Nógrád. 1984. június (40. évfolyam. 127-152. szám)

1984-06-09 / 134. szám

i Magyar felszólalás Stockholmiján A magyar közvélemény reményeket táplál A bizalom, és biztonság­erősít? intézkedésekkel és a leszereléssel foglalkozó stock­holmi konferencián pénteken felszólalt Nagy János külügy- minisztériumi államtitkár, aki rövid látogatást tett a svéd fővárosban. Hangsúlyozta, hogy a magyar közvélemény nagy érdeklődéssel követi a stockholmi konferencia mun­káját és azt várja, hogy a ta­nácskozás beváltsa a hozzá fűzött reményeket, tartalmas, az európai bizalmat és biz­tonságot erősítő megállapodá­sok elfogadásával végződjék. A továbbiakban az állam­titkár kifejtette,, hogy a Ma­gyar Népköztársaság kezdet­től fogva aktív résztvevője az összeurópai folyamatnak, s a jövőben is elő kívánja se­gíteni a helsinki program megvalósítását, az európai biztonság erősítését, a konti­nens országai közötti együtt­működés fejlesztését. Egyide­jűleg felhívta a figyelmet az amerikai rakéták nyugat­európai telepítése megkezdé­sének negatív következményei­re, az abból eredő veszélyes helyzetre, majd így folytatta: „A Magyar Népköztársaság üdvözölte a madridi találkozó sikerét és az ott elfogadott megállapodásokat, amelyek is­mételten bizonyították az európai együttműködés hasz­nosságát és szükségességét. Magyarország a mai, bonyo­lultabb helyzetben is békés, az együttműködés lehetősége­it el "térbe helyező külpoliti­kát folytat. Fenntartjuk és fejlesztjük kapcsolatainkat a más társadalmi rendszerű or_ i szagokkal. Minden tőlünk tel­hetőt megteszünk a nemzet­közi helyzetben kialakult ked­vezőtlen folyamatok megállí­tásáért és visszafordításáért.” Nagy János aláhúzta a stock­holmi konferencia jelentősé­gét, majd kifejtette a biza­lomerősítő intézkedésekkel kapcsolatos magyar álláspon­tot. A szovjet küldöttség ál­tal 1984. május 8-án előter­jesztett javaslatok megfelel­nek annak a követelménynek, hogy a mai helyzet nagy hord­erejű és átfogó politikai és katonai intézkedéseket igé­nyel — mondotta. Kiemelte annak a felhívásnak a je­lentőségét, amelyet a Varsói 'Szerződés tagállamai május 8- án Budapesten intéztek a NATO-tagországokhoz, s amelyben indítványozták, hogy kössenek szerződést a kato­nai erő alkalmazásáról törté­nő lemondásról és a békés kapcsolatok fenntartásáról. Szorgalmazta a szerződés elő­készítésével kapcsolatos, sok­oldalú konzultációk mielőbbi megkezdését. Felszólalásának befejező ré­szében az államtitkár hang­súlyozta, hogy a Magyar Nép- köztársaság a jövőben is kész együttműködni a feszültség enyhítését szolgáló intézkedé­sek kimunkálásában. Válto­zatlanul az a szándékunk, hogy hozzájáruljunk a hel­sinki záróokmány aláírói kö­zötti párbeszéd folytatásához, a kétoldalú kapcsolatok fej­lesztéséhez és a multilaterá­lis kérdések rendezéséhez. „A magyar küldöttség — csak. úgy, mint eddig — a jövő­ben is e szellemben folytat­ja munkáját a konferencia feladatainak teljesítése érde­kében” — fejezte be felszó­lalását a magyar államtit­kár. * Nagy János látogatást tett a svéd külügyminisztérium­ban is, ahol megbeszélést foly­tatott Jan Eliasson politikai igazgatóval a magyar—svéd kapcsolatokról és a nemzetkö­zi helyzet időszerű kérdései­ről. A magyar külügyi államtit­kárt fogadta Lennart Bodst- röm svéd külügyminiszter. Megkezdődtek a hivatalos tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról) tok főbb kérdéseit és kife- békéjét és biztonságát érintő A tárgyalások során kői-. jezték szándékukat, hogy a kérdésekről, csönösen tájékoztatták egy- kölcsönös előnyök alapján to- Kim ír Szén meghívta Ka­nnást a két ország helyzetéről, vább fejlesztik a sokoldalú, dár Jánost, hogy küldöttség szocialista építőmunkájáról, mindkét nép javát szolgáló élén tegyen baráti látogatást valamint a két ország előtt együttműködést. a Koreai Népi Demokratikus álló további feladatokról. Véleménycserét folytattak a Köztársaságban. Kádár János Áttekintették a kétoldalú nemzetközi helyzet időszerű a meghívást köszönettel el- párt- és államközi kapcsola- problémáiról, az emberiség fogadta. Kádár János és Kim ir Szén megbeszélése Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára pénteken délután a KB székházában megbeszélést folytatott Kim ír Szénnél, a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának főtitkárával, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság elnökével. A szí­vélyes. elvtársi légkörű ta­lálkozón tájékoztatták egy­mást az MSZMP XII., illetve a KMP VI. kongresszusa ha­tározatainak végrehajtásáról, a két párt előtt álló felada­tokról. Áttekintették az MSZMP és a KMP kapcso­latainak alakulását, és kife­jezték készségüket a pártközi együttműködés továbbfejlesz­tésére. Véleményt cseréltek a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, valamint a nemzetközi helyzet idősze­rű kérdéseiről. Megvitatták az Európa, valamint az Ázsia békéjét és biztonságát érintő kérdéseket, különös tekintet­tel Korea békés, demokrati­kus úton történő egyesítésé­nek problémájára. Koreai vendégeink Székesfehérvárott A hivatalos, baráti látoga­táson hazánkban tartózkodó koreai párt- és állami kül­döttség tagjai péntek délután Székesfehérvárra látogattak. A vendégek — akiknek kísé­retében volt Lázár György, a Minisztertanács elnöke és Nagy Gábor külügyminiszter­helyettes — elsőként az Ika­Nagygyülés az Ikarusban rus Karosszéria- és Jármű­gyár helyi gyáregységét keres­ték fel. A látogatókat Kapolyi László ipari miniszter, vala­mint Fejér megye, a város és az üzem vezetői köszöntötték, s tájékoztatták a gyár tevé­kenységéről. Ezt követően a vendégek megtekintették a gyár szerelőcsarnokát. A székesfehérvári program a délutáni órákban a gyáregy­ség kísérleti üzemcsarnoká­ban rendezett magyar—koreai nagygyűléssel folytatódott, amelyen Lázár György ás Kang Szong Szán, a KNDK miniszterelnöke mondott be­szédet. (MTI) A londoni tőkés csúcsértekezlet KGST a számok és adatok tükrében A hét vezető tőkésország ifi Ham- és kormányfői csü­törtökön este — fehérasztal mellett — megkezdték politi­kai eszmecseréiket Londonban. A fő téma a kelet—nyugati viszony, valamint a bizton­ságpolitika és a fegyverzet- Ikorlátozás volt. Az Egyesült (Államok, Nagy-Britannia, az NSZK, Franciaország, Kana­da, Olaszország és Japán ve­hetői' tartották magukat ah­hoz az állásponthoz, amely eddig nemzetközi magatartá­sukat jellemezte. Ennek meg­felelően úgy vélték., hogy a tőkés Nyugatnak „erős véde­lemre” van szüksége és nem szabad „engedményt tennie” a Szovjetuniónak avégett, hogy ez indíttatva érezze ma­gát a félbeszakadt fegyverzet- korlátozási tárgyalások felújí­tására. A csütörtök esti vacsorán mind az állam- és kormány­főknél, mind a külügyminisz­tereknél kiemelt kérdés volt az úgynevezett „demokratikus elvekről” (értékekről) szóló nyilatkozat formába öntése. Az előikészületek során ilyen nyilatkozatról kevés vagy semmi szó nem esett. Illetékes helyen sem megerősíteni, sem tagadni nem óhajtották, hogy a dokumentum ötlete a Fe­hér Háztól eredne. Berlinguer súlyos beteg Agyvérzés érte Enrico Ber- linguert. Az Olasz Kommunis­ta Párt főtitkára súlyos álla­potban fekszik egy padovai kórházban. Berlinguer csü­törtök esté egy nagygyűlés végén lett rosszul. A péntek hajnalban kiadott orvosi je­lentés szerint a főtitkárt éj­fél után megoperálták. Sandro Pertini köztársasági elnök, akit még éjjel tájékoz­tattak Berlinguer állapota fe­lől, délelőtt Padovába utazik. Enrico Berlinguer 62 éves és 1972 óta áll az Olasz Kom­munista Párt élén. A szocialista országok gaz­dasági közössége, a KÖST. az elmúlt évtizedekben jelentős tényezővé vált a tagállamok sokoldalú fejlődésében. Az együttműködés és az integrá­ció folyamata fontos ösztön­zést kapott 1971-ben, ami­kor elfogadták a KGST komp­lex programját. A RGST-epmltműködés ke­retében új iparágak és új ipari tevékenységi körök jöt­tek létre a szocialista orszá­gokban. Bulgáriában példá­ul ilyen a gépipar, a mikro­elektronika, a vas. és acél­ipar, valamint a színesfém- ipar. Csehszlovákiában a vil­lamosgépipar és az atomerő- művi berendezéseket gyártó ipar megteremtését, illetve fejlesztését ösztönözte a KGST. Az NDK az olaj vegyé­szeti termékek és a hajók fő szállítója lett. Magyarország a szerszámgépgyártás és a jár­műgyártás gazdája komplex program keretében. Románi­ában főként az olajbányásza­ti gépgyártás és a traktor- gyártás fejlődött. A .Szovjet­unió elsősorban az elektroni­kai iparban, az űrtechnikában és az atomerőmű-építésben kapott nagyobb szerepet. 1951. és 1982. között a KGST-országokban az egy fő­re jutó ipari termelés átlago­san több mint kilencszeresé­re növekedett. Ezen belül Bul­gáriában 21-szeres, az NDK- ban 11-szeres, Romániában 25-szörös, Csehszlovákiában 7- szeres, Magyarországon 7,7- szeres, Lengyelországban 8,8­szoros, Mongóliában 8,3-szo- ros és a Szovjetunióban 8,7- szeres volt a növekedés, ösz- szehasonlitásul: 1950. és 1979. között a nyugat-európai or­szágok ipari termelésének nö­vekedése 4,4-szeres, az Egye­sült Államoké 3,3-szeres és' Japáné 26.5-szeres volt. (Az adatok természetesen tükrö­zik a második világháború előtti fejlettségi szintből és a háborús pusztítások különbö­zőségéből adódó eltéréseket, adottságokat is. Az említett körülbelül harminc esztendő­ben az egy főre jutó ipari ter­melés az egész világon ösz- szességében 3,4-szeresére nö­vekedett. A KGST-országok- ban az egy főre jutó ipari termelés nagysága jelenleg több mint háromszorosa a vi­lágátlagnak. Pirtuszi győzelem Két török olajszállító hajó elsüllyesztése és a Biztonsági Tanács határozatának fogad­tatása, majd a szaúdi légierő akciója újra bebizonyította, hogy gyors megoldást az öböl válságában aligha lehet vár­ni. Az értelmetlen iráni—iraki háború négy esztendővel ez­előtti megkezdése óta tornyo­sulnak a viharfelhők a föld­kerekség e gazdaságilag és stratégiailag egyik legfonto­sabb területe felett. Egészen mostanáig azonban sikerült elkerülni a robbanást. Mind­két fél lényegében tudomásul vette, hogy a tőkésvilág tel­jes olajfogyasztásának 17 szá­zaléka az öböl vízi útján ha­lad keresztül. Ha ezek a szál­lítmányok nem tudnak át­jutni az öböl szűk kijáratán, a Hormuzi-szoroson. akkor egész sor fejlett tőkésország energiaellátása komoly ve­szélybe kerül. A szoros 44 kilométer széles, teljes^ lezá­rása tehát nem könnyű do­log. A hajók ugyanakkor két hajózási sávon közlekednek. Az egyik sáv a befelé, a másik a kifelé haladó forgalmat bo­nyolítja le. Egy-egy sáv szé­lessége nagyjából 6,5 kilomé­ter. Ezek lezárása már nem tartozik a lehetetlen felada­tok közé. Az egymással há­borúskodó két ország közül csak Irán képes elméletben arra, hogy lezárja a vízi utat, annál is inkább, mert az öbölben a hajózási csatornák közelében van három sziget, amelyet még a sah idejében foglalt el, s amelyhez a je­lenlegi teheráni kormány is, ragaszkodik. A helyzet egyik különleges vonása azonban, hogy miközben csak Irán Feszültség zárhatja le a szorost — Irán­nak igen komoly érdeke, hogy a szoros nyitva marad­jon. A háború folytatásához ugyanis szüksége van az olaj­jövedelemre. A napi 1,6 mil­lió hordós olajexportot azok a tankhajók bonyolítják le, amelyek az öböl északi ré­szén, az iráni partok közelé­ben lévő és iráni fennható­ság alá tartozó Kharg olajki­kötőjében veszik fel szállít­mányukat. Irak gyakorlatilag csak ennek a mennyiségnek a felét szállítja az öböl vízi útjain. Az iraki olajszállít­mányok elsősorban egy Tö­rökországon keresztül haladó olajvezetéken át jutnak el a piacra. Hideg stratégiai szá­mítások szerint katonailag in­kább tehát Irak érdeke, hogy a Kharg-szigetről kifelé ve­zető olajforgalom megbénul­jon. Az ügyet bonyolítja, hogy az öböl déli partján lévő arab olajállamok (tehát Kuwait, az olaisejkségek és mindenek­előtt Szaúd-Arábia) a konf­liktusban alapvetően Irak fe­lé hajlanak. Ugyanakkor gaz­dasági és stratégiai érdekeik az öböl ügyében ellentmon­danak az iraki érdekeknek. Ezek az országok naponta több mint 5 millió hordó ola­jat szállítanak a Hormuzi- szoroson keresztül. Számukra tehát létfontosságú, hogy az öböl kijárata nyitva marad­jon. Ebből a leegyszerűsített fel­sorolásból is látható, hogy a helyzet rendkívül ellentmon­dásos, és ennélfogva sokszor az öbölben teljesen abszurd elhatározá­sokhoz és cselekedetekhez ve­zet. így például az irakiak két török tartályhajót sül­lyesztettek el — holott leg­fontosabb olajvezetékük ép­pen Törökországon halad ke­resztül. Érdekük lenne tehát, hogy Irak és Törökország vi­szonyát semmi se' zavarja. Ami, a Biztonsági Tanácsot illeti: az a két hadviselő fél nevének említése nélkül szó­lított fel minden országot, hogy tártsa tiszteletben a ha­józás szabadságát az öbölben. Irán ezt a határozatot sérel­mezte és a maga részéről semmisnek nyilvánította arra hivatkozva, hogy elsősorban Irak érdeke az iráni export- szállítások megbénítása és ezért — iráni állítása szerint — a hajók elleni támadások többségét iraki gépek követik el. A jelenlegi helyzetet nagy­jából az jellemzi, hogy az öböl belső, északi részét (ahol a Kharg-sziget is van) már a hajózás szempontjából rend­kívül bizonytalan területnek kell tekinteni. A középső ré­szen, amelynek déli partján a nagy szaúdi olajkikötők he­lyezkednek el, egyelőre még nem kellett lényegesebb for­galmi korlátozásokat bevezet­ni. Nyilvánvaló azonban, hogy ilyen szempontból az öblöt nem lehet mesterségesen ket­téosztani és ha a Kharg-szt- get környékét pusztító táma­dás érné, akkor Teherán fel­tétlenül megkísérel valami­féle megtorlást alkalmazni. További problémát jelent, hogy mindez elsősorban Nyu- gat-Európa és Japán alapve­tő gazdasági érdekeit érinti — az Egyesült Államokét jó­val kevésbe. A Hormuzi-szo­roson keresztülhaladó olajnak mindössze 6 százaléka irá­nyul az Egyesült Államokba. Ugyanakkor az Egyesült Ál­lamok az a hatalom, amely a konfliktusban érintett Sza­úd-Arábia első számú straté­giai szövetségese. Egyben az USA az egyetlen tőkés hata­lom, amely katonailag képes nagyszabású beavatkozásra, ha Irán kísérletet tesz a szo­ros elzárására. Az öböl kijá­ratánál máris erős amerikai flotta állomásozik és Szaúd- Arábia légiereje, valamint légelhárítása újabb amerikai szállítmányokat kapott. Sza­úd-Arábia és az öböl menti konzervatív olajországok ugyanakkor tudják: egy ame­rikai beavatkozás olyan lánc­reakciókat válthat ki, ame­lyek hosszú időre kikapcsol­hatják az öböl egész térségét a világ olajforgalmából. Az utóbbi két évben az olajkínálat jóval nagyobb volt a keresletnek Az olajterme­lők kartellje, az OPEC ezért volt kénytelen leszállítani az olajárat hordónként 34 dol­lárról 29 dollárra. A tények azt mutatják, hogy az öböl válságának kiéleződése óta ez az árszínvonal csak nagyon kis mértékben emelkedett. A vezető tőkésországok hatal­mas olajtartalékokkal rendel­keznek és elméletben az öböl szállításainak kiesését más forrósokból is pótolni lehet. Mindamellett fel kell készül­ni arra, hogy ha esetleg a szembenálló felek elveszítik a mértéket és az öböl való­ban lángra lobban, akkor az olajpiacon olyan pánikvásár­lások kezdődnek, amelyek is­mét magasabbra hajthatják a fekete arany árát. • I — e Dzsarnail Szingh Bhindra- vaie, a • legszélsőségesebb szikh vezér halott. Vele együtt százak vesztették éle­tüket a szakadár mozgalom fellegvára, az amriiszári Arany templom ellen indí­tott' ostromban. Az indiai kormányzat számára azonban pirruszi győzelem ez. A kontinensnyi országban legalább, 14 millió szikh él. Fő fészkük Pandzsób állam, amelyet India egyik fontos élelmiszerkamrájának tar­tanak, jelentős gabonaterrnő területe miatt. A fanatikus, szakadár eszméket hirdető közösség ■ legszélsőségesebb szárnya már évek óta nyug­talanítja a központi kor­mányt. Bhindravale valósá­gos prófétaként hirdette ta­nait, s a szikhek vakbuzgón hallgattak rá. Véres merény­letekre buzdította a mélyen vallásos tömegeket az Írástu­datlan néptribun, s hívei nem tétlenkedtek. Aligha lehet pontosan számot adni arról, hány hindut gyilkoltak meg az utóbbi években, az indiai sajtó mindenesetre sok száz áldozatról tudott. Indira Gandhi miniszterel­nök és a kongresszus párt eleinte önmérsékletre intette a bizonyos külföldi körök ál­tal is támogatott szikheket. Ám Pandzsábban és más in­diai államokban egymást ér­ték az összetűzések, a rend­szerint halálos végű vereke­dések és fosztogatások. A kormányfő ellenzéke már jó' ideje kemény föllépést sürge­tett és Indira Gandhit tétlen­séggel, határozatlansággal vádolta. A központi kor­mányzat számára tehát rend­kívül nehéz volt a döntés: ha tovább tűrik a szikh „pró­féta” áldatlan működését és elnézik a hinduk elleni bru­tális bosszúhadjáratot, ne­tán más nemzetiségek is vér­szemet kapnak. Ha viszont leszámolnak a szélsőségesek­kel, akkor kénytelenek a ka­tonákat Amritszár városában az Arany templom ellen ve­zényelni, — márpedig az a szikhek szent heiye. Indira Gandhi mégis az utóbbi megoldást választotta. Nyilvánvaló: kényszerűség­ből. Csakhogy — mint az várható volt — a csütörtökön lezajlott ostrom után India más városaiban is elszaba­dult a pokol. A fanatikus ve­zér halálának hírére Űj-Del- hiben, Pandzsáb és Kasmír aliamban zavargások törtek kí. A rendfenntartó erők több helyen kénytelenek vol­tak a fegyverüket használni, s az összecsapásokban ismét sokan vesztették életüket. Indiában a szikheken kívül más nemzetiségek is nyugta­lankodnak, s 'a vallási béke sem nyugszik biztos alapo­kon. Rövidesen kezdődik a választási kampány, amely­ben az Arany templom ost­romát az ellenzék bizonyára fölhasználja a. kongresszus párttal, Indira Gandhi kor­mányzatával szemben. S félő, hogy — noha más megoldás aligha kínálkozott — a fana­tikusok fészkének kifüstölése olaj volt a tűzre. India sok- nemzetiségű állam, s bizo­nyos erőknek érdekében áll, hogy gyengítsék a központi kormányzatot, önállóságot hirdessenek a kisebb-nagyobb vallási és népközösségek szá­mára. Reális esélye ugyan nincs ezeknek a törekvések­nek, de súlyos bonyodalmak­kal fenyegethetik a konti­nensnyi állam jövőjét. Gyapay Dénes j NŰGRÁD - 1984. június 9., szombat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents