Nógrád. 1984. június (40. évfolyam. 127-152. szám)
1984-06-12 / 136. szám
Pasztell és a képrablók P asztell Elek cím- és csataképfestő egy ki* pirosat vitt föl a vászonra, majd lendületes léptekkel visszahátrált. Szemét összehúzta, kezét beletörölte a köpenyébe, és elmerengve töprengett azon, hogy végre valami nagyot alkot. A beszűrődő késő délutáni napfény megvillant a mester őszülő szakállán, és természetesen fényt vetett a Műre is. Igen, ez az igazi — gondolta Pasztell Elek. Balról a császári csapatok sorakoztak a fenyőerdö tövében, jobbról pedig a síkságról hömpölygőit a huszárok rohama. A mester elégedetten csippentett a szemével, majd újra odalépett a festményhez, és igazgatott valamit az egyik lovas ruházatán. Szinte észre sem vette, amikor Ráspoly Jenő bádogos és vízvezeték-szerelő belopakodott a műterembe. Csak a szerelő bizonytalan krákogására vett tudomást a mindenbe belefogó szakemberről. S, hirtelenjében nem is tudta, hogy mi lelte Ráspolyt, hiszen sohasem tartozott a kifejezett műpártolók körébe. k. — Hallott-e a művész úr a képlopásokról? — kérdezte bizonytalanul Ráspoly. Pasztell Elek fölényesen legyintett. Hiszen nemcsak a képlopásokról hallott 6, hanem mindenről értesült és értesül, ami a tágabb és szűkebb világban történik. S, erre idejön ez a féleszű bádogos, és őt kérdezi, hogy éppen a képlopásokról hallott-e. — Mert tudja, művész úr — motyogta Ráspoly —, mostanában ez valami divat kezd lenni. — Micsoda? — kérdezte a festő. — Hát ez a képlopás... Egy kicsit hallgattak, majd a festő megkérdezte a bádogost: — Nos, hogy tetszik a mű, Ráspoly úr? Na, nem mintha kíváncsi Ifit volna a bádogos véleményére, de hát a társalgáson lendíteni kellett valamit. / — Hát nem rossz, kérem, nem rossz. Azok a kutyák, ahogy szaladnak... Pasztell Elekbe mintha a villám csapott volna bele. Ez a féleszű kutyáknak nézi a száguldó paripákat. — Nos, mivel szolgálhatok? — kérdezte ridegen. — Tudja, mester, ezek a képrablások foglalkoztatnak engem. Ezért jöttem.., — De, hát mi közöm van nekem a képlopásokhoz, jóember? — kérdezte ingerülten a mester. — Hát, a művész úrnak semmi. Csakhogy a művész úrét is ellophatják, nem igaz? — csillant fel Ráspoly szeme. — Hát, a művész úrnak lophatják — legyintett fásultan Pasztell Elek, ráhagyva Ráspolyra. — De nem akkor... — emelte föl figyelmeztetően a mutatóujját a bádogos — .... ha van Ráspoly-féle védelmi készüléke. Mert tudja, én feltaláltam egyet. Pasztell Elek, idősödő korához képest rugalmasan cselekedett. Megragadta bal kezével a mester kezeslábasának a gallérját, jobbal a kabátujját, s lábának egy lendületes taszításával kí- vüljuttatta az ajtón. — Kell ezeknek a feltalálás. .. — kesergett a házmesternek Ráspoly —. Felőlem aztán ellophatják az egész kollekciót. H ol él maga, ember? — hajolt közel a házmester a bádogoshoz. Ettől? A múltkor a boltban felejtette az egyik képét. És mi történt? Egy fél óra múlva visszahozták neki. K. L. Bevásárlóközpont épül Szövetkezeti bevásárlóközpont kivitelezését kezdték meg Rétságon a SZÖVOSZ, a Nógrád megyei Tanács és a MÉSZÖV anyagi támogatásával. Az ötvenkétmillió forintos beruházásból egy több, mint ezerkétszáz négyzetméter alapterületű kétszintes iparcikkáruház és egy hatszáz négyzetméter alapterületű abc-áruház létesül, mégpedig két ütemben. Az első ütemben az iparcikkáruház készül el. Miután a jelenleg szétszórt kis, korszerűtlen helyiségekben működő iparcikküzletek átköltöznek új helyükre, lebontják a régi, csúf üzletsort. Ennek helyén építik meg az abc-áruházat. A kivitelezést úgy szervezik meg, hogy az árusítás az iparcikkboltokban az építkezés miatt ne szüneteljen. A teljes befejezés, átadás határideje 1986. augusztus 20. A beruházás lebonyolítására és kivitelezésére a székes- fehérvári SZÖVTEBER vállalkozott, mégpedig úgyneve. Rétságon zett átalánydíjért. Ez azt jelenti, hogy, amennyiben túlszárnyalja az ötvenkétmillió forintos előirányzatot, ezt a saját kárára teszi, ha kevesebbért elvégzi, annyival több a haszna. A rétsági bevásárlóközpont építészeti kialakítása szerves kapcsolatot teremt a Börzsöny étteremmel és eszpresz- szóval, a piaccal és a piaci pavilonsorral, egyben a városi jogú nagyközség településközpontját merőben átformálja, városiassá, korszerűvé teszi. A környezet kulturáltságát vizsgálva nagyon sok csapadékvíz-levezető árkot áldatlan állapotban találtak a pásztói népi ellenőrök. A burkolatlan árkokat általában csak tavasszal tisztítják ki, s hasonló munkára már egész évben nem kerül sor. A gazosodas csak az egyik gond, de az úttestről és a járdáról a vízelvezető árkokba kerül a szeSzennyezett vízfolyások mét is. Nagyon rossz tapasztalatokat szereztek a népi ellenőrök a községeken átfolyó patakoknál is. Pásztori, Hasznoson és Mátrakeresztesen a Kövicses-patak, Szirákon a község közepén lévő Lesesina- árok, Szarvasgedén a Szuha- patak egy-egy szemétgyűjtő benyomását keltette. Súlyosbítja a csapadékvíz-levezető árkok gondját, hogy a lakások szennyvizét is ide vezetik — például Szirákon —, de Kállón az iskola szennyvízgyűjtőjéből is tapasztallak át- szivárgási a patakba. Egy kiállítás (bűn)képei A tettes köztünk van Alacsony homlok, összenőtt szemöldök, elálló fülek, cinikus tekintet. — Lombroso szerint ezek olyan stigmák, amelyek hordozzák a bűnözői hajlamot. Aztán jöttek a miliőelmélet hívei,' ők nem az ember hajlamaiból, hanem a társadalmi környezetből származtatták a bűnözést. Voltaképpen e két irányzat szülte meg a kriminológiát, amely manapság igencsak népszerűvé vált, s a bűnözés okait igyekszik földeríteni. Azon okokat, amelyekről korábban azt hittük, lassan- Jassan, a társadalom fejlődésével párhuzamosan elapadnak. Aztán tudomásul kellett venni a tényeket: a bűnesetek száma nem csökkent. Sőt, meg növekedett! Mit lehet ellene tenni? Hogyan lehetséges idejében megelőzni? A legegyszerűbb kérdések, mégis a legnehezebb választ adni rájuk. Annyi azonban bizonnyal megállapítható. hogy minél inkább ebbe megyünk a bűnforrásoknak. annál nagyobb a valószínűsége a megelőzésnek. Megelőzés-felvilágosítás, e szópárral jellemezhetők azok a próbálkozások is, amelyek a tizenévesek körében zajlanak, azzal a nem titkolt céllal, hogy lássák a gyerekek, mivé fejlődhet egy elhamarkodott lépés, honnan hová vezet a bűn útja?. Nemrégiben Nógrád megye néhány iskoláiéban tablók, fotók, illusztrációk mutatták be ezt a bizonyos utat, s a kiállítók nem akarták megszépíteni a valóságot: olyannak mutatták amilyen. És milyennek látták a címzettek? A salgótarjáni Bolyai János Gimnázium diákjai papírra vetették benyomásaikat. Olvassunk bele néhányba: „A kiállítás igen mély nyomokat hagyott bennem, ugyanis életre keltette a rendőrségi statisztikák száraz adatait, amelyek megelevenedve szörnyű panoptikumként tárultak szemünk elé. Megsejtette velünk a társadalom felelősségét, az összetört vagy szétesőben lévő családi környezet hatását a fiatalokra. Egy világot .nyitott meg szemünk előtt, egy olyan világot, amely kívül esik a mi jól fésült erkölcsiségünkön, egy világot, amely kitaszítottságában rejlő félelmetes erejével ott sötétedik a bűncselekmé- nvék áradata mögött. B’el akarta nyitni a szemünket, meg akarta mutatni, hogy szándékos vagy prűd vakságunk az ilyen esetek iránt csak fokozza veszélyeztetettségét, amely hamarosan hozzánk is elérhet.” Nézzünk más véleményt is! „Nehéz elhinnem, hogy a fiatalkorúak között ennyi a romlott erkölcSű, a tények azonban önmagukért beszélnek. ..” „Azon kezdtem el gondolkodni, miért is csinálták mindezeket a fiatalok? Ha elolvastuk az életrajzokat, a jegyzőkönyveket, megtudhattuk, hogy ezek a fiatalok rossz családi körülmények között nőttek fel. Otthon is azt látták vagy éppen a körülmény kényszerítette rá őket...” „Nem mondhatom, hogy megragadott bármi a kiállításon, inkább szörnyen elkeserítenek, lehangolónak tartottam azt a sok kegyetlenséget, durvaságot, amit láttam. A gimnáziumi élet, a tanulás, a küzdés mint cél, az egymás közti viszony egy alapjában más felfogásra, világnézetre utalnak. Ahhoz, hogy valaki eljusson addig, amiket itt láttunk, hatalmas emberi lealacsonyodás szükséges, amely az ember társadalmi-természeti mivoltával teljességgel ellentétes. A kiállítás csak elkeserített. hogy még ma is van ilyen a világban. Szerintem ennek oka: a szülői nevelés és a társadalmi, oktatási nevelés céltudatosságának hiánya”. * Egyfajta diagnózisok. Kissé szenvedélyes kiszólások, diákszemléletű társadalomrajz Á kubai szivar titka Kitűnőnek ígérkezik a termés vargyári munkás a sző szoros értelmében a tíz ujjával öreg^ biti a világmárka jó hírét. A szivarsodrás menetrendé je a következő: a munkás aa asztalra terít egy nedves, úgynevezett fedőlevelet, speciális késsel méretre vágja a széleit, belehelyezi a köpenyt, majd a belső levelekkel együtt hengerré sodorja. De közben vigyáz arra, hogy ne legyen se túl kemény, se túl laza. Ügyel arra, hogy meglegyen a súlya, a színe, a mérete, a simasága és a gyúlékonysága. Egy-egy munkás egy műszak alatt 120—130 szivart tud készíteni. A szivarokat aztán egy hónapig szárítják. Címkézés és dobozolás után indulhatnak a füstrudaTc a világ minden tájára. Szegény Kolumbusz Kristófra sok mindent ráfognak mostanában. Az egyik felfedezéséről azonban írásos bizonyíték is rendelkezésünkre áll. Eredeti naplófeljegyzései szerint ő talált rá a dohányra, mégpedig Kubában, 1492. november 6-án. Az addig ismeretlen növényről készített feljegyzései szerint a széles levelű, aromatikus növényt a helybeli bennszülöttek kedélyesen elfüstölték. A dohány azóta világkarriert futott be, és a föld minden táján termesztik, sokféle van belőle, de a kubai dohánnyal egyik sem vetekedhet. De mi is a kubai szivar titka? Miért járják le a lábukat az ínyencek egy-egy doboz olyan szivarért, melynek címkéjén ez olvasható „Hec- ho en Cuba” — Készült Kubában? A titok meglehetősen összetett. A szakemberek szerint a világ legjobb dohánytermő földjei éppen itt, Pinar Rio tartományban találhatók. Ezek a földek izzadják ki magukból azt a kreolszínű dohányt, amely a legjobb szivarburkoló. A titok másik nyitja a kubai parasztok évszázados tapasztalatában rejlik, amely a dohány szerete- tével, s a szigetország dohánytermesztésre rendkívül alkalmas klímájával párosul. Persze aprólékos, sokrétű és fáradságos munka kell ahhoz, hogy a díszdobozokba csomagolt szivarók a fogyasztókhoz jussanak. A palántázásra előkészítik, gőzzel fertőtlenítik a talajt, majd folyamatosan, két-há- rom naponként alulról felfelé szedik a leveleket, fűzik és szárítják a dohányt. Minden a bűnözés okairól. Valamit hiányoltam e dolgozatokból. Nevezetesen, hogy nekünk, diákoknak, tizenéveseknek mi a szerepünk és a lehetőségünk a bűnözés visszaszorításában? Van-e felelőssége ennek a generációnak? Tehetne- e valamit is azért, hogy kevesebb fiatalkorú jusson az intézetekbe, a börtönökbe? A kérdés csak látszólag szónoki. Ugyanis, való igaz, hogy nem a gimnáziumok, középiskolák adják a melegágyát a bűnözésnek. De’ az iskola kapuin túl egy egészen más világ nyílik meg a tizenévesek előtt, van aki a szabadság birodalmának, más spontán közösségnek, megint más alkalmi társaságnak, vagy éppen haveri körnek nevezi ezt... Ezek már igenis könnyen válhatnak „melegággyá” hiszen nem kell hozzá sok: egy kis hecc, buli, csavargás, randa- lírozás — s gyerekfejjel ki érzi, hol a határ? S az egyszerű szemlélődöből rögvest főszereplő válik, a kis Ne- mecsekekből hősök (botrányhősök) lesznek... Ezekbe a társaságokba már könnyen bekerülhet gimnazista, szakközépiskolás, szakmunkás diák is. Mint ahogyan be is kerül. Pedig értük még sokat tehetne az adott iskolai közösség is, családdal, barátokkal, munkatársakkal összefogva. Mert ekkor még megvan az esélye annak, hogy a delikvensjelölt képe kimaradjon a kiállítás felvételei közül. T. L. mozzanat nagy figyelmet érdemel. Az aprólékos munka azonban igazán csak ez után kezdődik. A kubaiak azt vallják — s az igényes vevők is e szerint válogatnak — hogy igazán jó szivart csak kézzel lehet készíteni. Történtek persze kísérletek arra, hogy gépekkel helyettesítsék a rendkívül fárasztó, s viszonylag lassú emberi munkát, de a kézi mi’nka általános felértékelődése a világpiacon arra késztette a kubai szivargyártókat, hogy termékeik jó részének elkészítését még mindig a kétkezi munkásokra bízzák. így aztán a kubai szlA hagyomány, * hírnév kö«’ telez, nem is beszélve a jeleru tős valutabevételekről. A ku-' bai kormány ízért az elmúlt években több tízezer hektár újabb dohányföldet fogott művelésbe, s tovább gyarapította a szivarkészítés -szakembergárdáját. Emellett az utóbbi időben az egyéni gazdák éppúgy, mint az állami gazdaságok, több új gépet, felszerelést kaptak, hogy növeljék a termelékenységet, hiszen a világ minden tájáról újabb és újabb megrendelések érkeznek. Nógrádi Csaba 1 Vadászat és népgazdaság A vadászat az egyik legősibb emberi tevékenység. Pontos volt már az ősembernek is, hiszen így jutott táplálékhoz, de fontos napjainkban is. A vadászatnak — mint sportnak, szórakozásnak, kikapcsolódásnak — társadalmi hatása csak áttételesen, közvetve érzékelhető, pénzben nehéz kifejezni. Nem mérhető objektív módon a vadállomány és a vadon élő egyéb állatok kultúrértéke sem. Szorosan hozzátartoznak az erdő és a mező életközösségéhez, nélkülözhetetlen elemei az ember természetes környezetének. De nem lebecsülhető a vadászat népgazdasági haszna sem. E téren gyakoriak a szélsőséges nézetek. Egyesek szerint a vadászat kimeríthetetlen kincsesbánya, hiszen a kapitális agancs grammja értékesebb az aranynál, mások a vadászatot fölös tehernek tartják, és hivatkoznak a mezőgazdasági és erdőgazdasági termelésben a vad által okozott károkra. Tény, hogy hazánk területe környezeti adottságai miatt a szarvasfélék szempontjából NÓGRÁD - 1984 iúni (szarvas, dám, őz) közép-európai viszonylatban egyedülállók. A Dunántúl erdős tájai, de különösen a dél-dunántüli erdőségek optimális élőhelyei a nagyvadaknak, ahol elsősorban a gazdag növényvilág biztosítja a legjobb életfeltételeket. A kutatók tudományos alapon vizsgálják a vad és környezete közötti ökológiai kapcsolatokat. A vad természetes táplálékát ' képező lágy szárú és fás növények, növényrészek mennyiségével és ezek elemzéséből nyert ásványianyag-összeté- tellel jellemzett viszonyok alapján vadeltartó képességi fokozatokat, osztályokat állítottak fel. Vizsgálják a terület meteorológiai viszonyait, föleg a napsütéses órák számát, a területek zavartságát, a vadfajok populációinak értékét. Ezek alapján dolgozták ki és vezették be a táji vad- gazdálkodást. Meghatározták a nagyvadak állományainak optimális ivararányát, korösz- rzetételét, és a selejtezési irányelveket. A három magyar világrekorder trófea és a díjas agancsok nagy száma tehát a kedvező környezeti tényezőknek, a tudományos kutatásnak és szakembereink okszerű gazdálkodásának köszönhető. Az így megtermelt értékek jelentős részét a külkereskedelemben értékesítik, a vadgazdálkodás eredményességét tehát népgazdasági szempontból az élő- és lőttvad-kivitel bizonyítja. A kivitel mellett természetesen a hazai fogyasztók asztalára is kerül vadhús. A mérleg másik oldala az a terméskiesés, amit a vadállomány — mindenekelőtt a szarvas és a vaddisznó — a mezőgazdaságban okoz a termények elpusztításával. letaposásával. Kétségtelen. hogy a vadkárok mérteke igen jelentős, de ez nem elháríthatatlan. A vadkár minimálisra csökkentése érdekében n'kalmaznunk kell a korszerű és hatásos vadriasztó, vadkárelhárító módszereket. de legfontosabb a nagy- vadállománv ésszerű csökkentése, a minőség javítása mellett, -hiszen a bevételt döntő mértékben a kapitális trófeák biztosítják. 12., kedd 3
