Nógrád. 1984. augusztus (40. évfolyam. 179-204. szám)
1984-08-26 / 200. szám
A Szekszárdi Állami Gazdaságnak készít folyamatos vörösborerjesztő rendszert a VE- GYÉPSZER salgótarjáni gyára. A két száz és az egy ötven köbméteres tartályok, valamint tartozékcsövek és acélszerkezetek gyártásán kívül, az összeszerelésüket is a VE- GYÉPSZER szakemberei végzik. — Bencze -iLegyen szép, de használható is ! Palóc népművészet — ma Egyetlen gyártó sincs ma könnyű helyzetben, főleg, ha terméke nem feltétlenül a nélkülözhetetlen cikkek körébe tartozik. Manapság a vásárló — legyen az közülct, vagy egyszerű háziasszony — gondosabban számol, vigyáz pénzére. Forintját gyakrabban adja a szükséges, mintsem a szép holmira. A szolidabb életvitelt keservesen megérezte a Palóc Népművészéti. és ' Háziipari Szövetkezet; ' A ázécéényi szövetkezet központi és házi műhelyei tipikusan azok, melyekből elsősorban a szép, a dísznekvaló kerül ki. A nép- viseletes babák, a szőttesek, s. hímzések a palóc vidék legnemesebb népművészeti hagyományainak örökösei hozzáértő tervezés és gondos megvalósítás nyomán születnek, mégis — a kisebb pénzű ember bizony megvan nélkülük. is. Mindezek tetejébe a tavalyi, elhúzódott elnökváltást a szövetkezet belső rendje is megsínylette. A bedolgozók keveset kerestek, munkával való ellátásuk nem volt folyamatos. Sokak szerint ez idő tájt mélypontját élte a patinás kis szövetkezet. A SIKERES1 LEN Idén Bállá Jánosaié személyében új elnök kei'ült a szövetkezet élére. Az energikus, kereskedelem iránt igen érzékeny fiatalasszony legelőször efre a kérdésre iparkodott . választ találni: mi az, amit a mai helyzetben is jól el lehet adni a piacon? — Meggyőződésem, hogy az a népművészeti termék, amely nem csak a szemet gyönyörködteti, hanem egyben praktikusan használható is, mindenkor keresettségre számíthat — erre a következtetésre jutott Balláné. — S, ha ez a termék ráadásul még könnyen kezelhető is, igazán jó eséllyel kereshetünk számára piacot. A szécsényi szövetkezet termékváltása ennek szellemében indult meg, bár a gyökerek még az elmúlt esztendő végére nyúlnak vissza. Ekkor készítette el len és pa- . műt alapanyagból szép terveit Both Eszter, hangsúlyozva a természetes alapanyag előnyeit. A nyers színű, vagjl pirossal kombinált lenpárnák, falvédök, térítők, szalvéták azóta a világ sok égtájára elkerültek mutatóba, s a külföldiek, akik magukkal vitték nem csak érdeklődtek irántuk, hanem nagy tetszésüknek is hangot adtak. — Nekünk persze, az fog igazán tetszeni, ha a fellendülő érdeklődés rendelésekben is testet ölt majd — mosolyog a szövetkezet elnöke. — Számunkra mindenesetre már az is nagyon biztató, hogy nyugatnémetek, finnek, hollandok figyeltek fel az új lentermékekre, valamint a hímzett vállkendőre, amiből ugyancsak lehet keresett, piacképes termék. ROJTOS KENDŐ, BÉBIRUHA vészeti és Háziipari Szövetkezet. Előbb szeretnék biztonságossá, gazdaságossá tenni a termelést, a termékszerkezetet a piaci igényekhez igazítani — az árbevétel növekedése, a termelés kiter- jesztése csak ezután jöhet szóba. Mindenekelőtt áimódo- sítást kért és. kapott a szövetkezet 108 olyan termékére, mélyeket az elmúlt évben csak tetemes veszteség árán tudtaik értékesíteni. Ez persze, csak egyszeri számítás eredménye, a gazdaságosságot viszont folyamatosan nyomon kell' követni, hogy tűzoltó- munka helyett a tevékenység feltáró, megelőző jellege nyerjen nagyobb szerepet. lÚzi PÁLYÁZAT A hímzett vállkendő ke-* lendősége külön is érdekes, mert plasztikusan jelzi a népművészeti termékek piacán mostanra kialakult helyzetet. A hímzések ugyanis általában nem tartoznak a piacon könnyűszerrel elhelyezhető termékek közé. Újabban a nyugati partnerek is kis tételben rendelnek belőle, van úgy, hogy egyszerre csupán 10—15 darabot. A szépen kivarrott, dúsan rojfozott vállkendő esete más, mert viselhető akár kabát, akár alkalmi í'Uha fölé kötve. Tehát nem csupán dísz, hanem használati cikk is. Éppen ezen oknál fogva, próbálkoznak most meg a széesényiak bébi- és gyermekruhával. A boltokban kevés a szépen kivitelezett, népművészeti motívumokkal díszített gyermekruha, pedig a legkisebbek ízléses, elegáns öltöztetése — mára ugyancsak tartósnak bizonyuló igény. A falatnyi ruhák több társukkal egyetemben most a népművészeti zsűri ítéletét várják. Az idei esztendőben eddig 62 új termékkel kereste meg a zsűrit a szécsényi szövetkezet. Ez a produktum nem csak számszerűsége okából szép teljesítmény, hanem ettől is inkább újdonsága révén. Az ajánlat zömét a len alapanyag különféle variációi, a pamutok, e kellemes anyagokból készült tarisznyák teszik ki, azaz, csupa olyan holmi, mely már az új elgondolások jegyében született. Közülük 30-at a zsűri már elfogadott, a többi még minősítésre vár. Óvatosan tervezett erre az esztendőre a Palóc Népmú; A munkával való folyamatos ellátás viszont továbbra is a nagy gondok Ifözé tartozik, s kivált a babakészítő és a hímzőasszonyokat érinti. Ügyes ötletek kellenek, mivel töltsék ki idejüket a gyéren csordogáló rendelések teljesítése között a bedolgozók. S ki tudna jobb écát adni, mint az, aki ismeri a kézimunka minden csínját-bínját? — Pályázatott hirdettünk meg saját dolgozóink részére — mondja Bállá Jánosné. — A pályázók három új terméket javasolhatnak a hímzőknek és a babásoknak, a bevált terveket természetesen honoráljuk. Eddig tizenöten jelentkeztek, kicsivel többet vártam... Nem biztos, hogy olyan rossz ez a pályázati arány, inkább talán annak tűnik kevésnek, aki tudja, hogy az asszonyok közül sokan és rendszeresen hívják fel magukra a figyelmet saját • terveikkel. Erről ismerik Szalai Jánosáét, Dékány Lajosnét, Vanya Lászlónál és jó néhány bedolgozót is. Mert, akinek a keze ügyes, szeme hozzászokott a széphez, annak a fantáziája is frissen mozdul. Hogy is volt azzal a balassagyarmati fiatalasszonnyal, aki nemrégiben munkát kérni kopogtatott be a szövetkezethez? Festeni- való babafejekkel távozott és gyönyörű pingált tojásokkal tért vissza. Restelkedve mentegetőzött: jobban megy neki a tojásfestés. Egy garnitúrára való belőle azóta már Hollandiában van, s alighanem üzlet lesz belőle. Szendi Márta Gondos előkészítés — sikeres aratás Beszélgetés Kovács Istvánnal, a MÉM főosztályvezetőjével A búzatermelést mindig megkülönböztetett figyelem kísérte hazánkban. A gabona tehát a jövőben is egyik legfontosabb termény a magyar mezőgazdaságban. A termelés helyzetéről Kovács Istvánnal, a Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Minisztérium főosztályvezetőjével beszélgettünk. — Márciusban és áprilisban még féltettük az idei kalászos gabonatermést. Kedvezőtlen volt az időjárás a növények fejlődésére, s a szakemberek akkor nem is reméltek nagy termést. Az aratás befejeztével, hogyan értékelhető az idei gabonatermés? — Megint igaza lett a régi népi bölcsességnek: hűvös május asztagot rak. Más szóval, később az időjárás pótolta kora tavaszi mulasztását, s az idén jó termést takarítottak be a gazdaságok. Megtermett az ország kenyere, elegendő lesz az abraktakarmány, jó közepes kukoricaterméssel számolva. Kifogástalan a kenyérnekvaló minősége, kedvező a búza hektolitersúlya, sikértartalma. A kedvező időjárás persze kevés lett volna a sikeres gabonatermeléshez. A gazdaságokban jól szervezték a vetést, a növények ápolását és a betakarítást is. Mindenütt gondoskodtak az aratókról, s így semmi nem rontotta a munka ütemét. — Az alkatrészellátást sem? Sok helyütt panaszkodtak a hiányzó alkatrészek miatt. — Tény: a gazdaságok anyagbeszerzői nem mindig és nem mindenütt azt az alkatrészt kapják, amit keresnek. De az is igaz, hogy ahol jól felkészültek az aratásra, zökkenők nélkül mehetett a munka. Az alkatrészekkel kisegítették egymást a gazdaságok, jól működött a kereskedelmi és a Mezőgép-vállalatok aratási ügyelete is, így nem volt olyan akadály, ami miatt központilag is szükség lett volna beavatkozásra. Az együttműködés már esztendők óta jellemzi az aratókat. Az ország északi részéről délre vonulnak a kombájnok aratás kezdetekor, majd később mindenki visszakapta a segítséget. Ezen túlmenően még nemzetközi együttműködésnek is tanúi lehettünk. Az idén mintegy 300 kombájn és 50 teherautó érkezett Csehszlovákiából aratásra. — A hazai gazdaságoknak érdeke is az együttműködés. a termelés fejlesztése, mert elkötelezték magukat a gabonatermelés mellett. A szántóterület 62—63 százalékán gabonát vetnek. — A gabonatermelés értéke 50 milliárd forint évente. Ezen túl még mintegy 80—90 milliárd forint érték megalapozását teszi lehetővé az állattenyésztés révén. Ebből következik, hogy a jelenlegi termelési szerkezet mellett a gabona olyan bevételi forrás a gazdaságoknak, amely nélkül az eredményes vállalati gazdálkodás elképzelhetetlen. — Jól tudják ezt a nagyüzemi vezetők, hiszen a gabonát az úgynevezett „pénzes növények” között tartják számon. Milyen a termelés jövedelmezősége? — A statisztika szerint az elmúlt hat esztendőben a búzatermelés költségei 40 százalékkal, a kukoricatermelésé 50 százalékkal emelkedtek. Ugyanebben az időben az értékesítési ár a búzánál csak 10 százalékkal, a kukoricánál 19 százalékkal növekedett. A gabona mégis maradhatott a „pénzes növények” között. Egyrészt, mert más növényeiméi rosszabbak az arányok, másrészt a termelési színvonal emelkedése ellensúlyozta a különbségeket. Jelenleg száz forint termelési költségre a gabonatermelésben átlagosan 30 forint jövedelem jut. A gabona tehát megőrizte jövedelemtermelő képességét. Erre persze számos intézkedés is született. — Gyakran hangzik el, hogy a mezőgazdaságunk drágán termel. Áll ez a gabonatermelésre is? — Nem lehet azon vitatkozni, hogy még mérsékelhetők a termelési költségek. Az idén vannak gazdaságok, amelyek hektáronként több mint nyolc tonna búzát termeltek, de olyanok is, amelyek csak 3—4 tonnát. Az ilyen nagy különbségek természetesen nem maradnak hatástalanok a termelési költségek alakulására sem. Egyértelmű a következtetés: a gazdaságok egy része olcsóbban is termelhetne. — A gabonatermeléshez napjainkban szervesen hozzátartoznak a programok. Eddig három intenzív termelési program indult útjára. Beváltották a hozzájuk fűzött reményeket? — Nézzük a számok tükrében. Az első program 1980- ban indult 134 ezer hektáron. Már az első esztendőben 0,26 tonnával növekedett a búza, 1,9 tonnával a kukorica hektáronkénti átlagtermése. Az első ütem három év blatt búzából 84 ezer, kukoricából 375 ezer tonna többletter- mést adott. Az elmúlt évben befejeződött a második ütem 156 ezer hektái’on. i Tavaly elkezdődött a harmadik ütem megvalósítása 300 ezer hektáron, és 10 milliárd forint befektetéssel. Összességében az eddigi gabonatermelési programok és a hozzájuk kötődő beruházások 600 ezer hektáron teszik lehetővé a legkorszerűbb termelési technológia alkalmazását. , — E beruházásoknak rendkívül örültek a gazdaságokban, hiszen mint mondják, ez az egyetlen számottevő lehetőség a fejlesztésre. Másfelől szükség is volt rá, mert elavult a géppark. — A termelési programok egyik célja természetesen az volt, hogy segítsék a termelés feltételeinek megteremtését. Jó fajtáink vannak, jelentősen növekedett a műtrágya-felhasználás, ugyanakkor a gépesítés színvonala nem tudott ezekhez felzárkózni. Közismertek a gazdaságok panaszai, miszerint a tápanyag-visszapótlás és a növényvédelem gépeinek műszaki színvonala elmaradott, a kombájnok egy részének kicsi az áteresztőképessége. Kevés a tárolótér, a termés egy részét szükségtárolókban kell elhelyezni. E gondok enyhítését is szolgálják a gabona- programok. A termelés feltételeit ugyanis meg kell teremteni, mert anélkül -nem' növekedhet a gabonatermelés, V. F. X Nyárutói zöngék Csipkerózsika, ébresztő! Lassan tovaring az idei nyár is. Egy jó hét múlva benépesülnek az iskolapadok, elfogynak az utolsó szabadság- napok is, visszaérkeznek a vizek partjairól, a hegyekről, a pusztákról, a táborokból a kirándulók — egyszóval, visszaáll minden a régi kerékvágás ába. De ne ringassuk magunkat holmi illúziókban, hiszen nem mindenki tehette meg az idén sem, hogy hetekre-hó- napokra elutazzon, kiránduljon, üdüljön. Jócskán akadtak, akik beérték néhány napos közeli kiruccanással, avagy a helyi programokkal. Azaz beérték volna. Merthogy az idei nyár néhol oly szegény volt programokban, mint ama templom egere. ifjúsági napját, vagy a táboA tavaszi KlSZ-küldött- gyűléseken öröm volt hallani azokat a kemény hangú, kritikus fölszólalásokat, amelyék bátran bírálták a szabadidős-rendezvények kampányjellegét. Azt, hogy némely szervezet megelégszik, néhány mutatós eseménnyel, aztán pihen a babérokon; meghogy az ifjúsági klubok évek óta Csipkerózsika-álmu- kat alusszák, következésképpen föl kell őket rázni ebből a szendergésből; emlékszem, nagy taps fogadta azt a hozzászólást, amely a programok rétegek szerinti differenciálását szorgalmazta; mások a tömegeket megmozgató rendezvényeket sürgették... és még sorolhatnám. Mindezeket elmondták, leírták, megszavazták. Majd jött a nyár. A megvalósulás első időszaka. Hát, mit mondjak, nagyon kellene búvárkodni az információs jelentések között, hogy néhány valóban „tömegeket megmozgató” rendezvény nyomára bukkanjak. Lehetne említeni az országjáró diákok országos találkozóját, amelynek — még júniusban — Salgótarján adott otthont, dehát ez igencsak zártkörű esemény volt. Aztán lehetne fölsorolni néhány — egy-kettő — község rókát, ara ez utóbbi megint- csak egy szűkebb réteg számára kínálkozik. Aztán...? Nincs igény rá! Hallani sokszor ezt a már közhellyé faragott mondatot, amely kiválóan alkalmas arra, hogy elhessegessük magunktól a gondolatot: dolgozni kéne. Vajon, nem lett volna igény és pénz, mondjuk városainkban egy-egy egész napos szórakoztató rendezvényi'e? Bizonyára sokan emlékeznek még rá, amikor néhány éve a megyei KISZ-bizottság az Ötödik sebesség szerkesztőivel karöltve több ezer salgótarjáni számára szervezett ötletes, játékos napot. Akkor úgy tetszett, minden évben lesz ehhez hasonló. Persze, korántsem csak a KISZ lehetősége és feladata a különféle programkínálatok szervezése és lebonyolítása, vannak, akik ezért kapják a fizetésüket. Mégiscsak furcsa, hogy művelődési házaink némely rendezvényeken úgy konganak az ürességtől, mint egy kiszárított boroshordó, s a nyári időszak náluk is az uborkaszezont jelenti. Igyhát, ha valaki szeretne jól szórakozni, fölkerekedik s elmegy, mondjuk a Hajdúságba, ahol csupán augusztus húszadikán a debreceni vi- rágkameválra és a hortobágyi hídi vásárra is elnézhetett; vagy rendezvények sora várja az érdeklődőket a Dunakanyarban, a Balaton mentén, a szomszédos megyékben... mindezek nem csekély idegenforgalmi haszonnal is járnak, nem szólva a vidék népszerűsítéséről, megismertetéséről. Dehogy ábrándozom ilyenféle hírnevű eseményekről! Több száz „egyszerű érdeklődővel” együtt csupán azt kifogásolom, hogy hiányzott az idei nyáriból valami „össznépi”, egy olyan rendezvény, ahol 'aprók és nagyok, ismerősök és ismeretlenek, munkások és parasztok, diákok és nyugdíjasok sétálva-beszél- getve eltöltenek néhány órát. Megnéznek, mondjuk néhány amatőr együttest, szólistát, egy-két mutatványt, produkciót, a játékoskedvűek játszanak, a táncoslóbúak táncolnak, és így tovább. Ez lenne olyan rettentően nagy szervezői feladat? Csak zárójelben jegyzem meg — annak idején hírt is adtunk róla — egy salgótarjáni hölgy, megunva a tétlenséget egymaga rendezett lakótelepi napot... * Most, hogy búcsúzóban a nyár, mintha már ébredezne Csipkerózsika, e hét végén Magyarnándorban és Palotáson is, remélhetően több százan tölfchették, tölthetik el kellemesen idejüket a KISZ- esek jóvoltából. Habár ez a nyári helyzeten már nem sokat változtat. i Legföljebb statisztikailag. Van, ahol ez sem elhanyagolható szempont. Tanka László f
