Nógrád. 1984. július (40. évfolyam. 153-178. szám)

1984-07-28 / 176. szám

Ellenfélnél: éifeen

Mindig a győzelem a cél

Interjú Igor Szkelrovval, a wovjeí IBV-válogatott csapatkapitányával

„Barátságos

^ÍGÓTi^'"

Péntek délután éppen csendes pihenője végéi?. «w-iunk kényte- n.eg/avaioi a szovjet ifjí- -égi válogatott uehany labdarúgója!: szövetség: kapitányuk és e->z6jnk távollétiben Igor Szkel- n'v -sspatkapitinyt kértük meg, segiteesi bemutatni együttesét. A re*. ' csak ébredező gólkirály- JéiCK készségesen állt rendelkezésünkre.

— Milyen helyezést vártak ebtől a labdarúgótornától?

— Elsőséget — felelte azonnal.

— És a« Európa-bajnok- Ságtól?

— Attól is. Véletlen volt, hogy a magyarok nyertek Moszkvában.

— Van az itteni csapatban olyan, aki szerepelt a szovjetunióbeli EB-döntőn?

— Bubljauszkasz, Kuzslev és én.

— Itt ae TBV-n melyik volt t legkellemetlenebb ellenfél?

— Az NDK ellen eleinte csak tapogatóztunk; ha ők rúgják az első gólt, nagyon nehezen tudtunk volna nyerni. A kubaiak játékstílusa pedig enyhén -szólva szokatlan volt; olykor ölen is rátámadtak a labdát vezető játékosunkra. Egredül a bolgár csapatot ismertük ellenfeleink közül.

— Mégis éppen ők raboltak pontot a szovjet válogatotttói. ..

— Balassagyarmaton, az NDK elleni mérkőzésen a keskeny pálya miatt • szenvedtünk, hiszen a széles játékterekhez szoktunk hozzá. A bolgárok elleni utolsó csoportmérkőzésen pedig már nem volt igazi tét, hiszen ismertük a többiek eredményét. Ha kell, szerintem több góllal is győztünk volna.

— Kiket tart csapata legjobbjainak?

— Bubljauszkasz és Gussln szinte mindig nagyon jól játszott Bogdaszarjan es Gaglo- jev egy-két mérkőzésen emelkedett a többiek fölé, de jó az egész védelem és nem panaszkodhatott! a többiekre sem.

— És az ellenfelek közül?

— A csehszlovák Furdát és Stanoseket, a bolgár Mintars- kit és Dimitrovot, hirtelen mások neve nem jut eszembe.

— Járt már Magyarországon?

RHP 4 V ' ^

Igor Szkelroy

— Most vagyok itt harmadszor, bár Salgótarjánban első alkalommal. Nagyon tetszik az a vendégszeretet és udvariasság, ahogy az idegen embert fogadják. Budapest szerintem egyébként a világ három legszebb városának egyike, és az összes szocialista országban járván elmondhatom, hogy az önök hazáját értékelem a legtöbbre.

— Mi * következő feladat az IBV után?

— Nagyon várjuk az utolsó mérkőzést követő ceremóniákat, köztük a bállal, hiszen mindannyiunknak , tetszenek w" itteni lányok. Otthon pedig már tart a bajnokság, a 4. helyen állunk. Már augusztus 2-án pályára léphetek, hogy segítsem a társaimat, remélhetőleg a dobogóra kerülni.

(vár-í

yereseg

ii

Péntek délelőtt a 2. sz. Volán pályáján barátságos labdarúgó-mérkőzésen találkoztak az IBV-csapatok külföldi vezetői a magyar szakvezetőkkel, kísérőkkel és rendezőkkel. A vendégek — annak ellenére, hogy magyar „köl- csönkapussal” tudtak csak kiállni, különösen a második félidőben elrét lel tucat góljuk révén, 9—3-i-a nyertek 3—2-es félidei vezetés után. A külföldiek találatainak több mint a felét, összesen ötöt a volt válogatott NDK-beii Vogel szerezte, míg honfitársa, 7,Hier játékvezető két, a román Belizna edző és a lengyel csapat vezetője, Opyc egy-egy gólt ért el. A magyarok közül HutÁk játékvezető, Baksa László szakvezető és Piski Elemér, a magyar csapat másodedzője volt eredményes.

Vasárnap 11 órakor újabb barátságos színhelye lesz a baglyasal.iai Volán-pálya: a megyei bajnokságban játszó, helybéli fenőttesapat az IBV négyes döntőjébe jutott kubai ifjúsági válogatottat fogadja.

Edzés előtt oldott hangulatban — vajon marad a jókedvből

a zárómérkőzés utánra is? Képünkön a magyar IBV-válo- garott négy tagja: Bartus, Petry, Jónás (takarva) és Orovecz.

BICSKEY BERTALAN i

„Hár a döntetlen is siker lenne"

Csütörtök délután kissé lógó orral ment le a pályáról a magyar IBV-válogatott a csehszlovákok elleni mérkőzés után, amelyet a mieink

4—1-re elveszítettek.' A vereség okairól kérdeztük másnap Bicskey Bertalan, szövetségi kapitányt, aki szakvezető társaival és a nemzetközi torna rendezőivel péntek délelőtt barátságos labdarúgó- mérkőzésen találkozott a 2. rs. Voián pályáján.

— A csehszlovák csatárok •zen a meccsen egyénileg jobbnak bizonyultak, mint a mi védőink — mondta a szakember. — Az » három magyar játékos, akire a támadókat bíztam, mintha kissé fáradt lett volna. Egyébként ellenfelünk most sokkal jobban, szervezettebben játszott, mint a szovjetekkel szemben; én ezt a mérkőzéseket láttam, ennek alapján dolgoztam ki nagyrészt a taktikát. Az első félidőnk hagyományosan nem sikerült, utána pedig a nagy akarásban még föl is lazult a védelmünk, így az újabb gól mellett még két helyzet adódott a kapunk előtt úgy, hogy inkább a csehszlovákokon múlott a kihagyásuk, mint rajtunk. Mindezzel együtt a döntetlen reálisabb lett volna, még ha ellenfelünk szünet után tovább javult is. Megint bénítólag ha« tptt játékosainkra a felfokozott várakozás, pedig komolyan gondoltam már az IBV előtt is, hogy számunkra a dobogóra jutá? is siker lenne. Különösen, ha a szovjetektől nem kapnánk ki...

— Van-e reális esély erre?

— Nagyon remélem, hogy a televízióban is látható zárómérkőzésre feljavulunk any- nyira, hogy legalább egy pontot tudunk rabolni, az immár egyedüli esélyestől. A saját kapunk előtt sokkal határozottabban kell semlegesíteni

Á góllövőlista élmezőnye

Négygólos: Szkelrov (szovjet); háromgólos: Gosúc

(csehszlovák), Robinson (kubai); kétgólos: Frvc (csehszlovák): Czachowski (íengycl): Jónás és Krizán (magyar); Gussin és Kuzsiev (szovjet); Mmlarski (bolgarta szovjet támadásokat, mint csütörtökön a síküveggyári pályán. Mindannyian láthattuk, hogy az ő csatáraik hi- ganymozgásúak, az átlagosnál jobban képzettek, gyorsak, technikásak, szinte előre kitalálják egymás gondolatait is. A mieinknek most még gyorsabbnak kell lenniök, úgy hogy nagyon meggondolom, ki játszón majd az utolsó találkozón. A délutáni edzés és a játékosokkal tervezett beszélgetés alapján döntök majd, szakvezető társaim meghallgatásával. Ha az állandó kezdő csapat tagjai közül valaki nagyon fáradt, nem lesz ott a pályára lépő 11-ben, legfeljebb a cserepadon. Egyébként többeknél tapasztaltam egy kis „leeresz- *ést”, ami ebben a korban sorozatmérkőzések vége felé részben érthető is.

■— Mi újság a sérült Kovács Ervinnel?

— Sajnos szombaton sem lehet ott a pályán, sőt hosz- szabb időt vesz igénybe, míg rendbe jön. Itt említem meg, hogy Orovecz ■ keddre teljesen meggyógyult, tehát nem sérülten játszott a csehszlovákok ellen sem, amíg meg nem rúgta az egyik védő. Gyengébb formája miatt is lecseréltem volna. Bartus és Jónás

pedig azért nem játszott végig egész mérkőzéseket, mert különösen az utóbbi gyenge fizikumú, ugyan úgy egy évvel fiatalabb még a többieknél is, mint például Eszenyi Dénes, őket szívesebben teszem be csereként, mert egy fáradó védelemmel szemben már több a keresnivalójuk. Nem véletlen, hogy Gyuszi cserejátékosként mindhárom magyar akciőgólban benne volt, kezdő emberként viszont nem boldogult a kubaiak ellen. Egyébként Kovács Ervin hiánya is érződik a csapaton, mert míg a többiek rendszerint inkább a második félidőben lendülnek bele, ő kezdettől fogva egészen végig „rakkol” a pályán, szerel, kifejeli a labdákat, hátul is, de a támadások szervezéséből ugyancsak kiveszi a részét. Egy embert azonban kellene tudni pótolniuk a többieknek. Az utolsó találkozónk kimenetele nagyobb részt az ellenfélen múlik a reális erőviszonyok alapján. Igyekszünk majd sok labdát szerezni, jobban védekezni és kontratámadásokkal kísérletezni. Ha nem kapunk ki tőlük és megszerezzük a harmadik, esetleg a második helyet, az már tehát nagy szakmai siker lenne.

Á mai program

Salgótarján, Kohász-stadion, 1<>.0!) óra:

CSEHSZLOVÁKIA—KUBA v. Sarlacki (bolgár) Gáspár, Benkő (mindkettő magyar)

17.45 óra: SZOVJETUNIÓ— MAGYARORSZÁG v.: Dinesou (román)

Ziller (NDK-beli), Waldes (kubai) Balassagyarmat,

Bgy. SE-pálya,

10.30 óra:

LENGYELORSZÁG— BULGÁRIA v.: Ka dato v (szovjet) Hősek (esehszlovák),

Tálas (magyar) Bátonytcrenye, NJBSC-pálya,

......... 10.30 óra: J

R

OMÁNIA—NDK v.: Huták (magyar) Listkiewicz (lengyel) Enreiler (magyar)

A szombati magyar—szovjet IBV-mérkőzés után ugyancsak közvetíti a televízió a záróünnepséget. (Remélhetőleg ez nem marad el eső miatt, mint a megnyitó!) A tervek szerint 19—20 órakor vonulnak be induló hangjaira a csapatok a pályára, majd az első három helyezett válogatott csapatkapitánya átveszi a legjobbaknak járó díjakat. A győztes együttes nemzeti himnusza után a különdíjakat adjak át, majd Pálfalvai László, a Nógrád megyei Labdarúgó Szövetség elnöke mond záróbeszédet. A magyar Himnusz után a játékosok ismét az indulóra vonulnak ki a stadionból.

Este fél 9 órától a Karancs Szálló éttermében lesz az ünnepi búcsúvacsora, majd a sportolók számára IBV-balt rendeznek a salgóbányai KISZ-iskola videodisco műsorával. A csapatvezetőket, játékvezetőket a megyei tanács sportosztályának vezetője látja vendégül záró fogadáson. Vasárnap és hétfőn utaznak el a küldöttségek, hogy jövőre a bulgáriai Ifjúsági Barátság Versenyen találkozzanak ismét, akik közben nem „öregszenek ki” a korhatárból. Viszontlátásra tehát jövőre!

Labdarúgás

Mérlegen a második vonal

7. Képzeletbeli

A posztonként rangsorból összeállítottuk a képzeletbeli másodosztályú válogatottakat. A rangsort böngészve egész kiváló csapatok alakulhatnának a nevekből. Persze az olvasó szubjektumára bízva, ezen tetszés szerint válogathat.

„A” csapat: Eller — (Sopron) — Paróczai (DMVSC), Martinkovics (Olajbányász), Takács (Debreceni K.), Fodor (KVSE) — Petrovics (KVSE), László (Olajbányász), Olajos (Siófok) — Megyeri (Szekszárdi, Leskó (KVSE), Szekeres (Békéscsaba).

„B” csapat: Ulbert (HMSE) — Királyvári (Békéscsaba), Zsidai (Eger), Kohász (Keszthely), , Mater (Bakony Vegyész) — Pásztor (Békéscsaba), Morvái (Baja), Csepregi (Eger) — Szabó (Siófok), Kovács II. (Salgótarján), Halász (Keszthely).

„C” csapat: Erdélyi (Ganz- MÁVAG) — Babcsán (Salgótarján), Csontos (Szolnok), Méhesi (Eger), Huszár (22. sz. Voián) — Varj*a (HMSE), Bó- di (Siófok), Hozbor (Olajbányász) — Dióss.v (Bakony Vegyész), Stark' (HMSE), Aranyosi (22. sz. Volán).

A válogatottakat böngészve: lehet, hogy nem is az „A” csapat az erősebb?

Síppal, zászlóval

A bainoki évadban lejátszott 3S0 mérkőzésen 111 játékvezető működött közre. Össze: »5, tavasszal 85 feketeruhás kapott szerepet.

A 111 működő játékvezetőből 13 fő csak vezetett, 36 fő csak partjelző volt és 62 fő mindkét feladatot ellátta. Az NB II. legfoglalkoztatottabb játékvezetői: Boros és Kovács II. Mindketten 29 alkalommal kaptaic küldést. Őket Bogyó és Inges követi 27—27, majd Sárkány 26 küldéssel. .

Nógrád megyéből négy játékvezető működött közre másodosztályú mérkőzésen. Közülük Ben kő és Gáspár 24—24, Urbar, 2 és Enreiter 1 alkalomma.. Benkő 7 mérkőzésen dirigált, 17 mérkőzésen lengetett, Gáspár 6 alkalommal fújta a sípot, 18 alválogatottak

kálómmá! „partjelzett”, Ur- bán (még ősszel) két találkozót vezetett, míg Enreiter egyetlen mérkőzésen mint partjelző működött közre.

Fegyelem..;

A játékvezetők sárga és piros lapokkal fegyelmezik a renitenskedő játékosokat. A bajnoki évadban 278 fő szedett össze sárga lapot. A kiosztott sárga kártyák száma 646. (Ősszel 340, tavasszal 306). A sárgalaposok képzeletbeli versenyét a hódmezővásárhelyi Fitaía és a siófoki Takács vezeti 8—8 lappal.

A játékvezetőknek 63 eset-i ben kellett a büntetés legszigorúbb eszközét a piros lapot felmutatni. Ezt a 63 piros lapot összesen 56 labdarúgó kapta, hiszen a salgótarjáni Kalmár 3. és Berindán 2, az egri Horvát, a hódmezővásárhelyi Riczu, a mezőtúri Vá- czi és a szolnoki Ágh szintén 2—2 alkalommal került a kiállítás sorsára.

Zárszó

Az elmúlt néhány napban elemeztük az 1983/84. évi NB Il-es labdarúgó-bajnokság színvonalát, teljesítményét, összehasonlításokat végeztünk az őszi és a tavaszi szereplés, a hazái és idegenbeli mérleg alapján. Értékeltük a nézőszám alakulását, a gólokat,' góllövőket. Játékosrangsort állítottunk fel. összeállítottuk az NB II. 1983/84. évi válogatottját. Szóltunk a játékvezetők tevékenységéről, a fegyelmezésekről.

Reméljük összeállításunkban talált az olvasó olyan területet, amely felkeltette érdeklődését, több helyen a szubjektumra bízva a további elemzést.

Most már a felkészülés elején tartanak a második vonal csapatai. Készülnek az 'Labb bájnóki idényre: aíjiely labdarúgó. sportvezető-'és; V’fir- Tíóló számára új reményűjét kelt. A becsületes, kemájpv felkészülés az eredményekben tükröződik vissza...

(Vége)

~ pilinyi Előkészületi mérkőzés

SBTC—Nagybátony 4—2 (1—2)

Salgótarján, tóstrandi pálya, y.: Gáspár. SBTC: László. (Rédei) — Babcsán, Zimonyi, Talapa, Mákos — Juhász, Balga (Oláh), Gyime- si — Tamás (Berindán), Kovács (Csernák), Gyöngyösi. Nagybátony: Kiss — Csékl. B. Kovács, Bedő. Bazsó — Szabó. László (Tóth), Németh — Szőke, Szarvas (Laczkó), Szabadi.

A kiegyensúlyozott játék 13. percében a bal szélen felfutó Szarvas 30 méteres finis után a léc alá lőtt. 1—0. A 28. percben Szarvas ismételt, ezúttal a jobb oldalról lőtt a

hálóba. 2—0. Juhász szép fejesgóllal szépített a 38. percben, 2—1. Újrakezdés után Mákos visszagurított labdáját Gyöngyösi perdítette a hálóba. 2—2. A 67. percben újból Gyöngyösi volt eredményes. 3—2. A lefújás előtt szögletből Juhász perőitett fejjel a hálóba. 4—2.

Haász Sándor: — Fáradtan játszott a csapatunk, de a 4 gól biztató volt.

Répás Béla: — A jobb csapat ellen eredményes volt a játékunk, elégedett voltam csapatommal.

— mátyus — j

Falusi dolgozók spartakipdja

Körzeti döntő Palotáshalmon

A múlt hét végén a palotáshalmi körzet tizenkét községének fiataljai voltak érdekeltek a falusi dolgozók nyári spartakiádjának helyi döntőin. Az izgalmas vetélkedésre jellemző volt a résztvevők sokrétű érdeklődése a különböző versenyszámok iránt, valamint egy-egy sportágban a versenyzési kedv és a küzdőszellem. Sajnos, ezúttal is megmutatkozott Buják és Szirák község vezetőinek, illetve fiataljainak közömbössége a sportág iránt. Csak remélni lehet, hogy az augusztus 12-i „nagy döntőn” ők is képviselik majd lakóhelyüket.

A női számokban kizárólag hehalmi lányok állhatták

a dobogóra. Különösen Molnár Éva tett ki magáért, aki megnyerte a 100 és a 400 méteres síkfutást, a távol- és a magasugrást is. A súlylökésben Molnár Erzsébet, gránátdobásban Madlena Tímea bizonyult a legjobbnak.

A férfiak vetélkedésében a kisbágyoni Czimer Sándor győzött 100 méteren és távolugrásban, a palotáshalmi Krácser Péter pedig a 400 és a 800 méteres síkfutást nyerte meg. Két „földije” közül Papp Árpád 1500 méteren, Forgó (Hyula, gránátdobásban lett első. A magasugrást a héhalmí Ambrus Ferenc, * súlylökést a kisbágyoni Szüct Gyula nyerte.