Nógrád. 1984. július (40. évfolyam. 153-178. szám)

1984-07-01 / 153. szám

Címeres mezben Sziklaöklű Szikora A kubai Batos cég csak a legjobbaknak ad ajándékot. Pisti remek fejvédőt ka­pott, Stevenson is ilyet visel. A cég saj­tófőnöke nem engedte, hogy kesztyűben álljon a lencse elé. ..Aki érmes a puszta öklét mutassa. Nálunk ez így szokás” — mondta. Holnap már csak emlék ? Volt egyszer egy STC... Interjú Szőke István ügyvezető elnökkel Az idén utolsó beszámolóját készítette el a Salgótarjáni Torna Club az előző évben végzett munka tapasztalatairól. A jelentés annak rendje és módja szerint az elnökség elé került és az hatásköre szerint elfogadta a beszámolót. A napokban — mihelyt utolsó szakosztályát is Átadta új egye­sületének a Stécé — az elnökség gyakorlatilag be is fejezte tevékenységét. A sportklub azonban nem oszlott jel, hiszen továbbra is van egy kínos, 2,6 millió forintos adóssága. Amíg ezt nem rendezi, addig az STC — igaz, immár appa­rátus nélkül — papíron még működik. Az óceán fölött, az IL 62- es óriásgep fedélzetén, Pisti mellém ereszkedik. Hatalmas tenyeréből csillogva villan elém az érem. Szikora István ökölvívó pályafutásának ed­digi legértékesebb érme. A körülöttünk ülő kubaiak fel­élénkülnek, tekintetükben tisz­telet fénye csillog, majd he­ves vérmérsékletüknek meg­felelően hangos szavakkal, vállveregetéssel is kifejezik 'őszinte csodálatukat. Ök igazán tudják, mit jelent ér­mét rabolni idegennek Ku­bából. a Cordova Cardin-ver- senyről. Tény,, magyar ökölvívónak ez eddig még nem sikerült. Szikora István, a balassa­gyarmatiak ifjú, közel száz- kilós óriásbébije az első, aki kérés volt szt megcselekedni! Giraldo Corodva Cardin népszerű bokszbf jnok. A for­radalom ügye mellé áll. 1933. július 26-án a Móncada ka­szárnyáért vívott harcban el­esik. Emlékére 1968-ban ren­deznek először nagy versenyt. Az idei, a XVII. torna rende­zésének jogát a tartományok közötti bajnokságon elért jó eredményeiért Sancti Spiritus városa kapta. Cyőry József, a balassa­gyarmatiak vezető edzőjének irányításával a magyar színe­ket Szikora István, Lakatos András, a tatabányai Márton József és a paksi Erős Lajos képviselte. Sagarra mester, a „boksz' Napóleon” — kinek háta mö­gött kontinens-, olimpiai és világbajnokok hada áll — ezen a versenyen, a közel öt­ezer aktív kubai ökölvívó kö­zül csakis a legjobbak leg­jobbjait engedi indulni. Akadt, akit a torna előtti felmérés­ről zavart haza. Végül 173 válogatott, illetve tartományi bajnok kubai és 47 külföldi versenyző rajtolt. Ismerünk olyan Európa-bajnokságot, amelyen jóval kevesebb volt a versenyzők száma. Itt több súlycsoportban számos ver­senyzőnek öt mérkőzést kel­lett nyernie, ha aranyérmet akart. Egyébként erről a verseny­ről nagyon sokat mondanak az alábbiak: Az eddig meg­tartott tizenhét „Cordova Car- dinon” összesen 191 arany-, 191 ezüst- és 382 bronzérmet adtak át. Ebből 173 aranyat, 164 ezüstöt és 312 bronzot a kubaiak otthon fogtak. Az idei versenyen a 48 érem kö­zül mindössze egy arany, egy ezüst és négy bronz jutott külföldieknek! Hosszul, lehangolóan kez­dődött. A 60 kilósok között Lakatos, már az első menet­ben, túl könnyen megadta ma­gát Acostának. Egy súlycso­porttal feljebb Márton viszont helytállt, de meg kellett hajol­nia Portes nagyobb tudása előtt, s 4—1 arányban kika­pott. Erős Lajos a nehézsú- lyúak közül a havannai Di­namo ismert csillagát. Carde- nast kapta, akit az első me­netben simán megvert. Mind az öt bíró 20—18 arányban neki adta a menetet. A má­sodik menetben azonban ru- tintalanul beleszaladt egy megrendítő erejű ütésbe. Fia­tal versenyzőnél nem szabad kockáztatni, s Győry edző he­lyesen, feladta a mérkőzést. “ Szikora viszont gyönyörűen tette le névjegyét, bámulatos dolgokat művelt. Mindössze 43 mérkőzéssel érkezett a menők közé. Mégis, őserővel párosult nyugalom áradt be­lőle. Amikor megtudta, hogy a matansasiak bajnoka az el­ső ellenfele, aki magasabb és nehezebb is nála, csak rán­tott egyet a vállán. Martinez nekiment, Pisti higgadtan fo­gadta, majd még az első me­net vége előtt döntő fölény­nyel zuhanyozni küldte. Sancti Spiritus város es tar­tomány közönségének kedven­ce, a válogatottjelölt Her- nández sem volt képes ki­húzni vele szemben a mér­kőzés végéig. Ot is döntő fö­lénnyel győzte 4e, s, ami a legszebb, a hozzáértő szurko­lók őt, az idegent jutalmaz­ták állva, vastapssal. Ste­venson után, a kubaiak má­sodik számú szupernehézsú­lyú öklözője J. L. González ellen már nem sikerült. Ez a tapasztalt, sok nagy nem­zetközi versenyen eredmé­nyes öklöző valamivel jobb­nak bizonyult. Ám Pisti így dünnyögött a meccs után: — Legközelebb már én verem meg! Elhiheti, ha mondom... Roppant örültünk a szuper­nehézsúly bronzérmének. Ilyet most láttunk először közel­ről. S elszorult a torkunk, ámikor a balassagyarmati fiú a dobogóra állhatott és a Cordova Cardin történetében első alkalommal húzták fel az árbocra a magyar lobogót. Pisti 1964. március 5-én született Nyirparasznyán. — Erős akartam lenni. Bi­kákat hizlaltunk. Valaki azt mondta, ha iszom, az eléjük tett vízből, erős leszek. It­tam én mindennap — emlé­kezik. Az ökölvíváshoz vezető úton a döntő lökést a moszkvai olimpia mérkőzéseinek köz­vetítésétől kapta. — Láttam Lévait is. Elha~ távoztam, meg fogom majd verni, jobb leszek nála. Jelentkezett Ökölvívónak. Akadt, aki el akarta taná­csolni, mondván: már tizen­hét éves vagy, késő kezdeni. Győry József —, s ez jó sze­mét, hozzáértését dicséri — azonban magához vette. Pis­ti 1980 őszén Balassagyarma­ton kezdett ismerkedni az ökölvívás alapelemeivel. Gya­korolt és szakmát tanult. A Magyar Kábel Művek balas­sagyarmati gyáregységében nem régen kapta meg a gép" lakatos szakmunkás-bizonyít­ványt. Ami pedig az ökölví­vó-pályafutását illeti, ragyogó­nak ígérkezik. 1981-ben már országos ifjúsági bajnok, az­tán kétszer ő a legiobb a juniorok között, maid kétszer bronzérmes az országos fel­nőtt ökölvfvó-bainokságon. Láttam az Mén a Kónya el­leni mérkőz^ét. Mit mond­jak? Pistit dlette volna a döntőbe jutás joga. Ilyesmi azonban az ökölvívásban elő­fordul. Majd jövőre. A kubait megelőző legnagyobb nemzet­közi sikere a junior Európa- bajnok&agon bronzérem, ta­valy pedig a belgrádi Arany­kesztyű verseny szupernehéz­súlyú aranyérme. Mai mérle­ge: 38 győzelem, 9 vereség, 1 döntetlen! A döntetlent a Budapest—vidék válogatott mérkőzésen Lévaival szemben érte el. — Érdemes ezzel a gyerek­kel dolgozni — mondja Győ­ry József edző. — Szorgalmas, jó a lábmunkája, gyors a bal keze. Hibája, amin javíta­nunk kell: keveset üt jobb­jával, s még nem eléggé tu­datosan irányítja a küzdel­met. — Mit vár tőle a közeli jö­vőben? — Azt szeretnök elérni, hogy a szupernehézsúlyban 6 indulhasson jövőre a buda­pesti Európa-bajnokságon. Ehhez jó kezdeti lépésnek az értékes kubai bronzérem. Pisti elárulta nekem, hogy ő csak a magyarok között akart a legjobb lenni. Kül­földi verseny nem érdekelte. Most már másként látja. Sze­retné, ha nem csak a zászló kúszna az; árbocra, hanem hallhatná a dobogó legmaga­sabb fokáról a magyar Him­nuszt is. Ha szorgalmasan edz, el­kerüli a rossz tanácsadókat, a sikereire irigy és lazításra hajlamos álökölvívókat, szin­te bizonyos, hogy nagy ver­senyen a legmagasabbra jut­hat. Minden feltétele, lehető­sége és tehetsége adott eh­hez. Csakis rajta múlik. Tímár Ede Örömteli tény: az Európa- bajnok Bállá József is teljes intenzitással készül a kecske­méti edzőtáborban. így sem­miféle akadálya sincs annak, hogy a kiváló ferencvárosi nehézsúlyú versenyző sző­nyegre lépjen Szófiában, a július 20—22. közötti barát­ságversenyen, mely a bolgár szervezők írásbeli közlése sze­rint „Szófia-torna” elnevezés­sel vonul majd be a szabad­fogású birkózás históriájába. — Ritka balszerencse-soro­zat üldözött tavaly április óta — emlékezett a ferencvárosi TIZENHÁROM SZAKOSZTÁLY SORSA A közelmúltban tehát ren­deződött az egyesület 13 szak­osztályának jövője. Legaláb­bis abban az értelemben, hogy mindegyiket átvette valamelyik új sportklub. A teljesség kedvéért az eddig „adagolt” információkat pró­báljuk meg összesíteni. A Salgótarjáni Kohász Sport­egyesület működteti tovább az atlétikai, a birkózó-, a kosárlabda-, a vívó- és az úszószakosztályt, továbbá a volt stécés természetjárók, a szakág nagymultú Kohász­csoportjába kerültek. Való­jában tehát a városi egyesü­let szakosztályainak felét az acélgyár vette át. A két legnépszerűbb hely­beli sportág, az NB Il-es lab­darúgás és az A kategóriás ökölvívás gazdája a jövőben a Nógrádi Szénbányák, így — mint köztudott — ezek a szakosztályok SBTC néven működnek a jövőben. Ennél az újjáalakult egyesületnél is lesz természetjáró-szakosz­tály. Az öblösüveggyár vál­lalta a férfi röplabdázók to­vábbi patronálását, és hosz- szas tárgyalások után, Utolsó­ként a cselgáncsozók is az St. öblös SC-hez kerültek, az NB Il-es férfi- és a megyei bajnokságban játszó női ké­zilabda-szakosztályt a hagyo­mányoknak megfelelően a NÁÉV vette át, St. Építők néven. Ű.i egyesület alakult Dornyai SE néven, egyetlen — a tájfutó — szakosztállyal. Ugyancsak egy sportágat mű­ködtet majd, a Nógrád me­gyei Tanács Petőfi Sport- egyesülete. de nem akármi­lyet: a közelmúltban sok si­kert elkönyvelt, volt STC-s szakágat. AMIT A SZAMOK MUTATNAK A feloszló városi sportklub ügyvezető elnökével, Szőke Istvánnál próbáljuk össze­gyűjteni azokat az adatokat, amelyek mindeddig az STC létét indokolták, a jövőben viszont a bázis válla latokra bontást teszik szükségessé. — Az olimpiai pontjaink szama az egyesület első esz­tendeje után, 1977-ben 56 volt, legutóbb pedig 150. Az NB-s csapatok száma ugyan 13-ról 10-re csökkent, viszont az I. osztályú versenyzőké 3-ról 13-ra nőtt. Alacsonyabb osztályú sportolónk csaknem fele annyi maradt, mint az indulás évében, a félszázat sem éri el a számuk. Az aranyjelvényeseinké viszont az eredeti 13-ról csaknem megháromszorozódott. Vol­tak tehát tagadhatatlan eredményei az egyesület ed­digi működésének, de kétség­telenül jelentkeznek a minő­ségi visszaesésre mutató je­lek is — mondta a volt el­nök. — Vegyük sorra az adato­kat szakosztályonként. — Először hadd beszéljek birkózó. — Még a budapesti EB-n izomszakadást szenved­tem, majd 1983 utolsó nap­jaitól fertőző májgyulladás akadályozott. Mostanra min­den akadály elhárult. Nagy várakozással tekintek a bul­gáriai erőfelmérő elé. A Magyar Birkózó Szövet­ség kézhez kapta a „Szófia­torna” kiírását. Ebből kide­rült, hogy a versenyen indu­ló küldöttségek zöme július 18-án érkezik a bolgár fővá­rosba — így a magyar válo­gatott is —, az első verseny­nap július 20. lesz. Ekkor a az olimpiai egyéni sportágak­ról. Atlétikában egyértelmű a fejlődés: a B kategóriás szakosztálynak két első és 19 alacsonyabb osztályú, 18 arany-, valamint 78 ezüst- és bronzjelvényes sportolója van. A 241 sportoló 86 olim­piai pontot szerzett tavaly. Négy fő- és 6 mellékfoglalko­zású edzőjével, az idén áta­dott futófolyosó, valamint a felújított futópályák, ugró- és dobóhelyek segítségével az országos ranglista 16. helyé­re kerültek. — Volt még hasonlóan eredményes szakosztályuk? — Igen, a sizöké, bár őket, mivel téli olimpiai sportágat űznek, külön kategóriába so­rolják. Tavaly 23 bajnoki címet és 44 további helyezést értek el. Ugyancsak B kate­góriásak, négy I„ három II— IV. osztályú, tizenhárom arany- és 23 ezüst-, illetve bronzjelvényesük van. Egyet­len A kategóriás szakosztá­lyunk az ökölvívóké volt. de utolsó mohikánnak márcsak Botos Tibor maradt meg a felnőtt versenyzők közül... Előreléptek a birkózók is 32 olimpiai pontjukkal, valamint a vívók azzal hogy mindkét nemben az OB I. szereplői. ÉS A CSAPATSPORTOKBAN? — A szurkolók többsége az egyesület eredményeit abból ítéli meg, hogyan szerepelnek a labdajátékokban, különösen a nagy hagyományokkal és helybéli rajongókkal rendel­kező fociban. A rajongás ugyan inkább már a múltnak szól, mégis fontos: mit ért el ezekben a csapatsportokban fennállása alatt az STC? — Ha egyetlen szóval kel­lene átfogóan jellemeznem az egyesületi munkának ezt az oldalát, azt mondanám: a szin­ten tartást tűztük ki célul, és többé-kevésbé sikerült is el­érnünk — próbálja összefog­lalni a lényeget az exelnök. — A labdarúgók, ugye visz- szajutottak ebben az időszak­ban még az NB I-be is... Tudom, a legrégebbi szurko­lók ma is ezt a szintet fogad­ják el egyedül Salgótarjánhoz méltónak, ha fociról van szó. Be kell azonban látni, hogy más megyékben, vidéki váro­sokban többet fejlődött a sportélet, a labdarúgás, mint nálunk, a legtöbb helyen jobbak az anyagi lehetőségek is. Ez utóbbi jelenség döntő szerepet játszott abban, hogy nem sikerült az NB I-ben tartani a csapatot. Most is óva intenék mindenkit attól hogy reálisan egy-két éven belül az NB I-be várja az SBTC-t. De már magánemberként to­vábbra is minden hazai mér­kőzésen szurkolok majd ne­kik a följebblépésért. Mint a szénbányák személyzeti osz­tályának előadója is, meg... a sporttól úgysem tudnék el­szakadni végleg — A kézilabdának is ko­moly hagyományai voltak itt. téli sportpalota három szőnye­gén 10—13, illetve 18—21 óra között rendezik az első két selejtezőfordulót. Másnap, szombaton ugyanilyen időbe­osztás szerint viaskodik a tíz súlycsoport mezőnye, vasár­napra viszont már csak azok húznak mezt, akik a helyosz­tókon érdekeltek. A záró na­pon 10—12 óra között a 3—4. és 5—6. helyek sorsa dől el, 17 órától pedig az aranyérem a tét minden kategóriában. — Igen, a férfiak föl is ju­tottak az NB I B-be, de szintén anyagi és szakmai okok miatt csak egy évig tudták ott tartani magukat. Jó jel a legutóbbi szezonjuk, bízhatunk az építőipari vál­lalat által nyújtott támogatás jó hatásában. A gyengébb nem szereplése is egyre bizta­tóbb, talán rövidesen ők is NB-s porondra lépnek. — Szintén NB-sek, de C kategóriások a kosárlabdázók és a férfi röplabdások. Rájuk milyen jövő vár az ön meg­ítélése szerint? — A kosaras férficsapat legutóbb a 4. helyen végzett, a lányok viszont csak a 12. helyezést tudták elérni. Kü­lönösen a női csapat meg­gyengülése fájdalmas, a sok átigazolás és kiválás miatt. Az utánpótlás-nevelésre csak kísérletek vannak, ennek eredményeit eddig alig ta­pasztalhattuk. Jobb kiválasz­tással, tehetséggondozással az SKSE-liez talán a legjobb jö­vendő sportolók kerülnek, így a férfiak előbb-utóbb tálán még feljebb is léphetnek. A nőknél a középcsapattá válás lehet a reális cél. A röplabdá­sok felnőtt férfi- és ificsapa­tának felkészülését jócskán hátráltatják az anyagi és az időegyeztetési gondok. Talán itt jobb az utánpótlás-neveles helyzete: a Budapesti úti is­kola igazi bázisa lett a sport­ágnak. — Az utánpótlásra épült az STC néhány más szakosztálya is a minőségi sport kategóriá­ban. Ez továbbra is így lesz? — Ami például az úszókat Illeti, életkorukat alapvetően meghatározza, hogy meglehe­tősen fiatal az edzéseiknek és versenyeiknek helyet adó tanuszoda is, ráadásul ko­rántsem felel meg a felnőtt­versenyeztetés követelmé­nyeinek. Talán egy új, igazi versenymedence adhatna ala­pot az előrelépéshez. A csel­gáncsozók többsége is után­pótlás-korosztályú, náluk bi­zonyára korábban beérik majd, az eddig végzett ke­mény munka gyümölcse. Ami pedig a másik végletet, a leg­idősebb korosztályt foglalkoz­tató természetjárókat illeti, önállóságuk és eddigi eredmé­nyeik alapján nyilván a jö­vőben is sikeresen működnek tovább. Már csak a tájékozó­dási futókról nem beszéltünk: költségvetési gondok mialt visszaesett a szakosztály, az idén először nem szerzett he­lyezést. Talán a Dornyai SE újra feléleszti a régi hagyo­mányokat. VÉGÜL, DE NEM UTOLSÓSORBAN — Milyen tanulságai van­nak az STC hat és fél évé­nek az ön és a nagyobb kö­zösség számára? — összességében, önmagá­hoz képest előbbre lépett az egész megye és a város sport­ja a Stécére alapozva. Mas kérdés, hogy másutt még nagyobb léptekkel tudtak a versenysport világszerte és országosan is tapasztalható fejlődésének nyomába eredni. A tapasztalatok hasznosak, a mai viszonyok pedig egyértel­műen követelték az újabb változtatást. Akik továbbra is kitartanak a helybéli sport mellett, támogatják a szak­osztályokat, az új egyesülete­ket lehetőségeik szerint, tálán hamarosan tanúi lehetnek az országos viszonylatban mér­hető színvonal-emelkedésnek is. Hadd köszönjem meg ez­úton mindazoknak a sporto­lóknak, társadalmi, politikai, gazdasági és szakmai vezetők­nek, valamint az egyesület aktivistáinak és munkatársai­nak, a segítségét, akiknek valóban szívügyük volt az STC. Különösen a két leg­nagyobb bázisüzemre, a szénbányákra és az acélgyár­ra számíthattunk végig. Ez a biztosíték, hogy ezen a két helyen továbbra is gondos­kodnak majd, a várost repre­zentáló sportegyesületek jö­vőjéről. , Várkonyl Ferenc NŰGRAD - 1944. július vasárnap 7 Bállá újra harcra kész

Next

/
Thumbnails
Contents