Nógrád. 1984. szeptember (40. évfolyam. 205-230. szám)

1984-09-15 / 217. szám

¥

ORU

/

I

a hömpölygő hőség.

Föltámad a szél:

kirajzik a láng,

gyémánt szilánk az ég,

forgószél-homály.

L A T

Lovak tipródnak henne', Felhők szabadulnának a parázsló karámból '

Egy madár az ég ajtaját

Kitódul mező, lomb, árnyék. Fut eléjük

egy virágos ág.

Elszabadult fekete ménes

Az ég

gyémánt szilánk.

FOLNER ZOLTÁN:

B

Homály.

Forgószél-homály: a mozdulatlan táj borzolódik, lebeg

és lassan összeáll

Tudománytár

Sikeres könyvsorozat — Utánnyomásokból

Egy évvel ezelőtt indította útjára bővített utánnyomássorozatát a Könyvértékesítő Vállalat. E rejtélyes meghatározás azt jelenti, hogy gondozásában olyan, klasszikus tudományos művek jelennek meg. amelyekre ma is szükségük van a hazai szakembereknek. Minden kötethez eligazíts előszó, vagy utószó, kísérőtanulmáhy, vagy bibliográfiai függelék járul.

A sorozat első kötete az egyetlen nagy ógörög—magyar szótár utánnyomása. Eredetileg 1875-ben jelent meg, és ez a második kiadása. A műből eddig már több mint 3000 példány fogyott el. Második kötetként a Magyarország honismereti irodalmát összefoglaló könyvészeti összeállítást adták közre. Ez a kötet a helytörténészek, honismereti kutatók legfontosabb kézikönyve. Első kiadásban 1944- ben lel ént meg, de most a szakemberek az eredeti mű bővített kiadását készítették el. A kötet szerzője, Bodor Antal ugyanis csak 1940-ig dolgozta fel témakörét, az új kiadás pedig 1944_ig tekinti át hazánk egyes tájegységeiről. városairól, községeiről, falvairól megjelent egykorú helytörténeti kiadványokat.

A sorozat harmadik kötete nemiégiben látott napvilágot Magyar családtörténeti és címertani irodalom 1561—1944. címmel. Ez a munka nagyban segíti a régi családok és a csa- ládi címerek történetével foglalkozók munkáját, hiszen összegzi az eddigi nagy kutatásokat. Idén még öt kötet jelenik meg a Könyvértékesítő Vállalat Tudománytár elnevezésű utánnyomás-sorozatában. Hamarosan napvilágot lát Fináczy Ernőnek az ókori nevelésről írt egykori egyetemi tankönyve, mely a neves professzor négykötetes egyetemes neveléstörténetének első kötete és a tervek szerint a sorozat további kötetei is folyamatosan .megjelennek.

Ugyancsak értékes szakkönyv volt mgr 1912-ben is Gulyás Pál A bibliográfia kézikönyve, című, kétkötetes összeállítása, melynek ei.ső része bevezető jellegű, a második viszont az addig megjelent legfontosabb külföldi és magyar bibliográfiai szakkönyvek és szakcikkek leírását tartalmazta. A Tudomány- tár sorozatban most e mű maradandó értékű, második kötete jelenik meg, ugyancsak bővített változatban. A neves szakember ugyanis csak kb. 1940-ig dolgozta fel témakörét, és az új kiadás — a honismereti kötethez hasonlóan — 1944-ig pótolja a könyvészeti munkák címeit. E pótlás a nyílt — tehát címe szerint is könnyen hozzáférhető — és az úgynevezett rejtett, tehát folyóiratokban, vagv könyvekben megjelent bibliográfiák címeit is tartalmazza. E munka az egyik legfontosabb könyvtárosi kézikönyv volt, és maradt.

Ugyancsak utánnyomásban lát napvilágot Kiss Áron 1891- ben készített Magyar gyermekjáték-gyűjteménye. Kiss Áron nevét ma már aránylag kevesen ismerik, pedig gyűjteménye rendkívül értékes alapmű. Kodály Zoltán és Bartók Béla már az 1930-as években is felhívta rá, illetve gyűjteményére a szakemberek figyelmét, de úgv látszik, kevesen figyeltek fel a jeles pedagógusra, hiszen majd 100 évet kellett várni, hogy az ország valamennyi vármegyéjéből kapott gyermekjátékleírásait ismét olvashassa a néprajz iránt érdeklődő szakember. A kötet könyvészeti ritkaság is, hiszen Bartók és Kodály arra is felhívta a szakemberek figyelmét, hogy Kiss kötetéből alig lehet

fellelni teljes példányt. E mű kiadása tehát komoly hiányt pótol.

Szentpétery Imre a bölcsészettudományi kar ismert pro- fesszora vojt a két világháború közötti időszakban. A sorozatban most két értékes szakkönyve egy kötetbe sűrítve jelenik meg. Az egyik az 1912-ben írt Oklevéltani naptára, a másik az 1923-ban kiadott Chronológiája. A kötet új címe ez lesz: A kronológia kézikönyve. Szintén nem egy* szerű utánnyomásról van szőj hanem a kötetben helyet kap-j tak azok a' megjegyzések, kiegészítések is, amelyeket Szent-: pétery Imre 1940 körül vetett papírra, de azok már nyom* tatásban nem jelenhettek meg.’ Az új kiadvány tehát a két alapmű egyesített, tömörített, de ezzel együtt javított és bővített kiadása lesz, mely a naptárak története mellett részletes leírást ad az egyházi ünnepekről is.

Idén még egy kötet jelenik' meg a sorozatban, s talán ezt várja a legnagyobb érdeklődéssel a történelem iránt ér* deklődő olvasók tábora. E kötet ugyanis egyetlen nagy ókori lexikonunk utánnyomása lesz. E művet a századfordulón Pecz Vilmos szerkesz* tette és akkor két hatalmas kötetben adták közre, mintegy 2500 nyomtatott oldalon! Az új kiadás még ennél is bővebb lesz, hiszen a szerkeszd tők új előszót isv csatoltak a műhöz, sőt, egy. bibliográfiai függelékkel is megtoldottak.' Az új kiadás, színes térkép- mellékletekkel, négy kötetre bontva jelenik meg, előreláthatóan' október hónapban. Pontosabban: ekkor jelenik meg e mű első kötete, amelyet hamarpsan követ a toj vábbi három.

Dr. Gazda István

Újjászületik az aranykupola

A restauráció« munkálatok befejezése után újra megnyílt a moszkvai Kreml festői együttesének egyik gyöngyszeme, ax aranykupolás Nagy Boldogasz- szony Székesegyház, az ősi építészet emléke. Az orosz mesterek által öt évszázaddal ezelőtt épített és azóta többször átépített székesegyház ma is csodálatraméltó épület, amelyben szervesen ötvöződött a korai moszkvai és pszkovi építészet formagazdagsága. A magasba törő kilenc aranykupola csodálatos látványt nyújt, a székesegyház harmonikusan illeszkedik a székesegyháztér fehér kövekből épült templomegyüttesébe.

Az orosz cárok házitemploma,

a Nagy Boldogasszony Székes«

egyház, az ősi építészet csodálatos emléke. A krónikák tanúsága szerint a templomot 1508 ban aranyozták. Falait, oszlopait a

XV. század híres festőjének, Di- onlszosz fia, Feodoszij és fivére festette. Nagy értéket képvisel a

XVI. század közepéből származó galéria falfestése is.

fliiimmiiimuuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiimiiimiiiiiiiimiiiiimiiiiiiMiiiiiiiiiMiiitimmiiiiiiiiimMiiiMmiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiimimumiiiiimiiiiiiimiiiiiiuiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiim^

Ablakodon benézett sofcsz«r a halál, de nem mert ágyadra ülni, mert ott ültem én...” elolvasta egyszer, kétszer. Lángolt az arca. Nekem írta, rólam írta. Mintha én lennék 5, akit. .. „Ablakodon benézett sokszor a halál...” Hát persze. Amikor súlyos betegen feküdt napokon át. A láztól cserepes lett az ajka, kortyonként itatgatta vele a teát, s mikor a hideg borogatást a mellére rakta, resz- keteg kezével megfogta a kezét.

— Mária — suttogta.

— Meg fog gyógyulni a mérnök úr — mondta a nővér, és a hideg víztől hűvös tenyerét ráborította a beteg ember homlokára,

— Olyan jó, maga olyan jó — súgta, és meg akarta csókolni a kezét.

— „ ... benézett sokszor a halál, de nem mert ágyadra ülni, mert ott ültem én”. Éjjel is gyakran benyitott a betegszobába, odament hozzá, megfogta a pulzusát, elidőzött egy kicsit a beteg ágya szélén, aki talán nem is aludt, talán ébren virraszftott, és ilyesmin töprengett, amit másnap remegő kézzel papírra vetett.

Két nappal később meghalt.

A nővér vállát rázta a sírás: a halál erősebb volt nála. Hiába ült az ágya szélén. ..

Sokáig gondolt a mérnök úrra, aki finom modorával arcának lágy vonásaival úgy Vonult be közéjük, hogy az otthon lakói kivétel nélkül rajongtak érte.

A kőfalig futó árnyas park elrejtette őket a világ szeme elől. A kerítésen túl sínpár szaladt a végtelenbe,

időnként elcsattogott rajta egy-egy vonat, s úgy, hallatszott, mintha a szemközti hegy és az intézet között elnyelte volna a föld. Napsütésben kiültek a párkba. Tavaszai az apró bogarakat, ősszel a levetkőzött porosodó lombokat figyelték. S mikor már' az utolsó faggyal is elnéptelenedtek a padok. Sétálni azonban rpég ezután is lejártak a kertbe, akkor is, amikor hóbundába bújt a világ.

A gyermek- és a fiatalévek apró szilánkjaiból rakosgatták össze történeteiket. Mária tudott róluk legtöbbet, neki mindent elmondtak. Mintha megérezték volna, hogy másképpen ragaszkodik hozzájuk. Súlyos kölönctől szabadultaik, valahányszor kibeszélhették magukat. Fontoskodva emlékeztek:

— Bizony, Mária nővér, ilyen volt ai életem.. Aztán öregségemre ide kerültem...

Panzióban öregurak élete sem volt különb az övékénél. Maguk is tudták, mégis mindig fojtogatta őket valami. Többségük csak visszanézni tudott. Som bácsi volt talán az egyedüli kivétel, akinek gyára volt valaha Lőrincen, Soha nem panaszkodott, mindig elégedetten dicsérte az otthont, mint, aki világéletében arra vágyott, hogy Ilyen környezetben élhesse öreg napjait. Som bácsi nevezte el Máriát anyanővémek.

— Magácska olyan itt köztünk, mintha az édesanyánk lenne — mondta Máriának, aki sokkal inkább a lánya lehetett volna.

Derültek rajta. Szerették

Máriát, pedig ritkán ült derű az arcán. Inkább valami szomorkás harag , felfűzte

mindig. Aki csak felületesen

ismerte, azt gondolhatta róla, hogy haragszik rá. Keskeny arcából aprón villantak a szemek, sasorra kemény, szigorú gyermekéveket sejtetett, s a homlokán egykét gyűrődés mindig látszott a fehér fityula alatt. De, amikor megszólalt, felrepedt a szigo- 'rúság burka, s egyszeriben oldódni kezdtek.

életek Itt szinte gondtalan. Ételük, italuk bőséges, puha párna a fejük alja. És mégse.

A főnővér hívatta.

Kövérkés, kopaszodó férfi ült az irodában.

— Nálad volt a Gaál bácsi ugye?

— Igen, nálam.

— A fia vagyok — mondta az idegen férfi és bemutatkozott Máriának.'

Pósfai János:

Mondd meg, jól csináltam ?

A főnővérrel, aki jóval fiatalabb volt Máriánál, arról beszélgettek egyszer, melyikük jut majd hasonló sorsra,

— Te még itt leszel, amikor én majd bevonulok az otthonba — mondta Mária.

— Ne félj, nagyon fogok vigyázni rád — felelte a főnővér és nevettek rajta.

Mária senkit nem különböztetett meg a gondozottak közül. Egyformán szerette őket. De, ha némelyikük el- ernyedt, órákig elüldögélt az ágyuk szélén, vagy-kint a kertben. a levelüket hullató fák alatt hallgatta a történeteiket. Eszébe jutottak a saját szülei, akik ugyan már nem éltek,- de akiket nem adott volna soha szociális otthonba. Pedig ő is tudta, hogy az

— A nővér szó nélkül átment a saját szobájába, kis idő múlva hozta az elhúnyt személyi iratait. A takarék- betétkönyvet, amelyben tizenötezer forintot őrizgetett idős Gaál Imre.

— Tessék — mondta ösz- szehúzott szemekkel, ás szó nélkül kiment az irodából.

Aztán jöttek a többiek.

— Valamije csak volt az anyámnak — mondta kihívóan egy festett ajkú nő.

— Elvinném, hiszen nincs tőle más emlékem.

Egy másik szinte ujjongott:

— Jé, honnan volt ennyi pénze az öregnek?

Máriát égették ezek a furcsa fohászok.

A legtöbbjüket soha nem látta. Míg élt a hozzátartozójuk, nem jutott eszükbe eljönni hozzá. Karácsony táján valakitől egy doboz desszertet kapott. Mária becsempészte Nusil néni párnája alá.

— A fia küldte egy ismerősével — hazudta neki.

— Eljött volna meglátogatni, de vidékre kellett utaznia.

— Jaj, a Józsim — hálálkodott Nusi néni. — Ugye. milyen rendes az én Józsi fiam?

— A Józsi nagyon rendes — felelte Mária, és csöndben betette az ajtót.

Egy napon újra hívatták. Egy fiatal lány kereste.

— Pék József lánya vagyok mutatkozott be.

— Pék bácsié? — csodálkozott Mária.

— Igen, azé.

— Ügy tudtam senkije nincs.

— Tetszik tudni, a nevelt lánya vagyok.

— Vagy úgy! Érdekes, soha nem emlegette magát.

— Mikor férjhez mentem, megharagudott rám. De én nem, mondta a lány — és lebiggyesztette ajkát. — Meg akartam látogatni többször, de valami mindig közbejött.

— Hát igen — felelte Mária. — És mast?

— Tetszik tudni, meghalt.

— Tudom.

— Azért jöttem magához, hogy igazolja.

— Hogy meghalt?

— Nem. Azt, hogy a nevelőapám volt.

Mária meghökkent.

— Ezt kellene igazolnom?

— Tetszik tudni, a bíróság igazolást kér, hogy rendszeresen látogattam a nevelőapámat. A hagyaték miatt kell a papír...

A keskeny arc megrándult. A szikár öregúr kopogós botjával mintha kilépett volna a kartonfüggöny mögül.

— Ezt igazoljam? — kérdezte a nővér.

— Igen, ezt kellene igazolni. Csak néhány sorban.

— De hiszen én soha nem láttam magát. Nem ismerem, öt éven keresztül egyetlen egyszer sem jött el ide. Vagy mondjam azt, hogy jött?

— Hát, szóval... Valami ilyesmit kér a bíróság.

— Nem — mondta szigorúan a nővér. — Tőlem ilyen igazolást ne. kérjen. Ha azt kellene kiállítanom valamiféle bíróságnak, hogy a gyere- -kek nem törődnek a szüleikkel, akkor is haboznék. Pedig igazat szólnék. Tisztelet a kivételnek, de én itt csak azt igazolom, amit látok. Érti? Érti ezt?

Fenyegető elszántság volt a hangjában.

— Jöjjön el ide egyszer, nézze meg, remegve nézik a kiskaput szombatonként. Így nézte a maga állítólagos nevelőapja is mindig. Várta magát a Pék bácsi, de maga nem jött.

A lány kiszaladt a szobából, becsapta az ajtót. Mária lesújtva, megbántottan állt egy darabig. Érezte, hogy befelé folynak a könnyei. A főnővér nyitott rá.

— Mondd meg, legalább ts mondd meg, jól csináltam?

— kérdezte fakó hangon.

— Kár volt — felelte a főnővér. — Ettől még nem változik meg a világ.

Egy papírt adott át Máriá-J nak, az igazolás másolatát.

— Majd csatold Pék József irataihoz...

NÓGRÁD — 1934. szeptember 15., szombat 9

\

?