Nógrád. 1984. július (40. évfolyam. 153-178. szám)

1984-07-28 / 176. szám

Rendőri tapasztalatok, tanulságok Ittasan és gyorsan hajtott SIKLÓS JÁNOS: Zilahy Lajos utolsó évei a Skodával Szükség van a közlekedés állandó és felyamatos ellenőrzésére A NÖGRÄD MEGYEI Rendőr-főkapitányság köz- biztonsági és közlekedésren­dészeti osztályénak kis szo­bájában vagyunk. Rendőrök, társadalmi segítők, Volán­ellenőrök ülnek az asztalok körül, s hallgatják az eliga­zítást. Közúti ellenőrzésre in­dulunk, amelynek célja, a közúti közlekedési fegyelem szilárdítása, a forgalom se­gítése. Célja a KRESZ-módo- sitással bevezetett szabályok betartásának ellenőrzése, az ittas járművezetők felderíté­se, a biztonsági övék haszná­latának ellenőrzése. Az el­lenőrzés kiterjedt az úgyne­vezett fertőzött külterülete­ken kívül a 21-es, a 22-es, a 2-es, 23-as, a főbb közlekedé­si útvonalakra, lakott és lakott területen kívüli szakaszokra. Az eligazító tiszt az udvari­as, segítő szándékú ellenőr­zésre hívja fel a figyelmet. Külön hangsúlyozza, hogy az ellenőrzés során érvényesül­jenek a jogalkalmazás, a jog­politika irányelvei. Külön felhívták a figyelmet, hogy a rendőrök intézkedései le­gyenek szakszerűek, differen­ciáltak, s kerüljék a zaklató jellegű eljárásokat. Beindult a gépezet. A me­gye szinte minden települé­sén megtalálhatók az intéz­kedő rendőrök. Munkájukat több, úgynevezett TRAFI- PAX-szal felszerelt gépkocsi segíti. Az éter hullámain hallatszanak az intézkedések. Mi a parancsnoki kocsiban tartózkodunk. Halljuk az in­tézkedéseket. Meg-megállunk egy-egy ellenőrző csoport mellett. A jelentés után részt veszünk mi is az ellenőrzés­ben. Még Salgótarjánban va­gyunk, s a KP 06—35 for­galmi rendszámú Lada sze­mélygépkocsinál az ellenőr­zés mindent rendben talál. Nem úgy Mátraszelén, ahol ® BU 37—83-as forgalmi rendszámú Volán-autóbusz nyitott ajtóval közlekedett. Végh Sándor elismeri vét­kességét, a bírság ellen sem tiltakozik. Nagybátonyban már szomorúbb « kép, P. Ambrus dorogházi lakost vérvételre kellett az ügye­letre bevinni. Bevallása sze­rint is 2,5 deciliternyi pá­linkát és sört fogyasztott. Bár egyszer ilyen cselekményért már volt büntetve, mégsem tanult. Kisterenyén a KJ 84—55-ös Lada típusú gép­kocsi műszaki hibás, a kocsi tulajdonjoga sincs tisztázva. Persze a följelentés itt is megtörténik. A CP 51—49-es Skoda személygépkocsi veze­tője nemcsak a sebesség ha­tárát lépte túl, de ittasságot is észrevették az ellenőrző szervek. Elszíneződött a szonda, vérvételre kellett vinni vezetőjét. DE MINEK a példák so­rozatát emlegetni? Legjobb, ha összefoglaljuk az ellenőr­zés tapasztalatait. Ügy lehet megítélni, hogy elérte célját, jól szolgálta a közlekedés biztonságának, zavartalansá­gának javítására tett intéz­kedéseket. Mindjárt elöljáró­jában ki kell jelenteni, hogy az egész megyére kiterjedő ellenőrzés során meg lehet állapítani; a közlekedésben részt vevők nagy többsége be­tartja az előirt szabályokat. De azt is hangsúlyozni kell, hogy nem kevés azoknak a száma, akik megszegik, il­letve megszegték a KRESZ valamelyik előírását. Ezt leg­inkább a statisztikai számok bizonyítják. A közúti ellenőrzés során 1317 járművet vizsgáltak. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az ellenőrzött járművek 3,3 .százalékát műszakilag hi­básnak találták, összesen 44 járművezetővel kellett ilyen ok miatt valamilyen intézke­dést foganatosítani. Az ellenőrzés egyik lénye­ges célja volt az ittas vezetők kiszűrése. Ennek érdekében az ellenőrzők 267 alkohol- szondát használtak fel, amelyből 8 esetben a szonda alkoholos befolyásoltságot mutatott. Ezekkel a jármű­vezetőkkel szemben a vérvé­tel eredményétől függően el­járás van folyamatban. Feltűnően magas volt azok­nak a személygépkocsi-veze­tőknek a száma, akik a biz­tonsági övét nem, vagy nem szabályosan használták. Ösz- szesen 61 esetben kellett in­tézkedni, melyből egy sza­bálysértési feljelentéssel, 39 bírságolással, 21 pedig fi­gyelmeztetéssel zárult. A KRESZ kiemelt szabá­lyait megsértők közül emlí­tést érdemelnek a gyorshaj- tók, a közlekedés rémei. Az ellenőrző műszerek 37 eset­ben mutattak sebességtúllé­pést, amelyből kettő szabály­sértési feljelentéssel, 23 bír­ságolással, 12 figyelmeztetés­sel zárult.. Bár későn sötéte­dik, ennek ellenére tapasztal­tuk, hogy a sötétség beálltá­val elmarad, illetve nem min­dig megfelelő a járművek ki­világítása. A szabálysértési feljelentés, a helyszíni bír­ság, és a figyelmeztetés itt sem maradt el. összességében az egészen rövid idő alatt megtartott ellenőrzés során hat büntető és 13 szabálysértési feljelen­tésre, 101 bírságolásra és 89 figyelmeztetésre volt szük­ség. Ez a szám pedig igen magas! A TAPASZTALATOK, ta­nulságok mellett örvendetes viszont, hogy az ellenőrzés idején közlekedési baleset nem történt. Mindezek azt mutatják, hogy továbbra is szükség van a közlekedés ál­landó és folyamatos ellenőr­zésére, s ezt elsősorban a szabályosan közlekedők ér­deke, biztonsága indokolja. Éppen ezért a jövőben a je­lenlegihez hasonlóan, fokozot­tabb ellenőrzést tartanak me­gyénk közútjain, hogy ki­szűrjék a szabályokat meg­szegőket, az ittas vezetőket, segítsék a közúti közlekedési fegyelem szilárdítását. A szabályisértőknél a felelősség­re vonás sem maradhat el. Ezt mindnyájunk érdeke megköveteli.! ». fc 17. — Mint a spanyol rádió bemondója, Madridban az ország nyilvánossága előtt engem bolsevik felforgatóként aposztrofált. Bizonyára tudod, a madridi egyetemen vala­mennyi művemet, az amerikai egyetemen egy, és a belgrádi egyetemen négy könyvemet a kötelező olvasmányok cím­jegyzékén, a klasszikusok között szerepelteti. Hogyan lehet Spanyolországban egy bolsevik felforgatónak a könyveiből kötelező olvas­mány? — érvelt Muráthy a rádióban. Később azután, 1971-ben Madridban telefonon kere­sett a Ritz Szállóban. Felhí­vott és kérdezi: „A mesterrel beszélek?” Mire én higgadtan azt feleltem: „Az ön számá­rra a mester soha többé nem lesz Madridban.” Az utcán újra megpróbálkozott.' Akkor meg azt mondtam neki: „Bo­csánat hölgyem, ' valakivel összetéveszt.” Itt kénytelen vagyok köz­beszúrni egy megjegyzést. Gyakran emlegette írói mun­kásságával kapcsolatban az amerikai irodalomkritika kedvező véleményét. Ez a közlés azonban pontosításra szorul. Az amerikai kiadók reklám- hadjárata Zilahy könyveinek esetében is az olvasók figyel­mének fölkeltését szolgálta. Kiadott műveit „szenzáció­ként” hirdették. Egészen más műfaj azonban az irodalomkritika, amely megjelent műveket méltat vagy nem méltat figyelemre; megdicsér vagy elmarasztal. Zilahy könyveinél' az iroda­lomkritika részéről a íigye- lemreméltatás gyakran elma­radt Amerikában, Jugoszlá­viában és Spanyolországban is. Ezért némi fenntartással fogadom azt a közlést, hogy egyes könyvei a különböző egyetemeken a kötelező ol- . vasmányok körébe kerültek, bár ez irányú kételyeimet elhallgattam előtte. Az viszont teljesen megfelel a valóságnak, hogy az egyik legolvasottabb író volt Ame­rikában, Jugoszláviában és Spanyolországban is, hozzá- tehetem, hogy a harmincas években nálunk is. Könyvei­nek új kiadásai a hatvanas években idehaza ismét gyor­san olvasóra találtak, amikor Zilahy munkái még újdonság számba mentek. A nyomdából érkező oldal­levonatokat ellenőriztem. Odaadtam Zilahynak is. Néze-* gette, azután szó nélkül to­vábbította a várakozó törde­lőszerkesztőnek, és visszatért ellenérveihez. — Egészen furcsa esetem volt Dohnányi Ernővel is, a zeneszerzővel. Egy fülkébe kerültünk a Párizs—Zürich vonaton. Ez azon a napon volt, amikor az újságok hírül adták a német fasiszta hábo­rús bűnösök nürnbergi peré­nek ítéletét (1946. októben 1* októben 2., Népszava). (:Dohnányi Ernő, a ma­gyar zeneszerző, a másod'ls világháború végén Ausztriába ment, 1947-ben Argentínába, majd 1948-ban Amerikába. Floridában telepedett le.-) — Mutattam az újságot Dohnányinak és mondom, mennyire megérdemelték ezek a gyalázatos emberi teremt­mények az akasztófát. Dohná­nyi valamiért tiltakozott, és közben azt mondta, hogy a háború máskénti alakulása esetén a történelem is más­ként alakul. Ebből szóváltás keletkezett, majd heves vitá­vá fajult az érvelés, és köz­ben egyszercsak a kupé cso­magtartójából lezuhant egy hatalmas hátizsák. Úgy fejbe- ,találta Dohnányit, hogy . az előrebukott. Ijedten fölügrott, és rémülten nézett rám, azt hitte, hogy én ütöttem le. Kiszaladt a fülkéből, és a legközelebbi megállónál le­szállt a vonatról. Ez is abban a tudatban halt meg, hogy padlóra küldtem. — Mi újság a filmjeid kö­rül? Kérdezted, van-e kap­csolatom a filmgyárral. (Folytatjuk) Tiz munkaadó — húsz főnök Arellenörzés igazgatási társulásban Tíz munkaadója van egy­szerre Forgács Imrének, a fő­nökeinek a száma pedig ke­rekén húsz. E különös állás a tanácsai^ igazgatási társu­lásainak köszönhető. — Az árellenőrzést illetően ae év elején alakították meg a volt pásztói járás területén az igazgatási társulást — mondja a fiatalember —> A „székhelyem” Palotáshalom, az itteni tanács végrehajtó bi­zottsága gyakorolja fölöttem a fegyelmi jogkört is. Munka­helyem viszont a volt járás egész területe, a felettesem pedig a közös ügyintézésre szövetkezett tíz tanács elnö­ke, illetve vb-titkára. R kőművestől helyezték a korábbi szabályo­zást. Mégis előfordul, hogy valaki a korábbi egységár- gyűjtemény alapján számláz. — A hibák eredője tehát inkább a felületesség? — Tudatos árdrágítást nem tapasztaltam, inkább arról van szó, hogy nem mindig köve­tik nyomon a rendelkezések változását. „Bevándoroltból* idevalósi Nem ritka, hogy a vétette­lek összejátszása alapvetően megváltoztatja egy ember életútját, egészen másfelé ka­nyarodik el, mint ahogy ifjú fővel elképzelte. Valahogyan így történt ez Johanovics Ferenccel is, bi­zonyára jót derült volna raj­ta. ha valaki azt jósolja meg. hogy bárom évtizedet Nógrád megyében fog eltölteni és egy kis palóc ízt is kap a beszé­de. ..- Az, hogy pedagógus let­tem, egy csöppet sem volt véletlen. Apám fővárosi ta­nító volt, igazi pedagógiai légkörben nőttem föl. Kez­dettől katedrára vágytam — a hat évvel idősebb nővérem is sok szépet mesélt a tanító­képzőről, amikor odajárt. Természetesnek tűnt, hogy a budai tanítóképzőbe jelent­keztem, fővárosi lakosok foltunk. Nem volt olyan könny fi be­jutni, mint manapság: akko­riban alkalmassági vizsgála­tot is végeztek, teszteket kel­lett kitölteni, volt hallásvizs­gálat és egyebek. (Ma sem ártana, gondol néha erre az ember — de sajnos, keve­sebb az igazi pedagógusi vé­ti ájú fiatal, különösen az erő­sebbik nemhez tartozók kö­zött. ..) — Amikor 1954-ben elvé­geztem a főiskolát, ének sza­kos lettem. Szerettek volna rábeszélni a történelemmel párosított szakra, de mivel szólóban is lehetett szakosod­ni, nem álltam kötélnek. A diploma megszerzése után úgy volt, hogy a főiskola vá­lasztotta ki a helyet, kit ho­vá tegyenek. Baglyasaljára úgy kerültem, hogy a zongo­ratanárnőm nagyon kedvelt engem. .. Ö fiatalkorában ta­nított itt egy ideig, és sok kedves emlék fűzte ehhez a helyhez. Különösen a tájra emlékezett vissza nagy szere­tettel, a kis faluhoz közeli hegykoszorúra, csupa ilyen romantikus dologra. Mivel a kedvence voltam, hát ide he­lyeztetett. Én hiába kértem, ne legyen ilyen jó hozzám, inkább segítsen Pesten elhe­lyezkedni, mert ott van a la­kásunk, . szüleim — végül csak idejöttem. Egy évig gyakorló pedagógusként kel­lett dolgozni, hogy a végle­ges államvizsgát letehessük. Így az első év után nem kér- ■tem, hogy áthelyezzenek máshová, aztán meg mindig halasztottam. Az lett a vége, hogy megszerettem az iskolát, a környéket és itt ragadtam. Három év múlva megnősül­tem, itteni lányit vettem fe­leségül, ő is idekötött. Most kaptam meg a várostól a 30 éves plakettet. — hát .ezt a zongoratanárnőmnek köszön­hetem. A Baglyasaljai Általános Is­kola igazgatói' szobájában be­szélgetünk. Ebben a kis he­lyiségben évek óta — szin­te változatlan a berendezés — puritánság és kényszer egyaránt van ebben, hiszen vannak fontosabb dolgok is, amit meg kell venni, mint egy-egy szép szőnyeg, új fo­telok. — Ez az iskola eredetileg bányaigazgatói lakás volt, na­gyon szűk az épület, a fo­lyosón különösen nehéz köz­lekedni. Kezdetben csaknégy_ osztályos volt az intézmény, váltott tanítással. Aztán 1956- ban úgy nézett ki, lehetőséget kapunk újabb négy osztály megépítésére - de az akkori igazgató a pénzkeret felét át­adta az orvosi rendelő építé­séhez, mert azt ígérték, a kö­vetkező évben „visszakapjuk” - de az a két tanterem azóta is épül... Így egy raktárhe­lyiség átalakításával együtt is csak héttermes az iskolánk. De kabinetrendszerben dol­gozunk, a műhelyt és a tor­natermet, időnként a hétközi diákotthon helyiségeit is fel­használva, vándoroltatással elférünk. És eszközöket min­dig igyekeztünk beszerezni, ezen a téren jók a feltétele­ink. — Ügy látom. valamilyen felújítás elkezdődött. Vagy ez csak a szokásos évi tatarozás? — Nem, valóban végre fel­újítás indult el. A nyár fo­lyamán fog tartani, külső­belső tatarozás lesz, egyes termekben padlócsere. Első­sorban esztétikailag változik majd a kép, mert nagyon el­hanyagolt volt már az egész épület. De tesz még egy nagy­dolog: a legkorszerűbb vilá­gítással látják el az iskolát, minden új szabványt bevezet­nek, az előírt fénymennyi- ségtől a beesési szögön ke­resztül. .. ! — Sok dolog, változott a harminc év alatt, mióta itt van? — Hálom évtizede isme­rem az iskolát — ezalatt egy- kéj éves „kiruccanásaim” azért voltak; amikor nem volt ének szakos a Bartók úti iskolában, ott is tanítottam,' két évig a városi tanács mű­velődési osztályán is dolgoz­tam. Ami nagy változás volt: a lakosság jó része kicserélő­dött, sokan „bevándoroltak” az Alföldről, egyre inkább el­tűnt az a régi közösség, ami a bányatelepi lakókat jelle­mezte. Régebben, ha egy gyerek nem köszönt az utcán, a Józsi bácsitól a Mari né­niig bejötték szólni: „Tes­senek vigyázni erre a gye­rekre, nem köszön az idő­sebbeknek!...” Amióta a hét­közi diákotthon, idekerült, az átlagosnál jóval nagyobb arányú a hátrányos helyzetű gyerek nálunk. Minden kis eredményért itt többet kell tenni, mint más iskolákban. Akik ismerik az itt folyó ok­tató-nevelő munkát, azok tudják, milyen erőfeszítéseket teszünk, hogy biztos alapok­kal engedjük tovább a tanu­lókat. Ami ebben segít: a kis létszámú osztályok és a peda­gógusok hite. Éneikül bizo­nyára nem alakult volna ki olyan tantestület, amelybe a Kemerovo- és a Beszterce-Ia- kótelepről is járnak 15—20 éve, a nehézségek ellenére. fi. Kiss Magdolna 4- M0GRAD - 1984. július Zß.t szombat a női szabóig Az ál-ellenőr közös alkal­mazása természetesein nem jelentheti azt, hogy percnyi pontossággal beosztják: hol és mennyi időt tölt el Forgács Imre. — Igyekszem rendszeresen mindenhol megjelenni, az útiprogramomat azonban mindig a feladatokhoz igazí­tom. Ebből eredően tehát esetleg előfordulhat az is, hogy az egyik tanácson két­szer jelenek meg addig, míg a másiknál egyszer. A körzeti árel'lenőr feladata igen sokrétű. A hatalmas te­rületen hozzá tartozik a kis­üzemi termelők, a kisiparosok és a gazdasági munkaközös­ségek felügyelete. A szakmák palettája pedig igen színes, hiszen az építőipart képviselő kőműves, festő, ács és építő­ipari asztalos mellett épp úgy kell foglalkozni Forgács Im­rének a fuvarozó kisiparossal, mint a női szabóval. — Éppen ezért nem is le­het egyhangú ez a munka. Kellő önállóságot biztosítanak a számomra, a változatosságra pedig az ellenőrzési terv ösz- szeállításakor is törekszem. Ügyelni a törvényességre A közösen foglalkoztatott árellenőr munkája alapvetően egy célt szolgál: ügyelni kell az alkalmazott árak törvé­nyességére, helyességére. Hi­ba pedig előfordul... — Ha nem is gyakran, de tapasztalok mulasztásokat, el­sősorban az építőipari szak­mákban. Az utóbbiakra egy 1983-as rendelet állapította meg a hatósági iránydíjakat, ezzel együtt hatályon kívül E feladatkör ellátásai! og szaképzettség és kellő gya­korlat kell. Forgács Imre építőipari technikus, a hu­szonhét éves fiatalember pedig eddig csakis tanácsi „kötelék­ben” dolgozott. A Pásztói nagyközségi Tanács, illetve a költségvetési üzem volt a ko­rábbi munkahelye, a körzeti árellenőri feladatkör átvétele előtt pedig az ugyancsak ta­nácsi jogkörbe tartozó SA­MESZ volt a kenyéradója. A volt járás egész területére ki­terjedő árellenőri munkát az igazgatási társulás létrehozá­sa, 1984. február 16-a óta vég­zi. Ennyi idő már elegendő ahhoz, hogy összefoglalhatók legyenek az első tapasztalatok. — Az igazgatási társulás létrehozása mindenképpen célszerű volt, különösen ezen a területen — mondja a fi­atalember. — Egyszerűen «le­hetetlenség minden tanácsnak külön alkalmazni az árellenőr­zésre egy-egy embert, hiszen sok településen kevés az eb­be a munkakörbe tartozó „ügyszám”. Rz ésszerűség diktálta Az igazgatási társulásnak pedig az egyszerűség mellett van még egy előnye. Az ön­álló munkakör segíti a szak­mai szempontok érvényesülé­sét, s ez már a munka minő­ségét alapozza meg. A taná­csok összefogását tehát az ésszerűség diktálta. A vég­eredmény pedig nem keve­sebb. mint az, hogy hatéko­nyabbá válik a fogyasztói ér­dekvédelem. Az árellenőr munkája ugyanis végső soron ezt szolgálja. Utazásokkal, számlák böngészésével. 8 ha a tapasztalt hiányosságok azt követelik meg, akkor hatósági intézkedésekkel, eljárások kezdeményezésével is. K. fi. ,

Next

/
Thumbnails
Contents