Nógrád. 1984. szeptember (40. évfolyam. 205-230. szám)

1984-09-25 / 225. szám

Hatodik évfolyamát kezdi az Úttörősarok, amely — talán nem tűnik szerénytelen- segnek — évről évre több száz pajtás beküldött leveleiből áll össze, s országosan is egyedülállóan az úttörőknek lehetőséget ad arra, hogy mindennapi életük egy-égy eseményét „világgá kürtöljék”, bemutassák az úttörőéletet, az iskolai munkát a lap hasábjain. Egykori tudósítóink némelyike ma is megmaradt a lap külső munkatársának, igaz. már nem az úttörős, hanem, mondjuk a gimnáziumi, munkahelyi híreket küldik. Többször elmondtuk már: nem valamiféle úttörő-újságíró iskolát jelent ez a rovat, szándékunk, hogy egyfelől a gyerekek közéleti érdeklődését fölkeltsük, másrészt pedig a lap értő olvasóinak táborát ily módon is növeljük.

Ugyancsak hagyomány, hogy a tanév végeztével, a harminc legszorgalmasabb tudósítót a salgóbányai nemzetközi táborba hívjuk meg, ahol a szórakozás, pihenés mellett betekintést kaphatnak a sajtóműfajokba, az újságkészítésbe. Eddig másfél száz gyerek vett részt e táborokban, bízvást mondhatjuk: maradandó, kellemes élményeket szereztek a tíz nap alatt. Folytatjuk az idén is e sort, jövő nyáron ismét várjuk salgóbányai nemzetközi táborunkba a legszorgalmasabb levelezőinket!

Ám, nemcsak tanulnak ezekben a táborokban a pajtások, hanem megpróbálkoznak az újságírással is, rendszeresen elkészítik a Tábori Krónikát, amely minden említésre méltó eseményt megörökít, s valamennyi résztvevő mintegy örök emlékként őrzi. Az idei számban például beszámolt a Krónika a tábornyitásról, az „éjszakai életről” Leg-listát állítottak össze . az úttörő-újságírók, megörökítették a faházi falra írt üzeneteket, bemutatták a finn, a lengyel, a csehszlovák, s a magyar gyerekeket, interjút készítettek a tábor- vezetőkkel, s helyszíni riportokban számoltak be a Ka- rancshúsnál, a szécsényi EL- ZETT-ben, a salgótarjáni öblösüveggyárban tett látogatásokról — hogy csak néhányat említsünk.

Tudósítóink többsége jó barátot is szerzett a tíz nap alatt, sokan leveleznek külföldre. éppúgy, mint a me- gvén belül, s ahogyan beszámolnak róla, olykor-olykor meglátogatják egymást. 1 Az idén szeretnénk tovább bővíteni a tudósítói hálózatunkat, ezért ezúton is kérjük az úttörővezetőket, pedagógusokat, a rajokat, őrsöket, adjanak megbízást egy-egy pajtásuknak, aki kéthetente-havonta tájékoztatja az Üttörősarok olvasóit a szűkebb közösség életéről, eseményeiről, kezdeményezéseiről! Nem várunk mi. valamiféle „jól fésült” dolgozatokat, riportokat, elegendő néhány lényegretörő mondatot papírra vésni, amelyből kiderül, hol. mit, kik, és hogyan csinálnak?

Különösen örülnénk az újszerű kezdeményezéseknek, számos esetben épp az Üttörősarok hasábjain keresztül sikerült népszerűsíteni, egy-egy ötletet, megvalósítást.

E bevezető után lássunk néhány levelet, amelyet azok a pajtások küldtek, akik meg sem várva felhívásunk közzétételét, már jóval korábban eljuttatták írásaikat, bízva abban, hogy ismét jut hely a lapban az úttörőknek. Rétságról, a Takarék út 21 2 alól küldte levelét Molnár Melinda, aki a Mártélyban megrendezett nógrádi szaktábor munkájáról írt,

— A táborhely a mártélyi campingben volt, nyolcszemélyes jurtákban laktunk, a Holt-Tisza partján, Salgótarjánból, Balassagyarmatról és Rétságról érkeztünk ide... A tábor programjában sok fürdés, kirándulás szerepelt, voltunk Hódmezővásárhelyen, Szegeden, Öpusztaszeren... volt éjszakai riadó, sok-sok játék, tábortűz, lehetett csónakázni, lovagolni, és, ahogy mi mondtuk: „szamaragol- ni”... Nagyon jól éreztük magunkat, felejthetetlen nyár volt. ..

Ugyancsak élménydús táborozási emlékeit vetette papírra Fodor Krisztina Karancs- lapujtőről, aki a salgóbányai sajtótábor egyik legtehetségesebb és legszorgalmasabb résztvevője volt. E tábor „utózöngéiről” ír, fölemlítve a gyári kirándulásokat, a szabadidős-programokat, mélységesen egyetértünk ezzel a mondatával: „ha valaki élményekkel teli akarja kezdeni a tanévet, az írjon az Üt- törősaroknak..... és hátha -ű Is eljut majd Salgóbápyára.,.”

Azóta persze már az első érdemjegyek is bekerültek az ellenőrző könyvbe, mint arról Zeke Andrea és Fénysza- rusy Zsuzsa beszámolt. Természetesen, még mindig beszédtéma mindenütt a nyári program, az élmények, az újonnan szerzett ismerősök, de azért rtiár egyre inkább bele kell mélyülni a tanulmányokba.

Taron, az általános iskola hetedikesei és nyolcadikosai a közeli Pásztora látogattak, hogy személyes benyomást, ismeretet szerezzenek az ottani üzemek munkájáról, a dolgozók körülményeiről, hogy aztán majd helyesen tudjanak dönteni a pályaválasztási lap kitöltésekor. v

— A szerszám- és készülékgyárban a legizgalmasabb látvány a formaöntés volt, lélegzetünket visszafojtva néztük, hogyan folyik ki a „dézsából” a mintegy öt tonna súlyú, 1700 Celsius-l'okos vas — írja Nagy Dóra nyolcadikos tanuló. — Ezután a nyomdászok munkájával ismerkedtünk meg, láttuk hogyan készülnek a szállítólevelek. a blokkok, a papírívek. A Váci Kötöttárugyárban sok színes, exportra készülő melegítőt, blúzt csodálhattunk meg, a szalagok mentén szorgos női kezek varrták-alakí- tották a ruhákat... kedvesen fogadtak a fejüzemben is, tejet, kiflit kaptunk, így a jóízű tízórai -után nagy figyelemmel nézhettük meg az üzemet. Kalauzunk elmondotta, hogy a sok tejeskocsi már éjféltől szállítja a nógrádi falvakba, városokba a friss tejet, hogy időben az üzletek pultjaira kerüljön... nagyon hasznos vojt ez a kirándulás, mert hozzásegít ahhoz, hogy a tehetségünkhöz és tudásunkhoz mért pályát válasszuk. Ezúton is hadd köszönjük meg a négy pásztói üzem kedvességét, hogy megismertettek ben- níinket az üzem életével, munkájával.

Feladvány — könyvért

Szokásunkhoz híven ezúttal is kapnak feladványt, a rejtvénykedvelő diákok, s a helyes megfejtők között öt könyvet sorsolunk ki. Beküldési határidő: október 2. Címünk: Üttörősarok, NÖGRÁD-szer- kesztőség, 3100. Salgótarján, Palócz Imre tér 4.

LOGIKA

Rajzunkon az ábrák bizonyos logikai sorrendben követik egymást. Mondjátok meg, hogy e logika alapján a nyolc megszámozott ábra közül melyik kerül a kérdőjel helyére?

Egyszerűsített módszer a tégla és cserép gyári kiszolgálására

Október elsejétől új forgalmazási és árukiadási rendre térnek át a Tégla- és Cse- repipari Tröszt vállalatai gyárai, hogy egyszerűsítsék a sajátház-építők kiszolgálását. A tégla- és cseréptermékeknek mintegy 80 százalékát ugyanis a TÜZÉP-nél, vagy más építőanyag-telepeken kifizetett utalványok alapján közvetlenül a gyáraktól viszik el a vásárlók. Ám a befizetést követően az áru elszállításának időpontjai eddig a gyárral is egyeztetni kellett: telefonon felhívni az ügyintézőt, vagy személyesen felkeresni és megbeszélni vele, hogy mikor mehetnek az anyagért. Ettől az egyeztetéstől és utánajárástól kíméli meg az építkezőket a tröszt és az építőanyag-kereskedelem vezetőinek megállapodása, amely szerint a TÜZÉP- és áfész-telepeken, a Fészekáruházakban és az ÉPTEK házépítő boltjaiban a gyári kiszolgálásra vásárolt áru ve- yeyőjet .válasz-levelezőlapon.

nyolc napon belül értesíti az üzem a szállítás időpontjáról.

A gyárak szigorúan a vásárlás sorrendjében ütemezik a szállítás időpontját, s az ügyfélnek csak abban az esetben kell az üzemhez fordulnia, ha a közölt időponton változtatni kíván. A TÜZÉP- és egyétrépitőanyag-telepeken vásárláskor az építők kézhez kapják az érintett tégla- és cserépipari vállalatok írásos tájékoztatóját gyáraik termékkínálatáról,

.(MTI).

Budapest után Báfonyterenyén nyílt meg az ország második harisnyagyári kereskedöháza. Az augusztus végén átadott kereskedelmi létesítmény eddig 1,4 millió forint értékű terméket adott cl a kiskereskedőknek cs boltoknak. —Bencze —

Sziráki elemzés

Helyzetkép

A sziráki beszélgetés tanúsága szerint megkülönböztetett figyelmet szentel a tanács a településen és a társközségekben élő. dolgozó értelrhisé- giekre. Tari Gyula tanácselnök ezúttal az élet- és munkakörülményekre vonatkozó tényeket és adatokat gyűjtötte össze, hogy tájékoztassa erről a végrehajtó bizottságot is.

— A falusi értelmiség Szirákon sajátos képet mutat. — mondja a tanácselnök. — Áz ag r árér te Lm iség hez tartozó

szakemberek kevesen élnek nálunk, döntő viszont a pedagógusok és az egészségügyi szoLgáltatásban dolgozó értelmiségiek jelenléte.

Árulkodó költségvetés

!

Tanárok, tanítók, óvónők, orvosok suliit foglalkoztatják manapság a közvéleményt, itt- ott különböző módon ítélik meg szerepüket és feladatu- ! kát. A fokozott érdeklődés j természetesen érthető Szirá- kon is, erre .sokatmondó ada- i tokait idéz a három falu — i Szirák, Bér, Egyházasdengeieg — társult tanácsának elnöke:

— Ebben az évben a költségvetésünk 48 százalékát az iskolák, óvodák kapják, az ehhez kapcsolódó gyámügyi feladatokkal együtt. Ha ehhez még hozzávesszük a könyvtárat és a művelődési házat, akkor az „ágazat” 54 százalékkal részesedik a költségvetésből. Az egészségügyet a pénzeszközeink 19 százaléka szolgálja.

A két adat beszédes bizonyítéka a megkülönböztetett figyelemnek. Nem véletlen, hogy a tanács elnöke alapos elemző munkával most azt összegezte:'milyen az oktatás és az egészségügy személyi feltétele; hogyan fest az „ágazatban” dolgozók lakáshelyzete; milyenek a jövedelmek. De választ kerestek egy nagyon lényeges kérdésre is; milyen körülmények között dolgozik az az értelmiségi, aki a sziráki lakosság szolgálatára szegődik.

— Örömmel mondhatom, hogy az idén nálunk már nincs pedagógushiány. A körzeti iskola huszonegy kinevezett pedagógusa közül négyen vannak gyermekgondozási segélyen, így ketten képesítés nélkül is tanítanak, de ők kellő gyakorlattal rendelkeznek. A kedvező személyi feltételek idézésekor el kell azonban mondanom, hogy miként az országban, nálunk is több férfi pedagógusra volna szükség. Az utóbbiak mindössze ölen vannak.

Személyi gond nincs az óvodáknál és az egészségügya falusi értelmiségről teendőkkel

ben sem. Beleértve az öregek napközi otthonát is, amely a tervezettnél két évvel korábban valósult meg, s ebben igen nagy szerepe van az üres épületek hasznosításra letelepített és immár 170 főt foglalkoztató könnyűipari anyagellátó vállalatnak. S ha már itt tartunk, az öregek napközi otthonához tartozó házi szociális gondozókörzet egy munkabérét — együttműködési megállapodás alapján — a pásztói Mátraaljai Állami Gazdaság fizeti.

Abban, hogy egy település hogyan tudja magához láncolni a falut szolgáló értelmiségit, igen nagy szerepe van a lakásnak. Ezzel kapcsolatban alapvető változásokról adhat számot Tari Gyuia:

— Tíz pedagógus szolgálati lakásunkban tizenkettőn laknak, kilencen pedig saját lakásukban vagy a szüleikkel élnek. De akad nálunk is példa a bejárásra, így Palotáshalomról, Aszódról, Egyházas- dengí légről. A szolgálati lakásokat fokozatosan komfortossá alakítottuk át és az utóbbi öt éven belül négy szolgálati lakást építettünk.

Mindenre kiterjedő figyelemmel összegezték Szirákon a keresetek adatait is, a végeredmény pedig szemléltet egy törekvést: Szirákon nehezebb feltételek között kell dolgozni, s a lehetőségek szerint ezt meg is kell fizetni. A bér- fejlesztések összehasonlítása például azt mutatta, hogy négy százalék volt a sziráki plusz, ily módon a meglévő feszültségek némiképp enyhültek.

Új iskolát!

A munkakörülményeket ösz- szegző kép már nem valami rózsás, a legtöbb bajnak az a forrása, hogy régi és elavult épületekben folyik az oktató- és nevelőmunka. Tari Gyula szerint:

— Minden sziráki gond egy új iskola szükségességét hangsúlyozza. Korábban hat helyen nyolc épületben folyt; a tanítás, de még most is öt helyen és hét épületben oktatunk. Nemcsak a tantermek szétszórtsága a gond. A felső tagozatban még a tető is javításra szorul, nincsenek szertárak. A beszerzéseket így jóformán a padokra és táblákra kell korlátozni, hiszen a szemléltetőanyagot még tárolni sem tud juk. A rossz körülményeket is igyekeztünk javítani —, például a világítás rekonstrukciójával — de a nevelőknek egy folyosóból leválasztott irodában van hely, kettőjüknek jut egy asztal. Mindent összevetve: a VII. ötéves terv egyetlen nagy feladata nálunk az új iskola nélkülözhetetlen felépítése lesz.

Az óvodák is régi épületekben kaptak helyet, de — a sziráki kivételével — elfogadhatóbb körülmények között, a* eszközellátás is jobb. Ami pedig az egészsügyet illeti, szót kell ejteni egy sajátos helyzetről is. Az egyik társközség, Egyházasdengeieg, nem a tanácshoz, hanem Héhalom körzetéhez tartozik.

— Apró probléma adódhat ebből, de a lakosság ragaszkodik a körzeti orvosához, s ezt tartjuk a legfőbb szempontnak. Az ő megelégedésük a fontos, nem pedig az, hogy ki felügyeli az orvost.

Adni és kaoni

Az orvosi lakás és rendelő felújítása ebben a tervciklusban történt meg, a társközségek rendelői is ellátottak a legszükségesebb felszerelésekkel. Jó körülmények között dolgozik a fogorvosi rendelő, most készítik elő a fogászati röntgent, a körzeti orvos EKG-f kért és kapott, de még lehetne tovább is sorolni a változás jeleit. Ehelyett inkább azt tudakoltuk Tari Gyula tanácselnöktől: milyen célt szolgált a pedagógusok és az egészségügyben dolgozó ér- telnrségiek élet- és munkakörülményeinek mostani fel- térképezése.

— A helyzetelemzés során előtérbe kerültek a még fellelhető gondok, s ennék kapcsán sorra vehetjük a további teendőinket is. A rangsorban mindenképpen az új iskola áld az első helyen. De javítani kell az eszközellátást, szükséges az óvodák fűtésének korszerűsítése, a társközségi orvosi rendelők felszereltségének javítása. Ugyanígy említhetem a veszélyeztetett gyermekek számának csökkentését, s ezért a pedagógusoknak és az egészségügyben dolgozóknak együttesen kell munkálkodni.

A sziráki tanács természetesen nemcsak adni akar, vár is valamit. Mindezt egyetlen mondatban így fogalmazza meg a tanácselnök: nagyobb < részt kellene vállalni a falus* értelmiségnek a helyi közélet teendőiből.

Kelemen Gábor

1 NÓGRÁD — .1984. szeptember 25., kedd 5