Nógrád. 1984. július (40. évfolyam. 153-178. szám)
1984-07-14 / 164. szám
Nyári színházi esték' Pályázati felhívások i. A Nógrádi megyei Tanács VB művelődésügyi osztálya és a Palócföld szerkesztősége 1984. évre is meghirdeti a MADÁCH-PÁLYÁZATOT. A szocialista szellemű alkotó munka ösztönzését szolgáló pályázaton olyan, eddig nem publikált, máshol egyidőben be nem nyújtott művekkel lehet nevezni, melyek elkötelezetten, elmélyült szakmai igénnyel mulatják be mai valóságunk közérdekűén időszerű kérdéséit, illetőleg amelyek Madách Imre korára, életére* életművére, annak utóéletére vonatkozó új gondolatanyagot, adalékot tartalmaznak. A jeligés pályamunkákat 3 gépelt példányban, 1984. november 15-ig lehet benyújtáni a Palócföld szerkesztőségi címére, (3100 Salgótarján, Arany János út 21.). Kérjük, hogy lezárt borítékban mellékeljék a jelige feloldását. , PÄLYADlJAK: 1. Szociográfia, irodalmi riport, esszé, tanulmány kategóriában: I. díj 10 000, II. díj 8000, III. díj 5000 forint. 2. Versek, szépprózai művek kategóriában; I. díj 10 000, II. díj 8000, III. díj 5000 forint. Eredményhirdetésre 1985 januárjában, a Madách-ünnepség keretében kerül sor. Az első közlés jogát a Palócföld folyóirat tartja fenn. Nögrád megy«! Tanács művelődésügyi osztálya Palócföld szerkesztősége n. Közeledik Gerelyes Endre (1935—1973) születésének 50. évfordulója. Korai halála meggátolta abban, hogy munkássága kiteljesedjék, de művei így is számontartandó értékei szocialista prózánknak. Mivel első sikereit novelláival aratta, az útrabocsátó táj kezdeményezésére, a Művelődési Minisztérium támogatásával, NOVELLAPÄLYÄZAT0T hirdetünk, amelyet ezután kétévenként megismétlőnk. A pályázat célja, hogy fölélessze a magyar novella legjobb hagyományait, s ösztönzést nyújtson mai művelőinek, akik e szigorú forma keretei között kísérlik meg napjaink konfliktusokkal terhes világának felmutatását. Tematikai megkötöttség nélkül benyújtható bármely, eddig még nem publikált írás, amelynek terjedelme nem haladja meg a 12 gépelt oldalt. Egy szerző legfeljebb 3 novellával vehet részt. A jeligés pályamunkákat 3 gépelt példányban, 1985. január 31-ig lehet eljuttatni a Palócföld szerkesztőségi címére: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Kérjük, hogy lezárt borítékban mellékeljék a jelige feloldását. PÁLYÁD! JAK: I. díj: 15 000, két II. díj: 10—10 000, három III. díj: 8—8000 forint. A SZOT a munka világának legjobb ábrázolásáért 10 000 forintos különdíjat ajánlott fel. Zsűrit az írószövetség prózai szakosztálya biztosít. Eredményhirdetésre 1985. ünnepi könyvhetén kerül sor. Az első közlés jogát — a díjazottak esetében — a Palócföld folyóirat tartja fenn. Magyar írók Szövetsége Salgótarján város Tanácsa Palócföld szerkesztősége Könyv, olvasás, nevelés M a„l . a könyvek ál- Sn,-6 a világ eiébb?” — Vörösmarty töprengő kérdése szenvedélyes válaszra késztet: ment bizony, csakis azok által, hiszen könyvek, írásbeliség , nélkül megszűnne létezni az emberiség memóriája, s kezdhetné minden nemzedék elölről ugyanazt. Fejlődés helyett hely ben járás lenne osztályrészünk. Semmi kétség, értékeljük, és vásároljuk a könyvet, mégis el kell gondolkodnunk azon, hogy azért a vásárlás mégsem azonos az olvasással. Miközben mindennek felfelé szökik az ára, a könyveké is, de könyv még mindig viszonylag olcsó ajándék, miközben szép, mutatós, vonzó. Aztán meg annyi eredményt mégis csak elértek a médiák, hogy lábra kapott némi egészséges sznobizmus — ez utóbbi sem megvetendő, mert lendítőerővé válhat —, amely azt sugallja, hogy könyvnek pedig lennie kell a lakásban. Még csak nem is feltétlenül díszletként, álorcaként, elhitetni akarván, hogy itt okos emberek laknak, hanem bizakodással: mire megnő a gyerek lesz mit olvasnia, valamikor tán nekünk is jut rá időnk... Ha egyelőre nem is. A KSH szabadidő-mérlege szerint 1963-ban a férfiaknak átlagosan napi 54 perc, a nőknek 36 jutott olvasásra, míg 1977-ben már csak 46, illetve 28. Ellenben tv-nézés- re 1963-ban mindkét nemnél 24 perc jutott, míg 1977-ben a férfiaknak 1 óra 34 perc, a nőknek 1 óra 21 perc. Az átlag persze sok mindent elfed, de irányulást mégis jelez. Az adatok nem a „Guten- berg-galakszisért” keltenek aggodalmat, hanem önmagunkért. Mert a könyvet nem kell félteni, megáll az magáért, megtartja uralmát, mint az emberi közlés legfontosabb, pótolhatatlan eszköze, írás, leírt szó nélkül nincs elvont gondolkodás. Ami azonban félő és félthető: hovatovább megint keveseké lesz, beavatottaké, míg a többség körülüld a képernyőt, mint távoli ősök a rhapsodost, a homéroszi korban. De még, ha csupa Homérosz szólna is; a néző ismeretei felületesek maradnak, ha a hallottak nyomán nem nyúl könyvhöz, ha a látvány nem indítja el az elmélyült, gondolkodó ismeretszerzés felé. És mivel a felnőttmodell a gyermekek számára is mérvadó, tarthatunk tőle, hogy a gyerekkori olvasóláz múltával közülük is kevesebben maradnak meg a könyv bűvöletében. Véletlen, de jelképesnek is tekinthető: az idei könyvhét megnyitásának napján tájékoztatták az Országos Pedagógiai Intézet munkatársai az újságírókat az olvasásta- nítás különféle módszereinek használatáról, és a mai kisiskolások olvasási nehézségeiről. Ami sajnos, sokaknál megfigyelhető (sok benyomás éri őket, szétszórtadba k, felületesebbek, kivált a városiak), noha az írás-olvasás kezdeti nehézségei nem függnek ösz- sze az értelmi képességekkel! Akár lángész is lakhat abban a kisiskolásban, aki nehezen barátkozik meg a betűvetéssel, sőt, ki is bontakozhat, ha kellő gondot fordítanak rá, és törődnek fejlődésével. Itt rejlik az iskola óriási szerepe az egyenlő esélyek megteremtésében, hiszen az értelmiségi szülő nem sajnál időt, fáradságot; színes, szórakoztató, nagybetűs, képes könyveket vesz, azokból gyakoroltatja csemetéjével az olvasást, és lábujjhegyen jár, ha az leckéjét írja. De, akinek erre se ideje, se tudása, se igénye nincsen?! Az olvasás elsajátításának nehéz, vagy könnyű volta nem fokmérője az értelmi képességeknek —, de hat rájuk. Aki időben el nem sajátította az olvasás technikáját, az később nem tudja megtanulni a számára kiböngészhetetlen szövegeket, nem képes hozzáolvasni a tanultakhoz, pedig ez ma már nélkülözhetetlen, mivel szerencsére szakítottunk az „egykönyves” (tankönyv-) oktatással; lemarad tehát, kedvét veszti. Gyönge bizonyítványával nem mehet kö- zépiskoiába, hiába lappang benne valamilyen képesség, az olvasásképtelenség elfedi, elnyomja, mint virágot a dud- va;* a kudarcok megutáltatjá-k vele a könyvet; a szabad időt megszállja az unalom, s, ami még rosszabb: a sikertelenség szembefordítja iskolával, tanárral, eredményesebb társakkal, az egész világgal. A dac rossz tanácsadó, a következő lépés könnyen vezet a szipuzáshoz, a csövezéshez, az alkoholhoz. Merész állítás lenne megkockáztatni, hogy a könyv abszolút biztos immunizálószer mindenfajta félrecsúszás ellen, de bizonyos, hogy a kallódó fiatalok között felettébb ritkán akad művelt könyvbarát, az erőszakos cselekedetek elkövetői között pedig szinte soha. A nagy számok törvénye alatt nyilvánvaló: minél alacsonyabb az iskolázottság szintje, minél kevésbé lel valaki örömet, vigaszt, feledést a szellemi élvezetekben, annál veszélyeztetettebb, annál könnyebben csúszhat a mélybe. Az esztétikai és az erkölcsi nevelés egy tőről fakad: az ifjúságvédelem az olvasás tanításánál kezdődik. Kezdődik, de a folytatás sem mellékes. Rendhagyó irodalomórát tartottam egy kis faluban. Okos, tájékozott, lényeglátó gyerekek gyűltek össze a könyvtárban, élvezet volt beszélgetni velük, látszott, hogy gondos pedagógus keze alól jöttek. Megmaradnak-e olvasóknak, amikor már ingázni fognak? De jó is lenne valamennyit megtartani a könyv hűségében! De jó is lenne, ha a felnőttek gyakori példája nem ragadná el őket, elhitetvén velük, hogy az olvasás csak a ráérőknek, a gyerekeknek, s az öregeknek való! De ehhez az is kellene, hogy megnőjön a könyv, az irodalom becsülete az életben, az iskolában egyaránt, s, hogy központi kérdéssé váljék: tudnak-e a gyerekek szépen be- szélni-olvasni, színesen-sza- batosan fogalmazni, hibátlanul írni? T ' | _ belátnunk JO lenne végre, hogy nemcsak az a fontos, „amiből élünk”! Hogy nem munkaerőt, hanem embert nevelünk És, aki talpig ember, az munkaerőnek is jobb... Bozóky Éva Tisztújitás Egerben Salgótarján nemzetközi nyári egyetemével, Eger nyári színházával jubilál ebben az esztendőben. A Heves megyei székhelyen tizedik alkalommal szervezték meg az Agria Játékszín előadásait, részben a vár romkertjében, részben a líceum udvarán. A várban középkori irodalmunk jeles képviselőjének, a tudós deák Bornemisza Péternek drámáját, a Tragoedia magyar nyelven: Electra című művét játszották nyolc ízben, a líceumban a reformkorban élt Nagjr Ignác Tisztújítás című politikai szatírája mulattatta tízszer a sokadalmat. Kicsoda Nagy Ignác? Mert Bornemiszáról, mint első drámaköltőnkről gyakorta hallhattunk az elmúlt évtizedekben is,' Nagy Ignácról azonban az 1957-es budapesti nemzeti színházi felújítás óta nemigen szólt semmi sem. Pedig életében (1810—1854) része volt nagyon sok zajos sikerben. Jól magyarul — édesanyja ugyanis német nyelvű volt — menyasszonya kedvéért tanult meg, aztán annyira belemelegedett a szó-, a nyelv-, meg a tollforgatás- ba, hogy flekkgyártó malomként ontotta magából az írást. Az első magyar író volt, aki megélt a munkájából, akitől mindig lehetett kölcsön kérni, mert áldott jó szíve volt, akit gyakorta meg is szóltak mindezekért. Apja Keszthelyen a Feste- tichek tiszttartójaként kereste kenyerét. Nemes ember, fia viszont az új eszmék fogékony terjesztője. Kiviláglik ez a Tisztújítás című vígjátékából is, amelyet Valló Péter rendező, az Agria Játékszín művészeti vezetője tűzött az idei programba. Nagy Ignác a korabeli magyar társadalom politikai viszonyait és Szokásait veszi górcső alá, felvonultatva jellegzetes típusait. S, mint a fiatalabb nemzedék egyik tagja, már nincsenek illúziói, a társadalmi tapasztalatok megtanították valóságosan szemlélni a világot, ö már látja, amit sok idősebb kortársa nem, hogy a liberalizmus, a nacionalizmus orkánként söprő szelleme korántsem döntötte le lábáról a nemzet minden reprezentánsát, hatalmi tényezőjét. Tudja, nagyon is korlátok között játszik a magyar liberalizmus, nagyon is vak, nagyos is szűkmarkú a magyar nacionalizmus (persze mint nacionalizmus nem is lehet másmilyen, ám mégis vannak fokozatok). A negyvenes évek elejének választási hadjáratai tolira kívánkozó csemegékkel sietnek a gondolkodó fiatalember segítségére. Szatmár megyében a maradi nemesek eget-földet zen- gető patáliával nyilvánítják ki: nem hajlandók az adózásra, a jobbágyokkal való közteherviselésre. Hevesben íel- feihorgadó verekedések zavarják meg a korteskedést. Nagy Ignác ezekből az eseményekből olvas: a magyar társadalomnak újra el kell gondolkodnia önnön akaratán és fejlődési lehetőségein. S, erre a felelős tettre maga is kész vállalkozni, azaz megírja irodalmunk első politikai szatíráját, a Tisztújítást. Az alapanyag stílusában, nyelvezetében, dramaturgiájában számos változtatásra szorul, természetesen akkor, ha napjaink színpadjára kívánják állítani. Valló Péter nem először fog efféle munkába. A nyolcvanas évektől határozott törekvése a magyar vígjáték-irodalom értékeinek közkinccsé tétele. És a tapasztalatok mellett nagyon sok ismerettel, jó érzékkel és teCsaládi félreértés a férj és a testvérek között (Igó Év»; Pogány Judit és Székhelyi József). hetséggel áldotta meg a sors. Megbízható dramaturg, intuitív rendező, az életről, múltról és jelenről sajátságosán, egyben tömegeket lebiiincse- lően gondolkodó. Nagy Ignácot is úgy idézi meg 140 év távolából, hogy saját személyiségén, tudatvilágán szűri át, határozott karaktert, értelmet adva a játéknak. Valló Péter meglátásom szerint helyesen rakja fel a hangsúlyokat a politikai helyességre, az emberi és társadalmi egyenlőségre, illetve gyarlóságra. S, így válik élővé, maivá a Valló teremtette színház, minduntalan érzékeltetve, hogy a régi problémák, ha másképpen is, de lényegükben ma is érvényesek. Gondolva, csak ízelítőül, arra, hogy a hatalomért tisztességes eszközökkel illendő harcolni, hogy hazugokkal szemben használhat a csalárdság, hogy a féfiember könnyen szédült akkor is a női bájtól, s hogy a hajlandóság rengeteg asszonyi szeméremmel küszködött, hogy az egyenlőség csak addig elfogadható a számunkra, amíg — ugye mennyi önzéssel vagyunk teli? — nem veszélyeszteti a magunk elsőbbségét. Valló Péter ezeket a gondolatokat gazdag színházi eszközökkel fejezi ki. Élőben láthatunk-hallhatunk lovas fogatot, megjelenik a színen egy valódi kutya, színek és formák, érzelmek és hangulatok kavarognak. Tele a játék mulatságosabbnál mulatságosabb ötletekkel, melyekre a koronát a főorvos asszony és a hebehurgya ügyvéd lugasbeii jelenete rakja. A két színész, Pogány Judit és Gáspár Sándor ebben a néhány percben szenzációsat produkál. Egyaránt lehetne tanítani színházrendezői és színészi órán. Ámbár nem az igazat szólnám, ha nem említeném meg: olykor hatalmába kerít a furcsa érzés, mintha némely ponton kidolgozatlan lenne az előadás, mintha kevesebbet próbálták volna a kívánatosnál. Mert Valló Péternek nem szokása, hogy üresjáratokat engedélyezzen a színpadon, kiváltképpen nem akkor, amikor maga a darab adja fel a labdát a leütésre. Fehér Miklós díszletterve több hasznosítású, jól bejátszható, egyszerűségében is színvonalas munka. Jánoskuti Márta jelmezei tetszetősek, illenek a korhoz, viselőikhez. A népes statisztéria kétszer jut szóhoz — ügyesek. A színészi teljesítmény egységesen magas színtű, bár némelyik szereplőn a fáradtság jeleit vélem felfedezni. A legtalálóbb alakformálás Székhelyi József nevéhez fűződik. Az ő Langyos főorvosa csupa móka, de kellő komolysággal, s ezért hiteles. Feleségeként Pogány Judit kisebb hatást ér el, de hasonNem árt eg.v kis alispáni lecke a hajbókolónak (Koltai Róbert és Méhes László). (Szántó György felvételei) lóképpen színes figurát te<3 remt. Igó Éva a hősnő szerepében — ilyen a szerep is — kevésbé tud szipoi'kázni, ám kétségén kívül nagyon tehetséges színésznő. Fehér Anna szobalánya több oldottsággaii, lágysággal meggyőzőbb lett volna. Méhes László hajlongó aljegyzője pontos jellemrajza a gerinetelenségnek. Miklósy György zsidó fogadósa bölcsességével és politikai tisztánlátásával magával ragadó. A kisebb szerepekben ifjú színészek — Sipos András, Nagy Miklós, Rácz Géza és Kocsis György — birkóznak több-kevesebb eredménnyel; A politika három irányzatát Koltai Róbert (maradi alispán), Reviczky Gábor (fontolva haladó szolgabiró) és Gáspár Sándor (vágtatva haladó ügyvéd) képviseli. Természetesen — ez felel meg igazságérzetünknek és a valóságnak — a fontolva haladó győz, csak kár, hogy Reviczky túlságosan egyszínű, fáradt; mindössze hangját búgató. Gáspár Sándoron szintén észrevehető a túlfoglalkoztatottság. Koltai Róbert a legfittebb, s így a legmeggyőzőbb közöttük. Tízéves az Agria Játékszín; Értékes, múltat ébresztő, korhoz szóló színházat teremtett! ezen idő alatt.. Mi lesz jövőre? Nem tudom. Annyi kiszivárgott, és beszélik a városban, hogy Valló Péter művészeti vezető lemondott tisztségéről. Ám rendezőként szabadon alkalmazható. És még biztos az, hogy jövőre is lesz nyári színház Egerben. Sulyok László | Matematika a gyógyászatban A matematikusok és orvosok együttműködésének eredményeként olyan számítási modell került kidolgozásra, amely információt ad a gerincsérülések műtéti beavatkozásának várható eredményeiről. Ezzel a módszerrel az orvosok matematikai pontossággal ellenőrizhetik a műtéti beavatkozás minden szakaszának lehetőségeit. A moszkvai ortopédiai és traumatológiai tudományos-kutató intézetben kifejlesztett módszer és az alkalmazásához szükséges orvosi műszerek és segédeszközök jelentős mértékben fokozzák a műtéti beavatkozások sikerét, és a korábbi több hónapos kórházi kezelés idejét is mindössze 2—3 hétre csökkentik. j NOGRAD - 1984, július 14., szombat 7
