Nógrád. 1984. augusztus (40. évfolyam. 179-204. szám)

1984-08-26 / 200. szám

Corvinák j a restaurátorasztalon 0 tervek szerint ősszel is­mét folytatják annak a rendkívül értékes 32 papír- és pergamenkódexnek a restaurálását, melyet 1877- ben Abdul Hamid török szul­tán adott vissza hazánknak. Mint az néhány esztendeje ki. derült, az Egyetemi Könyv­tárban őrzött kódexek — köztük 12 corvina — állapo­ta az utóbbi évtizedek során olyan erősen károsodott, hogy már-már kétségessé vált megmentésük. A bakteriális fertőzések, valamint a mecha­nikus károsodások következ­tében a lapok elvékonyodtak, elszakadoztak, a szöveg és a díszítések egy része eltűnt, il_ letve letöredezett az oldalak­ról. Az 0SZK restaurátor, laboratóriumában 1983-ban kezdték meg nemzeti kin­cseink restaurálását. Első lé­pésként meg kellett állapíta­ni a károsodások okát, mik­robiológiai és kémiai vizsgá­latok nyomán kidolgozni a mentési eljárások módszere­it és eszközeit. A fertőtlení­tés, a sérült lapok megerősí­tése, valamint a kódexekre később került bőrkötés javí­tása és konzerválása után ed­dig csaknem tíz — XV. száza­di — papírkódexünk került vissza az Egyetemi Könyvtár különleges, klimatizált páncél, szekrényébe. Hasonló eljárá­sokkal sikerült már megmen­teni egy corvinát, pergamen­kódexet is, melyből az ara­nyozott iniciálékat kideríthe­tetlen okokból valamikor ki. vágták. A legrosszabb állapotban levő mintegy 20 pergamen­kódex restaurálását ősszel fogják elkezdeni, mihelyt az új Széchényi Könyvtár építé­si munkái azt lehetővé teszik. A munka várhatóan több évig tart majd. Az egyes cor­vinákra külön-külön összeállí­tott terv kidolgozásakor fel­használják majd a szakembe­rek, az előző munkák és az UNESCO által támogatott szakértői tanulmányutak ta­pasztalatait, valamint a Bőr­ipari Kutató Vállalattal kö­tött szerződés kutatási ered­ményeit is. Tévedni emberi dolog Errare humánum est (té­vedni emberi dolog) tartja a több mint kétezer éves latin mondás. Ugyancsak több ezer éves tapasztalat, hogy az em­berek szeretik elfelejteni té­vedéseiket. Két amerikai ki­adó, Christopher Cerf és Vic­tor Navasky viszont új köny­vevei az emberiség történeté­nek híres tévedéseit mentette meg az enyészettől négyéves fáradtságos kutatómunkával A könyv ironikus címe: „A szakértők beszélnek”. A gyűjteményből kiderül, hogy például a XX. század vezető brit politikusai igen rossz jósok voltak. Lloyd George kijelentette, hogy Hit­ler uralma idején a németek *osem fognak háborúzni. Ha­sonló kijelentést tett Neville Chamberlain, a müncheni egyezmény aláírója. Winston Churchill pedig 1915-ben bu­kott embernek nyilvánította magát, miután leváltották az admiralitás első lordjának tisztségéről. Hátralevő nap­jaiban csupán két miniszter- elnökség, egy győztes világhá­ború és egy irodalmi Nobel- díj várt rá... A feltalálók sem jelesked­tek a jövőbe látásban. Wil­bur és Orville Wright 1901- ben kijelentette, hogy az em­ber 50 éven belül nem lesz képes repülni. Két évvel ké­sőbb saját magukat cáfolták meg kísérletükkel. Lord Kel­vinen, a híres fizikuson való­ságos átok ült: 1895-ben kije­lentette, hogy lehetetlen olyan légi járműve] repülni, amely nehezebb a levegőnél. Két evvel később megíósolta, hogy a rádiónak nincs jövője, majd 1900-ban a röntgensugarakat tréfának minősítette. Louis Spohr német hegedű­művészt sem igazolta az ütő­kor: ő egykor „vulgáris han­gok orgiájának” nevezte Bee­thoven V. szimfóniáját, és „ol­csónak, ízléstelennek” a Ki­lencediket. Az újságírók sem kerülték el Cerf és Navasky figyelmét: Guy Beringer, a Reuter moszkvai tudósítója 1917 feb­ruár elején kijelentette, hogy eimesy üdülni a Krímbe, mi­vel Pétervárott úgysem törté­nik semmi. Walter Duranty, a New York Times moszkvai tudósítója 1920-bán megjó­solta. hogy a bolsevik forra­dalom hat hónapon belül ösz- szeomlik. Ennél nagyobbat feltehetően csak XVI. Lajos francia király tévedett, ami­kor 1789. július 14-én azt ír­ta a naplójába: eseménytelen nap volt. Á „Vörös szegfű" dalverseny győztese Tamriko Gverdciteli, grúz énekesnő neve mindössze né­hány évvel ezelőtt tűnt fel a dalénekesek között, és rövid idő alatt sikert sikerre hal­mozott. Az országos ifjúsági dalverseny győztese, majd a „Vörös szegfű” nemzetközi verseny első helyezettje lett. A közeljövőben jelenik meg nagylemeze, amelyre az utób­bi két év legsikeresebb szá­mai kerültek. Édesanyja zeneszerző, aki szerint Tamriko előbb kezdett énekelni, mint beszélni. Há­roméves volt, amikor egysze­rűbb dallamokat már le is játszott a zongorán. Tízéves korában a híres grúz „Mziu- ri” gyermekegyüttes egyik legnépszerűbb tagja, a kö­zönség kedvence volt. A 22 éves daiénekesnő idén végzett a tbiliszi zeneművé­szeti főiskola zongora tansza­kán. A grúz rádió és tele­vízió ének. és zenekarának is szólistája. Tervei között sze­repel, hogy beiratkozik a fő­iskola zeneszerzői szakára, mivel az éneklés mellett rendszeresen foglalkozik zene­szerzéssel is. Tamriko Gverdciteli Nevezetes Mohorán a terebélyes gesztenyefa. amely az Országos Természetvédelmi Hiva­tal védelme alatt áll. Alatta írta Mikszáth Kálmán több elbeszélését, többi között A lohinai fű című munkáját. A klasszikus író Mohorára nősült. Felesége —, akit mellesleg kétszer vett el — a mohorai patikus. Mauks Mátyás leánya volt. A hangulatos kisköz­ség egy másik hírességgel is büszkélkedhet: a jelenlegi kultúrház épületében született korunk ieles színművésze, Tolnay Klári. A művésznő idei hetvenedik születésnapja al­kalmából a televízió sorozatot közvetít vasárnaponként. A sorozatban Tolnay Klári leg­sikeresebb háború előtti és későbbi filmjei láthatók. Képünkön az úgynevezett Mikszáth- fa is szemrevételezhető. (Fotó: Kulcsár) Kameraközeiben AGATHA CHRISTIE Augusztus 28-án sugározza televíziónk A vörös jel című tévéíilmet, amely Agatha Christie regényéből készült, angol produkcióban. A törté­net fiatalember hőse egy kel­lemesnek ígérkező vacsora- meghívásnak készül eleget tenni, amikor meglátja a figyelmeztető vörös jelt. Ami ezután következik, igazolni látszik a baljós előjelet.... * Agatha Christie, a krimiki­rálynő már éveit óta halott, de művei élnek, újabb és újabb életre kelnek. Nálunk a minap jelent meg újabb ki­adásban a Gyilkosság Mezo­potámiában, most pedig ezt a tévéadaptációt láthatjuk. A Films című angol folyó­irat így írt Agatha Christie- ről: ..Anglia vezető írónőig kétségkívül több pénzt csinált gyilkosságokból, mint Lucre- tia Borgia óta bárki asszonv.” Agatha Mary Clarisse Mil­ler Cristie Mallowan könyvei­ből . fogy p világon a legtöbb a Biblia és Shakespeare mű­vei után. Az angliai Terquav- ben született. Amerikai apja korai halála után anyja ne­velte a kislányt, házitanítók oktatták és már nagyon fiata­lon (rni kezdett, verseket, rö­vid elbeszéléseket. Hivatás­szerűen azért adta írásra a fejét, mert pénzre volt szük­sége. 1926-ban vált híressé Az Ackroyd-gyilkosságok megje­lenésekor. Mintegy ötvenéves munkássága során több mint 500 millió könyvét adták el száz nyelven. Christie 1976- ban hunyt el, de figurái, Her- cule Poirot és Miss Jane Marple — akit saját nagyany­járól mintázott — túlélték. A sok rejtélyt kiagyaló író­nő magánélete sem volt men­tes a titokzatosságtól, 1926- ban rövid időre eltűnt, soha­sem derült ki, miért és hová. Az esetről film készült Agatha címmel, amolyan fik­ció. Az írónőt Vanessa Redgrave személyesítette meg, partnere a feltételezett sze­relmes szerepében Dustin Hoffman volt. A Christie-könyvek közül többet lefordítottak magyar­ra is. Számos adaptáció ké­szült belőlük, színpadra, film­re, televízióra. A vöt-ös jel című filmet John Frankan rendezte, a főszerepeket Ri­chard Morant. Alan Badel, Michel Denison, Joanna Da­vis és Christopher Gazanova játssza Televíziónk az 1-es programban sugározza au­gusztus 28-án, 20 óra 30 per­ces kezdettel. E. M. Lengyel néptáncegyüM-es megyénkben Néhány hete a pásztói Muzsla néptáncegyüttes ven­dégszerepeit Lengyelország­ban, most pedig már a len­gyel táncosokat fogadhatjuk Nógrádban. A Lodz melletti Dobron település azonos ne­vű tánccsoportja az OKISZ nemzetközi kulturális kap­csolatai alapján, a Nógrád megyei Ipari Szövetkezetek területi szövetségének ven­dégeként szombaton érkezett megyénkbe. A táncosok és kísérőik — összesen 43 sze­mély — délután megtekintet­ték a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeumot és a me­gyeszékhely épületeit. A lengyel amatőr táncosok ma Balassagyarmat neveze­tességeivel ismerkednek, dél­után ellátogatnak Hollókőre és Pásztora, ahol baráti ta­lálkozón vesznek részt a Muzsla néptáncegyüttes tag­jaival. Hétfőn a bánki vízi színpadon mutatkozik be a Dobron tánccsoport. Kedden Budapestre, szerdán Egerbe kirándulnak. Második fellé­pésükre csütörtökön kerül sor Pásztón, a Lovász József Művelődési Központ színpa­dán. Megyénk legújabb váro­sában üzemlátogatásokon is részt vesznek, a művészeti ve­zető Barbara Wyeiczki tanít­ványai. A vendégek augusz­tus 31-ig tartózkodnak Nóg­rád megyében. TALLÓZÓ . KI A KIS MESTER? Az Üj Tükör két héttel ezelőtti számát félretettem rosszabb időkre. Amikor elég felületes könnyedséget tapasz­taltam már ahhoz, hogy ez a régebbi végképpen ne hagy­jon nyugodni. Mert ha az em­ber megvárja, míg összegyű­lik annyi ezekből a hánya­veti karcolgatásokból, itt meg ott — amennyi már szérum­ként egy lónak is sok lenne, nos akkor már késő. Időben kell megszabadulni a korsze­rű (?) kulturáltak által ösz- szehordott „javaktól” és ak­kor talán kibírja az elme az összes következőt is. Mert mit olvasok ebben az említett számban is jó két ol­dalon képekkel (azok valóban szép illusztrációk) tarkítva szűkebb pátriánkhoz erősen kötődő egykor volt mesterről, Glatz Oszkárról, a hazai pik- túra egyik jeles alakjáról? Azt írja egészen könnyed csuklómozdulatokkal Sz. A. Egy régi nagybányai című fittyentésében — a nyári fittyszó mindig könnyed ám! —. hogy a fővároshoz közel egv kis faluban bizonvos Per­bálon nyári tárlat nyílt a Fa- Mfe Galériában, bár amit olt láthatni az cseppet sem fa­lusi (még szép. de ugyan ml lehet az igazi falusi Sz. A. szerint?). „Igaz ...kiállításuk igen távol áll az avantgárd­tól — a mester, Glatz Oszkár utoljára a millennium évében számított az úttörők közé, lé­vén a nagybányai iskola ko­rai tagja... Glatz sose a prob­lémákat k!ereste, ...így mai ér­tékrendünkben kevésbé elő­kelő hely illeti meg, inkább a gyűjtök kedvelik mint biztos nevet...” Így valahogy aztán még arról, hogy az impresz- szionizmust a naturalizmussal keverve pikánssá tett festé­szetet ettől a Glatztól azért érdemes megnézni annak, aki már unja a reprodukciókat (!), mert azért a technika fi­nomsága és az elgyörködés meg minden más is ugye — érdemes találkozni néha egy „igaz kismesterrel.” Egészen véletlenül Sz. A.­tui magatói tudom (ugyan­azon szám Heti ajánlat ro- vatábart Székely Andrásként ír a zenéről), hogy az élet irodalmi vonatkozásaira „van jogosítványa” diploma for­májában. A nagy nyári sza­badságolások azonban min­denhol megnehezítik az éle­tet és az irodalmi vonatkozá­sú tárgyakban járatos nagy­mesterek belekaphatnak eb­be is meg abba is. A tarjáni Nagy Zoltán-féíe leleplező tanulmánynak, amely a Kri­tika hasábjain jelent meg, valóban lehetnek irodalmi vo­natkozásai is. („Hamis dal­lamok” egy álgyűjtőről). A perbáli csalogatásnak el­ső ránézésre nincsenek ilyen összefüggései, mégis kategori­kus tud lenni az ember, ha nagyon akar Irodalmi vonat­kozásnak szánom igy utólag persze néhány valóban elér­hető forrás elolvasását Sz. A.- nak. aki ha olvasott is mond­juk a Művészeti Lexikonban valamit s^geny jó Glatz mesterről, talán megelége­dett a nevét kiíró címszó mögötti valóban kevéske kis részlettel. Ebben ugyan nem szerepel sehol semmilyen vo­natkozásban (irodalmiban sem) az. hogy Buják kedves vendégművésze, akinek rövi­desen esetleg ott nyílik ál­landó emlékkiállítása (csak a falusi környezet meg ne té­vesszen valakit!), a naturaliz­must pikánssá tette volna az impresszionizmussal. De még azt is kétlem, már minthogy ezt olvasta volna az irodal­mi vonatkozású dolgokra dip­lomajogosítvánnyal ráhajtó Sz A. — ott ugyanis az sze­repel miszerint Glatz Oszkár (bár nem kereste a gondokat megbocsáthatatlanul, társadal­mi szinten) társadalmunktól Kossuth-díjat és kiváló mű­vész címet is kapott. Ezekkel a kitüntetésekkel nyilván azt akarták elismerni, hogy ad egy: érzéketlen volt a prob­lémák iránt, ad kettő: hogy pikánsan keverni ^jutra az össze nem illő dolgokat (na­turalizmus, impresszionizmus) és mert egy perbáli nyári falusi kiállításra éppen al­kalmas kismester volt, igazi. Glatz Oszkárnak lehetett azonban valami titkos patró­nusa is, aki a háttérből (olyan mai módon a problémák iránt érzékenyen) segítette, sőt be­segítette a legnagyobbak kö­zé. Nem is tudom, hol kezd­jem a felsorolást? Talán a Művésze 1902-es évfolyamá­nak (első évfolyam!) Lyka Károly szerkesztette oldalai­nak felidézésével, ahol Ol- gyai Viktor (nem tudom mi­nek számít, kismesternek-e Lykával együtt, vagy olyan szaktekintélynek, akinek van képzőművészeti-iparművésze- ti tárgyakhoz megfelelő dip- lomajogositvánva) a grafikai vonalról írt valóban jelentős tartalmú tanulmányt. Ezt a munkát egészgn véletlenül minden pontján Glatz Osz­kár (jórészt bujáid eredetű) ceruzarajzai, szénrajzkompo- zíciói díszítik. Glatz nyilván­valóan azért lehetett például a Képzőművészeti Főiskola ta­nára is majd negyedszázadon át 1938-ig, mert kismesterek tanították akkoriban a na­gyokat. Hát nem véletlen mondjuk, hogy antivilág volt az a régi! Elképzelni is ne­héz miként férkőzött be az­tán külső segítség nélkül egy ilyen semmit mondó művész a Hollósy Simon-féle nagybá­nyai telepre Szönyi, Aba No- vák, Bernáth és Egry, meg Kisfaludy. Medgyessy, Pát- zay közé, és még előbb az alapítókhoz, hogyan kötődött velük a magyar festészetet meghatározó stílushoz, a Szi- nyei Társasághoz melyik hát­sóajtón szökhetett be Csók, Réti, Iványi-Grünwald, Fé­nyes asztalához egy ilyen igazi kismester?! (T. Pataki) j NOGRAD - 1964. augusztus 26., vasárnap t)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents