Nógrád. 1984. július (40. évfolyam. 153-178. szám)
1984-07-10 / 160. szám
JDiákok Salgóbányán Salgóbánya ismét hangos, kát — én ezt tartom a leg- Megteltek a faházak fiafa- hasznosabbnak, lókkal, benépesültek az előadótermek, folynak a csatározások a sportpályákon. Egyszóval. a tábori szezon kellős közepéhez érkeztünk. E napokban a diákok uralják a salgóbányai vidéket, a megye minden részéből érkeztek, s közülük néggyel beszélgettünk arról, honnan jöttek, hogy érzik magukat a táborban. s mit nyújthat e néhány napos együttlét számukra? HORNYÁN JÓZSEF SPORTFELELÖS: PÉCS HAJNALKA AGITÄCIÖS- PROPAG ANDISTA: Á vasút nem lazíthat Beszélgetés Bajusz Rezsővel, a MÁV vezérigazgatójával Egyre többször olvashatunk mostanában a magyar vasútról. Olykor felháborodott olvasók panaszkodnak a piszkos és késő vonatok miatt, máskor a MÄV illetékesei beszélnek Súlyos gondjaikról. E kettős szorításban rendkívül nehéz egy vezérigazgató helyzete, különösen akkor, ha mindösz- sze fél éve áll az ország vérkeringését jelentő MÄV élén. Bajusz Rezső vezérigazgatóval az idei tennivalókról, a gondokról és saját céljairól beszélgettünk. — A szécsényi mezőgazda- sági szakközépiskolából jöttem, s azt hiszem, az egyik legnépszerűbb KISZ-formát képviselhetem, hiszen a sportot nagyon sokan szeretik a diákok közül. Iskolámban főként a rop- és a kosárlabda dívik, de van lehetőség a teniszezésre, a kispályás focira is... és ki ne felejtsem: az atlétika, ennek minden ágazatában szép sikereket értek el a szécsényi diákok. Mindemellett, még mindig sokan vannak, akik nem rajonganak a mozgásért, a sportért, pedig már évezredekkel előbb meg- mo'ndták: ép testben ép lélek. A napi hat-nyolc órai tanulás- után valóságos felüdülés egy-egy kosárlabda-, vagy focimeccs. Mit adott a tábor? Ügy gondolom, sok hasznos módszert a sportversenyek szervezésére, ötleteket a lebonyolításra. VARGA TÜNDE ALAPSZERVEZETI KISZ-TITKÄR: — Szintén másodéves vagyok, a pásztói Mikszáth Kálmán Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskolában. Nem titok, hogy a KISZ- munkán belül a legtöbb gond a politikai képzéssel van. Azzal mindenki egyetért, hogy szükség van a politikai-ideológiai ismeretek bővítésére, ám a megvalósításkor már nehezebben megy a dolog... Nem jön el mindenki, hiányzik a vitaszellem. Őszintén szólva, nekem nagyon sokat jelentettek a táborban szerzett tapasztalatok. Rájöttem, rendkívül fontos, hogy csak olyan témát válasszunk, amely közérdekű, s közvetlen kapcsolatban áll a diákság mindennapi életével. Ugyanilyen lényeges a megfelelő előadó fölkérése... a résztvevők előzetes tájékoztatása, felkészítése... Szóval, lesznek teendőim szeptembertől bőven! SZTOCSKÓ LÁSZLÓ KULTÜRFELELÖS: — Szeptembertől kezdem a második évet a salgótarjáni Táncsics Mihály Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskolában. Ám, egy esztendő is elegendő volt arra, hogy 32 osztálytársammal együtt lássuk: a Táncsicsosok, nem véletlenül kapták meg az elmúlt években többször is a KISZ legmagasabb kitüntetését. A mozgalomba való belépésnek komoly követelményei vannak, s csak héthónapi „kemény munka” után dől el, hogy az illető alkalmas-e a felvételre? A leglényegesebb követelmény, hogy az osztályban igazi közösségi szellem alakuljon ki, segítsék egymást a diákok, tanulásban és szabadidős programok során egyaránt. £■ táborban, jó összehasonlítás lehetőség kínálkozik a megye diákalapszerve? tei számára, kicserélhetjük tapasztalataim — Nálunk, a szécsényi kollégiumban, úgy érzem, változatos, sokszínű kulturális élet zajlik. Természetesen, első a tanulás, s csak ezután jöhet, a szórakozás! A 170 fős kollégiumunkban több szakkör is működik, én citerázok, s néptáncozom,, mindkettőt nagyon kedvelem. Legutóbb nagy kedvvel készültünk a megyei diákotthoni napokra, s úgy érezzük, nem is vallottunk szégyent. Ez aztán egy kis lendítőerőt adott, amit szeretnénk szeptembertől kamatoztatni. A táborban „tanultam meg”, hogy szélesíteni kell az iskolán kívüli- kapcsolatokat, együttműködve a kulturális intézményekkel, más szervekkel. Szécsényben bizony, több programot is nyújthatna a művelődési otthon a kollégistáknak, rendezni kéne a kapcsolatot. Minden tábor annyit ér, amennyi hasznosítható ötletet, módszert lakói hazavisznek. s otthon alkalmaznak, vallják a tőzsgyökeres táborlakók. Salgóbányán a résztvevők alapos, jól alkalmazható ismereteket szereztek — csak ne legyen gond a meg valósítással sem, dl) — Mióta felemelték a menetjegyek árait, rossz idők járnak a MAV-ra, rohamosan csökkent az utasok száma, s velük a bevétel. Ráadásul. a szállítások sem érik el a korábbi szintet. Várhatóan meddig tart ez a tendencia? — Az év első négy hónapjának adatai alapján úgy tűnik, hogy az utasforgalom csökkenése megállt, sőt, minimális 0,9 százalékos növekedés következett be. Ez még önmagában nem sokat jelent, hiszen nem mindegy, hogy valaki Budapestről mondjuk Ceglédig, vagy Debrecenig utazik. Az utaskilométerek száma mintegy 2 százalékkal emelkedett, tehát, általában hosszabb távra Váltottak menetjegyet. Örvendetes az is, hogy a nemzetközi utasforgalom bővült, a szocialista országokból 20 százalékkal több utas váltott a vonatainkra menetjegyet. Sajnos, az áruszállítás adatai már nem ilyen kedvezőek. Bár az ipari termelés nem csökkent, mégis 4,2 százalékkal kevesebb árut szállítottunk, mint a tavalyi év ugyanebben az időszakában. Igaz, a kevesebb árut hosszabb távra vitték a vagonok. Most széles körűen elemezzük az adatokat, hogy kiderítsük a csökkenés okát. Valószínűnek tartom, hogy nemcsak- az ország iparának termelése befolyásolja az áru- szállítást. Például 1968-ban is jelentősen mérséklődött a MÁV hazai szállítása, ugyanígy az 1972-es esztendőben, amikor visszafogták a beruházásokat. Versenytársaink, a közúti szállítók viszont alig érezték meg a gazdasági teljesítmény hullámzását. Az elemzés még nem fejeződött be, de véleményem szerint a forgalom mérséklődését erősítette, hogy a versenytársak jobban kihasználják az utóbbi években a lehetőségeket, s nagyon sok cég mindinkább saját teherautóival küldi el termékeit. — Bár attól nem kell félni, hogy a MÁV kiszorul a piacról, mégis, most létkérdés a forgalom és a bevétel növekedése. A MÁV állami támogatására egyfé kevesebb a pénz. Milyen módon lehetne ilyen magas jegyárak és tarifák mellett visszacsábítani az elpártolt utasokat és szállítókat? — Az elmúlt két évben 30 millióval kevesebben utaztak nálunk — ennyi embert valószínűleg a következő éveikben sem tudunk visszacsábítani. Az eddig adott kedvéz- ményeink nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, ezért l-Qö5-től kezdve másfajta előnyöket adunk majd utasainknak. Már megtettük a kezdeti lépéseket, például a nyári szezonban 7, vagy 10 napra bérletet lehet váltani a Balaton partján, a nyugdíjasok hétfőtől péntekig 20 százalékos kedvezményt kapnak stb. Az előszállításra adott kedvezményen is módosítanunk kell. Nagy eredménynek tekinthetjük majd, ha végre sikerül néhány százalékkal növelni az utasforgalmat, s nem csökken tovább az áruszállítás. Sajnos, nem emelhettük fel az export-import szállítások tarifáit. Emiatt az idei bevételünk körülbelül 400 millió forinttal lesz kisebb a tervezettnél. — Az utasok nemcsak a magas viteldíjak miatt pártoltak el a vasúttól. Sokszor késnek a vonatok és nem is mindig tiszták a kocsik... — Nézze, naponta 2400 vonatot indítunk, ennek mindössze 2,3 százaléka késett az év első négy hónapjában, 0,3 százalékkal kevesebb, mint tavaly. Ez az arány nem túlságosan magas, figyelembe véve a pálya állapotát. Persze, ez nem vigasztalja az éppen késő vonaton utazókat. A tisztaságra sokan panaszkodnak, ám több mint 300 millió forintba kerülne a gépesítés. Emberi erővel sem győzzük, mintegy 300 kocsitakarítóval többre lenne szükségünk. Ezért minden negyedik kocsi piszkosan indul el. Pénz és munkaerő híján, sajnos, igen keveset tehetünk. — Ez utóbbi megállaoftása valószínűleg a vasút egészére érvényes, az egyre nyomasztóbb munkaerőhiány miatt mind nehezebben birkóznak meg a feladataikkal. S változatlanul igaz, hogy a magyar vasút technikai színvonala, a Tűz a yorki székesegyházban Tűz ütött ki a yorki székesegyházban, a földkerekség egyik legnagyobb katedrálisá- ban — jelentette be hétfőn hajnalban a yorki rendőrség. A hatalmas, 500 éves építményt „az összeomlás veszélye fenyegeti” — mondotta a rendőrség egyik szóvivője. A tűz keletkezésekor a székes- egyházban senki sem tartózkodott. A tűzoltóságot hajnali fél négykor riadóztatták, de mire kivonultak, az épület ' már lángokban állt. Az anglikán katedrálist, Észak-Európa legnagyobb középkori templomát 1220 és 1470 között építették. 1967- ben nemzetközi felhívást tettek közzé'az épület alapjainak megerősítéséhez szükséges pénzösszeg előteremtésére. A cél az volt, hogy ötmillió dollár gyűljék össze és az alapok megerősítésével szavatolhassák a székesegyház fennmaradását a következő 500 évre. A katedrális a legrégibb angliai festett üvegablakok valóságos kincsestára. Mintegy 185 négyzetméteres hatalmas keleti ablaka 1408-ra készült el, s a világ legnagyobb ilyen látványossága volt. Egyedülálló remekműként tartják nyilván, az „öt nővér” elnevezésű festett üvegablakát is. Reggeli jelentések szerint a tűzvész keletkezésének pontos oka nem ismeretes, ám nem kizárt, hogy a tüzet villám- csapás okozta. A katedrális környékéről a lakosokat kiürítették és a térséget lezárták. A kora reggeli órákra a székesegyház tetőszerkezetének egy része az épületbe roskadt és összeomlás előtt áll maga a központi torony is — közölte a rendőrség. mozdonyok, a kocsik és a pályák állapota tovább romlik. Egyre több szakaszon kell például a sebességet korlátozni. ElSbb-utóbb elkerülhetetlenné válik a több tízroilliárd forintba kerülő korszerűsítés... — Körülbelül 35 milliárd forint pótolhatná a több évtizede fölhalmozódott elmaradást, egy ötéves tervidő- szak erre kevés. A költség- vetés pedig jelentősebb ösz- szeggel nem támogathat bennünket, hiszen egyéb fontos célokra is kevés a pénz. A munkaerőhiány szintén aggasztó méreteket ölt, 132 ezer ember dolgozik nálunk, körülbelül 12 ezerrel kevesebb a szükségesnél. Főleg a számunkra rendkívül fontos, alig gépesített munkaterületeken kevés az ember, nincs elég sarus, váltókezelő, kocsirendező. Bár rengeteg túlmunkával, a szabadnapok ledolgozásával egy hónapban megkeresik a tízezer forintot is, mégsi-ncs „túljelentkezés”, mert a munka rendkívül megerőltető. Sokszor kérdezték már tőlem, hogy vajon sajnáltain! akarom-e a MÁV-ot az ilyesfajta statisztikákkal. Nem, de a valóságot mindenkinek tudnia kell. Információim szerint az ország sok más vállalata is hasonlóan súlyos problémáikkal küszködik. A különbség csak annyi, hogy mi nem csökkenthetjük a „termelésünket”, mi nem lazíthatunk. Mi nem indíthatunk kevesebb vonatot, mert az árut, az utasokat el kell vinni mondhatni, mindenáron. Remélem, az 1985-ös szabályozóváltozások könnyítenek a helyzetünkön. Jobban meg tudjuk majd fizetni a munkatársainkat, és így sikerül megállítani a munkaerő elvándorlását. — Az ön kinevezése óta mindössze fél év telt el. Az új vezetéstől általában nagyszabású reformokat, gyökeres változásokat várnak. Mit tart ön a céljának, mint a MÁV vezérigazgatója? — Munkatársaimmal együtt szeretnénk a' további romlást megakadályozni és a következő években lassú javulást elindítani. De ez nemcsak a vezető személyétől függ, hiszen elődeim is sokat tettek a vasút későbbi sikeres gazdálkodásáért. Az általuk elindított változásokat, kedvező folyamatokat próbáljuk felgyorsítani. Csodákat, ugrásszerű változásokat mi sem produkálhatunk, ehhez sok milliárd forintra lenne szükség. Lakatos Mária KAMAT A közleményeknél és újságcikkeknél is beszédesebb a személyes tapasztalás: egyre- másra épül és szépül a falu. Egész utcasorok „nőnek ki a földből.” A házak szépek és mutatósak, talán túlságosan is mutatósak. Némelyik már- már valamiféle várkastély vagy erődítmény benyomását kelti, a földszinti szuterén a betonfalaival pedig akár óvóhelynek is megtenné. Nemcsoda, hogy az ifjú építkező is azon kesereg: — Megint cementéit kell mennem. Pedig nem is olyan régen hoztam száz mázsát. Száz mázsa cement első nekifutásra — néhány esztendővel ezelőtt egy fél falu vala- menyi háza együttvéve sem látott ennyi kötőanyagot. De kell a vagonnyi cement és a tégla tízezerszámra — a túlzásokhoz. Mert a magánépítkezés örvendetes tempója mellett szembetűnő a vadhajtás is: az építkezők jó része a „ha már lúd, akkor legyen kövér” elv alapján fog a korántsem irigylésre méltó munkába. A szomszédra és a falura való rálicitálásnak természetesen meg kell fizetni az árát. Pénzben, erőben, verejtékben egyaránt. Meg idegességben, mert a hiányos építőanyag-ellátáshoz minden bizonnyal hozzájárulnak a túlzások is: némelyik ház ce- mentje-táglája akár kettőre is elegendő lenne. Az ésszerűnek korántsem nevezhető versengésről váltunk szót a nagy tekintélyű idős úrral, aki régi ismeretségünk alatt számos bölcs megállapítással örvendeztetett már meg. A bagolyváraknak is beillő betonerődítmények kapcsán most ezt mondja az öreg: — Hibás az állam . is. Hogyne lenne az, amikor mindenkit egy kalap alá vesz. Megy az építkező az OTP- hez, tartja a markát, veszi a nagy pénzeket kölcsönbe. Jó, megértem, a családi fészkek manapság csakis így építhetők fel. Csakhogy állami kölcsön támogatja a túlzásokat, a szomszédot pukkasztó versengést is. A megfontolt sjgavú embernél nincs semmi indulat, az általa kivitelezhetőnek vélt megoldást is higgadtan mondja ki: — Differenciálni kellene a kérelmek elbírálásánál. Csak a példa kedvéért mondok számokat. A család szükségleteinek megfelelő lakás építéséhez kapott kölcsönért fizethetnének — mondjuk — kát százalék kamatot. Aki pedig várat épít magának, az fizessen — megint csak mondjuk — tizenhat százalékot. A megállapításhoz méghozzátartozik: a túlzások valóra váltásáért mélyebben kelljen a zsebbe nyúlni. Lehet benne valami. A differenciálás pedig akár azt is elérhetné, hogy alább hagyna a versengés. Arról nem is beszélve, hogy talán jótékony hatása lenne az építőanyagok piacára is. GAZDÁTLANUL Valószínűleg nagyobb kölcsönre volna szüksége az Utasellátó Vállalatnak is — erre vall egy minket közelről is érintő hatvani példa. A salgótarjáni gyorsról a várakozás ideje alatt leszáll az ifjú apa a két apró gyerekkel, mert a nebulók a nagy melegben üdítő italért cibál- ják az ingét. A derék apa gyanútlanul viszi a gyerekeket a megszokott automatasor felé, ahol kellemetlen meglepetés éri. Ital és étel helyett a nagy csarnokban csak a kibelezett „házikó” áll, egyik oldala teljesen szabadon van. A jobb emlékezetű utasok szerint így van ez már vagy fél esztendeje, ha nem egy kerek éve. Elvittek minden gépet, s a gazdátlan „házikóban” csak egy árva vízvezetékcső (vagy ehhez hasonló) árválkodik. Az egykori funkcióra pedig a bosszantó feliratok emlékeztetnek: „Hűtött italok”, „Meleg italok”, „Ételek”, „Kávé”. E bosszantó semmiben van azért valami mosolyogtaíó is. Olyan ez az elárvult automataház, mint egy rossz buszváró, amelynek hiányzik az egyik oldala, de a szél és az eső ellen menedéket nyújt. Csakhogy a hatalmas várócsarnok szerencsére nem ázik be. Igaz, huzat ellen még mindig használható az eredetileg más célt szolgált építmény. A gyerekekkel cívódó apukának természetesen van más választása is. Leülhet az étteremben. Vagy bemegy a csöppnyi csemetékkel a restibe. Az utóbbiban kivár egy fél órát, amíg rákerül a sor. Időközben pedig vigyázhat, hogy az enyhén szólva is részeg társaság agyon ne tiporja, jobbik esetben le ne köpje a lábak között sodródó csemetéket. Ezért kellene hát valamit kezdeni az elképesztő ideje kiherélt és most semmire sem használható csarnokbeli házikóval. A legrosszabb esetben is le kellene bontani, hogy a feliratokkal ne irritálja a bolonddá tett utasokat. X legjobb talán mégis az volna, ha az iszonyú ideje gazdátlan házikó ismét tenné a dolgát: azaz ételt és italt adna. Ehhez, persze, tudomásul kell venni, hogy nemcsak kocsmajáró emberek utaznak át Hatvanon. Kelemen Gábor NÖGRÁD — 1984. július 10., kedd '
