Nógrád. 1984. augusztus (40. évfolyam. 179-204. szám)
1984-08-31 / 204. szám
art-7 í Y k\ Ménkesen ÁN Mester Nemcsak irányít, hanem megfogja a dolog végét is!” — mondják Bakos László sutus- ról. A javakorabeli bányász 1957-ben Szorospatakon kezdte a munkát, 1961-ben lett vájárrá, s 1972-től old meg fontos feladatokat Ménkesen. Igazi bányászdinasztia tagja: édesapja is nógrádi bányákban kereste kenyerét, ö két szép lány édesapja, így a „dinasztia” utolsó tagjának számít. Hosszá ideig vágathajtő brigádot vezetett, szép sikerekkel. Nagy szakismeretet, gazdag tapasztalatot gyűjtött össze az eltelt évek alatt. Jól hasznosíthatta gyakorlati tudását a miskolci aknászképző tanfolyamon, amelyet elvégzett. Így vált kitűnő frontmesterré. Tavaly vágatból frontra került, átvette a Kossuth Lajos frontbrigád irányítását. Kitűnő érzékkel vezeti a negyvenöt fős kollektívát. A kemény bányászember remek pedagógus is: fl szavak hitele Tizenhét éves korától keresi kenyerét bányai munkával Dénes Pál kányási brigádvezető. Három és fél évtizeden át gyűjtötte föld alatti tapasztalatait az elismert bányász. Csépe Sándor nevét viseli az a ‘vágat- hajtő csapat, amelyet immár 1959 óta irányít, ősz- szeforrott, régi kollektíva, amely nem nélkülözi a friss erőt, az új iránti nyitottságot sem. Nemrég különleges feladattal bízták meg őket: a személyszállításra is alkalmas szalagpályát helyezték el a kányási aknában, kifogástalan minőségben. Szociálpolitikai célokra hatvan-hetven millió Bár a nógrádi szénbányászat évszázados múltra tekinthet vissza, mégis csak az utóbbi hat-hét évre esnek oiyan eredmények, mint korszerű fürdő mindenütt, kitűnő orvosi rendelő vaiameny- nyi aknaüzemben, kiterjedt üzemi étkezési lehetőség, védőruha-ellátás. Szigorú gazdálkodási körülmények közt került sor a két kultúrház jelentős átalakítására és még egy sor tökéletesítésre is. Nem kevesebb, mint ezerkétszáz nő dolgozik a bánya, vállalatnál, mégpedig túlnyomórészt nem adminisztratív munkakörben. A kisterenyei üzemben, a faipari egységnél, a gépüzemben, raktárakban, a szénosztályozón, külfejtési területeken oldanak meg fizikai feladatokat. Jövedelmük nagyjából a férfiakéval arányos, ám teendő a jövőben, hogy nagyobb arányban kell őket vezető pozícióra alkalmassá tenni. Ifjúsági parlamentre készülve állapították meg a különféle tisztségviselők, hogy a legutóbbi hasonló fórum óta számos ott fölvetődő gondot megoldottak. Ám, maradt még teendő jócskán. Hiszen évente négyszáz, négyszázötven fiatal kerül a vállalathoz, ám ezek fele hamar távozik is. A bér a kiemeltség ellenére sem arányos a végzett NTO Új is új gépet! Beszélgetés a műszaki vezérigazgató-helyettessel Több mint százmillió forintot fordít idén bányai gépek beszerzésére a Nógrádi Szénbányák. Hosszú évek óta sokféle erőfeszítést tesznek a gépesítésre a vállalatnál. Ennek jelentőségéről és időszerű teendőiről adott tájékoztatást Tóth József vezérigazgató- helyettes. — Mi készteti a vállalatirányítókat arra, hogy előrevigyék a gépesítést? — A magyar bányaműszaki fejlesztésnek több évszázados hagyománya van; mint tudjuk: Mária Terézia az 1700-as években alapított bányászati főiskolát Selmecbányán. A polihisztor elődökhöz minden igényes magyar műszaki méltó akar lenni, tehát már ez is a technikai szint emelésére késztet bennünket. Emellett jól látjuk, hogy a bányászatban dolgozók száma csökkent. Ha új ember jön, az elsők közt aziránt érdeklődik: mennyi gép van. Ma már senki nem szeretne úgy lapátolni, mint ahogy az 50-es években szükséges volt. Munkaerőre csak úgy számíthatunk, ha azt mondjuk: „kolléga, itt sok gép van”. Tapasztaljuk, hogy az „élőmunka” intenzitása csökken, ezt gépekkel pótolhatjuk. Nálunk az összüzemi teljesítmény a mélyművelésben körülbelül I tonna/műszák. A kedvező külfejtési eredmény révén a vállalati mutató 1,35—1,4 ton- na/műszakra egészül ki, ez országos összehasonlításban közepes. Ahhoz, hogy a mély- művelési mutató 1,5 ton- na/műszak legyen, célszerű gépesítés és hatékony gépkihasználás kell. — Említhetöek-e újszerű vonások a mintegy egy évtizede tartó erőteljesebb gépesítésben? — A hetvenes években a szocialista piacról szereztük be a gépeket: a Szovjetunióból és Lengyelországból. Ellentmondásos, hogy most, az akkoritól kedvezőtlenebb beruházási lehetőségek közt vagyunk kénytelenek egyes eszközökért a tökéspiacra menni. A hevederes személyszállításra alkalmas gumiszalaghoz nálunk nem lehet hozzájutni, így azt Japánból importálta a Taurus. A kányási különleges fejtési körülményekhez hozzá próbáltuk igazítani a szomszédos országból beszerzett önjáró biztosítót, ám ezután sem vált alkalmassá céljainkhoz. A partner nem kívánt konstrukciómódosítást alkalmazni, így mi a nyugatnémfet Helmstedt céggel állapodtunk meg. ők terveztek egy frontbiztosító szerkezetet, és hat darabbal referenciát adtak. A próba sikerült. Hatvanat rendeltünk belőle. Kint csak az igényesebb hidraulikát gyártják, az acélszerkezetet kisterenyei üzemünk készíti. Kányásra szereljük majd be ezeket. Ugyancsak Kányásra, jobb területre, egy lengyel gyártmányú frontbiztosító szerkezetet állítunk, jelenleg a szükséges áttervezésen dolgoznak a Glinik vállalat emberei. — A fölhasználható pénz véges mennyisége mellett, milyen emberi természetű gon■dok nehezítik a gépesítést? — Itt is érezzük, hogy nagy úr a megszokás. A gépesítésben egy generációs váltást végbevinni rendkívül nehéz. Például az egyedi támos biztosításról áttérni az önjáró biztosításra. Kimutatták, hogy az önjáró elemek léptetése nagyobb figyelmet követel, mint a gépjárművezetés, ösz- szetett munka, nagy begyakorlást igényel. Nem várható el, hogy aki egyik héten.még egyedi tárnokkal biztosított, az a következő héten önjáróval már háromszoros teljesítményt hozzon, még ha műVágathajtás az „öszvérrel' Csúcs a föld alatt! A meglett munkásember átélte szakmájának összes örömét és gyötrelmét. Évtizedeken át sikerrel irányította csapatát, különlegesen nehéz bányai viszonyok között. Elért eredményeivel és példamutatásával nem csak hivatalos elismerést vívott ki, hanem kiérdemelte társainak, beosztottjainak őszinte nagyrabecsülését is. Osztályrészéül jutott, hogy az 1950-es évek elején Békés és Szabolcs-Szatmár megyében új bányászokat toborozzon a hatalmas feladatokra, Aztán végig kellett élnie — az 1960-as évek elején — egy visszafejlesztés! időszakot, annak minden kimondott és ki nem mondott nyűgével. Nem béklyózták meg gondolkodásának frisseségét az eltelt évtizedek: előrevivője. támogatója, kezdeményezője az új módszereli* nek. „Legalább olyan jó szintűnek kéne lenni az emberek hozzáállásának, mint amilyen szintű technikával rendelkezünk!”— nyilatkozta nemrég a bányászlapnak. Szavait múltbeli és jövőbeli tettei hitelesítik. m. — Az üzemi és a politikai vezetés támogatta a dolgot. Ha mindig ilyen lenne a hozzáállásuk akkor mindig lenne olyan eredmény, amire felfigyelhetnének a vállalatnál — állítja Vályi László vájár. — Mert ha a munkahelyet „megtömik” anyaggal, akkor a bányásznak dolgozni kell. Ha megvan a műszaki feltétel, akkor „be van szorítva”, dolgoznia muszáj... JAVÍTÁS: 112 MÉTER Csúcsteljesítménnyel rukkolt ki a nyáron a kányási Április 4. vágathajtó brigád. Vályi László tizenöt fős csapata harmincegy munkanap alatt kétszázkilencvenöt méter hosszú vágatot hajtott. — összesen tulajdonképpen három csúcsot javítottunk meg — számolja ki Oravecz János 49 éves vájár. — A 31 napos szakaszban korábban 183 méter volt a rekord, ezt még évekkel ezelőtt Szorospatakon állították fel. Rekord- döntés volt továbbá a negyedév alatt elért 370 méter, és a fél év alatt a komplex- brigáddal elért 503 méter is. A harmincegy nap alatt elért csúcs különösen szembeötlő, hiszen a korábbi legjobb eredménytől 112 méterrel hosszabb föld alatti folyosót jó barátként, apai felelősséggel és tekintéllyel bánik a fiatal brigádtagokkal, akik tisztelik és szeretik vezetőjüket. Egyaránt jeleskedik a végrehajtásban és az irányításban, szervezésben is. Brigádja időarányosan teljesíti tervéta sokszor kiszámíthatatlan bányai körülmények között, önjáró és egyedi biztosítási módot egyaránt hozzáértően alkalmaznak, szívesen vállalkoznak újszerű eljárásokra. Rövidesen új szovjet biztosító- elemeket alltalrnaznak majd frontjukon. Bakos László su- tus kemény munkája, jó teljesítménye súlyt ad közéleti fórumokon elmondott szavainak. A vállalati pártbizottság tagjaként felelősen, a dolgozók érdekeit szem előtt tartva veszi ki részét a döntésekből. P. munka jellegével, emellett a lakáshoz jutás sem annyira előnyös, mint a korábbi években volt. örvendetes, hogy a VI. .ötéves terv időszakára előirányzott 300 lakás már az idén felépül. Jelenleg ötvenhatvan dolgozó vár lakásra, régebben százötven-százhat- van volt a várakozók átlagos száma. Idén 12 millió forintot fordítottak a lakáshoz jutás támogatására. Évente hatvan-hetven millió forintot szán a vállalat szociális célokra. A személy- szállítás, a tisztálkodási lehetőség megteremtése, az egészségügyi ellátás emészti fel a pénz nagyobbik részét. Egyelőre a reálisnál kevesebb az igény az üzemi étkezésre, illetve az egészségesnél szőkébb kör veszi igénybe az üdülési kedvezményeket. Háromévente mindenki üdülhet, erre van keret. Az igényeket kell jobban felébreszteni. Sokan üdülés helyett jövedelemkiegészítésre fordítják a szabadságukat. Sok múlik a termelés eredményességén a szociálpolitika szempontjából: idén az első félévi teljesítmények alapján a tervezettnél gazdagabb program végrehajtására látszott lehetőség. Sikeresebb, nyereségesebb munkával több fontos, konkrét cél valósítható meg a vállalatnál. vágtak. A dolgot részben az magyarázza, hogy egy új géppel dolgoztak, Kányáson szokatlanul jó munkaterületen. A bányaüzem műszakijai, Li- vo László kezdeményezésére egy szovjet és egy magyar gyártmányú gép összeépítésével „bányai öszvért” alakítottak ki. Ezt az ügyes jószágot a különlegesen nehéz kányási viszonyokhoz alkalmasnak vélték.. Vályiék a gyakorlatban vizsgáztatták a masinát — sikerrel. — Bevált, de még lehet rajta tökéletesíteni — közli Vályi. — Többre is képesek leszünk majd vele. így is háromszáz méter fölé kerültünk volna, ha egy napunk nem esik ki. Különösen az első hetekben haladtunk jól, a legnagyobb haladás 13 méter volt egy nap alatt. A vége felé bejött a víz, először talpvíz, utána főtevíz... Ez már Kányáson megszokott dolog... SOK LÁTOGATÓ (VOLT) — Miből vették észre, hogy az üzemvezetők erőltetik a siker elérését ebben, a vágatban? — Patronálták a csapatot — közli Oravecz. — Az anyagellátás nem mondom, hogy nagyon jó, de elfogadható volt. A hírközlésünk nagyon jól ki volt építve, közvetlenül teremthettünk kapcsolatot a fő műszaki irányítással. Ezenkívül szokatlanul sokan meglátogattak bennünket. .. — Ez nem tartotta fel magukat a munkában? — Nem. Ok hátul álltak, és mi nem fékeztünk le, dolgoztunk tovább. A vezérigazgató is lent járt. Ez nagyon jólesik a bányásznak. Mert mi a föld alatt érezzük otthon magunkat, ott vagyunk a legőszintébbek. Augusztusban, miikor túlvoltunk a csúcsjavításon, már sokkal kisebb volt irántunk az érdeklődés... — Vajon miért volt olyan fontos az irányítóknak, hogy csúcsot érjenek el? — Talán azért — véli Vályi —, mert az új géptől sokat vártunk, sok múlik ezen Kányás jövője szempontjából. Meg aztán ők is vágytak egy sikerre, amit mutogatni le- hét. Mert ez sokszor elveszett-' nek hitt bánya volt, néha ma is annak látszik. Nehezek a munkakörülmények. En dolgoztam már két másik bányában is — emlékezik a 42 éves férfi —, azok sokkal kön-y- nyebb művelésűek voltak. — Évek óta gondunk a gépesítés, mert a kányási bányászati viszonyok a többi bányáétól „különböznek” — fogalmaz leheletfinoman Ka- zinczi András aknaüzem-veze- tő. — Én még egy ausztriai bányáról tudok, ahol a széntelep alatt és fölött közvetlenül homokréteg húzódik. Ezek a szemcsék kopásokat okoznak, így az elhasználódás gyors. Az „öszvérgéppel” kísérleteztünk, és bíztunk benne, hogy megoldja a gondunkat. A siker összetevőit elemezve élre kívánkozik, hogy precíz premizálási szabályzatot készítettek a harmincegy napra az aknaüzemnél. így minden bányász mindennap fillérre tudta, hogy aznap mennyit keresett A többféle szakilag ez is a reális. Jó! észrevehető, hogy azoknál a brigádoknál, amelyek egységesek, összetartóak, a begyakorlás! idő sokkal rövidebb, mint a kevésbé összeforrot- taknál. Ha a gyakorlás elhúzódik, hajlamosak lehetünk arra, hogy a gépet hibáztassuk. — Lehet-e tenni valamit azért, hogy a „gépszeretet’* fokozódjon a vállalatnál? — Szerintem a műszakiaknak ebből a szempontból pedagógusnak is kell lenniük: Propagandát kell folytatniuk, sokszor ismételve, tudatosítani a gépesítés jelentőségét.' „Toborzásra” nem számíthatunk, csökkenő létszámmal csak úgy oldhatjuk meg a feladatot, ha az egy főre jutó teljesítményt növeljük. Ez pedig csak gépesítéssel lehetséges. Tudatosítaniuk kell továbbá azt is, hogy ha a „homloki” teljesítmények nőnek, akkor tudjuk kiemelten megfizetni a homloknál dolgozóikat. Ha a bányászatban az ipar átlagának másfélszeresét indokolt keresni — bár az utóbbi időben ez az olló zárult —, akkor a frontfej- tőknek, vágathajtóknak a háromszorosa lenne reális. — Szembe kell-e nézni né- ha a gépesítést ellenző „propagandával"? — Szerencsére csak kevesen vannak a passzív műszakiak, őket igyekszünk távol tartani a döntéshozástól. Hallani néha, hogy „poentí*’ rozzák” a hibákat, hangoztatva, hogy „már megint láncot kell cserélni!”, vagy „lehetetlen hozzáférni!” és így tovább. Velük szemben túlnyomó többségben vannak a kezdeményező, kreatív, vagy a mozgósítható műszakiak. — A kétkeziek körében ki lehet-e alakítani aktív, kezdeményező szerepet a gépesítéshez? — Hatásosnak bizonyultak az üzemlátogatások — egy vágathajtó brigád tagjai nemrég Lyukóbányán jártak —, vagy a' Ki minek mestere? vetélkedők. De ezeknél természetesen lényegesebb az, hogy a legcélszerűbben kiválasztott gépekkel dolgozhassanak, s a hozzáértő gépkezelést érezzék meg ne csak fizikai erejük kímélésén, hanem borítékjuk vastagságán is! M. P. prémiumot egybeszámítva egy napra több mint 600 forint jövedelem jutott abban a hónapban. Ez a körülmény hatásosan mozgósítja a sokat emlegetett emberi tartalékokat. — Amikor a borsodi ta- pasatalatcsere után mondtam az ittenieknek, hogy el lehet érni a 300 métert is, azt felelték: „Hülyeségeket ne beszélj”. Most már másképp nézik a dolgot, többen kérdezték már tőlem azótai „Laci, nincs hely a csapat-] ban?” — meséli Vályi. BATOR ELKÉPZELÉS A csapat most új helyre költözik, rövidesen ott is elkezdődik a vágathajtás. Az „öszvért” nehéz áttelepíteni, ezért csak hosszabb vágatokban üdvözítő az alkalmazásai Ha ilyen adódik: — Szeretnénk az országos csúcsra is „rámenni” — fogalmaz a brigádvezető. — Az 445 méter jelenleg. Ha lehetőségünk lenne, megmutat-; nánk, hogy Kányásra is érdemes odafigyelni. Ehhez persze még sok minden hiányt zik, ez még csak a távlat..; Molnár Pál NÓGRÁD - 1984. augusztus 31., péntek 3
