Nógrád. 1984. szeptember (40. évfolyam. 205-230. szám)
1984-09-23 / 224. szám
Tanácsi segítség a pedagógusoknál A pedagógusok életkörülményeinek alakulása az utóbbi években közismerten nem lartott lépést más társadalmi rétegekével. Többi között ez a felismerés is vezette a kormányzatot, amikor döntött, majd szeptember elsejétől meg is valósította a pedagógusok tízszázalékos, differenciált béremelését. Az intézkedésnek a nevelői hivatás presztízsére gyakorolt hatását természetesen még lehetetlen lemérni, mindenesetre folyamatos odafigyeléssel és tettel kedvező változásokat lehet elérni. A fővárosban és az ország megyéiben — így Nógrádban is — hiány mutatkozik pedagógusokból. Az egyes területek között azonban lényege sek a különbségek. Például a fővárosban a legsúlyosabb a helyzet, míg megyénk azok közé tartozik, ahol elenyésző a hiány. Igaz, hogy a megyei tanács művelődési osztályának számításai szerint több mint száz üres pedagógusállás van, ezek túlnyomó részét azonban nyugdíjasokkal, főiskolai hallgatókkal, képesítésnélküliekkel betöltötték, s így a ténylegesen betöltetlen helyek száma az egy tucatot sem éri el. Régi tapasztalat, hogy a központokban túljelentkezés, míg a centrumoktól távolabb hiány mutatkozik. Ennek tudatában a megyei művelődési osztály arra ösztönzi a helyi tanácsokat, hogy lehetőségeiken belül tegyenek meg mindent a nevelők hely- b-'ntartósára, letelepítésére. .Javasolják, hogy a pedagógusoknak ingyen telket, szolgálati lakást és más kedvezményt juttassanak, továbbá saját érdekeik felismerésével folyamatosan gondoskodjanak a nevelőkről. Ezen a térén már sok jó kezdeményezés tapasztalható, példát mutatott a megyei tanács is, amely a feszültségekkel teli helyeken ingyen telek biztosításával sietett a pedagógusok segítségére. így 42 teltek talált jelentkezőre. Brigádok a termelésért A Romhányi Építést Kerá- miagyárban hagyománya van a szocialista versenymozgalomnak. Az elmúlt esztendőkben 29 munkabrigád alakult, amelyek a gyár dolgozóinak a felét tudják magukénak — összesen félezer fizikai és szellemi dolgozó tagja a kollektíváknak. A 29 brigád mindegyike elnyerte már valamelyik címet teljesítményével. Egy a Vállalat kiváló brigádja büszke cím tulajdonosa, tíz brigád arany-, tíz az ezüstkoszorús cím birtokosa, bronz fokozatot hét kollektíva nyert. Két brigád a Kiváló munkabrigád címet kapta. Sbálól Zsurklg LEG-ek, érdekességek az új helységnévtárból A közelmúltban jelent meg az új magyar helységnévtár, amely 3086 magyar település adatait tartalmazza, az 1983. január 1-1 állapotnak megfelelően. (A főváros adatait az alanti ismertetésben nem vesszük figyelembe!) Megtudhatjuk belőle, hogy immár két olyan városunk is van, amelyiknek lakosságszáma meghaladja a kétszázezret, mivel e kategóriába lépett — Miskolc mellé — Debrecen is, legfiatalabb százezres városunk pedig Kecskemét. A 109 magyar város átlagos lakosság- száma 36 126. Furcsa véletlen, hogy a legnagyobb — Borsod-Abaúj-Zemplén — megyében van az ország 1 gkisebb városa, a 6204 lelkes Encs. Ebben a megyében van a legtöbb város, kilenc, míg a legkevesebb — három-három — Nógrád és Fejér megyében. Az ország legnagyobb területen fekvő városa Hódmezővásárhely — 483 négyzetkilométer —, s ebből a szempontból a Pest megyei Százhalombatta a legkisebb, mindössze 28 négyzetkilométer. A legnépesebb megyeszékhely a már említett Miskolc. A legkevesebb lakója ezek közül a városok közül Szekszárdnak van: 37 019. A hegyek közé szoruló borsodi megyeszékhelyen a legnagyobb a népsűrűség városaink közül, egy négyzetkilométeren 891 ember él, ez a mutató mindössze 47 főt jelez a Miskclccal hajszálnyira azonos közigazgatási területű Szolnok megyei Túrke- vén. Mivel ez év január elsején megszűntek a járások, új közigazgatási fogalmakkal — városkörnyék, városi jogú nagyközség környék — találkozhatunk a helységnévtárban. Az Ide vonatkozó adatokat figyelve megállapíthatjuk, hogy a legtöbb községet — kilencven- kettőt — a baranyai Siklós igazgat, a ' legkevesebbet a Szolnok megyei Karcag; az egyetlen Kunmadarast. Legkisebb az átlagos település-lé- lekszám a zalai Lenti város- környéken: 554 fő, a legnagyobb a Pest megyei Dunakeszi környékén: 18 ezer. Magába foglalja a helység- névtár 2957 hazai nagyközség, község adatait is. A nagyközségek — számuk 318 — közül harmincnégynek városi joga van, harminckettőt pedig közvetlenül irányítanak a megyei tanácsok. Az ország legnépesebb községe a Pest megyei Vecsés nagyközség, 20 831 lakossal, legkevesebben élnek az 1945. április 4-én utolsónak felszabadult Vas megyei Nemesmedves társközségben, csak tizenöt (!) ember. Harmadik nevezetessége is van ez utóbbi községnek: itt a legalacsonyabb a népsűrűség az országban, három ember négyzetkilométerenként, a legmagasabb pedig a Pest megyei Szigethalmon, itt 1053 lélek él egy négyzetkilométeren. A városi jogú nagyközségek közül a legtöbb társközsége a somogyi Tabnak van (11), a nagyközségek közül a baranyai Vajszlónak (13), a községek közül pedig a zalai határ- állomás Hédicsnek: szintén tizenegy. Az ország legnagyobb területű faluja Hortobágy: 285 négyzetkilométer, a legkisebb pedig a zalai Búcsúszentlészló- nem egészen másfél négyzet- kilométer. A legkisebb önálló tanácsú — társközség nélküli — község a Heves megyei Szarvaskő, ahol 334-en laknak, a legnagyobb ilyen a már említett, 9481 lakosú Szigethalom. A városi jogú nagyközségek legnépesebbike Budaörs (19 164 lakossal), legkevesebben (négyezer-százkilenc- venketten) a nógrádi Rútságon laknak. Az ország 19 megyéje közül BácsrKiskunnak a legnagyobb a területe (8,362 km2), legkisebb (2,250 km2) Komáromnak. A legtöbb település (348) Borsod megyében van, a legkevesebb (55) Csongrádban. A legnagyobb népsűrűségű megye Pest (154 ember négyzet- kilométerenként), míg a legritkábban lakott Somogynál ez a mutatószám csak 59. Legkisebb a települések átlagos lélekszáma Zalában (1240), legnagyobb (8266) Csongrádban. A zalai térképen található az ország 37 — száz léleknél kevesebbet számláló — törpefalujából a legtöbb, tizennégy. Űj községalakítás 1969-től 1982-ig nem volt nálunk, de a legutóbbi másfél év alatt két új község is alakult, ezzel szemben viszont 54 település neve — főleg más településekkel való egyesítés miatt — eltűnt a térképről. A leghosszabb nevű magyar település — húsz betűjellel írható — a Szolnok megyei Jászfelsőszentgyörgy, a három legrövidebb nevűből — Ág, Bő, Sé — az első Baranyában, a két utóbbi Vasban található. Az 1984. évi magyar helységnévtár — mint'Fényes Elek jó százharminc éve volt úttörőmunkája óta megannyiszor, — a Fejér megyei Aba község nevével kezdődik, a Sza- bolcs-Szatmár megyei Zsurk neve zárja. Hegyes Zoltán N em arról a fekete hideg esőt zúdító felhőről ítélhető meg, amely az este végig pásztázta a tö,gyest fent, a Kerek-dombon. Nem erről, mert ezt okár a szomjas ember a vizet, itta magába az erdő. Pedig durván, viharszerű- en zúdult le haragos szél kíséretével. Aki nem szokta, annak félős ís lehetett volna az orkánszerű hang. Nem erről, sem a megsárgult leveleit egyenként hullató gyertyánról, hanem a nászra fordult szarvasokról. Ez jelenti igazán a valódi őszt... A koronás hím kiáltásai, amely betölti az erdőt, felveri a völgyek végtelen nagy csendjét. Ez jelenti az igazi őszt. De ez nem zavaró, inkább áhítatos megnyilvánulása a természetnek Mert hiába, hogy a ködös reggeleken fáradt már a természet, a szarvashímnek azok a messzehangzó vágyakozó kiáltásai a jövőt hirdeti. A természetnek egy eljövendő új nemzedékét. Felbomlott a gimek eddigi békés rendje. Amikor az alkony lassan belepi az erdőt, talpraugrik a szarvashím. Beleszagol a levegőbe, párt keresve kifinomult szimatjával. Felfogta vagy nem pórjának közelségét, csak ő tudja. De megremeg a teste, királyi agancsát a hátára veti, orrát a levegőbe fúrja és bőg szenvedéllyel, amit az erdős hegyek hosszan visszhangoznak. Nem egyszerű bőgés ez. Mélyen vágyakozó hívó kiáltás Mindaddig tart, amíg a keresett meg nem jelenik. Karcsú o szarvastehén, puha- nesztelen a járása, Feje éberen kémleli a környezetét. Szaglóérzéke most a párját keresi, de megkülönbözteti a veszélyt jelentő szagot. Megy a párja felé, magát kellető léptekkel. Mögötte állnak társai. Amikor a vezértehén átadja magát ennek a csodálatos őszi szerelemnek, társai őrködnek felettük. Mert ezt az életet teremtő végtelen nagy szerelmet semmi sem zavarhatja meg. Most folyik ez a nagy aktus, égi szimfóniának beillő szarvas- bikabőgéssel. A tehenek apró, magukat kellető köhentésével Kint a Cseresen az Ipoly felett, ott találkoznak éji nászra. Mert a testvérük, az éjszaka, mély titokként rejti szerelmüket minder élőlény elől, de leginkább a legősibb ellenség, az ember elől Rejti féltve őrzött ősidőktől magukkal hozott titkukat, de az ember elől mégsem tudják kellően elrejteni. Mert az ember rendezi a természetet, alakítja annak rendjét. a mikor a hím elvégezte kötelességét, a bokor rejtekéből megszólal a fegyver. Halált hordozó a hangja, mégi' jelen van, mert ez lett már a fójdalma-s, de megmásíthatatlan rend. Szarvasok elhullanak, de helyükbe újak születnek És mindez akkor, amikor beköszönt az elmúlást jelző ősz. És most ősz van... Béből Gyula Építészből grafikus A moszkvai Tamara Drozdova, aki foglalkozására nézve építész, amikor nyugdíjba ment, nem vált meg a rajztolltól, csupán másként használja, mint korábban. Most művészi rajzokat készít. A moszkvai építészek házában megrendezett kiállításán kilenc, különböző korokban élt, különböző nemzetiségű zeneszerző portréját állította ki. A kritikusok szerint újabb munkája: Leonardo da Vinci, a nagy olasz tudós, felfedező, gondolkodó, a reneszánsz kiemelkedő művészének portréja újabb sikert hoz Brozdo- vának. A képet barna tussal festette. Tamara Drozdova illusztrátorként is sikeres művész. Szerzője a moszkvai kiadóknál megjelent „Észak csodája — Szlovecl-szigetek” és „Az ókor hét csodája” című könyvek rajzainak. Képünkön Tamara Drozdova Leonardo da Vinci portréja előtt. Szivárvány hártya-ra/zolatú kontaktlencse A lipcsei Kari Marx Egyetem szemklinikáján segíteni tudnak az olyan betegeken, akiknek a szivárványhártyája fejlődési rendellenesség vagy baleset következtében sérült. Két éve próbálnak itt ki olyan kontaktlencséket, amelyek szín és szerkezet szempontjából azonosak a természetes Írisszel, s beváltak, Akárcsak a többi kontaktlencsét, ezeket is közvetlenül az elülső, átlátszó rétegre, a szaruhártvára helyezik, s azután a könnyfolyadékon úszik. A színes kontaktlencséken kívül van színtelen is, amelynek a közepén fekete pont van. Ezeket olyan betegeken alkalmazzák, akiknek egyik szemét ki kell kapcsolni a látásból. Ezek az egyik pupilla lefedése nélkül kettős képet látnának. Az ilyen kontaktlencsék teljesen mechanikus segédeszközök kozmetikai célra. Lefedik az írisz, ill. a pupilla hiányzó területeit, csökkentik a káprázást és visszaadják a szemnek a szivárványhártva rajzolatát. Az írisz és a pupilla funkcióját nem tudják pótolni. Ám amikor még nem volt ilyen kontaktlencse, az említett szemhibában szenvedőknek erősen színezett szemüveget, szemkötést vagy matt szemüveget kellett viselniük Csak így lehetett megakadályozni a károsan sok fény behatolását vagy a kettős látást. Ezért nem szabad lebecsülni az új lencsék kozmetikai hatását. A kékesszürke egyébként a leggyakoribb szemszín a közép-európai típusnál, és ezt használják föl a legsűrűbben. iiMiiiiHiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiHiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiHMiiHiiiiiiiiiiHMiiiiiHiiHuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHHiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimuniiiiiiiniiiiiniiiiiiiiiiMiiMiiniiiiiniHHliiaiiiiiiiiHiiiiiiiiuiiiMiiiiHiuiMiniiiiiiliiMiiiiiiiiiuiiuuHiuiiiHiiiiiiiiiiiiiihiiiniiMiiiiHiH .....>........ A napi sodrás sajnos, más irányba vitt —, de még semmi sem veszett el, nem késő semmi — nem tudtam megjelenni azon a tévés sajtóvetítésen, amelyre pedig időben meghívott a Magyar Televízió műsorigazgatósága. A héten szerdán vetítették le, a tévéműsorok értékelésével foglalkozó újságíróknak azt a háromrészes sorozatot, amelyet rövidesen műsorára tűz a televízió Történeti kertek címmel (első adás szeptember harmincadikán), a további kél rész egy-egy hét múlva. Ismét egy jelentős össztársadalmi érték mentésére vállalkozik minden valószínűség szerint — kiderül ez az előzetes leírásból, amit a meghívóhoz mellékeltek — a televízió. Kastélyos értékeink pusztulásáról csak nemrégiben számolt be egy hasonló sorozat,, volt is értelme meg haszna; azok a megyék, amelyek amúgy is fogékonyak az értékmentésre, amelyek társadalmi vezetése és lakosságának kulturáltsága régen túljutott azon, hogy a kastélyokban ma is az „.elnyomok ősi fészkét” lássa — valósággal felbuzdultak. Közülük különösen Vas megye ért el kiTAILÓZÓ Történeti tűnő eredményeket, a kastélyok megmentésében és hasznosításában. Most tehát a kertekről — és a történelemről — lesz szó a következőkben. Mire lehet majd tekinteni? Mi maradt meg az egykor híres kertkultúránk (Mátyás király budai, visegrádi kertjei, a régvolt főúri kertek nagyrészt elpusztultak) reprezentánsaiból, mi maradt egyáltalán azokból a „kertképesköny- vekböl", amelyek múltunk, az egymást követő korok és kultúrák tútörképei voltak, vagy hát némiképp azok is, ha még állnak, léteznek valahol? Tudományos, történeti és észté-, tikai szempontból fontosak lehetnének a régi kastélyparkok és kertek —, de mint a szakszerű megállapítás erről szól: „a helyzet kifejezetten rossznak mondható". A második világháború utáni súlyos gondok nem tették lehetővé az igazán értékes kertekkel, parkokkal való törődést — mondja nagyon visszafogottan a szakember, aki ezúttal nem nagyon veszi' figyelembe azt a ténykörülményt, hogy akkor sem. ma meg különösen nem elég a pusztulásokat-pusztításokat látva, utólag értékelve, csak a háború utáni évek és évtizedek nehézségeire hivatkozni. Nincs is olyan magyar (és vele nógrádi) falu, ahol ha volt egyáltalán értékes park vagy fasor — ne pusztított volna maga az ember, a gazdátlannak tekintett, vagy ami meg rosszabb — „a minden mienk" (tehát viszem a magamét) szemlélet ne ért volna el egészen súlyos „eredményeket” a fák kivágásában. Lehetett nehéz időszak és nyilván volt is, de hogy a nehézségeket a legkönnyebb es legközelebb levő kastélyparkok évszázados fáinak ötletszerű kivágásával kellett enyhíteni — nos, ezt nern kertjeink hiheti el komolyan senki emberfia! A legnagyobb pusztításokat tehát a szemlélet okozta történeti kertjeinkben. És a kastélyokban nemkülönben, szemben néhány környező ország egészen másfajta össznépi szemléletével és gyakorlatával, amely attól fogva védettnek nyilvánított mindent (sokszor még őrt is állítva), amikortól a népé lett kastély és park, föld és gyár. Hát, kíváncsian várhatjuk, mit mutat majd. a mai kép erről a témáról? Kivágni a legkönnyebb a ritkaságnak számító fákat. Pótolni őket sokkal nehezebb, kertkultúra! kialakítani olyat, amit mások is megcsodálhatnak, évtize- des-szazados munka, de egy történeti kertet tönkretenni eiég néhány rossz intézkedés, elég a szükségesnél valamivel több-erősebb prakticizmus, és ha ehhez párosul még valami, ami a kulturáltság hiányából és a' közömbösségből táplálkozik — „kész is a kocsi”, ahogy mondani szokás. Ki lehet vágni közakarattal (mert a hangadók mindig erre hivatkoznak) híres értékes fasorokat, eltüntetve mindent, ami még valamire emlékeztet akár történelmünkből is. Nagycenken a Széchényi- kastélyt az utolsó percekben sikerült megmenteni nagy társadalmi összefogással a teljes lerombolástól jó tíz évvel ezelőtt. Ott sort kerítettek a park rekonstrukciójára is, nemkülönben Nagytétényben és Keszthelyen is ez történt még időben, de mint hírlik, (hogy csak a nagyobbakat említsem) az ország legnagyobb kastélyparkjának megmentése Gödöllőn teljeséggel lehetetlen immár és a fertőd) kastélypark is egyre romlik, egyre pusztul. Jelenleg mintegy 120 megyei (köztük jó náthán,v nógrádi) és 25 országos park élvezi (?) a védettséget. Ezen felül még vagy száz történeti kert érdemes a- védettségre. Így is sok park és kert nem kerül számbavételre, tehát nem törődik sorsukkal * mai napig senki. A túlzsúfolt természeti tájak idején nagyobb jelentőséget szükséges tulajdonítani a pihenésre is kiválóan alkalmas kerteknek és parkoknak. A zöld szigeteknek. A kerttörténeti és a mai helyzetet feltáró sorozattól (szakírója dr. örsi Karoly, rendezője Szakály István> várható, hogy segít felismertetni az értékeket és a mai helyzetkép megrajzolásával, a jó és rossz tapasztalatok felvonultatásával közvetve azt is megmutatja — mi lehet a teendőnk történeti kertjeink megóvásában. újrafelkarolá- sában Csáki szalmájával lelc- hintett nógrádi parkjainkra, kertjeinkre gondoljunk elsősorban ! ÍT. Pataki) NÓGRAD - 1984. szeptember 23., vasárnap 5
