Nógrád. 1984. augusztus (40. évfolyam. 179-204. szám)

1984-08-11 / 188. szám

űrhajósok sajtókonferenciája Moszkvában Szavickaja űrsétája általános utat mutat 1 Szvetlána Szavickaja sze­mélyében az űrhajózás törté­netében először lépett ki nő a nyílt világűrbe — ezt mi­nősítették a Szojuz T—12 programjában a legfontosabb elemnek maguk az űrhajó­sok, s azok a tudósok, akik részt vettek e munka előkészí­tésében, s erről beszéltek pén­teki moszkvai sajtókonferen­ciájukon. Mint Vlagyimir Dzsanibe- kov, a július 17-én indult és 29-én visszatért Szojuz T—12 parancsnoka elmondotta, Sza­vickaja úttörő munkája nagy lépést jelent előre azon az úton, hogy minél többen ve­hessenek részt a jövőben az űrhajózásban. Azzal, hogy immár nem csupán férfiak dolgozhatnak az űrállomáson, illetve ezentúl a nyílt űrben sem, gyakorlatilag az egész emberiség „tette ki a lábát” a világűrbe, s megkezdheti a felkészülést az eddiginél jó­val nagyobb távlatokat nyitó feladatokra. Az űrhajósok elmondották, hogy a „látogató expedíciók” rendkívül sűrű programúak: a Szojuz T—12 legénysége is mintegy 20 fontos s nehéz kísérletsorozatot végzett el a Szaljut 7-en dolgozó „állan­dó legénység” — azaz Leo- nyid Kizim, Vlagyimir Szo- lovjov és Oleg Atykov — se­gítségével. Az állomás kar­bantartását illetően Viktor Blagov helyettes repülésveze­tő szolgált érdekességgel. Mint arról hirt adtunk, Dzsa- nibekov az állomásra érkez- te után bizonyos különleges feladatok elvégzésének titka­iba vezette be az állandó le­génység tagjait, akik egy ké­sőbbi kiszállásuknál is végez­ték ezt a feladatot. Az tör­tént, hogy tavaly szeptem­berben „léket kapott” — az­az elvesztette légmentességét — az egyik tartalék üzem­anyag-vezeték. Ez az állomás munkáját ugyan nem befo­lyásolta, mivel az ehhez ha­sonló berendezések többszö­rösen biztosítottak, a földi kutatók azonban azonnal hoz­záláttak a javítás részletes kidolgozásához. Arra a kérdésre, milyen nemzetközi részvétellel vég­rehajtandó űrkísérletekre ke­rül sor a közeljövőben, Ko- tyelnyikov akadémikus el­mondotta, hogy az indiai űr­hajós repülésével az Inter- kozmosz-program véget ért, az annak során kidolgozott műszereket azonban továbbra is hasznosítják a szovjet űr­hajózásban. Itt egyebek között megemlítette a „Balaton” elnevezésű, magyar szakem­berek által kidolgozott mű­szert, amelynek segítségével ezen a legutóbbi űrrepülésen is vizsgálták az űrhajósok pszichikai munkakészségét. A legközelebbi nemzetközi részvétellel zajló kísérlet a Halley-üstökös felé tartó űr­hajó lesz: e feladat előkészí­tésében különösen jelentős mértékben kiveszik részüket a csehszlovák és a magyar ku­tatók. de Franciaország és az NSZK szakemberei is. Az űr­hajó várhatóan az év végén indul útjára, hogy a Vénusz térségének útbaejtésé.vel meg­közelítse a Halleyt. Az auto­matikus szovjet űrhajót kö­veti majd az Európai Űrku­tatási Hivatal s még valami­vel később a japán űrkutatás hajója. Mint az akadémikus elmondotta, ezen kívül több más, egyéb országok részvéte­lével zajló kísérlet van elő­készületijen. (MTI) Nicaragua Még jelölik a Jelentkező pártokat a választásra Vatikáni ultimátum a nicaraguai pap-miniszterekhez Robotrepülőgép: Válasz Moszkvából „A mai katonai, erőviszo­nyok között az egyik fél biztonságának megkárosítá­sára irányuló törekvés óha­tatlanul az erre törekvő fél saját biztonságának károso­dásához vezet.” A Pravdában néhány napja megjelent mondatot úgy is le lehetett volna fordítani magyarra, hogy aki másnak vermet ás, maga esik bele — így még egyértelműbb lett volna. Volt azonban valami a szerkesz­tőségi cikkben, ami nyomban eljutott az érintettek gondol­kodásáig : a Szovjetunióban már folyik a nagy hatótávol­ságú robotrepülőgépek ki­próbálása, s az Egyesült Ál­lamok ezen a területen is bú­csút mondhat monopóliumá­nak. Azóta, hogy a szovjet in­terkontinentális ballaszti.kus rakéták véget vetettek Ameri­ka több évszázados „viszony­lagos sebezhetetlenségének”, az Egyesült Államok terüle­tének veszélyeztetettsége és sebezhetősége gyorsan foko­zódik. Mind kevesebb esélye marad tehát arra, hogy bün­tetlenül megúszhat bármely „központi békebontást”. Az idén negyedszázados szovjet hadászati rakétaerők ezzel történelmi változást hoztak a hadászati világhelyzetbe, ame­lyet —, ha nem is a politikai-ka­tonai helyzet egészét, de pusztán a fegyverrendszere­ket tekintve — azelőtt az jel­lemzett, hogy az amerikai imperializmusnak egyoldalú­an megvolt az elméleti lehe­tősége a másik fél „kiiktatá­sára” saját területének veszé­lyeztetése nélkül. A szovjet hadászati raké­taerő létrehozása kényszerű válaszintézkedés volt, amely a veszélyeztetettség egyenlő­ségének megteremtésével sta­bilizáló tényezőnek bizonyult. Washington ezt követően több áttöréssel próbálkozott: tengeratattjáró-feldélzeti ra­kétáikkal egészítette ki hadá­szati támadópotenciálját, majd egymástól függetlenül több célra vezérelhető rob­banótöltetekkel látta el hadá­szati ballisztikus rakétáit. A fölénytényezök nem voltak hosszú életűek: mind a két új műszaki megoldás hama­rosan a szovjet oldalon is megjelent. Az amerikai köze­pes hatótávolságú rakétákat hasonlóan követték szovjet megfelelőik, majd az USÁ- arzenálban megjelent a ma­nőverező robotrepülögép, vagy ahogyan egy időben nevez­ték: a „cirkáló szárnyasraké­ta”. Csakhamar kiderült, hogy nem rakétáról van szó, ha­nem olyan pilóta nélküli re­pülőgépről, amely a hangse­besség alatt és a rádiólokációs mező alsó magassági határa alatt „lopakodva” tör célja felé, „topográfiai emlékező­egységének” köszönhetően kő. vetve a terep domborzati vi­szonyait, kikerülve a „veszé­lyes” térségeket. Repülési magassága akár 20—60 méter, hatótávolsága pedig több ezer kilométer is lehet. Indítható szárazföldről, repülőgépről, felszíni hadihajóról vagy me­rülésben levő tengeralattjá­róról. Robbanótöltetének hatóereje az eddigi ismeretek szerint 200—250 kilotonna — ekko­ra pusztítóerőt „hagyonvínvos” bombákban 5000 bombázdgép vinne magával. Találati pon­tossága révén „pontszerű” cé­lok megsemmisítésére is al­kalmas. Amennyire nehezen észlelhető alacsony pályája miatt, annyira sebezhető vi­szonylag alacsony sebessége miatt. Különösen lényeges ez, ha a manőverező robotrepülő­gépnek, úton a „célország” felé, egy vagy több harmadik állam légterén kell keresztül­hatolnia. A nyolcvanas évek elején sok amerikai újságcikk jelent meg arról, hogy például 3000 darab amerikai manőverező robotrepülőgép „telítheti” az európai szovjet légvédelmet, hogy ellenük a védekezés mintegy 50 milliárd dollár, nak megfelelő összegbe ke­rülne. Szóba sem került, hogy mit tesz a honi légvédelem­ben rendkívül gyenge Egye­sült Államok, ha egyszer majd hasonló szovjet fegyverrend­szerekkel kell szembenéznie. Márpedig a szovjet hadi­tengerészetnek módja lesz az amerikai partoktól 1000—2000 kilométer távolságból indíta­ni robotrepülőgépeket a parti sávban nagy koncentrációban található amerikai katonai célpontok ellen. A szovjet ha­dászati bombázóknak nem kell behatolniok az amerikai — közvetlen és zonális — légvé­delmi oltalmazási övezetbe, hanem nagy magasságból és nagy távolságból indíthatják robotrepülőgépeiket. Űj ve­szélyekkel fognak megismer­kedni a világtengereken szétszórt amerikai csapásmé­rő repülőgépanyahajó-esopor- tosítások ugyanúgy, mint az Egyesült Államok külföldi támaszpontjai. Pirityi Sándor A nicaraguai államtanács újabb hét napot adott a De­mokratikus Koordináció elne­vezésű pártszövetségnek ar­ra. hogy bejegyeztesse jelölt­jét a novemberi választások­ra. A jobboldali szervezet nyomban visszautasította a le­hetőséget. A meghosszabbításról szóló hírt a politikai pártok orszá­gos tanácsának, a választási tanács mellett működő szerv­nek az elnöke, Hugo Mejia jelentette be csütörtökön Ma- naguában. Ha a háromtagú pártszövetség nem él jogával, el fogja veszteni törvényes helyét a nicaraguai politikai életben —"'mondta a politikus. A nicaraguai választási tör­vény értelmében november után azok a pártok hosszab­bíthatják meg működésüket, amelyek megszerezték a sza­vazatok bizonyos százalékát. Ha valamelyik párt nem indul a választásokon, ezt az esélyt automatikusan elveszti. A Demokratikus Koordiná­ció közleményében elutasítót-- ta a felajánlott lehetőséget. Indulási feltételként továbbra is azt követeli, hogy a kor­mány kezdjen tárgyalásokat a fegyveres ellenforradalmárok­kal. Adolfo Calero, a Nicaraguai Demokratikus Erő (FDN) el­nevezésű ellenforradalmi szervezet egyik vezetője egyébként Washingtonban közölte: nem fogadja el a Demokratikus Koordináció­nak azt a javaslatát, hogy a sandinista kormány és az el­lenforradalmárok kezdjenek tárgyalásokat egymással. (Ezt a javaslatot a sandinista kor­mány is elutasította.) * A nicaraguai ellenforradal­márok újabb nagyarányú tá­madást indítottak az északi országrészben — közölte csü­törtökön Ortega, a kormányzó tanács koordinátora Managuá- ban. Belügyminisztériumi je­lentések szerint a múlt hét vége óta tartó harcokban a kormánycsapatok 18 ellenfor­radalmárt tettek harcképte­lenné a Hondurasszal határos vidéken. Ortega újságírók előtt rá­mutatott, hogy állandósult az Egyesült Államok Nicaragua elleni agressziója. A CIA tá­mogatását élvező ellenforra­dalmárok Salvador és Costa Rica felől rendszeresen tá­madják az országot. A támadások ellenére Nica­raguában sikerrel folytatód­nak az előkészületek az or­szág történetének első de­mokratikus választásaira. Je­lenleg másfél millió felett van a választási jegyzékekbe föl­vett személyek száma — mondta a nicaraguai vezető. * A római egyházi hatóság a politikai tevékenység befeje­zésére szólította fel a nicara- guai kormány három pap tagját. A vatikáni sajtóiroda pén­teken kiadott közleménye szerint a szentszék a kánon­jog előírására utalva, a papi hivatás gyakorlásával össze­férhetetlennek tartja, ezért megtiltja, hogy Fernando Cardenal az oktatási, Ernesto Cardenal a kulturális, Mi­guel d’Escoto pedig a külügy­miniszteri teendőket tovább'? is ellássa a Nicaraguai Köz­társaság kormányában. A szentszék ellentmondást nem tűrő hangú nyilaUozata emlékeztet arra is. hogy az egyházi hatóság már koráb­ban figyelmeztette a közép- amerikai ország katolikus papjait: mondjanak le min­den olyan tisztségről, amely összeegyeztethetetlen a papi hivatással. A vatikáni közlemény jelzi azt is, hogy az egyház követ­kezetesen nyomást gyakorolt a nicaraguai forradalmi rend­szert támogató jezsuita pa­pokra. Erre utal az a tény, hogy Peter Kolvenbach, a jezsuita rend generálisa rö­viddel a megválasztása után, egyházi felettesei révén fel­szólította a nicaraguai oktatá­si minisztert. hogy váljon meg kormánytisztségétől. Vatikáni megfigyelők a szentszék ultimátum-hangvé­telű közleménye kapcsán nem zárják ki. hogy a kánonjogi indíttatású támadás összefüg­gésbe hozható azzal, hogy hi­vatalosan is bejelentették, a pápa az ősz elején ismét La- tin-Amerikába utazik. Tavib­bá figyelemre méltónak tart­ják, hogy a tavaly életbe lé­pett egyházi jogi' kódexre nyilvánosan most hivatkoztak eiőször. A Vatikánba akkre­ditált újságírók körében meg­döbbenést keltett, hogy a közlemény személy szénit is célba vette a nicaraguai kor­mány tagjait, köztük Ernec.e Cardenal kulturális minisz­tert, akit elsősorban, nrnt költőt és az analfabetizmus elleni harc irányítóját isme­rik és tisztelik mindenütt. L'Humamté A népszavazás nem csúcsa a demokráciának Tüntetők a katedrális előtt 'Ahogy közeledik Chilében a 11 évvel ezelőtti véres ka­tonai puccs évfordulója, úgy szaporodnak a tiltakozó meg­mozdulások. Legutóbb csütörtökön egy katolikus akcióprog­ram keretében vonultak tízezren a santiagói katedrális elé, hogy gyertyával és virággal a kezükben megemlékezzenek a Pinochet-rendszer áldozatairól. A tömeg a demokráciát éltette, mire a rendőrség durván beavatkozott, sokakat megsebesítettek, köztük a chilei kereszténydemokraták egyik vezetőjét. Ä katonai diktatúra kétségbeesetten védelmezi az elnyo­mó rendszert, de — nyugati megfigyelők szerint is — egy­re több válságtünet jelzi: Pinochet helyzete megrendült. A gazdaság bajainak orvoslására ma már nem képesek gyógy­írt találni. Chile nemzeti összterméke évről évre csökken, mégpedig kétszámjegyű indexekkel. Ma már a munkaké­pes korú lakosságnak legalább 28—30 százaléka munkanél­küli, vagy csak részlegesen foglalkoztatott. A vállalkozók — kisebbek és nagyobbak — szinte egyöntetűen kiábrán­dullak a diktatúrából, amely a kezdeti föllendülés után a külföldi cégeket részesíti előnyben a hazaiakkal szemben, s üzemek ezrei emiatt csődbe mentek. Mint az Internatio­nal Herald Tribune nemrég megállapította: a rendszerrel szembeni jobboldali elégedetlenség is egyre növekszik. (A 2 NÓGRÁD - 1984. augusztus 11., szombat csütörtöki tüntetés szervezője a Védjétek meg az életet! elnevezésű katolikus akcióprogram volt, amely mindenfajta baloldali, marxista befolyástól mentes, az egykori keresz­ténydemokratákhoz közel álló szervezet). A tőkések számá­ra rendkívül kedvezőtlenek a kormányzat megszorító intéz­kedései, amelyekre a nemzetközi valutaalap elbírásai mi­att kényszerült, az újabb több száz millió dolláros hitelek felvétele érdekében. Mint a Le Monde elemzéséből kiderül, Pinochet ellenfe­lei egyelőre még megosztottak, s nehezen jutnak közös ne­vezőre. A szélsőbaloldaltól a centrista erőkön át —, ame­lyek legfőbb támasza a katolikus egyház — a jobboldalig ma már rendkívül népes a diktatúrát ellenzők tábora. Csakhogy a tábornok megbuktatásának módozatait illetően a nézetek meg eltérőek. Ugyanakkor nyílt titok, hogy az Egyesült Államok vezető köreiben Pinochet még mindig ' népszerű. Pontosabban: nem találtak nála alkalmasabb sze­mélyt Chile élére. Kérdés, hogy Washington — netán az elnökválasztások után — nem értékeli-e át latin-amerikai politikáját. Pinochet miatt, a chilei juntának nyújtott szé­les körű támogatás következtében ugyanis a kontinens egy­re több országában neheztelnek az Egyesült Államokra. Az utóbbi egy év alatt száz embert gyilkolt rneg a chi­lei rendőrség. Közülük huszonnégyen 18 éven aluliak vol­tak. Pinochet kezéhez tehát újabb és újabb vér tapad. A diktátor ellenzéke — tekintet nélkül politikai hovatartozá­sára — ezt rója föl legsúlyosabb bűnéül a tábornoknak. A junta távozását, Pinochet lemondását ma már egyre nyíl­tabban követelik az egész országban. Általános a meggyő­ződés, hogy kíméletlen kormányzása végül is bukásának le­het okozója. (Gyapay Dénes) Roland Leroy, a L’Humani- té igazgatója, a lap pénteki számában megjelent cikkében hívja fel a figyelmet a nép­szavazás alkalmazásának ki­bővítésében rejlő veszélyekre. „Valamivel több mint egy évszázados tapasztalat bizo­nyítja, hogy a népszavazás nemhogy nem csúcsa a demok­ráciának, hanem országunk­ban többnyire a népszuvere­nitás eltorzítására, nem pedig a köztársasági törvényesség erősítésére használták” — mu­tat rá és emlékeztet arra, hogy „ennek az eljárásnak az avult mivolta ellenére pár­tunk elvben nem ellenzi azt. Július 17-én, a párt politikai bizottsága kimondta, hogy egyetért a népszavazási lehe­tőségek körének kibővítésé­vel, ha az a közszabadság jo­gi kiterjesztésével jár”. A népszavazás lehetőségei­nek bővítése azonban magá­val hordoz olyan veszélyeket, melyekre már 20 évvel ez­előtt is rámutattak. „A gyak­ran összetett problémákat az "•igen« és a »nem« közötti sommás választásra redukál­ni egyet jelent az egyének lehetőségeinek megcsonkításá­val, részvételi joguk korláto­zásával, polgári mivoltuk el­sorvasztásával” — szögezte le Leroy. (MTI) Az SI a megkülönböztetés ellen A dél-afrikai felszabadítási mozgalmakkal tanácskoztak a Szocialista Internacionálé képviselői szeptember 4—5- én a tanzániai Arushában, jelentették be Bécsben. A szociáldemokrata pártok vi­lágszervezete ez alkalommal is síkra kíván szállni a dél­afrikai faji 'megkülönböztetés felszámolásáért, Namíbia függetlenségéért. A tanácsko­zás röviddel követi Bcíha, dél-afrikai kormányfő nyu­gat-európai propaganuakör- útját. amely a rendszer — úgymond — „ú- politikáját” kívánta népszerűsíteni Az Sí vezetői meg kívánják ismer­ni az érintettek tapasztalatait erről az „új politikáról”, han­goztatja a tanzániai konfe­renciát bejelentő közlemény. (MTI) Elnevezésük: Halál hitvesei Hernan Siles Zuazo bolí­viai elnök június 30-i elrab­lásában valószínűleg egy he­lyi újnáci szervezet is részt vett. Á „Halál hitvesei” elne­vezésű félkatonai szervezetet a jelek szerint Klaus Barbie alapította — közölte csütörtö­kön a bolíviai belügyminisz­térium. A feltételezés azután merült föl, hogy letartóztat­ták a „lyoni hóhér” ~két volt testőrét, Alvaro de Castrót és az olasz Emilio Carbonét. Ez utóbbi szoros kapcsolatban állt a Pier Luigi Pagliai szél­sőjobboldali olasz terroristá­val, akii felelősnek tartanak a bolognai pályaudvaron 1980 nyarán elkövetett, nyolcvan halálos áldozatot követelő merényletért. (MTI) Csökken a politikai bűnözés Jugoszláviában Súlyosabb vétségekért, el­lenséges propagandáért, nem­zeti, vallási és faji gyűlölet szításáért 119-en kaptak bün­tetést, a legsúlyosabb vétsé­gekért pedig — a JSZSZK szocialista önigazgatású társa­dalmi berendezése és bizton­ság elleni bűncselekményért — 73 személyt ítéltek el. Ez utóbbi bűncselekményt ille­tően a TANJUG jelentése hangoztatja, hogy legtöbben ellenséges tevékenységre való szövetkezésért kerültek bíró­ság elé, illetve a társadalmi rendszer ellenforradalmi ve­szélyeztetésének vétségéért. Á 73 elítélt közül 45-en koszo-* vóiak voltak. A jugoszláv statisztikai in­tézet Belgrádban közzétett adatai szerint tavaly 326 sze­mélyt ítéltek el az országban politikai bűncselekmény mi­att, 36 százalékkal keveseb­bet, mint egy évvel koráb­ban, amikor 507 volt az el­ítéltek száma. Politikai bűnökért tovább­ra is Koszovo tartományban ítélik el a legtöbb személyt: tavaly minden harmadik el­ítélt ebből, a zömében albánok lakta autonóm tartományból került ki. Az ottani helyzet fokozatos rendeződésére mu­tat, hogy számuk az 1981. évi Ismert események óta folya­matosan csökken: tavaly 117- en voltak, szemben az egy év­vel korábbi 287,tel.

Next

/
Thumbnails
Contents