Nógrád. 1984. augusztus (40. évfolyam. 179-204. szám)
1984-08-19 / 195. szám
Kultúráért a Karancsban Asperján György: J o c o b á c s i Jocó bácsi meg én voltunk az éjszakai csudabogarak. Mindketten későn tévedtünk haza a munkásszállásra. Utáltuk a sorban egymás mellett álló, sötét, izzadtságtól, portól nehéz szagu pokróccal letakart ágyakat. Félhomály és szürke egyhangúság telepedett a tágas helyiségre, ahol a huszonkét ágy sorakozott, és velük szemben a sötét, bizalmatlanul lakatra zárt szekrények. A cementpadlás terem valaha szikvízüzem volt. A bejárat fölött az esőmosta tábla még hirdette: Labanc János szikvízüzeme. Az öreg rolót mindig az utolsóként hazaérkezőnek kellett lehúznia. Mivel többnyire mi ketten voltunk azok, lassan a mi kötelességünkké váll Én munkaidő után a nanak se higgy, csak magadnak Egyszer munka után hívtam, jöjjön el velem moziba. Azt mondta, inkább én tartsak vele az italboltba. Lángost vett, meg két pohár sört. — Te nem szoktál inni, ugye? — kérdezte. — Nem. — Látod, ezek az emberek mind ostobák. Mindenki ostoba, aki iszik és úgy él, mint én. Tartozni keli valakihez. Bele kell kapaszkodni két kézzel... Neked még sikerülhet, fiatal vagy. — Jocó bácsi miért iszik? — Valamibe bele kell Szikszói Károly illusztrációja hozzátette: — Árva vagy te _______ i s, mint én. Árva vagy? — pusztulni — "mondta.’ Hirtekerdezte gyorsan. len eltorzult az arca: — Lá— Van anyám, meg apám tód, ez hazugság volt. Ideíiis — mondtam. gyelj, nekem akkora lányom Nem szólt, de úgy láttam, van, mint te vagy, és mintha u „ megbánta, hogy beszélt. Egy neki mondanám, úgy kell pót mozikban töltöttem, vagy ideig ismét csöndei>en, szó igazat mondanom neked is, mászkáltam a varosban Jo- nélkü] vacsorázgattunk. Má- mert hozzám tartozol. Hallotco bácsi valamelyik italbolt jk al;ka,lommal figyelte, ho- tál-e arról, hogy én ebben a pultjánál álldogálva varta ---- -m eg az estét és az éjszaka nyugvásra térítő békéjét. Mindig italosán jött haza, de soha berúgva. Ilyenkor elvonultunk a kis konyhába és nekiláttunk a ivott, mint rende villanyrezson főzni. Nyáron lecsót, télen rántottét, paprigyan főzök. gyárban régebben ezer sza- Nem jól csinálod - M)ékot ‘s csináltam, és hogy mondta. - Ne kapkodd el. «* minden úgy történt ahogy Várd ki az idejét, amíg meg- akartam?.. És azt hittem, fő úav ió úgy aho§y akarom. V - ff J ' V. Azt hittem! Közben nem vetLáttam, hogy ezen az estem észre, hogy sok ember sen. Többet is beszélt. nek rosszat csináltam. Tönk— Én látod, nem vártam retettem embereket! Érted, ki — szólalt meg. — Én any- miről beszélek, Látom, hogy nyi idős koromban, mint te, nem érted! Idefigyelj, én akkáskrumplit, tarhonyát, össze ismerkedésünk kezdetén ^ keveset beszéltünk. Én túl m^r mindent kipróbáltam, . .. fiatal voltam, ó meg túl th-eg hajtott a vérem. Ne gondold kor’ amikor bebizonyíthattam és megtört ahhoz, hogy közös hogyv csak a rosszra. Nem, voíhna, hogy ember vagyok, témára leljünk. Egyébként is nem a rosszra. Valami fel- gyenge voltam, csak magamat *e*}éz’. szótlan embef yo^- gyulladt bennem és szaladtam, láttam, csak a magam igaz- Neha hosszan rám nézett es futottam, de magam se tu- ,áeát ;Sflz iehet oedia a má- hümmögve kijelentette: dóm, hova. Kerestem valamit. , ’. F . . „„híc — Vékony vagy, nagyon a rosszat láttam, de én a jót *ok g is... Ezért pedig yékony. kerestem. Tudod, afféle jó e8Yes egyedül én vagyok a Később még hozzátette: házban laktam, olyanban, hibás. Na, most menj el! Ne1 — Vékony, mint a gyufa- ah°vá » nfik hivatalosan fel- ked elég volt ennyi! gzál. járhattak férfiakkal... Oa- Néhány hónap múlva más Lopva én is nézegettem őt. En Yzt Tátta^hos/’az Ipám mentem d°:gozni- E1' pasz fejebúbja áJűandóan íz- láttára jön kl valamelyiknek padt. Kevés, koromfeketón #I ajteján>i Ha az anyám — Sajnálom, hogy elmész, gnaradt haja a nyakaiba nőtt, sz<jw mert, hogy ne a gye- mert esténként jól elfőzögetpúnt egy művésznek. Ritkán ^ előttj eiőttem, megütötte, tünk. Figyelj még rám: sok gnosott tarka ingekben járt. a^tán volt ott egy már mindent mondtam, de ne A keze teljesen fekete lett a o^rn éppen fiatal nő, azt is szórj el mindent... Gondold Ibeleívódott koromtól. A ko- többször megverte. Én egyszer meg és aztán dönts, a magad yácsműhelyben dolgozott. Jó, elébe áu,tam és kérdőre von- feje szerint, úgy leszel em- de megbízhatatlan szakem- tam de megütött... Vissza- bér... bernek tartották. Ha úgy hoz- ütöttem! csak az isten men- ita a sora, két napig sem j^t meg hogy agyon rnent be, máskor meg a ko- nern verf Én meg bosszúból vetkező műszakot is bent e]veffem azf a nőt feleségül... csellengte. Megfigyeltem, hogy érted-e most már kisko- sose fürdőit a műszak végén. mi-ért mondtam, amit Csak derékra vetkőzve mos- mondtam’ dott. Később, amikor ezt Rám hosszan v]M. gálgatta az arcomat. Nem tudtam, mit mondjak. — Nem volt éppen leány- álom Jocó bácsi élete— szólaltam meg. — Butaság, hogy azt mondom neked, kiskomám, hisz Népművelő közös gazdaság Aki csak egy-két akácfa- termékét is látta a karancs- lapu.itői Karancs Termelő- szövetkezetnek, az már a többit is felismeri. Mert olyan egységes stílust képviselnek, nem véletlenül. <\ palóc kvltúra jegyeit viselik magukon a termékcsá- lád tagjai. Ha meg először látogatunk a téesz irodájába, arra gondolunk eltévedtünk. A tornácos épület bámulatosan elegáns, egyszerűségében is csodálatos S, a palóc kultúrán túl az jut eszünkbe, hogy környezetkultúra. Észjárásunk elszokó It tőle —, vagy meg sem szokta —. hogy egy téesszel kapcsolatban emlegessünk kultúrát, ha csak nem agrarkultúráról van szó. Pedig a Karancs eseteben nem erőltetett a gondolattársítás. — Nagy baj. hogy szétválasztjuk az embert művészre. gondolkodóra, gazdálkodókra. De a hierarchi- zálást nem tűri az élet Egyre nagvobb jelentőséget kap az anvagi gyarapodás, s megfeledkezünk a gyarapodásról — a szó teljes értelmében. Pedig, ha a pa- ' raszt szellemi nívója nem emelkedik, akkor az sem lesz korszerűbb, ami a keze közül kikerül. — Dr Gergely Sándor, a termelőszövetkezet negyven év körüli elnöke nerrf csodálkozik az asszociáció miatt. S, kiderül, tudatosan építik, itt az értékeket, s figyelnek a szó teljes értelmében vett gyarapodásra. — Elfogadhatatlan, hogy akkor akarjuk ápolni a kultúrát, amikor gazdasági ügyeink rendben vannak, illetve, hogy a gazdasági nehézségekre hivatkozva hanyagoljuk a közművelődést. A termelőszövetkezet tevékenységében tetten érhető, hogy nem üres kinyilatkoztatás az elnök szava. — Az csak hagyján, ahogy a népdalhoz, a néptánchoz viszonyulunk, azonban még a néprajz is mostohán kezeli a népi kézművességet, a mindennapi paraszti kultúra értékeit. Ugyanakkor nyögünk a mai magyar falu képe miatt, a homlokzatok rendezetlenségétől, az életmódtól idegen építkezési szokásoktól. Az építkezőtől, az „átlagtól” nem várhatjuk el, hogy magától megszüli az üdvös megoldást, s rendezi a magyar falu képét. Mi a palóc kultúrára és az emberhez legközelebb álló építőanyagra, a fára — ezen belül 's az akácra — aoellálunk. S, amikor kigondoltuk a palóc falu tervét itt Laoujtőn. akkor arra vállalkoztunk, hogy összehozzuk azokat a tényezőket, amelyek szükségesek a jó megoldáshoz; a Népművelési Intézetet, a Palóc Múzeumot, a megyei művelődési központot. az építészeket, a leendő lakókat. A NÓGRÁD írt mar arról a tervünkről. hogy akarunk itt ötven olvan korszerű családi házat építeni, amelvek összefoglallak a palóc építészet ma is felhasználható értékeit. — Ez egy menedzseri munka, nyilván, kifizetődő de bizonyára jobb üzletet is csinálhattak volna ugyanennyi. vagv kevesebb befektetéssel. Akkor miért vállalkoztak rá? — Mert nem közömboc. milyen lesz a völgy! — vágja rá határozottan az elnök. — Annak a játszólérnek azonban nincs köze a völgyhöz, amelynek makettje az előszobában látható. Ántoni Rozália és Nádas László játszótérterve sok bizonytalanságot megélt, m'g önökhöz jutott. Ennek megvalósítását miért vállaltak fel? — Mert az a terv csodálatos. Olyan gyermekbarát, hogy csuda — ragyog fel az elnök szeme. — Textilt alkalmaznak és fát, s ha a gyerek a vas helyett azzal „találkozik”, nem okoz fájdalmat. Felépítheti a gyerek. Kreatív felnőttek csak akkor lesznek, ha gyermekkorban úgy neveljük őket, s nem közömbös a tárgyi környezet a hatások között. Soroljam tovább? Na és persze üzlet. Ha egv-ket'Ő megépül belőle, kelendő lesz. Viszi a híre. ha nem eléggé, majd mi is besegítünk. . . A téesz környezetkultúrájáról már esett szó. Gergely Sándor azonban ehhez még hozzátesz: — A gazdasági eredményeinkké! együtt kell méltányolni. hogy az itt dolgozok még egy csikk eldobását is meggondolják, sehol nem hever oda nem illő vascső. Ettől nem választ- halo el a légkör sem. Ügy vélem, a derűs inspirál tv légkör becsületet ad a tudásnak, késztető erő önmagunk gyarapítására. Az a célunk, hogy nálunk ilyen légkör legyen. Évekkel ezelőtt megszerveztük a házt könyvá rusitást. nálunk a brlgadkir indulások rég nem szesziúrák. Rendszeresen rendezünk képe öműv érzeti kiállításokat. Nem r!n- gatiuk magunkat abba ,jz illúzióba, hogy műértőket nevelünk, de leszállítjuk az égből, az elérhetetlennek tűnő magasságokból a művészetet Szeptemberben rendezzük meg a Karancs- naookat Ez egv ökonómiai indíttatású eseménv lesz, rengeteg szakmai tanácskozással. de nem marad kl belőle a közművelődés sem. Azzal kezdjük a programot, hogy felavatjuk Bobály Attilának egy csodálatos szobrát. Ezen kívül amatör művészeti csoportok, hagyományőrző együttesek i3 fellépnek, négv fafaragó mester — Czaar János, Osztragonácz Péter, Cseri Antal. Nis Hizanva Akira — a látogatók előtt fog dolgozni. Mindig nagyon tetszettek nekem a Katancs-kapu, -kerítések, többnek éreztem őket esztergált fánál. Most már tudom is, hogy több. Gergely Sándor szavai talán másokat is meggyőztek erről. Ennek a fának küldetése van. amíg készül az üzemben, aztán meg ahol felállítják: a faluban, a városban. a házban, a ház mellett. Veszprémi Erzsébet egyszer körülményesen megkérdeztem tőle, azt mondta: — Nem való, hogy én levetkőzzem ott előttetek... — Sokáig gondolkodott és még hozzáfűzte: — Nem való, hogy rz idősebbek levetkőzzenek előtte te k Valahogy nem fért össze ez- ember vag^ mÁr; ■• ,Iíülye’ zel az erős, hatalmas ember- «egeket meg.ne• ™ 1 1 • • rel ez a különös szemérmes- Ez“* ^ kíváncsi ség. De nemcsak a testi, ha- öeklodest. Pedig kívánni negm a lelki vetkózésben is szigorú volt. zem. Tartottam tőle, kiszáA sok esti együttJét során míthatatlan voit, hogyan rea- rz ónban összeszoktunk es többet megtudtam róla, mint talárn valaha bárki is. Egyszer vacsorázás közben megkérdezte: — Mondd csak, férfi vagy már? — Hogy érti? gál a kérdezősködésemre. Lefekvés előtt még odadörmögte: — Aztán ne beszélj! Későbbi barátkozásunk során soha nem tért vissza erre a témára. Sőt, úgy éreztem — Nem könnyű neked, mi? hogy szégyellte azt is, amit Te már megnézed a lányokat, kiszalajtott a száján, de nekik még nem akad meg Egyébként amellett, hogy rajtad a szemük. Gyereknek tartottam tőle, meg is szeret' látszol. Az is vagy, igaz? tem Nem becsült le, felnőtt' — Tizennyolc éves vagyok nek tartott, komolyan beszélf— mondtam. getett velem. — Idősödj még, aztán ne _ Az embernek szüksége gon dolj semmire és idővel min- van a komoly szóra — mondén megoldódik magától... dogatta. — A szüleid messze Csak ne nyugtalankodj! Te vannak’ így neked még invidékről jöttél, ugye? kább. Meg aztán meg is ér— Vidékről. demléd, mert' látom, jó érzé— Még nehezebb! A várost sű vagy. Ezeket itt a munkás- meg kell szokni... Na, ide- szálláson ne kövesd. A ma- figyelj, csak, idősödj, aztán ha gadhoz hasonló korúak hamar nagyon nyugtalannak ér- rátságát ne nagyon keresd zed magad, szólj nekem, inkább az idősebbeket, azok majd én intézlcedek... - Szó- higgadtabbak, nem csinálnak morúan rám nézett és lassan annyi bolondságot. De azoK10 NÓGRAD - 1984. augusztus ,19., vasárnap 1 uuiiiiiiiiiiitiiii(iiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiM||||||l||||||||l|,,||,,||||,||||||,||l,,l,l,lll,lllinil|l|l,lllll||ll||||||||||||,||||||||||l||||||||||lll. IIIM|||||ll|||||)|l|l||||||||||||||||l|||,lllllllll,limillHIII|lllll|llllll| Történelmi érzék és családregény V olt egy korszak, amikor a családregények uralkodtak. Nem csak Thomas Mann Buddenbrookja volt ilyen családregény, hanem Lagerlöff Zelma Gösta Berling- je is és Galsworthy Forsyte Sagaja is. Azután hosszú ideig nem jelentek meg a családregények sem a világirodalomban, sem a magyar irodalomban. Gorkij Artamanovokja még az előbbi vonulathoz számított és később csak a negyvenes-ötvenes évek vetették fel az ilyenfajta regényfolyamok szükségességét. Veres Péter tervezett családregényt, sőt más írók is tűztek ki hasonló célt. De ml van a családregény mögött? Az az érzés, hogy egy korszak végleg befejeződött, hogy a családok, melyeknek első generációja még alkotott valamit, következő generációkban hogyan váltak dekadenssé és végül, miként győzedelmeskedett az új. Vagy úgy, hogy a család legreménytkeltőbb tagjai kipusztultak, vagy úgy, hogy akadtak, akik új utakat leltek. De nem véletlen, hogy a negyvenes-ötvenes évek nagy családregénytervei mind befejezetlenek maradtak. Minden bizonnyal azért, mert az, amit koruktól reméltek az írók, nem teljesült. S érdekes módon korunk ismét a családregényeké. Elég Nádas Péter regényét említenem, Gyurkó László új regényét, sőt Hegedűs Géza regényciklusában is szerepel ennek a régi műfajnak egy válfaja. Napjaink eme regényeinek azonban megvan a maguk sajátos hangulata. Nem úgy családregények többé, ahogyan annak idején ezeket a műveket megírták, nem szántanak minden esetben keresztül a különböző történelmi korokon, hanem ahelyett valahonnan messziről, távolból és kissé sejtelmesen jelenik meg bennük a történelem lüktetése. Hol gyerekek lelki világán keresztül tükröződik a történelem, hol pedig úgy, hogy még csak nem is a történelem „fenntartó elemeit” állítja középpontba a művész, hanem azokat, akik valami sajátos áttételeken keresztül érzékelik a história változásait. S ezért furcsa és újszerű a mai családregény: valami vibrálás van benne a történelemből és néha nagyon fontos események kerülnek át egy kicsinyítő és egy nagyító lencsén keresztül a regények lapjaira, de az az érthető és világos viszony, ami az eredeti famíliasztorikat jellemezte, bizony, messze tűnt. S nem esztétikáról akarok most írni, hanem arról a részben szükségszerű jelenségről, hogy valamiképpen eltűntek azok a közvetlen fogódzók, melyek a történelmi ese- ' menyeket olyannyira élővé teszik az emberekben. Ha a legutóbbi évtizedek magyar történelmére visszatekintünk, majdnem bizonyos, hogy a legtöbben 1945-öt, 1948-at, a fordulat évét, 1956-ot, és talán még esetleg 1968-at, az Új mechanizmus bevezetésének évét jelölnék meg történelmi fordulópontként. De az az igazság, hogy az I95fi óta eltelt korszak úgy él legtöbbünk emlékében, mini a fokoza ss konszolidáció, mint a gazdasági fellendülés és később a gazdasági stagnálás időszaka — égyébre nem emlék-Hi k. Ismét elfelejtettünk volna történetileg gondolkozni? Ismét visszaestünk volna ezen a területen? Aligha Az említett regények éppen azt mutatják, hogy noha a történ-lmi gondolkodás nem szorult háttérbe, maga az anyag, a történeti fejlődés anyaga sokkal nehezebben fogható át izn utóbbi három évtizedben, mint előbb. Jó dolog ez? Bizonyos szempontból igen » Mindig is felejthetetlen lesz számomra annak az indiai szerit embernek a gondolkodása, aki csupán azt kérte Buddhától, hogy egy érdektelen korban élhessen Igen ám, csakhogy korunk —. ha önmagunktól kérdezzük meg — korántsem unalmas. Mégis összefolynak az események Ma például decentralizálunk. A decentralizálás elve csaknem teljesen átfogó elv, éppen úgy decentralizáljuk az iskola- irányítást, mint a vállalatit. S Id emlékszik ilyenkor arra, hogy a hatvanas években komoly kampányok folytak, melyen a trösztösités egye- dülvalóságát hirdették, s egymás után vontuk össze a különböző vállalatokat, s teremtettük meg a legeljesebb centralizmust. Ma televan az ország azzal, hogy milyen nagyok a középiskolai követelmények. Két évtizede még televolt ugyanez az ország a maximalizálás elleni harccal. Ez azt jelenti, hogy akkoriban egyre inkább le akartunk faragni a követelményekből. S talán éppen arról van szó. hogy ma annyira másként látjuk a dolgokat, hogy nem szívesen emlékszünk vissza arra az időre, amikor másképpen láttunk. Egyszóval, azt hiszem, arról van szó. hogy saját hibáinkra kevésbé szívesen emlékszünk vissza. M ert az ún. személyi kultusz időszakának hibáitól a magyar társadalom lényegileg elhatárolta magát. A dogmatizmus tévedései nem a magyar társadalomban gyökereztek, hanem a magyar társadalommal összefüggésben, de éppen a helyzet és a helytelen elgondolások kikényszerítése szabta meg a teendőket. Csaknem harminc éve azonban már úgy érzik az emberek, hogy a hibákért is maguk felelősek. Ebből ered az, hogy a mostani családregények nagyon is áttételesek. Hogy a történetiség nem érvényesül úgy, mint Cseres Tibor Hideg napokjában, vagy éppen Gáli István Ménesgazdájában. Társadalmi önvizsgálatunk szempontjából nagyon fontos tanulság. Hermann István