Nógrád. 1984. augusztus (40. évfolyam. 179-204. szám)

1984-08-07 / 184. szám

Istentisztelettel 'COCOM Befejeződött a Lutheránus Világszövetség VIL nagygyűlése Nagygyűlés — Felhívás ' A vasárnap tartott ünnepi istentisztelettel befejeződött a Lutheránus Világszövetség Budapesten rendezett VII. nagygyűlése. A Budapest Sportcsarnokban tartott szer­tartáson ott voltak a világ mintegy száz országából érke­zett hivatalos vendégek, egy­házi személyiségek, a magyar- országi társegyházak, feleke­zetek képviselői és hívők ez­rei. Anette Nuber NSZK-beli lelkésznő prédikált. A litur­gikus szolgálatban magyar és külföldi egyházi személyisé­gek működtek közre. Az istentiszteleten felolvas­ták az LVSZ VII. nagygyűlé­sének a világ evangélikussá- gához intézett üzenetét. A felhívás többek között hangsúlyozza: a nagygyűlés résztvevői a reménység jelét látják abban, hogy az evan­gélikusok, akiknek közös a hitvallásuk Jézus Krisztus­ban, összejöttek a világ min­den tájáról. „Magyarországi találkozásunkon először ült össze szövetségünk kelet-eu­rópai szocialista országban — hangoztatja az üzenet. — Itteni találkozásunk és a ven­dégszeretet, amellyel itt fo­gadtak minket, megmutatta nekünk, hogy bizalmunk lehet egymás iránt, és hidat tudunk építeni a népek között poli­tikai és ideológiai határokon át. Ez a nagygyűlés minden eddiginél világosabban meg­erősítette a tagegyházak ol­tárközösségét az úrvacsorá­ban, és szószéki közösségét az igehirdetésben. Saját közössé­gén túl a más egyházakkal való, egyre növekvő, látható közösségre is tekintett.” Az üzenet a továbbiakban — a tanácskozás főbb témái­ra is utalva — leszögezi: — „A világban és az egyházban az egységet és reménységet gyakran beárnyékolja az észak és dél, a nők és a férfi­ak, és a fajok közötti különb­ség okozta feszültség... Az ifjúság jelenléte reményteli jel volt számukra, és meg­győzött minket arról, hogy teljes joggal részt kell venni­ük az egyház életében,” A háborús fenyegetettség­ről szólva a dokumentum ki­emeli: hogy az erősödő fegy­verkezési verseny növelte a kelet és nyugat közötti fe­szültséget. és ez megcsúfolja a biztonságot, és végső nuk­leáris pusztulással fenyeget. Az egyház ezzel kapcsola­tos szerepére utalva az üzenet azt hangsúlyozza: „Ahol kor­látozzák az emberi jogokat, és megsértik az emberi mél­tóságot, ott felhívjuk és elkö­telezzük az embereket arra, hogy munkálkodjanak a véle­mény félelem nélküli kifeje­zésének szabadságáért... Ke­resztény szeretetünket abban akarjuk gyakorolni, hogy ösz- szefogunk azokkal az értel­mes emberekkel, akik az egész világ jólétét kívánják és a beke reménységének erősítéséért munkálkodnak. Libanoni helyzetkép Elénk viták, megbeszélések a kibontakozásról Meghatározatlan időre elha­lasztották a libanoni kormány hétfőre tervezett rendkívüli ülését, amelyen döntést kel­lett volna hozni a Bejrút környéki hegyvidék pacifiká­lásának menetrendjéről. Bár a hét végén intenzív tárgya­lások folytak a befolyásos po­litikai és katonai erők veze­tői között a kérdésről, az idő a jelek szerint nem volt ele­gendő a kölcsönösen elfogad­ható program kidolgozására. A szükséges kompromisz- szum kidolgozását nehezíti, hogy Libanonban az elmúlt héten az érdekellentétek több rétege került felszínre. A kormány több keresztény tag­ja,- valamint Valid Dzsumb- latt és Nabih Berri miniszte­rek, a Haladó Szocialista Párt, illetve a siita Amal mozga­lom vezetői között éles vitát váltott ki a hadsereg vezeté­se által előterjesztett terve­zet a kormánycsapatok suf­hegységbeli bevonulásáról. A két utóbbi miniszter kiegyen­súlyozottabb fellépést vár a hadseregtől, nevezetesen, hogy a törvényes kormányhatalmat képviselő dandárok ne csu­pán a muzulmán erők által ellenőrzött térségekben ve­gyék át a felügyeletet, hanem a Bejrúttól északkeletre le­vő Metn és Keszruan tarto­mányókban is, ahol a jobb­oldali milíciák állomásoznak. A két muzulmán politikus ugyanakkor egymással is vi­tatkozik egyes részkérdések­ben. Nabih Berri ragasz­kodik ahhoz, hogy a Li­banon számára legfontosabb Bej rút—Damaszkusz út­vonal megnyitásával párhu­zamosan a hadsereg vegye át az ellenőrzést a fővároson át­haladó északi és déli tenger­parti út felett is — ezeket több helyen a keresztény mi­líciák tartják lezárva. Továb­bi vitatéma, hogy Berri — Cuellar kísérlete Igazán nem lehet ráfogni Pérez de Cuellar ENSZ-fő- titkárra, hogy tétlenül töltené napjait. A napokban Bécs- ben tartják a világszervezet iparfejlesztési szervezetének az UNIDO-nak konferenciáját, s az azon jelen levő Cuellar arra szeretné fölhasználni az alkalmat, hogy újabb kísér­letet tegyen a ciprusi probléma megoldására. A perui származású diplomata 1983 augusztusában nem hivatalos formában már beterjesztette rendezési elképze­léseit a görög és a török kormánynak, valamint a két ciprusi közösség vezetőinek. A válasz görög részről csak udvarias fanyalgás, török részről határozott elutasítás volt, sőt, Denktas, a ciprusi török vezető ezek után kiáltotta ki b szigetország északi részén az úgynevezett Észak-ciprusi Török Köztársaságot. Bár az új állam létét Törökországon kívül senki sem ismerte el, a hosszú évek óta húzódó vál­ság lassan végleges formát öltött: mindkét oldalon meg­merevedtek az álláspontok. A török ciprióták mostanra sa­ját útlevéllel rendelkeznek, a hírek szerint már kinyom­tatták Ankarában az új állam nemzeti valutájának bank­jegyeit is. Ez' ellen élesen tiltakoztak mind Görögország, mind a ciprusi görögök képviselői. A végleges szakadást magakadályozandó a Biztonsági Tanács határozatban szó­lította föl a világ országait, hogy he ismerjék el a független ciprusi török államot, ám úgy tűnik, ez sem tántorította el Ankarát eddigi szakadárpárti politikájától. Az egyetlen reményt keltő momentum az, hogy Rauf Denktas kénytelen volt elhalasztani az e hónapra tervezett népszavazást a ciprusi török alkotmányról, csakúgy, mint a novemberre előirányzott általános választásokat. Nyugati megfigyelők szerint az események hátterében az áll, hogy a ciprusi tö­rökök körében egyre nagyobb teret hódít a kommunista ellenzék, amely jelenleg már a szavazók mintegy egy­ötödét . tudhatja maga mögött. Ilyen körülmények között megnőtt annak veszélye, hogy a szakadár politikusok nem kapják meg a további lépéseikhez szükséges elsöprő több­séget, s újabb érvhez jutnak a görögökkel való tárgyalá­sok hívei. Cuellar most Becsben újra meghallgatja az érdekelt négy fél véleményét, amely gyakorlatilag csak kettő,_ at­tól függően, hogy törökül, vagy görögül adják elő. Az ENSZ-főtitkár szeptemberben szeretne előhozakodni kompromisszumos tervével, addig csak ismerkedik az érin­tettek véleményével. A régóta esedékes tárgyalások — mégha nem is le­het tőlük gyors sikert várni — mindenesetre némi előre­haladást jelentenének a mostani merev, kedvezőtlen hely­zethez képest. Cuellar kísérletét nagy érdeklődés és nem túlságosan derűlátó várakozás kíséri. ' Horváth Gábor 2 _ NÚGRAD - 1984. ougusztus 7., kedd ^ Sze lim el-Hossz közoktatási minisztert támogatva — be­jelentette: mindaddig nem vesz részt a kormány ülésein, amíg nem tűzik napirendre a több mint ötezer szerződéses pedagógus végleges kinevezé­sének kérdését. (Mivel a tel­jes bizonytalanságban élő ok­tatók jó kétharmada moha­medán, a keresztény erők mindeddig igyekeztek elna­polni a döntést a libanoni vi­szonyok között fontos politi­kai kérdésnek számító ügy­ben .) Mindezzel együtt biztató jel­nek tartják Bejrútban, hogy Amin Dzsemajel államfő és Rasid Karami, kormányfő, va­lamint megbízottaik több szinten is élénk megbeszélé­seket folytattak mindkét fél­lel a vitatott kérdésekről, s e tárgyalások hétfőn is tartot­tak. Kormányforrások meg­erősítették, hogy szerdán sor kerül a kabinet szokásos he­ti ülésére, amelyen kifejezet­ten politikai kérdések kerül­nek asztalra, közöttük oly’ fontosak is, mint az alkot­mány reformjával foglalkozó bizottság kinevezése, az egy­kamarás parlament képviselői helyei számának felemelése. A hétfői nap kiemelt kül­politikai eseménye volt Bej­rútban Rasid Karami kor­mányfő, külügyminiszter ta­lálkozója Vlagyimir Poljakov- val, a szovjet külügyminisz- térium közel-keleti osztályá­nak vezetőjével, aki három­napos hivatalos látogatáson tartózkodik Libanonban. A Szíriái vezetés, amely élénk figyelemmel kíséri a libanoni nemzeti egységkor­mány tevékenységét, a bejrú­ti belső vita kapcsán vasár­nap több, határozott hangú nyilatkozatot tett közzé. Musztafa TI assz tábornok, hadügyminiszter leszögezte: Szíria szembeszáll mindén. Libanon és népe biztonságát fenyegető kísérlettel, támo­gatja a belső megbékélési fo­lyamatot. Dél-Libanonban eközben változatlan intenzitással folv- nak a megszállók elleni haza­fias akciók. A Bekaa-völgy- ben. Ammik településnél egy izraeli páncélozott gépkocsi aknára futott, s a robbanás következtében egy katona meghalt, kettő megsebesült. A nemzeti ellenállás erői va­sárnap három másik táma­dást is végrehajtottak a meg­szállók, valamint a Lahad- féle zsoldoshadsereg tagjai el­len. A két tyri és a szidoni akció következményeiről nem érkezett jelentés, mert a helyszínre érkező izraeli erők hermetikusan lezárták a vi­déket. Jeruzsálemben egy ka­tonai szóvivő egyébként elis­merte, hogy az elmúlt négy hónap alatt 250 támadást in­téztek Dél-Libanonban az iz­raeli csapatok ellen — ebből húszat augusztus ■ folyamán. Gyászlobogó a városházán Jókora botrány tört ki, ami­kor nemrég gyászlobogót húz­tak fel egy belga kisváros, Andenne városházára az első világháború emlékét őrző nem­zeti ünnep napján. A Liege- től nem messze fekvő tele­pülés polgármestere e-sajátos módon akarta kifejezni a la­kosság tiltakozását a kormány döntésével szemben. A Mar- tens-kabinet ugyanis megtil­totta, hogy az andenne-i Pe- gard üzem leszállítsa a Szov­jetuniónak a két évvel ezelőtt rendelt korszerű szerszámgé­peket. A szerződést — ame­lyet egyébként 1982-ben az illetékes minisztérium sza­bályszerűen jóváhagyott — Brüsszelben most azzal a ki­fogással nem engedélyezték, hogy „a gyártmányok a CO­COM-korlátozások alá esnek”, ezért más vevőt kell rájuk keresni. A tilalom viszont ér­zékeny veszteséget jelent az alig 300 fős gyár számára, s jogos felháborodást keltett a csaknem félmilliós munkanél­küliséggel birkózó országban. Mi is ez a furcsa nevű szervezet? A COCOM betűszó (Coordinating Committee for East—West Trade Policy), a „Kelet—nyugati kereskedelem­politikát egyeztető bizottságot takarja, egy olyan intézményt, amely az elmúlt hetekben is­mét gyakrabban szerepel a világsajtó hasábjain. S ez már önmagában is ag­gasztó jel. A COCOM ugyan­is a hidegháborús időszak ti­pikus képződménye. 1949-ben hozták létre, s „fénykorát” az ötvenes években élte, amikor a nyugati országok a keres­kedelmi korlátozások révén (is) igyekeztek lefékezni a szocialista államok népgaz­daságának gyors ütemű fejlő­dését. A COCOM alapfeladata ennél hivatalosan ugyan szű- kebb (elsősorban a katonai, nukleáris, valamint a kato­nai téren is felhasználható export ellenőrzése, illetve megakadályozása), ám a gya­korlat bebizonyította, hogy nem ritkán a kereskedelem más területein is beavatko­zik. Hazánkban is érthető meghökkenést váltott ki pél­dául, amikor a COCOM köz­belépése miatt nem szállítot­ták le az eredetileg vállalt határidőre a budapesti Skála- Metró Áruház számítógépé­nek egységeit, amivel a pénz- tárkezelési-készletnyilvánítási funkciókat meg lehet oldani. Az egyik nagy vihart kavart gard gyárban. Leszállítását A COCOM ténykedése en­nél persze jóval nagyobb lép­tékű. Az alapvető gazdaság- politikai döntéseket az úgy­nevezett konzultatív csoport hozza, amely a tagországok (Izland kivételével valamennyi NATO-állam, valamint Ja­pán) miniszteri szintű képvi­selőjéből áll. A részkérdések­ről szakértők bevonásával ál­landó munkacsoportok hatá­roznak. A munka mellesleg meglehetősen titkos, néha még a megbeszéléseken részt­vevő küldöttek nevét sem hozzák nyilvánosságra. Annyi azonban ismert, hogy a hatá­rozatokat — így például egy- egy árukategória felvételét a tilalmi listára — egyhangú­lag kell meghozni. Nem tel­jesen tisztázott viszont, hogy a résztvevő államok nemzet­közi íogi szempontból mennyi­ben kötelesek a döntésekhez tartani magukat. A párizsi központ feladata ugyanis csak az irányítás, a végrehajtás a nemzeti külkereskedelmi mi­nisztériumok kezében van. Ebből érthetően gyakran származnak jelentős nézetel­térések, összeütközések is. A kelet—nyugati viszony pilla­natnyi állása alapján a tilal­mi lista hol hosszabb, hol rö- videbb. (Felülvizsgálatára ál­talában három évenként ke­rül sor, jelenleg körülbelül másfél száz árucsoport sze­repel rajta.) A legrészlete­sebb épp az ötvenes évtized elején volt, a hatvanas és kü­lönösen a hetvenes évek so­rán viszont — elsősorban a nyugat-európai országok ösz­tönzésére — a COCOM szi­szerszámgép az ardcnne-i Pe- a belga kormány megtiltotta gorúsága érezhetően enyhült.’ Az ő érdekeltségük a szocia­lista országokkal folytatott, kölcsönösen előnyös kereske­delemben mindig is meaha- ladta az Egyesült Államodét, amely hangadóként általában a szigorítások mellett állt és áll ki. Ezért van az, hogy a CO- COM-mal kapcsolatos mosta­ni hírek mélyebb, nagy politi­kai jelentést is hordoznak. A Reagan-kormány megszorító intézkedései (még ha egyes konkrét amerikai embargóin­tézkedések hatástalanoknak bizonyultak is) beilleszkednek a washingtoni összképoe. Csakúgy, mint a legutóbbi események: júliusban például a számítógépek kiviteli sza­bályait módosították, felvet­ték a tilalmi listára a rooo- tokat és felvettek egyes szá­mítógépprogramokat is. Ér­dekes fejlemény, hogy e pá-’ rizsi ülésen a Fehér Ház szor­galmazta: Pekinget részesít­sék kivételes (értsd: megkü­lönböztetetten enyhe) bánás­módban, sőt javasolta, hogy Kínát „a nyugati féllel ba­ráti kapcsolatban álló ország­ként kezeljék”. Elhangzott olyan javaslat is, hogy Pe­kinget végleg vegyék le a COCOM-lis tárói. Kérdés persze, hogy ilyen célzatos jellegű „enyhítések­kel” hozzá lehet-e járulni a valódi, oly kívánatos kelet- nyugati közeledéshez, ame­lyet éppen a kereskedelem, a gazdasági együttműködés se­gíthetne elő leginkább. Szegő Gábor Asszad iráni minisztert fogadott Genscher nyilatkozata Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter hétfőn terjedelmes nyilatko­zatban fejtette ki az NSZK kormányának külpolitikai alapelvert, különös tekintettel a kelet—nyugati viszonyra. A Bonnban nyilvánosságra hozott ellentmondásos és gyakran igen egyoldalú állás- foglalásban Genscher megala­pozatlan támadásokkal illette a Szovjetuniót. így — többek között — azt állította, hogy míg a nyugat és azon belül az NSZK egyértelműen az enyhülésért száll síkra, addig „a Szovjetunió egyenlőtlen, katonai enyhülési tervet akart rákényszeríteni Nyugat-Euró- pára”, ez azonban meghiúsult. A külügyminiszteri nyilatko­zat negatívumaihoz sorolható az a félre nem érthető szán­dék is, amellyel Genscher ár­talmatlan színben és „jogos válaszként” kívánta feltüntet­ni az Egyesült Államok eről­tetett fegyverkezési politiká­ját, a NATO nyugat-európai rakétatelepítését. Genscher leszögezte, hogy a Kohl-kormány tiszteletben tartja „az összes európai ál­lam területi integritását ha­tárai között”, így például Len­gyelországét. A nyugatnémet külügyminiszter szorgalmazta a kelet és a nyugat gazdasá­gi együttműködésének fej­lesztését, valamint az erő­szakról való lemondás „konk­retizálását, pontosítását”. (MTI) Háfez Asszad Szíriái elnök vasárnap Damaszkuszban fo­gadta Mohszen Raíik-Dosz- tot, az iráni iszlám gárdisták miniszterét. Ezt megelőzően az iráni miniszter Musztafa Tiassz tábornokkal, minisz­terelnök-helyettessel és had­ügyminiszterrel tárgyalt. A két találkozón a térség idő­szerű problémáit tekintették át. Augusztus 8. és 18. között, a Szovjetunióból hordozórakétá­kat bocsátanak fel a Csendes­óceán térségébe. A 150 tenge­ri mérföld sugarú becsapódá­si kör középpontjának föld­rajzi koordinátái: északi szé­lesség 18 fok 1 perc és nyu­gati hosszúság 179 fok 37 perc — jelentették be hétfőn hiva­talosan Moszkvában. A szovjet kormány bizton­Hétfőn reggel terv szerint elérte 36 000 kilométeres ma­gasságban levő szinkron pá­lyáját az a két távközlési mű­hold, amelyet szombaton egy Ariane—3 típusú hordozóra­kétával bocsátottak föl a Az iraki—iráni háborúval kapcsolatban Mohszen Rafik- - Doszt kijelentette: Teherán neu?. akarja kiterjeszteni a hadműveleteket, de nern tűr el semmiféle külföldi beavat­kozást az öböl-menti háború­ba. Az immár negyedik éve húzódó konfliktust Rafik- Doszt Szerint, csak akkor le­het befejezni, ha megdől Szaddam Husszein iraki elnök rendszere, (MTI) sági okokból kéri a Csendes­óceán tengeri és légi útvona­lait használó államok kor­mányait, hogy hajóik, illetve repülőgépeik a jelzett idő­szakban helyi idő szerint, reggel 6.00-tól este 19.00 órá­ig ne hatoljanak be a Csen­des-óceán e térségébe, illetve a fölötte levő légtérbe — hangzik a TASZSZ ezzel kap­csolatos bejelentése. francia—guyanai Kourouból. A Telecom—1 nevű francia és az ECS—2 jelzésű, több nyugat-európai ország közös tulajdonában levő műholdat saját, távirányítású hajtómű­ve juttatta végleges pályáján. Szovjet rakétakísérletek Pályára tértek a francia műholdak

Next

/
Thumbnails
Contents