Tilburgban zajló, „Inter- polis” elnevezésű nemzetközi salkkverseny 9. fordulójában Portisch Lajos világossal 28 lépés aíatt legyőzte a holland Sosomkót, s ezzel javított ad­digi szerény helyezésén. Rib- li Zoltán rangadót játszott a szovjet Beljavszkij ellen, s játszmájuk — a szovjet sak­kozó ajánlatára — a 22. lé­pésben döntetlenül végző­dött. Az állás: 1. Miles (brit) 7 p, 2—4. Ljubojevics (ju­goszláv), Ribli és Túkmakov (szovjet) 5.5—5.5. * Szófiában megkezdődött a baráti hadseregek sakkcsa­patbajnoksága. Az első két fordulóban a magyar együttes remekül játszott, kétszer is győzött, s vezeti a listát. Az állás: 1. Magyarország 7, 2. Szovjetunió 6 (2), 3. Bulgária 1, 4—5. Lengyelország és Ku­ba 0—0 (1—1). (MTI) T ■» «• ii I r el Tömörülés az elen Eredmények, táblázatok NB II: Hódgép-Melripond— Baja 1—1 (0—0). DVTK— Szekszárd 2—2 (í—0), özd— Sopron 0—3 (0—0), Dunaújvá­ros—Keszthely 1—0 (0—0), Szolnok—Nyíregyháza 1—I (0—1), Debreceni Kinizsi- Váci Izzó 1—1 (0—0), Tapol­cai Bauxitbányász—Bakony Vegyész 2—0 (1—0), Nagyka­nizsa—22. sz. Volán 3—1 (2—0), Siófok—Kazincbarcika 3—1 (2—0). AZ NB II állása 1. Vác 2. Volán 3. Szolnok 4. Siófok 3. Nyíregyh,*** 6. Debreceni K, 7. Hódgép-Metr. 8. Dunaújváros 9. Diósgyőr*** 10. Nagykanizsa 11. Ózd 12 8 2 2 29-11 18 12 8 2 2 25-11 18 12 7 3 2 27-13 17 12 7 1 4 22-18 15 12 8 2 2 22-11 14 12 5 4 3 18-15 14 12 4 5 5 14-10 13 12 3 3 4 12-14 13 12 7 2 3 26-16 12 12 4 4 4 20-21 12 12 4 4 4 17-19 12 12. Salgótarján 13. Sopron 14. Keszthely 15. Kazincbarcika 16. Szekszárd 17. Bakony V, 18. Tapolca 19. 3a)a 20. 22. sz. Volán 12 3 5 4 13-13 11 12 3 4 5 14-16 10 12 4 1 7 15-14 9 12 2 4 6 12-21 8 12 2 4 6 12-24 8 12 3 2 7 8-22 8 12 2 3 7 12-20 7 12 2 3 7 8-20 7 12 2 2 8 19-36 6 a le­•*• — a Nyíregyházától és Diósgyőrtől 4—4 büntetőpont vonva. Területi bajnokság, Máíra- csoport: Ganz-MÁVAG—Fü­zesabony 1—3 (1—1), Ede­lény—Miskolci VSC 1—0 (1—0), Sajóbábony—Borsodi Ép. Volán 1—0 (0—0), H. Papp J. SE—Bélapátfalva 2—2 (2—0), Hatvan—Recsk 2—0 (1—0). A bajnokság állása 1. Hatvan 9 6 1 2 22- 7 13 2. G.-MAVAG 9 6 1 2 20-10 13 3. N.-bátony 9 5 3 1 14- 4 13 4. Sajóbábony 9 5 1 3 9- 5 11 5. H. Papp J. SE 9 4 3 2 10-14 11 6. BKV-Előre 9 3 4 2 11-12 10 7. Síküveggyár 9 3 4 2 8-10 10 8. Gyöngyös 9 3 3 3 13-10 9 9. B. Ép. Volán 9 2 4 3 6- 6 8 10. Romhány 9 3 2 4 17-18 8 11. Recsk 9 3 2 4 6-10 8 12. Füzesabony 9 2 3 4 11-16 7 13. Bélapátfalva 9 1 5 3 10-15 7 14. Borsodnádasd 9 2 2 5 10-13 6 15. Edelény 9 2 2 3 10-18 6 16. MVSC 9 1 2 6 4-10 4 A TOTÖ 41. HETI EREDMÉNYE 1. Hamburg—ulm 3-1 1 Z. Freiburg—Saarbrücken 1-1 x 3. Fortuna Köln—Stuttg. K, 4-0 1 4. Darmstadt—Wattensch. 1-4 2 5. Duisburg—Offenbarh 1-1 x 6. Atalanta—Cremonese 1-0 1 7. Avellino—Ascolt 2-0 1 8. Como—Udinese 2-0 1 9. Lazio—Napoli 1-1 x 10. Milan—Roma 2-1 1 11. Sampdoria—Florentlna 2-0 1 12. Torino—Internazionale 1-1 x 13. Verona—Juventus 2-0 1 +1 Empolt—Bologna 8-0 a Kézilabda OIB Főszerepben a játékvezetők Testvériség SC—-St. Építők 25—23 (14—12) Bruch folytatja Ricky Bruch vasárnap Malmö­ben ismét megjavította a disz­koszvetés svéd rekordját, a ne­véhez fűződő 70,50 m-es telje­sítményt 71,01-gyel múlta felül. A közelmúltban sok nagy verse­nyen győztes Bruch —‘* akiről mindenki tudta, hogy különféle titkos teljesítményfokozó készít­ményeket szedett — az idén har­madszor javított a svéd csúcson, s ezek után úgy fogadkozik, hogy 1984-ben a világrekordot Is elhó­dítja, amelyet a szovjet Jurij Dumcsev 71,87 m-rel tart. (MTI) Budapest, 100 néző, v.: Ónodi, Zrinszki. Építők: Ber- dó — Szabó (6), Berták (5), Pádár (1), Drevenka (—), Urbán (3), Nágel (6). Csere: Határ (2), Szebeni, Ivanics, Harmos. Edző: Nagy István. Az eredmény alakulása: 10. p.: 5—4, 20. p.: 9—6, 40. p.: 17—15, 48. p.: 19—22 (!) 55. p.: 22—22. ak gyorsan behozták három­gólos hátrányukat, öt perc­cel a befejezés előtt — 22— 22-es állásnál — előszöf a hazaiak, majd a vendégek hi­báztak büntetőt. A hátra le­vő percekben a bírók nem kevesebb, mint öt kétméte­rest ítéltek a pestiek javára. Ezekből Bertók kettőt vé­dett... Tömegverekedés Az argentin labdarúgó-baj­nokság 27. fordulója után az Argentinos Junioros vezeti a tabellát 36 ponttal, jobb gól- különbségével megelőzve az Estudiantest. A harmadik Ferrocarril Oeste 35 pontot gyűjtött. A legutóbbi fordulóban tö­megverekedés tört ki az In- dependien te—Chacari ta (1—1) mérkőzésen a két csapat szurkolói között. A rendőrség csak nagy nehezen tudta szét­választani a küzdőket, két nézőt súlyos sérülésekkel szállítottak kórházba. A két szurkolótábor ellenségeskedése már komoly múltra tekint vissza, tavaly például 4 ha­lott és több tucat sebesült maradt a nézőtéren az össze­csapások után. Az első félidőben a kitűnő erőkből álló hazai együttes — amelyet egyébként a volt NB I-es Sárközi irányított — végig vezetett. Az Építőknek csak arra volt módja, hogy megakadályozza a Testvéri­ség törekvését: a minél na­gyobb különbség kicsikará­sát. A szünetet követően egyre inkább belelendült a tarjáni gárda, és „zsinórban” négy gólt lőtt, ezáltal megfordítot­ta a mérkőzés állását, A já­tékvezetők „aktív” működé­se révén, viszont a fővárosi­A nógrádi csapat az esély­telenek nyugalmával lépett pályára, és alapvetően helyt­állt a bronzérmes együttes ellen. Kiállítások: 2, illetve 10 perc. Hétméteresek: 11—7, illetve 9—6. A Testvériség legjobb dobói: Bitvai (8), Sárközi és Virág (4—4). Jók: Varga, Sárközi, Bit­vai, illetve Berdó (a mezőny legjobbja, Szabó és Bertók). Babiák János: — A játék­vezetők erélytelenek, gyengék voltak...- th ­NŰGRAD = 1984. október 16., kedd V

Next

/
Thumbnails
Contents