Nógrád. 1984. szeptember (40. évfolyam. 205-230. szám)

1984-09-22 / 223. szám

Országos érdek

Miért támogatjuk a szénbányászatot?

Felszabadítani az alkotó erőket

Gazdaságirányításról és ellenérzésrtl Balassagyarmaton

Mennyire Önállóan és milyen eredményesen dolgoznak Balassagyarmaton, meg a környező településeken az ipari, a mezőgazdasági üzemekben tevékenykedő pártalap szervezetek? Az MSZMP Nógrád megyei Végrehajtó Bizottsága a közelmúltban vizsgálta: gazdaságszervező, irányító és ellenőrző tevékenységüket, hogyan, milyen módszerekkel segíti a városi pártbizottság? Forgó Imrével, az MSZMP Balassagyarmati városi Bizottsága első titkárával e munka tapasztalatairól beszélgettünk.

0 magyar gazdaság berendezkedése és deklarált elvei szerint mind szű- kebb teret kell adni a központi pénzügyi beavatkozásoknak, vagyis annak, hogy tarn ogatásokkal segítsenek és elvonásokkal gyengítsenek egyes vállalatokat és ágazatokat. Ehhez képest sokak számára meglepő lehet, hogy a kormány a közelmúltban jelentős összegeket szavazott meg a szénbányászat fejlesztésére.

Mi indokolja a központi mankót? Az okok elemzéséhez egészen a hatvanas évtized végéig vissza kell mennünk. Mert például a szénbányászat kedvezőtlen lét- számhelyzete az ágazatnak a

III. ötéves tervidőszakban megindított visszafejlesztésére vezethető vissza.

A kezdeti nagyarányú és tudatos létszámleépítést a vártnál és a szükségesnél jóval nagyobb mértékű spontán eláramlás követte. Az olajár- robbanás csak lassan fordította vissza a folyamatokat. A szén szerepének újraértékelését követően ugyan kormányintézkedések sora igyekezett stabilizálni a szénbányászat létszámhelyzetét, de a csökkenést csak mérsékelni lehetett, megállítani nem. Bizonyítja ezt a következő adatsor: 1970-ben még több mint százezer, 1975-ben 86,4 ezer, 1980-ban 77.4 ezer, tavaly pedig 76.8 ezer volt az ágazatban foglalkoztatottak száma. A földalatti létszám az 1970. évi 46,9 ezerről 1983-ra 31

ezerre, a vájárok száma 28,6 ezerről 15,1 ezerre esett visz- sza.

Súlyosbítja a helyzetet a csökkent munkaképességű dolgozók számának növekedése, valamint a vájárok átlagos életkorának kedvezőtlen alakulása is. Mindez azzal járt, hogy a népgazdaság szénszükségletét az utóbbi időszakban csak jelentős túl- műszak, illetve szabadnapi termelés igénybevételével lehetett megoldani.

Gondot okoz az Is, hogy a bér- és kereseti körülmények ma már kevésbé teszik vonzóvá a fokozott veszélyessé- gű széntermelést. Ráadásul tavaly például — miközben a szocialista iparban 5,1 százalékkal emelkedtek az átlagbérek — a szénbányászatban preferenciával együtt is csak 3 százalékos bérnövelést tudtak elérni. Ugyanakkor a bányászatban — technológiai, munkaszervezési és biztonsági okok miatt — nincs lehetőség a bérszínvonalat nem terhelő keresetikiegészítési formákra, például vgmk-k alapítására.

Mindezek — és egy sor egyéb feszültség feloldásának — figyelembevételével döntött úgy a kormány, hogy a szénbányászat (beleértve a Bányászati Aknamélyítő Vállalatot is), amennyiben maradéktalanul megfelel az idei fogyasztói igényeknek, felhasználhatja a tavaly megkeresett, de a bázisnál figyelmen kívül hagyott 49,2 millió forint bérpreferenciát. Ezen felül az ágazat további 60 millió forint bérpreferenciában, a brikett-termelésben pedig többlettonnánként 120 forint, a vágathajtásban többletméterenként 3200 forint kedvezményben részesült. A munkaerő megtartására esélyt adó döntés az is, hogy a személyi tulajdonban épülő bányászlakásokhoz százezer forint állami támogatást adnak.

Az ágazatnak azonban a közelmúltban nemcsak munkaerő-problémákkal, hanem fejlesztési gondokkal is szembe kellett néznie. A különböző elemzések megállapítják: a szénbányászat termelése az 1975. évi mélypont után enyhén, de fokozatosan emelkedett. Az 1981-es termelés megközelítette, az 1982- es pedig meghaladta az 1985- re előirányzott 26 millió tonnát. A szénfogyasztói igény kielégítése azonban fokozatosan romló műszaki-gazdasági feltételek mellett valósult meg. A termelési tervek tartása ezek javítását feltételezi, a vállalatok jelzései szerint ugyanis a fejlesztések elmaradása esetén már jövőre 10—15 százalékos csökkenéssel kellene számolni. Ami viszont többlet olaj- vagy szénimportot tenne szükségessé.

Mindezek figyelembevételével döntött úgy a kormány, hogy az ágazat 1984-ben 350 millió forint költségvetési juttatásban részesül, és jövő évi géprendeléseihez további 250 millió forintra kap fedezetet. Ugyancsak a fejlesztéseket elősegítendő döntés, hogy • mányi I. számú bányaüzem idei 740 millió forintos beruházási keretét 970 millió forintra módosították.

M

indezek olyan támogatások, amelyeket nem annyira az ágazati, mint inkább az országos (az energiakiadások és a külkereskedelmi mérleg egyensúlya által motivált) igények indokolják.

M. P.

— A politikai munka gyakorlatában milyen változásokkal kellett számolnink a közigazgatás átszervezése után?

— A legjelentősebb változásnak azt tartom, hogy megnőtt a városi pártbizottság gazdaságpolitikai, irányító, ellenőrző munkájának jelentősége. Nem csak azért, mert a foglalkoztatottak csaknem fele Balassagyarmat és a vonzáskörzet ipari, mezőgazdasági üzemeiben dolgozik, s ezekben az alapszervezetekben tevékenykedik a párttagság több mint negyven százaléka. A munka politikai feltételeinek javítását szervezeti változások is segítették. Többek között öt új pártalapszerve- zet jött létre a városban az elmúlt fél év alatt. Az ipari és a mezőgazdasági üzemekben tevékenykedő pártalap- szervezeteknek azonban aligha van ma fontosabb teendőjük, mint a gazdaságpolitikai célkitűzések megismertetése, elfogadtatása, a helyi feladatok egyértelmű meghatározása, azok következetes végrehajtása és természetesen a munka rendszeres ellenőrzése.

Ez természetesen önálló, folyamatos politikai munkát kíván a pártalapszervezetek- től. Ám az ipari üzemek — egy-két kivételtől eltekintve — gyáregységek, illetve telephelyek, a kapcsolattartás a vállalati központokkal, a koordináló pártszervekkel bizony nem mentes a gondoktól. A városi pártbizottság ezért a politikai munka operatív irányítása helyett az alapszervezetek folyamatos informálására, döntési készségük fejlesztésére fordítja a legnagyobb figyelmet.

— Kérem, szóljon ai eddigi tapasztalatokról.

— Az elmúlt években, de az átszervezést követően is rendszeresen vizsgáljuk, hogyan teljesítik legfontosabb gazdaságpolitikai célkitűzéseinket az ipari és a mező- gazdasági üzemek. Mit tesznek a termékek versenyképességének javításáért, az exporttervek teljesítéséért, az anyag- és energiatakarékosságért, a költségek mérsékléséért és hogyan, milyen módszerekkel segítenek ebben az alapszervezetek. A végrehajtó bizottság az idén többek között megtárgyalta az ipari üzemekben dolgozó vezetők érdekeltségét. Megvizsgáltuk azt is, hogy a kábelgyárban milyen intézkedéseket tettek a szervezettebb munka és az önállóbb gazdálkodás feltételeinek megteremtéséért. A fémipari vállalatot, a bútorgyárat és néhány mezőgazda- sági üzem vezetőit beszámoltattuk, miben látják a gazdaságfejlesztés központi célkitűzéseinek gyorsabb helyi megvalósítását. A Magyarnán- dori Állami Gazdaságban, az erdőgazdaságnál azt vizsgáltuk, milyen gondok nehezítik a tervszerűbb munkát, az eredményesebb gazdálkodást.

A testületi ülések mellett rendszeressé tettük a titkári értekezleteket, kialakítottuk a területfelelősök rendszerét, megszerveztük az aktívahálózatot. Emellett a pártbizottság munkatársai részt vesznek az alapszervezetek rendezvényein. Mindezzel az a célunk, hogy a helyszínen váltsunk szót a munka tapasztalatairól, a legeredményesebb módszerekről és az alapszervezeti tisztségviselőkkel, az alapszervezeti tagokkal együtt keressünk megoldást a gondokra. Ügy tartom, ez segíti leginkább az alapszervezetek helyes döntését, munkájuk hatékonyságát.

— Hogyan Ítéli meg helyzetüket, a hozott politikai és szervezeti intézkedések hasznosságát?

— A reális helyzetfelmérésre alapozott döntések, azok végrehajtása évről évre eredményesebbé teszi munkánkat. Ipari és mezőgazdasági üzemeinkben — a szigorúbb köz- gazdasági feltételek ellenére — ebben a fél évben is emelkedett a termelés, nőtt az export, a nyereség. Ütemes fejlődésnek indult az érsekvadkerti FORCON tevékenysége, ahol korábban a rendezetlen helyzet nem kis feszültség forrása volt. A mezőgazdasági üzemek árbevétele várhatóan több lesz a tervezettnél, mintegy 4 százalékkal meghaladta az elmúlt évit az év háromnegyedében. Javult a kábelgyár gazdálkodása, s a folyamatos termelőmunka eredményeként az idén mintegy 7—890 millió forint értékű tőkésexporttal számolnak. Ha nehezen is, de megoldódnak a Magyarnándori

Állami Gazdaság pénzügyi

gondjai.

Természetesen mindez korántsem jelenti azt, hogy mindenütt rendben mennek a dolgaink. Ügy tapasztaljuk, hogy a jobban dolgozó üzemekben is van javítanivaló a gazdálkodás hatékonyságán. Munkabizottságunk megvizsgálta: az ipari üzemek hogyan használják ki a meglévő nagy értékű termelőberendezéseket. A kábelgyárban ez nem egészen 62, a fémipari vállalatnál 43, a bútorgyárban pedig 40 százalékos volt tavaly. A végrehajtó bizottságunk tapasztalatot gyűjtött arról is, hogyan használják ki a munkaidőt a város üzemeiben. A fémipari vállalatnál, a kábelgyárban, de a Budapesti Finomkötöttárugyár balassagyarmati gyárában is számottevően nőtt a táppénzesállomány aránya.

Vannak üzemeink, ahol a szervezetlenség, a közgazda- sági szabályozók kedvezőtlen hatása, vagy az önálló gazdálkodás feltételeinek hiánya okoz gondot. Ügy tűnik, hogy a szandai termelőszövetkezet az idén is veszteséggel zárja az évet. Jó néhány esztendeje visszatérő gondunk az ÉSZAKKÖ nógrádkövesdi üzemigazgatóságának eredménytelen tevékenysége is. A munka, a gazdálkodás feltételei az erőfeszítések ellenére sem javultak. Az ott dolgozó emberek meglehetősen nehéznek, igen-igen kiúttalannak látják helyzetüket. Az erdő- gazdálkodás erdeménytelen gazdálkodása több szempontból elgondolkodtató.

— Melyek azok a legfontosabb feladatok, amelyeken a pártalapszervezeteknek munkálkodniuk szükséges a gyorsabb előrejutás érdekében?

— Az a tapasztalatunk, hogy az elmúlt években javult az üzemekben tevékenykedő pártalapszervezetek gazdaságszervező. ellenőrző munkája. Figyelemmel kísérik a legfontosabb gazdaságpolitikai célkitűzések helyi megvalósítását, azon munkálkodnak. hogy megteremtsék az eredményesebb munka politikai feltételeit. Ugyanakkor é XIII. pártkongresszusra készülve azt is látjuk, hogy m követelmények íoilyamatosan nőnek. Szükség van tehát a párttagság, az alapszervezetek tevékenységének további javítására. A politikai munka eszközeit, módszereit hozzá kell igazítanunk a gazdaság- irányítási rendszer teremtette új követelményekhez. Számolnunk kell a vállalatok növekvő , önállóságával, a bonyolultabb érdekviszonyokkal, a pártszervezetek, a vállalati kollektívák növekvő felelősségével.

Fontosnak tartom továbbra is, hogy erősítsük a pártszervek, az alapszervezetek önálló döntési készségét, az alapszervezetek egyrészében ugyanis azt tapasztaljuk, hogy beszámoltatják a gazdasági vezetőket, tájékoztatják a párttagságot, ugyanakkor nem mündig ismerik fel, hogy a helyi politikai feladatok megoldásában mikor, milyen döntést kell hozniok. összefügg ez részben azzal, hogy az alao- szervezetek nem mindegyike rendelkezik a döntéshez szükséges információval, mert nem alakult ki folyamatos munkakapcsolatuk a gazdasági vezetőkkel, a vállalati központokkal, a koordináló pártszervekkel. Néhány alapszervezetünkben jogosan várnak több kezdeményezést, nagyobb aktivitást a helyi politikai döntésekben, a pártmunka javításában, a kommunista vezetőktől.

Az agitáció, a propaganda- munka fejlesztése ugyancsak soron lévő feladatunk. Lényegesnek tartom, hogy a párttagok, az ipari és mező- gazdasági üzemekben dolgozók jól értsék, elfogadják, nagy a felelősségük az eredmények! alakulásában, s ennek megfelelően tegyék dolgukat. Mert a munka nem kevés. A gaz.- daságos tőkésexport, a termékek versenyképességének javítása, a nagy értékű termelőberendezések kihasználása, a költségek csökkentése, az üzemi érdekeltségi rendszer korszerűsítése az idén, meg » következő években it próbára teszi erőnket, hozzáértésünket. Ogy is fel kell készülnünk a próbatételre, hogy színvonalasabbá tesszük a vezetést, tervszerűbbé a ká- derneveíő tevékenységet, felszabadítjuk, hasznosítjuk az alkotó erőket a pártalapszer- vezetekben és a munkahelyi kollektívákban egyaránt.

— Köszönöm a beszélgetést.

V. G.

NDK megrendelésre az Országos Bányagépgyártó Vállal«' salgótarjáni gyárában több méretben készítenek szalaghi (lakat. Képünkön Parácli Gyula hegesztő egy huszonnégy méter hosszú szerkezeten dolgozik

— Gyurkó —

Átlagos munkanap a szurdokpüspöki tanácsházán. Ezúttal nincsenek ügyfelek, az előadók és tisztségviselők „papírmunkával” foglalatoskodnak. A váratlan látogatás alkalmával a tanácselnök irataiba pillantottunk be: éppen mivel tölti munkaidejét Hajnal József.

— A megyei tanács közlekedési osztályának készítek egy javaslatot — szakította félbe a munkát Szurdokpüspöki tanácselnöke. — Az új menetrendek összeállítása előtt kérték a véleményünket: a település lakóinak érdekeit hogyan szolgálhatná jobban a buszközlekedés. Ez az irat egyébként fontos papírmunka, hiszen a lakosság észrevételeit összegezi és továbbítja.

Elfogadott javaslatok

Javaslatot persze gyakran és ezerféle ügyben kér mindenféle intézmény és hivatal. Mi az eredménye, van-e foganatja az összegyűjtött észrevételek továbbításának? Hajnal József tanácselnök szerint igenis van, közlekedésügyben számos példát is említhet erre.

— Ha visszapillantok az elmúlt időre, akkor azt kell mondanom, nem hiába kör- mölünk. Szurdokpüspökiből Pásztora például igen rossz volt a közlekedés, javaslataink megfogndásával számottevően változott a helyzet. Még az egri Volán VállalatHétköznapi munkamozzanat

Egy tanácselnöki fogalmazvány háttere

tál is' sikerült megegyeznünk.

E szerint a Salgótarján leié közlekedő járat a 21-es úton ment, így az itteni lakosok nem vehették igénybe. Most már végig megy a falun, s a négy és fél kilométer hosszú település öt megállójában . összeszedi” az embereket.

De említhetem a Pásztó és Szurdokpüspöki közötti közvetlen járatok esetét is. Kérésünk ez ügyben is meghallgatásra talált: a dolgozók munkába járását, vagy éppen a piacozást jelentősen megkönnyítik a beállított járatok.

— S a mostani fogalmazvány? Mit kér Szurdokpüspöki legújabban?

— Ezúttal is olyan indítványokat teszünk, ami különösebben nem kerül pénzbe, újabb kocsikra sincs szükség. mégis javulhat a közlekedés. Azt szeretnénk, hogy a délelőtti órákban Szirák térségéből Pásztora induló autóbusz ne a 21-es úton menjen végig, hanem jöjjön be a faluba és a régi út. legyen a menetvonala Ugyanezt indítványozzuk a Va- nyarcról délután fél öt előtt Pásztora induló járat esetében is.

— Milyen reményekkel hozakodnak elő az ötletekkel, bíznak a megvalósításban?

Ésszerűsíts

— Természetesen — hangzott a tanácselnök magabiztos válasza. — Elvégre nézetünk szerint nem kell plusz terheket vállalni, egyszerűen ésszerűsítési javaslatokról van szó. Az említett buszok eddig elkerülik a falut, párhuzamosan haladnak vele. Ha pedig végig mennek a településen, akkor sem hosszabb lényegesen az útvonal.

A tanácselnök többször is ezt a kifejezést használta: „lakossági igényeket összegeztünk és azt továbbítjuk az illetékeseknek”. A magyarázat kellőképpen alá is támasztja mindezt:

— Kis község Szurdok- püspöki, kétezer-háromszázán élnek itt. Különösebb közvélemény-kutatás nélkül is érzékeli a tanácsi vezetés azokat a gondokat, amelyek a lakosságot foglalkoztatják. Közlekedésügyben az információkat mégis több forrásából szereztük. A már említett változásokat ugyanis

nem csak utcai beszélgetéseken, hanem tanácstagi beszámolókon és más közéleti fórumokon is sürgették.

Jobb közérzet

A tanácsi munka e hétköznapi szeletkéjének felvillantása apróságnak tűnik, de van egy lényeges vonása.

— Végső soron tartalékok feltárásáról van szó — mondta Hajnal József tanácselnök. — Tudjuk mi is, hogy a mai világban nem lehet szögről leakasztani egy-egy új autóbuszjáratot, az ésszerűsítésnek azonban kettős haszna is lehet. Egyfelől a jobb kihasználás, másfelől pedig a lakosság javuló közérzete.

A szurdokpüspökiek igyekezete a falut érintő minél több buszjáratért természetes törekvés. A város és vonzás- körzet napi politikájának sarkalatos pontja az együttműködés és munkamegosztás: az alapellátáson kívüli szolgáltatásokért a városba kell menni. Ennek pedig feltétele a minél jobb közlekedés.

*

íme, ennyi minden tartozik egy hétköznapi munka- mozzanathoz, egy tanácselnöki fogalmazvány hátteréhez. A kérést pedig az ész- szerűsítési szándék, valamint a. lakosság érdekeinek szolgálata diktálja. K. G.

NÓGRÁD - 1984. szeptember 22., szombat