Nógrád. 1984. július (40. évfolyam. 153-178. szám)

1984-07-20 / 169. szám

Negyven éve történt A Weslkür-műveflet Ilyen még nem volt Sör és műanyag Merényletkísérlet Hitler ellen A háború ötödik esztende­jében, 1944 nyarán a Hitler- Németország katonai helyzete már kilátástalan. A korábban is fasisztaellenes baloldali el­lenállókhoz egyre több polgá­ri csoport csatlakozik. Köztük olyanok is, amelyek koráb­ban támogatták a náci hatal­mat: egyes nagytőkéskörök, magas rangú állami tisztvise­lők, diplomaták és nem utolsó­sorban a hadsereg egyes veze­tői. Á legjelentékenyebb ezek közül a tartalék hadsereg Ber­lin Bendlerstrasseben széke­lő főparancsnokságának tisz­tikara volt. Vezetőjük a 36 éves Klaus von Stauffenberg gróf ezredes, a tartalék hadse­reg törzsparancsnoka. Magas képzettségű tiszt, aki kezdet­ben kritikusan, de lojálisán kiszolgálta a náci rezsimet, lassan azonban szembekerült Hitler -háborús, elnyomó po­litikájával, majd következe­tes antifasiszta lett. Célul tűz­te ki a náci uralom felváltá­sát egy polgári-demokratikus rendszerrel, s nem utolsósor­ban a háború befejezését va­lamennyi fronton. Stauffenberg küldetése A tartalék hadsereget a Né­met Birodalomban és a meg­szállt területeken állomásozó, kiképzés alatti, vagy kiegészí­tő egységek képezték. A Stauffenberg-csoport Hitler megölését tűzte ki elsődle­ges céljául. Kiegészítésképpen az esetlege® belső nyugtalan­ság megelőzésére, azit tervez­lek, hogy Walkür-művelet fe­dőnéven a katonák veszik át a hatalmat Németországban. Az összeesküvők a náci veze­tők letartóztatását és a náci párt megbénítását tűzték ki célul. Ideiglenes államfőt és kormányt akartak létrehozni és mielőbb választásokat tar­tani. A Hitler elleni merényle­tet csak olyan személy hajt­hatta végre, aki hivatalból érintkezhetett vele: ez pedig csak Stauffenberg lehetett. Az a frikai fronton megsebesült, félkarú, félszemű ezredes fel­adatául tűzték ki, hogy a Berlintől 600 km-re fekvő Rastenburg melletti Farkas­veremnek nevezett főhadiszál­láson bombamerénylettel vé­gezzen Hitlerrel. A másik fel­adat az volt, hogy a birodal­mi parancsnoki központot a lehető leghosszabb ideig el­vágják a külvilágtól. Ezért az összeesküvésben ugyancsak részes Fellgiebei tábornokot, a főhadiszállás hírszolgálati irodájának vezetőjét kötelez­ték, hogy minden távközlési lehetőséget bénítson meg. a Bendler utcát pedig tájékoz­tassa a merénylet sikeréről. Harmadikként, a merénylet ulán, adják ki a parancsot a Walkür-művelet végrehajtá­A hadbíróság több mint ötezer embert ítélt halálra. robbanás okozta légnyomás­ból állt volna, ami az ablak­talan betonbunkerban az ott tartózkodó valamennyi sze­mélyt elpusztította volna. A deszkabarakk és annak nyi­tott ablaka megakadályozta ezt a hatást. Stauffenberg — Hitler rövid üdvözlése után — aktatáskáját a náci vezér helyéhez közel, az asztal alá helyezte, majd azzal, hogy még egy fontos telefonértesí­tést vár, eltávozott a helyi­ségből. Az autójában várako­zó szárnysegéd j éhez sietett, és figyelték a robbanást. 12 óra 42 perckor hatalmas dör­renés hallatszott, léngnyelvek csaptak fel az épületből. Ab­ban a tudatban, hogy Hitler nem élte túl a merényletet, Stauffenberfeék sietve el­hagyták a főhadiszállást, s 13 óra 15 perckor már re­pültek vissza Berlinbe. Elmaradt a hírzárlat Stauffenberg nem tudhat­ta, hogy a Hitler mellett álló Brand ezredes — az asztal­hoz közelítve — véletlenül belerúgott az aktatáskába, s mert útjában volt, azt egy tá­volabbi helyre áttette. Fellgie- bel tábornok a robbanást kö­vetően megdöbbenve látta, hogy a lőportól fekete, gyen­gén vérző Hitler, tépett ruhá­ban, Keitelre támaszkodva, élve tápászkodik fel a romok alól. (Brand és három társa meghalt, többen megsebesül­tek.) Fellgiebel megzavarodofct és nem adta ki a parancsot a hírzárlatra. így Goebbels, Hitler berlini helytartója rö­viddel 13 óra után már érte­sült a sikertelen merénylet­ről. Intézkedett, hogy a do­log egyelőre maradjon titok­ban. A bendlerstrassei főpa­rancsnokság tisztjei csak 16 óra körül értesültek a történ­tekről. Elhatározták, hogy minden körülmények között megindítják a Walkür-műve- letet. Az alakulatok azonban csak nehezen jöttek mozgás­ba, így a főváros fontos stra­tégiai pontjai elleni megle­petésszerű támadás nem járt sikerrel. A rádióállomást ugyan elfoglalták, de az adást nem tudták megzavarni. Goeb­bels 18 óra 45-kor akadályta­lanul beolvashatta a jelentést a történtekről és arról, hogy Hitler él. A megtorlás A bejelentés után a Wal- kür-műveletben mozgósított alakulatok érintkezésbe lép­tek a főhadiszállással, ahon­nan az eddigiekkel homlok­egyenest ellenkező parancsot kaptak. Az összeesküvők ki­látástalan helyzetbe kerültek. A berlini városparancsnokság az őrzászlóalj parancsnokát, Remer őrnagyot, a fanatikus nácit bízta meg azzal, szá­molja fel a bendlerstrassei összeesküvő-központot. A késő esti órákban véget ért a Walkür-művelet. Stauf- fenberget és barátait 23 óra körül hivatali szobáikban le­tartóztatták. Az azonnal ösz- szehívott hadbíróság mind­nyájukat halálra Ítélte, és éj­félkor ki is végezték őket. Ezt követően megindult a kímé­letlen megtorlás a széles kö­rű összeesküvés résztvevői el­len. A kivégzések a háború végéig folytak. Gáti István Akkor ez most élelmiszer- ipar, vagy műanyagipar, vagy micsoda? Morfondírozik az ember, miközben hallgatja a Vegyépszer salgótarjáni gyá­rában folyó kísérletek híre­it. Ilyesmi eddig itt még nem volt. Na és? — rándítanak vállukon könnyedén a gyári­ak. — Most van. Ez kell a vevőnek. Műanyaggal vonják be kis­méretű csövek belső felüle­tét. De ez már a folytatás. Ehhez előbb olyan korszerű, anyagtakarékos sörérlelő tar­tályt kellett csinálni a Kőbá­nyai Sörgyárnak, hűtőszerke­zettel, automatikával felsze­relve, amire a nagynevű Hols­tein und Kappert nyugatné­met cég is azt mondja: ez minden szempontból kitűnő! A 320 köbméteres tartályt úgy tervezték és készítették el a vegyépszeresek, hogy azt egyben lehessen a helyszínre szállítani. A fővállalkozói szemlélet akkor igazán az, ha nem csak beszélnek róla, ha­nem valóban aszerint vállal­ják el a munkát. Ok a spécik? — A sörtartály belső felü­letét úgy képeztük ki, hogy azt a nyugatnémet eljárás sze­rint vonhassák be műanyag­gal — folytatja a sztorit Ba­logh László gyári főmérnök. — Ebben ők a spécik. Saját magukat hazudtolnák meg a vegyépszeresek, ha er­ről viszont nem az jutna az eszükbe, hogy miért csak a németek? Mi volna, ha a sal­gótarjániak is megpróbálnák? így is történt, s ma már alig­hanem elmondhatják, hogy Magyarországon elsőként ki­kísérletezték és megoldották a, kisméretű csövek műanyaggal való bevonását, méghozzá ma­gyar anyaggal, a Budalakk termékével! — Az ilyen tartályokat ed­dig saválló acélból készítet­tük, most szénacélból, amely még műanyaggal bevonva is sokszorosan olcsóbb — közli Balogh László. — Mondanom sem kell, mennyire nem mindegy ez a vevőnek. Az sem közömbös, hogy mindezt a hazai ipar állítja elő — forintért. S talán az is szá­mít valamit, hogy ezzel a pro­dukcióval hozzájárulhatunk a hazai élelmiszer-feldolgozó ipar fejlesztéséhez is. De most még csak ott tar­tunk, hogy a Vegyépszer sal­gótarjáni gyára vásárolt egy kiváló külföldi szórógépet a bevonáshoz. Ezt a fajta két­komponensű festéket ugyanis kenni nagyon bajos: sűrű és Nógrádi rádiósbravúrok «ara. Bunker helyett barakkban Stauffenbergnek már július 6-an, 11-én, vagy 15-én je­lentkeznie kellett volna Hit­lernél, hogy jelentést tegyen az újonnan felállított had­osztályok helyzetéről. Külön­böző okok miatt erre csak 20- án kerülhetett sor. Stauffen­berg segédtisztjével, von Haeftennel délelőtt 10 óra 30 perckor megérkezett a főha­diszállásra. Időzített robba­nószerkezetet tartalmazó ak­tatáskát vittek magukkal. A számításokat részben keresz­tülhúzta a fogságából nemrég kiszabadított Mussolini olasz íasisztavezér bejelentett láto­gatása. Emiatt korábbra hoz­ták és rövidebbre szabták a Hitlernél lefolytatandó meg­beszélést ’ és az értekezletet nem a szokásos vezéri bun­kerben, hanem a mellette levő barakképületben tartot­ták. Márpedig Stauffenber- gék robbanóanyagainak nem volt vasköpenyük, így repe- szek sem keletkeztek. Meg­semmisítő erejük kizárólag a­Az elmúlt év őszén a nyu­gatnémet rádióamatőr-szövet­ség rendezte meg az EU—DX nevű rádióforgalmi Európa- bajnokságot. A verseny szá­mítógépes értékelésének ered­ménye most érkezett meg: eszerint a HG6N jelű ka- rancsi ródióamatőr-verseny- állomás kategóriájában euró­pai nyolcadik helyezett lett. Az operátorok neve bizonyá­ra nem tűnik ismeretlennek, hiszen csaknem minden je­lentős versenyen ők foglal­ják el helyüket a hegytetői állomáson: Válóczi György, Szabó József, Hollandi Ist­ván, Pálmai Gyula, Vilcsek Sándor, Dicse István és Bató András, valamint két segítő­jük, Lakatos László és Földi László. A salgótarjáni rádiósklub sok szép siker után idén is­mét erősítette hadállásait, új berendezéseket, antennákat épített. És természetesen több verseny segítségével jelentő­sen halmozódtak a tapaszta­latok is, aminek jelentősége ebben a sportban korántsem elhanyagolható. A március végi, CQ—WPX nevű rá- dióíorgalmi világversenyen a karancsi állomás hazai re­kordot állított fel: 3278 ösz- szeköttetés létesítésével 5,9 millió pontot ért el, s ezzel —• maga mögé utasítva a ré­gi riválist, a budapesti ver­senyállomást — magyarorszá­gi első lett! Június utolsó napjaiban és július elsején ismét jelentős erőpróbát állt ki a rádiósok csapata — ezúttal a balassa­gyarmati klub versenyzőinek helytállása révén. A Tatán megrendezett rádiós irány­mérő országos úttörő-bajnok­ságon a balassagyarmati klub két tagja,* Kovács Zoltán és Vastag Gábor csapatverseny­ben a második helyezést ér­te el. Miután a két fiú a ta­nulásban is jeleskedik, s két­hetes jutalomüdülést kapott az iskolától, ennélfogva nem tudott részt venni a nagy or­szágos bajnokságon, ahol pe­dig tovább öregbíthették vol­na a nógrádi rádiósok hír­nevét. A rádiós országos bajnok­ságra Kaposváron került sor július 10—17-e között. Rádi­ós többtusa (morzegyorsasá- gi vétel, morzemagnó adás­vétel* rádióháló, lövészet, kezigránátdobás és tájékozó­dási futás), rádió-iránymérés és gyorstávírászszámokban mérték össze felkészültségü­ket a versenyzők. A nógrá­di indulók ezúttal is szép si­kereket értek el. A felnőttek között harmadik helyezést ért el a Molnár Zoltán, La­katos László és Hollandi István összetételű csapat, kö­zülük Molnár és Lakatos el­ső osztályú minősítést is szer­zett. Ez már csak azért is nagy jelentőséggel bír, mert hazánkban mindössze tíz el­ső osztályú rádiós van! Mol­nár Zoltán ezenkívül felnőtt egyéniben is remekelt, har­madik lett, s ezzel jogot szer­zett arra, hogy augusztus 2— 15. között a magyar váloga­tóit tagjaként Koreába utaz­zon. Az ifjúsági csapat tag­jai ez időben éppen érettségi és felvételi vizsgákra készül­tek, ezért „mindössze” az ötö­dik helyezést szerezték meg. A rádió-iránymérés számban Hodurné Farkas Ilona egyé­ni ötödik helyezett lett az igen magas szintű verseny­ben, serdülőkategóriában pe­dig a balassagyarmati Kovács Peter a tizenkettedik helyet szerezte meg magánaiy gyorsan köt, a munkás né­hány perc után már nem érzi a csuklóját. Szidalmazott N masina — Tényleg kiváló ez a svájci szórógép, csak éppen nem értettünk hozzá — derül most már könnyű szívvel az akkor történteken a kísérle­tek vezetésével megbízott Bollók István fejlesztőmér­nök. — A gépet ugyan hasz­nálták már Magyarországon, de nyugatnémet festékkel, ne­künk pedig a Budalakk mű­anyagához kellett igazítanunk. Volt, hogy beleszáradt a gép­be a festék, amikor aztán ki akartuk mosni, a hígítóval együtt kimostuk az összes tö­mítést belőle. Szidta a gépet, akinek ke­zelnie kellett, átkozta a tmk-s, akinek javítani adták. Ez nem ér semmit, kár vele va­cakolni! S hajtogatták ezt mindaddig, amíg rá nem jöt­tek a nyitjára. — Azután már csak az volt hátra, hogy kitaláljuk a szórógép csőben való mozga­tását — teszi hozzá Boilók, s a fiatal, tehetséges mérnök­ember ezt oly nagyfokú könnyedséggel ejti ki a szá­ján, mintha nem is hosszú hetek verejtékes kínlódása volna e „kitaláció” mögött. Dehát utólag már olyan egy­szerűnek, könnyűnek tűnik minden, megszépülnek a ki­látástalannak tűnő percek, az átmeneti kudarcok is. Szerkesztettek tehát egy segédgépet, melyhez az auto­mata lángvágó ígérkezett al­kalmasnak. Ezt egy sínpályá­ra téve egyenletesen tolták előre a csőben, kikísérletez­ve a legjobb sebességet és az adagolást, miután a mű­anyag rétegtől rendkívüli egyenletességet, s csupán né­hány mikron között ingadoz­ható pontosságot követelnek meg. Eltartott egy darabig, hi-s szén az elmúlt év őszétől pró-' bálkoznak vele, de végül is sikerült! A legutolsó kísérlet­re dr. Seres Jenőné, a Buda-; lakk mérnöke is rámondta az áment. A puding tehát megfőtt, jöhet a próbája, az evés. A próba ez esetben vö­rösbor-érlelő tartály bevonás sa lesz, de ettől Bollók Ista ván már nem nyugtalan. — Minden lehetőséget véJ gigjátszottunk, ami csak; szó­ba jöhet — mondja. —' Erna béri számítás szerint már semmi sem adódhat, ami háta ráitatná a munkát. A nagy verseny Az igazi debütálás mégis Nyíregyházán lesz.. Az otta­ni konzervgyárnak ugyancsak ezzel a módszerrel bevonnak egy tartályt, s ezzel a mun­kájukkal a világhírű Bayer céggel kelnek versenyre. Ha a konzervgyáriak úgy látják, hogy a világcég műanyag be­vonata nem jobb, mint a salgótarjániaké, akkor az ösz- izes, soron levő tartályt rájuk bízzák. E bekövetkezhető döntésnek a jelentősége azon­ban jóval túlmutatna a mun­ka várható ellenértékén... Bemard László—Krobot Pál —Nádutívardi János csőbevo­nási, s az Alkotó ifjúság pá­lyázaton díjnyertes találmá­nyának méltó folytatása az élelmiszer-ipari tartályok epo- flex bevonatának megoldása.' S a lehetőségek, melyek még benne rejlenek, ezután bonta­koznak csak ki igazán. Szcndi Márta Környezetkímélő műtrágya Pétről Környezetkímélő műtrá­gyát fejlesztettek ki a Péti Nitrogónműveknél, és nies kezdték a kísérleti gyártásai is. A talajerőpótló szer las­san bomlik el, s 2—3 évig is ellátja nitrogénnel a növé­nyeket. A jelenleg alkalma­zott nitrogén műtrágyák ugyanis gyorsan oldódnak, s, ha egyszerre nagyobb meny- nyiségben alkalmazzák őket, kiéghet a növényzet, vagy a kelleténél erőteljesebb növe­kedésnek indul és fagyérzé- kennyé válik. Gyakori jelen­ség, hogy a szórást követő esőzés a talaj mélyebb réte­geibe mossa a hatóanyagot^ így a növény nem tudja hasz­nosítani. Mindezek miatt vi­lágszerte megnőtt az érdeklő-' dés a lassan ható nitrogén: műtrágyák iránt. A Péti Nitrogénművek mű­trágyája a kisüzemi kísérle­tekben már kiválóan vizsgá­zott. Sávtérképet készítenek Jobbágyi és Buják között leendő postai kábel fektetéséhez a Budapesti Geodéziai és Térké­pészeti V. miskolci 25. osztálya. Indukciós módszerrel kutat­ják a területen eddig elhelyezett vezetékek és azok keresz­teződéseinek nyomvonalát. — Bencze _ ^ ^GRAD - 1984,, július 20., péntek ^ 3

Next

/
Thumbnails
Contents