Nógrád. 1984. augusztus (40. évfolyam. 179-204. szám)
1984-08-07 / 184. szám
A nézsal vegyes kar ismét sikerrel lépett föl Fesztivál! Fesztivál! Nemzetiségi találkozó Bánkon A Sebő-együttes rVEVDIT! A görög táncosok — a fesztivál „sztárjai” SNIK.fr II1 Ijlillljlj K ÍMi .Jcmlw I II tél} Mii mi,f >G Dr. Gordos János ünnepi köszöntőjét mondja Gyönyörű idő volt vasárnap Bánkon és környékén is, így hát a huszadik, országos nemzetiségi fesztivál szervezőinek kérése meghallgatásra talált. Sőt, alighanem hal. kaöban is rimánkodhattak volna az égiek- hez, mert ezen a napon kánikula volt. A gyönyörű tó környékén megszorult a levegő és szinte áhítattal fordultak a nézők és a szereplők a nagy néha megmozduló szél irányába. A kánikula azonban nem foghatott ki azokon, akik két nappal ezelőtt Pusztavacs helyett a Nógrád megyei kisközséget választották útiprogramul. Kár, hogy a két jelentős országos rendezvényt nem' „egyeztették”. A bánki nemzetiségi napnak hosszú évekre nyúló hagyománya van. s nem csekély sikere — ezért is kapta a fesztivál rendezési jogát a csöppnyi falu. A hatalmas hőségben a szigetújfalui németek zenekara adta a térzenét, s a pattogó ritmusokat hamarosan elnyomta a sorban fölvonuló együttesek sokszínű éneke, zenéje. fis jöttek, jöttek a szebbnél szebb ruhákban a bántó szlovákok, a tardosbányai „tótok”, a lórévi szerbek, tököli horvátok, eleid románok, palotabozsoki és szendehelyi németek... — A bánki hagyomány, az évről évre gazdagabb programú nemzetiségi nap előbb napokká, majd hetekké, végül már szinte az egész nyarat betöltő rendezvénysorozattá nőtt — mondotta df. -Gordos^JánoS, ‘ az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának titkára. Most először — ennek örülnünk kell — az ország más megyéiben élő nemzetiségi csoportokat is vendégül láthattunk, s a fesztivál két napja alatt fölmérhettük, hogy megyénk nemzetiségi művészegyüttesei hol tartanak, s hogy hol tartanak mások. szottak, mintegy megfogalmazva a nemzetiségek életének lényegét: egy hazában, több anyanyelven. Zenéjük nem csengett idegedül a nemzetiségi zenék között. Nem is csenghetett, hiszen ahogy Sebő Ferenc fogalmazta: a népzenék anya nyelve közös, egyik sem alábbvaló a másiknál. A táncot, a zenét nem lehet szavakba foglalni, meg sem próbálkozom vele. Vasárnap délelőtt a vendégegyüttesek léptek föl az újjávarázsolt vízi színpadon, s arattak fergeteges sikert. Hanem amit a Magyarországon élő görögök csoportja produkált, azt sokáig nem felejtik el azok, akik látták. Volt abban valami önmagán túlmutató is, hogy kora délután, a vendégegyüttesek képviselői együtt ropták a tárnáit. Délszláv fiú a német kislánnyal, méhkeréki román a budapesti göröggel. A nyelvi nehézségeket persze föl sem említhetjük, hiszen magyarul egyként beszéltek mindannyian, a zene és a tánc nyelve pedig minden értő befogadó számára egyformán világos. Délután — még mindig tűző napsütésben — Nógrád megye nemzetiségi együttesei léptek a színpadra, s nem arattak kisebb sikert a kitartó közönség között, mint a vendégek. Sebő Ferencék erdélyi magyar népzenét játA színpadon perdültek a lányok, lebben- tek a szoknyák, több szólamban szólt az ének. Vajon ki gondolt arra, hogy hányán munkálkodtak e nap, a fesztivál sikeréért? Akiket senki nem látott, akiknek a nevét nem olvasták be a hangosbemor.dón, s akiknek az arcát sem látták a nézők. Több százan dolgoztak az előkészületek során: megmozdultak a hivatásos népművelők és segítőik a pedagógusok, népfrontaktívák és kisiparosok, gyári munkások és szövetkezeti dolgozók. Rövid idő alatt kellett a bánki vízi színpadot és annak nézőterét épp a kétszeresére nagyobbítani. Mindenképp idekívánkozik Pintér János neve, aki tősgyökeres bánki, s aki emellett kőműves kisiparos, no meg társadalmi tanácselnök-helyettes, helyi népfrontéinak. — Ügy döntöttek, hogy itt lesz a fesztivál? Nagyszerű, ennek örülnünk kell! Akkor itt lesz! Mire kellett minden elkészült,, üsz- szefogtunk, megcsináltuk. Én magam a siú- dióépületet építettem, meg a lépcsősort.- Társadalmi munkában. A miénk marad itt minden, a fesztivál csak egy alkalom, amire méltón fölkészültünk. Igaz, annyira igaz, hogy Stark Ferenc, a Művelődési Minisztérium önálló nemzetiségi osztályának a vezetője — ha nem Is jövőre — nem tartja elképzelhetetlennek, hogy Bánk egyszer ismét országos nemzetiségi fesztivál házigazdája legyen. Jó fesztivál volt. Nem volt zökkenő a rendezésben, színvonalasak voltak a műsorok, remek az idő. Nem fogyott el az étel-ital, hidegen mérték a sört és az üdítőt, a több ezer embernek nem kellett sorban tülekednie. Igen, Bánk alkalmas egy nagyszabású rendezvény fogadására. A fesztivál pedig alkalmas arra, hogy nemzetiségeink „randevúzzanak”, hogy szót ejthessenek örömeikről, gondjaikról. Mert gondjaik és örömeik a mindennapok gondjai és örömei. A miénk, magyaroké is, hiszen együtt élünk. Ma jobban, mint tegnap, holnap jobban majd, mint ma. Azért a jobbért is együtt dolgozunk, szóljunk magyarul, szlovákul, németül, szerbül, horvátul, szlovénul vagy románul. Hortobágyi Zoltán Fotó: Bábel László A Nógrád táncegyüttes
