Nógrád. 1984. szeptember (40. évfolyam. 205-230. szám)
1984-09-02 / 206. szám
Tábortűz mellett Szokatlan volt a meghívó, »melyik Magyarnándorba invitálta a fiatalokat Balassagyarmatról és környékéről ..Mezőgazdasági és ifjúmunkás fiatalok első találkozója” — hirdette a fényezett papíros, rajta a szervezők listája és az egész napi program. Nándori Ferenc, a területi pártbizottság titkára — az egyik házigazda — így beszélt: — Nekünk nagy öröm, hogy ez a jövőben évente megrendezendő találkozó nálunk, a mi községünkben debütál. Igyekeztünk minden lehetséges föltételt megteremteni a nap sikeréhez. Az anyagi alapot a mezőgazdasági üzemek és a vállalatok biztosították, emellett besegítettek a területükről érkező fiatalok szállításába is. Az állami gazdaság vezető állatorvosa, dr. Rátz László messziről, Győrből települt Nógrádba, de ezen a napon szinte mindenütt jelen volt. Ha kellett, akkor a sportpályán szervezte a focipályák kijelölését, ha kellett, akkor az étkezési jegyek körül bábáskodott, de alkalmi információs iroda is volt egysze- mélyben. — Az embert a gyerekkora meghatározza. Nekem nem ez a vidék jelenti a gyerekkort, de sok mindenért pótol a gyönyörű környezet és a munkám. — Vezető állatorvos, ha úgy tetszik rangos ember a községben. Nem érzi, hogy ez... — ...rangon aluli ténykedés? — vette át a beszéd fonalát. — Én vagyok az állami gazdaság KlSZ-bizottsá- gának titkára is, tehát kötelességem is ez a munka. De nem kötelességből teszem. Jó érzés látnom, hogy a vendégeink jól érzik magukat, nem szenvednek hiányt semmiben. Segítőimmel megbeszéltük: a találkozó reggelére itt minden a helyén lesz. Ügy is lett. Cseh Marcell, az igazgatónk azt mondta, gyerekek, nem tudtok olyat kérni, amit ne teljesítenénk. És nem tudtunk olyat kérni! A focipályákon ádáz csatát vívtak egymással a kábel gyá- riak és a cserhát.surányiak — a három csoportból végül a kábelgyár csapata lett a győztes —, néha a labda is kemény ellenfélnek bizonyult a lányok számára. (A pálmát a balassagyarmati kórház hölgyei vitték el.) Biztos kézzel lőttek a légpuskások, több tucat fiatal futotta le a fölszabadulási mérföldet is. A ..bázison”, a magyarnán- dori futballpál.yán sátrakban, bódékban sorakoztak az üzemek, termelőszövetkezetek termékei. Az Ikladi Műszergyár berceli üzemének motoros áramfejlesztőjét sokan megcsodálták, de nem kevesen csettintettek a sütőipari termékek sátránál: bár ilyen gyönyörű kenyeret produkálnának a hétköznapokon is! — Találkozót kell szervezni a mezőgazdaságban és az iparban dolgozó fiatalok számára? Talán nem találkoznak elégszer? — Miért ne találkoznának — mosolyodott el a naiv kérdésen Kanyó Tibor, a KISZ balassagyarmati bizottságának munkatársa. — De végeztünk körzetünkben is az aratással, a jövőt meghatározó egyik legfontosabb munkával. Most hát föllélegezhetnek egy kicsit a fiatalok. Emellett hagyományt kívánunk ezzel a mai nappal teremteni. Most elsősorban a termelőszövetkezetek, a mezőgazdaságban dolgozók voltak a házigazdák, jövőre az ipar fiataljai veszik át a stafétabotot. Babarczi Lajossal, a ma- gyarnándori Mikszáth Termelőszövetkezet állattenyésztési telepvezetőjével a mozgalmi munkáról váltottunk szót. — Meglehetősen kevés nálunk a fiatal. Alapszervezetünk most alakult újjá, de nagyon jó feltételeket biztosítottak működésünkhöz. A leckét föladták: bizonyítsunk, mutassuk meg, életképesek vagyunk. Ami tény: többen jöttek az ifjúmunkások közül, mint a mezőgazdaságból ezen a szombaton Magyarnándorba. Az ok meglehetősen prózai. A mezőgazdaságban nincs szabad szombat és ünnep. A földeken folyik a munka, az állattenyésztőknek sincs megállásuk, hiszen a jószág enni- inni kér, a tehenet fejni kell, ha mégoly nagy kedve lett volna is az ifjú gondozónak a focihoz. Bednár Jóska eljött Cser- hátsurányból. Az ötfős aratóbrigádból ő volt az idén a legfiatalabb kombájnos, huszonnégy esztendejével. (Igaz, a többiek sem korosabbak, a legidősebb harminchárom éves!) — Kemény munka volt — vallotta a keménykötésű fiatalember. — De megérte, jól fizetnek érte. Én jól érzem magam a faluban, ott a megélhetésem, a barátaim. Igaz, engem a gépek segítenek a munkában, de azért tudok kaszálni! No, nem úgy, mint a régiek. Traktoros és varrónő, mérnök és lakatos együtt hallgatták a 100 Folk Celsius koncertjét, az esti tábortűz mellett pedig sokan énekeltek együtt a fölcsapó lángok fényében muzsikáló Heh Dajör együttessel. A diszkó éjfélig tartott. Nándori Fereno joggal köszöntötte a szervezésben részt vett fiatalokat a gazdaság ebédlőjében, késő estéi — Amit akartunk, azt megvalósítottuk. Félezer fiatal volt a vendégünk. Estig maradtak, tehát jól érezték magukat nálunk. H. Z. M i történt ezzel az emberrel, az rejtély. Száz vészen átverekedte már magát. Olyan feladatokat oldott meg, hogy párját ritkítja és most meg elvesztette türelmét. Tehetetlenségében ököllel belevágott a levegőbe, megcsikorgatta a fogát: — Elvesztettem a türelmem. Ilyennek még nem is láttam, pedig nagy múltú az ismeretségünk. A felszabadulás előtt kapcsos volt a bányában. Olyan ember mellett dolgozott, mint Jakab István, a gépész. Az pedig régi mozgal- mista volt, a felszabadulás után járási párttitkár Salgótarján környékén. Mozgatta is őt rendesen. Menjél ide Jani, menjél oda, és Fonád János ment. Néhány éve meg odaállt a párttitkárja elé és azt mondta: — Ha semmibe sem vesztek, akkor itt a párttagsági könyvem... Azok meg se szó, se beszéd, elfogadták és ezzel bezárult a kör Fonád János körül. Most mint a sebzett vad, nem tudja magát hová tenni a könyve nélkül. Fordult ö már mindenkihez, hogy megtévedt elvesztette türelmét, azért tette le a párttagsági könyvét, de nem méltányolják. Azért mondta legutóbb: — Én velem már ne beszélj, én elveszett ember vagyok. Annyi bizonyos, aki öregségére ilyen elkeseredett hangon beszél, annak nagy oka lehet. Csak hát ott vannak a gyerekek, az unokák serege, hogyan nézzen most mái szembe velük. Igaz, a fia biztatta, keresse csak az igazságát. A hátralévő tagdíjat ösz- szegyűjtik és kifizetik. Fonád János meg irkái jobbra-balra. Ügy tűnik véglegesnek vették, hogy elfordult attól a párttól, amelyet negyven esztendővel ezelőtti itt, Salgótarjánban Tűzhelyek a tűzhelygyárból A hazai piacra készülnek a korszerű gáztűzhelyek, a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárban Tanulni egymástól Interjú Viktor Markovval, a Komszomol Kemerovo területi bizottságának első titkárával Csaknem hússzor nagyobb a lenini Komszomol Kemerovo területi szervezete, mint megyénk ifjúsági szövetsége. Ám a méretek különbözősége ellenére sok esetben gondjaink és sikereink hasonlóak; szükség van hát a rendszeres együttműködésre, tapasztalatcserére. Éppen « napokban tartózkodik Nógrádba»* Komszomol Kemerovo területi bizottságának első titkára, Viktor Markov, akivel a szovjet fiatalokról, a nógrádi együttműködés tapasztalatairól beszélgettünk. •w* Bevezetőül, kérem dióhéjban mutassa be a keme- rovói komszomolisták szervezetét! — Ami a számokat illeti; Kemerovóban több mint 370 ezren tagjai a Komszomol- nak. Persze, a szervezettség meglehetősen eltépő képet mutat, a legmagasabb a tanulóifjúság körében, itt csaknem 93 százalékos. Egyébként, az Urálon túli szervezetek között, a nagyságot tekintve a második helyen állunk. — Nemrégiben ülésezett a Komszomol Központi Bizottsága, s erről kritikus hangú közlemény is megjelent. Sürgette a testület az ideológia és a munkastílus, mint két legfontosabb terület megújhodását. Kérdés, a KB-hatá- rozat mennyiben tükrözi a kemerovói helyzetet? — Röviden szólva; fogyatékosságaink és erényeink teljesen hasonlóak a KB megállapításához. Javítanunk kell a mozgalom munkastílusán. Mit értek ez alatt? Közelebb kell kerülniük a városi, kerületi bizottságoknak, az apparátusnak az alapszervezetekhez, mindennaposnak, közvetlenebbnek kell lennie, e kapcsolatnak. Aztán csökkenteni szükséges a papírmunkát, a fölösleges „határozatgyártást”, szóval a súlypont a tényleges, az érdemi munkán legyen! hm Nálunk sok bírálat éri a KISZ-t, mert olykor túlságosan is előtérbe helyezi a gazdasági tevékenységet, az egyéb területek rovására. És önöknél? — Azt hiszem, sikerült megteremteni az összhangot a különféle mozgalmi tevékenységek között. Természetesen, nálunk is az egyik legfontosabb munka a gazdaságban való részvétel. Jó néhány olyan gyárunk van, ahol a munkások életkora alig éri el a harminc esztendőt, s egyébként is csaknem valamennyi üzemünkben, gyárunkban meghatározó szerephez jut az ifjúság. Vagy nézzük a munkaverseny-mozgalmat: a 4500 kollektívában több mint 50 ezer fiatal dolgozik! Éppen most kerülnek majd sorra a szakmai versenyek, amelyeken 37 mesterség legjobbjai mérik össze tudásukat, s a győztesek továbbjutnak a magasabb szintű versenyekre. Ezt a pár formát csupán a példa kedvéért említettem, hiszen nagyon sok lehetőség kínálkozik a kemerovói komszomolisták számára, hogy valamilyen módon kivegyék részüket az adott üzem, gyár előtt álló feladatokból. Válaszolva, tehát a kérdésre; a gazdasági munka rendkívül fontos a mozgalomban is, hiszen anyagi és szellemi jólétünk meghatározója. Ugyanakkor, természetesen nem az egyetlen terület, tehát az össztevé- kenységbe beépítve értelmezhető helyesem •— Kemerovó éa Nőgrád között hosszú évek óta rendszeres az együttműködés. Hogy számunkra ez mit jelent, azt nagyjából tudjuk, de mire kíváncsiak önök Itten! látogatásuk során? 5í Mindig hasznos tapasztalatcserék ezek az utazások, s kézzel fogható nyomuk is van, hiszen ki-ki odahaza igyekszik egy-egy bevált ötletet, kezdeményezést megvalósítani. Tény, hogy a Komszomol nagy történelmi hagyományokkal rendelkezik és hatalmas apparátusa van, éppen ebből adódóan esetleg elsiklunk olyan dolgok felett, amelyre pedig szükség lenne. Mire gondolok? Elsősorban most a szabad idő hasznos és kellemes eltöltéséhez szeretnénk néhány jó példát keresni. Érdekel bennünket, hogy a magyar ifjúsági mozgalom miként gondoskodik a fiatalok szabadidős-igényeinek kielégítéséről, melyek a legnépszerűbb formák, milyen a klubmozgalom, és így tovább. Nézze, a jegyzetfüzetem telis- tele van írva! Aztán szeretnénk megismerni az úttörő- mozgalom jelenlegi helyzetét, miként kapcsolódik be az általános iskolai munkába. Továbbá: hogyan élnek a munkásfiatalok, milyen a lakáshoz jutási lehetőségük? Vendéglátónk, a KISZ Nóg- rád megyei bizottsága gazdag programmal fogadott, s a különféle helyszínek közvetlen benyomásaival, tapaszta* lataival segít hozzá a minél szélesebb körű tapasztalatokhoz. •*- Végezetül: merre tart a KISZ—Komszomol kapcsolat? Milyen újabb lehetőségekről történik megállapodás? — A több mint másfél évtizedes együttműködésünk évről évre gazdagodik, politikai delegációk évenkint járnak Kemerovóban, illetve Nógrád- ban. Ezenkívül a kulturális; a sportéletben élenjáró fiatalok közül többen jutalomként utaznak egy-egy csoporttal, valamint széles körben lehetőséget teremtünk a szakmai tapasztalatcserékre. Most ismét mód nyílik, hogy a két ifjúsági szervezet közötti kapcsolatot tovább mélyítsük, hozzájárulva egymás jobb megismeréséhez — mondotta befejezésül Viktor Markov, a lenini Komszomol területi bizottságának első titkára. Tanka László szervezett, jó néhány magával. Aztán hirtelen feleszmélt a beszélgetésből, s szinte kétségbeesett tiltakozással mondta: — Nem a párttól, én soha nem fordulok el. Vagyok olyan kommunista most is, mint voltam — elkomorult. — Remélem, még megértésre találok... Ez valóban igaz, hogy most is megy, mintha űznék és semmit nem hagy szó nélkül. A múltkor az utcai vízvezeték romlott el, elsőnek szaladt jelenteni. De nem hagyja annyiban, ha valaki oktalanul hangoskodik. A tanácsiakkal is hadakozott, hogy pontosabban nézzék meg az adókiírást és ne zaklassák feleslegesen az embereket. Hiába, régi agitációs vér folyik az ereiben és nem tud más lenni. Negyven esztendővel ezelőtt lett pártmunkás. Dolgozott a bányánál, a gépállomáson, tanult a vájárképző iskolán. Mindig az elsők között járt. Annak idején, amikor megalakultak a szövetkezetek, létrejöttek a gépállomások, a megyei pártbizottságon úgy látták, hogy senki nem lesz jobb a zsúnyi gépállomás vezetőjének, mint Fonád János. Valóban energikusan gondolkodó, hasznos tagja volt a mozgalomnak és igen jó kapcsolatban a dolgozó emberekkel. Neki sem volt több isko; Iája, mind más hasonló mun-, kásembernek, legföljebb az öntudata nagyobb. Azt kérdezte tőle a pártbizottság titkára: — Elvállalod Fonád elvfá — Elváfllalom.:: Nem volt illő vitázni. Pedig a bányai munka merőben más volt, mint a gépállomási. Fonád János nekivágott. Éjszaka tanult, hogy ne teljesen ismeretlen körülmények között lásson munkához. Nappal pedig szervezte az embereket: Kanyó Jánost az uradalmi kovácsot, a gépészt, a városból Kovács Gyulát, a szerelőt. Aztán ki Zsúnyra, ott építkezésbe kezdtek, nehogy a gépek a szabad ég alatt maradjanak. Kapott a minisztériumból ötezer forintot, hogy azzal gazdálkodjon. Nagy pénz volt. Micsoda lelkesedéssel készültek Zsúny- pusztán a gépek fogadására. Volt cselédek, földművelők egyetértésben, erejüket megfeszítve dolgoztak. Aztán jött végre a távirat: a szécsényi vasútállomásra érkeznek a gépek. — Még az utcákat is fellobogóztuk — mondta Fonád János. Szép, csillogó kormos traktorok jöttek. Lerakták és egyszerre elindította őket Fonád ífános végig Szécséi nyen, Nagylócon, Zsúny felé. A huszonnégy Hoffer-motor úgy dübörgőit, mintha az ég szakadt volna le. De a legünnepibb szimfónia nem hal« látszott volna olyan szépnek,' mint ez a dübörgés. Amerre mentek, megtelt emberekkel az utca. Így vonultak be Fonád Jánosék Zsúnypusztárai Ö maga ott is maradt addig,' amíg ez a gépállomás létezett. Üj élet kezdődött a pusztán. Mert nem csak arról volt szó, hogy mentek szántani a földet, aminél nem volt fontosabb. Az esténként, a hir- telenében kinevezett kultúrteremben, ami talán az uraság nagyobbik szobája volt, szemináriumot tartott Fonád János. Aztán az asszonyok, szép dalokat énekeltek, fontak ott. Ez az élet az egész környéket odavonzotta. Ott mindig történt valami. Fonád János sok-sok el ismerés kapott akkoriban. B z idén a gépállomások megalakulásának negyedszázadán megtartották a megemlékezest Zsúnypusztán. Emléktáblát is tettek a szerelőműhely falára. Sokan voltak, de Fonád Jánosról — akkorra már kívül volt a párton — valahogy elfeledkeztek. Elkeseredésénél csak haragja volt nagyobb: Csak hát, hol van az már: Azóta is marja magát, hogy elvesztette a türelmét ás visszaadta a párttagsági könyvét. Pedig akárhogyan is történt a dolog, a zsúnyi gépállomást a párt megbízásából,' huszonöt évvel ezelőtt mégis csak ő szervezte és volt annak az első igazgatója... Bobál Gyula NOGRÄD - 19&I, step lem bei 2.. vasárnap 3 Az első V — fill. .«vn-.i "■'»» r ■■ni.pf^nnw'ueiMi
