Nógrád. 1984. július (40. évfolyam. 153-178. szám)

1984-07-31 / 178. szám

Szovjet—amerikai közéleti személyiségek találkozója Moszkvában Közös közlemény Chan Sy kambodzsai miniszterelnök Moszkvában hétfőn meg­kezdődött a szovjet és ame­rikai közéleti személyiségek második találkozója, ame­lyen a szovjet—amerikai kap­csolatokról, valamint a le­szerelés kérdéseiről lesz szó. A tanácskozás megnyitó­ján Nyikolaj Blohin akadé­mikus, orvosprofesszor, a „Szovjetunió—Egyesült Ál­lamok” társaság elnöke rá­mutatott, hogy napjainkban a legfontosabb feladat a nuk­leáris háború veszélyének el­hárítása. Az amerikai küldöttség lagjai azt hangsúlyozták, hogy a szovjet emberek ál­láspontjával kívánnak meg­ismerkedni, ezért jöttek Moszkvába. A két ország közéleti személyiségeinek találkozója segíthet az em­beriséget fenyegető veszély elhárításában. Az első hasonló találkozó- 1983 májusában került sor Minneapolisban. Rendkívüli ülés a nyugatnémet parlamentben Hétfőn délután, egy nappal a nyugatnémet parlament rendkívüli ülése előtt, a ke­resztény-liberális koalíciót alkotó CDU, CSU és FDP ve­zetői megbeszélést tartottak a nagy belpolitikai vihart kavart, alsó-szászországi Buschhaus szénerőmű ügyé- b*n. Az elhúzódó tárgyalás eredménye egyelőre nem is­meretes. Csupán annyit le­het tudni, hogy az uniópár­tok változatlanul ragaszkod­nak az erőmű azonnali üzem­be helyezéséhez, míg a sza­baddemokraták „környezet­r Az 1985-ös éves terv alap­vető célkitűzéseit vitatták meg a LEMP vajdasági bi­zottságai gazdasági titkárai­nak legutóbbi ülésén. Az áru­fedezet nélküli pénzkiáramlás visszaszorítását, az ellátás javítását irányozza elő a terv. A tanácskozást Kazimierz Barcikowski, a LEMP PB tag­ja, a KB titkára vezette. A terv fő célkitűzéseit és a társadal­mi konzultáció elveit Man­fred Gorywoda, miniszterel­nök-helyettes, a miniszterta­nács tervbizottságának elnöke Ismertette. A jövő évi terv a gazdaság egyensúlyának erősítésére há­rom intézkedés bevezetését irányozza elő. Az építési-sze­relési munkák csaknem 100 milliárd zlotyval történő védelmi javításoktól” teszik függődé az erőmű beindítá­sához adandó hozzájárulásu­kat. Az erőművita várhatóan kompromisszummal fog vég­ződni : előreláthatóan üzem­be helyezik az erőművet, de meggyorsítják a szűrőberen­dezés felszerelését, s addig is kisebb kéntartalmú barna­szenet fognak használni. A Buschhaus erőmű ügyé­ben a végső döntés a parla­ment mai ülése és a kor­mány holnapi állásfoglalása után születik meg. csökkentését tervezik, aminek következtében mérséklődne az árufedezet nélküli pénz kiáramlása a piacra, egyúttal növekszik az építési anyagok kínálata is. Másodszor, az áruellátás és szolgáltatások jövő évre ter­vezett 4 százalékos növekmé­nyét teljes egészében a piaci egyensúly javítására, vagyis „az inflációs rés” csökkenté­sére kívánják fordítani. A la­kosság vásárlási feltételeit akarják ezzel javítani. Meg­teremtődnek az előfeltételek a piaci áruhiány előidézte spe­kuláció és kényszerű takaré­koskodás korlátozására. Harmadsorban, az árak inf­lációs mozgásának jelentős mértékű visszaszorítását ter­vezik, és az üdültetésben ter­veznek intézkedéseket. Az egyenlőség 0 f mm a «it mm es kölcsönös tisztelet alapján... Ezen a héten újabb talál­kozót tartanak Kuba és az Egyesült Államok képviselői — jelentették be hétfőn Ha­vannában. A találkozón, amelyre az Egyesült Álla­mokban kerül sor, Ricardo Alarcon külügyminiszter­helyettes képviseli Kubát. A két ország közötti hiva­talos párbeszéd azután kez­dődött, hogy június végén Kubába látogatott Jesse Jackson amerikai demokrata párti politikus. A New Yorkban tartott el­ső tárgyalás témája a két or­szág közötti kivándorlások kérdése volt. Július 26-án, Kuba legnagyobb nemzeti ünnepén Fidel Castro állam­fő bejelentette, hogy Kuba kész komolyan folytatni az Egyesült Államokkal kez­dett párbeszédet az egyenlő­ség és a kölcsönös tisztelet alapján. J apán lakosságáról Japán lakóinak száma 1984. március 31-én 119 millió 316 ezer fő volt — közölte a ja­pán közigazgatási hivatal. A lakosság száma 1983. április 1-e óta 0,6 százalékkal emel­kedett. Az utóbbi másfél év­tizedben ez a legalacsonyabb növekedési arány. Japán leg­népesebb városa Tokió, ahol 11,5 millió ember él. Lengyelország Folyik a vita a jövő évi tervről 40 éve: a varsói felkelés Augusztus 1-én a varsói felkelés 40. évfordulójára emlékezik Lengyelország és a világ. Arra a 63 napra, amellyel az utókor számára nem csak a hősiesség fogalma fonódott össze, hanem a pusztulásé, a fasiszta brutali­tásé is. A felkelés résztvevői közül 18 ezren haltak hősi halált az egyenlőtlen küzde­lemben, míg a polgári lakos­ságból 200 ezren estek áldo­zatul a harci cselekmények­nek, a hitleristák tömegki­végzéseik és a felkelés le- leverését követő deportálá­soknak. Azóta már világosan látha­tó: ez az óriási véráldozat katonai szempontból sajnos hiábavaló volt. A felkelést a jobboldali londoni emigráns lengyel kormány irányítása alatt álló lengyel ellenállási szervezet, a „honi hadsereg” a szövetséges hatalmakkal való kielégítő egyeztetés nél­kül, elhamarkodottan, idő előtt robbantotta ki, így a hő. si harc túlságosan elszigetelt maradt. Különösen a Varsó térségéhez közeledő felszaba­dító szovjet hadsereggel lett volna kézenfekvő az akciók összehangolása, a felkelés irányítói ezt azonban politi­kai megfontolásokból szándé­kosan elmulasztották, mivel saját pozícióikat kívánták erősíteni a háború utáni idők. re a tőkés társadalmi rend átmentése érdekében. A har­cok kezdete után a közös el­lenség elleni küzdelemben csatlakoztak hozzájuk a Len­gyel Munkáspárt körül tömö­rülő baloldali erők ellenálló szervezetének, a „népi had­seregnek” a katonái is szer­vezeti különállásukat azon­ban mindvégig megtartották. A felkelés hírére Hitler őr­jöngött. Kiadta hírhedt pa­rancsát: „Varsót a földdel egyenlővé kell tenni”. Jóllehet a harcok kezdet­ben valamennyi varsói város­részre kiterjedtek, a felkelők birtokában lévő terület már a tizedik napon lényegében a Visztula nyugati partja menti sávban elterülő városrészekre zsugorodott. Először a Visz­tula túlpartján lévő Praga városrész veszett el, amit a németek hídfőnek akartak ki­építeni a közeledő Vörös Hadsereg ellenében. Augusz­tus 5-én a hitleristák erősí­tést kaptak, megkezdték a legnyugatibb városrész, Wo- la elleni támadásukat. A ná­cik nagy kegyetlenséggel jár­tak el. Nem csak a foglyul ejtett felkelőket végezték ki könyörtelenül, de a sebesül­teket, sőt a kórházak sze­mélyzetét is. Az általuk el­foglalt területeken megkezdő­dött a varsói lakosság mód­szeres kiirtása. Nőket, gyér­I mekeket, férfiakat gyilkoltak válogatás nélkül halomra. Az augusztus 5-ét követő napokban csupán Wola vá­rosrészben 40 ezer ember esett a fasiszta barbárság ál­dozatául. A németek százá­val terelték tankjaik előtt golyófogo gyanánt a békés polgári lakosokat, más ese­tekben kényszerítették őket, hogy golyózáporban szedjék szét a barikádokat. A fasisz­ta aljasság betetőzéseképpen a szó szoros értelmében mar- talócokat, köztörvényes bűnö­zőkből verbuvált alakulatokat vetettek be. Ezek aztán a kí­méletlen harcok során ma­radék emberi mivoltukból is tökéletesen kivetkőztek. Köz­ben Varsó fokozatosan rom­halmazzá vált. A felkelők, mivel tudták, hogy számukra nincs kegye­lem, haláltmegvető bátorság­gal valóban az utolsó tölté­nyig harcoltak. Sokáig tarta­ni is tudták pozícióikat. Au­gusztus 31-én azonban elesett a hősiesen védett óváros, ahol parancsnokságuk kez­detben tartózkodott. A pa­rancsnokság ekkor átköltözött a belvárosba. — Azokkal a városrészekkel, amelyekkel a közvetlen kapcsolat megsza­kadt. a csatornahálózaton ke­resztül tartottal? fenn össze­köttetést. Szeptember 13-án még egy­szer felcsillant a remény. A 2 NCGRAD - 1984. július 31., kedd magyarországi látogatásáról A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa meghívására Chan Sy, a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a Kambodzsai Nép- köztársaság minisztertanácsának elnöke 1984. július 26—30 között párt- és kormányküldöttség élén hivatalos, baráti látogatást tett a Magyar Népköztársaságban. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkára fogadta a kambodzsai mi­niszterelnököt. Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnök-helyettes és Chan Sy miniszterelnök tájé­koztatták egymást országaik helyzetéről, pártjaik tevékeny­ségéről és soron levő feladatairól. Áttekintették a kétol­dalú kapcsolatok helyzetét, fejlesztésének lehetőségeit és véleménycserét folytattak a nemzetközi helyzet időszerű kér­déseiről, a két ország külpolitikai tevékenységéről. Megállapították, hogy a Magyar Népköztársaság és a Kambodzsai Népköztársaság sokoldalú együttműködése, ba­ráti kapcsolatai eredményesen fejlődnek a két nép érdekei­nek megfelelően, a béke és a társadalmi haladás javára. Kiemelték, hogy a kapcsola­tok elmélyítésében fontos sze* repük van a két ország ve­zetői közötti találkozóknak. Hangsúlyozták Heng Samrin elnök 1980 novemberi ma­gyarországi látogatásának je­lentőségét. A magyar fél nagyra érté­kelte azokat az eredményeket, amelyeket a kambodzsai nép a Kambodzsai Népi Forradal­mi Párt IV. kongresszusa ha­tározatainak végrehajtásában, hazája függetlenségének vé­delmében, országépítő mun­kájában elért. Chan Sy miniszterelnök nagy elismeréssel szólt azokról a sikerekről, amelyeket a ma­gyar nép a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt XII. kong­resszusa határozatainak meg­valósításában, a szocialista társadalom építésében elért. A kambodzsai fél elismeré­sét fejezte ki a Magyár Szo­cialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottságának, a Magyar Népköztársaság kormányának és népének a Kambodzsai Népköztársaság országépítő munkájához nyújtott erkölcsi, politikai és anyagi támogatá­sáért. Sarlós István és Chan Sy kedvezően értékelte a két or­szág kibontakozó gazdasági együttműködését. Megállapí­tották, hogy továbbfejleszté­séhez, a kölcsönös előnyös gazdasági együttműködés for­máinak feltárásához jelentő­szovjet csapatok a Visztula túlsó oldalán támadásba len­dültek, a velük együtt har­coló első lengyel hadsereg­gel karöltve felszámolták a németek hídfőállását, és be­vették a Visztula keleti ol­dalán lévő Praga városrészt. A segítség karnyújtásnyi kö­zelségbe került. A németek azonban ekkor visszavonuló csapataikkal is megerősödve, minden eddiginél eltökélíebb támadásokat intéztek a felke­lők ellen, igyekezve elvágni őket a folyótól. Így aztán hi­ába dobott át az 1. lengyel és a szovjet hadsereg szep­tember 15. és 21. között a németek pergő tüzében több zászlóaljat is a felkelők meg­segítésére. A fasiszták egy­más után foglalták el az egyes, egymástól egyre in­kább elszigetelődő városré­szeket. A reménytelen hely­zet láttán a felkelés parancs­noka. Bor tábornok (valódi néven Tadeusz Komorowski) október 2-án elrendelte a még harcoló egységeknek a fegyverletételt. Az iszonyú véráldozattal járó 63 napos legendás küz­delem — amelynek külön tragikumot ad a résztvevők önfeláldozó hősiessége és a kirobbantásában közrejátszó politikai meggondolások kö­zötti ellentmondás — elbu­kott ugyan, de kifejezésre juttatta a lengyel nén eltö­kéltségét a fasiszta elnyomás elleni harcban. Bognár Mária sen hozzájárult a látogatás során megtartott magyar- kambodzsai gazdasági és mű­szaki-tudományos együttmű­ködési bizottság IV. üléssza­ka is. Az időszerű nemzetközi kér­désekről folytatott megbeszé­lések során aggodalommal ál­lapították meg, hogy az im­perializmus szélsőséges erői­nek agresszív politikája kö­vetkeztében fokozódott a nem­zetközi feszültség. A törté­nelmileg kialakult stratégiai egyensúly megbontására, a katonai erőfölény megszerzé­sére irányuló törekvések meg­növelték Európa, Ázsia és az egész világ nukleáris fenye­getettségét. Hangsúlyozták, hogy a jelenlegi helyzetben az emberiséig legfontosabb és legsürgetőbb feladata a ter­monukleáris katasztrófa ve­szélyének elhárítása és a visszatérés az enyhülés poli­tikájához, amelynek nincs ésszerű alternatívája. Megállapították: a béke és biztonság megőrzésének egyet­len lehetséges útját csakis az érdemi tárgyalások folytatá­sa jelentheti a fegyverzetek, különösen az atomfegyverek korlátozásáról, illetve csök­kentéséről, hogy kölcsönösen elfogadható megállapodások születhessenek az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvei alapján. Hangsúlyozták azok­nak a javaslatoknak a fontos­ságát, amelyeket a Varsói Szerződés politikai tanácsko­zó testületé 1983 januári prá­gai politikai nyilatkozatában, s a hót szocialista ország párt­ós állami vezetői 1983 júni­usi moszkvai közös nyilatko­zatukban terjesztettek elő. R';- mutattak a szocialista orszá­goknak a katonai kiadások be­fagyasztására, illetve csökken­tésére vonatkozó javaslatai­nak, valamint a Varsói Szer­ződés országainak az Észak- atlanti Szerződés tagállamai­hoz intézett budapesti felhí­vásának fontosságára. A tárgyaló felek nagyra értékelték a Szovjetunió kö­vetkezetes erőfeszítéseit a bé­ke megőrzésére és a nemzet­közi feszültség enyhítésére. Egyetértésüket fejezték ki a Szovjetunió azon lépéseivel kapcsolatban, amelyeket a sa­ját és szövetségesei bizton­ságának erősítésé érdekében tesz. Hangsúlyozták, hogy a jelenlegi feszült nemzetközi helyzetben különösen fontos a szocialista közösség országai­nak egysége, a békéért és tár­sadalmi haladásért küzdő erők nemzetközi együttműkö­désének erősítése. Ennek kap­csán nagy jelentőséget tulaj­donítottak a KGST-tagorszá- gok közelmúltban Moszkvában lezajlott legfelsőbb szintű ta­nácskozásának, az ott elfoga­dott dokumentumoknak. A tárgyalások során nagy figyelmet szenteltek a délke­let-ázsiai térséggel összefüg­gő kérdéseknek. Megállapí­tották, hogy e térségben a feszültség fő oka az imperia­lista és más reakciós erőknek az indokínai országok ellen folytatott ellenséges tevékeny­sége, amely a térségben kia­lakult realitások megváltozta­tására irányul. Hangsúlyozták, hogy a délkelet-ázsiai hely­zet normalizálása érdekében mindenekelőtt véget kell vet­ni a térség országainak bel- ügyeibe történő külső beavat­kozásnak. Egyetértettek ab­ban, hogy a térség problémá­it békés eszközökkel, tárgya­lások útján kell megoldani, többek között az indokínai országok és az ASEAN-orszá- gok közötti párbeszéd tovább­fejlesztésével a kölcsönös tisztelet, az egymás belügyei- be való be nem avatkozás el­vei alapján. Ehhez az indokí­nai országok külügyminiszte­reinek 1984 januári és júli­usi vientianéi konferenciá­ján előterjesztett javaslatok reális alapot jelentenek. A Magyar Népköztársaság nagyra értékelte és támoga­tásáról biztosította a Kam­bodzsai Népköztársaság, a Vi­etnami Szocialista Köztársa­ság és a Laoszi Népi Demok­ratikus Köztársaság külpoli­tikai erőfeszítéseit, amelyek arra irányulnak, hogy Dél- kelet-Ázsia a béke, a bizton­ság és a térség országai kö­zötti együttműködés övezeté­vé váljon. A magyar fél üdvözölte a Kambodzsai Népköztársaság és a Vietnami Szocialista Köz­társaság közös elhatározásán alapuló újabb részleges viet­nami csaoatkivonást a Kam­bodzsai Nénköztársaság terü­letéről. Ennek kapcsán a felek hangsúlyozták: az 1984 júniusában harmadszorra sor­ra került csapatkivonás a Kambodzsai Népköztársaság belső stabilitása megerősödé­sének, az indokínai országok békeszerető politikájának újabb bizonyítéka. A Magyar Népköztársaság méltatta a Kambodzsai Nép- köztársaság, a Vietnami Szo­cialista Köztársaság és a Lao­szi Népi Demokratikus Köz­társaság barátságának, szoli­daritásának és együttműködé­sének fontosságát, az indokí­nai országok vezetői 1983 februárjában Vientianéban megtartott csúcskonferenciá­jának eredményeit. Az ázsiai térség biztonsá­gával összefüggő kérdések megvitatása során mindkét fél támogatásáról biztosította a Szovjetuniónak a térség bé­kéje és biztonsága megerő­sítésére irányuló javaslatait, valamint a Mongol Népköz- társaságnak azt a javaslatát, hogy Ázisia és a Csendes-óce­án térségének államai kösse­nek megállapodást egymás meg nem támadásáról, az erő­szakról való kölcsönös lemon­dásról. Meggyőződésüket fe­jezték ki, hogy az indokínai országok kezdeményezéseinek és e javaslatoknak a megva­lósulása nagymértékben hoz­zájárulna az egész világ bé­kéjének biztosításához. Rámu­tattak: üdvözölnek minden ésszerű javaslatot, amely elő­segíti a délkelet-ázsiai térség biztonságának megszilárdítá­sát. Támogatásukról biztosították Afrika népeinek igazságos harcát társadalmi és gazdasá­gi felemelkedésükért, vala­mint a gyarmati rendszer ma­radványainak felszámolásáért küzdő felszabadító mozgalma­kat. Mindkét fél kiemelte az el nem kötelezett országok moz­galmának megnövekedett sze­repét a fegyverkezési hajsza megfékezéséért és az egyen­jogú nemzetközi együttműkö­désért folytatott harcban. Ki­fejezték egyetértésüket az­zal, hogy az el nem kötele­zett országok mozgalma ál­lam- és kormányfői új-delhi csúcskonferenciájának idevá­gó határozata a délkelet­ázsiai térség békéje és biz­tonsága megteremtésének az alapját képezi. A felek kölcsönösen hasz­nosnak minősítették a tárgya­lásokat, a Kambodzsai Nép- köztársaság minisztertanácsa elnökének a Magyarországon tett látogatását, amely hozzá­járult a két ország és a két nép barátságának, sokoldalú együttműködésének erősítésé­hez. Chan Sy kambodzsai vi- szontlátogatásra hívta meg magyar partnerét, aki a meg­hívást köszönettel elfogad].». (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents