Nógrád. 1984. szeptember (40. évfolyam. 205-230. szám)
1984-09-29 / 229. szám
Áz egész nép nevelője Benedek Elek emlékezete Az irodalomtörténet a magyar gyermek- és ifjúsági irodalom megalapítójaként tartja számon, gazdag életének tevékenységi területeit azonban felsorolni is sok, életműve éppúgy része a magyar folklorisztikának, mint a politika- vagy a művelődéstörténetnek. Százhuszonöt éve, 1859 szeptember 30-án született Benedek Elek Kisbaconban. A szülőföld, a Székelyföld meghatározó volt egész életére, munKásságára, vallomása szerint a legtisztább tanítást a Biblia mellett Kriza Vadrózsa ltjából, s öreg székely parasztok, favágók meséjéből merítette. „A szülőföld és népének szeretete szélesedik ki nála az egész haza és nép szeretetévé — olvashatjuk A magyar irodalom történetében. — Népmeséi gyűjtésével. újságírói tollával, s később — mint képviselő — politikai beszédeivel, szépírói tevékenységével is egyetlen célt szolgált: a szegény kisemberek igazának hirdetését. A századforduló könyörtelen gazdasági és erkölcsi viszonyai között mélyen humanista, tiszta erkölcsiséget hirdetett, s lírai igazságszolgáltatásával válik kora embertelenségének leleplezőjévé.” A székelyudvarhelyi kollégium után a budapesti egyetemre kerül. Egyetemi hallgatóként kiadja már székely népköltési gyűjteményét. Tanulmányait megszakítva, újságíró, majd lapszerkesztő lesz (Ország-Világ, Néptanítók lapja stb.). Fiatalon ország- gyűlési képviselővé választják. Belevetette magát kora politikai küzdelmeibe, s közíróként, politikusként miftdig a közélet tisztaságáért, a nép politikai, szellemi felemelkedése érdekében emelt szót. Parlamenti szűzbeszédében — a korban szokatlanul — irodalmi, nevelési témáról, az ifjúsági irodalom kérdéseiről szólt. Elmondta, hogy a selejtes ifjúsági irodalom helyett a magyar ifjúságot nemes erkölcsi és irodalmi élményben kellene részesíteni, amelynek alapját ő a nép nyelvében és szemléletében találta meg. E felismerés szolgálatába állította egész életét. Legjelentősebb vállalkozása az ötkötetes Magyar mese- és mondavilág. A saját és mások néprajzi gyűjtéseiből származó meséket kitűnő írói készséggel átköltötte, újraformálta. „Az volt a törekvésem — vallja —, hogy az általam megírt, s még megírandó mesék irodalmi művek hatását tegyék az olvasóra, anélkül azonban, hogy emiatt meghamisítsam a nép eszejárásának, mesemondó nyelvének karakterét.”. Ügy mesélt, mint egy a nép közül. S hogy ez sikerült is, bizonyítja, hogy későbbi néprajzi gyűjtésekben találhatunk olyan darabokat, amelynek kétségtelen forrásai: Benedek Elek meséi. Elévülhetetlen érdemeket szerzett Benedek Elek a színvonalas ifjúsági szép- és ismeretterjesztő irodalom megteremtésében, nemzedékek nevelkedtek fel könyvein (Uzoni Margit, Zsuzsika könyve, Édes kis gazdám, A félkezű óriás. A magyar nép múltja és jelene) — nem különben az általa szerkesztett Az Én Üjságom és a Cimbora gyermeklapokon. Ortutay Gyula így emlékezett meg a szerkesztőről: „Az az írói magatartás, amely ezt a fiatal férfit az ifjúsági irodalom felé vezette, apó korában is megtartotta benne az alázatnak, szeretetnek, készségnek kiapadhatatlan energiáit, amelyekkel a szerkesztői üzenetekben mindenkinek szeretettel felelt személyi gondjaira, botladozó első írói kísérletezéseire, barátkozási soraira, a naiv, kitáruló gyermeki kérdésekre. Lelkeket nyitott meg ezzel Benedek Elek, s ez a magyar nemzetnek adott olyan nagy ajándéka, hogy elmondhatom: közoktatásügyi intézményeink egész sora nem ért annyit akkoriban, amennyit Benedek Elek személyisége és munkássága.” S még szépirodalmi munkásságáról szó sem esett. Regényeiben, novelláiban realista társadalomábrázolással jeleníti meg szülőföldjének tájait, jellegzetes figuráit. Egy anekdota is jelzi írói látásmódját. erkölcsi világfelfogását. Egyszer megkérdezték tőle, valóban olyan rendkívüli, kiváló emberek-e a székelyek, ahogy műveiben ábrázolja őket. Az író válasza: — Nem. De szeretném, ha olyanok lennének. Javítani akart a világon — szép szóval. Nemcsak a gyerekeknek, az egész országnak, nemzedékek egész sorának volt — a legnemesebb értelemben — nevelője. Életműve ma is aktuális. Angyal János Az Operaház száz éve KONCZEK JŐZSEF: SZEPTEMBERI VIHAR Az a szép, amikor minden hajszálzizzenés, az őszi levelek kezdődő sáfrány-halványszln szégyene, egy szusszanás, egy szcsszenés, egy szisszenés, jelzi, hogy mint ragyogó vonat, megérkezett az óriás-zene. A nádas hegedűvonói felsikonganak, zongorafutam indul, mint fényes halak a túlsó part felöl, a rétek, mint felizgult háborgó zöld forgatag, s amikor fém-üstdobként. döndül meg a tótükör, mint hála, száll a pára fölfele, a zúdulás zsongó sínekre vált, beáll az évszak napkoronggal koronázott ünnepe, i mintha feltarthatná a halált. 1872-ben merült fel első ízben, hogy a Nemzeti Színház épületében mind kevésbé fér meg a prózai és az operatársulat. Egy évre rá pályázatot hirdettek az Operaház palotájának megtervezésére. A zsűri Ybl Miklo* tervét fogadta el. A munkák 1875. őszén kezdődtek, 1878 novemberében álltak a falak is, az építési munkák azonban — pénzhiány miatt — elhúzódtak. A megnyitó előadásra 1884. szeptember 27- én került sor, Erkel Hunyadi László nyitánya, a Bánk bán, és Wagner Lohengrinjének I. felvonása volt a színházavató díszelőadás műsorán. A színpadot különben a legmodernebb technikával, hidraulikus emelőszerkezettel látták el, s már 1895-ben bevezették a villanyvilágítást. Ybl Miklós palotája, amelyet a magyar képzőművészet jeles személyiségei díszítették freskóikkal, szobraikkal, valóban ékéssége volt a századvég rohamosan fejlődő fővárosának. Az előadásokat eleinte másodnaponként tartották, fokozatosan vitték át a Nemzeti Színház operarepertoár.ját az üj épületbe. A művészi színvonalat 1888-tól három évig a karmesternek is zseniális Gustav Mahler, majd 1893- tól két évre a világhírűvé vált magyar karmester, Nikisch Artúr szavatolta Mahler korszakáról mondotta Johannes Brahms, hogy Budapestre jön, ha jó Don Giovannit aka> hallani. A repertoár kialakításában kezdettől kettős cél vezette a társulat igazgatóit: a hagyomány ápolása és az értékes új alkotások színre vitele, ősbemutatójuk után viszonylag kis idő elteltével így jutottak el hozzánk Mascagni, Puccini, majd — századunkban — Richard Strauss operái. A közönség persze elsősorban az arisztokrácia és a pénzarisztokrácia soraiból verbuválódott. A munkástömegek, de még a kereskedő- polgári rétegek számára is elérhetetlen volt az operaelőadás. Fénykora volt a társulatnak a tízes években, amikor a rendezés oly kiváló mestere munkálkodott az Operában, mint Hevesi Sándor. A, zenei színvonalról a zseniális olasz karmester Egisto Tango gondoskodott. A forradalmakba tartó ország magáénak vallotta az új magyar zene forradalmát is 1917-ben színre került Bartók táncjátéka A fából faragott királyfi, egy ||1< « ||ÉÉIj{,!: !||| A rekonstrukció idején. évre rá A kékszakállú herceg vára. A Tanácsköztársaság rövid időszakában aí Opera végre a népé lett, kapui megnyíltak a munkások előtt. 1919. őszétől a felszabadulásig a műfaj ismét a tehetősek passziója volt. A Tanácsköztársaság bukásálól 192ü-'ig Operaházunk mélypontra jutott. Nem volt jelentős irányító karmestere, tehetségtelen igazgatók kormányozták, a szubvenció pedig oly csekély volt, hogy 1924-ben ismételten szrájkol! a zenekar, mert nem kapta meg a bérét. 1925-ben Rad- nai Miklós zeneszerzőt nevezték ki direktornak, akinek volt művészi és szervezési koncepciója ehhez a mun kához, ö vezette be a bélié ti rendszert biztosítva ezzel a polgári közönség részvételét. Vállalkozott egy sor magyar és külföldi bemutatóra (Kodály: Háry János 1926, Székely fond 1932. Stravinsky. Petruska 1926, Milhaud, Hindemith, Respighi művei). Szándéka, hogy bemutassa Eartók pantomimjét, A csodálatos mandarint megfeneklett a magyar reakció ellenállásán.. A Radnai-érában, 1930-ban került az együtteshez Ferencsik János, az ő idejében bontakozott ki Oláh Gusztáv díszlettervező-rendező és Nádasdy Kálmán rendező tehetsége, Harangozó Gyula, balett-táncos és koreográfus munkássága. Egy sor nagyszerű, a felszabadulás utáni operajátszásban is meghatározó jelentőségű énekes és Sergio Failoni karmester szerződtetése is nevéhez fűződik. Utóda, Márkus László a neves prózai rendező igazgatóként folytatta az értékek védelmét s magas színvonalon tartotta az előadásokat. iiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii9iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiriiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii.4iiiiiiiiiiniiiiit Kilencvenkilenc éve magyar nyelven Nagyon sokan vagyunk Magyarországon, akik a cseh és szlovák nyelvet értik, beszélik. Megyénkben 24 településen élnek különböző nemzetiségű emberek, kiknek legnagyobb része a szlovák nyelvet beszéli. Különböző sajtótermékek jelennek meg nyelvükön és magyar nyelven, műsort sugároz részükre a rádió és televízió. Szeptember 16-án a brnói televízió nagyon szép és nívós műsort sugárzott abból az alkalomból, hogy a ROV- NOSZT (Egyenlőség) c. lap 99 éve jelenik meg magyar nyelven, s jut el hazánk nemzetiségi lakta területeire. A műsorban megszólaltatták azokat a régi újságírókat, akik a lap születésére emlékeztek, s mondták el visszaemlékezéseiket. Hogy milyen nehéz körülmények között juttatták el postakocsival, gyalogosan a lapot az olvasókhoz. Mely lap a társadalmi, kulturális kérdésekkel foglalkozott, elsősorban a feudális urak elleni harcra szólított fel, s lehetne sorolni azokat a politikai harcokat, melyekre a lap mozgósított a múlt században. A születésnapi műsor szerkesztését csak dicsérni lehet, méltóképpen emlékezett meg az Egyenlőség születésnapjáról. Az új színházi évad vidéken A tervek szerint összesen százhetvenhét bemutató lesz vidéken tizenöt színházban — ide számítva a Dunaújvárosi Bemutatószínpadot, a székesfehérvári Vörösmarty Színházat és a Tatabányai Népházait is, illetve a Népszínház és az Állami Bábszínház utazó produkcióit. A legtöbb darabot huszadik századi külföldi szerzőtől választották a direktorok, szám szerint ötvenkettőt. Századunk magyar írói harminckilenc, a világirodalom klasz- szikusait harminchét dráma képviseli. Feltűnően kevés a műsorra tűzött magyar klasz- szikus művek száma: az ope- rabemutatókkal együtt mindössze hét. A gyermekek számára tizenkét — közötte — négy bábprodukció készül; lesz 4 dokumentum-, illetve gálaműsor, és csupán egyetlenegy kabaréműsor. A Pécsi Nemzeti Színház tervezi a második fél évben egy Politikai kabaré bemutatóját az 1945— 48-as évekből — vendégként — Marton Frigyes rendezésében, Űj magyar drámát húszat mutatnak be, a szerzők között kevés az új név. Átnézve a Művelődési Minisztérium színházi osztályán készült összeállítást, az tűnik leginkább szembe, milyen mostohán bánnak a színházak vezetői a klasszikus magyar drámairodalommal. Ha figyelembe vesszük, hogy nem bővelkedünk remekművekben, s hogy a repertoáron is van néhány az elmúlt századokban keletkezett magyar színpadi művek közül: a hét bemutató akkor is mindenképpen kevés. Lesz két Erkel-opera -r- Debrecenbén a Brankovics Györgyöt, Győrött pedig a Bánk bánt tűzik műsorra. A Bánk bánt stúdióelőadásban mutatja be november 1-én a kaposvári Csiky Gergely Színház Mohácsi János rendezésében, Zalaegerszegen pedig — s ez igen dicséretes vállalkozása lesz a Hevesi Sándor Színháznak! — a Jeruzsálem pusztulását tűzik műsorra jövő májusban Spi- ró György átdolgozásában, Ruszt József rendezésében. Katona Józsefre másutt nem is gondoltak, még kevésbé Madách,1 Imrére és Vörösmarty Mihályra. örvendetes, hogy a Miskolci Nemzeti Színház és a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház játsz- sza kitűnő előadásában Az ember tragédiáját. De vajon más vidéki színházunknak nem lenne ereje e páratlan értékű mű színreviteléhez? Pécsett már évekkel ezelőtt tervezték bemutatását. Vajon miért álltak el a megvalósítástól? Debrecenben immár megvannak a körülmények, s a művészek sem hiányoznak. Szegeden aligha az az ok, hogy a Dóm téren bemutatták a Tragédiát, inkább az építkezés halaszthatja a vállalkozást. A Csongor és Tündét seholsem választották. Erre alig akad magyarázat. Szigligeti Ede (A mama; Aldobolyi Nagy György zenéjével a Népszínházban), Csiky Gergely (Mukányi, Kecskeméten, Gyurkó László átigazításában) és Gárdonyi Géza (A bor a Jókai Színházban) a további „magyar klasszikusok”. (Bárha A bor csak szépítő szándékkal minősíthető dráma- irodalmunk klasszikus alkotásának.) „Shakespeare-t akár jól, akár rosszul, de mindenképpen játszani kell” — tartja a színházi szakma. Az ’ 1984/85- ös vidéki idény tükrében e „törvénynek” nemigen teszünk eleget. Mindössze öt Shakes- peare-ibemutató lesz. Békéscsabán a Lear királyt, Miskolcon az Antonius és Cleo- pátrát, Nyíregyházán és Zalaegerszegen a Vízkeresztet tűzik műsorra, a Hamletét pedig a kecskeméti Katona József Színház mozgásszínháza. Ezzel együ tt Shakespeare még mindig előnyben van, mert például Cséhovnak csak két bemutatója lesz (Kaposvárott a Cseresznyés'kert, Nyíregyházán A kutyás férfi), Mo- liere-nek. Ibsennek, Gorkijnak viszont egy sem. örvendetes, hogy a lengyel drámairodalom nagyjai közül e szezonban képviselve van Wyspianski (az Odüsszeusz hazatérése Kaposvárott, ren dezője: Spiró György) és Witkiewicz (a Vargák Szolnokon), viszont kevésbé állunk jól a cselA illetve a szlovák, a roman, a jugoszláv darabokkal. Szerényen vannak képviselve az orosz klasszikusok (például: Gogol Kártyásokja Nyíregyházán) és nem tűnik eléggé változatosnak a mai szovjet dráma- irodalom képe sem. Egy-egy Gelman, Vampilov, Rozov, de alig valami a balti vagy a közel-keleti köztársaságok irodalmából. Általában: mintha az igazgatók összebeszéltek volna, hogy a világ drámairodalmának mely rétegeiből bányásznak. A közmegegyezésben persze nemcsak a vidékiek vannak benne, hanem a fővárosiak is. Legkirívóbb példa talán, hogy Jarry Übü királyát e szezonban a budapesti Katona József Színház, a kaposvári Csiky Gergely Színház és az Állami Bábszínház egyaránt előadja. A 20. századi nyugati szerzők között is sok a visszatérő név, mások viszont hiányoznak. (Teljesen önkényes példaként: századunk olasz drámaíróinak egyik legkivá- lóbbja, Carlo Terrom, mintha nem is létezne). Persze egy műsorterv, pláne több színház „összesietett” műsorterve önmagában nem érték. Abban viszont reménykedhetünk, hogy minél több jó előadást láthatunk. Morvay István Az ostrom alatt az Operaház tagjainak menedékül szolgált, 1945. március 15-én pedig már meg is nyílt. Legfényesebb korszakai közé tartozott az a tíz év — 1946— 1956. —, amikor Tóth Aladár, a zseniális zenekritikus volt az igazgató. Budapestre hívta Ottó Klemperert, a korszak legnagyobb karmestereinek egyikét. Mozart, Beethoven, Verdi, Wagner alkotásait a legmagasabb művészi színvonalon tartotta műsoron. Igazgatása alatt fejlődött — a szovjet tapasztalatok elsajátítása alapján — európai rangúvá a magyar balett. Kivételes érzéke volt a tehetség iránt, ő fedezte fel például Hazy Erzsébet, Melis György képességeit. Múlhatatlan érdeme, hogy az ötvenes évek szűk látókörű művelődéspolitikájának ellenállva, megmentette Operaházunk roppant becses alaprepertoárját. Tóth Aladár igazgatása idején nyílt meg az Operaház a dolgozó tömegek sokasága előtt, neki köszönhető, hogy az Erkel Színház második fővárosi operaként működik, a ő hozta létre a Gördülő Operát, amely egész sor városunkat kereste fel előadásaival. 1959—1966. között Nádasdy Kálmán irányította az együttest. Igazgatása alatt került műsorra egy sor jelentős modern külföldi opera, s nevéhez fűződik az új magyar operák fellendülése. Utóda, Lukács Miklós elsősorban a Wagner-kultusz felélénkítése terén ért el nagy eredményeket, s folytatta a magyar ősbemutatók sorozatát. 1977-ben Mihály András zeneszerző vette át a társulat vezetését. Ekkor azonban már felhők gyülekeztek az Ybl Miklós tervezte palota fölött. Az 1884- től üzemben levő pompás, teljesen zajtalan színpadi gépezet, amelyből már Budapesten kívül egy sem volt használatban, tönkrement. A hetvenes években fokozatosan le kellett mondani különböző színpadi hatásokról — pedig az opera és a balett látványos műfaj —, mígnem 1979. őszétől az épület teljesen használhatatlanná vált színielőadások tartására. A színpadtechnikát múlt századi beépítése óta soha fel nem újították, 1945-ben is csupán az épületet ért belövések nyomait tüntették el, ily hosszú idő alatt azonban valószínűleg a leggondosabb karbantartás mellett is elvástak volna a vasszerkezetek. Az „anyaszínház” bezárása után Operaházunk eddigi legnehezebb korszaka következett, hiszen az Erkel Színházban jóformán minden feltétele hiányzik az önálló opera- és balettjátszásnak. E nehéz esztendőket mindazonáltal művészi kompromisszum nélkül vészelte át az együttes; miközben Ybl Miklós palotáját az építők vették birtokukba. Az Operaház rekonstrukciója a mostani 5 éves terv egyik legnagyobb kulturális beruházása. A KGST előnyeit élvezve valósult meg, hiszen az új, legkorszerűbb színpadtechnikát az NDK szállította, az építők között számos lengyel munkás is akadt. A megnyitás centenáriumán, csütörtökön, ismét elfoglalhatta a közönség az újjávarázsolt Operaház nézőterét. S ezzel újabb fejezete nyílt zenekultúránknak. Brcuer János ! NOGRÁD — 1984. szeptember 29., szombat
