Nógrád. 1984. augusztus (40. évfolyam. 179-204. szám)

1984-08-25 / 199. szám

Jfonu! a men*t a debrwenl fósUg. Esfiri előtt a tődíjai kompozíció. Ízelítő az orosz folkrólból a virágvonat előtt. Debrecen! csokorsbow Karnevál a virágvárosban torán kelt ezen a napon a ;ros. De voltak, akik le sem fe- üdtek, a városgazdálkodás állalat hat kompozícióját ké ■s fél száz ember készítette logy aztán az éjféli tűzdelé' itán néhány órával tízezrei apsolhassanak a produkciónak Szívügye Debrecen városának i virágkarnevál, amelyből az el- ;6t 1966-ban rendezték meg nőst augusztus húszadikán pe dig a tizenötödik menet vonult végig az utcákon. S ha vannak is ellenzői e rendezvénynek — mondván mekkora pazarlás vi­rágra költekezni manapság — mégis szemmel látható a ha szón. Amely egyfelől az idegen forgalomban, másrészt a város­képben kamatozódiik. Valóságos turistaáradat indu ilyenkor a Hajdúság fővárosába Most is több mint kétszázezerre becsülték az érdeklődők számát akik a vasútállomási indulóhely tői egészen a nagyerdői stadi ónig álltak és tapsoltak az út mentén. Bőséges látványban volt részük! A közel kétmillió szál fölhasz­nált virágból tizenhat kompozí­ció készült, bennük a legtöbb az őszirózsából, a büdöskéből, a szalmavirágból és a szegfűből jutott. Előttük és utánuk pará­dés csoportok vonultak fel csinnadrattazeneikarok, nép' együttesek, tornászok, mutatvá­nyosok, szinte véget nem érő menetként. Voltak, akik Olasz­országból, az NDK-ból, mások a szomszédos Szovjetunióból, Ro­mániából jöttek, hogy népi ha­gyományaikból ízelítőt adjanak De jöttek hazánk különböző tájairól is. zalaiak, szegediek, ta­tabányaiak, s természetesen nóg­rádiak is, Érsekvadkertről pél­dául — a helyi termelőszövetke­zet és a COÖPTOURIST jóvol­tából — egy busszal érkeztek xl észak-magyarországi, három- lapos túra befejezéseként. Nem fukarkodott a tapssal t> mzönség, valamennyi virágkom nozíció nagy elismerést aratott sokan — főként és érthetően a gyermekek közül — Sandokán hajójának nyújtották volna a fődíjat. Ugyanis, a virághajóban amely csaknem tökéletes mása volt a filmbelinek, ott állt és fürkésző szemeivel a messzi tá­volt kémlelte a rettenthetetlen hős. Meg kell azonban mondani hogy szépsége nem vetekedett Kabir Bedivel... Pazar látvány volt a veterán­autók felvonulása, a régi ko­csicsodák, persze már inkább a külsőségekkel keltettek feltűnést, mert bizony némelyikük már a közönség segítségét is igényelte a továbbhaladáshoz. Egy kis be­pillantást nyerhetett a közönség az olasz hagyományokba is, Co- riból érkezett egy tánccsoport, amelynek tagjai szép színekben pompázó, középkori ruhákban mutatták be zászlóstáncukat. Olykor meghűlt a nézőkben a vér, hiszen a mutatvány egyik elemeként hat-tíz méter ma­gasra repültek a címeres zász- 'ók. Nagy tetszés fogadta a BTO- SAL Gyógyszergyár versenyszá­mát, a Hélia—D termékeket népszerűsítő kompozíciót, amelyhez a vegyipari szakközép­iskolások „fűztek kiegészítést”, a kozmetikum alapanyagát, a napraforgót szimbolizáló tán­cukkal. Virágvonat érkezett a Szovjetunióból, — no, persze nem sínen — s benne az utasok az orosz folklór zenéjéből adtak ízelítőt. Fölsorolni is nehéz lenne — nemhogy szavakban visszaadni a látványt — a virágkarnevál '.eljes menetét, amelyet a szer­vező bizottság kocsija, a debre­ceni ötös fogat zárt. Hogy aztán a nagyerdői stadionban a te­kintélyes zsűri végigmustrálva a produkciókat, meghozza dön­tését. Az első díjat az Alföldi Nyomda és a járműjavító vál­lalat közös kompozíciója, a tu­dást szimbolizáló, ritka szép színhatást nyújtó műve nyerte, míg a másodikat a nádudvari­ak érdemelték ki, ők a terme­lőszövetkezet által nemrégiben helyreállított kadarcsi csárdát örökítették meg — virágképben. A harmadik helyen a Debre­ceni Konzervgyár és az állami gazdaság kisvonata végzett, so­kan némi nosztalgiával nézték a közelmúltban „nyugdíjba vo­nult” Zsuzsi vonat virágmását. Többen kaptak különdíiakat, de mint a szervezők mondták, it t az igazi érdem a virágszeretet ápolása, népszerűsítése. * Este ismét tömött sorok álltak a debreceni főutcán, hogy újra tapsoljanak a virágkocsiknak.. Aztán sötétbe borult a város, hogy a Nagytemplom árkádjai­ból föliövelő rakéták kék-pi- ros-sárga-zöld színekkel vilá­gítsák meg. a környéket. De még a pompás tűzijátékkal sem ért véget a karneváli program: aki nem fáradt el, az a művelődési központ előtti placcon rophatta a táncot — hajnalig. Tanka László (szöveg) Iklótly János (fotók) A diákok strandi hangulatot Idéző bemutatója. A cái'ó ötös fogat. KarikásUne. >

Next

/
Thumbnails
Contents