Nógrád. 1984. szeptember (40. évfolyam. 205-230. szám)

1984-09-06 / 209. szám

Anyagmozgatás villás targoncával Hazánkban közel egymillió ember foglalkozik anyagmoz­gatással. Arányuk még az ipariban is a foglalkoztatot­taknak 15—17 százaléka, a fejlettebb ipari országikban viszont csak a dolgozók mint­egy 8—10 százaléka anyag- mozgató. A különbség ma­gyarázata: a gépesítés. Erre különösen a gyárkapun belül van sok új lehetőség, meg­oldás. Az anyagmozgatás gé­pesítésének egyik jól bevált eszköze a villás targonca, amelyből — egy nemrégiben készült tanulmány szerint — ma már több tízezer van használatban a népgazdaság legkülönbözőbb ágaiban. A KGST gyártásszakosítási programjának keretében két évtizeddel ezelőtt Bulgária kapta meg a villamos emelő- targoncák gyártásának mono­póliumát, mivel birtokában volt az akkumulátorgyártás­hoz szükséges fémek többsé­gének. Az akkor létrehozott Balkancar vállalatból napja­inkra a világ legnagyobb emelőtargonca-gyártója lett. Ezt a rangját 1978-ban érte el, és azóta is tartja a több mint 40 ezer alkalmazottat foglalkoztató bolgár cég. A 'Balkancar jelenleg több mint egy tucat nyugati lícencet hasznosít, ezek legtöbbje részegységek gyártására vo­natkozik. A Balkancar kelet-európai monopóliumát 1980—1981-ben érte a legkomolyabb kihívás, amikor a Szovjetunió — mesz- sze a legnagyobb vásárlója — egy óriási targoncagyár építését fontolgatta Ukrajná­ban. E tervtől azonban el­álltak, miután Bulgária vál­lalta, hogy 1990-ig meghárom­szorozza a dízeltargoncák gyártását A Szovjetunió je­lenleg évi 48 ezer emelőtar­goncát vásárol Bulgáriától, s a balkáni ország az évtized végéig évi 7000—7000 villamos, illetve dízeltargonca szállítá­sával növeli szovjet eladása­it. Képünkön a Balkancar vállalat kitűnő gyártmányai­ból láthatunk több típust. II nyár furcsaságaiból, avagy érdekvédelem lépéshátrányban Egy furcsa kijelentés után fogalmazódott meg bennem a röpke gondolat. A tréfás mondat még akkor is megfut­tatta fantáziámat, ha az a város egyetlen borozójában hangzott el. Az ötvenöt év körüli férfi már előre mosoly­gott, amikor meglátta ismerőseit. Számított élcelődéseikre, ezért ő már felvértezve lépett a borozóba. — Mi van, te még nem utaztál el? — kérdezték tőle. — Én-e? — adta az ártat­lant. — Már vissza is jöt­tem. __7-7 — Eladtam a beutalómat. Mégpedig nyugatnémeteknek kettőezerötszáz márkáért. Ki elhitte, ki nem. Mégis ismerősei jó része elismerő­en csettintett, vagy enyhe irigységgel bólogatott. A két­kedés parazsa azonban elmúlt mindannyiulvból, amikor ba­rátjuk hozott közéjük a pult­tól egy kancsó bort. Hogy is van ez? — mor­fondíroztam. De kétségem csak pillanatnyi lehetett, mert azonnal elviként szögeztem le magamnak: Magyarországon nyugatnémet állampolgár a magyar dolgozók szakszerve­zetének kedvezményes beuta­lójával még nem nyaralt! Ez még akkor sem'lehetséges, ha világunkat rohamléptekkel •tölti be az anyagiasság bűvös ereje, s az üzleti szellem sok jellembeli érték tartózkodá­sát idézi elő. Nem is igat az ártatlan tréfa! \A boros vendég csak veszített a gyors ide-oda utazgatással. Egy javakorabe­li munkásembernek kijutha­tott már eóből a múltban bőven, így hát, amikor ér­dekvédelme körülbástyázott, tréfára veszi a múló látszat­veszteségeket. Mi történt vele? Gondolt ugyan arra — mint egyedül élő ember —, hogy jó lenne a nyáron va­lahol üdülni két hétig: fü­rödni, napozni, csendesen el- sörözgetni. De későn kezdett utánajárni a beutalónak, amiből kevés is volt munkahe­lyén. Így hát megörült, ami­kor egyik ismerőse szólt: van Hajdúszoboszlóra kéthetes beutaló. Akinek ki volt adva, az visszahozta, mert nem tu­dott elutazni. Hirtelen beteg lett. Már csak két nap volt hátra az utazásig. Nincs sen­ki jelentkező a vállalatnál. Hogy ne vesszen kárba a jegy, elmegy ő azzal — dön­tötte el magában. Igaz. hogy kétszemélyes a beutaló, de egye fene. kifizette. Pedig a borozóban agitálta ismerőseit, közülük azonban egyet sem tudott rábeszélni. Elutazott hát... Ment reg­gel. Megjött este! Amikor az üdülő gondno­kának átnyújtotta a beutalót, az vakarta, csóválta a fejét, és azt mondta: ő ezzel a be­utalóval nem veheti őt az üdülők névsorába, mert az elsőnek ráírt név ki van on­nan dörgölve, s úgy van oda­írva a másik. Márpedig a je- ■ gyen semmiféle dörgölés, ra­dírozás nem lehet. Mi lesz, ha ellenőrzést kap? Öt fog­ják megbüntetni... Egy önérzetes ember nem tűrheti, hogy miatta ártatla­nokat büntessenek: fogta poggyászát és este hazauta­zott. De motoszkált benne a kérdés: kihasználatlanul ma­rad most ott egy szoba, el- fogyasztatlan az étel... Ez veszteség. Pazarlás! Nem sza­badna ezt így csinálni, nem tehet ő arról a dörgölésről. Meg lehetne magyarázni an­nak a szőrös szívű ellenőrnek is talán a radírozás okát — — vélekedett magában. Ekkép óvta-védte évtizedes szakszer­vezeti tagságával — megint csak magában — a dolgozók kedvezményes üdültetésének szervezettségét. Közbevetett félmondatokkal a borozóban, „hiszékeny” barátainak be­vallotta, dehogy kapott ő két­ezerötszáz márkát a beutaló­ért. Egyelőre odaveszett ezer- valahány forintja is, amit befizetett... Az üdülőjegyet azóta stor- nózták. Árát visszakapta. De ki magyarázza meg, hogy az ügyben a radírozáson kívül van-e még hiba és mi? isély 5 Megjelent a Belkereskedelmi Statisztikai Évkönyv Őszinte A z élet minden területén napjainkban a végzett munka hatékonysága kerül előtérbe. Ez a tényező a kádermunkában az alkal­mas személyek kiválasztásá­ban is jogos igényként jelent­kezik. Az a tapasztalat, hogy, ahol az üzem, az intézmény vezetői jól szervezik meg a saját munkájukat, illetve az alsóbb szinten dolgozó veze­tők és beosztottak tevékeny­ségét, ott ez a munka ter­melékenységében, a munka végeredményében is megmu­tatkozik. A káderpolitikai munka eredményességét igazolja, hogy az MSZMP XII. kongresszu­sa óta tovább szilárdult a választott párttestületek sta­bilitása. Az 1980-as pártválasz­tások során több olyan fizi­kai munkást, nőt és fiatalt választottak meg különböző párttestületekbe, akik koráb­ban nem végeztek ilyen jel­legű munkát. Politikai, szak­mai iskoláztatásuk, á rend­szeres foglalkozás eredmé­nyeként alkalmassá váltak a választott tisztségek betölté­sére. Jól sikerültek a közép­távú szakmai és politikai kép­zést biztosító tervek is. Segít­ségükkel a párt- és a gazda­sági vezetés között megfele­lő összhang alakult ki a szak­mai és a politikai képzés ter­vezésében. A káderpolitikai elvek végrehajtása során ér­vényesül az igazodás a poli­tikai, szakmai és vezetőkész­ségbeli hármas követelmény­hez. Az eredmény: jelentősen növekedett a politikai, világ­nézeti elkötelezettség. Mindezt elősegítette az a nagyarányú oktatási program, illetve a vezetőképzési rend­szer továbbfejlesztése, amely a megyei pártbizottságok irá­nyításával, mindenekelőtt az oktatási igazgatóságok kere­tei között megvalósult. A ro­hamos fejlődés mindenekelőtt az egészségügyi, oktatási és kulturális intézményi rend­szer továbbfejlődését, olyan új, fiatal vezető káderek ki- nevelését eredményezte, amelyre nem volt példa az elmúlt években. A kádermunka gyakorla­tában sem lehet szem elől té­veszteni azt az elvet, hogy az emberek megítélésénél a végzett munka legyen a dön­tő. Helyenként még tapasztal­ható, ebben bizonyos szubjek­tivizmus. Igaz, hogy már csak elvétve, de még mindig elő­fordul, hogy egyes vezetők hagyják magukat befolyásol­ni olyan úgynevezett szürke emberektől, akik aztán „sú­gásaikkal” a vezetői munkát következetlenné és szubjektív­vá teszik. Pedig az emberek nevelése, foglalkozás velük a napi munkában, a gyakorlati tapasztalatok átadása, a ki­adott feladatok pontos meg­határozása és mozgósítás el­végzésükre, mind olyan té­nyezők, amelyek a káderpoli­tikai nevelő munkában meg­határozó jelentőségűek. Nagy szerepet töltenek be a veze­tők munkájának értékelésénél a minősítések. Ezek azonban csak akkor érik el céljukat, ha alapjuk a mindennapi munka, s, ha tovább szolgál­ják a személyiség, az egyéni­ség kibontakoztatását. Ezért szükséges, hogy a minősítések minden vonatkozásban reális összegezést tartalmazzanak az illető munkájáról és őszintén tárják fel gyengeségeit és ha­tározzák meg további felada­tait. A választott testületek mindinkább látják, hogy a politika, a gazdaság és az ideológia terén felada­tainkat megoldani csak olyan vezetőkkel lehet, akik politi­kailag megbízhatók, eszmei­leg szilárdak, felkészülték, a bonyolult helyzetekben eliga­zodni tudnak és demokrati­kus vezetői gondolkodásúak. A pártszervek ügyelnek tehát arra, hogy kulcsfontosságú állami, gazdasági, társadalmi vezető posztokra — testületi döntés és véleményezés alap­ján — olyanok kerüljenek, akik elvi szilárdságuk, gaz­dag vezetői tapasztalatuk alap­ján képesek a párt politiká­jának maradéktalan helyi megvalósítására. Érvényesül az a fontos káderpolitikai alapelv is, hogy — párttiszt­séget kivéve — minden veze­tő beosztást párton kívüli sze­mély is bebölthet, ha alkal­mas rá. A pártszervek és pártalap- szer vezetek napi munkájá­nak szerves része olyan mun­kakapcsolat kialakítása, a ve­zetőkkel, amely erősíti a he­lyes módszereiket, a demok­ratikus légkör szélesebb ki­bontakozását. Esetenként a helytelen módszerek bírá­latával elősegítik a vezetők és beosztottak korrekt viszo­nyának erősödését. A párt- és állami szervek, valamint gaz­dasági egységek munkájában javult és egyre tervszerűbbé válik a káderutánpótlás bel­ső tartalékainak feltárása, po­litikai és szakmai képzésük. Ugyanakkor a kívántnál las­súbb a kinevezésük vezető funkciókba. Indokolt a jövő­ben is különös figyelmet for­dítani az állami személyzeti munka feladatait ellátó sze­mélyzeti apparátus felkészült­ségének a javítására. További feladatok mutat­koznak a káderpolitikái el­vek érvényesítésére a mező- gazdasági termelőszövetkeze­tekben. A vezetők többsége nagy szakmai gyakorlattal, tapasztalattal rendelkezik és eredményesen dolgozik a párt politikájának megvalósításán a mezőgazdaságban. Meg kell azonban gyorsítani a mező- gazdasági termelőszövetke­zetekben az úgynevezett „má­sodik és harmadik sor” fel­zárkózását. Ezt indokolja a vezető állomány bizonyos ko­rosodása is. A továbblépés lehetősége pedig megoldja, hogy egyre több szakmailag és politikailag felkészült és már megfelelő tapasztalatot szerzett fiatal, vagy középko­rú szakembergárda vár meg­bízatásra. Ezzel kapcsolatban — (nein csak a termelőszövet­kezetekben, hanem egész köz­életünkben — fel kell számolj ni a helyenként tapasztalható funkcióféltést, amelyből ere­dően nem támogatják a teJ hetséges utódokat. Á káderek képzése, neve­lése, a foglalkozás az emberek ügyeivel, tár­sadalmi rendszerünkben csak a szocialista humanizmus je­gyében valósulhat meg. Emel­lett természetesen szükség van a megfelelő következetes-; ségre és őszinteségre. Közép-Azsia legnagyobb gázlelöhelyén A Statisztikai Kiadó Vál­lalat gondozásában most meg­jelent Belkereskedelmi Sta­tisztikai Évkönyv átfogó ké­pet ad a belkereskedelem el­múlt évi alakulásáról, az üz­lethálózat fejlődéséről, az áru­forgalomról. a vállalatok gaz­dálkodásáról. A kötet külön fejezetet szentel a nemzetkö­zi adatoknak. A statisztikai adatok szerint az elmúlt év végén 31 351 üz­let, 18 468 vendéglátóhely, va­lamint 19 293 magánkiskeres- kedő állt a fogyasztók rendel­kezésére. Az állami és szö­vetkezeti üzletek, vendéglátó- helyek száma némileg csök­kent, a magánkiskereskedők boltjainak mennyisége azon­ban gyarapodott az előző év­hez képest. A belkereskedel­mi hálózatban 448 746-an dol­goztak, csaknem hatezerrel kevesebben, mint egy évvel korábban. A kereskedelmi há­lózat alapterülete viszont 167 ezer négyzetméterrel növeke­dett, ami a vásárlási feltéte­lek javulását mutatja. Az ön- kiszolgáló üzletek száma Bu­dapesten a korábbiakhoz ké­pest nem változott, vidéken mintegy ezerrel gyarapodott. összehasonlítható áron a legdinamikusabban a vegyes- iparcikkek forgalma növeke­dett, sorrendben ezt követi az élelmiszerek és élvezeti cik­keik, majd a ruházkodási cik­kek értékesítésének mennyisé­ge, A piacokon értékesített ter­mékek mennyisége mind Bu­dapesten, mindpedig a vidéki városokban növekedett az előző évihez képest. A burgo­nya Balassagyarmaton volt a legolcsóbb — 7,10 forint —, s Komlón a legdrágább — 11,90 forint. A paradicsom és a zöldpaprika ára Kecskeméten, Békéscsabán, Salgótarjánban, Vácott és Szolnokon alacso­nyabb volt az országos átlag­nál, míg Komlón. Dunaújvá­rosban, Tatabányán, Dorogon és Kaposvárott jelentős mér­tékben meghaladta azt. A nemzetközi adatokból ki­tűnik, hogy az európai szo­cialista országok közül a tíz­ezer lakosra jutó boltok szá­ma az NDK-ban a legmaga­sabb: 62, sorrendben ezt kö­veti Lengyelország 58, Bulgá­ria 48, Magyarország 46 üz­lettel. Tízezer lakosra Bulgá­riában jut a legtöbb — 30 — vendéglátóhely,! Csehszlová­kiában ez a szám 29, Magyar- országon húsz. (MTI) Állami-díjat kapott az a tu­dós- és geológuscsoport, amely részt vett szovjet Közép- Azsia legnagyobb gázlelőhe­lyének gyorsított feltárásában. A munkáról Jagsimurad Hod- zsalkulijev, a Türkmén ASZSZK Tudományos Aka­démiájának levelező tagja, a geológiai kutatóintézet igaz­gatója elmondotta az APN— KS tudósítójának, hogy nem is olyan régen a türkméniai Sat- liikot tartották számon szovjet Közép-Ázsia legnagyobb gáz- lelőhelyeként. A 60-as évek végén feltárt lelőhelyen a ter­melés megkezdése után Türk- ménia a Szovjetunió gázter­melő köztársaságai között a második helyet foglalta el. Itt termelték az országban fel­színre hozott gáz egyötödét. A geológusok úgy vélekedtek, hogy Satlikkal még távolról sem aknázták ki a köztársa­ság lehetséges gázlelőhelyeit. Ez a lelőhely — képződésé­ben és az itt található gaz mennyiségében nem szokvá­nyos. A szénhidrogének fel­halmozódása ugyanis általá­ban a földkéreg antiklináris gyűrődési zónáiban tapasz­talható. (Antikliimáris gyűrő­désnek nevezik a gyűrődésen • átment földkéregrész feldom­borodó részét. — A szerk.) Ezekben a legjobb feltételek alakulnak ki az ólai és a gáz lerakódásához, megkötődésé- hez. Az ilyen kéreggyűrődé­sek sajátos jelzések a geoló­gusoknak. A Dauletabad— Donmezi lelőhelyen a gáz vi­szont a nem antiklámális réte­gekben található. Ez tehát ki­vétel a szénhidrogének felhal­mozódásának szabályai álól.' Hasonló lelőhelyek létezését annak idején Ivan Gubin (1871—1939) a kitűnő szovjet geológus alapozta meg tudo­mányosan, akinek az erre vo­natkozó elmélete az egész vi­lágom közkinccsé vált. Nem hétköznapiak az új lelőhely méretei sem: több ezer négyzetkilométernyi te­rületen helyezkedik el. Az ál­talunk végzett kutatások le­hetővé tették, hogy a Dauleta­bad—Donmezi lelőhelyet új módszerek alkalmazásával tárjuk fel. A kutató-feltáró munka során egymástól rend­szerint 3—5 kilométerre fúr­nak le a talajba. Itt ez a tá­volság 10—15 kilométerre nö­vekedett. Az eredmény: nem­csak sok időt takarítottunk meg, hanem jelentősen csök­kentettük a költségeket is. Tüiíkméniában most folyta­tódnak a feltáró munkálato*, Öszvér acélból Sikerrel alkalmazzák a szovjet és magyar gépből összeállított vágathajtó kombájnt a Nógrádi Szénbányák kányási aknaüzemében. Képünkön: SzöLíösi György, az Április 4, vágathajtó brigád tagja kezeli a „bányai öszvért”j * Kép: Krekács

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents