Nógrád. 1984. augusztus (40. évfolyam. 179-204. szám)

1984-08-08 / 185. szám

tanácsai II koraszülöttekről Társadalmi munkával ■ ■ Udiilőavatás Jászárokszállason Az urbanizációval, a 'nők fokozottabb munkába állásá­val jelentősen — mintegy duplájára — nőtt a koraszü­lések száma. A koraszülést nem egyetlen tényező, hanem több egyidejűleg ható, vagy egymást érő okok sorozata hozhatja létre. Ezek az új­szülöttek korábban jönnek a világra, mint ahogy ezt az elnevezés is tükrözi. Nemzet­közi megállapodás szerint minden 2500 gramm alatti újszülöttet koraszülöttnek te­kintünk. Ez nem egy egységes kategória. Ide soroljuk az idő" re született kisebb súlyú új­szülötteket, a valódi koraszü­lötteket — akik a 37. terhes- • "égi hét betöltése előtt szü­letnek —. a méhen belül sor­vadt újszülötteket is. Ezeknek a gyermekeknek a felnevelhetősége nagy szakér­telmet, türelmet kíván. Van­nak úgynevezett sajátosan koraszülött betegségek, ilyen a ..légszomj betegség”, melyet az éretlen tüdő okoz. Ezeket a gyermekeket megszületés után gépnél kell lélegeztetni. A koraszülöttek gyakrabban kannak fertőzéseket, nagyobb számban alakul ki „sárgaság”, vérzések (agyvérzés, tüdővér­zés), oxigénhiányos állapotok. Sokkal több a fejlődési rend­ellenesség is. mint normál újszülöttkorban. A koraszü­lötteknél jelenlevő éretlenség és sorvadás együttesen veszé­lyesebb, mert nagyobb az idegrendszeri károsodás lehe­tősége. 1982-ben az érett új­szülöttek közül százból egy­nél, a koraszülötteknél százból nyolcnál észleltünk az első életév folyamán idegrendsze­ri károsodást. A koraszülések okainak fel­tárása világszerte folyik. A koraszülések számának csök­kentése érdekében sokat tesz társadalmunk és egészség­ügyünk is. Az egészséges gyermek utáni vágy természe­tes igény, ezért az anyáknak kötelességük mindent megten­ni azért, hogy elkerüljék a koraszülést. Miilyen tényezők vezetnek koraszüléshez? A művi veté­lés, amely hazánkban igen magas számú. A szülőképes korú nőknél (20—30 évesek) például 1982-ben 31 200 veté­lés volt. a 20 év alatti nőknél 14 000. A művi vetéléseknél a méhnyakzáró izomzat meg­gyengül és a méhnyátkahár- tya sérül. Amikor a már ter­vezett gyermek születésére kerülne sor, a leendő anya vagy nem „esik teherbe”, vagy a magzat a már sérült nyál kahártya miatt nem tud op­timálisan fejlődni. A megla­zult méhnyakizomzat képte­len ..tartani” a magzatot, és bekövetkezik a koraszülés, mely a már vázolt veszélye­ket hordja magával. A terhesség alatti dohány­zás, de már az azt megelőző dohányzás is károsan hat az anyai szervezetre. A dohány­zó anyák gyermekei átlag 1/2 kilogrammal alacsonyabb súllyal születnek, a megszü­letés utáni években pedig gyakrabban éri őket hurutos megbetegedés. Rendkívül ká­ros még az alkoholfogyasztás, amit nemcsak testi, hanem szellemi károsodás is kísér már újszülöttkorbain. További okok lehetnek: anyai betegségek, terhességi toxaemia, cukorbetegség, tes­ti és lelki trauma, szülőutak rendellenességei, helytelen táplálkozás, rossz szociális körülmények, tizennyolc éven aluli korai nemi élet. Az egészségügyi ellátás — intenzív centrumok, koraszü­löttosztályok, terhesgondozás, ultrahangvizsgálat, betegsé­gek gyógyítása stb. — önma­gában nem elegendő! Az anyák és a leendő anyák kö­telessége és felelőssége, hogy ők is megtegyék és kivegyék részüket a koraszülések meg­előzéséből és elkerüléséből. Kerüljék el a művi vetélése­ket, ne dohányozzanak, ne alkoholizáljanak, táplálkozza­nak helyesen! Rajtuk is mú­lik, hogy .mit választanak. Dr. Sándor Margit adjunktus Szombaton reggel a Nóg- rád megyei Éelmiszer Kiske­reskedelmi Vállalat központja előtt várakozó autóbuszban azok foglaltak helyet, akik a legtöbb társadalmi munkát végezték a vállalat jászárok­szállási, átadásra került üdü­lőjénél. Az utasok között nem csak vállalati dolgozók voltak, hanem azok is, akik feleségük révén kerültek a legjobbakat megörökítő név­sorba. Nem sokai később az indulás után mindenki meg­találva saját társaságát, a táskákból előkerültek az ör­dög bibliái, s heves kártya­csaták közepette érkeztünk meg Jászárokszállásra, az el­ső pillanatra is impozánsnak minősíthető új létesítménybe. Űtközben Gecse István, a vál­lalat igazgatója elmondta, hogy 55 dolgozót — köztük a balassagyarmatiakat is .— hív­tak meg az avatásra. Mivel közülük többen, így a balas­sagyarmatiak is dolgoznak, később róluk is megfelelően gondoskodik a vállalat veze­tősége. Sok társadalmi munkával munkákban vettek részt. Orosz Ferenc asztalos az itt töltött 30 nap alatt igen sok­féle munkán dolgozott. Csak annyit mond: — Érdemes volt! Szőj ka Ferenc festő pedig hozzáfűzi: — Amikor társadalmi mun­kára jöttem, a feleségem nem szívesen engedettél. Ha majd meglátja, biztos másként vé­lekedik. .. Godó Lajos bádogos így fűzi tovább az előbbi gondo­latokat: — Elvált ember vagyok, örülök, hogy örömet tudtam szerezni kollégáimnak. Buda László villanyszerelő olykor bevonta családját is a munkába, összekötötték a kellemest, a hasznossal. Mol­nár Antal a vertikális rész­leg vezetője így vélekedett: — Nem gondoltuk volna, hogy ilyen szép lesz. — Aki nem látta, hogy mi volt itt. amikor kezdtük, az nem tudja igazán érzékelni az elvégzett munkát — mondja Telek Sándor, az építkezés elindítójának vállalati főfele- lőse, aki jelenleg a salgótar­jáni városi pártbizottság munkatársa. — Mindig irigykedtem # salgótarjáni áfészre, akik Ti-! szafüreden társadalmi mun­kában nagyon szép üdülői építettek maguknak — kap* csoiódik a beszélgetésbe Sze­rénái József gazdasági igaz-j gatóhelyettes. — Ez most ne-* künk is sikerült. Jó erőpró­bája volt az összefogásnak, újabb eredményes időszaka a vezetők és dolgozók közötti kapcsolat további erősítésé* nek. j Hz első kapavágástól _ A z első faházat birtokba* vevő Tóth István felesége a következőket mondja: — Nagyon szép. A második faház lakója Csernus -Tiborné boldogan és örömmel a hangjában közli: — Nagyon ízlésesen beren­dezett, szép helyre kerül-, tünk, biztos jól érezzük ma­gunkat. Az első lakókat követik majd a többiek, köztük Sze-, rafin József és családja, aki az első kapavágástól az utol­só percig aktív résztvevője volt a munkálatoknak. — vencsz — Együtt a rendőrökké!, a társadalmi segítőkkel Ellenőrzés a vizek partján A szabad idő növekedésé­vel arányosan nőtt megyénk­ben is a vizek forgalma. Az ide vonatkozó szabályokat tökben megszegik, ezzel éle­tüket, testi épségüket közvet­len veszélynek teszik ki. A halállományban jelentős ká­rokat okoznak, szennyezik a vízterületek környékét. — Utunk célja a vízirendé­szeti és horgászati szabályok betartásának, az Ipoly határ- rendészeti előírások betartá­sának ellenőrzése — mondja a gépkocsiban az ellenőrzést irányító parancsnok, , Kovács György, a Nógíád megyei Rendőr-főkapitányság őrna­gya. Célunk — folytatja a be­szélgetést —, az életre, testi épségre veszélyes vizek, bá­nyagödrök és más állóvizek felderítése, s, ha indokolt, azok tiltott táblával való el­látása. Drégelypalánktól indulunk járt és járatlan utakon. Szin­te kísérjük az Ipoly határ- szakaszát. Elég gyakran ta­lálkozunk horgászokkal. Az ellenőrzött személyek száma jóval meghaladja a 260-at. Sajnos, nem eggyel a helyszí­nen kellett eljárni, sőt két embert büntető eljárás alá kellett vonni, vagy határren­dészeti előírás megsértéséért, vagy a vízi rendészeti szabá­lyok semmibe vételéért. A szabálysértési eljárás sem maradhatott el. Ezért össze­sen öt embert vontak fele­lősségre az ellenőrzésben részt­vevő rendőrök, társadalmi se­gítők, a horgászegyesülaták képviselői, hivatásos halár- őrtisztek és sorkatonák. Igen érdekes, hogy a vízirendeszat semmibe vételéért szóbeli fi­gyelmeztetésben már a hely­színen 22 főt kellett részesí­teni. Természetesen a hely­színi bírságolás sem maradt el, a szabályok megsértéséért tizennégyen nyúltak a zse­bükbe, s kaptak a pénzükért csekket. A pénteki ellenőrzés más területre is kiterjedt. A köz­úton is végeztek ellenőrzést a* rendőrök, a társadalmi se­gítők, a határőrök. Itt is volt • mit intézkedni. A közúti el­lenőrzés során 23 gépjármű­vezetővel szemben kellett a szóbeli figyelmeztetést alkal­mazni. írásbeli figyelmezte­tésben egy gépjárművezető részesült, tizenegyen, pedig a zsebbe nyúltak, hogy a hely­színi bírságolásnak tegyenek eleget. Sajnálatos, hogy ittas gépjárművezető is a horogra került. Nem véletlen a közös el­lenőrzés. Határőrök, rend­őrök, társadalmi segítők együttműködésének eredmé­nye, hogy az ellenői’zés nap­ján egy határsértő is a háló­ba került. Állításunk bizonyítására né­hány kirívó esetet említe­nénk. Szécsény belterületén Hugyecz József helybeli la­kos segédmotor-kerékpárral, vezetői engedély nélkül és it­tasan közlekedett. A véralko- hol-vizsgálat 1,65 ezrelékes szeszfogyasztást mutatott ki, ami a közepes fokú alkoholos állapotnak felel meg. Szé- csény-Pősténypusztánál két .fiatalkorú tiltott helyen für­dőit az Ipolyban, s ezzel úgy­nevezett fürdésrendészeti sza­bálysértést követtek el. Igen érdekes esemény történt Hon­ion. A község közelében az Ipolyon ért magyar területre Mészáros Gábor csehszlovák állampolgár, tasm ági lakos... Mint említettük, fennakadt az ellenőrzés hálójában, az együttes ellenőrzés tagjai el­fogták, bekísérték a határőr­séghez, Mészáros Gábort az­óta átadták a csehszlovák ha­tóságoknak, ahol várja a ha­társértésért járó méltó bünte­tését. Az utóbbi időben egymás után kétszer is részt vettünk a rendőrséggel közösen folytatott ellenőrzésekben. Sajnos, ta­pasztalataink nem kedvezőek. Most különösen, hogy bekö­vetkezett a forró nyár —, s még ki tudja meddig tart — a meleg kábitólag hat a gépjárművezetőkre, különösen azok­ra, akik még szeszes italt is fogyasztanak vezetés közben. Ez önmagában hordja a baleset veszélyeit. A meleg csábí­tóan hat a gyerekekre is. Sokan keresik fel a határmenti Ipolyt, a tavakat, a vízzel telt bányagödröket. A szülők fi­gyelmére van még nagyobb szükség. Tartsak és tartassák be a szabályokat. Ez saját és gyermekeink érdeke is! Somogyvári László — A mostani üdülőavatá­sunkkal egy régi hagyományt folytatunk. Az első, nagy le­leményességgel, kevés pénzzel, és sok társadalmi munkával létrehozott siófoki üdülőnk után most Jászárokszálláson kerül sor a másodikra. Fel­használva a siófoki tapaszta­latokat, ebben az esetben is a vállalat dolgozóihoz fordul­tunk, bízva segítőkészsé­gükben és lelkesedésükben. Hogy jól cselekedtünk, e kel­lemes eseményünk is jól bi­zonyítja. A kollektíva jelen­tős feladatot vállalt magára, aminek becsülettel eleget tett. A Kiskerlak üdülési bizott­ság felhívására 439 fő 60 ezer forintot adott össze — mondta a vállalat igazgatója. A 224. társadalmi munkás közül a vállalat , dol­gozója, a többiek pedig a családtagok! A szakszervezeti titkár, Pál- di Károly az 1200 főt számlá­ló kollektíva nevében vette át az üdülőt, majd átadta az első „birtokosoknak”, a tár­sadalmi munkában élenjáró Tóth Istvánnak, valamint Csernus Tibornak és család­jának az új „otthonok” kul­csát. Visszatekintés A résztvevők segítségével pörgessük vissza egy kicsit az eseményeket. — Feleségem megemlítette, Tóth Pista pedig megkért, hogy segítsek az építkezésnél. Ilyenkor nem lehet nemet mondani — utal részvételé­nek indító okaira Kozma Je­nő, aki két szombaton és vasárnap ácsmesterségét gya­korolta. Katona István és Bakos Ba­lázs bányászok is feleségük unszolására a belső vakolási Augusztus volt, hajnali fél kilenc. A hivatal ablakán csak úgy sziporkázott a verő. A hivatalnok ásított. Később az elmozdult képek vissza­csúsztak a helyükre. Golyós- tolla boldogabbik végével megkeverte a kávéját, és ép­pen átadta volna magát a koffein hódító élvezetének, amikor valaki halkan kopo­gott az ajtón. Hosszú másod­percekbe telt, mire ráeszmélt, hogy az ő ajtaja felől hallat­szik a zaj. Megnézte az órá­ját, fülelt. Semmi. „Felség­sértés lenne ilyenkor, fél­álomban zavarni az embert” —gondolta, s szürcsölgetni kezdte a nedűt. Most már hangosabban ko­pogtak, sőt a kilincset is le­nyomta valaki. Aztán egy ősz hajú, kendős fej kukucs­kált be a résen. — Tessék mondani, itt le­het aláíratni a kérdőívkérő lapot? — Itt — bólintott a hiva­talnok unottan —, de csak fél kilenc után. — És tessék mondani, ma­gánál hány óra van? ~ Nyolc — recsegte ellent­Hivatal ­mondást nem tűrő hangon. — Ma már kiváló hatású gyógy­szerek vannak álmatlanság ellen... Egy óra múlva újra kopog­tak. Nem válaszolt. Hogy is válaszolt volna, hiszen pén­tek volt, lottóhúzás napja, néhány perccel tíz óra előtt. Ha ötöse lesz, várhat az ügy­fél. .. Nem lett. A kendős fej éppen akkor jelent meg az ajtóhasadékban, amikor nagy buzgalommal és céklalila fej­jel apró fecnikre tépte a szelvényt, és a foga közt szi­szegve emlegette a sorsoló bizottság le- és felmenő ro­konságát. — Tessék mondani... — kezdte az asszony. — Tudom, ne folytassa! Ad­ja ide azt a kérdőívkérő la­pot! Gondoltam. Itt idegesít engem másfél órán keresztül, holott még a kérdőívkérö kérő­lapot se íratta alá. Ilyenek maguk mind. Azt hiszi, azért vagyok én itt, hogy az ilye­neket strázsáljam? Ez egy komoly hivatal, kérem, ahol- nyáron komoly munka folyik. Tudja, mekkora kárt okozott ezzel a népgazdaságnak?! — Tetszik tudni, kilépőt kértem a gyárból, mert... — Nahát, ez kétszeres vesz­teség a népgazdaságnak. Disznóság! Ezzel kituszkolta az asz- szonyt, bezárta az ajtót, és elment a másik hivatalba, hogy elintézze ügyes-bajos dolgait. A portás azonban nem engedte be, mert nem volt előzetesen bejelentve az ügyes-bajos osztályvezetőhöz. „Disznóság” — gondolta ma­gában. „Bizonyosan megint snóbliznak”. Egy ismerőse mondta, hogy mindig ezzel ütik el az időt. Bezzeg ő egye­dül ücsörög egy szobában... Amíg a portás elfordult, be­ugrott a liftbe, és már szágul­dott is fölfelé. Kopogott az ajtón, de nem válaszoltak. Türelmetlenül várt, újra kopogott, majd le­nyomta a kilincset és belé­pett. Ketten ültek egymással szemben és snóbliztak. — Disznóság! — támadt rájuk üvöltve. — Az ügyfél kint toporog, maguk meg itt tiltott szerencsejátékkal szó­rakoznak?! Vegyék tudomá­sul, hogy feljelentem az egész hivatalt. Azért vannak itt, hogy gyorsan és precízen el­intézzék az állampolgárok ügyes-bajos dolgait! A két hivatalnok egymásra bámult, majd az egyik meg­kérdezte: — Ez ki? — A fene tudja.., dugjál! — Tiltakozom! Én az ügyes­bajos dolgaimat akarom el­intézni! — Három — szólt az egyik. — Mit akar? — Ne törődj vele, dugjál! Különben vesztettél. Azt mondja, ügyfél. — Na várj csak, most ta­láld el! Sima ügyfél? — Nem! — kiáltotta a hi­vatalnok önkívületben — én is hivatalnok vagyok! — Oké, pajtás, akkor dug­jál te is!... Augusztus volt, dél körül. Az ügyfelek agya éppen fel­forrni készült... T. Ágoston László Palackozott napenergia Ausztráliai kutatók a nap­energia konzerválására új el­járással kísérleteznek. Készü­lékük ma még csak prototí­pusnak tekinthető, a feltalá­lók azonban bíznak abban, hogy tökéletesítésével nagy teljesítőképességű berende­zéseket is létrehozhatnak. A napsugarakat parabolikus tükrök segítségével összponto­sítják, és ezzel a hővel — nikkel katalizátor jelenlété­ben — ammóniát bontanak hidrogénre és nitrogénre. A lebontás elnyeli, a hőenergiát. A hidrogén és a nitrogén el­raktározható . és szállítható, majd a kívánt időpontban újra előállítható belőlük az ammónia, s akkor a bontás­kor elnyelt hőenergia vissza­nyerhető. E kémiai „energia­palackokkal” a feltalálók sze­rint egy elektromos turbinái is lehetne működtetni. Füleld, budapesti és romhányi pajtások töltik hasznosan idejüket a rétsági városi jogú nagyközségi KISZ-bizottság bánki ifjúsági váltótáborában. A felső képen: az L kerüle­ti úttörőelnökség 24 pajtását oktatja a számítógép haszná­latira a MIKROBI számítástechnikai munkaközösség. A tanulók egy ZX Spektrum és egy Texas ET számítógé­pen próbálják ki a tanultakat. Alul: A „Vörös Fülek” pio- nirszervezet 25, és a romhányi II. Rákóczi iskola 15 diák* ja élvezi a tábor adta lehetőségeket. ~ — Bencze —

Next

/
Thumbnails
Contents