Nógrád. 1984. június (40. évfolyam. 127-152. szám)

1984-06-07 / 132. szám

Mondale az élen Folyik a választási Győztesen, de politikailag meggyengültén került ki a demokrata párti előválasztá­sok utolsó fordulójából Wal­ter Mondale volt alelnök. Mon­dale fölényesen győzött New Jersey és West Virgínia álla­mokban, de Kaliforniában, az Egyesült Államok legnagyobb népességű államában vesztés­re áll fő vetélytársa, Gary Hart colorádói szenátor ellen. Mondáié a kaliforniai sza­vazatok összeszámlásának be­fejezése előtt 1994 delegátust mondhatott magáénak az el­nökjelölő pártkonvencióra, s ez elvben elegendő ahhoz, Amerikában hogy öt válasszák meg a párt hivatalos jelöltjévé. Hart sze­nátor azonban, akinek szer­dára virradóra csak 1217 de­legátusa volt, közölte, hogy folytatja a választási harcot és a pártkonvención megpró­bálja a maga oldalára állíta­ni a Mondale mellett elköte­lezett delegátusokat. Vitatja Mondale győzelmét Jesse Jackson néger lelkész is, aki New Jerseyben a sza­vazatok több mint 20 százalé­kával lett harmadik, noha ebben az államban a fekete lakosság aránya csupán 11 százalék. Jackson 364 dele­gátussal megy San Francis* cóba, de azt állítja, hogy ők ketten, Hart szenátorral több szavazatot szereztek, mint Mondale. Hart és Jackson harci ked­ve kihívás a párt vezetői el­len, akik Mondale győzelmé­nek elismerését és az egység helyreállítását követelik. A párt így mély belső ellenté­tek közepette érkezik július 16-án kezdődő országos elnök­jelölő konvenciójához. A republikánus oldalon Reagan elnök ellenfél nélkül lett első, 1642 delegátust szer­zett. Arafat Belgrádiban tárgyal A jugoszláv álLamclnökség meghívására kedd óta baráti munkalátogatáson Belgrádban tartózkodik Jasszer Arafat. A PFSZ vezetője és Veszelin Gyuranovics, a JSZSZK El­nökségének elnöke első meg­beszélésükön tájékoztatták egymást a közel-keleti válság rendezésével kapcsolatos né­zeteikről. Gyuranovics ezúttal is ki­emelte, hogy Jugoszlávia a hosszú ideje elhúzódó válság központi kérdésének tekinti a palesztin problémát. Arafat méltatta a szervezetének nyúj­tott jugoszláv támogatást. A megbeszélésen aggoda­lommal szóltak az iraki—iráni háború kiterjedéséről. AWACS-ok az öböl térségében A Pentagon szóvivője sze­rint az Egyesült Államok új típusú, AWACS rendszerű repülőgépet küldött hétfőn a Perzsa-öböl térségébe, amely az ott-tartózkodó négy ame­rikai felderítőgép egyikét váltja fel. Az AWACS továbbfejlesztett változata radarjaival a térség­ben közlekedő repülőgépek felderítése mellett képes fi­gyelemmel követni a hajófor­galmat, s figyelmeztetni az amerikai hajókat a katonai repülőgépek közeledésére. Wa­shington további AWACS „re­pülőradarokat” küld Szaúd- Arábiába. Szaúdi—iráni incidens Host először már harmadik ország is Ä szaúd-arábiai légierő F—15-ös vadászgépei kedden a Perzsa- (Arab-) öböl fölött, Szaúd-Arábia légterében le­lőttek két F—4-es Phantom [típusú iráni harci repülőgépet I— jelentették washingtoni forrásból. A kedd esti rijádl jelenté­nek még csak arról számoltak foe, hogy a szaúd-arábiai lé­gierő lelőtt egy ismeretlen gépet. Szerda hajnalban hi­vatalos washingtoni források ezt közölték, hogy nem egy, ihanem két — Iráni felségjélzé- sű —repülőgép hatolt be Sza­úd-Arábia légterébe. A két gépet az Egyesült Államok légierejének egyik AWACS rendszerű felderítőgépe ész­lelte és mérte be. A két gé­pet levegő-levegő osztályú Sparrow típusú rakétákkal lőt­ték le. Az incidenst követően az iráni légierő 11 F—4-es gépet indított el támaszpontjáról, amire válaszként Szaúd-Ará- biából is fölszállt 11 F—15-ös. Washingtoni források szerint ekkor egyik részről sem ha­toltak be a másik ország lég­terébe. Megfigyelők rámutatnak, hogy az immár 44. hónapja tartó iraki—iráni háborúba most először sodródott bele katonailag egy harmadik or­szág, és került közvetlen harc- érintkezésbe a konfliktus egyik hadban álló részvevőjé­vel. Aggasztó fejleménynek tartják, hegy az iráni gépek lelövésében tevékeny szerepet vállalat az amerikai légierő is. Az AP amerikai hírügy­nökség valószínűnek tartja, hogy a szaúdi F—15-ösök üzemanyag-utántöltését is amerikai gép végezte. Folyamatos elemzés és feladatmeghatározás r (Folytatás az 1. oldalról) segítő szemlélet, a tegnapi tanácskozáson elhangzott pél­dák is azt igazolták, hogy számos új létesítményhez ..csupán” az anyagköltséget kellett a tanácsoknak előte­remteni. A gazdaságpolitikai ismeretterjesztő munka kap­csán megfogalmazták, hogy széles körűvé kell itenni a részvéteit a következő ötéves terv előkészítésében. Termé­szetesen nem az igények vég nélküli sorolásáról, hanem az ésszerű rangsor előkészítésé­ről van szó. A gazdaságpolitikai nép­frontos munkaformák között kiemelkedő eredményeket ér­tek el Nógrádban a telepü­lésfejlesztő társadalmi mun­kák szervezésével, megyénket csak Bács-Kiskun és Szolnok megyék előzik meg. A sike­rek megőrzésének feltételei közé sorolta a népfrontbi­zottság a további fegyelmet, sz előrelátást. Valamint a fel­tételek biztosítását. A sokrétű tevékenység át­tekintését segítették a hozzá­szólások is. Szó esett a nép­front és az üzemek kapcsola­táról, a kereskedelmi ellátás­sal szemben jogosan támasz­tott magasabb igényekről, a fiatalok és a falvak lehető­ségeiről. Figyelmeztetlek ar­ra, hogy az önként vállalt társadalmi munkával is ész­szerűen és gazdaságosan kell bánni. Többen is arra keres­tek választ: hogyan lehetne megtalálni az utat a lakóte­lepekre újonnan költözött kö­zösségekhez az aktivizálás ér­cekében. Id. Szabó István Kossuth-díjas szobrászművész a természetformálta, nevelő­hatású játékszereket javasolt a játszóterekre. Sándor László, a megyei pártbizottság osztályvezetője mindenekelőtt megállapítot­ta: tenni akarást fejez ki a bizottság mostani vitája is. A népfront szerveinek sike­rült a helyi gondok megol­dására mozgósítani, keveseob a közömbös ember is. A to­vábbiakban hangsúlyozta, hogy olyankor kell a lakos­ság véleményét kérni, amikor azok még beépíthetők a ter­vekbe. A sorrend pedig első­sorban a végrehajtás szem­pontjából fontos. Felszólalt a megyei nép­frontbizottság tegnapi ülésén Ribánszki Róbert, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak titkára is. Az országos és a megyei teendők össze­vetése után tett egy javasla­tot: a helyi bizottságoknak megküldendő, a gazdaságpoli­tikai munka továbbfejleszté­sét szolgáló ajánlást egészít­se ki a bizottság a gazdaság- irányítási rendszer korszerű­sítésével kapcsolatos feladatok megismertetésével és népsze­rűsítésével. A testület a továbbiakban az új választójogi törvény­ből adódó mozgalmi felada­tokról hallgatott meg tájékoz­tatót. Dr. Illés Szilveszter, a közjogi munkabizottság elnö­ke kiegészítője után széles körű vita bontakozott ki, szá­mos kérdésre Marczinek Ist­ván, a Hazafias Népfront me­gyei bizottságának titkára válaszolt. A harag napja Egy független képviselők­ből álló maronita csoport máris bejelentette, hogy nem szavaz bizalmat a libanoni kabinetnek. Bár a prognózis minden nehézség ellenére azt ígéri, hogy a kormány, ha csekély többséggel is, meg­kapja a bizalmat, aligha fér­het kétség ahhoz a Bejrút­ban gyakran elhangzó meg­állapításhoz, amely szerint ma Rasid Karami valószínű­leg a világ legkevésbé iri­gyelt kormányfője. Gondjai persze sok más ország miniszterelnökének is vannak. De olyan főváros Bej­rúton kívül nem létezik, ahol az is eredménynek számít, hogy egy öt hete megalakult kabinet hivatalos nyilatkoza­tának megvitatására egyál­talán képes volt összeülni a nemzetgyűlés. Azok az alapvető célok, amiket ez a — csak vágy­álomként és nem a realitások talaján nemzeti egységkor­mánynak nevezett — vezetés maga elé tűzött, nem való­sultak, és tegyük hozzá gyor­san, nem is valósulhattak meg. Mik ezek a célok és miért valósultak meg? 1. A Karami-kormány biz­tonsági tervezete; 2. A har­cok megszüntetése, a tűzszü­net realizálása; 3. A ketté­szakított főváros egyesítése és 4. A világforgalommal való kapcsolatot biztosító nemzet­közi repülőtér, valamint a kikötő megnyitása. Mint lát­juk, igazán nem nagyigényű tervekről, hanem valóban ele­mi életfeltételekről van szó. Nemcsak a kriminaliszti­kában, hanem a politikában is mindig érdemes a cui pro- dest (kinek használ) ősi kér­désből kiindulni. Kinek hasz­nál, ha késik a konszolidáció, ha megmarad a megosztott­ság és anarchia? A válasz egy évforduló. Amit Nabih Berri síita vezető, az egység­kormány tagja találóan ne­vezett, „a harag napjának”: most két esztendeje zúdult rá az izraeli hadsereg Liba­nonra és mindaz, ami ebben az országban történik, illetve nem történik, igen nagy rész­ben ennek a napnak a kö­vetkezménye. E nap nyomán vannak iz­raeli megszálló csapatok Dél- Libanonban és izraeli politi­kai-katonai kulcspozíciók országos viszonylatban. Ami­kor a nemzeti egységkor­mány, a lakosság többségé­nek követelésére, a bejrúti izraeli összekötő iroda bezá­rása mellett döntött, Tel Aviv (persze, libanoni, még a kabinetben is jelenlevő, szövetségesei segítségével) megtorlásul elzárta a zahrani olajfinomító főcsapját és Bej rútot áramkorlátozásra kényszerítette; elvágta a táv­író- és telex-összeköttetést Dél-Libanon és az ország többi része között; gyakor­latilag megbénította a meg­szállási övezetében működő kormányszervek tevékenysé­gét; a kabinetben ülő Pierre Dzsemajel és Camille Cha- moun segítségével fontos kér­désekben (például éppen az Izraellel kapcsolatos maga­tartás kulcskérdésében) si­kerrel osztja meg magát a kormányt is. V&gyis Karaminak szembe kell néznie azzal a lehetőség­gel, hogy a harag napját a harag hónapjai, sőt talán évei követik Libanonban. Harmat Endre Tizenötezer dollárnak meg­felelő honoráriumot kapott Henry Kissinger volt ameri­kai külügyminiszter Bécsben egy előadásért. Pedig e tisz­tes tiszteletdíjért cserébe nem mondott el mást, mint amit az utóbbi hónapokban több cikkében, nyilatkozatában már kifejtett. Azt tanácsolja az Atlanti Szövetségnek, ala­kítsa át szervezetét, a nyu­gat-európai kormányok vállal­janak az eddigieknél nagyobb felelősséget a NATO-dönté- sekért, főleg több fegyverke­zési kiadást, és legyen is több beleszólásuk az Egye­sült Államok mellett a közös ügyekbe. A tanács tehát a nyugat-európaiak és az ame­rikaiak közötti belső egyen­súlyt illeti. E fölhívás több oldalról is megvizsgálható, egyről azon­ban nem szabad megfeledkez­ni; a NATO számára az is rendkívül fontos, milyen a viszonya a Kelettel. Vajon ez hogyan alakuljon át? Kis­sé közvetve, ennek kitapoga- tását is szolgálta Hans-Diet- rich Genscher nyugatnémet külügyminiszter legutóbbi moszkvai látogatása. A sajtó szondázásnak nevezte, felmé­résnek: mi a helyzet 1984. de­rekán? Nos, folytatódnak az NSZK, Olaszország és Anglia terüle­tén az amerikai rakétatelepí­tések. Éppen Genscher Moszk­vába érkezésének a napján jelent meg Usztyinov. marsall nyilatkozata a Pravdában, amelyben elmondta, milyen válaszlépéseket volt kénytelen lenni a Szovjetunió - az anie­A tények rikai rakéták nyugat-európai telepítésének egyensúlyozásá­ra. Rakétákat állított fel az NDK-ban és növelte az ame­rikai partok közelében azok­nak a tengeralattjáróknak a számát, amelyeknek atomlö­vedékei elérhetik az Egyesült Államok területét éppen úgy, ahogyan a Pershing—2-esek a Szovjetuniót. Mind a nyugat­német külügyminiszter, mind Washington hangoztatja: „bárhol, bármikor, bármiről” készek tárgyalni. Csakhogy a Szovjetunió nem ül asztal­hoz a rakéták ügyében, ami­kor teljes gőzzel folyik az amerikai telepítés, nő a Szovjetuniónak és szövetsége­seinek stratégiai veszélyezte­tettsége és a másik oldal Moszkva számára elfogadha­tatlan, egyoldalú engedmé­nyeket követel. Valójában — ezt látni kel] —, a Reagan- kormányzat minden körülmé­nyek között telepíteni akar. Nemrég még Craxi olasz mi­niszterelnököt is megrovás­ban részesítette, amiért azt merte ajánlani, hogy a két nagyhatalom a jelen szinten fagyassza be rakétaállomá­nyát. A holland parlament és a kormány húzódozása is azt mutatja, hogy sokaknak nem tetszik az amerikaiak ma­kacssága. A Szovjetunió és a Varsói Szerződés álláspontja válto­zatlan ; vissza . kell térni az amerikai telepítések megkez­dj IW ír Szén Hagyarországra érkezik A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága; a Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Minisztertanács meg­hívására június 7-én, ma párt- és állami küldött, ség élén hivatalos, baráti látogatásra hazánkba érkezik Kim ír Szén. a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának fötit. kára, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság elnöke. Vendég a népi Koreából Űj állomásukhoz érkeztek a népi Korea és Magyaror­szág kapcsolatai. Mától ven­dégünk Kim ír Szén, a Ko­reai Munkapárt Központi Bi­zottságának főtitkára, a Ko­reai Népi Demokratikus Köz­társaság elnöke, aki párt- és állami küldöttség élén tesz hivatalos, baráti látogatást hazánkban. Ha kapcsolataink történeten végigtekintünk, szembetűnik, hogy a sok ezer kilométeres távolság sohasem volt akadá­lya a két ország együttmű­ködésének. A KNDK és Ma­gyarország kapcsolatai több évtizedes múltra tekintenek vissza, a szocializmus építé­sének első éveiben eresztet­tek erős gyökeret. A Koreai­félszigeten a japán gyarma­tosítás következményeinek felszámolása s a hatalmas társadalomátalakító munka azonban csak az északi ré­szen kezdődhetett meg akko­riban. Az Egyesült Államok a megállapodásokat felrúgva, kettészakította Koreát és dé­len bábrezsimet hozott létre. Az északon 1948 szeptembe­rében megszületett népi álla­mot hazánk az elsők között ismerte el. A KNDK népe azonban alig fogott hozzá hatalmas tervei megvalósításához, újabb nagy megpróbáltatás érte: 1950-ben kirobbant a koreai háború. Csak három­éves, emberfeletti küzdelem árán, a szocialista országok internacionalista támogatá­sával sikerült legyőzni az ag- resszorokat: az Egyesült Ál­lamokat és Dél-Koreát. Ezek a nehéz évek a segítségnyúj­tás szép példáit nyújtották, s rácáfoltak minden földrajzi távolságra. A többi között magyar orvosok ápolták a se­besülteket, teljes kórházi fel­szerelés, gyógyszerek, kötsze­rek tömege érkezett tőlünk a távoli KNDK-ba. A fegyver­szüneti megállapodás 1953- ban jött létre, ám ez nem járt együtt az északi és déli országrész egyesülésével. A KNDK-ban, a koreai nép valóban független, önálló ál­lamában ezután a dinamikus fejlődés három évtizede kö­vetkezett. A háborús káros felszámolásában, a lerombolt ország újjáépítésében ismét önzetlen segítséget nyújtottak a szocialista államok, így Ma­gyarország. Rövidesen egy szerszámgépgyár, egy festék­gyár és egy mérleggyár kezd­te meg működését a magya­rok munkája nyomán. ma­gyar mérnökök működtek közre a főváros, Phenjan új­jáépítésében. s jelentős, hosz- szú lejáratú hitelt is nyújtot­tunk a KNDK-nak. Ma a függetlenség, az önál­lóság, a Kim ír Szén által kidolgozott dzsucse eszme két alappillére jellemzi a népi Korea politikáját. Dél-Koreá- ban ugyanakkor amerikai csapatok állomásoznak. Ezért a fokozott honvédelmi kiadá­sok kényszerű teherként ne­hezednek a népi Koreára. A Koreai Munkapárt mindig el­sődleges feladatának tekin­tette a tárgyalásos rendezést és a békés újraegyesítést. A KNDK legutóbbi javaslata, amelyet januárban hoztak nyilvánosságra, ismét meg­élénkítette a Koreai-félsziget körül a diplomáciai tevékeny­séget. Phenjanban háromol­dalú tárgyalásokat javasol­tak. Azt, hogy a két Korea az Egyesült Államok bevoná­sával tárgyaljon a békeszer­ződésről, az amerikai csapa­tok kivonásáról Dél-Koreá- ból, majd az ország újra­egyesítéséről. Washingtonból és Szöulból azonban eddig nem érkezett érdemi válasz az indítványra. A népi Korea erőfeszíté­seit a térség feszültségének enyhítéséért, Észak és Dél viszonyának rendezéséért a szocialista országok mindig támogatták és támogatják ma is. Ezt tükrözték azok a tárgyalások, amelyeket Kim ír Szén előzőleg a Szovjet­unióban, az NDK-ban, Len­gyelországban és Csehszlová­kiában folytatott. Ez tükröződik majd ma­gyarországi látogatásakor is. próbája dése előtti helyzethez és ak­kor megnyílik az út a tár­gyalások előtt, érvénybe lép minden addigi szovjet javas­lat és egyoldalú vállalás. De a Szovjetunió nem hajlandó belemenni abba az utcába, amelynek egyik oldalán az amerikai választási kampány plakátjai csüngenek: „Lás­sátok mi tárgyalunk!”, a má­sik oldalon kulisszák állnak, amelyek mögött zavartalanul folyik a fegyverkezés. Az a bizonyos nyugati tárgyalási készség, amelyről Genscher külügyminiszter Moszkvában beszélt, nem állja ki a tények próbáját. Íme, példának — az űrfegyverkezés. Május má­sodik felében Konsztantyin Csernyenko, két amerikai tu­dós levelére válaszolva le­szögezte: az űrben is ellenez minden fegyverkezési ver­senyt, de ha az Egyesült Ál­lamok folytatja az előkészü­leteket, a Szovjetunió kény­telen lesz intézkedéseket ten­ni biztonságának szavatolá­sára. Mi ennek a kijelen­tésnek az előzménye? Reagan elnök nemrég azt mondta, hogy az űrfegyverkezésről még tárgyalni se hajlandó, mert ez „nem ellenőrizhető”. Moszkva szerint jóindulat­tal minden megoldható. „Nincs és nem is lehet sem­miféle igazolása annak, hogy bárki is elutasítsa a megfele­lő gyakorlati intézkedések ki­dolgozásának a megkezdését (az űrfegyverkezés megaka­dályozására)” — írta az SZKP főtitkára. S ha most mindehhez hozzáfűzzük azt a javaslatsort, amelyet 'a Varsói Szerződés államai tet­tek az atomfegyver elsőnek való alkalmazásának tilalmá­tól a katonai költségvetések csökkentéséig, kiderül, lenne tárgyalnivaló és a „hol” sem okozna problémát. Ám. konk­rét és kölcsönös bizalmat erő­sítő eszmecserékre van szük­ség. Egyelőre azonban úgy látszik, az amerikai kormány­nak megfelel az a légkör, amelybe a szovjet és más szocialista országok sportolói és olimpiai részvételük elle­ni kampány is beleillik. Genscher tapasztalhatta Moszkvában, hogy a szovjet vezetőknek őszinte a meg­egyezési szándéka. Igaza1 van Kissingernek, Nyugat-Európá- nak nagyobb felelősséget kel­lene vállalnia és több bele­szólást követelnie saját sorsa intézésébe —, de talán nem egészen úgy, ahogyan azt a volt amerikai külügyminisz­ter véli. Régóta nem voltak ilyen mélyponton a szovjet— amerikai kapcsolatok, de ez a megállapítás a Nyugat- Európa—Kelet.-Európa vi­szonyra nem vonatkozik ilyen mértékben. Bonn, London, Róma érdekei nem teljesen azonosak az Egyesült Államo­kéval. Kérdés, hogy érvénye­síteni tudják-e azokat, és ha igen, mikor. A washingtoni NATO-tanácskozásró! érkezeit hírek nem tölthetnek el ben­nünket optimizmussal Tatár Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents