Nógrád. 1984. július (40. évfolyam. 153-178. szám)

1984-07-26 / 174. szám

ELBIRTOKOLHATO-E A KÖZÖS TULAJDONI HÁNYÁD? H. L. szécsényi olvasónk házasságát a bíróság nyolc év. vei ezelőtt felbontotta, az ítéletben a házastársak közös tu­lajdonában levő lakóház kizárólagos használójául a fele­séget jelölte ki, tekintettel arra, hogy a két gyermeket a feleségnél helyezték el és H. L. is beleegyezett — éppen a gyermekek miatt —, hogy a közös lakóházat kizárólago_ san használja a felesége. Azóta a gyermekek felnőttek, cs-iládot alapítottak, a lakóházat elhagyták. Kérdése: kér- he'i.e azt, hogy a lakóházba visszaköltözzön, vagy ha nem kíván visszaköltözni, ném szerzi-e meg elbirtoklással a kö­zös lakóházból az ő részét is a volt felesége, aki most a lakásban lakik? A lakóházra fennálló tulajdonosi minősége nem szűnt meg olvasónknak azzal, hogy a bíróság őt a Iákás elha­gyására kötelezte és ebbe ő is beleegyezett az eljárás so­rán. A tulajdonost tulajdonosi mivolta alapján ún. rész- jogosítványok illetik meg, így: a birtoklás joga, a hasz­nálat és hasznok szedésének joga, továbbá a rendelkezési jog, amely lehetővé teszi, hogy az előbbi jogosítványokat másnak átengedje, tulajdonát megterhelje, vagy másra át­ruházza, elidegenítse. Olvasónk a lakóház használatának jogából van kizárva a bírói ítélettel és saját beleegyezésével is. Feltételezhetően ezt a döntést a bíróság a nyolc évvel ezelőtt fennálló kö­rülményekre alapította. A megváltozott körülményekre, élethelyzetre hivatkozva olvasónk a tulajdonos jogosultsága alapján kérheti, hogy volt felesége kizárólagos lakáshasz­nálatai szüntesse meg a bíróság és részére is biztosítsa a használati jog gyakorlását. Tekintettel arra. hogy a gyer­mekek már nem laknak a lakásban, azt nem használják, olvasónk által a volt feleség ellen indíto't bírósági eljárás a lakás használatának visszaállítására eredményre vezethet. Olvasónk kérdésének második részével kapcsolatban a következő mondható: Az elbirtoklás jogintézménye való­ban a tulajdonjog megszerzésének egyik módja. A Polgári Törvénykönyv 121. §. (1.) bekezdése szerint „elbirtoklás útján megszerzi a dolog tulajdonjogát, aki a dolgot sajátja­ként tíz éven át szakadatlanul birtokolja”. Olvasónk, aki volt feleségevei együtt közös tulajdont szerzett, tulajdoni hányadát akkor sem veszti el, illetve azt volt felesége el­birtoklás útján nem szerzi meg, még akkor sem, ha olva­sónk ezt a közös tulajdont válásuk óta — nyolc éve — egyáltalán nem is látta volna. De nem csak azért nem következik be az elbirtoklás, mert csupán nyolc éve áll fenn az a helyzet, hogy a közös tulajdonnak a volt fele­ség a kizárólagos használója, az elbirtokláshoz pedig tíz éven át fennálló szakadatlan birtoklás szükséges. Az említett jogszabály ugyanis tartalmazza a „sajátja­ként” kifejezést is, mint az elbirtoklás -évik követelmé­nyét. A bírói gyakorlat és a jogértelmezés szerint: a saját­jaként történő birtoklást csak akkor lehet megállapítani, ha a birtokos nemcsak a külső megnyilvánulások szerint birtokolja a dolgot sajátjaként, hanem maga is alapos ok­kal feltételezheti azt, hogy sajátjaként birtokol. A birtokos­nak tehát abban a tudatban kell lennie, hogy birtoklását kívülálló személy jogszerűen pem szakíthatja meg — <«■ a tulajdonos sem. Nem sajátjaként birtokol az, aki tudja, vagy tudnia kellene, hogy birtoklása nem végleges, pl. azért, mert tudja, hogy a dolog tulajdonosa bármikor kö­vetelheti a birtoklás megszüntetését. Olvasónk esetében tehát az elbirtoklás a volt feleségé­vel közös tulajdonukban levő lakásra a fentiek szerint nem következik be, de mindezek mellett ajánlatos, hogy a tulajdonos — ha nem is lakik a lakásban — a tulajdoná­val kapcsolatos jogainak és kötelességeinek folyamatosan eleget tegyen, tulajdona sorsát állandóan figyelemmel kí­sérje. DR. ZS. A. Elismerés társadalmi munkáért vasutasoknak Északiak délen „Mögégették" a szögedi boszorkányokat A salgótarjáni MÁV épület- fenntartó 13. sz. építésvezető­ségén két szocialista brigád, a Kossuth és a József Attila ifjúsági brigád működik. A Kossuth brigád már nagyon hosszú múltra tekinthet vissza. Jó munkájukért több ízben elnyerték a bronz, ezüst és arany fokozatú ki­tüntetést. Sőt kétszer egy­más után a MÁV Kiváló bri­gádja kitüntető címet is meg­kapták. Mint Telek László építésve­zető elmondotta, az utóbbi években mindkét brigád bal­Szarvasgedén júniusban több napos társadalmi mun­kát végzett a község lakossá­ga A felvásárlási épület tata­rozását mintegy 25 000 forint értékben végezték el. Így a község lakosságának régi vá­gya teljesült. Ezzel a mun­kával községünkben több összeállította: Tóth Jolán i ■ — esetmentesen teljesítette túl terveit. A közelmúltban mindkét brigád Salgótarján város Ta­nácsa és a Hazafias Nép­front városi bizottsága által oklevél kitüntetésben része­sült a településfejlesztést se­gítő társadalmi munkában el­ért kimagasló eredményükért. Az oklevél mellé felsőbb szer­vük pénzjutalmat is biztosí­tott a brigádoknak. Igyekez­nek e tevékenységüket tovább fokozni — mint. ahogy ezt a brigád tagjai beszélgetésünk során elmondották. — szűcs — éven át megoldott lesz a ta­karmány felvásárlása és áru­sítása. Köszönetét mondunk a Pa­lotáshalmi nagyközségi Ta­nács, és a pásztói áfész veze­tőségének, hogy az anyagot erre a felújításra biztosítot­tak, valamint a község lakos­ságának, akik ebből a munká­ból derekasan kivették a ré­szüket. Motoska Ferencné tanácstag Szarvasgeda Szeged mellett Kiskundo- rozsmán gyülekeztek a dol­gozó fiatalok országos kem­pingtalálkozójának részvevői. Az ország különböző részei­ből érkeztek „o sátorok, vi­zek, hálózsákok, hátizsákok, túracipők barátai”, akik ab­ban a reményben jöttek, hogy újabb barátokat szerez­nek, élményekkel gazdagod­janak, s új ismereteket gyűjt­senek a Dél-Alföld e szép tá­járól. A rendező — Csongrád me­gyei KISZ-bizottság — gaz­dag programmal várta a mint­egy 1200 fiatalt, s ezen belül a megyénket képviselő 45 ta­gú delegációt. A sátrak felverése után az egész tábor autóbuszra ült. Közel 50 autóbuszból álló konvoj indult a szeoedi Ti- sza.partján az ünnepélyes meg­nyitóra. A KISZ KB nevében dr. Köpf Lászlóné üdvözölte Megkérdeztük Mi lesz, ha bezár a tábor ? Azon egyedülálló szülők közé tartozom én is a sok kö­zül, akiknek nem adatott meg a nagymama, a nagypa­pa közelsége. Így a tanítási szünetben bármennyire is fá­jó szívvel, de nyári napközi táborba kellett írassam 14 éves fiam. Most ugyan pár nap múlva 2 hetes SZOT-be- utalóval üdülni megyünk, de ha onnan hazajövünk, hama­rosan — augusztus 18-án — bezár az iskolai napközi tá­bor. Milyen lehetőség kínál­kozik vajon szeptember 1-ig, a gyermek felügyelete szem­pontjából szeretném megtud­ni, mert nekem az üdülé­sünkkel el is fogy a fizetett szabadságom. Mivel eddig semmilyen információt nem kaptunk arra vonatkozóan, hogyan tovább, kérem tudják meg milyen lehetőséget kínál az iskola vagy a tanács az enyém és a hozzá hasonló sorsú általános iskolás korú gyermeknek. Kérdezte tele­fonon Tőre Lászlóné, Salgó­tarján, Rákóczi út 8. alatti olvasónk. * Bár még bőven van idő augusztus 18-ig, de olvasónk kérdése nyomán megkerestük az illetékest, ez esetben a Salgótarjáni városi Tanács művelődésügyi osztályát, ahol megtudtuk, hogy a nyári nap­közis tábor valóban augusztus 18-án bezár. Augusztus 21-tól azonban minden tanuló a sa­ját iskolájában kap napközis ellátást, tanári felügyelettel. a megjelenteket. Ezzel hiva­talosan kezdetét vette a dol­gozó fiatalok VII. országos kempingtalálkozója. A Napsugár táncegyüttes műsora után két táncospár átvezette a résztvevőket Új­szegedre. Az éjfélig tartó vi­gadalom után nem tértünk nyugovóra, táborunkban fo­gadtuk Hajdú-Bihar megye képviselőit baráti beszélgetés­re, éneklésre. Másnap reggel hat órakor a táborvezetők ébresztették a tábor lakóit. A leglátványosabbnak a lo­vasbemutató ígérkezett. A nagy hőség ellenére sok lá­togató volt. A rendezők ru­galmasságát dicséri, hogy érezve a nagy hőséget, az ebéd elfogyasztása után min­denki visszautazott a tábor­ba, és onnan a medencébe. Vacsora utáű csak a választás okozott egy kis gondot. Vagy talán nem is, mert a főműsor Nagy Bandó András előadói estje volt. A kedvelt humo­rista másfél órán keresztül szórakoztatta a nagyszámú közönséget. Az előadás után Munkásarc Azzal kezdeném írásomat, hogy milyen jó dolog kiváló szakembernek lenni. Akiről csak felsőfokon lehet beszélni, mert szakmai tudásával, szor­galmával és magatartásával mindig a maximumot' ' tudja nyújtani. Nos, Bede Tiborról, aki 1943-ban született és So­moskőújfaluban él, mindezeket el lehet mondani. A Salgótar­jáni Kohászati Üzemek SZKGY 1. forgácsolóműhe­lyében dolgozik 1957-től, az első tanulóévétől kezdve mint forgácsoló. — Hogyan is kezdődött ez a kiváló szakmai tudás és szeretet? — tettem fel az el­ső kérdést. — Az ember életében dön­tő lépés, hogy milyen szakmát választ. Én úgy érzem, hogy sikerült a legmegfelelőbbet választani. Kezdettől szere­tem. Nincs is szándékomban elhagyni, mert e szakma szép, és a követelményeknek is eleget tudok tenni maradék­talanul. — Milyen gépeken dolgo­zott eddig? — Mint ifjú szakmunkás szíjmeghajtású forgácsológé­pen kezdtem, majd rövide­sen a modernebb EV 500-as típusú gépre kerültem, ame­lyen már sokkal pontosabban és jobban lehetett dolgozni. 1974-től három másoló-maró gépen dolgoztam sokáig. Je­disco, dixie kocsma és film­vetítés következett. Szombaton folytatódott a jó idő és megint nehéz órák vártak azokra, akik elindul­nak az alföldi akadályverse­nyen. Aki „túlélte" az aka­dályversenyt, máris válogat­hatott a fakultatív sportren­dezvények között. Megyénk képviselői minden sportren­dezvényre beneveztek, mivel hogy „a részvétel a fontos, nem az eredmény”. A sportolástól és a hőség­től elfáradva mindenki nagy izgalommal várta az est fény­pontját. a boszorkányégetést. Már a délután folyamán a perzekutorok begyűjtötték a bejelentések alapján a bo­szorkányokat és az ellenük szóló tanúsításokat az esti boszorkányperhez. Hogy e „kedves boszorkányokban” kár ne essék, jelképük a söp­rű végezte el a „büntetést” a lányok között. Aztán kezdő­dött a boszorkánybál. Hajnal- hasadtáig szólt a disco és a dixi muzsika. O. Z. lenleg kettő másológépen és egy univerzális nagypontossá­gú köszörűgépen dolgozom. — Jelenleg milyen munka­darabokat készít? — A köszörűgépen félsza- lág-alakító géphez sapkaszer­számot. míg a marógépeken süllyesztékeket a kovácsoló­gyárhoz. — Az elmúlt évek alatt ön szerint miben fejlődött sokat a műhely? — A korszerűbb szerszám­gépek, és a pontos munka te­rületén igen sokat fejlődtünk. — Hogyan van megeléged­ve a fiatalok m.unkájával? — Nem lennének rosszak, csak szerintem az iskolában kevés szakmai tudást kapnak. — Nekem könnyű helyze­tem volt — mondja. — Miért? — Mert ilyen kiváló szak­emberrel dolgozhattam egy műszakban. — Mit kíván a jövőben? — Szeretnék még ettől is nagyobb feladatokat megolda­ni és ezzel segíteni az élet- színvonal emelkedésén. * Bede Tibor műszakonkénti csoportvezető-helyettes. 1971-től párttag. Munkája elismeréséül eddig egy-egy kiváló dolgozói jelvényt és oklevelet kapott. Sok a csúnya, a trágár beszéd Romlik, szennyeződik, csú­ful élőbeszédünk tisztasága, szépsége. Néhány évtizede még csak illemhelyeken, oly­kor-olykor falakon, kerítése­ken olvashatott, láthatott any- nyi és olyan trágárkodásokat az ember, amit ma lcpten- nyomon hall, .játszótéren és utcán, gyerekektől kezdve a kis- és nagyszülőkig. Nem is olyan régen az egyik „menőbb, jegyzettebb” élelmiszer-áruházban zajlott le az edzettebb füleknek is fölöttébb csúnya szópárbaj — két nő között. (Mindkettő vá­sárló volt!) Az már-már meg­szokottá vált, hogy a focizó gyerekek egy-egy rossz passz- nál, mellé-, vagy fölélövés- nél, egymás véletlen megrú- gásánál a párosodási jelentő igét ordítják egymás arcába — felszólító módban. De mit szóljunk: hasonló szavak har­sognak méghozzá kórusban, a televízióban is egy-egy mécs­esén. Vagy! Fiatal pár. Ügy támasszák egymást, úgy dőlnek egymás­hoz a tisztán fénylő nyári nap alatt, hogy attól tart az ember: ha az egyik megmoz­dul oda e* a gyönyörű szép harmónia. Ügy esiingenek egy­más ajkán, hogy vászonra való a kép. És amikor kibo_ torkálnak a gyönyör előcsar­nokából, megszólal a fiú és mondja jópofáskodva a páro- sodást jelző igét. A lánynak, akit egy pillanattal előtte csó­kolt! Az ilyen és az ehhez ha­sonló szavakat, társalgási, ki­fejezési formákat meglehet ta­lálni gyerekektől-kezdve fel- nő'tekig, fiútól lányig, mun. kahelyen, társaságban, utcán és otthonokban. Mindenhol polgárjogot nyert! Hallottam, olvastam, hogy világszerte nyelvészek és szo­ciológusok kutatják, vizsgál­ják az ízléstelen, a durva be­széd okát és többen állítják, hogy a szavak eldurvulása a fiatalok száján nem a ziillött- ség, hanem a gyermetegség jele és főleg a kamaszkor pil­lanatnyilag kötelező divat'a. De! Ha ez így van, akkor az idősebb generáció, a gyerme­keket nevelő és kényeztető szülök és nagyszülők is vala­miféle pillanatnyilag l-ö'e'ező divatnak, vagy hóbortnak hó­dolnak? Ténv, hogy nagyon sok az ingerültség, amelyet az ízlés­telen, a durva kifejezés, a trá­gár, a szitkozódó szó követ nyelvünkben. Sok, nagyon sok a jónofáskodó heccelődés, vic­celődés, amelyben természetes a káromkodás, a dolgok né­ven nevezése. És bizony eze­ket a papírt sem tűrő szava­kat pirulás és szégyenlés nél­kül, nap mint nap mondták és hallgatják, — használják, mívelík, „terjesztik. A kérdés — jól tudom szónoki, mégis felteszem: mi szükség van erre? Hát nem érdemesebb-e az ember a tiszta, a szép be­szédre, mint a sértő, mocsko­lódó, az emberi önérzetet, ér. zéseket és ízléseket sértő szó­ra? Tudom, hogy ez a kis jegy­zet nem váltja meg a vilá­gát. Vannak, akik még em. lékeznek arra, hogy a negy­venes évek elején a templom, a közhivatalok és a kocsmák falán is egyaránt ott lógott a plakát a felfeszített Krisztust ábrázolva, ezzel a felirattal: Miért bántod? Ne káromkodj! Ma nem tiltják plakátokon, sőt mint szót ejtettem róla bi­zonyos eszközökkel, milliós tételekben — könyvek, rádió, tv, sportrendezvények, műn. ka. és szórakozóhelyek — tér-, jesztik a csúnya szavakat ép­pen azzal, hogy használják, megtűrik azokat. Nem régen rászóltam az egyik játszóté­ren focizó gyerekekre: nagyon csúnyán beszéltek fiúk! Mi szükség van erre? E kis jegy­zettel birkóztam éppen, ami­kor csengett a telefon és mi­után a fiatal hang tisztázta,' hogy jó helyre tárcsázott úgy és olyan szavakkal „küldött el”, hogy a* le nem írható. Annyi időm sem volt, hogy azt mondjam neki, nem kö­szönöm, mert kattant a letett telefonkagyló. Hát Itt tartunk! De azért én máskor is, mint ezáltal és ezúton is csak szólok a jö­vőben is. És ha többen szólnánk, nent lenne nagyobb foganatja? gapp Janói Balogh Tibor Nyolc tantermes általános iskola építését kezdték el egy éve Magyarnándorban. A Szé­csényi ÉPSZÖV kivitelezésében készülő építményt a következő évben vehetik birtokukba a 1 kürzet diákjai. Régi vágyunk teljesült Társadalmi összefogás Szarvasgedén Kezdettől szeretem a szakmát

Next

/
Thumbnails
Contents