Nógrád. 1984. szeptember (40. évfolyam. 205-230. szám)

1984-09-23 / 224. szám

Labdarúgás „El kell hinni, hogy nincs legyőzhetetlen ellenfél!" Interjú Haász Sándorral, az SBlC edzőiével Ülünk az SBTC klubházá­ban. Haász Sándor, az NB 11-es helyi labdarúgócsapat edzője rövid Marlborót szív, de, amikor elfogy, rágyújt a Sopianaéra is. Alacsony ter­mete ellenére olyan ember, akit észre kell venni, ha va­lahová belép, és bár volna mivel büszkélkednie — fel­tűnően csendes és szerény. „HAGYNAK DOLGOZNI” — Nem bánta meg, hogy ide szerződött? — kérdezem. — Ennyi idő alatt eztviem lehet megállapítani. — A vá­lasz érezhetően nem udvari- nskodó, vagy diplomatikus, igazat kell adnom neki. — Ferencz Gyulát még játékos­korából ismertem, tudtam, hogy szavahihető ember. Ami­kor megkeresett, mint az egyesület társadalmi elnöke, biztos voltam benne, hogy nem csap be: amit ígér, azt készpénznek lehet venni. — Tehát nem csalódott? — Benne nem. Csak né­hány apró bosszúság ért, amelyek egyáltalán nem «vol­nának szükségszerűek, ha mindennek a felelőse jobban odafigyel a feladatéra. Tő­lem azt várják az SBTC ve­zetői, hogy jó stabil közép­csapatot faragjak a felnőtt NB Il-es gárdából. Én pe­dig elvárom, hogy az ehhez szükséges és megteremthető főtételek a rendelkezésemre é'lianak. Hogy ne kelljen szólnom olyan apróságokért, mint a szódavíz, a szerelés, az öltöző, a zuhanyozó, az igazolások, az autóbusz és még egy sereg más dolog, amelyekről hiánytalanul gon­doskodniuk kell az illetéke­seknek. Ezek nélkül nem le­het zavartalan szakmai mun­kát végezni; de ez évtizedek óta így van, semmi újat, vagy különlegeset nem akarok én ezekkel. De nem az én dol­gom, hogy foglalkozzam ve­j-lük. Szeretnék a napokban leülni a csapat körül tevé­kenykedő sporttársakkal, hogy tisztázzuk mindenkinek pon­tosan a feladatkörét, tenni­valóit. Különben a sok bába közt elvész a gyerek, és még felelősségre vonni sem le­het senkit. Pedig ilyen apró figyelmetlenség miatt nem játszhatott például Bartus az első fordulóban, és még so­rolhatnám a bosszúságokat. Egvébként a légkör és a mun­kafeltételek ellen semmi ki­fogásom: hagynak dolgozni. K-mvelmes szobám van az SZMT-szállón: a legszüksége­sebb feltételek megvannak az eredményes munkához. „SZÓLJAK RAJUK?” — Milyen benyomásokat szerzett az SBTC játékosai­ról? — Korábban keveset lát­tam őket játszani, a főváros­ból most igazolt labdarúgók viszont mind dolgoztak már a „kezem alatt”. Általában az ittenieknek igen gyenge a fi­zikai állapotuk, amint azt az első edzésen végzett felmé­rés bizonyította. Márpedig a kondíciót, az alap és a spe­ciális állóképességet föltét­lenül feileszteni kell. ez a mai labdarúgás alfája és omegájai ők a Vác. a Baja és a Kazincbarcika elleni gvengélkedésüket a fáradt­sággal, a frisseség hiányával magyarázták: én az edzett­séget kérhettem csak szá­mon tőlük. Egyik napról a másikra, másfél-két hónap alatt lehetetlen több éves le­maradást behozni. Talán a téli alapozási időszakban tu­dunk maid valamit pótolni ebből a hiányból. Zavar, hogy nem adják magukat teljes egészében az edzéseken és sokszor a mérkőzéseken sem. De hát felnőtt emberek! Szóljak rájuk? Ellenőrizzem a magánéletüket? Figyeltes­sem, hogy kimaradoznak-e? Ez nem az én stílusom, a csa­patjátékról is kevés fogal­muk volt eddig. Az egyéni képességek alapján többen helytállnának az NB T-ben is, de végső soron ez a távlati célunk, tehát nincs ebben semmi különös. Az „új fiúk” legalább már tudták, mit kellene csinálniuk, hogy meg­feleljenek az elképzeléseim­nek; a többieknek még hozzá kell szokniuk: olyasmit is vá­rok tőlük, amit eddig mások nem. — Mi a lényege ennek ' az újdonságnak? — Lényegében Nyugat-Eu- rópában már viszonylag rég­óta játsszák: tulajdonképpen mindenki támad és mindenki védekezik, attól függően, me­lyik csapatnál van a labda. Ehhez minél inkább össze kell tömöríteni a mezőnyt, hogy legyen bejátszható te­rület a pályán. Ez nem egé­szen pontosan az a fajta to­tális futball, ahol csak a les­taktika és a letámadás érvé­nyesül, hanem valamivel fi­nomabb csapatmunkát, kom- binatívabb játékot követel. Alkalomadtán mindenkinek kell tudnia gólt lőni, még a kapusnak is — például ti­zenegyesből —, védekezni, te­hát becsúszva szerelni, fel­szabadítani, fejjel hárítani a gólvonalról; szervezni a játé­kot, megszűrni az ellenakció­kat a középpályán; felfutni a szélen és jó! beadni, vagy a második hullámban helyzetet teremteni, és így tovább. Ez­zel meg lehet szüntetni a fö­lösleges vágtákat, nem marad­nak kötött posztok. Aki is­meri a pályán adódó helyze­tekben lehetséges legjobb megoldásokat, és bármilyen pozícióba is kerül éppen, végre is tudja hajtani: az a korszerű játékos. Persze, azért szeretnie is kell a focit na­gyon. „MEGKAPASZKODHAT­NÁNK...” — Értékelné röviden az eddig lejátszott bajnoki mér­kőzések tapasztalatai alap­ján az SBTC teljesítményét? — Anélkül, hogy a játéko­sokra egyenként kitérnél;; összességében nincs okom pa­naszra. Dunaújvárosban, egy sebtiben megszervezett nyu­gat-magyarországi, majd fő­városi „összetartás” után az első erőpróbán, elfogadható döntetlent értünk el. Nagyon haragszom viszont a Vác el­leni, itthoni bemutatkozás miatt; egyéni szarvashibák miatt veszítettünk, hiszen az izzósok sikersorozatuk ellene­re sem legyőzhetetlenek. Egyáltalán nincs olyan csa­pat ebben a mezőnyben, ame­lyet ne tudnánk megverni... A hazai „sok” után némi gyógyír volt a rákoscsabai győzelem: Juhászék a 22. sz. Volán ellen már kezdték meg­mutatni, mit tudnak igazá­ból. Aztán megint egy fájó döntetlen következett itthon, a Bajával szemben: kiderült, hogy ez az SBTC még min­dig nem valódi csapat! Ka­zincbarcikán az előre elköny­velt, idegenbeli döntetlen, amit utólag el is ismertek a játékosok, győzelem helyett pontvesztést hozott; ez az ije­dős alapállás vendégként szá­momra elfogadhatatlan... Elő­ször a Kohász-pályán a Ba­kony Vegyész ellen sikerült bemutatni valamit abból, amire képes ez a társaság, bár még mindig sok helyzet ma­radt ki. Sopronban a hazai­ak erősödtek attól, hogy ki­állítottak tőlük egy játékost: a mieink leeresztettek, köny- nyen vették a mérkőzést at­tól lógva, ók meg íoggal-kö­römmel harcoltak. Végül a szekszárdiak ellen itthon már tudatos, sokszor látványos és sikeres, eredményes focit ját­szottak a mieink. — Adhat-e ez valami len­dületet a most következő, ne­héz sorozatra? — Nehéz volt az eddigi nyolc forduló is. Ezt nem csak a „minden kezdet nehéz” köz­helyszerű igazsága okán mon­dom, hanem a szerda-vasár­napi „erőltetett menetre” is értem. Ráadásul az első két ellenfél újonc lévén amolyan „sötét ló” volt kezdetben az egesz mezőny számára, többi ellenfelünk meg éppen olyan középcsapat, amilyenné mi szeretnénk válni, lehetőleg azért felülmúlva őket. A most következő ellenfelekről is mindenekelőtt el kell hin­niük a játékosoknak, hogy képesek legyőzni azokat ide­genben is, vagy annak elle­nere is, hogy a bajnoki ta­bellán jelenleg mögöttük van az SBTC. Nem szabad megijedni; támadni kell, hogy erősítsük a védelmünket! Ha a győzelem szándéka meg­van, ha vállaljuk a kezde­ményezést. az irányítást, rá­erőltethetjük saját játékunkat bármelyik ellenfélre. Ezt a hitet, önbizalmat igyekszem erősíteni a játékosokban most, hogy több idő van hét köz­ben is a nyugodt, tervszerű szakmai munkára. Megka­paszkodhatnánk tartósan is a tabella első negyedében! TÖRB támogatást — Milyen benyomásokat szerzett a helybeli közönség- rőí? I — Tudtam, hogy itt nagy hagyományai vannak a lab­darúgásnak, és a salgótarjáni szurkolók még mindig azok­hoz az évekhez mérik az igé­nyeiket, amikor a vidék leg­jobbja volt a bányászcsapat. A régi, nagy egyéniségeknek azonban már csak emlékük, legendájuké vaiV-utódaik nin­csenek. Kár, hogy a mai szur­kolók emiatt sokszor szidják a jelenlegi labdarúgókat, vagy éppen az edzőt, a szakvezető­ket kárhoztatják érte. Sok az ellendrukker, legalábbis a kispadról az ő hangos és olykor vérlázító bekiabálásai­kat hallom. Mintha keveseb­ben lennének azok, akik nem­csak belül, a szívükben iga­zi Stécé-hívek, de olyan elkö­telezettséget is éreznének ma­gukban, hogy ezeket a sokat ártó, a játékosokat és a ve­zetőket sértegető, faragatla­nul ordibáló renitenseket le­csendesítsék. Idegenben min­denütt tapasztaljuk a hazai­ak tömeges, sportszerű buz­dítását; a Kohász-stadionban csak egy maroknyi fiatal szur­kolótábor biztatja olykor a mieinket. Több támogatásra volna szükségünk a hazai pályán, és a tapsot, az elis­merést -nemcsak megszolgál­ni tudnánk, mint az utolsó két itthoni mérkőzésen, de a bizalmat is meghálálnánk. Hasonló segítséget szeretnénk kérni a helyi sajtótól is: a pozitív szenzációkat próbál­ja kiemelni, a biztató jelen­ségeket, hogy legyen valami kapaszkodónk a soron követ­kező mérkőzésekre. Meg egy vereség után is át lehet gon­dolni higgadtan, elfogulatla­nul, jószándékúan, mi volt mégis elismerésre méltó a já­tékban. vagv legalább a szándékban. Mint, ahogy győ­zelem esetén is lehet kriti­zálni a hiányosságokat, a ta­nulságokat, ha jóindulat, énítő szándék adja a tollat az ember kezébe. FOGJUNK ÖSSZE! önkéntelenül is a kezemre, meg a toliamra nézek: fgv van-e? így volt-e eddig9 Nos. — Ítélje meg az olvasó. És nézzen magába a szurko­ló is. aztán próbáljuk meg elhatározni: a jövőben bizto­san segíteni 'fogjuk ezt a csa­patot és rokonszenves szak­vezetőjét. Hiszen ugyanazt szeretnénk mindannyian, csak a tennivalóink és az eszköze­ink mások. Akkor meg miért ne fognánk össze, nőni igaz? Várkonyi Ferenc labdarúgó NB 11. ’ Helyik sorozat szakad meg ? Ma délutáni ellenfelünk a Keszthelyi Ha­ladás rajtja jól sikerült, de a sorozatos ve­reségek miatt később a 10. helyre esett vissza a 4.-ről. Figyelemre méltó, hogy' ha­zai pályán még egyetlen pontot sem veszí­tett a Balaton-parti együttes; 14 rúgott gól­ja közül 13-at a saját pályáján lőtt az el­lenfél hálójába. Védelmében Földházi és Kanász ismerős Salgótarjánban is: vándor­lásaik során itt is szerepeltek. Az utóbbi hetek mérkőzésein dr. Dunai János vezető edző a védelem gyenge játékának tulajdo­nítja. hogy idegenben még pontot sem szer­zett a csapat. Az SBTC-nél a sérültek állapota javul. Jónás is hazatért külföldi útjáról. Cserháti József szakosztályelnök szerint a vasárnapi találkozónak az ad rangot, hogy az idegen­ben még veretlen SBTC az otthonában százszázalékos teljesítményt nyújtó együt­tessel méri össze erejét. Keszthelyen a László — Nagy, Zimonyi, Juhász, Babcsán — Oláh, Balga, Földi, Lipták — Kovács, Gyöngyösi összeállítású tizenegy pontszer­zése igen nagy bravúrt jelentene. — mátyus — J Területi bajnokság, Mátra-csoport Ganz-MAVAG—St. Síküveggyár 2—0 (1—0) Salgótarján. 600 néző, v.: Bozsik. St. Síküveggyár: Kon- csik —'Szőke, Kovács, Tóth E. (Szita), Verbói — Dudás (Nagy), Czene, Jaszik — Dó­ra, Szekula, Bodor. Edző: Kiss László. Már a 40. másodpercben kihágyta első helyzetét a ha­zai együttes: Tóth E. hibá­zott. A 6. percben Szekula labdájával Dóra megszerez­hette volna a vezetést, de 10 SAKK Tét: a bentmaradás Elkezdődik az őszi hajrá az országos saikkcsapatbajnok- ságban. Ma az OB I-ben és a kétcsoportos OB II-ben is 42 csapat játékosai ülnek asz­talhoz. A Keleti, csoportban szereplő St. Volán nehéz helyzetben van, kieső helyről várja a rajtot. A Keleti csoport állása: 1. Vasútépítő T. 8 8 .- 75 2. Miskolci M. 8 8­2 70,5 3. Utasellátó SC 8 6­2 66 4. Eger SE 8 4 1 3 63 5. Makói SVSE 8 5 . 3 61,5 6. BHG 8 5­3 59,5 7. Vízügy SC 8 5­3 58 8. Szegedi VSE 8 3 1 4 58 ». Gyöngyösi SE 8 5 , .3 54 10. BEAC 8 3 _ 5 53,5 11. Kábái Egyetértés 8 3­5 53 12. St. Volán 8 2 . 6 53 13. Kalocsai SE 8­_ 8 32,5 14. Volánbusz 8­­8 26,5 Az St. Volán az őszi öt fordulóban sorrendben az Eger SE, a BEAC, a Kaba, a Szegedi VSE és a Kalocsai SE csapatával mérkőzik. Tóth Pál szakosztályvezetőtől kér­tünk nyilatkozatot: — A bentmaradás a célunk, s ehhez mérkőzésenként 7 pontos átlagot kell elérnünk. Számításaink szerint 88 pont­tal már „megmenekültünk”. Az őszi nyitányra, Egerbe sajnos tartalékosán utazunk. Ponyi betegség, Palla családi okok miatt nem játszik, és nélkülöznünK kell Kányát is. Tavaly az Eger. az idén mi harcolunk a ben (maradásért. Szoros eredményt várok, bár nagyon kell küzdenünk mind az öt találkozón, hogy a 25 éves jubileumon (negyedszá­zada játszik a csapat az OB Tl-ben), nehogy búcsúzni kényszerüljön az OB II-től az országosan ismert, nagy múltú salgótarjáni sakkcsapat. (sz. I.) Holtverseny az élen A megyei sakk csapa (baj­nokság őszi második fordu­lójának eredményei: Nag.ylóc SE—Síküveggyár SE 1.5—8.5, Reg. Vízmű SE— Szécsény SE 7.5—2.5, Kistere- nye SE—Nagybátonyi BSE 2.5—7.5. , Az őszi két forduló utáni sorrend: 1. St. Síküveggyári SE 13 pont 49.5, 2. Reg. Víz­mű SE 13. p 47.5, 3. Szé- csőny SE 8 p.. 46.5, 4. Nagy- batonyi BSE 6 p.. 34, 5. Nagy- lóc SE 2 p„ 18, 6. Kisterenye 0 p. 14.5' győzelem. Szeptember 23-án délelőtt tíz órakor a harmadik fordu­ló kerül sorra: St. Síküveg­gyár SE—Kisterenye SE. Nagybátonyi BSE—Reg. Víz­mű SE. Szécsény SE—Nagy- lóc SE (Az elöl álló csapatok a pá­lyaválasztók.) méterről, ballal fölé' durran- tott. A 11. percben Tóth E. sárga lapot kapott. Szabad­rúgás-variációk után Kon- csik kétszer is bravúrral vé­dett. A 17. percben Bodor 5 méterről a kapufa tövére bombázott. A 26. percben Tóth meredek labdával Bö- röczkit indította, a középpá­lyás elhúzott Koncsik mellett es 14 méterről az üresen ha­gyott kapu közepébe lőtt. 1—0. A 29. percben Zentai kapott sárga lapot. A 43. perc­ben Weiland a kifutó Kon­csik fölött átemelte a lab­dát, amely mellé szállt. Szünet után eseménytelen negyedóra következett, majd Czene jó helyzetből lőtt ka­pu mellé. A 66. percben Nagy hibájából a pontosan adoga­tó ellenfél a jobb oldalon fel­futó Weiland elé játszott, a Bélapátfalva, 300 néző, v.: Zvolenszki. Góllövök: Kovács (2), Hor­váth, ill. Szedlák (2, egyet 11-esből), Sági. Hazai vezetés után a kerá- miagyáriialk átvették a játék A pénteki zuhogó eső után szombaton az erős szél tette próbára a X. Nógrád Kupa huzalvezetéses műrepülő mo­dellverseny résztvevőit. A változó irányú és kiszámítha­tatlan erősségű légáramlaton sok forró pillanatot szereztek az épp repítő versenyzőknek. A legmesteribb tudás mellett sem tudtak megakadályozni néhány légcsavartörést. Mu­tatja azonban, hogy, mennyire felkészültek a versenyzők —, s hogy mennyire rangosnak találják ezt a versenyt — az. hogy minden természeti aka­dállyal dacolva, lelkesen és igen jó eredményeket produ­kálva folytatódik a nemzetkö­zi verseny. A technikai színvonal min­den eddiginél magasabb, a résztvevők az országos baj­nokságnál is erősebb versenyt „fogtak ki”. Az élen ezúttal is a poznani Piotr Zawada, illetve a szászhalombattai Mórocz Attila áll. Pénteken a lengyel, szombaton a magyar versenyző volt néhány pont­szélső elé kifutó Koncsik el­vetődve, szabálytalanul sze­relt. 11-es! A büntetőt Lu­kács a bal felső sarokba lőt­té. 2—0. A gól után a hazai együttes meddő mezőnyfö­lényben játszott, újabb ke­csegtető helyzetekben hibá­zott. A 70. percben Aranyosi kapott sárga lapot. A 80. percben Jasziik közeli lövését a kapus menteni tudta, a ki­ütött labdát Dóra százszázalé­kos helyzetben fölé lőtte. Az első negyedórában ki­hagyott gólhelyzetek meg­bosszulták magukat. A tuda­tosabb taktikáját kitűnően al­kalmazó Ganz-MÁVAG meg­érdemelten győzte le a mér­kőzés nagy részében lélek nélkül játszó hazai együttest, akik közül senki sem nyújtott átlagon felüli teljesítményt. — m. 1. — irányitását és fordítottak, a hevesiek az utolsó tíz perc­ben hozták be kétgólos hát­rányukat. Jók: a gólszerzők és Szúnyog kapus. (A mér­kőzésről részletesebb tudósí­tást nem kaptunk. tál jobb; összesített ered; ménybén Zawada vezet, de csak 75 ponttal előzi meg a tavalyi kupagyőztest. Ameny- nyiben Zawada megnyeri a versenyt, „örökbe” viheti ha­za a kupát, melyet előszói' 1980-ban, majd három eva újra kiérdemelt már. A minden eddiginél maga­sabb létszám nem okoz gon­dot, ugyanis a Táncsics Mi­hály Közgazdasági Szakközép- iskolától kapott a — helyszí­nen működő iskola-számítóg p —, s az azt kezelő diákok jó­voltából az eredményeket pil­lanatra készen kapják meg a resztvevők, több ember mun­káját megtakarítva ilyen for­mán. A verseny ezúttal is sok al­kalmi érdeklődőt vonzott; ötösével, tízesével állnak az autók a 21-es műút mentén, s a kerítés körül is gyakran tűntek fel szemlélődök. Még semmi nem dőlt el. a végeredmény csak a vasár­napi harmadik startok után alakulhat ki biztosan. A Táncsics szakközépiskola számítógépes adatkiiHzője azon­nal tájékoztatja a résztvevőket a verseny állásáról. Gyurkó Péter felvétele NOORAű — 1984. siepiembei 23., vusomup y Bélapátfalva—Romhány 3—3 (1—1) Dacolva az időjárással Nagy csata az élen X. Nógrád Kupa nemzetközi körrepülőverseny

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents