Nógrád. 1984. augusztus (40. évfolyam. 179-204. szám)

1984-08-28 / 201. szám

Harmónia Harkovból Több mint tíz éve, egy bi­zonyára zimankós, didergés novemberi napon találkozott két fiatal. A sok százezer ha­sonló esettől mindössze az különböztette meg az övékét, hogy egyikük szabolcsi, má­sikuk konotopi (amely tele­pülés egy ugrásnyira van Ki­jeviéi! mindössze egy vasúti megálló 200 kilométer...), es a megismerkedés színhelye Harkov... Soltész Sándor és felesége, Álla nem teljesen véletlenül találkoztak, hiszen mindket­ten a harkovi mérnök-köz- gazdászképző egyetem hall­gatói voltak — a fiatalem­ber másodikos, a lány har­madikos. Másfél év „együtt- járás” uíán házasság lett az ismeretségből, és 1976-ban immár diplomával a tarso­lyukban, Magyarország felé indultak. Az úticél pontosab­ban: Salgótarján... Miért éppen ez? Hogyan fogadta őket a város, a mun­kahely? Miiként sikerült be­illeszkedni? Milyenek egy úgymond „vegyes” házasság nehézségei, örömei? Az emberek szeretnek a boldogságukról, boldogulá­sukról beszélni. Az emberek nem szeretnek a boldogságukról, boldogulá­sukról nyilatkozni. Ezt az ellentmondást igye­keztünk áthidalni valahogy a beszélgetésben. A beszterce-telepi kétszo­bás lakásban a kisebbik gye­rek a kétesztendős Adrián a napp’ali bársonykanapéját vá­lasztotta a délutáni sziesztá­hoz. A nagyobbik fiúcska, a harmadik osztályba készülő Sanyos LEGO-játékot vitt át a gyerekszobába. A békés szu- szogás és a csönd egy kicsit a beszélgetés hangulatát is meghatározza. Igaz, nem is olyan rossz dolog visszanézni a tíz évvel ezelőttbe... — Hogy szabolcsi létemre miért kerültem Salgótarján­ba? Nem is olyan ördongős dolog ez: itt, ebben a város­ban tartottak egyetemi fel­készítőt. Amikor végzés előtt álltam, elkezdtem tájékozód­ni. kiderült, hogy Salgótar­jánban mindkettőnk számára van állás, lesz lakás — ezt választottuk. Mindketten a VEGYÉP- SZER-nél kezdtek. Sándor el-, mondja, mi mindent köszön­hetnek a gyárnak — végig- zongoráztatták velük a lehet­séges beosztásokat, terv-, vál­lalkozási osztály, statisztika... Álla itt tanult meg igazából magyarul a szakmai nyelvet főleg. Valóban, nem kis előny hogy van kihez fordul­nia, hiszen a férje ugyanan­nál a cégnél dolgozik. (Sőt egy kis ideig még ugyanazon az osztályon is voltak.) A beilleszkedés első idő­szaka sem volt problémamen­tes: Sándornak itt kellett hagyni feleségét, gyerekét, le­tölteni a katonaidőt. De sze­rencsére határozott természe­tű asszonykáról van szó: egyedül is mert dönteni, vál­toztatni. A vegyipari végzett­ségének jobban megfelelő és pénzben is többet nyújtó öt­vözetgyárhoz ment át dolgoz­ni. Ott a tmk, a tervosztály után most számítástechniká­val foglalkozik. — Ugyanolyan vagyok, mint a többi értelmiségi anyuka. Férjem katonasága miatt különösen nehéz hely­zetben voltunk, vissza kel­lett menni dolgozni. Bölcső­débe adtam a fiút — most a kicsire havi pénzért vigyáz­nak, hogy dolgozhassak. Ami megint hasonló — igyekez­tem a gyest kihasználni, tan­folyamot végeztem azalatt. At egyik a BASIC-nyelvvel, a programozással kapcsolatos, a másik pedig számítástech­nikai alapismereteket adott. Egy Commodore 64-es gé­pen dolgozom, már csináltam egy programot. — Volt egy kis változás az én életemben is: 1981. no­vember 15-től “a városi párt- bizottság gazdaságpolitikai csoportjához hívtak munka­társnak. Megtisztelésnek éreztem. Hamarosan újabb tanulmányokat is elkezdek — először egy tízhónapos elő­készítőn veszek részt^ Buda­pesten, majd az SZKP moszk­vai társadalomtudományi akadémiájára megyek. Az orosz nyelvtudás sokszor se­gített, sokat ért eddig is: amikór delegációk jártak itt, vagy tőlünk voltak Kemero- vóban. Ami a beilleszkedé­sünket illeti: kissé sajátos Palotáéi pillanatképek helyzetben voltunk, mindket- tőnkneK távol élnek a szülei. — Vannak-e olyan ismerő­sök. barátok, akik hasonló ci­pőben járnak, akikkel segíte­ni tudják egymást? — Elég sok barátunk van és köztük többen szintén „vegyes házasságban” élnek. Már a kezdet kezdetén, a VEGYEPSZER-nél Szabados Lászlóékkal kerültünk jó ba­rátságba. Laci feleség^. Ta­mara építőmérnök. Kopka Lászlóék a nyomdaipari vál­lalatnál teljesen a képzettsé­güknek megfelelő munkát kaptak. Kovács Jánosék szin­tén műszakiak — a férj az ötvözetgyár műszaki igazgató- helyettese, Zsenya, a kohá-' szati, üzemekben mérnök, Ki­ütni Sándoréknál a feleség a NÖGRÁDTERV-nél dolgo­zik, a férj a KPM-nél (átépítő mérnök, ők is megtalálták a helyüket, hivatásukat. — Eddig jóformán csak a munkáról beszélgettünk. Ho­gyan telik a szabad idő, a nyári szabadság? — Bolondos év volt a mos­tani és változatos. Az átla­gos esztendőben egy hónapot a Szovjetunióban töltünk, egy het-et Szabolcsban — oda hét végeken is eljutunk több­ször. év közben. Eddig Álla szüleinél jártunk, két hetet a Balatonnál töltöttünk, most megyünk pár napra Jugo­szláviába, ősszel Álla Bécs- be is kijut. — Év közben hogyan telik a szabad idő? — Tavaly alakult meg Sal­gótarjánban a .Szovjetunióban végzett ösztöndíjasok klubja, annak a titkára lettem. Emellett a Szervezési és Ve­zetéstudományi Társaság ve­zetőségi tagja, a munkahelyi focicsapat kapusa, a sakk­csapat tagja, munkásőr va- gvok. Korábban tanítottuk ba­rátaink gyerekeit oroszra, ott voltunk minden mozielőadá­son, sokat mentünk színház­ba. Most jobban meg kell gondolni a két gyerek- miatt — felváltva nézzük a filme­ket, lemondunk arról, hogy egy-egv este táncolni men­jünk. De jól érezzük magun­kat a városban, azt hiszem, sikerült beilleszkedni. Nem vagyunk idegenek. G. Kiss Magdolna Randevú a tóparton Késik a szőlő érése Tokai-Hegyalián Befejezéshez közelednek a szüretet megelőző talaj-és nö­vényvédelmi munkálatok To- kaj-Hegyalja szőlőtábláin: az állami gazdasági borkombinát termőterületein e héten vé­geztek is a táblák tárcsázásá­val, kultivátorozásával és a szőiőlomb csonkolásával. Dol­goznak a borkombinátban a tárolótér előkészítésén, a prés­gépek karbantartásán, illetve felújításán, s most ad munkát több ezer hektoliter óbor „á't- pincézése”, ami azt jelenti, hogy a tavalyi és a korábbi évek termése az érlelő pin­ceágakba kerül. Már bizonyos­ra vehető, .hogy ez évben két- három héttel később kezdő­dik majd a szüret, mint álta­lában. A szőlőre kedvezőtlen időjárás miatt csúcsminőség­gel nemigen lehet számolni, bár néhány meleg, napos kora őszi hét még sokat segíthet. A borkom'binát jelentős mérték­ben növeli feldolgozoteljesít- ményét, hogy a magánterme­lőktől a termés nagy részét szőlőként vehesse át, és maga préselje, dolgozza fel. Az Egyesült Zagyvavölgyi Áfész 1984. október 1-től 1987. szeptember 30-ig szerződéses üzemeltetésre átadja a következő üzleteket: 103. sz. presszó Nemti 122. sz. italbolt Mátramindszent 127. sz. büfé Kazár 130. sz. bisztró Mátraterenye (Homokterenye) 1. sz. vegyesbolt Bátonyterenye (Kisterenye, piac) 2. sz. vegyesbolt Szúpatak 6. sz. dohánypavilon Mátraverebély 10. sz. vegyesbolt Bedepuszta 11. sz. vegyesbolt Márkháza 20. sz. vegyesbolt Székvölgypuszta 25. sz. vegyesbolt Mátracserpuszta 27, sz. vegyesbolt Mátramindszent 37. sz. zöldségbolt Szuha 40. sz. zöldségbolt Bátonyterenye, (Nb.-bánya város) A pályázatokat 1984. szeptember 24-ig kell benyújtani a szövetkezet központjába: Kisterenye, Madách u. 4. A versenytárgyalást 1984. szeptember 28-án, 9 órakor tart­juk a szövetkezet központi irodájában. Tájékoztató adatokat és bővebb felvilágosítást a szövetke­zet központjában adunk: Kisterenye, Madách u. 4. Hiúsági jogszabály­gyűjtemény „Az ifjúsági törvénnyel kapcsolatos jogszabályok” címmel hézagpótló kiad­vány jelent meg az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó könyv­szerkesztőségének gondo­zásában. A kötet tartalmazza az állami ifjúságpolitikai tevé­kenységgel kapcsolatos va­lamennyi központi rendel­kezést. Megtalálható az összeállításban az ifjúság­ról szóló 1971. évi IV. tör­vény, annak indoklása és a végrehajtással kapcsolat­ban kiadott valamennyi jogszabály, és számos, a törvénnyel összefüggő fon­tosabb jogszabály, határo­zat, irányelv, közlemény. Teljes terjedelmében olvas­ható az Állami Ifjúsági Bi­zottság 1974 óta megjelent, és ma is hatályban levő va­lamennyi határozata, irány­elve, és egyéb, elvi jelen­tőségű előírása. Megtalál­hatók a könyvben az ifjú­sági parlamentekkel, a KISZ érdekképviseleti és érdekvédelmi jogosítványá­val, az ifjúsági bizottságok­kal, az ifjúságpolitikai célú pénzeszközökkel kapcsola­tos tudnivalók is. A 440 oldal terjedel­mű jogszabálygyűjteményt .tárgy- és számmutató egé­szíti ki, ( (MTI) Amikor az idegen rápillant erre a csodálatos környezet­ben elterülő tóra, első gon­dolata: miért nem fedezték még föl a kirándulók ezt a vidéket? A hatvanhektárnyi vizet enyhe lankáJf, dombok őlelik körül, egyik oldalon fa- házikók sorjáznak, majd a horgászoké a partvidék, amelytől alig néhány száz méterre ott a méntelep, lehet lovagolni, kocsikázni -is... Remek ötletnek bizonyult, hogy a pásztói és a palotás! KISZ-esek karöltve, a kör­nyék fiataljait az elmúlt hél végére tóparti randevúra in­vitálták. Persze, nem csak az ifjabb nemzedéket: korra, nemre való tekintet nélkül bárki jöhetett. — Azt kértük, hozzon min­denki magával sátrat, elemó­zsiát, a programról pedig mi gondoskodunk — magyarázza j ; — Tóthné Csikós Csilla, Pász- iP tó város KISZ-bizottságának titkára. — S ezzel kissé rend­hagyó rendezvény ez, hiszen korábban általában a részt­vevőknek „csak” jönniük kel­lett. minden készen várta őket. Úgy érezzük, a közös sátorverés, főzés, szervezés még jobban összekovácsolja a társaságot, meghittebb, köz­vetlenebb hangulat alakul így ki. A másik célunk az volt, hogy népszerűsítsük a palotás! tóvidéket, amely méltán le­hetne nemcsak a környék, a megye, hanem az ország egyik kedvelt kirándulóhelye is. Néhány méterre a sátraktól Kertész Peti, a pásztói Kun Béla Általános Iskola diákja bűvöli a pecabotot, amely megkövültén várja a halakat. A rögtönzött horgászverseny nagy esélyese Péter, hiszen épp az imént két kiló körüli pontyot fogott ki. — Nyolcéves korom óta horgászok — mondja —, apu­kámmal gyakran járok ide, meg’ Muzslásra. Ez a kedvenc sportom. A betevőről külön alkalmi f őzőcsopórtok ' gondóskod tak, az ebéd: palóc paprikás krump­li parasztosan, lángolt kol­básszal, s a vacsora: birka­paprikás. Szellemes megoldás, hogy akiknek ízlett — és ki­nek nem? — az eledel, azok tetszésük szerint forinttal dí­jazhatták. A nagy kalapba került pénz nemes célokat szolgál: a palotási öregek nap­közi otthona lakóinak vásá­rolnak belőle ajándékot. A kétnapos program talán legkedveltebb foglalatossága a lovaglás volt. Előbb a pa­lotási . téesz lovasszakosztályá­nak ifjú tehetségei tartottak pazar bemutatót, majd a né­zők is kipróbálhatták bátor­ságukat — egy lovaglás ere­jéig. — Harminckét lovunk van, s közülük néhány országos hírű. több versenyről hoztak haza szalagokat — említi Molnár László, a lótenyészet vezetője, aki végtelen nagy szeretettel beszél ezekről az állatokról. Értékük nem cse­kély, hiszen a napokban a Sudárt 100 ezerért i vitték vol­na — ha adják. Zömmeil ma­gyar félvérek, s ami a fő: Kellemes kocsikázás a tóparton. Elkészült az ebéd. Bemutató dalára... javából — senki nem esett át bárki megtanulhat lovagolni rajtuk, óránként 80 forintért. Akinek pedig sétakocsikázás­ra’szottyan kedve, annak öt­ven forintot kell egy óra- hosszás programért „leszur­kolnia”. Mások a csónakázás rejtel­meivel ismerkedhettek meg, a kajakozás csínját-bínját pe­dig Kralovák Géza kajak-ke­nu világbajnok mutatta be. Aztán volt még pantomim, videodiszkó, pol.-kaszinó, szépségkirálynő-választás, leg-leg vetélkedő... hogy csu­pán néhányat említsünk. — Sokba kerülhet egy-egy ilyen rendezvény... — említet­tük a házigazdának, Kocza Józsefnek, a palotási KISZ- bizottság titkárának. — Jóval kevesebb, mint so­kan gondolnák! Körülbelül öt­ezer forint kiadásunk van, mindent egybevetve, kétnapos programsorozatért ez igazán nem sok. Hozzáállás és szer­vezés kérdése, s szerencsére ebben nem volt hiány. Elmondja még a titkár, hogy a palotársi öt alapszerve-. zet 184 tagja többször volt már itt a tó partján fásítani, parkosítani, festeni, meg mi­kor mire volt szükség, vagyis szívügynek tartják a tó sor­sát. E szavak hallatán. beleegye- zően bólogat Kiss Pál tóőr, aki — noha már jócskán le­járt a munkaideje — szíve­sen marad a fiatalok között. Tőle tudjuk, hogy . rendezési terv készül a tóra és környé­kére — így remélhetően, be­látható időn belül az egyik kedvelt kirándulóhellyé vál­hat. * A palotási rendezvény kez­dete egy nagyszabású soro­zatnak: legközelebb Kállón ta­lálkoznak a Pásztó környéki­ek. Érdemes lesz ismét el­meim i! Tanka László (szöveg) Bcncze Péter (képek) íme a bizonyíték: Péter a kétkilós ponttyal. ■ NOGRAD - 1964. augusztus 28., kedd

Next

/
Thumbnails
Contents