Nógrád. 1984. szeptember (40. évfolyam. 205-230. szám)

1984-09-01 / 205. szám

Farkas András: öregasszony

KERESZTURY DEZSŐ

Hagyjátok!

♦

Jön már a kutyaidő: fukaron fogamhoz verném minden percemet, hogy leckém bevégezzem, míg lehet; így illenék, különben romhalom marad csak: tálentumom elveszett.

De új útra kísért a vadon, s bár lelkifurdalásban reszketek, test, lélek árja, mint a förgeteg sodor, leszijjazván se nyughatom, elcsábitnak apró, » nagy istenek.

',Kerítsd be végre kerted l": hallgatom a biztató pörlekedéseket, zavar is a keserű élvezet

tudni, hogy mindig nyitott házamon tolvajként forognak kalóz szelek.

Érzem; itt az utolsó alkalom, de átnézek tolvaj kezek felett: fakad forrás a kimerült helyett. Hagyjátok hát szétszórnom szabadon; amitől mindig gazdagabb leszek.

Kereszf’ury Dezső nyolcvanéves

Űi könyvek

Szarvas Gábor és Simonyi Zsigmond Magyar nyelvtörténeti szótárának három nagy kötete 1890—93-ban jelent meg, s noha ma már sok- te-, kintetben elavult, mégsem nélkülözhetetlen. A felszabadulást követően nagyarányú, kollektív munkálatok kezdődtek meg különböző szótárak, összefoglaló nyelvészeti munkák kibocsátására. Közkeletű, közhasznú a Magyar szinonima szótár. A magyar nyelv értelmező szótára, a hétkötetes nagy és az egy- .illetve újabban kétkötetes Magyar értelmező kéziszótár.

Szarvas Gábor—Simojiyi Zsigmond művének új változatát és vállalkozását Űj Magyar Nyelvtörténeti Szótárként kívánta kiadni az Akadémia. Lényegileg ennek egy része kerül most nyilvánosságra Régi Magyar Glosszárium címmel Berrár Jolán és Károly Sándor szerkesztésében. A szótár anyaga régi magyar szótárak, szójegyzékek és glosszák anyagát tartalmazza 1290-tól 1604-ig, Szenei Molnár Albert Dictionariuma első kiadásáig. A régi kéziratos dokumentumokban fellelhető magyar szavakat egyesíti e Glosszárium — szavaink történeti elfordulásának kronológiájában. Anyaga 60 ezer adatot tartalmaz mintegy 750b szócikkben. A szótár a magyar történeti nyelvtudomány igen jelentős eredménye.

Moravcsik Gyula európai hírű bizantológusunk évtizedeken át gyűjtötte mindazokat a forrásokat. elbeszélő műveket, apró adatokat, melyek a magyarság Árpád-kori történetére vonatkoznak. E kiváló tudós hagyatékát Rito- ók Zsigmond és Kapitánffy István rendezte sajtó alá, s jelentette meg Az Árpád-kori magyar történet bizánci forrásai címmel.

Az Archívum Rákóczi- anum legújabb kötete II. Rákóczi Ferenc Politikai és erkölcsi végrendeletének kritikai kiadása. Rákóczi politikai és erkölcsi végrendeletét több munka alkotja. Közülük most kettőt nyújt át a közreadó Köpeczi Béla. Gondolatok a keresztény ember életének és udvariasságának alapelveiről, valamint: Értekezés a hatalomról. Közli a fejedelem mai értelemben vett végrendeletét Is: kelt Rodostóban 1732. október 27-én. A szövegkritikai kiadás háromnyelvű, nemcsak az eredeti írásművek olvashatók franciául, latinul, és magyarul, hanem a jegyzetapparátus, s a tanulmányok is.

Aligha volt a magyar kultúrának, irodalomnak, s — tegyük hozzá —, a közéletiek nagyobb nemzedéke, mint amelyet a század- forduló évei hoztak: József Attila, Illyés Gyula, Németh László, Szabó Lőrinc korosztálya. És ezt a nemzedéket nemcsak az alkotás, hanem a szerep is naggyá tette, lett légyen ez a szerep művészi, kritikusi, irodalompolitikai vagy éppenséggel művelődésügyi. Korunk megkövetelte a helytállást meg a sokoldalúságot: a legjobbaknak az ozorai példát követve kellett sereget mutatniok, és pedig sokféle fronton. Ehhez persze tehetség és fölkészültség kellett, de méginkább elszántság, hit és következetesség.

Mindezt elmondhatjuk a föntebb említettekről, de elmondhatjuk a nemrégiben ünnepelt, irodalompolitikái tényezőként is oly fontos Illés Endréről, most pedig arról a Keresztury Dezsőről, aki — alig hisszük el, de az évszámok nem tévednek — szintén nyolcvan- éves lett.

Mint annyi tehetséges, nyitott és kulturált magyar ifjú: ő is költőnek indult. Csakhogy erős kritikai érzéke lévén, alig múlt húszéves, mikor ígéretes zsengéit megsemmisítette. Tudóssá

lett tehát, de a tények gazdaságának ismeretében, kritikai kiadások mestereként, összefoglaló antológiák, tudományos képeskönyvek készítőiéként sem volt száraz pozitivista: értelmes munkáját mindig érzelem dúsította. S, egypár évtizeddel ezelőtt, már mintegy gazdag pálya új állomására tért vissza ifjúkora költői útjára.

Közhely lenne örök fiatalságát emlegetnünk —, hanem a közhely is lehet igaz. Közhely pannóniai volta, a klasszikus hagyományhoz, a lankás dunántúli tájhoz való kapcsolódása. Közhelyeket kell mondanunk, ha rendkívüli műveltségét emlegetjük. Ha utalunk tudós voltára, arra, hogy mily kiváló germanista. vagy hogy Arany Jánosnak, Batsányinak, Babitsnak nincs különb ismerőié. értője, értelmezője. Ha fölidézzük, mily nehéz posztokon tevékenykedett, így Berlinben, a náci fővárosban is a független magyar szellem képviseletében, a németség kultúrájának kettős arcából pedig mindig az örök humánumot . megvilágítva. Emlékezhetünk arra, hogv mit tett mint a magyarság európai helyének megvitatását kezdeményező, problémafö'.vető, gondolatébresztő hazafi. Hogy mily nagy nevelő

volt: az egyetemen, vagy Eötvös Kollégiumban épp úgy, mint később miniszterként, amikor a demokratikus iskolaügy, a tudomány- politika és közművelődés alapjait rakta le — amiért aztán egy demokratikus szólamokat szajkózó, ám annál antidemokratikusabb időszakban hosszú évek mellőzöttségével fizettek nekiJ Zokszó nélkül dolgozott akkor is. könyvtáros volt,' színházzal, zenével foglalkozott, népszerű gyűjteményeket t<?tt közzé, s végül mind nagyobb hatással szólalt meg, mint költő.

Hatással, de nem hangerővel. Versei mind a du- > nántúli klasszikus hagyományhoz kapcsolódtak, s ilyenek ma is: humánum, magyarság, mélyen átél t közösségi érzés és őszinte személyesség jellemzi verseinek vonulatát, amelyekre épp e hagyománynak megfele-lően a formai készség, finom ízlés, visszafogott kifejezésmód a jellemző. És még nem szóltunk a közvetítőről, az esszéíróról, a fordítóról. Folytassuk? Lehet méltatni Keresztury sokféle tevékenységét,

mennyiségre is meghökkentő, amit különböző területeken véghez vitt. de mindarra, amit kultúránk közös asztalára letett: az emberség ee minőség a jellemző.

Káldl Judit: Görög sziget

MttiniiiimiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiifiiiiitiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiittiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiMHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuMMiiiiiiriiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiTiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiTiiiiiiiiiiiiiiimiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiix

P

aár István már a vonat Indulása előtt negyed órával kint toporgott a Valamikor szebb időket megélt vasútállomás peronján. A íkisportolt felső testű, nőni fölösleges súllyal ugyan már bíró, negyven körüli férfi vállán vászontáska lógott. Lá- Ibán vastag talpú bakancs, vörös térdzokni gyapjúból. Kikémlelt a koszlott peron alól és némi méreggel nyugtázta: a pára mind sűrűbb, kékes- azürke az ég.

•» Ebből még eső is lehet

s— állapította meg magában, miközben már a város iránt fordult. Két nyurga fiú ballagott az állomás felé, s ennek akarva-akaratlan megörült. Az ikrek. Pedig tudta, hogy eljönnek, hiszen így van ez már évek óta. Nézte, ahogy a két fiú rövidnadrá- gosan, tornacipősen, határozott léptekkel közeledik.

— Milyen nagyok — gon;

Öolta.

A válás hosszadalmas tortúrája, a rég megérett elköltözés érthetetlen fájdalmasokéig elfordította őket egymástól. Nem tudta, a gyerekei hogyan élnek nélküle otthon, mivel töltik napjaikat, nem volt részese örömeiknek, bánataiknak. Nehezen talált rá ezekre a ritka, de annál Izgalmasabb együttlétekre, az egész napos túrákra. Pedig már akkor sem voltak kicsik. Jól emlékszik az utolsó otthontöltött este beszélgetéseire, amikor megpróbálta elmagyarázni a fiúknak, miért is költözik el a közös lakásból. %hogy sem értették, hogy

apjuk holnaptól már nem lesz velük, bár a tízévesek minden tudálékosságával még ők is segítettek a magyarázkodásban.

— Nem szeretitek egymást anyuval —, mondta István.

— És anyu nagyon iszik, tudom — csatlakozott hét perccel idősebb bátyjához Péter.

a hátizsákot. Paár Istvánban

a várakozás szokott feszültségét ez oldotta örömmé, ez a hátizsák. Tudta, hogy a fiúk értik, mit jelent neki a saját kezével foltozott vászondarab, amit még az apjától kapott.

A peronon kezet fogtak, csak azután ölelték meg egymást, mint mindig. A vonaton keveset beszéltek. Miként

dócseresznyét — lám; még

csak rózsaszín a termése, nyugtázta Péter, talán, mert elbújt itt, a cserfa alatt —, követték a váratlanul vad vágtába csapó őzbak útját. Az ikrek biztos lábbal haladtak a hegy felé, ahol majd egy igazi kőasztál várja őket, s ahol ebédelni lehet.

Paár István az út felénél érezte, hogy talán most több

— Muszáj, elmenned? — könyökölt föl az ágyában István reménykedve.

Ennek már négy éve. Pontosan emlékszik a fiúk pizsamájának mintájára, a valahonnan előkeveredett döglégyre, az egész átkozottul nehéz napra, estére. Nem sokon múlott, hogy végül ott nem maradt. Talán, ha az ikrek nem olyan megértők, ha esetleg Péter kérlelhetetlenül sírva fakad... De nem. Ráhagyták a döntést, mint addigi életükben feltétel nélkül mindig. A reggel már nem találta otthon.

Fél év után jutott el odáig, hogy az ikrekért megpróbál valamit. Akkor jött az ötlet: a túrák. Egészségmániás feleségét sikerült saját csapdájába csalogatni. A fiúknak levegőre, sok mozgásra van szükségük. Majd ő, majd ő kéthetente elviszi őket. És most itt jönnek, mint három esztendeje minden második héten. Péter hátán a hátizsák, a kopott, napszítta vászon hátizsák. Soha mást nem hozmának magukkal. Tudják, hogy az apjuk is ezzel járta a hegyeket gyerekkorában, s, hogy az apjuk rájuk bízta ezt

Hortobágyi Zoltán:

SZALMAKAZAL

Péternek, tisztelettel

telik az iskolai szünet, ki, kivel veszett össze a barátai közül csak épp árról az otthonról nem esett szó sohasem, s Paár István nem is kérdezett róla most sem. Az évek alatt kialakultak szokásaik.

Amikor az üresedő falucskában leszálltak a vonatról, a fiúk elővették a térképet, a tájolót és bemérték a megbeszélés szerinti irányt. A sosem látott terepen biztosan haladtak a Leányhegy felé még akkor is, amikor a dombok, vagy a nagyra nőtt erdők eltakarták a célt. Meg- megálltak egy szelídgesztenyénél, fölbontottak egy zsia szúnyog a szokottnál, s, hogy a szederindák mintha szúrósabbak lennének, mint másutt. Meg ez a meredek kaptató. El ugyan nem maradt az ikrektől, de bosz- szantotta, hogy a fák közé bemerészkedő napfényben meg- nedvesedik a háta, aztán a mellén is kiütköztek a szel- lös vászoningen az izzadtság .kisebb-nagyobb, \majd összefüggő foltjai.

— A szentségit — gondolta fölhorgadó dühvei. De nem szólt, csak kaptatott tovább a sűrűben.

A fiúk harsány kiáltással köszöntöttek egy elkésett mókust, nevetve üldözték a - nyomát egy öreg tölgyig, aztán törtettek tovább.

— Apa, ez miféle? — fordult felé István, vékony ujjaival támaszkodva egy karnyi vastag fához.

— Madárberkenye — szorította vissza szuszogását Paár István.

— Itt? — kérdezte hitetlenkedve Péter —, hiszen megfullad ilyen kevés fényben!

— Talán valami madár hullatta el a magot — mondta szinte hangosan Paár István. — Gyerünk fiúk, mert nem érünk föl ebédre!

Az ikrek rögtön nekivágtak * meredélynek és csörtettek tovább.

— Rossz felé megyünk — kiáltotta vissza Péter a sűrű széléről —, itt szántó van, pedig a térkép nem mutatja!

Paár István nem felelt. Az a húsz-huszonöt méter, amin még neki föl kellett kapaszkodnia, nem engedte szóhoz jutni. Amikorra a tisztásra fölért, az' ikrek már a szalmakazal tetején trónoltak. Az idő kitisztult, a két fiú szőke haján keresztülvágott az erősödő napfény. Paár István fáradtságát felejtve, bámulta a két barnára sült, erős fiút ott fenn, a szalmakaza] tetején. Levegő után kapkodva az apját érezte maga mellett. Ahogy az kiáltott rá régen:

— Azonnal gyere le, istenverte kölyke! Mit szól az intéző, ha meglát! Még bajod esik, te ostoba!

Csak nézte a két fiút, amint a szőke szalma tetején mosolyognak, és-látta rajtuk az izgalmat: ezt meg kell próbálni. Nem szólt.

Előbb Péter, az izgágább, a fiatalabb zuhant alá a négyméteres mélységbe, majd rögtön utána István is követte. Paár István karnyújtásnyiról figyelte őket. Erősek, bátrak. Az ikrek máris kapaszkodtak föl újra. Paár Istvánban föl“ ötlött: de hiszen ők mindig, mindent együtt csináltak. Tőle várták az átutalást, aztán, ha megvolt, már biztonsággal fogtak neki maguk. És most tessék... Vizes az inge, nehéz a lába, s tán a dereka is szúr.

István megint lezúdult; de a korábban lerúgott szalmacsomóról fölpattant, aztán az útszéli vaskos gyomok közé perdült. Eltűnt a derékmagasságú gazban, csak a levelek mozgása hírelte, hol lehet. Paár István már ösztönösen indult volna, amikor a gyomok fölött megjelent a fiú feje. Szemében még ott volt ugyan a váratlan ijedtség vibrálása, de száján már a mosoly volt az úr.

P

aár István a földre lökte válláról a vászontásJ kát. Megelégedetten vette tudomásul, hogy fiát néhány mozdulattal megelőzve, hamarabb jutott föl a szalmakazal tetejére, aztán karjaikat összefogva, erdőt fölverő hangos ordítással hárman egyszerre zuhantak alá a mélybe.

NÓGRÁD - 1984. szeptember 1., szombat &