Nógrád. 1984. szeptember (40. évfolyam. 205-230. szám)

1984-09-13 / 215. szám

Döntött a legfelsőbb Bíróság Szívbeteget a IX. emeletre? Egy családi házban bérlőként lakó rokkantnyugdíjas asz- szonynak a tulajdonos, arra hivatkozva, hogy maga akar oda beköltözni, felmondott és lakótelepi IX. emeleti csere­lakást ajánlott fel. de az asszony nem fogadta el. Az emiatt keletkezett perben első fokon a háztulajdonos ke­resetét elutasították, másodfokon azonban helyt adtak ne­ki Az ítélet megállapította: a felajánlott lakásba két lép­csőházról is be lehet 1utni, és mindegyikben két felvonó van. Gyakorlatilag kizárt, hogy a négy lift egyszerre hibá- sodjék meg. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság megállapította: az igazságügyi orvos- szakértői intézet véleménye szerint az asszony olyan sú­lyos szervi szívbajban -szenved, hogy emiatt rokkantsági nyugdíjas, és a kilencedik emeleti lakás számára nem al­kalmas. Az egészségügyi tudományos tanács igazságügyi bizottságának felülvéleménye ezt mindenben megerősítette, hozzátéve, hogy a beteg állapota egyre romlik. — Ilyen súlyos betegség esetén az asszony a kilen­cedik emeleti lakással lényegesen hátrányos helyzetbe ke­rülne — szögezte le a Legfelsőbb Bíróság. Jelenlegi lakása ugyanis földszintes, kertes, jó levegőjű, csendes. Orvos­szakértői vélemény szerint, ha ebből az előnyös környezet­ből kiköltöztetnék a kilencedik emeleti zárt lakásba, az igen nagy pszichikai megterhelést jelentene neki. de egész­ségi állapotára is károsan hatna. A cserelakás megfelelősé­gének elbírálásánál nemcsak mindkét lakás komfortfoko­zatát, alapíerületét műszaki állapotát, a lakóhelyiségek számát, fekvését keli figyelembe venni, har.em az egész­ségügyi szempontokat is. A másodfokú bíróság kizárólag a felvonók esetleges meghibásodása szempontjából vizsgálta a kérdést, holott az orvosszakértői vélemények a döntők. Ezért a háztulajdonos keresetét el kellett utasítani. h. e. Síküveggyári pillanatképek Vadadi Tamás villanyszerelő és Lőrlncz László géplakatos * vízszintes edző programozó rendszerét javítja. Lakatos Mária gyakornok üzemmérnök tubusológép össze­állítási rajzát készíti. Kicsiny Róbert esztergályos és Lőrincz László géplakatos g vízszintes edző meghajtó rendszerét ellenőrzi. jKörnyei Gyula felvételei) Levelezőink jelentik MÁ V-.,meglepetés ” az utazóközönségnek Még a ritkábban utazó ál­lampolgárok is megtanulták, hogy — amennyiben nem dohányfüstélvezők — mi­lyen jelzésű kocsiba és an­nak melyik részében foglal­janak helyet. Ojabban nem is olyan egyszerű ezt megva­lósítani, mint gondolnánk! Augusztus 31-én a Hat­van—Salgótarján között köz­lekedő, 15.42-kor induló vo­naton egynéhányunk csodál­kozására az alábbi esett zaj­lott le: Nemdohányzó kocsi­ban helyet foglaltunk, majd körülöttünk egyre-másra gyújtottak rá. Valaki bátorta­lanul megjegyezte, hogy „ez nemdohányzó” — rnire kap'- tuk az udvarias „kioktatást” (a gyakorlottabb utasoktól) — újabban igen, mert a MÁV visszaállította! Erre kí­váncsiságból én is hozzászól­tam — És miből lehet ezt tudni? — ugyanis hamutartó nincs felszerelve a tiltó táb­lák kint vannak stb.? Nem­sokára fény derült a rejtély­re! Ugyanis jött a kalauz — a döntőbíró, akitől megkér­deztem, hogy ml most mi­lyen kocsiban utazunk? (Te­le az egész szakasz). A kalauz, miután jobbra- balra a kocsi végében lévő nemdohányzó jelzéseket meg­nézte, majd a padlón elta­posott csikkeket és a füstölő­ket számba vette, közölte, hogy „igen, ez dohányzó”! — és indulni készült. Erre én: „Elnézést, de most a fülemnek, vagy a szememnek higyjek-e nem tudom és főleg a jövőben, hogy tudhatjuk meg, ha kö­zelebbit mondana, mióta van ez így, és gkkor miért nem veszik le, vagy festik át a jelzéseket, hogy az ne vezes­se félre az utasokat?” Az udvarias válasz, hogy „Kb. egy éve van ez a ren­delkezés, hogy az ún. hosz- szabb szakasz a dohányzó, a rövidebb szakasz a nemdo­hányzó, nem a jelzés dönti el. És. hogy a táblák miért vannak mégis kint változat­lanul, az nem a kalauz dol­ga!” Megköszöntük a „felvilágo­sítást” és kérdezem vala- mer ’yi résztvevő nevében: — H MÁV-nál senkinek sem dolga? Régebben saját elha­tározásunkon múlott, hogy pipafüstben óhajtottunk-e órákon át fulladozni, vagy netán a tisztább levegőjű ko­csikban utazni. Mióta a nem kis mérték­ben felemelt tarifával uta­zunk, már nem várhatjuk el még ezt sem? Hogy a sokat és sokszor emlegetett tiszta­ságról már ne is beszéljünk! Dr. Sólyom! Józsefné Salgótarján Kihelyezett ifjúsági parlament Bátonyt ercny én A MÁV hatvani szertár­főnökséghez tartozó, 30 éven aluli fiatalok részére ifjúsá­gi parlamentet rendeztek Bá- tonyterenyén. Gömöri Péter szertárfőnök számolt be a munkahelyi demokrácia ér­vényesülése keretében a fia­talok közéleti tevékenységé­ről, kibontakozásáról, a fia­talok jogainak érvényesülésé­ről. W A parlament résztvevői 1984-re szóló intézkedési ter­vet fogadtak el, valamint megválasztották Pászti Ág­nest, a központ által októ­berben megrendezésre ke­rülő ifjúsági parlament kül­döttének. — sz — Fecskék parádéja Szeptember első hetében a Mátra községeinek utcáin an­nak lehettünk szemtanúi, hogy valósággal rajzanak a fecskék. Megszállják a vil­lanyvezetékeket, a lakóházak felső peremdíszeit és parádés repülésükkel gyönyörködte­tik a járókelőket Mátrake- resztes községben is. — sz — Virágzó Filodendron Rimócon Rimócon a Csillaghegy út 12-ben Pásztor Lajosné la­kásán a Filodendron 16 éves korára most első ízben ho­zott virágot, és még egy bim­bó van rajta, amely várha­tóan később nyílik ki. A délszaki növény állandóm egy helyen van az előszobá­ban, ahol bőséges napfényt kap. Az előszoba hőmérsékle­te lélen-nyáron egyforma. Még ezen kívül három ilyen növény van a lakásban, sőt több más növény is. A növényen tíz levél van,' 60x30 cm átmérőjűek. A vi­rág sárga színű ernyőjű és középen szintén sárga, ku­koricacsőhöz hasonló termés van benne. A virág belső ré­sze méhsejthez hasonló min­tázatú. Nagyon gyönyörű.' Ezt látni kellene mindenki­nek. Jellemző a gondozójára amit a szólás-mondás is tart, hogy „Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet”. Ezt mutatja a sok virág is! Kiss Béla Rimóc Brigád• kirándulás Kazárról Szeptember 8-ára brigádki­rándulást hirdetett meg a Duna-kanyarba a kötöttáru- gyár gazdasági vezetése és szakszervezeti bizottsága. Az úticél és az útvonal kijelölé­sét a dolgozók és a brigád- vezetők javaslata alapján ha­tároztuk meg. A festői szép­ségű Visegrád és Szentendre értékeit az IBUSZ igen szín­vonalas szervezésében te­kintettük meg. E kirándulás népszerűségét bizonyítja, hogy a programon mintegy 80 dolgozó vett részt. Viseg- rádon a Salamon-toronyból elénk táruló látvány, a Du- na-kanyar. és Szentendrén a Kovács Margit keramikus- művész gyűjteményének meg­tekintése felejthetetlen él­mény volt számunkra. A kirándulás költségeinek egy részét a szakszervezeti bizottság térítette. Tőzsér Emilné Kazár Villan \f oszlop Csak vártam, csak vártam! az egyik lábamat és átestem Majd csak elviszik. De nem, rajta. Azért sem emeltem még mindig ott díszeleg, volna szót, hogy esténként Hogy mi? Hát egy villany- az italbolt zárórája után a oszlop, kidőlve a Salgótarján nyitott ablakomnál hallom, Salgó út 7. sz. előtt. Ezzel kissé ilium,inált emberek át­elzárva a fodrászhoz, az ital- esve rajta az illetékesek le- bolthoz, a zöldség-vegyes bolt- és felmenő ági rokonait em- hoz, a nyomtatványbolthoz legefik. és a fiókpostához vezető utat. De azért már szót emelek, Egy hónapja történt; a hogy 70.—B0 év körüli idős helyközi autóbusz az utasok- emberek ételhordókkal pró- kal együtt nekirohant a vil-' hálják átlépni az oszloppt. ianyoszlopnak, s azt ketté- Megy is ez addig, míg eső­törve megállt. Az autóbuszt tői csúszós nem lesz a talaj, rövid időn belül „kimentet- A minap 6—8 éves gyerekek ték”. A villanyoszlop elekt- ‘ az oszlopot ugrólécnek hasz- romos kábeleit leszigetelték, hálták. Ugrálás közben egy De az oszlopot azt otthagy- 6 éves kisfiú úgy átesett raj­ták keresztben a gyalogbejá- ta, hogy kiesett az út szegé- rón, 10—12 gömbvas tartja lyéig. Még rágondolni is „fogságban” melyek a tönk- rossz, mi lett volna ha egy csonkhoz kapcsolják. gépkocsi erre tart! Az osz­Hogy m^ért írok ebben az lopot nem hiszem, hogy ott ügyben? Csak azért, mert ez helyben meg lehetne javíta- a helyzet rendkívül baleset- ni, előbb, utóbb el kell vinni, veszélyes. Nem azért írok Hát akkor miért nem viszik mert pár napja amikor a el addig, amíg nagyobb baj kukába vittem a szemetet nem lesz? nem emeltem elég magasra Mucsi Lajos Szomszéd Zoltán nyugdíjban Követetek, mert tisztellek Elavult képeslap így fogalmazhatnám meg e rövid, de annál többet mon­dó rnélyértelmű makarenkoi mondatba Szomszéd Zoltán, kedves Zoli barátunk peda­gógiai gondolkodását, a gya­korlatban végzett igen ered­ményes munkásságát. Tartozom és tartozunk e vallomással, köszönő és kö­szöntő sorokkal, mert a tanév elején neki már nem szólt a szeptemberi csengő hívó sza­va. Nem, mert 37 év ke­mény, laradhatatlan, sokol­dalú alkotó, gyakorlati tevé­kenységgel a tarsolyában, jól megérdemelten a nyugdíja­sok táborába lépett. Hol szívta magába az egyedül rá jellemző pedan­tériát, következetességet, munkaszeretetei? A neve el­árulja: kisterenyei, apja mun­kás, szívósságot igénylő vo­natfékező fia. Abban a korban lett fia­talember. amikor még meg kellett kóstolni a negyvenes évek minden nehézségét, ke­servét. 1943-ban érettségizett, majd kisegítő szellemi mun­kás, katona, hadifogoly, nap­barnított erdei munkás. 1948— 51-ig nappali tagozaton peda­gógiai főiskolás Budapesten, ahol földrajz—biológia és testnevelési szakon szerzed tanári oklevelet. de„ otthonos volt a kémiában is. Az első fecskék voltak ők, akik álta­lános iskolai tanári oklevél­lel a kézben kezdhették meg a szakrendszerű oktatást a bevezetett általános iskolá­ban. így került először Ecsegre, ahol tanár, csapatvezető, 1954-től pedig már igazgató. Nehéz időszak volt, de helyi - álít. Ott volt a falu minden elképzelhető szervében, tes­tület vezetőségében, munká­jának vitelében. 1960—64-ig Fejér megyében igazgatósko- dott, ahonnan a járási mű­velődésügyi osztályra került Salgótarjánba. Hét évig irá­nyított bennünket mint ta­nulmányi felügyelő. Állandó­an járta az iskolákat, mint a méhanya a kereteket. Di­csért, buzdított, elmarasztalt, de mindenkor a segítő szán­déktól vezérelve. Igazgatók előtt tartott értékelései a té­nyekre épültek, ahol az el­mélet és a gyakorlat a leg­szorosabb összhangot mu­tatta. Minden szavának sú­lya, tekintélye volt. Szeret­tük, becsültük őszinteségéért, következetességéért, igazsá­gosságáért, példát mutató helytállásáért. Nála a szó és a tett egy volt. A gyermekeket szerető szí­ve visszahúzta az iskolához. A legnagyobb örömmel fogad tűk, amikor 1973-ban Mátra- verebélybe kérte magát ked­ves feleségével együtt. Öröm­mel fogadta a napközismun­kát, aminek tekintélyt, von­zóerőt szerzett. Nagy része volt abban, hogy a két nap­közis csoport rövidesen 6-ia bővült, hogy otthont biztosí­tott a tanulásnak. A napkö­zi felszereltsége, esztétikuma, épületének gyors fejlődése, benne a gyengébbek felzár­kóztatása, fáradhatatlanságát mutatta. De nem csak a szorosan vett iskolai munkára futotta erejéből, hanem sok másra is. Közel 20 évig volt a járá­si Vöröskereszt vezetőségé­nek, úttörőelnökségének ak­tív tagja, dolgozott a peda­gógus-szakszervezet járási bizottságában, munkaügyi döntőbizottságban, részt vett 1957 májusában a kommu­nista pedagógusok országos értekezletén a Parlamentben és több közös szintű megbe­szélésen. Munkájának elismeréseként számos kitüntetésben része­sült. Többek között viselheti az Oktatásügy kiváló dolgo­zója, Kiváló úttörővezetö, Vöröskereszt-munkáért arany fokozat. Kiváló munkáért ki­tüntetést. Málraverebélvben fejezie be aktív, gazdag pályafutá­sát. Ügy gondolom soha nem felejti el azt a gazdag bú­csúztatást, amelyben a testü­let tagjai (nevelők és techni­kaiak) részesítették. Vcrcbélyi András Összeállította; ÍTólh Jolán Bátonyterenyéről Tóth Szil­via és Gombos Andrea írt le­velet a szerkesztőségnek. Mél­tatlankodás jellemzi sorai­kat. Ugyanis azt tudatják, hogy lakóhelyük, amely ko­rábban Kisterenyeként volt ismert, nagyon elavult ké­peslappal „dicsekedhet”. Nem a mai Bátonyterenyét mutat­ja be, rég túlnőtte magát, a kb. 20 évvel ezelőtt készített képeslap felett eljárt az idő. Azt írják, hogy szinte szé­gyenük ismerőseiknek, ba­rátaiknak elküldeni üdvözlő lapként. Szeretnék, ha mi­előbb a mai Bátonyterenyét bemutató illusztrációkkal ké­szülnének képeslapok, s ne csak egyetlenegyféle válto­zatban, hanem többféle ké­peslapot — esetleg színesben is — készíttetne az arra ille­tékes intézmény. A fiatalok kérését jogosnak véljük, ezért ejtettünk szót róla e helyen! Horgászverseng Ipolyvecén A közelmúlt napok egyikén horgászverseny volt az Ipoly ipolyvecei szakaszán, ahol 38 versenyző, köztük drégely- palánkiak is „fogásra” álltak. A legnagyobb zsákmány egy öt kiló 60 dekás hal lett. A horgászszerencse persze a többi versenyzőnek is kedve­zett E sorokat írta Miklós József drégelypalánki olvar sónk. i

Next

/
Thumbnails
Contents