Nógrád. 1984. szeptember (40. évfolyam. 205-230. szám)
1984-09-30 / 230. szám
VpTi^écrünk volt Plamena Dimitrova Rácsévá művészettörténész A bolgár kultúra napjai alkalmából bolgár grafikusok munkáival ismerkedhetnek meg október 8-ig a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeum látogatói. A várnai grafikai biennálé bolgár anyagát reprezentáló tárlatot Plamena Dimitrova Rácsévá rendezte. A neves művészettörténészszel a kiállítás megnyitóün- neoségén készítettünk interjút. — önt nemcsak érdeklődése, de szorosan vett munkája is a biennáléhoz köti, hiszen, mint a grafikai kabinet vezetője, egyik szervezője is e kétévenkénti rangos képző- művészeti fórumnak: Kérem, mutassa be röviden olvasóinknak a biennálé műhelyét! — A várnai grafikai bienná- lét azzal a szándékkal és céllal hozták létre, hogy átfogó képet adjon a kortárs bolgár grafika jelenlegi helyzetéről, sokirányú stílustörekvéseiről. De a biennálé nemcsak a bolgár grafika gyűjtőhelye! Szeretnénk, ha egyúttal mind rangosabb nemzetközi fórummá is válna. Első ízben 1981- ben rendeztük meg a várnai tárlatot, és tavaly — 1983-ban — a mintegy félezer kiállított mű, már 36 ország grafikai termését képviselte. Talán mondanom sem kell, hogy a kortárs nemzetközi és bolgár grafika közös megjelenése több szempontból is fokozhatja a várnai biennálé iránti érdeklődést. Ami a műhelymunkát illeti, igen fontos feladatunknak tartjuk a művek eljuttatását azokhoz is, akik ma még híján vannak a vizuális kultúrának. Én magam is gyakran tartok képzőművészeti előadásokat iskolákban, üzemekben, intézményekben. — Mint a biennálé anyagának jó értelembe vett propagálója, nyilvánvalóan országának határain túl is igyekszik híveket szerezni (bizonyság erre a salgótarjáni tárlat) a kortárs bolgár grafika értékeinek. ön azonban —, ha jól tudom — egyúttal kritikus is, aki gyakorta publikál recenziókat e tárgyban a különböző lapokban. Szeretném, ha most kritikusként jellemezné grafikus honfitársainak munkásságát... — Valóban sokat publikálok, de mert a kritikus is propagandista, valójában egyazon szándék vezérel. Nos, úgy vélem, a kortárs bolgár grafika teljességre törekszik. Mint azt a salgótarjáni kiállítás katalógusában le is írtam. Holnap kerdődik Múzeumok arany terhe Döntött a Legfelsőbb Bíróság Vá'ás u;an — harc n lakásért A válás kimondása után a volt házastársak megegyeztek. a kétszobás lakásukat közösen használják. Később azonban kitört közöttük a háborúság, mert mindketten azt állítottak: a másik véglegesen kiköltözött onnan. Ezen a címen az exíeleség pert indított kérve, hogy volt férjet kötelezzék a neki ítélt szoba elhagyására, mire a férfi ugyanilyen indokkal vi- szontkeresetet terjesztett elő. Az elsőfokú bíróság a volt férjet kötelezte, hogy a lakást tizenöt napon belül bocsássa elvált felesége rendelkezésére. A jogerőre emelke- det ítélet ellen emelt törvényességi óvásra a Legfelsőbe Bíróság a keresetet elutasította. Világgá röpült a hír, miszerint októbertől már lehet kölcsönözni a kőbányai Pa- taky István Művelődési Otthonban különböző képzőművészeti alkotásokat (elsősorban vagy kizárólag?)' természetesen kortársi képzőművészektől eredő képekről, karcokról, metszetekről lehet szó, később esetleg kiterjesztik ezt az új szolgáltatást — vajon milyen igényíelderítés előzte meg bevezetését? -j— kortársi kisplasztikák és más műtárgyak, talán ötvösremekek, kelyhek és miegyebek kölcsönzésének bevezetésére. A határozat indokolása szerint a férfi bérlőtársi jogviszonya nem szüntethető meg. Hosszabb ideig külföldön dolgozott, ezért volt távol a lakástól. Tehát az asszony állításával szemben nem bizonyosodott be, hogy végleges szándékkal költözött el. Az asszony már a válás előtt egy ideig más városba távozott, és ott létesített munkaviszonyt. Amikor azonban vissza akart térni a lakásba, ebben volt férje megakadályozta, mert az ajtóra új zárat szerelt és a kulcsot — ismételt felszólítás ellenére — nem volt hajlandó átadni. Tehát az ő bérlőtársi jogviszonya is változatlanul fennáll. h. e. a mai bolgár grafika legfőbb ereje abban mutatkozik meg, hogy művészileg hitelesen képes felmutatni az egyéniben a társadalmi, a társadalmiban az egyéni jelenlétet. Természetes törekvés az is, hogy képzőművészetünket is szerves részévé kívánjuk tenni az európai kultúrának, de úgy, hogy egyidejűleg' meg is őrizze sajátos nemzeti karekterét. A nemzeti hagyományokhoz való kötődés egyaránt tetten érhető a grafikák témáiban és formai megjelenésében. E tekintetben természetesen elsősorban a szláv népek művészeinek kifejezésmódjával rokoníthatók. — A mostani tárlat kiállítói közül Ivan Ninov és Zahari Kamenov neve ismerősen cseng, hiszen a salgótarjáni nemzetközi grafikai művésztelep vendégeiként már találkozhattunk munkáikkal. Várnában mennyire ismertek a magyar grafikusok, és személy szerint ön milyen főbb erényeket vél felfedezni a ma- mggyar kortárs grafikában? — A várnai nemzetközi grafikai biennálén már szerepeltek magyar grafikusok, ha még nem is olyan számban, ahogyan azt szeretnénk. Következésképp nem mondhatom, hogy átfogóan ismerem a magyar grafikát. Az alapján azonban, amit eddig láttam, én két irányzatot különítenék el. Az egyiket Vasarely nevével fémjelezném, míg a másik csoportba a realizmus különböző válfajainak művelőit sorolom. Mindkét csoportba tartozókat nagy mesterségbeli tudás és kísérletező kedv jellemez. Hozzám talán Ré- icasi Csaba, Banga Ferenc, Ágotha Margit és Tari Béla munkái állnak legközelebb. Itt szeretném elmondani, nagyon örültem, hogy mosta ni látogatásom alkalmából láthattam a salgótarjáni Nógrádi Sándor, Múzeum egvedi rajz-kollekcióját. Irigylésre méltó anyag. Az irigységre minden okom megvan, hisz nekünk Várnában is’ van rajz- gyűiteménvünk, az állandó Prafikai gyű.iteménv mellett, őszintén remélem, hogy közeljövőben a salgótarjáni anyag néhánv darabját is be mutatjuk a bolgár tengerpart fővárosában. pintér — TALLÓZÓ Kölcsön Köss visszajár Az illető művelődési ház (otthon, központ?) eddig is ismert volt arról, hogy kezdeményez; lám csak, az ar- toteka nevű műtárgykölcsönzést is a kőbányaiak vették át elsőként az országban a művelt nyugatiaktól, ahol mint hallom a rádióban már hosszú gyakorlati tapasztalatokról számolhatnak be a mütárgykölcsönzők. A Pata- ky ház szerencsésnek mondható, mert ahogy egyik kedveshangú női munkatársa a rádióban nyilatkozott — régebben egy valóságos gyűjtemény került hozzájuk, sokszáz alkotás, amiből egyelőre (ha jól emlékszem) — néhány százat adnak kölcsön — természetesen tisztes összegekért az arra rászorulóknak, Nem tehetek róla, eleinte el sem tudtam képzelni — mi értelme lehet mondjuk háromnégy Kass Jnnos-illusztrá- ciót kikölcsönözni Kovácsné- nak a kőbányai Pimpó utca halban (második emelet, balra a harmadik ajtó), ha egyszer, mire megszokja és meg is szereti Kass földre zuhanó angyalait — vissza kell vinni az egész kollekciót és kezdheti elölről az egészet. Keresem a jó oldalait a dolognak (bennem megvan a jóindulat). Tehát viszonylag potom pénzért azt a2 illúziót kelthetem magam és környezetem számára, hogy rendelkezem néhány különösen értékes képzőművészeti tárggyal és végeredményben teljességgel mindegy lehet, hogy az a tárgy az enyém vagy csak kölcsönben lóg a falamon. Igaz, hogy mindehhez szükséges az is — ne legyen pusztán illúzió maga a fal, amire a kölcsönképek kerülnek, és ha az ember mar valóban megunta a zuhanó angyalokat (vagy ellenkezőleg, szárnyra kelt ördögöket), akkor visszaviszi és azt mondja „kérek néhány tájképet, de ne legyenek nagyon zöldek..:’ Van más jó oldala is a kép- kölcsönzőnek. Nincs tartós vita a családban! Az asszonynak (férfinek) nem tetszik, egyszerűen vissza lehet vinni és kicserélni. További jó oldala az ügynek, hogy amikor már valamennyi ismerősöm elájult, a csodálkozástól, hogy nekem milyen drága mesterekre telik — kicserélem a kollekciót és újra meghívhatom valamennyit tovább ájul- dozni. Egy idő után azonban óhatatlanul gyanúba keveredhet (ha nem őszinte) az ember. Vagy azzal gyanúsítják meg, hogy nagyobb szállítmányt képrabolt egy roszszul őrzött raktárból, vagy egyszerűen lebukik, mert más is kölcsönöz a háztól; terjed a kölcsönzési láz, mindenki mindent tud már erről a formáról. Ami persze mindenképpen jobb, mintha ízlés- és pénzhiány miatt valamilyen minősítetten gicscset venne az ember, vagy rossz olajnyomatot, ilyesmit. De a műgyűjtőknek így végérvényesen befellegzik. A kutya sem törődik már velük — akárkinek lehet egy (sőt több) gyűjteménye. „Fiam, lehúztad már az ágyneműt...?’' jellegű kérdésre ez lehet majd a válasz „le bizony, sőt, a képeket is kicseréltem. Ffólaggathatok én neked tíz Bernáth Aurélt is a legjobb korszakából anélkül, hogy feltűnne valami is..!" Loncikát átlag kéthetente fel- csalhatom azzal az átlátszó ürüggyel, hogy nezze meg az új képeimet; karácsony előtt teljesen új kollekciót hozok a házból, sőt, ha újra cserélem a tapétákat — választhatok hozzá színben és rajzban minden Holnap október. Magyar- országon immár hagyományosan ez a hónap a múzeumoké és a műemlékeké. Végső soron persze az emberé. Jean Cocteau, a költő így sóhajt föl Múzeumok... című versében: „Múzeumok arany terhét, e nagy hajót már nem bírom tartani.’’ De tartanunk, őriznünk és gyarapítanunk kell az „arany terhet”, őrizve múltunkból mindazt ami megőrizendő. Óvnunk kell a múlt értékeit, amelyek jelenünket gazdagítják s jövőnk biztos ^lapját jelentik. A költő szavaira utalva, a világ csodás zavarában való emberi rend teremtéséhez ez is hozzátartozik. A múzeumi és műemléki hónap nógrádi esemény-' sorozata szintén holnap kezdődik. Az ünnepi megnyitót ebben az évben Pásztón rendezik meg, ahol átadják az oskolamester házát, középkori építészetünk egyik jelentős emlékét. A pásztói oskolamestert (rector scho- lae, magister scholae) 1428- ban említi először oklevél. Ebben az időben már a plébániai iskolák széles hálózata működött Magyarországon. Az oskolamesterek házai általában a templom és a plébánia közelében álltak. Itt áll az 1407-ben városi rangot kapott Pásztó mesterének háza is, amely a XV. században épült. A Valter Ilona által vezetett régészeti kutatásnál szinte hiánytalanul előkerült a mezővárosi polgárház valamennyi részlete. A félezer éves lakóházat korabeli metszelek és képek alapján rekonstruált bútorokkal, tárgyakkal rendezték be. A naojainkban ismét városi rangra emelkedett Pásztó e szép és értékes műemléki környezete (monostor, rom- kert, középkori templom slb.) szintén fejlődés előtt áll, tervezik a monostor épületének felújítását, a múzeum újbóli megnyitását, a Csohány Kálmán-galéria megnyitását. Föltárták — rekonstrukciója folyamatban van — egy, a középkori templomhoz csatlakozó gótikus hatszögletű kápolna alapjait és falait, amely európai viszonylatiban is ritkasággá válhat. tekintetben megfelelő képeket (később szobrokat és tálakat, és kelyneket, és minden mast is, beleértve talán a pallos* is, amelynek használatától több évszázada tiltották el a családomat). A kölcsönzés egeszen nagy jövő előtt áll véleményem szerint. Lehetnek persze sznob ellenzői is a dolognak, akik megátalkodott módon ragaszkodnak a saját képhez és szoborhoz és lenézik azokat, akik kölcsönöznek, mindenféle „újgazdagéknak” titulálva a nyugati modellek kereséseben és megtalálásában egyre szélesedő tömegeket, de ezekkel nem törődik majd senki emberfia, aki egy kicsit is ad magáfa manapság. Lehetnek olyanok is, akik így kiáltanak fel öklüket rázva „Már csak ez hiányzott a boldogságunkhoz!”, de ezek meg egyszerűen pesszimistán ítéhk meg a képkölcsönzést, mert tényleg ez hiányzott. Lehetnek aztán olyanok is, akik azért nem tartják jónak az egészet, mert nem látnak benne semmi igazi rációt, sőt, valóságos veszélynek érzik, hogy mi van akkor, ha valaki beleszeret egy női (vagy férfiaktba) és nem tud tőle megválni? Addig kölcsönzi, amíg a díjért akár meg i« vehetné az egészet (beleértve a modellt is). A kortárs képzőművészek szurkolhatnak: kit kölcsönöznek a legtöbben és kit fed a por már évek óta a téka padlásán7! Micsoda távlatok1 (T. Pataki) Itt jegyezzük meg, örvendetes, hogy az utóbbi időben tanácsi támogatással több világi és egyházi műemléket vásároltak meg, illetve újítottak föl Nógrád- ban. Hogy csak néhányat említsünk, például korábban a szécsényi Forgách- kastélyt, a védelem alatt álló Hollókő házait. Legutóbb Salgó-vár állagmegóvása történt meg, s itt még további teendők elvégzésére is .sor kerül majd. Mindez nagy gonddal, az Országos Műemléki Felügyelőséggel közösen valósult meg. Napjainkra Nógrád megye múzeumi hálózata kialakult, számszerűen nem gyarapodott. Ugyanakkor örömmel számolhatunk be arról, hogy a megyei múzeumokban tovább gazdagodtak a gyűjtemények, élénk tudományos és közművelődési tevékenység folyik, az intézmények társadalmi kapcsolata' tovább bővültek, így ezek az intézmények ma már megyénk szellemi életében pótolhatatlan szerepet töltenek be. Igen jelentős tény az is, hogy a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeumban, a balassagyarmati Palóc Múzeumban, valamint a széosényi Kubinyi Ferenc Múzeumban újabb és újabb közönségrétegek kapcsot lódnak be a baráti köri tevékenységbe, a munkásság, az értelmiség és az ifjúság köréből egyaránt. Az utóbbi időben mód nyílott arra is, hogy a nógrádi irodalmi emlékhelyek megújulhassanak, s ezekben a legújabb tudományos kutatások föl- használásával korszerű kiállításokat mutatnak be a közönségnek. így került sor a horpácsi Mikszáth Kál- mán-emlékház új állandó kiállításának megnyitására, tavaly pedig — Madách Imre születésének 150. és Az ember tragédiája bemutatásának századik évfordu- lóía kapcsán — a csesztvei ■" Madách Imre-emlékmúze- um felújítására, s szintén új kiállításának megnyitására. Folyamatos látogatottságnak örvend a karancs- berényi Nógrád ií-partizáncsoport emlékmúzeuma, a hollókői falumúzeum s a bán ki szlovák .nemzetiségi állandó kiállítás is. A múzeumi és műemléki hónap idei programja szintén gazdagnak ígérkezik. A legfontosabbak közül is éppen ezért csak -utalni tudunk néhányra. A Madách-hagyományok ápolása megyénkben folyamatos. A tavalyi Madách-év újabb ösztönzést adott e tevékenység végzéséhez, a kutatáshoz. a publikációkhoz, a madáchi életmű mind elevenebbé tételéhez. Idén — a hónap első felében — a csesztvei Madách Imre-em- lékmüzeumban Madách- napot tartanak, a programok védnöke a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola lesz. Megkoszorúzzák a költő szobrát, Madách-íkutatók tanácskozására kerül sor, előadások, viták zajlanak, tárlat- vezetéseket tartanak. Ugyancsak kiemelkedő eseménynek ígérkezik, s országos figyelemre is számot tart a 11. országos rajzbiennálé megnyitása a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeumban, a hónap vége felé. A biennáléra 195 művésztől 522 mű érkezett., Ebből 94 művész 188 alkotását állítják ki. A kiállítást Supka Magdolna és Dévényi István rendezi. A hónap eseményeihez kapcsolódik az országos bányászattörténeti konferencia, amelyet a salgótarjáni Bányász Művelődési Házban tartanak. E tanácskozás középpontjában a bányászat, a bányamunkások életmódjának, politikai küzdelmeinek vizsgálata áll a XIX. század közepétől a XX. század közepéig. Az irodalmi muzeológusok nemzetközi konferenciájának résztvevői ebben az időszakban szintén ellátogatnak Nógrád - ba, hogy megtekintsék a megye irodalmi emlékhelyeit. A Nógrádi Sándor Múzeum fennállásának negyedszázados - évfordulóját ünnepli ebben az évben. Múzeológusaink tudománvos ülésszakot tartanak ebből az alkalomból, ahol kutatási témákról, újabb tudományos eredményekről, köz- művelődési, honismereti tevékenységről esik szó. Köszöntjük az idei múzeumi és műemléki hónapot abban a reményben, hogy a sorjázó és változatos események további szellemi gazdagodásunkat szolgálják. A múzeumok „arany terhe" így valamennyiünk kincsévé válik. — tóth e. — , Féléves munkával újították fel a pásztói kórház laboratóriumát. Kicserélték a villamos vezetékeket és a belső berendezési tárgyakat, s új desztillálókészüléket helyeztek üzembe. Naponta több mint száz beteg vér- és vizelet- elemzését és -értékelését végzik a laboratórium dolgozói. — Bencze — | NÓGRÁD - 1984. szeptember 30., vasárnap 5
